Regisztráció  Belépés
kannalidia.blog.xfree.hu
A barátság szent dolog, védeni, óvni kell, Ki mit fektet belé, annyit vihet csak el. KOZMA ANNA LIDIA
1953.07.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 154 
szép sorelválasztok
  2013-08-30 23:40:36, péntek
 
 


















































 
 
3 komment , kategória:  Sorelválasztók  
Csendes nap
  2013-08-30 23:40:22, péntek
 
 











Harmat csillan virágok szirmain,
Az ébredő hajnal fénye dereng.
Emléked dallamával a lelkem ringatom,
Könnyes sóhajtásba rejtőzik a csend...

/LadyMoon/











,,Csendesen szerényen hallgatom a zenét,
s elküldöm neked szívem minden szeretetét!
Azt hittem a szeretet a jóság csak álom,
de rájöttem, nekünk kell szétszórni szerte a világon!"











Csendes nap

Szeretnék egy csendes napot,
szél dúdolna lágy dallamot,
távol lenni a világzajtól,
ne zavarja gondolatom.
Szeretnék egy nyugodt napot,
mikor emlékek közt sétálhatok,
felhők táncán gyönyörködni,
hűs harmatot lecsókolni.
Egy csendes napot szeretnék,
elent, s jövőt megérthetném,
nyomot hagyni út porában,
feloldódni fény tavában.
Szeretnék egy nyugodt napot,
bandukolni a "nincs is" úton,
álmot látni, múlt időben,
megtalálni "utójelem".












Lehunyt szemmel hallgasd a Hold szavát,

Mely kinyitja neked a képzelet kapuját.

Nyugodt álmod angyalok vigyázzák,

Álmaid útját csillagok ragyogják."















Két szív (heart)
Két szív, ha csendben összeér,
egymással dallamot cserél.
Úgy érzi, végre szebben él,
ha két szív, a csendben összeér.
Két szív, ha csendben összeér,
hálás lesz végre mindenért.
Nincs érzés mely ezzel felér,
s úgy kell, mint egy falat kenyér!
Mit kell hát tenned, mindezért?
Adj hálát múló percekért,
a rád nyíló tekintetért,
mikor szívetek összeért...
_










Jó reggelt!Ebben a rohanó világban ,
szükség van minden csöppnyi szeretetre
az a fontos ,hogy mi barátok, tartsunk össze ,
szeressük egymást ,mert így szebb lehet napjaink ,
élvezd a nap minden percét hisz gyorsan elszaladt ez a nyár,
de a szívedben ott legyen a szeretet és Én meg így kívánok hozzá
egy boldog szép pénteket Teneked!...puszika...Médi
















A SZERETET Nap,
amely bevilágitja lelkünk egyik felét
A BARÁTSÁG Hold,
amely ragyogóvá teszi lelkünk másik felét,
Nap és Hold mindannyiunk számára fénylik,
hogy lelkünket felemelje,
s gondolatainkat csillagmagasságig röpitse!

(Tatiosz)













Aki szeret, nemcsak boldogságot,
de mérhetetlen sok szenvedést is átél.
Minden múlandó. Néha nem is bánjuk.
Ha hideg a szívünk, és nem szeretünk
valakivel lenni, számoljuk az időt: múljon már el.
Csak ha szeretünk, akkor állítanánk meg az időt.
Akkor jó lenne, ha örökké tartana az élet.
A szeretet az egyetlen olyan állapot,
melyről elvarázsolt lelkünk tudja,
hogy ÖRÖKKÉVALÓ.
Az "enyém vagy, s én a tiéd" időtlen állapot.
















Szeretnék...

Szeretnék kivánni jó éjszakát

Álmodd az álmok édes nyugodt álmát

S ha feljön a hold az éjszaka vándora

Ragyogjon rád az ég legszebb csillaga!



-Magányos estémen egy könyvet olvasok

Hiába a szavak nem lesznek mondatok.

Messze szállnak a kósza gondolatok

Hiányzol, szeretlek és oly egyedül vagyok!



-Amit a homokba írunk elfújja a szél

Amit a szívünkbe vésünk az örökké él.

Én a szívembe véstem egy szót és egy nevet

A szó SZERETLEK, a név a TE neved!



-Egyszer eljön az a nap mikor megkérded:

Mit szeretek jobban az életet vagy téged?

Mikor azt felelem az életet te ott hagysz

Nem várod meg, hogy elmondjam az életem TE vagy!

JÓ ÉJT!











Nézem a holdat,
És neki suttogom el a bánatom,
Velem együtt zokog az éj is,
Csillagok ezrein rezeg a fájdalom.
Magamba zárom a téged hívó szavakat,
Hisz hozzád már úgysem érnek el,
Imaként suttogom az éjbe a neved,
De csak az ágak közt táncoló szél kapja fel.
Ha most a szemembe nézhetnél,
Láthatnád, hogy könnyezem,
De láthatnád azt is, hogy a könnyfátyol mögött,
Még mindig ragyog bennük a szerelem...

/LadyMoon/












Kerestelek...
Minden arcban a Te arcodat láttam,
Te lettél az a valóság,
Kire az álmaimban vártam.
Rám találtál és azóta
Te vagy minden vágyam,
Te vagy, akit magamban
Úgy, de úgy vigyáztam.

/LadyMon/











HALLGASS A SZÍVEDRE...

Ne akarj élni érzelmeid nélkül,
Olyan mintha sírnál könnyeid nélkül.
Néha a könnyek ugyan könnyítik az életet,
De olykor jobban sír az, ki kifelé nevet.

Engedd, hogy az érzések szabadon szálljanak,
Hagyd, hogy a vágyaid valóra váljanak.
Ne építsél várat, ne vonulj toronyba,
Ne fagyaszd a szíved jéghideg burokba.

Engedd, hogy szeressenek nincs annál jobb dolog,
Mikor a szíved valakiért hevesebben dobog.
Ne feledd a múltat, csak tanuljál belőle,
Emeld fel fejedet s tekintsél előre.

Keresd a szerelmet, ne harcolj ellene,
Ez a miből mindenkinek nagyon sok kellene.
Ha csalódsz se csüggedj hallgass a szívedre,
S tedd a bánatot mindörökre hidegre.

A szemeddel látsz, a szíveddel érzel,
Ha valakit megszeretsz fogd meg két kézzel.
Ne hagyd, hogy elmenjen, mert megfogod bánni,
Mert olyat, mint ő már keveset találni.















Mai nap

A mai nap egy különleges nap.
A tegnap kicsúszott a kezedből,
már nem kaphat más tartalmat,
mint amit adtál neki.
A holnapra semmi igéretet nem kaptál.
Ma örömet szerezhetsz magadnak vagy
valakinek, ma élhetsz úgy, hogy talán
este lesz valaki, aki megköszöni azt,
hogy vagy!
A mai nap egy jelentős nap.
A mai nap a TIÉD!



"A szeretet elsősorban
nem egy meghatározott s
zemélyhez fűződő viszony;
a szeretet magatartás,
a jellem beállítottsága,
amely meghatározza
az illető személy viszonyulását,
nem a szeretet egy bizonyos ,,tárgyához",
hanem a világ egészéhez."

Eric Fromm











"Az öröm minden félelem ellenszere.
Akkor bukkan fel a félelem, ha nem élvezed az
életet. Ha élvezed az életet, a félelem eltűnik.
Légy pozitív, és örülj többet,
nevess többet, táncolj többet, énekelj többet.
Légy egyre vidámabb és vidámabb,
lelkesedj apró dolgokért, még a legapróbbakért is.
Az élet apró dolgokból áll, ezért
ne várd, hogy valami nagyszerű történjen.
Az csak akkor következhet, ha az apró,
közönséges, mindennapi dolgokat
új elmével kezded megélni, új frissességgel, új
lelkesedéssel. Sok ember van a világon,
aki elszalasztja, mert mindig valami
nagyszerű dologra vár, ami nem tud bek
övetkezni. Csak apró dolgokon keresztül
következhet be: eszed a reggelidet,
sétálsz, fürdőt veszel, beszélgetsz egy
barátoddal, csak üldögélsz egyedül,
és nézed az eget, vagy fekszel az ágyadon, és
nem csinálsz semmit.
Ezekből az apró dolgokból
áll össze az élet. Ezek az élet
alkotóelemei."

( OSHO )












"Az élet túl rövid ahhoz,
hogy egyszer csak felébredj, és megbánd.
Szeresd azokat, akik jók hozzád.
Felejtsd el azokat, akik nem.
Hidd, hogy minden valamilyen okból történik.
Amikor új esély adódik, két kézzel kapj érte.
Ha ez gyökeresen megváltoztatja életedet,
ne ellenkezz.
Soha senki nem mondta,
hogy könnyű az élet, csak azt,
hogy érdemes élni."

/Kipling











"MA ÚGY ÉLJ, HOGY ÖRÜLNI TUDJ ANNAK, HOGY ÉLSZ,
ÉS MINDEN NAP ÚGY ÉLJ, HA MÁR NEM LESZEL, AKIK ISMERTEK
ÖRÜLNI TUDJANAK ANNAK, HOGY ÉLTÉL."

D. József




















Gárdonyi Géza: Írás a Bibliába



Ez a könyv a könyvek könyve,
Szegény ember drágagyöngye.
Égi harmat lankadtaknak,
Világosság földi vaknak.
Bölcsességnek arany útja:
Boldog, aki rátalál!
Szomjas lelkek forrás-kútja,
Hol pohárral Krisztus áll.

Ez a könyv az örök törvény,
Királyon lánc, rabon napfény,
Tévelygőnek hívó harang,
Roskadónak testvéri hang.
Elhagyottnak galambbúgás,
Viharvertnek ereszet,
Haldoklónak angyalsúgás:
,,Ne félj: fogd a kezemet"

Gyermeknek is: ,,Mily szép rege",
Bölcsnek: ,,Rejtelmek tengere!"
Fal, - s túl rajta élő hangok,
Köd, s benn zengő hárfák, lantok.
Templomok közt legszebb templom:
Csak megnyitom s benn vagyok.
Ablakán a Paradicsom
Rózsáira láthatok.

