Belépés
eva_gyulai.blog.xfree.hu
"....csak úgy, mint felhők szállanak, mint percek pergenek, mint fönt a csillagénekek némán ellengenek...." /Várnai Zseni/ . Éva
1950.05.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
Hangulat..
  2013-06-28 15:25:40, péntek
 
  Gámentzy Eduárd


Hangulat


Mikor csak magam,
- És senki más -
Kizárt világ, tűnő varázs.
Valami furcsa hangulat,
Hangtalan léptek,
Tehervonat, az állomás,
Koszos padok.
Megfoghatatlan dallamok.
Egy láthatatlan zenekar,
Hangol a ködben,
Engem akar!
*
- Játszanál velünk? - kérdezik.
- Én már nem! - Én már nem tudok!
Ujjaim acélsodronyok,
*
- Most megyek! Adjatok utat!
Nem vagyok, csak egy mozdulat,
A tovatűnő éjszakán.
- Pipacs a töltés oldalán.


Link Just walk away




 
 
0 komment , kategória:  Gámentzy Eduárd  
Elhaló ének ( Descrescendo)
  2013-06-28 14:44:29, péntek
 
  Elhaló ének (Descrescendo)


Veled

Lila és rózsaszin sziromszőnyegen
Teregetem rád vajúdó álmaim,
Édes ölekezésünkbe belemerülve
Akarom rádpazarolni magam.
Lelkem vulkánok mély háborgása
Viharfelhők fölé menekülő pillanat...

Nélküled

Ébredésemben minden idegen,
Minden virág és minden ének.
Mégegyszer lépnék feléd,
De földre mégsem érek
És elemészt az eszmélet
Némán lengő szárnycsapása...

Egyedül

A fák hidegen sóhajtoznak,
Bekopognak hozzám az ablakon,
A cinege csak csendesen pityeg,
Álmodik tovább a havas ágon.
Az óramutató kongó semmi,
Nem uralja az ellopott időt...


Elonor
 
 
0 komment , kategória:  Elonor  
A Hold bűvöletében - Napod leszek
  2013-06-28 14:40:20, péntek
 
  Sárhelyi Erika


A Hold bűvöletében


Elbűvöl a gondtalan, nyári éjszaka,
rám borítva lágy, fekete bársonyát.
Szívemhez bújik a tücsökmuzsika,
ahogy hullámokban suhan a kerten át.

Jelzőtüzek gyúlnak a Hold udvarában,
hogy bizarr testű árnyak ne rémítsenek,
ahogy lépek, füvek csókolják a lábam;
közéjük ülve az égre révedek.

S az örök tünemény megbabonáz újra,
mintha lenne ott fenn egy másik életem.
A szél a holnapot az arcomba fújja,
karnyújtásra van csak a véges-végtelen.


w


Link Moon River







Sárhelyi Erika


Napod leszek


Magamra veszem a kelő Nap fényét,
szívembe rejtem, hogy aztán neked adjam.
Az éj sötétjéből indulok eléd,
engem láss örökké a lobbanó Napban.
Engem láss mindig téli hajnalokon,
mikor fázósan bújnak egymáshoz a fák.
Engem láss, ha csak dereng az ég alja,
s a tegnap tenyerén hozza elénk a mát.
Ott leszek majd az első napsugárban,
a horizont széléről küldöm mosolyom.
Ablakodra a dér virágot csókol,
én ott leszek, s szádra szívemet csókolom ...
 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Életre hívnak
  2013-06-28 14:39:25, péntek
 
  Bagi László


Életre hívnak !


A lélek aludt valahol, de szólt egy hang: gyere haza!
Ajtót nyitottak nekünk, eltűnt a gondolat ködös fala,
Életre hívnak, létezni tűzben, fényben,
Hogy szeretet legyen a szívben, a vérben,
A mozdulatban, a szóban, s legyen az minden lélegzet,
Amint egyetlen érintéssel mindent átadsz egy másik léleknek.
Te vagy a zene, a tánc és a dal, az éjszaka és a nappal,
Rám tekintesz, megfürösztve könnyeidben mosolygó arccal,
S már tudod, hogy te vagy a szivárvány, a hegy, a rét, a tenger,
Égi s földi út, a szenvedés, a boldogság, a megtalált Ember,
Ki most magához ölel. Te vagy a gondolat, az érzés és a tettek,
Számolt percekben az első s utolsó, s te vagy: a végnélküli kezdet.

