Belépés
sacimama.blog.xfree.hu
Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!" Zsolt 33,15 Németh Jenőné Saci
1952.06.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/20 oldal   Bejegyzések száma: 191 
Lehetetlen
  2013-05-31 23:41:56, péntek
 
  ,,Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik."
Zsidókhoz írt levél 11:6.





Képtelenség! Hogy Isten gyönyörködjön benned, ha te nem foglalkozol vele.
Elképzelhetetlen, hogy abszolút hit nélkül éld életedet.
Lehetetlenség Istennek tetsző életet élni, ha téged nem érdekel ez az egész.
Felfoghatatlan, hogy milyen sokan kiáltanak ,,Jaj Istenem, most segíts!"-t, miközben nem is hisznek létezésében!

Hihetetlen, milyen sokan 'járulnak Isten elé', - alkalmanként megjelennek egy-egy templomban -, miközben nem hisznek Benne, nem foglalkoznak vele.
Megdöbbentő, hogy hányan gondolják, hogy nekik az jár, azért megdolgoztak, Isten tartozik nekik, közben eszükbe sincs keresni az Ő akaratát.

De az érem másik oldala is igaz.
Képtelenség azt gondolni, hogy Isten nem figyel rád, miközben Te őszintén keresed Őt.

Elképzelhetetlen, hogy ne gyönyörködjön benned a Te Teremtőd, miközben hittel rátekintesz!
S végül: Lehetetlen, hogy ne kapj jutalmat, ha élvezed Mestered közelségét, szívből szereted és szolgálod Őt, vágyódsz akaratát teljesíteni.
 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω HIT  
A Szentlélek megtapasztalása
  2013-05-31 23:38:01, péntek
 
 
Írta: Dr. Kovács Gábor





Az olvasó megkérdezheti: miért olyan fontos számomra az Istentől jövő öröm, az élmény, a tapasztalat? A krisztusi élet nem érzelmeken alapul, hanem kitartó, áldozatos cselekvésen. Alapelv a lelki életben, hogy az isteni ,,vigasztalás" nem célja az imádkozásnak és az erénygyakorlatnak. A cél: Isten akaratának teljesítése. Ezt kell tennünk, akár örömöt jelent, akár fájdalmat, akár könnyen megy, akár nehezen. Nem gyerekes dolog hát az élmények számontartása?





A kérdés jogos, és elvi régiókban mozog. Minek kell fölfognunk a keresztény istenközösséget: hozzáférhetetlen transzcendens háttérnek, amely ott rejlik erőfeszítéseink mögött, vagy tapasztalatunkba behatoló történésnek, amely tükröződik érzékelésünkben, megjelenik embervoltunk külső megnyilvánulásaiban is? Van-e kézzelfogható Szentlélek-megtapasztalás, és milyen helyet foglal el a krisztushívő életében? Szembe kell néznünk ezzel a kérdéssel, mert a karizmatikus megújulásról a legkülönbözőbb vélemények vannak forgalomban, s a kritikus hangok olyan teológiára hivatkoznak, amely a Szentlélek működését egy tapasztalatunkon túli szférába igyekszik száműzni. Döntő érvekre támaszkodik-e ez a teológia? Vagy inkább - előítéletekre?

Prohászka kérdése

Templomainkban százával és ezrével veszik a bérmálkozók a ,,Szentlélek ajándékának jelét". Mi katolikusok hittel valljuk, hogy ez a cselekmény a Szentlélek valóságos közlése. Benne ugyanaz az erő működik, amely az első jeruzsálemi Szentlélek-áradásban kiömlött a tanítványokra. Mégis, bérmálkozóink nem kezdenek nyelveken szólni, nem lobbannak lángra, nem hirdetik Isten nagy tetteit. Miután vették a Szentlélek kegyelmét, hogy hitüket állhatatosan éljék és bátran megvallják, többnyire elmaradnak a vasárnapi szentmisékről is. Ha ezt a hiányt szóvá tesszük, ilyen megnyugtatásokat kapunk: ,,Nem tudhatod, mi játszódik le abban a lélekben." Vagy: ,,Az a baj, hogy nem adunk nekik konkrét feladatokat." Ezek azonban kitérést jelentenek a döntő probléma elől: miért van az, hogy az első pünkösd lángra lobbantotta a tanítványokat, a mai bérmálás pedig nem lobbantja lángra? Így normális? Ha a Szentlélek kegyelme csak rejtett erő, amely külsőleg nem tapasztalható, akkor a helyzetet normálisnak tekinthetjük: nem tapasztaljuk, mert ez nem is lehetséges. Az a teológia, amely a Szentlélek működését kizárja a tapasztalat övezetéből, összhangban áll azzal a lelkipásztori magatartással, amely a megbérmáltak hitvallás nélküli életét lényegében normálisnak fogadja el, legföljebb jobb lélektani megközelítést vagy tökéletesebb szervezést hiányol.

Prohászka Ottokárnak más volt a véleménye. 1914. május 4-én ezt írta naplójába: ,,A bérmálás hónapja. Szeretem s imádom a Szentlelket, s úgy szeretném kiszolgáltatni a szentséget, hogy viharozzanak s tüzet fogjanak a lelkek. Lélek-gyújtás, pünkösdi tűz, új világalakítás: ez a bérmálásnak az intenciója... Ha az intenció megvan, akkor a tűznek gyúlnia, az égési rohamnak kitörnie kell. Ha tavaszkor a kertben égetem az orgona- s bodza, galagonyaágakat, s a tűz 'megfogamzik', mily ropogó s pattogó erőszakkal nyilal föl; ez a Lélek képe. No, de mi égjen? Mi égjen? Itt a baj... Jaj, Uram, ez a nyugati kultúra az anyagiasság pondrója; azt bámulja, a pénzt, s a nemi viszketeget s dürrögést kergeti... Mindig gyújtani szeretném a lelkeket, s nem akarom csak rájuk hárítani a sacramentum hatálytalanságának okát; nem, nem! Az apostolok ráadták a Lelket arra, akit bérmáltak, s a LéIek gyújtott, nem kérdezte a keresztényt, hogy akar-e égni. Hát mikor Japánban vagy Indiában a tűzön átmennek fél méter vastag izzó parazson, s meg nem égnek! Ahogyan ott lekötik a tűz erejét, hogy ne égesse a lábakat, akár piszkos, akár tiszta emberek lábai: úgy itt ki kellene gyújtani a tüzet, hogy égessen lelket, akár tiszta, akár piszkos; hiszen majd tisztul általa! - A teológia természetesen magyaráz okosan s disztingvál tűz és tűz, okság s alkalmasság közt... Nem, nem, testvérek; én értem a teológiát, de a bérmálásban a Szentléleknek pünkösdöt kell csinálnia, a lelket átformálnia, új világot teremtenie. Hát hol van ez mind? S akarják-e ezt a püspökök, a papok? Lelket váró keresztények? Nem szabad lesrófolnunk várakozásunkat, hanem ellenkezőleg, fokoznunk kell azt úgy, ahogy Krisztus akarta!" [PROHÁSZKA OTTOKÁR: Összes Művei 23. kötet, Szent István Társulat, Budapest, 1929. 265. o.]