Minden fakul, minden romlik,
Márványvár is összeomlik.
Bíborleplek ronggyá mállnak,
Dicsőségek füstbe szállnak.
Csak ez a könyv nem tér porba,
Mintha volna élő lelke!...
Ez a könyv a Mózes bokra:
Isten szíve dobog benne.












Pósa Lajos: SZERESD A GYERMEKET!



Szeresd a gyermeket! A gyermek fénysugár,
Közöttünk itt alant mindig ragyogva jár.
Mikor szomorkodol: szemed közé nevet,
Ha bűnre bűn nyom is: ő akkor is szeret.
Szivednek mélyiből kicsalja a borút,
Fejedre rózsákból vigan fon koszorút.
Ne érje gond soha, ki rád hajnalt derit:
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szeresd a gyermeket! A gyermek gyenge tő,
Friss fakadó rügyet szeliden rengető.
Ha ápolója nincs: elcsenevész, lehull,
Mindig vigyázz reá! Állj mellé támaszul!
Fogd meg a romboló viharnak ostorát,
Ne csapkodja vadúl azt a kis zsönge fát,
Ne bántsa a jövő szendergő képeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szeresd a gyermeket! A gyermek tiszta, szent,
Ártatlan angyal ő a föld porába' lent.
Lelkén nincs semmi folt. Mint a galamb, fehér,
Imája a mennybe leghamarább felér.
Kedves az Úr előtt, kinek rá gondja van,
Ezer veszély között mikor jár gondtalan':
Elküldi angyalát... megfogja kis kezit...
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szeresd a gyermeket! Ne legyen bús, komoly,
Szemének tükriből játszszék örök mosoly.
Maradjon a gyermek: gyermek, mig csak lehet,
Majd érzi súlyosan ő is az életet.
Hintsen a kikelet tarka virágokat,
Daloljon a madár az árnyas lomb alatt,
Csörgesse a patak csillogva gyöngyeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Hadd fusson a gyermek álmok fuvallatán
Csapongva illanó arany lepkék után!
Legyen, mint a tavasz, vidám tekintetű,
Kis ajka zendüljön, mint égi csöngettyű!
Harmatos bokrétát hadd tépjen a mezőn!
Hajolj le, csókold meg, öleld szivedre hőn!
Becéző szeretet övezze fürtjeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!
.










Láttam, Uram, a hegyeidet
S olyan kicsike vagyok én.
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
Hogy küszöbödre ülhessek, Uram.
Odatenném a szívemet,
De apró szívem hogy tetszene néked?
Roppant hegyeid dobogásában
Elvész ő gyönge dadogása
S ágyam alatt hál meg a bánat:
Mért nem tudom hát sokkal szebben?
Mint a hegyek és mint a füvek,
Szívükben szép zöld tüzek égnek
Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik,
S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
Ott állsz az útjuk végén
Meg nem zavarlak, én Uram,
Elnézel kis virágaink fölött.

(József Attila)











Mosolyodhoz nem kell tolmács,
mert a mosoly, pont attól más:
az ember minden nyelven érti,
s csak aki a szívét félti,
csak az nem mer mosolyogni!
Ne akard hát visszafogni!
Engedd arcodon ragyogni,
s nem kell más nyelven gagyogni...

Aranyosi Ervin verse











Mert varázsló az ész, teremt a gondolat,
és sokkal többre mész, feladva gondokat!
Ha szív szavára hallgatsz, mit diktál, azt teszed,
nem áll utadba többé a lelkiismeret.
(Aranyosi Ervin verse)












Mert varázsló az ész, teremt a gondolat,
és sokkal többre mész, feladva gondokat!
Ha szív szavára hallgatsz, mit diktál, azt teszed,
nem áll utadba többé a lelkiismeret.
(Aranyosi Ervin verse)













Az nem lehet koldus, ki a szívét adja,
ki a szeretetet mástól elfogadja.
Nem napját tengeti, valóságát éli!
Aki az Istenét tudja és nem féli!
Ki azért kéreget, hogy másoknak adjon,
Minden körülmény közt jó ember maradjon.
Az nem lehet koldus, kit lelke vezérel,
ki a szívével él és nem az eszével...

(Aranyosi Ervin verse)











Mit szólnál egy öleléshez,
jól esne az teneked?
Bele lenne csomagolva
barátság és szeretet.
Az ölelés azért csodás:
szívünk, lelkünk benne van.
Nem is értem, miért félnek
kipróbálni annyian?

(Aranyosi Ervin verse)











Messzi fehér csillagoktól
Éjszaki fényt hozok Neked.
Smaragdszemű angyaloktól
Csillogó könnycseppeket.
Aranyszínű virágporral
Csillagot festek két szemedre,
Mintha pillantásod csillogása











Nincs ragyogó idő?
Nem süt fenn a nap?
Nem szór ránk ma fényes
Meleg sugarat?

Néhol eső locsol,
Itt-ott fúj a szél?
Sose bánd az időt,
Jókedvű legyél!

Ha borongós is az ég
-de nem a homlokod-,
Sose bánd az időt,
Legyen szép napod!

(Simon Ágnes verse)











Köszönöm, hogy vigyázol rám,
köszönöm, hogy vagy nekem!
Egy igazi őrző angyal,
szebbé teszi életem.
Köszönöm, hogy itt vagy velem,
mindig számíthatok rád.
Tőled hálás kicsi szívem,
Te, igazi, jó barát!

(Aranyosi Ervin verse)











Szép napvilág!
Életadó, fényes világosságod
Árassza el a föld minden határát,
Fényes zöld színt adjál fának, bokornak.
Öltöztesd ezer színbe a virágot,
Az állatnak adj csillogó szőrt s tollat,
Az embert érleld széppé és erőssé,
Mosd vidámra és ártatlanra szívét.
Az élőknek életerejét tartsd meg,
S a holtakat ébreszd fel új életre,
Szép napvilág! szép napvilág! szép áldott napvilág!
Drága Annuska, kivánok nagyon kellemes szép napot ,
kellemes estét. Igen lassan de búcsúzik a nyár.
Hűvösek az esték, reggelek.
Millió puszim Klári












A Barátság.......
A barátság egy egyedülálló érzés
ami úgy alakítja az életet,ami
miatt érdemes élni.

A barátság segít "megmászni"
a félelem,a szomorúság,a
nehézség
és a magány "hegyét".

Barátság nélkül az ember
elvész az élet útvesztőiben.
A barátság megtanít, derűvel
és örömmel élni.











Énekem - énnekem


értéket találunk
ha önmagunkba látunk
lelkünk selymesen vetett ágyában
béke-puha gyöngykagylóban hálunk
külső borzadály meg ne zavarja
fröccsenő sikoly fel ne kavarja álmunk
ne sírj, nevess, rajta-rajta
szárnyaló életem énekem hajtja
lángolok, megégek, de nem fáj, hagyom -
rajta-rajta, zengd velem diadal-dalom!













A szeretet éppoly problémátlan, mint egy jármű.
Csak az a kérdés: ki vezeti, ki utazik, és
merre visz az út.
/Franz Kafka/













Mi emberek furcsa lények vagyunk.
Tudunk örülni, sírni, dühöngeni,
de a legfontosabb, hogy szeretni tudunk
. Szeretni a legcsodálatosabb dolog a világon.
Mindegy, hogy szeretetről vagy szerelemről beszélünk,
de szeretni a legnagyobb öröm.
Tudni azt, hogy vannak emberek akik
fontosak számunkra az is egy csoda.
A szeretetben a legjobb dolog adni:
ölelést, csókot, tanácsot mindegy mit
csak szívből szóljon.
Lehet szó szeretetről anya lány közt,
tanár diák közt, barátnők közt
, bárkiről és bármiről is legyen szó legfontosabb, hogy a szeretet végtelen és határtalan. Minden ember tudja, hogy szeretet nélkül élni nem lehet.
Nem is. Ez az életünk ereje amiből meríthetünk
és amit tovább is adhatunk. Oly kicsi a szív,
hogy fér bele mégis ennyi szeretet?
Nem lehet tudni, de nem is ez a lényeg:
Hanem, hogy adjunk meg mindent szeretteinknek,
hisz ha mi adunk, kapunk is és
így lesz teljes a világ együtt szeretetben















A szeretetről

A szeretet annyi: - elfogadni,
nyitott szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
s örökre hinni, hogy szép az élet.

Megértőn nézni a világra,
ápolni, kinek a lelke árva.
Tudni a rossz is csak emberi,
másképpen lát, ki felismeri.

Keresd a jót, kívánd a szépet!
Lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt, amiben gyarló!
Szeress ha fáj is, legyél kitartó!

Azért születtél erre a földre,
hogy szeretni tanulj mindörökre.
Szívedben szóljon a szeretet ének:
"Szeretném, hogyha szeretnének !!!











A Mosoly

Úgy tegyétek ezt,hogy ha bárki jön
hozzátok,
menjen el jobban és boldogabban
érezve önmagát.
Mindenkinek látni kell a jóságot
az arcotokból,
a szemeitekben,a mosolyotokban.
Az öröm látszik a szemekből, megmutatkozik amikor beszélünk és sétálunk.
Nem lehet magunkba zárni,az ajkaink közé.
Az öröm nagyon "ragályos".

(Teréza Anya)

















Mi emberek furcsa lények vagyunk.
Tudunk örülni, sírni, dühöngeni,
de a legfontosabb, hogy szeretni tudunk.
Szeretni a legcsodálatosabb dolog a világon.
Mindegy, hogy szeretetről vagy szerelemről beszélünk,
de szeretni a legnagyobb öröm.
Tudni azt, hogy vannak emberek akik
fontosak számunkra az is egy csoda.
A szeretetben a legjobb dolog adni:
ölelést, csókot, tanácsot mindegy mit csak szívből szóljon.
Lehet szó szeretetről anya lány közt, tanár diák közt,
barátnők közt, bárkiről és bármiről is legyen szó
legfontosabb, hogy a szeretet végtelen és határtalan.
Minden ember tudja, hogy szeretet nélkül
élni nem lehet. Nem is.
Ez az életünk ereje amiből meríthetünk
és amit tovább is adhatunk.
Oly kicsi a szív, hogy fér bele mégis ennyi szeretet?
Nem lehet tudni, de nem is ez a lényeg:
Hanem, hogy adjunk meg mindent szeretteinknek,
hisz ha mi adunk, kapunk is és
így lesz teljes a világ együtt szeretetben















A szeretetről

A szeretet annyi: - elfogadni,
nyitott szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
s örökre hinni, hogy szép az élet.

