Belépés
kannalidia.blog.xfree.hu
A barátság szent dolog, védeni, óvni kell, Ki mit fektet belé, annyit vihet csak el. KOZMA ANNA LIDIA
1953.07.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 174 
szép képek
  2013-10-31 15:17:29, csütörtök
 
 


















































Kívánok neked szép reggelt ,és gyönyörű napot:



Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,

és nézz reám este, ha lehunyod,
engem nézz, mikor hó suhog,
mikor nyár érce csörgedez a fán.

Csak engem nézz, egyedül, igazán!







































































 
 
2 komment , kategória:  Általános  
Jobb Gábor Levélvirág
  2013-10-30 22:06:12, szerda
 
 





Jobb Gábor
Levélvirág

Ősz. Vén, kéreg-vájta bölcs ő,
Csősz, elmúló szülő bölcső.
Könnyes esőpára szeme
Pislog deres reggelekre,
Hűs-hetyke, csípős szél süvít.
Huhog már az öreg kuvik.

Szép, eleven-szín levelek,
Festegetnek, megrebbennek,
Halk gőzös bús sóhajára
Indulnak a hosszú útra.

Felcsillanó gyöngyök ölén
Finoman megáznak dőrén,
Egytől-egyig leperegnek,
Mígnem mind földre érkeznek.

Árván maradt egyikőjük,
Álmatagon elszenderült;
Diófa ágán ásított,
Helye avarra nem jutott.

Most mohón lesi társait,
Szeretné őket ott és itt -
Diófa ágain együtt,
Legyenek ők mind egy helyütt.

Kívánsága nem teljesül,
Árva magányra kényszerül,
Erezete kínba fakul,
Színe mély bánattá barnul.

Diófája láncba veri,
Rozsda marja, széjjelszedi,
Bősz szélviharok rángatják,
Komor fagyok marcangolják.

Majdan lehull az első hó.
Begyullad a téli kohó,
Akkor rozsda s lánc elolvad,
A levél szabadon szállhat,
Száll is ő, holtan lepereg,
Virág a sírján díszeleg.





Mata Ibolya
Szeptember

Az ősz bölcsőjében
elpihent a nyár,
de még itt hagyta
búcsúmosolyát,
még visszatekint
kóbor fellegekből,
esőkönnyeken át,
elázott földekről.

Falevéltáncát
járja a szeptember,
hűvös reggelek
dérből szőtt szőnyegén.
Gesztenyeszínű
kötényébe rejti
a tölgyfaerdők
lehullott termését.





Vass Márton (Marci)
Őszre jár

Elváltozott tájam a szélben
aranyba borult. Levelek az égen
kergetőzve szállnak, forognak.
Tiszta a mező, bódít a kalász,
s elvész minden moccanás.

Avarba bújik a nyári szellem,
s míg bolondját járatja velem,
elveszek az újban, a szépben,
a fákban s a kegyelemben,
amire már tél óta vártam.

Hűvös csepp a barna földön,
tört egektől való. Éjszaka jött
a hajó, s a csattogó hideg,
míg aztán a nyárnak ennyi lett.

Miért váltanád ezt mégis zölddé?
Miért hoznál a csúf időkbe
melegséget? Fogd hát lelked,
s kövess a dombra,
mert ha megteszed...
Majd úgyis hisz majd nekem
mindig fürkésző két szemed!

Maradjon a világ sárga,
mézízű s kicsit anyámra
üssön. Szeressen, ha zöld,
ha bíbor, ha fakó s ha sánta
lennék, akkor is adjon majd őszt
a Mindenható.





Széllné Gera Andrea
Őszidő

Őszidő van, illatos,
sárga, mint a villamos.
Barna és zöld is picit,
láthatsz sok szép szín-pacát!

Őszidő van, jó esős,
a víz igen rámenős.
Szakad, zuhog, szemerkél:
ha van ernyőd, te nyertél!

Őszidő van, ízletes,
dinnyét most már ne keress!
Van alma, szilva, sütőtök,
szerda után csütörtök!





Musztrai Anikó
Őszi kép

Szép ez az ősz,
ahogy a falevelek
lomhán aláhullanak.
A fáradt, álmos napfény
halvány-vörösre festi
a szürkéllő házfalat.
Megfordul a szél,
felborzolja az apró tócsa
csillogó vizét.
Lustán hajlong a fenyőág is.
Mintha felém nyújtaná kezét.
A szederbokor gallyai
szárazan zörögnek,
árván maradt fészkekből
kicsi madártollak,
mint apró kristály-hópihék a légben,
a föld felé pörögnek.
Megülnek a sárga fű közt,
tovalibbennek a szélben.
A vadkacsák már indulnának,
tétovázva, félve, fázva
köröznek az égen.
Szép ez az ősz.
Szeretem a nedves avar illatát.
Esőfelhők gyűlnek fölém,
ködfüggöny úszik körém.
Alkonyodik, mennydörög,
elnyomva a szél zaját.
Hallgatom vad dallamát.
Félve nézem a sötét égbolt
néhány halvány csillagát.
Felvillannak hirtelen
a nehéz felhőkön át.
De az ősz újra szép.
Hozza a tél nedves, hűvös,
tiszta leheletét.