E szöveget olvasva aligha lehet kétségünk arról, hogy Prohászka püspök a bérmálás hatásaként kívánná, óhajtaná a jól észrevehető változást: ,,Hogy viharozzanak s tüzet fogjanak a lelkek." Nem füllel hallható szélzúgásra vagy szemmel látható lángnyelvekre vár, az kétségtelen; az is vitán felül áll, hogy nem a nyelvek adományát hiányolja; igényelne azonban valami alapvetőbbet: hogy a bérmálás a hitet föltüzesítse, és tanúságtevő életre indítsa a bérmálkozót. Ezt olyan erővel és hatalommal szeretné tenni, hogy a következmény meggyőző, erőteljes benyomást keltsen. Ilyen eredmény nélkül a ,,szakramentum hatálytalanságáról" beszél. Keresi a hibát a szentség befogadóiban, de önmagában, a kiszolgáltatóban is; nem elégszik meg teológiai kimagyarázkodásokkal, a pünkösdöt látni, érzékelni, tapasztalni akarja.
Prohászka természetesen nem vonja kétségbe, s nekem sincs szándékomban megkérdőjelezni, hogy Isten transzcendens, tapasztalásunkat meghaladó valóság, ezért a Szentlélek pünkösdi kiáradásának lényege nem a látható hatásban áll, hanem az emberi lélek legmélyén lejátszódó kegyelmi eseményben. A Szentlelket az emberi tapasztalat szférájára korlátozni mitológia volna. De Prohászkának nem jut eszébe a pünkösd-esemény olyan méretű mítosztalanítása sem, hogy az Apostolok Cselekedeteinek drámai beszámolóiból ne maradjon egyéb, mint egy rituális aktus, amelyet nem követ lelkesedés, elszántság, evangéliumi tanúságtétel. Ha pedig ezeket várjuk, a Szentlélek tapasztalati működésére várunk; ez és nem más hiányzott Székesfehérvár püspökének. ,,A tűznek gyúlnia, az égési rohamnak kitörnie kell... A Szentléleknek pünkösdöt kell csinálnia, a lelket átformálnia, új világot teremtenie. Hát hol van ez mind?"
Ottokár püspök azért merte föltenni a kérdést, mert hitt abban, hogy van rá válasz.

Tejes cikk itt!!!! Hagosz.net Link
 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω SZENTLÉLEK  
Kezdeményező szeretet
  2013-05-31 23:29:47, péntek
 
  ,,A bocsánatkérést nem a vétkes szokta kezdeni, hanem akiben nagyobb a szeretet."

 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω Megbocsátás  
Őszinte szeretet
  2013-05-31 23:19:25, péntek
 
 



Forrás: Link

A Szentlélekkel kapcsolatban Szent Ágostont különösen három kijelentés ragadta meg az újszövetségi Szentírásban: a Szentlélek az ajándék, a Szentlélek a közösség és a Szentlélek az öröm.

A Szentlélek Ajándék! Elég kimondani ezt a szót, és a Biblián keresztül máris világossá válik a tanítás, egyik a másik után, mint megannyi fényes pont, amelyek egymást követik, hogy végül egyetlen fényutat alkossanak. Jézus azt mondja a szamariai asszonynak: ,,Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, ki mondja neked: adj innom, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked" (Jn 4,10). Hogyan bizonyosodhatunk meg arról, hogy Isten ajándéka éppen a Szentlelket jelöli? Ezt mondja nekünk János evangélista: ,,Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem, annak szívéből élő víz folyói fakadnak. Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek" (Jn 7,39). Pál apostol ehhez hozzáteszi, hogy Jézus ,,fölmenvén a magasba ajándékokat osztott az embereknek" (Ef 4,8). De mi az, amit Krisztus adott az embereknek mennybemenetele után? A Szentlelket, amelyet az egyházra árasztott Pünkösdkor! Ez a nagy, az egyetlen ajándék, amely az egyházra áradva oly sok különböző ajándékra oszlik... ,,A Szentlélek, aki maga az Ajándék, szétosztja Krisztus minden tagja között a közös ajándékot. Az egyes tagok nem kapnak meg mindent, hanem az egyik ezt, a másik azt, bár a Szentlelket, aki mindenkinek kiosztja a magáét, mindnyájan birtokolják." (A Szentháromságról XV). A teljes ajándékot, amely az összes ajándék összessége, csak Krisztus egész teste, vagyis az Egyház birtokolja.

A Szentírás a Szentlelket közösségnek (koinoia) is nevezi, az Atya és a Fiú egymás közötti közösségének. Ő mindkettőnek a Lelke, az Atyáé és a Fiúé, amint az Írás hol az ,,Atya lelkének", hol ,,Jézus Krisztus Lelkének" nevezi. A Szentlélek tehát az Atya és a Fiú közössége, minden egység és minden közösség forrása. Éppen ezért ,,Ő az Isten és közöttünk való közösség is": az Atya és a Fiú azt akarták, hogy közösség legyen köztünk és köztük. Az Istennel való személyes közösség és a köztünk levő egyházi közösség mind egy forrásból fakad, ez a Lélek. ,,A Szentlélekkel egységben" kifejezés, amelyet annyira kedvel a liturgia, ima formájában fejezi ki ezt.