Megértőn nézni a világra,
ápolni, kinek a lelke árva.
Tudni a rossz is csak emberi,
másképpen lát, ki felismeri.

Keresd a jót, kívánd a szépet!
Lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt, amiben gyarló!
Szeress ha fáj is, legyél kitartó!

Azért születtél erre a földre,
hogy szeretni tanulj mindörökre.
Szívedben szóljon a szeretet ének:
"Szeretném, hogyha szeretnének !!!













Van szívem, s érzek vele!

Ha fáj a szíved te csak dalolj,
Ne lássa senki, hogy a szíved sajog,
Maradj csnedes mint a sír,
S mások előtt soha ne sírj,
Elmondom amit én tanultam,
Nem nagy dolog de én megfogadtam,
Sírni nem szabad még akkor sem ha fáj,
De néha sírni is muszáj,
Én ott sírok ahol senkise lát,
Olykor olykor felemészt a magány,
De én a sötétbe sírok mint egy elveszett lány,
Én nem szégyenlem a sírást hisz nem a gyengeség jele,
Hanem azt jelenti, hogy van szívem s érzek vele!

MONO












Nem érthetjük meg a másik ember problémáját,
ha nincs bennünk szeretet.
Együttérzés nem létezik szeretet nélkül.
Aki elfelejtkezik mások szívéről,
a saját szívét veszíti el.
Senkinek sincs joga belenyugodni
egy másik ember szenvedésébe.
Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedést.
Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát.
Aki mindezt elvárja másoktól,
csupán önmagát szereti.
Önmagunk elvesztésének legbiztosabb módja:
a szeretet elvárása.
A szeretet elvárása: önzés;
legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.
...... ....... Tatiosz














.

Szeretlek

Szerelem ahogy tetszik

Szépséged csak hullám
Szerelem az áradat
Amikor téged meglátlak
Ez az, ami elragad

Ha a napfény süt le rád
Fényesebb fényként ragyogsz
Remélem az égboltunk,
Miattad lesz napos

Mosolyod, ha rám ragyog
Elűzi a bánatot
S boldogság jön helyébe
Mindenki örömére.












Szerelem.

Vártál-e már valakit hosszú órákon át?
Lested-e az ablakból,remélve,hogy senki se lát?
Rohantál-e ha megcsörrent az átkozott telefon?
Hánykolódtál-e álmatlanul egy-egy hajnalon?

Tudod-e milyen mikor semmi se fontos,
csak a beígért hívás lenne már pontos!
Tudod-e,hogy fáj mikor nem jön el,
mikor bárhogy várod,ő nem hív fel?

Érezted-e már,hogy a szív -bár nem tud- mégis fáj?
Tudod-e milyen mikor körmöd tenyeredbe váj?
Kívántad-e úgy őt,hogy sírnod kellett tőle,
hogy soha,de soha nem lesz eleged belőle?

A szerelem kín,
de szeretünk szenvedni
s kínunk okozóját
nem tudjuk elengedni.

/ Szabó István /

















 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kedvesem, szép reggelt,
  2013-08-29 23:49:04, csütörtök
 
 














Ha a fények kihunynak,
még akkor is láss,
Láss és érezd,
kinek vagy fontos,
Mert vannak olyan pillanatok,
Amik szebbek, mint a csillagok.











Kedvesem, szép reggelt,
szép napot, szép estét
s holnapot tiszta perceket,
mint téli a hó ragyog életet,
mosolyt, öröméneket s mindent,
mire vágysz - kék szemet
és két kezet, mely kezedben alszik
és két szívet, mik egybedobbannak
s mitől a félelem kialszik és lépéseket
és szellőt, kék eget és álommadarat
és úttalan utakat, hol csak mi megyünk
mit csak mi ismerünk mit ha végigjárunk,
már semmire sem vágyunk,
mert megnyerjük a legnagyobbat:
az Életet Veled és legyen sok
madárdal ma Neked és
dobogjon hevesen kis szíved,
ha ismerős hangot vélsz hallani
ott belül, hova a lelked jár
szerelemet játszani -
velem és ha sétálsz az udvaron
kedves papuccsal lábadon
ne érintsd a füvet szállj,
repülj, mert mosolyom követ
s visz át mindenen Kedvesem
szép napot Neked és szép holnapot
és szép éjszakát, mikor a hold ragyog
s éj hajadat ezüsttel hinti be és
a bársony égből megannyi csillag ámulva
tekint a földre le, mert ilyen szép még
az égben sincs hiába gyémántragyogás,
minden égi kincs hiába égi ösvények
bűvös fénysora minden hiába,
mert itt lent van a csoda...
Te ki lejöttél hozzánk kedvesen,
ki köztünk élsz szerelmesen
Szerelmesem szép perceket
Neked szép órákat, napokat,
éveket Életet - Veled.




Az ember nem láthatja tisztán ami jön,
ha nem vet pillantást a másik emberre is -).










Nincs rosszabb dolog a világon,
mint amikor visszautasítanak.
A fényed rátalál egy másik ember fényére,
azt hiszed, kinyílnak az ablakok
és beömlik a napfény,
és végre begyógyulnak a régi sebek.
És hirtelen rádöbbensz,
hogy semmi nem következik be abból
amit elképzeltél.










A mosoly értéke !
Semmibe sem kerül, de sokat ad.
< Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják,
és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke örökké megmarad.
Senki semm olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle,
és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben,
és a barátság biztos jele.
Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek,
világosság a szomorkodónak, és
a természet legjobb orvossága a bajok ellen.
Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni
vagy eldobni, nem áru, csak önként lehet adni.
Senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra,
mint annak, aki már maga nem tud mosolyogni!












Egy öreg indián egyszer ezt mondta az unokájának:
- Fiam, mindenki lelkében két farkas harcol.
Az egyik farkas gonosz.
Ő a düh, irigység, rosszindulat, hazugság.
A másik farkas jó.
Ő a szeretet, öröm, béke, kedvesség és igazság.
A fiú elgondolkodott, és megkérdezte:
-Nagyapa, melyik farkas az erősebb?
Az öreg az felelte:
- Az, amelyiket eteted.









Kiss László György:
Teszem amit tudok

Egyszerűen, ember vagyok.
Nem méregetem magam
mással, a nagyok szavával.
Csak teszem a dolgomat,
hogy rendben álljon
köröttem minden pillanat.
Nem kívánok utánozni,
lelkendezni, sem
behódolni másnak, és
nem hiszek semmiféle
életemelő varázsnak.
Csak megyek előre,
végére a mának.
Teszem amit tudok. -
S ha néha elbukok,
saját káromból okulok.
Egyszerűen ember vagyok! -
Tudásom legjavát életem
kútjából merítem,
és megértem a nagyok
szavát, még ha nem is
mérem magam mással,
mint az emberi méltósággal!









Felesleges a múltban élni,
fájdalmakon rágódni,
haraggal a szívedben létezni,
emberek tettein gondolkodni.
Engedd el, mert, HA A MÚLTBAN ÉLSZ,
NEM TUDOD ÉLVEZNI A JELENT!
A harmónia csakis úgy jön el, ha tudsz felejteni,
ha megtanulsz legyinteni, ha tudsz megbocsátani,
ha szeretsz és hagyod, hogy szeressenek!
A JÖVŐ CSAKIS ÚGY TUD MEGÉRKEZNI,
HA TERET ADSZ NEKI... Mersz változtatni.
Amíg Te a haragoddal tönkre teszed a saját életedet,
addig az, akire haragszol lehet, hogy boldogan éli az életet...
Felesleges. Inkább élj nyitott szívvel, mosolyogj és várd a csodát!












Lermontov

NEM GŐGÖS SZÉPSÉG

Nem gőgös szépség eszközével
bűvöli ő az ifjakat,
sóhajtva, néma szenvedéllyel
nyomában nem tolonganak.
Nem dőlyfös hullámzás a keble,
nincs termetében isteni;
lába elé lehullva, benne
szentségét senki nem leli.
De mégis, hogy ha szól, ha nézed,
az arcán minden mozdulás
csupa mosolygó, lelkes élet,
oly egyszerű és oly csodás.
És hangja úgy lelkedbe árad,
mint régi szép emlékezet,
s a fájó szív szeretve bágyad,
szégyenli szinte, hogy szeret.

(Fodor András)









Soha ne becsüld le a pillanatot, a pillanat maga az élet...
A pillanat hozza a legnagyobb örömet,
és a pillanat hozza a legnagyobb fájdalmat!
Az öröm pillanatai széppé varázsolják az életedet,
a fájdalom pillanatai megerősítenek.
A szerelem pillanatai a legédesebbek,
a szakításé a legkeserűbbek,
és soha ne feledd,hogy a legkeserűbb pillanatot,
a legédesebb pillanatnak köszönheted!









Nézz egy fára, egy virágra,
egy növényre! Hagyd, hogy
tudatosságod megpihenjen rajta!
Milyen csöndesek.
Milyen mélyen gyökereznek a
Létben. Hagyd, hogy a természet
csendre tanítson!" (Eckhart Tolle)











Hiszek egy boldogabb világban,
ahol az emberek szívében,
csak a szeretet lakik,ahol
a félelmet nem ismerik.
Hiszek egy őszintébb világban,
ahol bízhatunk egymásban,
nincs hazugság, ócska színjáték,
ahol a szeretet létkérdés.
Hiszek egy élhetőbb világban,
ahol mindegy a származás,
ki rokon, ki barát,ahol a szeretet valóság.
Hiszek egy emberibb világban,
ahol a vagyon nem érték,nincs közöny,
sem irigység,ahol a szeretet ajándék.
Hiszek egy olyan világban,
ahol nem bűn a szegénység,
nincs hírnév, sem kiváltság,
ahol a szeretet gazdagság.