Z. Farkas Erzsébet
Őszi hangulat

Napvirág

Képzeletemben az őszi színek
kavalkádja magához ölel,
pótolja a kiesett idő melegét.
Virágmúltamban a langyos szél
körbecirógat. Vibrál a lég.
Édes méhecske döngicsél
mögöttem, elnyomja
rosszkedvem minden nyűgjét.
Érzéseim dzsungeléből
kibontja a patinás fényű
messzeséget, hogy sebesen
elnyargaljon fölöttem.




Dér Ildikó
Évszakok

Évszakok gyűrűjében égek,
mint a hold a nap-
fényben, úszik az élet.
Az ébredő világ
mosolyodért kiált!

Hideg szél borzolja
a fákat.
Haragos tekintettel
néz az áttörő fény.
A nap is félve kukucskál,
csizmát húz a nyár.

A magány még itt ül
az ágyamon, csendesen dúdol
fülembe, és én hagyom.
A kávé is álmosan tekinget,
csak illata száll.
A hajnali csendben
a cukor a sztár.

A vállamon megül
e csendes pillanat.
Szusszan még egyet-
kettőt, majd sietve továbbáll,
elszalad.

Szememben ébrednek a fények,
remény cikáz az ablakon,
ruhát ölt reám
a percek rohanó árnya,
a suttogó évszakok
gyűrűjében meg-megállva.

Simola Csilla
Duna parti Ősz

Mikor a nyár illatába hűs szelek vegyülnek,
Levegőben aranybarna levelek repülnek.
Körülöttem néma minden fa, fűszál és madár,
Vörös-barna színben pompázik a látóhatár.

Duna parti csendben csalfán csacsognak a habok,
De kár, hogy elmúltak azok a szép nyári napok!
Olyan szép volt, mikor a nap utolsó sugára
Arany-narancsban tündöklő színt vont a Dunára.

2013. szeptember 18.

Szűcs Anna
Őszi színjáték

Az őszi szélnek
öreg zongoráján
komponált dallamára
dúdolva perdülnek
táncra
az arany és bíbor
báli ruhába
öltözött fák
hogy aztán
lábaik elé
csúszott
színes levélruháik felett
lemeztelenedve
ijedten várják
dideregve, hogy
Tavasznak
első csókjától
essenek
új szerelembe.

2012. szeptembe

 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Völgyi-Csík József Ősz után
  2013-10-30 19:48:34, szerda
 
  Vadászné Ili
Drága kis Barátnőm!
Szép reggelt és csodás őszi napot kívánok neked.
Szeretettel:Ili



Völgyi-Csík József
Ősz után

Kutattam tegnap a kertben,
kerestem a nyár illatát,
éreznem kellett a csendben,
hogy sárgul a levél,
szürkül az ég,
elfogy a lét,
itt a
vég.
Majd fagy,
ami maradt,
föld felett és ég alatt.
Szél süvölt majd reggelente,
és nem lesz több naplemente.
Nem járok majd ki a kertbe,
mert a kert is néma csendben,
csak darab föld, semmi más,
élettelen, téli táj.




[
 
 
0 komment , kategória:  Vadászné Ili  
Allegra Őszi merengő
  2013-10-30 19:41:34, szerda
 
  kivanok nagyonszep napot sok szeretettel gizike!







Allegra
Őszi merengő

eljött újra eljött az ősz
már a napsugár sem szeplőz
elvált a levél az ágtól
álmodik az elmúlt nyárról

gesztenye avarba pottyan
nap melege meg se kottyan
settenkedik sután a köd
a pókhálóra gyöngyöt köt

vében húznak a vadlibák
nem rikít már a vadvirág
kotyogva forr a szőlővér
megfizetve az őszi bér



































 
 
0 komment , kategória:  Lapu Gizike  
Kémcsőbe zárt harag
  2013-10-30 19:39:31, szerda
 
 

Kémcsőbe zárt harag




Elmer Gates professzor a washingtoni egyetem pszichológiai laboratóriumában érdekes biokémiai kísérleteket folytatott. Kimutatta, hogy az emberi szervezetben lelki hatások, érzelmek következtében mérgek termelődnek.
A professzor a következő kísérletet végezte el: cseppfolyós levegő elpárologtatásával -271 Celsius-fokra hűtött le kémcsöveket, s aztán különböző lelkiállapotban lévő egyének leheltek az üvegcsövekbe.

Pár perc után az egészséges és normális lelkiállapotú ember kilégzésének párája színtelen cseppek formájában csapódott le a lehűtött üvegcső falára.



De ha a kísérleti alany

erős haragot érzett abban az időpontban, a lecsapódó folyadék barna színű lett,
bánat esetén szürke,
lelkiismeret-furdaláskor pedig rózsaszín.

A lecsapodó folyadéknak természetesen nemcsak a színe, hanem a kémiai összetétele is más és más volt.
A kísérletek folyamán Gates professzornak lassanként elegendő ilyen anyag állt rendelkezésére ahhoz, hogy tengeri malacokkal végezhessen kísérleteket.