Link The Song of the Sun



 
 
0 komment , kategória:  Bagi László  
A szó fogan...
  2013-06-28 14:36:50, péntek
 
  Váci Mihály w


A szó fogan...


A szó fogan, nő, mint fű éled,
s követ magáról félre nyom,
a fecskék készülnek így Délnek
gyűlve halál
halálos drótokon,
ahogy szárnyát feszíti Érted
idegeken a fájdalom.

Éjszakáim hűvös favödre
emelte Neved ajkamig.
Túlsó Part! - miattad törött le
nyugalmam, a mohos fahíd.
Teérted gyűjtötte fürtökbe
a szív ért dobbanásait.

Olyan imát susogtam én föl,
- lombja most erdőként suhog;
felsírtam érted olyan mélyről,
hogy ott most is friss kút csobog.


Link The Future never Dies







Váci Mihály


Bízni nehéz ...


Bízni nehéz. Égnek a lámpák.
Hűs síneken döcög az éj.
Vándor repesz - szívünkhöz ér
a búcsú perce - már kiáltják.

Bízni nehéz! - kigördül szívem,
és súlyosabban, mint a gép.
Milyen holdak és milyen ég
felé viszik a sínek innen?

Te itt maradsz - én utazom.
Ki tudja mégis ki megy el?
S ki megy messzebbre az úton,
amelyen vissza sose lel?
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Hegyek, fák, füvek....
  2013-06-28 14:35:03, péntek
 
  Szilágyi Domokos


Hegyek, fák, füvek


Hegyek, fák, füvek, ágak, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai,
kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,
izmaim emlékeznek ernyedőn, erdők, titokösvények, farkas-szagúak,
lombkunyhók, égboltnyi lombfelhők, csukott szemű lombalagutak,
fürdik, frissül a fáradtság itt, ahol a konok csönd üget,
róttam az erdőt, lépéseimből róttam nesz-betűket,
libegő muzsikát, lobogó kedvet mosolyos fák alá,
nap vére hullott, mintha leterített szarvas kínját kiáltaná,
nap vére hullott, elöntött a mindenség-fia-fény-suhogás,
szívemen, mint ághegyen mókus, ült a várakozás,
mint az éjszaka tetején a liliomszirmú csillagok
- pilla mögé bújt szemek, melyekbe a nappali fény belefagyott -,
a várakozás, hogy olvashassam remény-virág-betűitek,
s belém leheljétek a mindenség erejét, hegyek, fák, füvek.


Hegyek, fák, füvek, erdők, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai,
kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,
szelíden - ti vagytok a jóság -, meghitten - ti vagytok a csönd -,
jobbik felem tibennetek önmagát ismeri föl,
ti vagytok a béke: levegő, hogy lélegezhessék az emberiség,
ti vagytok a fegyver, védekezni, a halál ha újra kísért,
küldtök vakító magasságba, agyunk, szemünk szoktatni a végtelenhez,
a halál mihozzánk miattatok és érettetek türelmes,
ózonleheletű tájak, források, ti, erdők csillagai,
titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,
ha ujjaim begyén kiillan az akarás, szememből fénytelen porba hull a fény,
ti élesztitek újjá, ti, gazdag szívűek, ha haldoklik is, a reményt,
tőletek orozzam a szót, a muzsikát, az észt, a szívet,
tőletek, mindig tőletek, hegyek, erdők, fák, füvek.


Hegyek, fák, füvek, ágak, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai,
titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,
karcsú sziklák, szép fejűek, felhő-lépők, bátorítók,
szélben dzsiggelő bokorgyermekek, gondolkodó, felnőtt fenyők,
táncos patakok, újjáteremtők, mint az asszonyi csók,
szemérmes kis tisztások, pihentetők, s mint a szerelem, újjászülők,
sűrű örömök szülei, kovácsoljátok bennem az acélpengésű akaratot -
simogató kéz, puha ágy, okos elme, akit bármikor szólíthatok,
ki sosem hagy el, ki érvel, meggyőz, s - tanácstalannak - tanácsot ad,
ölelő szerető, ki bánatot öl, nyugalmas öl, ki fiául fogad,
s biztat, hogy szép a harc, szép ez az emberi lét,
üt is, hogy eddzen, izzítja küzdelmem tüzét,
ki hű hozzám, hogy hű maradjak és józan és fegyelmezett -
köszönöm nektek, hegyek és erdők, sziklák és lombok, fák, füvek.
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Domokos  
Végső szerelem..
  2013-06-28 14:24:57, péntek
 
  Fjodor Tyutcsev


Végső szerelem


Ha jön az élet alkonya,
a lelkünk hány szép babonát melenget...
Ragyogj, ragyogj, búcsúsugara,
esthajnala a végső szerelemnek!