Ha virág lehetnék csak egy napra,
biztosan nagyon sok dolgom volna.
Égőpiros lennék,világító sárga,
vagy kék, de semmiképp sem
szeretném a szomorút, a feketét.
Mosolyom csupa derű lenne s alázat,
befutnám titokban az egész házat.
Megkérném a napot előző este,
hogy a színeket, csak virágokra fesse.
Lámpás lennék a sötét éjszakában,
vidámság a szomorúság udvarában.
Ha virág lehetnék csak egy napra,
a szomorúság is biztos mosolyogna
az ármány reszketve, bujdokolna.
Még színesebbé tenném a világot,
ajándékba adnám a legszebb virágot















Gyönyörű az élet,bár néha nem értem
,vannak percei,mit nem kéne megélnem.
Az enyémbe volt minden,szép és varázslatos,
pokoli,gyötrelmes,s néha iszonyatos.
Kaptam benne vágyat,szeretetet,álmot,
néha elfeledném az összes valóságot.
Sokszor volt fájó,csufos az egész,
de talán most a rossz a mult ködébe vész.
Most talán már jó lesz,minden pillanat,
valóra válhat egy meseszép gondolat.
Van még sok idő,annyi minden várhat,
meg kellene érnem a rám váró csodákat.
Nem tudom mi jön még,de szeretnék élni,
boldogan, vidáman szépeket megérni.






http://image.hotdog.hu/user/csippcsiripp/profil/coelho.png




Paulo Coelho (Rio de Janeiro, 1947 -) brazil író
Középosztálybeli családban született, apja mérnök volt,
szülei őt is erre a pályára szánták.
Mivel őt mindig is a színház vonzotta,
fiatalkorát a lázadás határozta meg, hippi volt.
Dalszövegeket írt, majd újságíró lett.
Egészen fiatalon kezdte tanulmányozni a mágiát és az okkultizmust.
A Santiago de Compostelába való zarándokútja (830 km)
emlékére írta az Egy mágus naplója című regényét. 2002-től a brazil írói akadémia tagja.


Könyvei: Egy mágus naplója, Az alkimista, A Piedra folyó partján ültem és sírtam, Veronika meg akar halni, Az ördög és Prym kisasszony, Tizenegy perc, A Zahir, A portobellói boszorkány


Nagyon sok idézetet olvasni is lehet, szinte mindenhol.

Itt is legyen tehát egy-kettő :"
Nem számít, hány szilánkra tört a szíved:
a világ nem áll meg, hogy megvárja,
míg összeragasztod."




Egy napon a Szerelem

azt mondta a Barátságnak:

"Te miért létezel ha már

én itt vagyok? "

A Barátság válaszolt:

" Hozni egy mosolyt oda,

ahol Te egy könnycseppet

hagytál "



Szeretnék egy sas hátán szállni

és magamhoz ölelni a végtelent.
Egy felhő szélén lábat lóbálva
megnézni mi van oda lent .
Végtelen tengerben elmerülni,
hűs hegyi forrásból felfrissülni.
Látni tiszta havas hegyet,
amikor akarom ott lenni veled.
Csak annyit kapni, mint amennyit adtam,
csak szeretni lankadatlan.
Csak ennyit kérek Istenem ...
S embernek lenni míg tart az életem !




Az igazi út végét sose látni,
az igazi útnak vége nincsen,
csak kanyarjai,
elágazásai, gödrei vannak,
jelzése ritkán,
ki-ki maga jelzi, merre menne,
felfelé, oldal irányba
vagy lejtmenetbe.
Az igazi út göröngyös,
cipő szaggató, süppedékes.
Nem tudni, hova vezet,
tábla nem irányít,
csak a merészek
bandukolnak rajta,
a távgyaloglók,
a fáradhatatlan mindenre készek.
Mennek, mendegélnek,
mint a mesében,
és egyszer biztosan
oda (hova?) érnek.





Egy napon csendes lesz az ember..
Már nem vágyik az örömre....
De nem is érzi különösen
kisemmizettnek megcsaltnak magát....
Egy napon az ember tisztán látja...
hogy mindent megkapott
büntetést és jutalmat..
s mindenből anyit kapott
amennyi érdeme szerint
jár neki..




Ha él benned a tiszta fény,
indulj új hajnalok elé,
ahogy nyílik egy új remény
útja a végtelen felé.
Ha él benned még tiszta szó,
mondd el, mit üzen a lélek,
mint ahogyan a harangszó
dallamot ad az igének.
Ha él benned eleven tűz,
vigyázz arra, hogy melegítsen,
miként van hit, mely összefűz,
ha el is hagyott már az Isten.
Ha van benned még tiszta vágy
,szítsd fel a lángját, míg lehet,
hadd érezze e rossz világ,
hogy körbefonja a szeretet.














 
 
2 komment , kategória:  Általános  
sorelválaszto
  2013-08-29 14:55:18, csütörtök
 
 


























































































 
 
1 komment , kategória:  Sorelválasztók  
Harmat szagú hajnal
  2013-08-29 14:26:42, csütörtök
 
 










Kati, kató, katibogár,

mondd meg nekem: hol van a nyár?


Ott, hol a fülemüle,
fagyalbokor közepébe,

nádirigó víg sípjában,
patak csobogó fodrában,

búzavirág kék szemében,
ezüsthalak pikkelyében.

Ott trilláz a réti fűben,
egy kis tücsökhegedűben.

Göncölszekér rúdja mellett
csillagökröket terelget.

Égen-földön megtalálod,
ha az erdőt, mezőt járod.





















Harmat szagú hajnal álmomat töri meg
fuvallat hűs keze érinti bőrömet.
Lidércnyomás borzongó árnya érkezik
álom vagy valóság, mi vele létezik.

Fátyolos szemeim félhomályba vesznek
cibálják magukkal e tehetetlen testet.
Lerántják az álmok sötét fenekére
a másik világ véres, harcos mezejére.

Hol más az igaz és más az ami álnok
hol nem földből nőnek a magok s virágok.
Hol ködből van a test és átlátszó az anyag
hol álomlétünk éve pillanatba ragad.

Hová nem igyekszik lábbal a halandó
hol néha örökös kárhozat volna jó.
Honnan felébredni olykor megváltás,
mert ottmaradt a bánat s vele a kiáltás.

Takács Jázmin















Szívpalota titka

Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepében van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.

A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.

Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítna:
zokog, zokog a csontvázembered.)
Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!

Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba...










Jó reggelt és szép napot kívánok ....marika





..Jó reggelt!"
Az életünk egy nagy varázs,
káprázatos világ.
Csak szívünk tudja, mi igazság,
és hol is a boldogság.
A látszat mindenkit becsap,
a felszínes csillogás
. De lelkünk mélye mindent ért,
ott nincsen ámítás.
Rejtőzik valahol bennünk,
az igaz szeretet"
Hát szép napot kívánok ma is Teneked,.









Csak akkor leszel boldog,
ha megéled magadat-
nem kell mást,csak magadat-,

akkor képes leszel adni és elfogadni egyaránt!!.
Elfogadni mindazt,amit az élet és

a többi ember ad neked.
Ha egy férfi vonzónak talál
,vonzódni is fog hozzád és kész.!

A szerelem és a nemi vágy megmagyarázhatatlan,
nincs köze semmilyen külsőséghez

Ha viszont nem látja meg benned a Nőt,
lehetsz bármennyire dekoratív,
nem fogsz tetszeni neki..










Ha álmodom szemednek tiszta tengerét,
Ha érintem szívednek fényes rejtekét,
Felragyog lelkemnek sugaras Napja,
Virágzó tündérkert égköves Magja.

Álmodok, táncolok, szívem a Fény,
Ölelve, boldogan bennem is élj!
Éled a Mindenség, kinyílik ránk,
Egekbe nyúlik virágzó fánk.

Viruló lélegzet,
Viruló szív,
Viruló látomás,
Szeretve Élj!

Götli Kinga









Ha valakivel találkozol,
gondolj arra,
hogy a találkozás mögött ezer
és ezeregy ok rejlik.
Minden emberi kapcsolat
szent egymásra találás.
A másik emberben önmagad
másik felét ismered fel,
minden vonásában saját
vonásaidat látod meg.
Amit róla gondolsz, magadról gondolod.
Amit vele teszel, magaddal teszed.
Amit róla képzelsz, azt magadról képzeled.
Mindaz, amit neki kívánsz,
egy napon veled fog megtörténni














Százezer színes ábránd, kimondott
szép szavak,
együtt dobbanó szerelmes szív,
s egy mozdulat
- repülni késztet. Míg bódít az érzés
szárnyalok,
s álomországra gondolok- hol
a mesék sosem
érnek véget. Lennék vétek-
könnyes, szép ígéret.
Lennék darabokra hulló perc,
vagy égig érő jövő.
Érzéki vággyal éledő szenvedély,
mi lelket felemelő.
Újult erő, mely a fényt kínálja,
ha látja, a sötétség
homálya árnyékot hint a
meghitt éjszakákra.
Lennék érted áldozat. Bárány
vagy vérfarkas.
Meg kísértném sorsommal a jelent,
s a múltadat.
Amit ma kaptam, azt holnap
visszaadnám. Kezemből
etetnélek, még utolsó morzsám
is megosztanám, ha
tudnám- leszel, s maradsz a végső
merész remény,
mely szerelmet ígér, s mire ezeréves
álmot hint
a csillagporos éj.



















Néha elég lenne...

Néha elég lenne egy szoros ölelés,
s könnyem már válladon peregne.
Néha elég lenne egy halk köszönés,
s már az is megtiszteltetés lenne.

Néha, ha a szükség a barátságról szólna
szükség volna a legkedvesebb szóra.
Néha lennék kismadárka a fán,
s egyszer úgyis meghalnák talán.

S ha egyszer úgyis minden véget érne
akkor mire van az ember sok éve..?
Néha elég egy perc is, hogy rájöhess
egyszer élünk, így hát légy boldog, és szeress!










Életet önt belém a zene, tőle leszek részeg,
hangokká gyúrták sokan, amit naponta átélek.
Lassan formál, hozzá alakul bennem a világ,
párkányomon táncra perdül minden szomorú virág.

A számon lakat, de a zene kimondja helyettem,
Tudja, jól mit érzek, MI zajlik a fejemben,
nélküle mintha lomha lennék, s őrülten fáradt,
Pillanat alatt változok mikor a hang a testemben szétárad.