Amikor a barna anyagot beoltotta a kísérleti állatba, az eleinte rendkívül ingerlékeny lett, majd valóságos dührohamot kapott, fogaival nekiesett a ketrec falának. Gates többször megismételte a kísérleteit, és az eredmények reprodukálhatók voltak.



Annak az embernek a leheletéből kiválasztott méreg, akiben erős gyűlölet tombolt, a kísérleti állatokat nyomban megölte.



A professzor megállapította, hogy tíz percig tartó erős gyűlölet elegendő mérget tartalmaz ahhoz, hogy azzal több személyt el lehessen pusztítani. Ez a méreg egyike a legerősebbeknek, amelyet a tudomány ismer.

A gyűlölet salakja


Az ember szervezete felszívja az érzelmek, gondolatok hatására képződő mérget, és így önmagát mérgezi meg vele. Ezek a mérgek éppúgy, mint a hormonok, már a legparányibb mennyiségben is igen hatásosak, és salakként gyülemlenek fel a szervezetben.

Valahányszor haragszunk vagy gyűlölködünk, a szervezetünk mérget választ ki. Ezt a mérget kétségtelenül az ellenségnek szánjuk. Azonban az ember ilyenkor önmaga esik áldozatul, ha nem korlátozza rosszindulatú érzéseit.
Érdekes dr. Vasant Lad közlése, mely szerint az elfojtott mohóság, birtoklási vágy a szívre és a lépre is hatással lehet, az elfojtott félelem és szorongás a veseműködésre, de megváltoztathatja a vastagbél flóráját is.

Ennek eredményeképpen a has a képződő gázoktól felfúvódik és fájdalmat okoz (ezt a fájdalmat össze lehet téveszteni a szív- és májbántalmakkal).


Az elfojtott érzelmek az immunrendszerre is hatnak, és ez allergiás reakciókhoz vezethet (por-, virágpor-, ételallergia stb.). Gates professzor kísérleteiből az is kiderült - s megállapítását már sokan igazolták -, hogy a jó hangulat a szervezet számára rendkívül hasznos kémiai anyagokat állít elő, például endorfinokat, amelyek morfinszerű, fájdalomcsillapító vegyületek.
 
 
0 komment , kategória:  Egészség  
Nincs Cím
  2013-10-30 19:03:35, szerda
 
 







SZERGEJ JESZENYIN:
BOKRAINK KÖZT

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.

Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.

Amikor a háztetőn a hajnal
macska módra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízi manók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

(Rab Zsuzsa)











HELTAI JENŐ
ŐSZ

Szürke ég, őszies...
Ősz, ősz ne siess!
Ne kergesd el a nyarat,
A meleg fényt, sugarat.

Süss ki még, nyári nap,
Simogasd az arcomat,
Melengesd a szívemet,
Míg az ősz eltemet.

Vidíts még vadvirág,
Míg enyém a vad világ.
Tudom én, érzem én,
Nem sokáig lesz enyém.

Szürke ég, szürke vég,
Be jó volna élni még!
Nem lehet, nem lehet,
Sötét árny integet.

Sötét árny, néma váz
Bűvöl és babonáz.
Kérdezem, nem felel,
Integet csak, menni kell.

Fogy a fény, fogy a nyár,
Hideg szél fujdogál,
Hideg szél, őszies...
Ősz, ősz ne siess!











SIMON ISTVÁN: KÉSŐ ŐSZ

Aranyszegélyű fellegek
között szállnak a vadludak.
Alkonyul,-látni sem lehet
őket, csak hangjukat
hallani.
Nincsen már hegedűs tücsök,
csak kósza eső van, ami
csipeg-csöpög a fű között.
Ezüstös dér, vagy ropogó
hóharmat lesz reggelre itt.
A vetésekre takaró,
bizony az kell kikeletig.
A fának ködszakálla van,
Meglengetik a szelek,
s így hajtogatja hasztalan,
hogy esik, szédül lefele
utolsó
ágrólszakadt levele.










CSORBA GYŐZŐ:
ELINDULT A KERT

Sárga röpcédulák a meggyfa szórja őket
s a szél viszi tovább készséggel sokfelé
tudja meg más is és tudják meg másfelé is
hogy ősz lett
Aztán újabb felvonás:
a meggyfa áll-áll megkopasztva
áll csak és ágain túl nincsen többé hatalma
A sebek mézga-foltok és törések
kilátszanak
s akkor már közlés nélkül is nyilvánvaló
hogy mi történt a múlt napokban
hogy elindult a kert
akár egy rozzant kísértet-hajó
elindult Indiákba félelmes tengerekre
hogy halandókat visz fedélzetén
és nem nyilvánvaló
hogy vissza hány élővel érkezik











Jung Károly: Szunnyadó mező

Szélirányba bólogat
A kukoricaszár,
Esőverte dűlőúton
Már senki se jár.

Ördögcérna bokorban
Fácántyúk lapul,
Messze nyúló barázdából
Iramlik a nyúl.

Hétmérföldes léptekkel
Közeleg a tél,
Égbe nyúló villanydróton
Muzsikál a szél.

Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön már az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-meg-áll, lombot ráz.
Lombot ráz,
diót ver,
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
s harapja, kurtítja,
a hosszú napokat.









Zelk Zoltán: Őszi dal

Nyári esték, víg cigány,
apró tücsök, ég veled!
Így búcsúznak a fűszálak,
virágok, falevelek.

Avar lepi hegedűdet,
köd takarja már vonód,
kikeletig nem hallhatjuk
a víg tücsök-nótaszót...

Be szép volt! A csillagok is
azt hallgatták odafenn,
s talán néha táncoltak is
égi aranyréteken.

Így búcsúztak a tücsöktől...
Szél zúg, jő a zivatar:
nyári tücsöknóta után
búcsúztató őszi dal.














 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A felnőtt boldogsága
  2013-10-30 15:22:10, szerda
 
 







A felnőtt boldogsága a csend.
A lélek csendje, az érzések harmóniája.
A felnőtt ember ebben a komoly csendben
Éli meg az öröm nagy pillanatait.

Hankiss János









Tóth Bernadett
Őszi hántás

"Mintha pásztortűz ég őszi éjszakákon"
oly vörös, és kietlen a távol
sugárzó, izzón derengő napkorong,
belülről egy hideg, feszítő érzés jajong.

Forrón hajoló tested hevülete,
s mintha naiv mosolyod derengene,
üvölt és jajong a távol,
lelkem tüzében csak a kék fájdalom pislákol.

Ropogás, tépés, hántás,
hántják a kukoricát,
hátadban feszül az izom,
fáj.

Kár, csak a varjak hangját hozza a szél,
S az ősz zizzenve,
Rólad zenél.











Dr. Nagy Mihály
Ősz piktor

Tarka színre festette be
szeptember a hegyeket.
Közelebbről megcsodálva
hat színt festett a zöld fákra,
palettáról rájuk kenni,
nem átallott kézbe venni,
óvatosan, szeretettel
minden egyes levelet.

Hat színt festett, megkeverve,
szivárványnál színesebbre:
saját ízlésvilágára
a zöld tájat átpingálta.
Csiricsáré, tarka-barka? -
színkavalkád nem zavarta.
Szép kontrasztos háttérképnek
maradt az ég kobaltkéknek.

Megbarnultak a bükkösök,
a juharfák vérvörösök.
Akáclevél citromsárga,
gesztenyékét rozsda rágja,
a vén tölgyfáké aranyos,
a kőriseké narancsos,
Tarkállanak parti füzek,
takar rőt avar zöld füvet.

Szilvalevél mély bordóból,
lángszínű a csipkebokor.
Okkersárga, aranybarna,
lombok minden árnyalatba`.
Az ég szürke felhősre vált,
ágától a levél elvált.
Akkor leszünk szomorúak,
ha a lombok mind lehullnak.









Boldog az az ember,
aki képes megőrizni gyermeki lényét,
aki nyitott a külvilág benyomásaira
és apróságoknak is örülni tud.

Margit Sandemo









Dvihallyné Oszuskó Sarolta
Színek piktora

Rongyos ködruhát öltött a
színeknek híres piktora,
palettáján kikeverve
az árnyalatoknak sora.

Rőt aranyra festett fákon
itt-ott akad kis barna folt,
bíbor bársony levelekre
piros ereket rajzolt.

A megfáradt falevelek
hullanak, mint a tollpihék,
felkapja mind a pajkos szél
és szórja őket szerteszét.









Horváth Piroska
Elmúlás

Nyár lehelete most porrá hamvad,
Főnixként ébred majd fel a kékség.
Csillan egy gyöngyszem - utolsó harmat,
ökörnyál hátán repül a szépség.

Sápatag napfény avarpaplanon
gyengülve hasal - ereje fogytán,
bekúszik a szél nyitott ablakon,
padlóra hullik egy avarfoszlány.

Görbe botjával az idő ballag,
sárguló fák alatt kétrét görnyed.
Aranyló őszben virágok halnak,
ezernyi rozsdás levelet zörget.

Magába fordult - az ősz is szenved,
ködfátyol mögött már nyargal a szél,
fagy lépte koppan - álmokat elfed
csontszínű frakkban a dermesztő tél.










Juhászné Bérces Anikó
Levélhullás

Az út arra nyílegyenes,
Két oldalán erdő, vegyes.
Lombhullatók sorban állva,
Rendjét fenyősor vigyázza.

Itt járt az ősz, ez jól látszik,
Falevéllel hűs szél játszik.
A lombokat megtépázza,
Nagy erővel fújja, rázza.

Fáradt, száraz, sárga, barna,
Könnyen enged ernyedt karja,
Már nem vonzódik az ághoz,
Létet adó biztonsághoz.

Csípős szélnek lesz ő préda,
Lombos erdő maradéka.
Felrepíti, megforgatja,
Vidáman áttáncol rajta.

Majd leejti az árkon túl,
Levéleső zizegve hull.
Nincs mit tenni, ez a sorsa,
Aléltan zuhan a porba.

Részvéttel nézi a fenyő,
Lombos fák fölé törekvő,
Vele ilyen nem történhet,
Örökzöldként vígan élhet.