A Szentlélek harmadszor öröm, vidámság. A bizonyítékot részben a Szentírás adja, amely oly gyakran társítja az örömöt a Szentlélekkel (ApCsel 13,52: ,,A tanítványokat eltöltötte az öröm és a Szentlélek." Róm 14,17: ,,Az Isten Országa öröm a Szent­lé­lek­ben." Gal 5,22: ,,A Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség.") De ebben az esetben a hagyománynak is jelentős súlya van: ,,Az Atyának és az Ő Képé­nek (ez a Fiú) kimondhatatlan ölelése nincs öröm, szeretet és vidámság nélkül. A Szentlélek az összes teremt­ményt elárasztja mérhetetlen gazdag­sá­gával és bőkezűségével, azok befo­ga­dóképessége szerint." A Szentlélek - Szent Ambrussal szólva - az a folyó, amelyikről a 46. zsoltár beszél s amely a magasból jön és ,,ágai felüdítik Isten városát", vagyis az Egyházat.
 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω szeretet  
Öröm és dicsőítés
  2013-05-31 23:06:44, péntek
 
  Az Isten - öröm, az evangéliumot nem lehet gyászos arccal hirdetni

A Szentlélek a keresztény öröm ,,szerzője", ahhoz, hogy hirdessük az evangéliumot, szívünkben legyen jelen az öröm, amelyet Isten Lelke ad nekünk - hangsúlyozta homíliájában a pápa. Temetési hangulatban, gyászos arccal nem lehet Jézust hirdetni.

A napi olvasmányokból kiindulva a pápa először utalt a Szofoniás könyvéből vett szavakra: ,,Örülj és ujjongj egész szívedből, veled van az Úr" (vö. Szof 3,14-18), majd idézte az evangéliumi szakaszt, amely Mária Erzsébetnél tett látogatásáról szólt (Lk 1,39-56).

Erzsébetet és magzatát öröm töltötte el, amikor meghallotta Mária szavait. A pápa ismételten aláhúzta, mint múlt vasárnapi homíliájában: Mária sietve kelt útra, hogy unokanővérének segítsen. Minden öröm tehát, az öröm pedig ünnep - mondta a pápa.

Hozzátette: mi, keresztények nem vagyunk hozzászokva, hogy az örömről, a vidámságról beszéljünk. Sokszor jobban tetszik a siránkozás. Ezzel szemben a Szentlélek örömet ad nekünk.

Ő az a Lélek, aki vezet bennünket: Ő az öröm ,,szerzője", az öröm Teremtője. Ez az öröm a Szentlélekben megadja nekünk a valódi keresztény szabadságot. Öröm nélkül, mi keresztények nem lehetünk szabadok, szomorúságunk rabszolgájává válunk.

VI. Pál pápa mondta, hogy az evangélium ügyét nem vihetjük előbbre szomorú, kedvét vesztett, elbátortalanodott keresztényekkel. Ez nem lehetséges, ez a kissé gyászos magatartás. A keresztények gyakran úgy mennek a szentmisére, mintha temetésre mennének, nem pedig Istent dicsőíteni. Ebből az örömből fakad a dicséret, Mária magasztaló éneke, Szofoniás öröm-éneke, Simeon, Anna Istent dicsőítő éneke! - mondta a pápa.





És hogy hogyan dicsőítsük Istent? Úgy, hogy kilépünk önmagunkból, ingyenesen, mint ahogy ingyenes Isten kegyelme is. A pápa kérdéssel fordult hallgatóihoz:
- ,,Ön, aki itt van a szentmisén, dicséri Istent, vagy csak kér tőle valamit és hálát ad neki? De dicséri is Istent? Ez egy új dolog spirituális életünkben.
- Dicsőíteni Istent, kilépni önmagunkból, időt fordítunk rá, hogy dicsőítsünk".

- ,,Milyen hosszúra nyúlt ez a mise" - mondhatná valaki. Ha nem dicséred Istent, nem ismered azt az ingyenességet, hogy időt fordíts Isten dicsőítésére, akkor számodra hosszú a szentmise. Ha azonban áttérsz erre a magatartásra, amelyet az öröm és Isten dicsőítése jellemez, akkor milyen széppé válik! Ilyen lesz az örökkévalóság: Isten dicsőítése!
Nem lesz unalmas: gyönyörű lesz!
Ez az az öröm, amely szabaddá tesz bennünket.

Ennek a dicsőítésnek, ennek az örömnek Jézus Anyja a példaképe. Az egyház Máriát ,,örömünk okának" nevezi - Causa Nostrae Letitiae. Miért? Mert a legnagyobb örömet hozza el, aki Jézus.

Imádkozzunk a Szűzanyához, hogy Jézust elhozva adja meg nekünk az öröm, az öröm szabadságának a kegyelmét. Adja meg a kegyelmet, hogy dicsőítsünk, ingyenes dicsőítő imával, mert Ő mindig minden dicsőítést megérdemel. Imádkozzunk a Szűzanyához az egyház szavaival:
Veni, Precelsa Domina, Maria, tu nos visita.
Miasszonyunk, te, aki olyan hatalmas vagy, látogass meg minket és adj nekünk örömet! - hangzott a pápa fohásza a péntek reggeli szentmisén.

Ferenc pápa

Forrás: Vatikáni Rádió Link

Dicsőitő dalok:

-- Lelkemben felvirradt a remény LinkLink

-- Mi Atyánk itt vagyunk, Don Moen dala: Link

-- Szent, szent, mindenható Isten: Link





 
 
0 komment , kategória:  DICSŐÍTÉS  
Kétféle hívő ember van
  2013-05-31 20:30:22, péntek
 
 



Kétféle hívő ember van. Az egyik olyan mint az üvöltő bója amelyik a tengeren van, és amikor jönnek a hullámok azonnal elkezd üvölteni. Figyelmezteti a hajósokat, hogy közeledik a vihar. A másik a világítótorony, amelyik ott áll a parton és zavartalanul világít. A hívő ember vagy üvöltő bója, amelyik jajgat, ha baj van. Nem tudom nem ez hangzik-e állandóan az életetekben hogy jaj, megint fáj, megint nehéz. Ne légy üvöltő bólya, hanem világítótorony.

Forrás: Liza néniLink
 
 
0 komment , kategória:  - Trausch Liza  
Életrendezés
  2013-05-31 03:31:52, péntek
 
 

Nemes Ödön jezsuita atya gondolatai

Alapelvek

A kapcsolataimban, élethelyzeteimben, testi-lelki betegségeimben, kudarcaimban tapasztalt nehézségeimet, ne tekintsem problémának, amit minél előbb ki kell küszöbölnöm életemből, hanem misztériumnak, amit lassanként bizonyos mértékig meg tudok érteni, kezdek értéket találni benne, és apránként látom, Isten miért nem akadályozta meg.