Bódultan vigyorgok, ha kedvemre való amit hallok,
Pillanatnyi öröm a bánat Ellen felveszi a harcot,
S a pillanat tüze megvadít, szárnyakat ad, elrepít,
A zene földjén mindenki győztes, senki sem veszít.

A hang rezeg, de közben vigyorog és mulat,
Lassan átváltozik azzá, mit úgy hívunk hangulat,
Megvigasztal, mikor kínok között tespedek,
erőt ad, hogy újra csatába mehessek!















A Lélekpillangók sorsa az,
hogy megleljék egymást.
Ez csak akkor lehetséges,
ha az emberek lelkében ott a megértés,
a szeretet és a bölcsesség ahhoz,
hogy a boldogság kék madara elegendő
táplálékhoz jusson általuk.
A boldogság kék madara csak
akkor dalol, ha boldog.

Csak akkor boldog, a világban
boldog embereket lát, s csak akkor
találnak egymásra a lélekpillangók,
ha a kék madár dala egymáshoz vezeti őket.
A lélekpillangók feladata, hogy
az emberek szívében lángra gyújtsák
a boldogság aranyló szikráját. -
ahogy az Erő gondoskodik az örök körforgásról,
úgy gondoskodik arról, hogy a boldogság
láncolata se szakadhasson meg.



















Akivel én kéz a kézben vándorolni tudnék,
a patakot követve, az erdőkön át,
nyári lángolásban, az ősz aranyszínű fényében
és messze néző fehér hómezőkön át.
Keveset szólna, és azt is egész halkan.
Azt a szót, amire mindig vártam.
A hallgatása többet mondana,
mint mások beszéde.
Megértene, jobban, mint bárki előtte,
jobban, mint ahogy én magamat megértem.
Nála otthon lennék, magánál tartana.
Azt tenném, amit szeretne, és amit szeretne,
az lenne, amit mindig is szerettem volna.
A nevetéséről felismerném.
Mert csak ő tud, úgy nevetni,
hogy nekem is mindjárt nevetnem kell,
könnyel a szememben és boldogsággal a szívemben.
Mindig, amikor nyári reggeleken köd ül a tájon,
tudom, hogy meg kell találnom,
mert még mindig rám vár.
Keresem és félek. Mert, mi lesz, ha megtalálom?
Akkor nincs tovább, és nincs többé keresés.
Minden értelmet kap, végső megoldást,
nem lesz többé én, nem lesz távolság,
és nem lesz holnap.
Csak mi, csak együtt és ma - örökre.










Kellene nekem egy tiszta tó
Melyben lemossam a fáradt por
Szagát tisztán süssön rám a napsugár
Szeretnék tiszta kék eget szemem
Ha nézi mosolyogjon a lelkem
Szeretnék igaz barátokat
Lelkükben találnám meg
Önmagamat tiszta nemes lelket
Kit az Istenek a földre teremtettek
Szeretném de nagyon szeretném
Hogy a csend legyen nyugtató
A lélek legyen szépen zengő dal
Olyan legyen mint volt hajdanán
Mikor Isten földre bocsájtotta az első
Emberpárt mikor a paradicsomban
Anyaszült mesztelen élhettek
Mikor a szégyen sehol sem
Létezett olyan tisztaságra vágyom
Boldogabb kedvesebb új világot

Biro Melinda










Ne akarj élni érzelmeid nélkül,
Olyan mintha sírnál könnyeid nélkül...
Néha a könnyek ugyan könnyítik az életet,
De olykor jobban sír az, ki kifelé nevet...
Engedd, hogy az érzések szabadon szálljanak,
Hagyd, hogy a vágyaid valóra váljanak.














Néha az embernek szakítania kell
a múltjával, hogy legyen jövője...
Ezt soha
nem könnyű megtenni...
Ez az egyik különbség a
túlélők és az áldozatok között...
Elengedni azt
ami volt..
hogy túlélje
azt ami van...










... Szép jó reggelt!Felébredtél ma már régen
.De Én az ébresztéssel jól el késtem!
Legyen csodás a mai napod,
Boldog minden pillanatod!
Remélem édes volt az álmod,
gyöngyőrű szép napot kívánok!.
.puszika..Médi









Sohsem gondoltad azt, hogy valahol
van egy szerényke dal, amely Neked
szeretne megcsendülni majd először?

Nem gondoltad, hogy egy virág Neked
bontaná ki tavasszal szirmait
és van és él és ajkaidra vár,
hogy azok szívják ifjú illatát?

S nem gondoltál arra, hogy lesz idő,
mikor elfáradt, ezüstös fejed
jól esnék valahová lehajtani?









Kicsinyke kék virág
Égnek csillagát
Kelyhedbe zárod
Bánatom elrejtem
Virág nyílásodba
Kék szírmod tavába
Szirmaid fátyola
Beborítja lelkem
Lehulló könnyem
Tisztára mossa
Illatozó kelyhed
Kéklő égbolt színe
Szírmaidra téved
Suttogja a neved
Kicsinyke kék virág
Titkomra te vigyázz
Tisztaság jóság
Szépség igazság
Embernek méltóság
Ez mind reánk vár
Mégis a szeretet
Külön úton jár
Kicsinyke kék virág
Elveszni engem
Soha ne hagyjál

Biro Melinda









Ne ragaszkodj semmihez....és a tied a világ..
Igazából semmi sem tűnik el csak tanít..
Az élet arra ha valami a tied veled marad...
Sőt..el is tűnhet ..de ha kell rá fogsz bukkanni....
ÚJRA..Hagyd elveszni visszatérni..
és örülj ha a kitérő után is vissza tud kerülni a helyére..
Mert az akkor valóban a helye..










A tó néked tükröt tart remegve,
s te leemelve aranykoronád,
kibontod reá jósággal nevetve
sugárzó hajad lengő sátorát.

A fűz a parton rád mélázva áll.
A sás térdelve hajlik le eléd.
A fülemüle hársfa-lombra száll,
s elkezdi hozzád édes énekét.









Elindulsz
Hosszú az út
Magaddal viszed
Mit szívedbe zártál
S a bizonytalanság
Ha rád száll
Szívedből előveszel,
Egy percnyi emléket
Mely megkövet
Mikor az úton,
Magad után hagyod
A kilómétereket.
Mindíg veled van
Az érzés
Bármerre visz az út
A szeretet visszahív
Jöjj , szól egy szív
Vár az oitthon
Vár valaki
Ki karjával átölel
Barna haja
Válladon megpihen
És nem enged el

Biro Melinda









Balga lelke vagyok e földnek,hittem,
hiszem, hogy jók az emberek.
Sokan jóságra közönnyel felelnek,
földön fekvőért nem nyúlnak kezek.
Sanyarú sorsra fejet elfordítanak ,
tudomást venni róla, nem is akarnak
.Csodát fentről, Istentől várnak,
egymásban szépet, soha meg nem látnak.
Pedig a csoda ott él a lelkekben,segítséget
adni, kérni, soha nem szégyen.
Szeretni a társat, vigyázni ismeretlent,
mosolyt adni annak is, ki kedvetlen.
Meglátni másban a szépet,
a jót,kimondani az elismerő szót.
Bátran nézni egymás szemébe,
örömet vinni a másik szívébe!










Egyszer, egy nap, ha felnőttünk már,
majd kézen foglak csendesen.
Átölelve füledbe súgom,
legyél a párom kedvesem!
Legyél az úton örök társam,
legyél az őrző angyalom!
Addig is őszintén szeretlek,
amíg eljő az alkalom...

Aranyosi Ervin









Uram, ha egyszer nagyon jó leszek,
egy szívet adj nekem!
Egyszerűt, tisztát, szépet, kedveset,
lakozzék benne erős szeretet
és imádkozni tudjon melegen.

Nem kell lobogva égő gyötrelem,
és tépő ösztönök,
nem kellenek a cifra nyomorultak,
kik rossz szerelmeket százszor meguntak,
de olthatatlan vágyuk füstölög.

Nem kell megejtő, színes hangulat,
vérkergető borok;
tedd keserűvé, pecsételd le ajkam,
hogy indulatnak játékul ne adjam,
mi bennem szándékodból szent dolog.

Nem kell a kar, mely kígyóként ölel,
tapasztalt, sima kéz,
nem kell, hogy csak a testemet szeressék, -
a múló mámor mélye dúlt üresség,
s nem kell a szó, mely rombol, úgy becéz.

Vigyázz reám, ha forró pillanat
oson be álnokul
lelkembe, - mert én hófehérre vágyom,
és mégis sokszor megcsal önnön álmom,
ha jobbra, balra csóktüzecske gyúl.

Ne legyen tűz és füst az életem,
csak szentjánosbogár;
de szabadíts meg az öncélú vágytól,
mely hamis lidérc fényeként világol
s a fáradt lélek békét nem talál.

Uram, azért egyszer, ha jó leszek,
adj nekem egy szívet,
ki tisztán szűrte át e földi lázat,
kiben testvérek büszkeség, alázat,
ki enyém volna, s énvelem Tied.









Van itt valami lágyan ringó,
elkallódó, furcsa érzés,
ősidők óta érzem dallamát.
Ahogy átsuhan a bordák ívén,
lelkem mélyét közelítve
száll felém, hogy megtaláljon.
Jövendőmet múltban látnom
miért engedted? Megtört álmom,
reménycsillag futni enged,
szabadulhat mind, ki bezárt
börtönében tettnek, szónak martaléka.
Az időnek hozadéka, jelek, sorsok
fordítója már a jelen.
Hogy keresem, mégsem lelem,
csak kutatom, míg jutalom gyanánt
felém tart a szép, a kérdés:
Megtennéd, ha megtehetnéd?
Elfogadnád, nem féltenéd
önmagad a sodrás árján elengedni
sosem várván intő jobbra,
félbaráti, igaz szóra?
Hagyd most, hagyd a józan elmét,
emelkedj fel, áradj és lépj!
Nem biztos, hogy holnap lesz jel,
nem tudhatod, hogyan kel fel
majd a Hold, hogy átöleljen,
becézgessen, s reád leljen
sejtés és a bizonyosság.
Itt már a cél, eljutottál oda,
hol csak csodák vannak!
Ész és érzés fennakadtak
már az alvó, puszta létnek
nyűtt fogasán. Túlcsordult a teli pohár.
Megérkeztél, megtaláltad hatalmát a sosem mának.
Hova tűnt el az alázat? Te sem érted.
Szép remények, fényes álmok megtalálnak,
s vágyaid, mik továbbálltak, újra élnek,
újra szított forró tűzzel csak vinnének,
csak vinnének sors útjára, ég hátára,
csillagok szép magasára.