2010. november 1.









Széles Kinga
Őszület...

Aludni vágy, készülődik,
Pironkodva így vetkezik
Fű, fa, virág megfáradva
Gondol vissza tavaszára.
Ölét adta kéjes nászban,
Szemérmetlen orgiában,
Édes buja kábulatban
Kacagott a nyári napban.
Víg kedélye már elhagyta,
Múltját felhő takargatja,
S
Hűvös hideg új románcban
Deres hajú ősz karolja.









Steel
Bennem az ősz...

Bennem az ősz az örökkét üzeni,
olajkék éjszakáin kis falumban
vagyok, álmot puha párahamuban
alszanak az utcák lámpatüzei,

és amíg csillaggyertyák lehelgetik
apró fényeik, bennük melegszenek
át a házak. Majd végül, lefekszenek
az árnyak, vásznuk alól teregetik

a horizont kötelére a hajnal
friss patyolatát. Bennem az ősz beszél,
csendje ringat, szerető anya-karral,

szélzöngéje is az ő hangján zenél,
mikor lombpezsgést rebbent körém halkan.
Bennem az ősz mindennap egyre mesél,

esőcsizmájában kislányos magam
látom, miközben a sár játszóházát
bejárom. A virágok fázó százát
pillantva, tenyerem nekik kell adjam,

ahogy én hajdan a szülői ölelést
kaptam. Bennem az ősz csupa lobogás,
emlékekből verődő szívdobogás,
ahol a felnőtt és gyermek összenéz.










Schrenk Éva
Őszi reggel

Zúzmara zizzen zsálya-levélen,
őszi fuvallat hussan a réten.
Boldog nyuszi-pár ugrik az árkon;
puskagolyó rájuk ne találjon!

Köd szuszog immár az alvó föld fölött,
a rög - lám! - szürke ruhába öltözött.
Az őszi szellő majd megfosztja ettől,
de addig alatta sok csata eldől.

Mikrovilág harcol a "paplan" alatt;
jusson mindenkinek betevő falat.

És felzeng az Égbe az öröm-óda,
egyszerű őszi, mindennapi nóta:
cinege - nyitóka.









Mentovics Éva: Ősz

Szomorkodó fűzfák alatt
borús képű medve ül,
búslakodó tücsökzenész
deres fűben hegedül.

Földre dobva tarka fátylát
álmos léptű ősz oson,
hó-szagú szél int a télnek
ködbe hajló tölgysoron.



















Jó reggelt!
Ez a hónap az ősz utolja,nem sok kell hozzá-és "November,
,December,lábon áll a hóember" Márton madara a holló-és
a varjú,be is jön az erdőről-és ellepi a szántóföldeket élelem után kutatva.
De még az idő is megörvendeztetheti a szegény embereket
a Szent Márton nyara..Mikor kiforró új bor pedig a lakodalmak idejét is jelzi.
Hát szeretettel fogad azért a Novembert hát csodálatosan szép napokat kívánok Teneked!...puszika...Médi









Szabó Lőrinc: A szél meg a nap

Licskes-lucskos szürke bácsi
(Hujj, hujj, én a Szél vagyok!)
kék udvarban seprűjével
megkergette a Napot.
Szél mondta: Hujj, hujj, hujj!
Nap mondta: Bújj, bújj, bújj!
Szél kergette,
utolérte,
jól megverte a Napot;
megkergette,
utolérte,
összetörte,
kék udvarból kiseperte,
kendőjébe bekötötte,
mondjátok meg: hova tette?
Zsebbe tette a Napot.
Zsebre tette? Zsebre ő!
Azért van most rossz idő









Csukás István: Dalocska

Csengő szól: gingalló,
röppenj már pillangó!
Pillangó messze jár,
volt-nincs nyár, vége már.
Züm-züm-züm, zúg a szél,
táncol a falevél,
züm-züm-züm, ez a szél!
Egy reggel itt a tél.









Elmúlt a nyár

Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.

Kipattant a búza szeme,
Vajon a babám szeret-e?
Ha nem szeret megbánja,
Leszek a más babája.









Gedeon Ferke: Őszi vers

Hull a levél,
Szelíd napfény mosolyog,
Itt van az ősz:
Tudjátok-e, mit hozott?

Sárga körtét, piros almát,
Friss diót,
Csak úgy hinti, csak úgy szórja a sok jót.

Mit hozott még?
Hát a kedves szüretet,
Szülőt, szilvát, meg
Sok hulló levelet.

Szelíd, szép ősz
Jó hogy jöttél,
Szeretünk. Megköszönjük
Amit hoztál, minekünk.

Kopasz fákon,
Ha elmúlik majd a tél -
Újra kihajt,
Újra zöldül a levél.









Tordon Ákos: Kis őszi vers

Csiga-biga, kisbogár,
Jön az ősz, megy a nyár.
Hűvös eső permetez,
Házatokon nincs eresz!

Csiga-biga, kisbogár,
Fagyos lett már a határ.
Fütyül a szél, hulla hó,
Házatokon nincs ajtó!