Ha hinni tudok abban, hogy Isten jó, megtalálom hozzáállásomat nehézségeimhez, sebeimhez.

Vannak nehézségek és sebek, amelyek a legmeghittebb és legmélyebb kapcsolatokból származnak. A feszültségek feloldásának két síkon kell történnie: a kölcsönös megbocsátás síkján és a gyógyítás síkján.



Mit jelent az, hogy megbocsátok?

Valakinek megbocsátani annyit jelent, hogy függetlenül attól, ő mit tett, mit mondott vagy mit hanyagolt el, én az illető személlyel nem akarom megszakítani a kapcsolatot, ezért megbocsátok neki. Ez más szóval annyit jelent, hogy szabad elhatározással őt továbbra is ingyenesen szeretem.

A megbocsátás akarati elhatározás a szeretetkapcsolat továbbfolytatása érdekében. Ha megvan bennem ez a szabad elhatározás, tudok az illető személyért imádkozni, nem akarok neki semmi rosszat, köszönni is, beszélni is tudok vele továbbra is, még akkor is, ha ő haragot mutat. El tudok menni hozzá, írásban vagy szóban bocsánatot tudok kérni, még akkor is, ha azt érzem, hogy nekem volt igazam. Meg tudom mondani, hogy sajnálom az összeütközést, a részemről is elhangzott szeretetlen kifejezéseket.

Ha társam megbocsát nekem, örülök és visszaállhat a régi kapcsolat. Gyakran előfordul azonban az is, hogy a kölcsönös megbocsátást követően mindkettőnk szívében még fájó seb marad. Még inkább érzem a fájdalmat a szívemben, ha társam nem bocsát meg. Nekem is, neki is gyógyulásra van szükségünk. A megbocsátás az akarati síkon, a gyógyulás viszont az érzelmi síkon történik.

Fontos belátnom, hogy a gyógyulás nem történik meg magától, pusztán az idő múlása nem hoz gyógyulást. Egy-két baráti szó nem jelenti, hogy a gyógyulás megtörtént. Nem szavakra van szükség, hanem egy folyamatra, aminek minden lépését meg kell tenni ahhoz, hogy valódi gyógyulás történjen. Az igazi gyógyulásra vágyakozni kell, imádkozni és dolgozni kell érte. De ami még talán ennél is fontosabb: meg kell nyitnom a szívemet újból a sebezhetőségig. Ugyanakkor bízzam abban, hogy társam is vágyódik igazi gyógyulásra.

A gyógyulás folyamatában elindulni, azt végigjárni, kockázatot jelent. Újból találkozhatok visszautasítással, megnemértéssel. Nem szabad elvárásokkal elindulni a gyógyulás felé. Alapvető beállítottságomnak olyannak kell lennie, hogy nem a sebre, hanem a nekem fontos személyre irányítom gondolataimat, és mindent kapcsolatunk szemszögéből nézek. Ha lehetséges, mindketten végigjárjuk a megbocsátás és gyógyulás folyamatát, ha azonban ez nem lehetséges vagy nem ajánlatos, akkor egyedül is lehetséges és szükséges nekivágni a gyógyulás folyamatának.



A gyógyulás, a szükséges megváltozás folyamatának első lépése abban áll, hogy beismerem, gyógyulásra és változásra van szükségem:

1. Belátom-e, elismerem-e, hogy változásra, gyógyulásra van szükségem?

A következő jelek arra mutatnak, hogy erre szükségem van:

¨ Gyakran tapasztalok feszültséget, mélyen elásott haragot.

¨ Ki nem sírt könnyeim elszomorítanak.

¨ Erős félelmekkel találkozom, gyakran vagyok elégedetlen.

¨ A seb miatt zárkózott lettem, sajnálom magamat.

¨ Ha elcsendesedem, visszatérő fájdalmaim vannak. Gyerekkori sebeim még most is fájnak, és tudom, hogy helytelen irányba befolyásolnak. Régi sebeimből tőrt kovácsolok, és azzal megsebzek másokat.

¨ Alapvetően nem vagyok megelégedve önmagammal.

¨ Túl sok a félelem és bizonytalanság bennem.

¨ Nem tudok kockáztatni fontos és értékes dolgokért.

¨ Nehéz elfogadnom Isten és mások szeretetét, bizalmát.

¨ Nehéz másokat szeretnem.

¨ Emberi tekintetek annyira befolyásolnak, hogy nem tudom megtenni azt, amit valójában tenni szeretnék.

Ha ezekből a jelekből beismerem, hogy változásra vagy gyógyulásra van szükségem, akkor fel kell ismerem, hogy milyen területen van szükségem változásra, miben kell gyógyulnom.

Életünk gyógyulásra szoruló tényezői:

¨ Életkörülményeink: családi, munkaköri, környezeti, társadalmi és anyagi tényezők.

¨ Különféle kisebb-nagyobb testi vagy lelki betegségek.

¨ Szeretteink halála, ha azt még nem dolgoztunk fel, nem gyászoltuk meg.

¨ Kisebb-nagyobb gyengeségek: fizikai vagy szellemi korlátozottság, múltbeli kudarcok, elmulasztott lehetőségek stb.

¨ Kapcsolataink: rokonok, barátok, munkatársak és alárendeltségi viszonyaink.

¨ Csoportok és kisközösségek

¨ Végül Istennel való viszonyunk (helytelen istenkép). Az állandóan visszatérő kérdés: “Miért engedte meg az Isten?", erre a kérdésre vezethető vissza: “Ha jó az Isten, miért nem akadályozta meg?"

Ha valamelyik területen rendezetlenségre bukkanok, felmerül a kérdés:

2. Megvan-e bennem a vágy arra, hogy Isten megváltoztasson, gyógyítson?

Vágyam lehet határozott és erős, lehet gyenge, vagy talán még nem tudom kimondani, hogy valóban vágyom változásra, gyógyulásra, csak annyi tudok mondani, hogy vágyom arra, hogy valamikor valóban vágyódni tudjak. Vágyam erősségére az mutat rá, hogy

¨ látni tudom-e képzeletben megváltozott, meggyógyult magamat.