Ferenczy Klára









Dalra fakadt ember a kínok hordozója
Sok fájdalmat megélt, a szívek hírmondója
Búsan síró ember, olyan sokat szenved
Mert megviselte nagyon ez a fájó élet

Éneklő emberek, zokogó poéták
Ihletet hoz minden, mit a sorsodból lát
Eldalolja nékünk, mit érez a szívünk
Örülünk, remélünk, vagy amikor félünk...

Daloló szép lelkek, könnyező életek
Elregélik múltunk, az eltűnő éveket
Meg kell még tanulnunk, hogy minden értünk való
Mindegy, hogy könnyeket, vagy épp mosolyt hagyó

Dalra fakadtam ma, sírok egy életet
Zokogok örömet és fájó emlékeket
Mind neked sírtam el, hogy akkor is emlékezz
Mikor én nem leszek, többé már ne vétkezz

Dalra fakadt ember, zokog most a tollam
Tudom, hogy jól tudod, egykor boldog voltam
Elregélem Néked, hogy valamit adhassak...
Hogy tollammal, szívemmel, ember maradhassak...

Árvai Attila










Mikor van este?
Ezen gondolkodom.....
Mikor kigyúlnak a fények?
Vagy mikor kialszanak??
Mikor a csendnek selymes
szavai hallatszanak??
Ezen gondolkodom...
Közben hűsítő tapintását
érzem az útnak a talpamon...
Lábnyomom ott hagyom...
Olyan szép és csendes az este...
Sétálok csendben lábamat
céltalanul egymás elé rakom...
De odaérek majd oda ...
Hol egyedül lakom...









A valóság megszédít, bárcsak álom lenne
Lelkem vad színein, tán meg is születhetne
Tücsök morajlása káprázik a tóban
Sorsomat szaggatja, érzem minden szóban...

Álmos egyedüllét, kongó magányomban
Vigasztalást nyerek az arra járó fákban
Hozzájuk beszélek, ők még meghallgatnak
Minden egyes éjen, nyugodtan alhatnak

Édes nyomorúság, a könnyed viháncolást
A tenger morajlását az Isteni megnyugvást
Hallom visszhangozva a szerelem szép szavát
Az irigy tekintetek bántó villanását...

Fogammal szorítom a szenvedély ingujját
Most még nem engedem, még nem látom az útját
Elnyel a félelem, de elszánt vagyok nagyon
A szerelem számít rám, el én nem hagyhatom

Fuldoklom, azt érzem, levegőért sírok
Próbálom legyőzni, addig amíg bírok
Valóság zuhant rám, élő, vagy talán holt
Csendben rádöbbenek, csak egy rémálom volt...

Árvai Attila









Mikor az égnek kéklő magasságán
leomlik finom,
ezüst fátyolod,
tündöklő kedves
isten-arcod látván,
a mindenségnek
szíve földobog.
Új fényre lángol
a csillag az égen.
A fák egymásnak súgják
a neved.
S a vadgalamb
az erdő kebelében
hozzád a ringó
lombról fölnevet.
A mezők, az erdők
milliárd virága
feléd fordítja illatos fejét
a gyönyörben, hogy lát,
reszket a nyárfa,
s a nádak ezre
meghajlong feléd.










Nekem beszél a szemed
Nem kell szó hogy megértselek
Gyönyörű szemedbe nézek
Mosolyog és beszélni kezd
Elmondja mennyire szeretsz
Vigyázol rám és féltesz
Őrzöd minden lépésemet
Várod érkezésemet
Mikor végre otthon vagyok
Szorosan átölel két karod
Tündöklő szemeid megszólítanak
Csillognak beszélnek suttognak
Gyönyörű szavakat mondanak
Csillaggá válva ragyognak









Szeretlek.
Ezt szót csak annak mond,
kit igazán szeretsz!
Ne tégy boldogtalanná senkit,
ha boldoggá nem tehetsz!
Ne ejtsél át senkit,gondolj
csak arra,neked is fájna
ha valaki megcsalna.
Fájnia kell a szívnek ha
igazán szeret,fájdalom nélkül,
szeretni nem lehet.
Kell tudni kacagni és sírni,
valakit megunni és visszahívni.
Csalódni kell százszor csalódni
ezerszer,hogy boldogok
lehessünk csak egyetlen egyszer.
Inkább legyen szíved meghalni kész,
mintsem elválni attól,
kit igazán szeretni vélsz.









"Jó néha sötétben a holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
Jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni,
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek!









Eső után, ha feldereng,
s tovaszállnak a fellegek,
az égen lámpást gyújt a nap,
csillogó, színes sugarak
alkotnak hét szín kupolát,
alatta zöldell a világ
.Megmászhatsz hegyet,
s völgyeket,bár tisztán látod,
nem leled.,hiába nyújtod két kezed,
el csak álmodban érheted.
A szivárvány jelkép csupán,
talánya tán megoldható::
A szépség éltünkben talán
nem mindig kézzel fogható.
Sokszor egy érzés többet ér,
megmelengeti lelkedet,
s kárpótol téged mindenért
az odaadó szeretet...









Szíved dobban, a szemed elmerül,
azt hiszed, a szerencse elkerül.
Nem látod, mily gyönyörű a világ:
tarka réten nyílik sok virág.
Virágoknak talaja szíved ,
a szivárványnak csak Te adhatsz ívet.
Kertednek gondozója a Szeretet,
mi nem állít határt vagy keretet.
Szereteted táplálja sok barát,
ki mind őszintén mutatja magát.
Hatalmas kincs ez, értékes, ritka,
s ebben rejlik a boldogság titka.
Ne bánkódj hát, élvezd az életet,
s dúdold tiszta szívből az éneket,
hogy :Az élet szép, az élet minden:
Nem igaz, hogy semmid nincsen!













Legyél nekem fény, mely vezet, legyél utamon
gránit kövezet! Félelmemben bíztató szó,
perzselő hőségben hűsítő tó! Félelmemben
nyugtató ölelés, ajkamra szelídült forró csók!
Legyél nekem rügyfakasztó, virágos tavaszom!
Légy perzselő nyaram, aranyba öltözött őszöm,
s ha jéghideg kezét vállamra teszi majd a tél,
akkor az legyél, kinek utolsó csókját megőrzöm.
Legyél nekem a minden a semmi határán túl!
Az legyél, aki sosem voltál még senkinek sem,
és nekem sem volt más! De oly mindegy már,
mi leszel, és miként, csak legyél nekem, velem.
Legyél nekem, mert nincs a Földön senki, aki
elviselne engem jóban, rosszban, mindhalálig
szerelemben. De Te! És csak Te, senki más:
legyél születésem, és gyönyörű szemfedelem.
Legyél nekem! Miként a földön, a mennyben is
a mindennapi kenyerem, és mint miképpen
én leszek Neked a könnycsepp, mely örömben,
bánatban csillog szemed sarkában, s hiánya éget.
Legyél nekem a dal a csendben! Legyél szó,
a kimondhatatlanságig megvakult egyetlen
valóságban! Nem. Esküszöm, Már nem kérlek!
Már könyörgöm: Bárhogy, csak legyél nekem!













 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Aranyosi Ervin: Reggeli gondolat....
  2013-08-28 21:24:23, szerda
 
 



Szabó Lőrinc: Folyton átlengsz

Folyton átlengsz gondolataimon,
mint könnyű szél, vagy mint az ibolya
ég váratlan villanó mosolya,
s néha már, mint egy édes hatalom
érintésétől, szívem s homlokom
nyugodni simul: ha sajog is a
"nem vagy" sebén a "voltál" vigasza,
szeretnék élni. Miért? Majd megtudom.
Meg kell ismernem minden emberit,
ha üdvözít, ha pokolra taszít:
és rád gondolnom olyan jól esik!
Igy is együtt vagyunk mi, kedvesem.
Míg élek, élsz: éltetlek. S te nekem
segítesz, ugye, szív a szívemen?!














Jó reggelt! Még Augusztus vége fele járunk. A naptár szerint még nyár van,az időjárás
szerint átmenet a nyár és az ősz között.

Én mindenesetre nagyon szép napot kívánok N










Béke a lélekkel.

"A lelki béke szilárd nyugalom,
de nem kérést elutasító unalom;
fegyelem, mely enged, s elfogad,
sosem fél, nem remél, csak ad.

A lelki béke tevékeny erő,
nem eltipró, hanem felemelő;
táplál, éltet, legyőzi a szenvedést,
maga alá gyűri a szenvedélyt.

A lelki béke féltő hatalom,
nem másokat lebíró akarom;
szelíd, finom, végtelenül kegyes,
meghajolva előtte, legyőzheted.

A leki béke feltörő tudás,
befogadás, semmit nem tagadás;
mélység és magasság között feszül,
általa minden összhangba kerül.

A lelki béke értő szeretet,
hatása békíti ki az ellentéteket;
pont, mely körül belső világod forog,
melyet elérve önvalód láthatod."










Szeretettel kívánok szép reggelt, derűs, vidám, boldog napot! Puszi Marika



Aranyosi Ervin: Reggeli gondolat....

Minden embernek lehetnek gyengébb napjai,

de életed csak tiéd, és neked kell hallani

a reggeli ébresztő, vidám, szép dallamát,

mely jó érzéssel tölt el, s lelkedet hatja át.

Induljon el vidáman mindegyik új napod.

Mosolyogj a világra, s tükrödből ezt kapod,

Szeresd ki visszanéz rád, hiszen szerethető,

lelkedben élő gyémánt, és védangyalod ő.

Értőn nézz a világra, mennyi apró csoda!

S hova nem jutsz el lábon, lélekben menj oda!