A kis csiga nem beszél,
Bogárka sem döngicsél,
Búvik földbe, fa odvába,
Levéldunnát vesz magára.

Szervusz világ!-
Azt se mondja,
Úgy elalszik,
Mint a bunda









Mentovics Éva: Az ősz vándorútja

Árnyas erdők ösvényein
látták jönni már az őszt.
Lomb hajlongott, levél rezdült
fenn, a tölgyek ága közt.

Szeptemberi napsütésben
vándorolt, míg este lett,
aranyszínt szórt völgyre, dombra,
halat, vadat meglesett.

Leszüretelt, krumplit szedett,
diót vert a határba',
hol az almát, körtét, szilvát
teljes díszben találta.

Októberben kosárba tett
sok -sok ízes gyümölcsöt,
s izgatottan leste-várta,
sárguljon a sütőtök.

Tölgyek díszes üstökeit
rázogatta, borzolta,
somot, bicskét, kökényt
érlelt rét ölén, a bokrokba'.

Novemberben avarpléddel
erdőt, mezőt úgy takart,
hogy a dermedt, fagyos tájon
biztonságban tudja majd

mindazt, kinek apró testén
nem nőtt vaskos, nagy bunda,
elbújna a cudar téltől,
s tavaszig csak aludna.

Mikor a tél hó-csipkéjét
borította a tájra,
tarka gúnyás őszünknek csak
rőt subáját találta.

(2012. szeptember 28.)










Görzsönyi Vargha Gyula : Tört remények

Virág helyett mennyi kóró,
Remény helyett mennyi rom,
S a könny is csak alig enyhít,
Oh mert hiszen valamennyit
Megsiratni sem bírom.

Szerelemnek rózsafája
Fosztva várja a telet,
Virágait elhullatta,
Őszi szellő szór alatta
Száraz szirmot s levelet.

Ősz ez immár, színe sápadt,
Hangja csak nesz, elhaló.
Lomb, levél mindegyre ritkább,
Rejtett fészkek boldog titkát
Elfödőzni nem való.

S lelkem kél, száll nyughatatlan
Mint a költöző madár...
Nyitva fenn a légi pálya
Útját majd csak megtalálja
Hol reá új honja vár.









Tasnádi Varga Éva: Őszi vers

Esti virágok
csöndben csukódnak,
udvar fénylik
mézsárga holdnak.

Némák a fák is,
levél se rebben,
tücskök beszélnek
szép őszi kertben.

Kút vize hallgat,
néha megloccsan,
bogárhad alszik
fázó bokorban.

Halkan harangoz
katángok szára:
-Hó hull fejünkre
majd nemsokára!











Zelk Zoltán: Varjúnóta

Elmúlt a nyár,
kár érte, kár.
Sárgul a táj,
kár érte, kár.

Röpülni kél
nagy-szárnyú szél,
messzire száll
e csúf madár.

A hegy mögül
felhő röpül -
meg-megered,
már csepereg.

Őszi eső,
fát verdeső -
fázik a táj,
kár érte, kár.









Kányádi Sándor: Ősz volna még

Ősz volna még,
s a varjak már közhírré tették
a dermesztő tél
közeledtét.

Károg az ég,
éhenkórász nagy csapat csóka
ricsajog, hussog
reggel óta.

Tócsára jég,
virágra, fűre harmat dermed,
megöregedtek
mind a kertek.

Jó volna még
sütkérezni, de jó is volna,
ha az égen
pacsirta szólna.










Nemes Nagy Ágnes: Hull a bodza

A mi utcánkban kicsi utca,
van benne egy hosszú bodza.
Ősz felé már hull a bodza,
kis bogyóját dobja, dobja.

Kis bogyóját dobja, dobja,
lila lesz az utca-hossza,
kiabál is Bandi bácsi,
az autóját szappanozza.

Nem gondolok semmi rosszra,
de örülök, drága bodza:
tarthatom a gumitömlőt,
míg az autót szappanozza.

Őszi fényes napsütésben,
víztől fényes járdaszélen
szappanozza és lemossa -
hull a bodza,
hull a bodza.










 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Minden csupa-csupa hófehér virág,
  2013-10-29 23:26:43, kedd
 
 



Pásztor Piroska
Emlékezünk

Minden csupa-csupa hófehér virág,
s mintha mécsesből állna az egész világ,
lobogva világít a sok-sok gyertya,
elment lelkek szeretetének lángja.
Szülő, nagyszülő, gyermek, testvér,
lelkük most hozzánk visszatér,
körülállják mind az emlékező lángot,
itt vannak, látják ők a sok virágot.
Gyertyafüst száll őszülő hajunkba,
akár nagyszüleink keze, simogatva,
lecseppenő viasz mintha könnyük lenne,
összes fájdalmuk, szeretetük belerejtve.
Lelkük a miénkkel ismét összeér,
régi szép emlékeket velünk újraél.
Merengünk fájón, lelkünkből száll sóhaj,
imát mondunk értük alázatos szóval,
emlékezünk, legördülnek könnyeink,
hiányoztok nagyon, elment szeretteink!