¨ ha eddig sajnáltam vagy sajnáltattam magamat, abba tudom-e hagyni ezt a magatartást.

¨ hajlandó vagyok-e elindulni egy hosszú folyamatra, a változás, a gyógyulás érdekében.

Ha úgy látom, hogy megvan bennem a vágy a változásra, gyógyulásra,

3. Írok egy imát saját szavaimmal. Ebben világosan kifejezem vágyamat a változásra, gyógyulásra, beismerem, hogy saját erőből képtelen vagyok erre, és kérem Istent, hogy valósítsa meg a változást, gyógyulást életemben.

¨ Minden nap elmondom ezt az imát, ha kell, a padlón fekve.

¨ Alátámasztom kérésemet olyan önmegtagadással, amellyel minden nap találkozom életemben.

¨ Az önmegtagadásnak egyik legfontosabb formája az életem rendezése: elegendő alvás, testmozgás, rendszeres, tápláló étkezés, szükséges felüdülés, minden nap személyes ima, nem túlfeszített munka, fontos kapcsolatokra rendszeresen elegendő időt fordítok.

¨ Másokat is megkérek, hogy imádkozzanak értem.

A minden nap elmondott ima ébren tartja bennem a vágyat a változásra, gyógyulásra és a bizalmat is, hogy Isten belép életembe, hogy megváltoztasson és meggyógyítson. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy őszintén minden feltárjak Jézusnak. Ezért

4. Levelet írok Jézusnak, amiben leírom gondolataimat és érzéseimet a változással, gyógyulással kapcsolatban. Erre a levélre megírom Jézus válaszát, ami azt jelenti, hogy levelet kapok attól a Jézustól, akit én ismerek.

¨ 15-20 percnél tovább nem írok. Ha szükséges, egy idő után újra neki kezdek. Addig folytatom, amíg mindent el nem mondtam Jézusnak.

¨ Miután levélben mindent megosztottam vele, megírom Jézus válaszát is, amiben ő kifejezi, mit gondol és mit érez leveleimmel kapcsolatban.

A változás és gyógyulás érdekében szükség van még a következő lépésre is:

5. Ha az a változás, a gyógyulás, amire vágyom, kapcsolatban van egy személlyel, eseménnyel, helyzettel, munkahellyel stb., írásban képzeletbeli párbeszédet folytatok.

¨ Ha egy személlyel történik a párbeszéd, leírom egy-két szóval azt, amit élettörténetéből (születési körülményei, családja, neveltetése, jelenlegi helyzete) ismerek.

- Majd elkezdődik az írásbeli párbeszéd, amely mindig két síkon, a gondolatok és az érzések síkján, történik: amint leírtam egy gondolatot, rögtön leírom a gondolattal kapcsolatos érzéseimet is.

- Egy-egy bekezdésre társam azonnal ,,válaszol": megosztja velem gondolatait és érzéseit aszerint, ahogy azt én elképzelem. Az ő válaszait más színű tollal írom le.

- 15-20 percnél tovább nem szabad írni, mert az érzelmi síkon történő kommunikálás minősége sérül. Ha úgy érzem, hogy több időre lenne szükségem ahhoz, hogy mindent kiírjak magamból, hosszabb idő elteltével ismét elkezdhetek írni.

- Az írásbeli párbeszéd után, ha szükségét látom, képzeletben is elbeszélgethek azzal a személlyel (helyzettel). Elmondom neki az írott párbeszéd alatt szerzett tapasztalataimat. Ajánlatos képzeletben elmenni hozzá, találkozni vele és elbeszélgetni a történtekről.

¨ Ha egy helyzettel, munkahellyel van nehézségem, akkor azt megszemélyesítem, és úgy folytatok vele párbeszédet, mintha élő személy lenne.

¨ Vannak, akiknek az élet ,,válaszútjaival" vannak nehézségeik. Például: ,,Most ezen a pályán vagyok, de ha a másikat választottam volna, minden másképp lenne." Ilyen esetben a nem választott ,,út"-tal kell párbeszédet folytatni a fent említett módon.

Az írásban folytatott párbeszéd után lehet, hogy ismét fájni kezdenek a régi sebek, és erősebben hatnak a régi nehézségek. Ilyenkor fontos, hogy imában ismét Jézushoz forduljak:

6. Képzelettel imádkozom: képzeletben nézem magamat, amint szenvedek, kesergek, és szemlélem a kereszten függő Jézust.

¨ Látom a keresztre feszített Jézust: ő is szenved, én is szenvedek - együtt vagyunk. Képzeletben mozgok a két kép között: Jézus a keresztfán és én, amint szenvedek. Addig folytatom az ide-oda mozgást, ameddig a két kép összeolvad.

¨ Átadom sebeimet Jézusnak, tőle kérem a gyógyulást, nem magamat akarom gyógyítani. Imámban azt is kérem tőle, hogy világosítsa meg értelmemet, lágyítsa meg szívemet, hogy érezni tudjam gyógyító szeretetét, és el tudjam engedni sebeimet.

Jézus gyógyító érintése után vele együtt szembe kell néznem azzal, hogy életem milyen területeit kell rendeznem, miben kell megváltoznom. Ehhez ismernem kell életem ,,forgatókönyvét", és vágyódnom kell arra, hogy megtervezzem a szükséges lépéseket ennek megváltoztatására.

7. Életem forgatókönyvének átírása

Mindenki ,,forgatókönyve" szerint él, ennek megfelelően gondolkodik, érez és cselekszik. Ez a forgatókönyv különféle események, hatások alatt íródott. Fontos beismernem, hogy ezt én írtam, ezért vagyok képes átírni azt Isten kegyelmével, ha vágyódom arra, hogy változás, gyógyulás történjen életemben.

¨ Berögzött szokásaimat, megszokott gondolkodás- és cselekvésmódomat tudatosítom, felelősséget vállalok ezekért amennyiben rajtam múltak, és világosan döntök amellett, hogy Isten erejével megváltoztatom azokat.

¨ Egy üres lapot középen elfelezek, bal oldalán, sorban leírom, hogyan viselkedtem, hogyan gondolkodtam és éreztem különösen azon a téren, ahol változásra van szükségem, vagy gyógyulni szeretnék. A jobb oldalon pedig melléje írom, miben akarok másképpen gondolkodni, hogyan akarok viselkedni, hogyan tervezem ezután életemet.