Árny nő az égbolt fele-ívén
s már csak nyugaton dereng a csodás nap,
várj még, várj még, óh, esti fény,
tarts még, tarts még, édes varázslat!

Hűl a vér és szinte fagy,
szívemet ma is fiatalnak érzem...
Óh, végső szerelem, te vagy
örömöm és kétségbeesésem!

Fordította: Szabó Lőrinc


Link Veled maradok...





w
 
 
0 komment , kategória:  Orosz költők versei  
Vers
  2013-06-28 03:11:24, péntek
 
  Peter R. Holm


Vers
w


Elüldögélsz a nyártól
sápadt tenger vizénél,
szemeddel a leszálló
napot követve, távol
emlékeidbe veszve.
Ha most ideszólhatnál,
nem is tudom, milyen
eget s tengereket
ébresztenél fel bennem,
vagy hogy hangod milyen
jólismert, távoli
partra vezetne vissza.

Süketítő szünetben
két hullám robaja között
pillantásunk találkozik,
s én látomásként látom,
hogy vállaidra már
alkony és szomorúság
teríti fénylő fátyolát.

Fordította: Sulyok Vince


Link The Mystics Dream




 
 
0 komment , kategória:  Holm Peter R.  
Te vagy...
  2013-06-27 12:26:50, csütörtök
 
  Váci Mihály


Te vagy ...


A csend tükör, s hiába nézem,
nélküled nem látom már önmagam.
Szép szomorúságod érett, egészen
tökéletes lett és hiánytalan.

...

Ne hagyj magamra - félek,
attól, mi véled együtt élve-múlt már,
s még jobban attól, ami jönne
tenélküled, ha másfelé indulnál.

Egyszerre kétfelől rohan rám
a büntető idő:
- a véled átsírt győzelem,
s a nélküled rideg jövő.

...

Még vissza-visszatér könyörgő
fájdalmakkal kulcsolva szívemet,
a múltból sírva, s a jövőből,
mi nem lehetett s ami nem lehet.


Link Can't smile without You







Váci Mihály


Mit elrontottam


Már nem segít az utazás sem.
Mindenütt Te jössz vélem szembe.
Jajonghatok körül a földön,
mindenütt Te fúródsz szívembe.

Belém ivódtál édes sírás!
Eső ivódik így a földbe.
Ha mag fogan bennem, te táplálsz.
S ha gondolat, Te vagy a zöldje.

Ahogy a sors íródik tenyérre,
arcomra Te úgy rajzolódtál,
járok fényeddel világítva
a Föld körül ahogy a Hold jár.

Nem szerelem ez már, könyörgés,
engedd, hogy magam visszaadjam,
hisz mindazt, mi lehettem volna,
bár elrontottam. Tőled kaptam.

 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
A szomorúságról...
  2013-06-26 19:46:54, szerda
 
  " Az embernek nem kell mindig jól járnia.

Úgy gondolom, ha az ember feladja azt a belső kényszert, hogy minden szerelemből, kapcsolatból, barátságból, politikai helyzetből, állásból nyerőként kell kijönnie, ha elfogadja, hogy lehet veszteni is, ki is üthetik, vannak az életnek olyan perspektívái, amelyeket csak földönfekvésből láthat, ha vállalja, hogy a hosszú életbe sok mindennek bele kell férnie, újrakezdésnek, talpraállásoknak is, az nagyon szabad és ettől nagyon hiteles ember lesz. Azt hiszem, az ilyennek nincs szüksége zavaros maszlagokra."

Mérei Ferenc


Link Légy csak úgy...













"A szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is.
A szomorúság nagy erő.
Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna.
A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.
Egyszerre emberebbnek érzed magad.
Mintha zenét hallanál dallam nélkül."

Márai Sándor


Link Dark End of the Street





 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
2013.05 2013. Június 2013.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 29 db bejegyzés
e év: 423 db bejegyzés
Összes: 1346 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 98
  • e Hét: 267
  • e Hónap: 98
  • e Év: 13936
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.