Bakos Erika
Gyertyával kezemben

Mint csillagok a magas égen,
sok milliónyi lámpás úgy világít,
és a hideg fáradt őszi szélben,
temető halotti csendjébe irányít.

Ünneplőbe öltözött kopár sírhantok,
s ruhájuk szép krizantém koszorú,
az égbolton fénybe borult csillagok,
de minden gyertya a síron szomorú.

Gyertyával kezemben állok a sírnál,
ahol halott szeretteim nyugszanak,
fájdalmam nagyobb minden kínnál,
ők most mégis csendesen alszanak.

Kabátom összehúzom még jobban,
hisz a temetőben mindig fúj a szél,
imát suttogok, s a gyertya fellobban,
szeretteimért és minden halottért.










HALOTTAK NAPJÁN

Sárga levél hull a földre
Sétálok a temetőbe.
Édesapám, édesanyám
Nem gondoltok ti már énrám.

Lelkem súgja szívem zuga
Menjek hozzád újra, újra.
Kavarognak az emlékek
Nem rakhatok én rá féket.

Előjönnek minden évben
Szívem vérzik azt is érzem.
Apám, anyám nem láthatom
Megszoktam már a bánatom.

Gyertyát gyújtok minden évben
Vágyam száll a messzeségben.
Csillag gyúl a temetőben,
Szívem hisz a teremtőben.

Aki adta el is vette,
A szívemnek azt üzente.
Minden életnek van vége
Nyugodjak meg, legyen béke.

Nyugodt vagyok, mégis úgy fáj
Szívem körül az a kis táj.
Gyertyafénnyel emlékezem,
Ellenük én nem vétkezem.

Temetőben hull a levél
Földet érve már az nem él.
Szél viszi a fától messze
Emléke is elfeledve.

Halott levél temetőben
A sírdombon heverőben.
Emberélet, mint a levél
Soha többé az már nem él.

Gyertyafényes éjszakában
Hallom, hogy a lelkek szállnak.
Múltat idéz minden lélek
Előjönnek az emlékek.

Dugasz István
(2010. október 13.)










Ady Endre : Halottak napján

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...









Halottak napján

Halottak napján szólnak a harangok
A harangnyelvek nyaldossák a rezet,
A templomkert is az ürességtől kong
Mindenki most a temetőben remeg.

Száraz emlékek zizegnek agyamban,
Levélként mindegyik az utcán kering
Oldalamon özvegynek súgok halkan
Már a megnyugtató gyász ágyában ring.

Halottak napján búgják a harangok
Szomorú, fémes melódiájukat.
És most nincsenek együtt a barátok
Mint a részvét, úgy egyedül maradtak.

Bajtárs ott térdel a barátja mellett
Segíti öreg haldokló októbert,
Majd szemét behunyja, nincs már felelet,
A tudtunk nélkül a túlvilágra ment.

Halottak napján bőgnek a harangok,
Még az öreg fák is beleremegnek,
Könnyek és széttépett emlékfoszlányok
Nagy felelősségek és felvett terhek.

Ezen a napon mindenki magába',
Meglátogatja örök szeretteit,
Mert a test ha vágyik is a halálra
A lélek ugyanis örökké kering.

Halottak napján csengnek a harangok
Reményt a szív örök harcosainak.
Kertben nyílnak a fekete virágok,
A hollók is egy örök dalt harsognak.

Az esőben is egy gondolat fog el,
Levegőben, esőben, mindenhol zsong,
Csendességemben is csupán egyre gondolok:
Halottak napján szólnak a harangok.

Bozsányi Szabolcs










A temetőben

Amerre a szem ellát,
sírok, keresztek fekszenek,
ide az emberek,
koszorúkat,
virágokat hoznak,
én is csak megyek,
megyek,
mert szeretteim
sírjához lépkedem,
nekik rég nem fáj már semmi sem,
mert az örök birodalom ez,
hol ők is nyugszanak,
sírjukra,
a kedvenc virágukat hozom,
míg fényképüket simogatom,
lelkemben,
úrrá lesz a fájdalom, amiért
oly korán elhagytatok,
szemetekbe már
el nem mondhatom!
Édesanyám, szeretlek Titeket nagyon!

Kovácsné Perei Irma
(2010. szeptember 15.)









Mindenszentek napján

Mindenszentek hajnalán beszökött a tél,
Megmutatta kemény arcát, rideg volt, s fehér
Dermesztő, vad hidegre ébredt minden ami él,
S a kerteken már megmaradt a dér.

A fa ágán még kapaszkodik egy megsárgult levél,
Megfeszítve erejét a végsőkig remél,
Bár tudja, már csak néhány percig él,
S mint a többi, Ő is földet ér.

A temetőkert fagyos útján fázós emberek,
A fejfákhoz igyekeznek, hol halottaik felett
Emlékező, könnyes szemmel kulcsolnak kezet,
S ma minden síron gyúlnak mécsesek.

Sima István










Halottak napjára

Halottak napján gyújtsunk mind gyertyát,
virágozzuk fel a halottaink sírját.
Mondjunk imát, minden szerettünkért,
imádkozzunk békés nyugodt álmaikért.