¨ Írás közben arra gondolok, milyen gondolkodási és cselekvési mód származik visszatérő fájdalmaimból, feszültségeimből, elásott haragomból, félelmeimből, elégedetlenségeimből, ki nem sírt könnyeimből, zárkózottságomból és bizonytalanságaimból.

¨ A forgatókönyv átírása nem történik egyszerre, valószínűleg több alkalomra van szükségem.

¨ Amikor úgy érzem, hogy most már mindent leírtam, elviszem imában Jézushoz. Kérem, hogy ő változtassa meg eddigi viselkedésemet, gondolkodásmódomat. Ezt egy rövid imában is összefoglalom, és azt minden nap elmondom.

Valószínű, hogy életem forgatókönyvének átírása hosszabb időt vesz igénybe. Amennyiben már világos lett, hogy miben, hogyan kell megváltoznom, Isten erejével ajánlatos előre, a jövőbe is tekinteni:

8. Igent mondok a jövőmre

¨ Képzeletem segítségével felidézek életemből egy pillanatot vagy folyamatot, amikor igazán boldog voltam, amikor éreztem, hogy szeretnek, amikor tudatában voltam annak, hogy Isten és ember szemében értékes vagyok, számítanak rám, meghitt, tartós kapcsolatban tudok lenni Istennel és emberekkel, valóban szabadon tudtam dönteni, és kreatívnek éreztem magam.

¨ Törekszem arra, hogy csak egy tapasztalatot válasszak ki, amely akkor segített abban, hogy ,,igent" mondjak az életemre: a múltamra és az ismeretlen jövőre is.

¨ Képzeletem segítségével újra megtapasztalom azt a pillanatot, vagy átélem azt a folyamatot, ízlelgetem azt a tapasztalatot, képzeletben ismét jelen vagyok azon a helyen.

¨ Átélem, hogy ismét ,,igent" tudok mondani az életemre: múltamra és egész jövendő életemre.

¨ Lehetséges, hogy ebben a tapasztalatban meghallom Jézus hívását is, hogy másokért élő ember legyen belőlem.

¨ Minden elmondok Jézusnak, amit tapasztalok ebben az imában.

Ha ,,igent" tudok mondani jövőmre, könnyebb kincseket találni múltamban, még sebeimben is, és nehézségeimben is. Ez a lépés eleinte talán nehézkesen megy, de ha kérem Isten kegyelmét, segítségét, a tőle kapott erővel elindulhatok a kincskereső úton.

9. Naplóvezetés, kincskeresés

¨ Elkezdek írni egy naplót arról, hogy milyen értéket találok nehézségeimben, sebeimben életem folyamatában. Lassan felismerem életem folyamatában a nehézségek és sebek közepette Isten gondviselő szeretetét. Ez a felismerés Isten ajándéka, nem az én erőfeszítésem gyümölcse. Kérem, hogy ő avasson be életem misztériumába, hogy láthassam az ő elgondolását életemről.

¨ Isten megmutatja nekem, hogy miért nem akadályozta meg azokat a nehézségeket, sebeket. Lassan kibontakozik előttem, hogy Isten mindent a javamra fordít. Először életem fordulópontjaira irányítom figyelmemet, és kérem Isten, hogy azokról mondja el nekem gondolatait. Felismerem, mennyire velem volt Isten ezekben a fontos eseményekben, amelyek talán akkor nagyon nehezek voltak, de most már látom, mennyire fontos szerepet játszottak életem folyamatában.

¨ Naponta leírom, mit fedeztem fel. Igyekszem jobban felismerni felelősségemet, mert látom mit tettem, mit hanyagoltam el, mennyire igyekeztem úgy felelni a kapott kihívásokra, ahogy Isten óhajtotta. Mindezt az Istennel való kapcsolatom szemszögéből szemlélem: miben segített vagy akadályozott magatartásom Istennel való kapcsolatom kiépítésében.

¨ Vállalom a felelősséget hanyagságaimért, de hálát adok azért, amikor Isten kegyelmével helyesen tudtam viszonyulni.

¨ Ahogy folytatom a naplóírást, érzem, hogy nyitottabb tudok lenni Isten felé. Tapasztalom, hogy szól hozzám életem folyamatának misztériumában. Jobban felismerem szerető, személyes gondoskodását. Rádöbbenek, hogy van egy határozott irány, amely felé Isten vezet engem. Lassan felismerem hívó szavát, a küldetést, amit nekem szán, és kér, hogy szabadon válaszoljak neki.

A kincsek felfedezése természetesen vezet a hálaadáshoz.

10. Hálaadás

Ez a hálaadás történhet személyes imában, de ajánlatosabb kifejezni a hálát Jézusnak írt szeretetteljes levélben, amire ő választ is ad, hiszen velem együtt járta a gyógyulás, a változás útját. A levélben írhatok a felfedezett kincsekről, vagy használhatom az alábbi listát, ha találok ott valamit, ami kifejezi jelenlegi állapotomat:

¨ Ismét tudok imádkozni, érzem Isten jelenlétét életemben és gondviselő szeretetét a történteken keresztül.

¨ Jobban tudok pihenni, több a nyugalom, az öröm, a béke és a remény a szívemben.

¨ Érzem, hogy az átélt nehézségek és szenvedések elősegítették szabadságomat, elmélyítették kapcsolatomat Istennel és embertársaimmal.

¨ Belátom és érzem, hogy a kapott sebek nem voltak értelmetlenek: miattuk “belülről" tudom átérezni mások szenvedését, és ezért Isten kezében jó eszköz lehetek szenvedő testvéreim számára.

¨ Mivel értéket találtam sebeimben, a szenvedésben és nehézségeimben, csökkentek félelmeim, jobban át tudom adni magam Istennek, szeretett barátaimnak és, közösségemnek.

¨ Tapasztalom, hogy érzékenyebb lettem mások szenvedése iránt, és jobban tudok sorsközösséget vállalni azokkal, akiknek nehéz az élet.

¨ Még testi közérzetem is jobb lett. (A betegségek, nehézségek 65-75%-a lelki és pszichológiai eredetű).

¨ Hálát tudok adni a történtekért, mert látom, hogy a begyógyult sebek milyen sok jót hoztak életembe.