Becsülj meg minden embert, mert egyformák vagyunk,

s a lét megannyi síkján, sok újat tanulunk.

Okuljál hát belőle, fejlődj, legyél nemes,

s próbálj örömmel élni, mert csak így érdemes.













Tóth Juli: Lennék ...

Lennék virág, kit csókkal
ébreszt hajnali sugár.
S illatának bölcsőjében
megpihen a nyár.

Patak lennék, víg csobogó,
gyémánt vizű tiszta,
Kiben arcát meríti a vándor,
égő szomját oltja.

Harang lennék, aki
hitét dalolva hirdeti,
Oltárokról száll az égig,
hű reménye élteti.

Csend is lennék
mély, néma csend.
S ami bennem szólna,
álmok, húrján örökké,
hangtalan dalolna.














Ma éjjel nem alszom én. Rólad álmodozom még.

Álmomban te jössz felém. Miért váltunk szét, mondd miért?
Mondd el, miért szeretsz te mást?
A szívem csak érted kiált. Könnyben gyötrődő magány,
Hosszú éjszakákon át...

Mondd el, miért fáj? Meddig kell, hogy fájjon még?
Szeretlek én, még ha nem is vagy enyém.
Gyere vissza hozzám, én neked adom mindenem!
Nem tudok élni így, nélküled...

Szemedben könnycsepp volnék...
Hol sírnék, hol nevetnék.
Végigfolynék arcodon, meghalnék az ajkadon.
De úgy éget még a tűz, minden emlék hozzád fűz.
Ellenállni nem tudok, talán nem is akarok.

Anyám kérdi, hogy vagyok, elhallgatom bánatom.
Azt mondja, nem kell ez nekem, nem, nem.










Nemes Nagy Ágnes: A szomj

Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
Kimondhatatlan szomj gyötör utánad-
-Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
Enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó husod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg),
magamba mind, mohón, elégitetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
- De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.


















Sárhelyi Erika : Te, ki félszavakból ért

Védtelen vagyok ebben a se-tél se-tavaszban,
mint a rügy, mi féli, hogy túl korán kipattan,
s bomló ruháján át a dér szívéig ér.

Védtelen vagyok, ha nélkülem futnak a napok,
s én bénultan egy nem múló tegnapban maradok,
miközben minden perc taszít egyet rajtam.

Ilyenkor elbújok mélyen egy születő versben,
hogy reszkető magamat a sorok közé rejtsem,
ne bírja a világ legbensőbb harcaim.

De nem bánom, ha olykor Te, ki félszavakból ért,
lefejted rólam a strófák szép-szelíd bilincsét,
és rímes rejtekemből előcsalogatsz.












SÁRHELYI ERIKA
A világot sose kértem

Tegnap sírtam - könnyek nélkül,
okát se tudva sajgott a lét.
Pedig az ég szépre kékült,
hogy így nyerje el a Nap kezét.

Mint egy ketrec, szűk lett a tér,
lelkem fönnakadt a rácsokon.
Meggyötört, hogy nem értettél,
mintha volnál másik száz rokon.

Pedig csak karod hiányzott,
s hogy arcom két kezedbe rejtsem.
Sose kértem a világot...
csak érezd, ha fellobogsz bennem.












Bella István
Szavam és szívem

Hogy dadog, hogy hebeg, hogy hadar,
- mégis a magáét mindegyre mondja
ez a motyogó, beszédes élet-radar:
szanaszét lökött sejtjeimmel,
szótagjaimmal: vérjeleimmel
a makacs halált szívem
hogy tapogatja, hogy puhatolja.

Minden sejtem egy radar-ernyő,
van szárazföldje és van égboltja,
van óceánja, fölötte felhő,
van napja és kerengő holdja,
van magánya és horizontja,
lüktetései vak jelével
ezt tapogatja és puhatolja,
s amit fölír, le is omolja:

elorozza és elosonja,

letörli: mint vízről a léket,
lefújja, mint eget az este
a vízről, szemről a világkéket,
letörli a szó-rongy, csönd-spongya.












Wass Albert:
Találkozás

Egy hárs alatt, fehér padon,
nagyon magában ült az Ősz,
s a szíve fájt nagyon-nagyon.

Maga sem tudta, hogy esett meg,
valahol hibázott egy évet,
akaratlan és véletlen
Virágországba beletévedt.

A tarka virágok közül,
míg őket szíve-fájva nézte:
váratlanul és csodaszépen
Nyárasszony kilépett elébe.

Megfogta tétova kezét,
szájon csókolta s nevetett.

A liliomok összenéztek
és csodálkoztak szerfelett.











Wass Albert: Sóhaj

Én Istenem, az idő hogy szalad!
Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk,
múlt és emlék: minden elmarad.

Nyomunkat rendre belepi
rőt lombjával az őszi szél.
S hogy kik voltunk:
maholnap az sem tudja,
aki rólunk beszél.

Zölden remeg a nyírfa lombja,
a bajor erdőn szellő támad.
Lőpor-szagú ködök lepik
a jövendőt és a hazámat.
Fehér itt is a nyírfa kérge,
pillangó jár a gyöngyvirághoz.
S mégis: minden virágharanggal,
illattal, színnel, fénnyel, hanggal
a régi erdő húz magához.

Bajor erdőkön vándorok haladnak.
A bánathoz már egynek sincs szava.
De sóhajaik ég felé röpülnek,
kendőnyi kis fehér felhőkké gyűlnek
s jó szél szárnyán elszállnak haza.

(Bajorerdő, 1946)















Fésűs Éva - Csak ennyi

Amit ma megtehetsz, kevés,
mégse halaszd el holnapig;
részekből teljesül az egész,
nagy szívvel tedd meg a kicsit.

Amit ma eltehetsz se sok,
- nincsenek garasos csodák, -
de valaki örülni fog
még ennek is, hát add tovább.

Ezer szóból csak egy igaz,
és sok beszéd elrejtheti,
ha rábukkannál, melyik az,
ne tétovázz kiejteni.

Naponta egy lépést tehetsz,
hogy messzi célodat elérd,
de ne csüggedj, Akit szeretsz
ugyanígy elindul feléd.

















Juhász Gyula: AUGUSZTUS

Sötét szemem az éjbe réved,
Köszöntelek,dús álmú élet!
Ott künn a rózsák násza van ma:
Az örök vágynak diadalma !

Az éj szerelme szerte árad,
Mámor ölébe hull a bánat,
Halk dal száll, száll, erőre kapva
És szilajan törtet az agyba.

S a szentiváni boldog éjjel
Szűz fátylát oldja, bontja széjjel,
S én álmodom gyönyörűt, mélyet,
Felüled Élet, Élet, Élet!






















Reviczky Gyula: Jó lelkek

Vannak jó lelkek még a földön?
De elrejtőznek a világ elül.
A csacska hír hallgat felőlük,
Élnek s meghalnak, ismeretlenül.

Éltük, szerény, csöndes, magános,
Dobszó, vak lármával nem dicsért.
Erényüknek cégére nincsen,
Ha jót tesznek, nem kérdik, hogy miért.

Vásári zajt, hűhót kerülnek.
Nem lökdösődnek lármás utakon.
Lelkük zománcát féltve őrzik.
Amerre járnak, csend van s nyugalom.

A sorscsapási, szenvedések
Között értékük legszebben ragyog.
A rózsa is, ha eltiporják:
Akkor terjeszt legédesb illatot.

Vannak jó lelkek még a földön!
Vigasztalásul vallom és hiszem.
Megtűrve, mint árvák, úgy élnek,
És nem irígyli sorsuk' senki sem.













Erdélyi József: NYÁRI BORÚ

Ez már nem a tavasz borúja.
A tavasz régen tovaszállt:
első leveleiket sárgán
hullatják az akácafák.
Sárgán bocsátják el a szélben,
az esőben, holott az ősz,
az ősz sóhajt, az eljövendő,
nem a tavasz, a nyers, az ős.

Áznak a tarlók, az aranykeresztek
barnulnak, zörg a tengeri,
őszi virágok nyiladoznak,
s a kertek gyümölcsterhei
roskadoznak. Úgy száll a fecske,
a föld színén, mintha talán
búcsúzna, holnap útra kelne,
pedig korán lenne, korán.

Java még hátra van a nyárnak,
s éppen a legforróbb napok...
Elvonulnak ezek a felhők,
ezek az őszi bánatok,
virágzik még, másodszor is,
az akácafa, kiderül,
por lesz a sárból gyorsan s ittmarad
a fecske még el nem repül.

Csak az éj nyúlik, csak a csillag
hull egyre jobban odafenn.
Csak a barázdásarcú férfi
töpreng a múló életen.
Kikigyúl, mint a hulló csillag,
de lelohad hamarosan,
sóhajt, legyint, s ha tenni nem tud,
unja magát halálosan.

Tenni, tenni! Vagy menni, menni!
El, el, csak el, valahová,
tán, - mint a csillag,
le az égről -le a földről, a föld alá!
Kigyúlni, mint a hulló csillag,
utólszor és lehullani, -
egy asztagos nyáréjszakán,
a világot felgyújtani.

Meghalni egy halálos csókkal,
egy öleléssel... Szép halál:
mi más lehet az élet célja? -
Elmúlni szépen, mint a nyár,
lassan vagy gyorsan, így is, úgy is,
el kell mindennek múlnia.
Szebb egy marék por, hamu, mint egy
bebalzsamozott múmia...

Bocsásd el hát az ifjúságot,
s élj az idővel, fut a nyár,
élted nyara. Úgy élj, hogy jókor
jöjjön el érted a halál.
Akármikor jön, útrakészen
találjon. Volt elég időd, -
sújtson a villám, nem csalánt ér:
toronyhegyet és hegytetőt!











Tóth Árpád: Ez már nem nyári alkonyat

Még ifjúságával tüntet a nyár,
Még dagadóra szítt kebel a domb,
A rácskerítés peremén
Még csókolózni könyököl a lomb.

Még titkolják sóhajuk a szelek,
S mint a hancúzó gyerekek,
Rugdalják a napozó utakon
A furcsa ördögszekeret.

De estefelé hirtelen
Elkomolyodik a világ -
Ez többé már nem nyári alkonyat,
Fájdalmasak a fák.