Temetőbe menve, sírok mellett állva,
szomorú szívvel sok itt hagyott árva.
Hófehér krizantém a sírok tetején,
mennyi bánat van életünk mezején.

Táncot jár sírhalmon a mécsesek lángja,
arcunkat simogatja lágy meleg szellő.
Szemeinkben néma könnyek csillogása.

A novemberi hidegben virágmező,
csendes emlékezés, vagy hangos zokogás.
Otthonotok végleg már ez a temető.

Pocsa Józsefné
(Szeged, 2010 október 23.)










Ha egysze meghalok, őrangyal lehetnék ...... .......





Ha egysze meghalok, őrangyal lehetnék

Vigyáznék az emberekre s az összetört lelkekre.

Vigyáznék az érzésekre , s az önzetlen szeretetre,

Minden ember vágyik szeretetre ,

minden ember vágyik a figyelemre ,

Én magadnám nekik hisz az őrangyalok ezt teszik .

Örangyalként megörizném az emberek mosolyát ,

s elfeledtetném velük a szenvedést S ha mégis szenvednek ,

majd szenvedek én helyettűk .Ha zokognak velük zokognék

Ha boldogok velük örülnék ,Ha egyedül vannak társuk lennék .

Őrangyalként én ezt tenném .









Kint a temetőben...
Őszre fordul már, végig menve a gesztenyesoron,
minden lépteken s nyomon az emlékeket keresem...
Kint a temetőben mélyen meghajol előttem a csend,
érzem velem tart, és magához ölel a tovatűnt idő!
Az eltávozottakra a mai napon együtt emlékezünk,
nekik sírjukra virágot és koszorút helyezünk
Végül meggyújtjuk a mécsest s fel-fel lobban lángja .
Fénye szeretteinkért ragyog tovább, a nyirkos
őszi éjszakába...









" Sok szál gyertya ég , könnycsepptől áznak ,
Lelketekre odafenn az angyalok vigyáznak
Már nincsenek szavak , melyeket suttog a szátok ,
Ma lehajtott fejjel , némán
emlékezünk Rátok ! "









Most keseregd ki bánatod':
Sirasd magad meg, ez a te napod,
Magános élet gyászos embere!
De szomorú tekinteteddel
Ne a halottakat keresd fel,
Ne menj a temetőbe, ne!
Idegen minden sírja néked;
Ott is csak a magány kisérget,
S csak annál kínosabban érzed
Kietlen egyedűliséged'.
Azért a négy fal közt maradj,
S gondold meg azt, hogy árva vagy;
Élők között is, holtak közt is az,
Halottad sincs, kit megsirass.









Halottak napja


Elnéztem régen, ahogy nagy sorokban
indult a temetőbe a menet,
őszirózsával,könnyekkel, szatyorral,
hogy a holtakkal beszélgessenek.

Volt, aki apró széket vitt magával,
a másik ásót vagy kis gyermeket,-
az enyimek széthulltak a világban -
most nézem őket s elkeseredek.

Mert évről évre kevesebben mennek,
fiatal ritkán; csak az öregebbek.
A sírokon gyertyák is alig égnek,

nincs sóhajtás, nem mondanak imát -
feladták a holttal a közösséget,
és feladja önmagát a világ?

Faludy György











Lelkünk visszatér a mennybe

Elszáll az élet,látod -e?
Mint könnyű pihe messze száll.
Bárhová rejtjük szívünket,
a halál egyszer ránk talál.

Mert testünk kölcsönbe kaptuk,
mit ruhatáros visszakér.
Oly hajthatatlan ő velünk,
a pulthoz térve nincs remény.

Vándora a vén időnek,
lelkünk visszatér a mennybe.
Barátaink,szeretteink
elmennek a végtelenbe.

Ott várnak az égi honban,
az enyészet testünk sorsa.
Visszatér a lelkünk a mennybe,
testünk alászáll a porba.

Emlékeink megszépülnek,
ahogy telik a vén idő.
Ilyenkor a holtak napján
fényben úszik a temető.

Forr:Poet.hu







 
 
2 komment , kategória:  Mindenszentek napja  
szép sorelválasztok
  2013-10-29 23:21:15, kedd
 
 












































[












































[
 
 
0 komment , kategória:  Sorelválasztók  
Nincs Cím
  2013-10-29 21:30:18, kedd
 
 
























Ragyog.
Írta Miklós Csaba

Ragyog ,árad a Nap fénye,
szívünket végre öröm is érje !
Én nagyon boldog vagyok
mert Neked, a férjed vagyok
és az is maradok amíg élek
sugározzon rám a Te fényed !
Fürödhessek benne örökre
tisztul szívem és a lelkem tőle !
Erősítsd meg újra lelkemet
viszonozzam örök szerelmedet !
Átölellek,a szívembe zárlak
Többé már soha sem engedlek !
2012.02.08.






















 
 
0 komment , kategória:  Mirjam czeto  
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 174 
2013.09 2013. Október 2013.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 174 db bejegyzés
e év: 1430 db bejegyzés
Összes: 6926 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 220
  • e Hét: 10336
  • e Hónap: 34215
  • e Év: 573714
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.