¨ Több erőt és bátorságot érzek a jövőmmel kapcsolatban, mert felfedeztem keserves tapasztalataim helyét és értelmét életem folyamatában, fejlődtem és érettebb lettem.

¨ Új, nehezebb dolgokra örömmel tudok vállalkozni. Tudok kockáztatni, már nem félek a sebektől, tudom, hogy azok tudnak ragyogni. A kudarcoktól sem félek annyira, mert ha nem is sikerül valami, tudom, hogy majd fel fogom dolgozni azt is, amint a kapott sebeket is sikerült beépíteni életembe.

A gyógyulás folyamata hosszú ideig eltarthat, de amint a fenti jelek mutatkoznak, könnyebb lesz előrehaladni a teljes gyógyulás felé. A gyógyulás folyamatának végén a régebben vérző sebek fényt és melegséget sugárzó sebekké változnak úgy, mint a feltámadt Krisztus sebei. A húsvéti gyertyán láthatóak Jézus sebei, de már nem a bűn borzalmáról beszélnek, hanem a megváltás és a gyógyulás öröménekét hirdetik.

Forrás:Értékkereső Link
 
 
1 komment , kategória:  - Nemes Ödön JS  
Senkivel nem cserélnék
  2013-05-31 01:56:49, péntek
 
 



Miután Péter számon akarja kérni Jézust, hogy mit kapnak cserébe, amiért mindenüket elhagyták, Jézus egy jó üzletet ajánl nekik, és nekünk is. Jézus nem szidja meg Pétert, amiért önmagára gondol, hanem azt mondja neki, hogy nagyon is megéri mindenről lemondani, mert száz annyit kap, már ebben az életben.

Természetesen ez az ígéret minden keresztény számára érvényes, aki Krisztusért és az evangéliumért képes lemondani mindenről, ami akadályozná a Krisztus követésében és az evangélium hirdetésében, de mi most magunkra értelmezzük Jézus szavait. Bizonyos dolgokról valóban lemondtunk, minden szerénységünk mellett állíthatjuk ezt. Kérdés, hogy tapasztaljuk-e a száz annyit? Boldogabbak vagyunk-e mint azok, akik nem mondtak le arról, amiről mi lemondtunk?

A száz annyi néha költői túlzásnak tűnik.
Jézus nem hiába tette azt az ígéretet. Ha mindenki azt látná, hogy, akik lemondanak a házasságról, a vagyonról, és alávetik magukat egy elöljárónak, százszor boldogabbak, mint a többi ember, akkor mindenki gyúródna, hogy szerzetes legyen, de nem ezt látják.

Ám, aki anélkül, hogy erről előre meggyőződhetne, rá meri tenni az életét az evangéliumra, az megtapasztalja a száz annyit a kegyelemben. Megmagyarázhatatlan módon, nem azt nézem, hogy másnak jobb-e, vagy rosszabb, mint nekem, de azt érzem, hogy senkivel nem cserélnék. Nem érzem magam a mennyországban, de érzem, hogy a helyemen vagyok. Azt teszem, amit nekem tennem kell.
Ha ezt érzed, akkor tényleg Jézus hívott, és te igent mondtál a hívására.

Forrás: Szászsebesi Ferences Testvérek: Link
 
 
0 komment , kategória:  - Sebesi barátok  
Segíts Jézus
  2013-05-31 00:25:41, péntek
 
  "Segíts Jézus,
hogy megnevelhessük a farizeusokat,
feleslegessé tehessük a hóhérokat,
és jó szándékukat
valóra válthassák a pilátusok.

Keresztre feszített Jézus,
jöjjön el a Te országod,
ahol egymást szerető,
boldog emberiség bírja
ezt a gyönyörű Földet
és él bőséges gyümölcseivel."

Öveges József fizikus professzor



 
 
0 komment , kategória:  - Öveges József  
A Szentlélek az evangelizáció valódi hajtóereje
  2013-05-31 00:24:30, péntek
 
 



,,Kedves Testvérek! Jó napot kívánok!" - köszöntötte a híveket a pápa, majd megkezdte tanítását a Szentlélek működéséről.

Az Apostoli Hitvallásban, miután megvallottuk hitünket a Szentlélekben, ezt mondjuk: ,,Hiszek az egy, szent, apostoli Anyaszentegyházban". Mély kapcsolat áll fenn a hitnek e két valósága között. A Szentlélek az, aki életet ad az egyháznak és vezeti lépteit. A Szentlélek jelenléte és szüntelen működése nélkül az egyház nem élhetne, és nem valósíthatná meg azt a feladatot, amelyet a feltámadt Jézus bízott rá: menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet (vö. Mt 28,18).

Az evangelizáció az egyház küldetése. Nem pusztán egyeseké, hanem minden tagjáé. Pál apostol így kiáltott fel: ,,Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!" (1Kor 9,16). Mindenki feladata, hogy hirdesse az evangéliumot, főleg életével.

VI. Pál hangsúlyozta ,,Evangelii nuntiandi" k. apostoli buzdításában: ,,Az evangelizáció tehát az egyház különleges isteni ajándéka és hivatása; benne maga az egyház tükröződik vissza. Az egyház létjogosultságát éppen az evangelizáció adja" (14. pont).

Ki életünkben és az egyházban az evangelizáció valódi hajtóereje? VI. Pál világosan kifejti buzdításában a Szentlélekről szólva: ,,Mint az egyház kezdetén, ma is ő munkálkodik mindazokban, akik az evangéliumot továbbadják: ha hagyják, hogy a Szentlélek birtokba vegye és vezesse őket. A Szentlélek ad ajkukra oly szavakat, amelyek nem tőlük maguktól valók - és ugyanakkor a Szentlélek készíti fel a hallgatók lelkét is, hogy megnyíljanak a Jó Hír és az Isten Országának hirdetése előtt" (75. pont).

Ahhoz tehát, hogy evangelizáljunk, szükséges, hogy ismét megnyíljunk Isten Lelke működésének, nem félve attól, hogy mit kér tőlünk és hová vezet el bennünket. Bízzuk rá magunkat! A Szentlélek képessé tesz bennünket arra, hogy megéljük hitünket és tanúságot tegyünk róla, megvilágosítja azok szívét, akikkel találkozunk.

Ez volt Pünkösd tapasztalata: az apostolok Máriával együtt összegyűltek a Cenákulumban, majd ,,tüzes nyelvek lobbantak föl előttük és leereszkedtek mindegyikükre. Valamennyien elteltek a Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy amint a Szentlélek szólásra indította őket" (ApCsel 2,3-4).

A Szentlélek leszállt az apostolokra és arra késztette őket, hogy lépjenek ki önmagukból. Átalakítja őket, hogy hirdessék ,,Isten csodás tetteit" (11) és tanúságot tegyenek azokról.

A Szentlélek átalakító ereje visszatükröződik a tömegen is, amely a helyszínen ,,összeverődött" ,,az ég alatt található mindenféle nemzetből" (5), mert ki-ki tulajdon nyelvén hallotta beszélni az apostolokat. (6).

Itt látjuk az evangélium hirdetését vezető és éltető Szentlélek működésének első jelentős hatását: megteremti az egységet, a szeretetközösséget. Bábelben, a bibliai elbeszélés szerint, a népek szétszóródása, a nyelvek összezavarodása kezdődött el, az emberi gőg, büszkeség gyümölcseként. Az ember ugyanis saját erejével, Isten nélkül akart ,,építeni olyan várost és tornyot, amelynek a teteje az égig ér" (Ter 11,4).

Pünkösdkor megszűntek ezek a megosztottságok. Felszámolták az Istennel szembeni büszkeséget, az egymással szembeni bezárkózást. Megnyíltak Istennek és elindultak, hogy hirdessék Szavát: egy új nyelvet, a Szentlélek szeretetének nyelvét, amely ,,kiáradt szívükbe" (vö. Róm 5,5). Olyan nyelv ez, amelyet mindenki megért, és ha befogadják, akkor minden létben, minden kultúrában kifejeződésre juthat.

A Szentlélek nyelve, az evangélium nyelve a szeretetközösség nyelve, amely arra szólít fel, hogy jussunk túl minden bezártságon és közömbösségen, megosztottságon és szembeálláson. Mindnyájan tegyük fel a kérdést: hagyom-e, hogy a Szentlélek vezessen, hogy a hitről tett tanúságom az egységet és a szeretetközösséget szolgálja? Elviszem-e az evangéliumi kiengesztelődés és szeretet szavát környezetembe, ahol élek? Olykor úgy tűnik, hogy ma is megismétlődik az, ami Bábelben történt: megosztottságok, egymás megértésének képtelensége, versengés, irigység, önzés.

,,Én mit teszek az életemmel? Egységet teremtek magam körül, vagy megosztok, megosztok, megosztok, a bírálatokkal, az irigységgel? Mit teszek? Gondolkozzunk el róla" - tette hozzá nyomatékosan a pápa rögtönzött szavakkal.

Elvinni az evangéliumot, annyit jelent, hogy hirdetjük és mi magunk elsőként éljük meg a kiengesztelődést, a megbocsátást, a békét, az egységet, a szeretetet, amelyet a Szentlélek ad nekünk. Emlékezzünk Jézus szavaira: ,,Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretetettel vagytok egymás iránt" (Jn 13,34-35).

A pápa ezután a Szentlélek működésének másik fontos hatására hívta fel a hívek figyelmét: Pünkösd napján, Péter, a Szentlélektől eltelve ,,előlépett" a ,,többi tizenegy közül" és ,,emelt hangon" (vö. ApCsel 2,14) ,,nyíltan" (29) hirdeti Jézus jó hírét, aki életét adta üdvösségünkért, és akit Isten feltámasztott a halottak közül.

Ez a Szentlélek működésének másik hatása: bátran és nyíltan hirdetjük Jézus evangéliumának újdonságát, emelt hangon, minden időben és minden helyen. Ez ma is megtörténik az egyházban és mindnyájunkkal: Pünkösd tüzéből, a Szentlélek működéséből, a misszió mindig új energiái szabadulnak fel, új utak, amelyeken hirdetjük az üdvösség üzenetét, új bátorsággal evangelizálunk.

Soha ne zárkózzunk be a Szentléleknek e működése előtt!- hangzott a pápa buzdítása. Éljük meg alázattal és bátorsággal az evangéliumot! Tegyünk tanúságot arról az újdonságról, reményről és örömről, amelyet az Úr hoz életünkbe! Érezzük magunkban az ,,evangelizáció édes és vigasztaló örömét" - utalt Ferenc pápa VI. Pál szavaira. Evangelizálni, Jézust hirdetni ugyanis örömet nyújt, míg az önzés keserűséget, szomorúságot okoz, levertté tesz. Az evangelizálás azonban jókedvre derít.

Végül a pápa a Szentlélek működésének harmadik elemére mutatott rá, amely különösen fontos: az új evangelizáció, az evangelizáló egyház mindig az imából induljon ki. Mint az apostolok a Cenákulumban, kérjük a Szentlélek tüzét. Csak az Istennel való hűséges és intenzív kapcsolat teszi lehetővé, hogy kilépjünk bezártságunkból és nyíltan hirdessük az evangéliumot. Az ima nélkül cselekvésünk üressé válik, hirdetésünk lélektelen, ha nem a Szentlélek hatja át.

Végül Ferenc pápa előde, XVI. Benedek tanítását idézte. 2012. október 27-én, az új evangelizáció témájában megrendezett püspöki szinóduson mondta: ma az egyház ,,különösen érzi a Szentlélek fuvallatát, aki segít nekünk, megmutatja a helyes utat; és így, új lelkesedéssel haladunk előre és hálát adunk az Úrnak".

Minden nap újítsuk meg a Szentlélek működésébe vetett bizodalmunkat. Bízzunk abban, hogy Ő működik bennünk, Ő bennünk van. Ő adja nekünk az apostoli buzgóságot, a békét, az örömet. Újítsuk meg ezt a bizalmat, hagyjuk, hogy Ő vezessen bennünket, legyünk az ima emberei, akik bátran tesznek tanúságot az evangéliumról. Váljunk világunkban az egység és az Istennel való szeretetközösség eszközei - fejezte be tanítását a szerda délelőtti általános kihallgatáson Ferenc pápa.


(Vatikáni Rádió)
 
 
0 komment , kategória:  - Ferenc pápa  
     1/20 oldal   Bejegyzések száma: 191 
2013.04 2013. Május 2013.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 191 db bejegyzés
e év: 969 db bejegyzés
Összes: 3945 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 201
  • e Hét: 1194
  • e Hónap: 5604
  • e Év: 287600
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.