Összebújt testük sötét és hideg,
Csak felsovárgó csúcsukat
Ragyogja be nagymessziről
Valószínűtlen fényével a nap.

Valami fáj a tájnak. Csattanó
Izzása merengésbe hal,
Érzi a vén föld, mily rég volt szegény
Igazán boldog s fiatal.

Most álmodja mélázón vissza tán
A nyolcvanmillió éves nyarat,
Mely eónokkal ezelőtt
Ontotta rá az ifjú sugarat.

Az volt a nyár! Tüzelt a fény
A dinozaurusz páncélos övén,
S az élet boldog szörnyalakokat
Próbálgatott, nagy páfrányok tövén.

De aztán jött a vénség, és a föld
Fáradt lett, rosszkedvű, beteg,
Jött a jégkor, s az ember jött vele,
A boldogtalan szörnyeteg!

A természet még kisérletezik,
Gyúlnak ujjongó, kurta, vad nyarak,
Élni, boldognak lenni még,
Ó, ragyogjatok ősi sugarak!

Hiába. Elszalad a nyár.
Bús ember, megállok a fák alatt.
Elkomolyodik a világ,
Ez többé már nem nyári alkonyat.

A csókrahajló lomb közül lehull
Egy koraősz, rozsdásodó levél.
Az ördögszekér megáll az uton,
És feljajdul a szél.












Tóth Juli: Tavaszi szél

Tavaszi szél vizet áraszt,
Tavaszi szél, hozz új választ!
Nincs sok idő!
Ha eleget látott már a szem,
Szállj magadba, térj magadba,
Ó, hazátlan nemzetem!
Délfelé fúj a szél,
megfordul, és visszatér.
Hegyek orma fölé emelkedik,
repül, mint a sas,
Uram, fordulj felénk!
Minket most meghallgass!
Patakokkal ne szántsd fel a földet!
Kemény sziklává ne tedd a szívünket!
Hajlékunk romokban hever,
száműzöttként élünk,
Csorbát szenved minden,
minden reményünk.
Hajnal sugarán szárnyra kél a lélek,
Tavaszi szél vizet áraszt,
Tavaszi szél, hozz új választ!












Tóth Juli : Egyszer majd...

Egyszer majd,
virág leszek én is.
Zöld levelem
bíztatón ölel át,

És, ha elérem
a fényesség határát,
Jóságos hajnal lehel rám
illattal teli párát.

Egyszer majd,
virág leszek én is.
Önzetlen kicsinysége
a világnak.

Hol a fájdalom olvad,
nincs helye magánynak;
Ott, majd virág leszek.
Ott, ahol már várnak.











Szebb világ...

Ez a világ alkalmatlan,
hogy örökké álljon,
és abban a bűnös ember,
szent Istennel járjon!

Ez a világ, már kezdettől
talaja a bűnnek,
benne: vádak Isten ellen,
egy percig sem szűnnek.

Ez a világ kimutatta,
csak a rosszra képes,
Káin keze testvérének
vérétől lett véres.

Már kezdettől, testvér vívja,
testvér ellen harcát,
bűn, gonoszság, torzzá tette,
istenképű arcát!


Szebb világ az én világom,
ott nincs helye bűnnek,
lakói, Istent imádni,
soha meg nem szűnnek.

Abban minden tárgy látható,
még csak árnyék sincsen,
Isten örök dicsőségét
tükrözi ott, minden!

Hiszem: a kegyelmes Isten,
úgy szeretett engem,
Fiát küldte le a földre,
hogy megváltson engem!

Hála, nemsoká itt hagyom,
ezt a múló földet,
s meglátom Őt, ki engem is,
szent honába felvett!

Pecznyík Pál Celldömölk, 2011. VII. 31.












Más az én világom!

E földre bűnösen jöttem,
bűnös testet örököltem.
Így éltem itt, sok éven át,
megvetettem, Isten szavát!
Vezéreltek bűnös vágyak,
bűnbe vittek, bűnös társak.
Hitetlenül, testnek éltem,
a rosszat is, jónak véltem.

De mióta hitben járok,
már sok mindent, másképp látok.
Itt, elmúló az életem,
ott vár engem, a végtelen
csodálatos boldog élet,
ott már nem ismerek évet.
Csak egyetlen örök napot,
és Atyámat, ki alkotott!
Mit most, nem látok szememmel,
birtokolhatom hitemmel.
Azt a percet, nagyon várom,
átléphessek menny határon!
Ott állhassak fény-ruhában,
megváltottak táborában.
Jézus Krisztus közelében,
osztozhassak, örömében.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2011. VIII. 20.











Altató vers

Alszik az erdő, alszik a Nap,
aludj el pihe paplan alatt!
Anyuka alszik és apuci,
arcodra száll egy pici puszi.

Alszik a város, az óvoda,
boltos a postás, pék, katona.
Alszik az ólban Bodri az eb,
altatót játszik békasereg.

Cirmi dorombol, karma mered,
nyújtózik egyet, nem tekereg.
Alszik a virág ágyában rég,
holdsugár vigyáz álmodra még.

Felhőpaplanba bújt a tető,
hímezve van rá csillagmező.
Aludj el kincsem, szép álmot hát,
kívánok békés, jó éjszakát!

Debrecen, 2011. 07. 10.
Szuhanics Albert














Mosoly

Szemed sarkában, vidáman, ott ragyog.
Arcodon árad, s legjobb, ha ott hagyod.
Ha másra nézel, majd ugyanezt kapod,
és szebbnek látod már ma, a holnapot.
Mosolynak hívják, - arcodon feldereng, -
Járványként terjed. S ahogy az emberek
elkapják tőled, a szívükben meleg,
biztató érzés és hála kap helyet.
Add hát tovább, mert meg nem tarthatod!
Induljon így el minden új napod.
S hidd el nekem, ha szívedből adod,
Akinek nyújtod, majd vissza is kapod.
Mosolygós vidám napot kívánok.












Az örök visszatérés

Ó mondd hová fut el a gyors idő?
Ki gyermek volt, ma már mind nagyszülő.
Nekünk egykor még nagymamánk dalolt,
S úgy éreznénk, talán csak tegnap volt...

Ó mondd hová röppent ifjú korunk?
Őszül hajunk, közel van alkonyunk.
Egy pillanat, egy halk sóhaj csupán,
S már elrohant az ifjúság, a nyár...

Ó látod e, a csók mily illanó?
A vágy tüze virágként hervadó.
Ha könnyek közt emlékként törne ránk,
Vissza lesünk múlt boldogság iránt!

Ó tudd meg azt, már nincsen visszaút!
A mi időnk a végtelenbe fut...
Hamar jön el utolsó sóhajunk,
Szürkéből lesz hófehér hajunk...

Ó hidd el azt, vén angyalok leszünk!
Remeg kezünk, s az égbe felmegyünk.
Ott vár reánk, az új tavaszi fény,
S megifjodunk a mennyben te meg én.

Virágszőnyeg és friss tavaszi szél...
Vár majd reánk egy titkos új remény.
Fogod kezem, oly boldogok leszünk,
Édenkertben mi együtt ébredünk!

Ó mondd hová szalad a gyors idő?
Emlékekből mily álmot hoz elő!
Még úgy érzed, napod leáldozott,
S múlt jelen új jövőt hozott!

Szuhanics Albert











Azt mondod,

"Azt mondod, látod és azt mondod, érted.
De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.
Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát,
De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.
Mert szemeddel mindig a távolt kutattad,
És a célokat mindig másoknak mutattad.
Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája
Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban.
Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,
Meg kell tanulnod most önmagadra nézni.
Te magad változz, hogy a Titok Örök Fénye
Felragyogjon Benned és felébredjél végre.
Légy a csend mestere, bírd Tudatod szóra,
És a legmerészebb álmaid válnak valóra."
Müller Péter











Vándorének

Csillan a kavics fövenyen,
talpadnak nyoma követ.
Szállanak felhők feletted,
tisztító eső jöhet.

Menjél csak haladj előre,
vár rád az útnak pora.
Völgybe szállsz, hágsz hegytetőre,
megmos az ég zápora.

Mosolyog a nap feletted,
szivárványt feszít az ég.
Mindig az utat szeretted,
menned kell, előre még!

Utazó, vár rád az otthon,
pihenni, töltődni fel.
Boldog vagy párod ölében,
de holnap indulni kell!

Vár rád az útnak varázsa,
kismadár csicsereg rád.
Bólogat, árnnyal borít be
barátod, a lombos ág.

Út pora lábadon szürke,
alkonyi ég mily vörös.
Lyukába szalad egy ürge,
odafenn sólyom köröz.

Lábnyomod elfújta a szél,
téged még megsimogat.
Pihenj meg, hát fáradt vándor,
s nézzed a csillagokat!











Nádudvari Nagy János: Óhajtás ősszel

Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.

Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.

Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.

Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.











Kánikulai gondolatok

Jobb ma egy kulacs,
mint holnap egy kullancs.
Pusszantsd a kulacsod,
tépd ki a kullancsod!

Kukkants ide, nem vagy csibe,
én sem vagyok még becsípve.
Ha becsípek, bocsi csíplek,
úgy érzem, az agyam híg lett.

Hun vagyok én és nem gót,
megettem a pattogód.
Az én nevem akkor most mi?
János vitéz, Popcorn Jancsi!

Néhány frázist elpuffantok,
szaporodnak a sírhantok.
Olyat puffan néhány frázis,
hogy reátok jön a frász is!

Jobb ha már én innen megyek,
operába vettem jegyet.
Sevillai borbély rendel,
megborotvál becsülettel!

Odakint oly nagy a meleg,
megrekkent az agyam, lehet...
Vár reám a fecskefészek,
eresz alatt, tán beférek?












Szép Ernő : Recept

Se meghalni, se nem élni
Lemondani, de remélni.

Ülni, föl-fölkelni, járni,
Várni, várni, várni.

Elaludni és álmodni,
Álmodozni, gondolkodni.

Vágyni, vágyni, elepedni,
Hagyni a szívet repedni.

Nézni, nézni, elámulni,
Csak bámulni és ámulni.

Örülni az égnek reggel,
Beszélni a gyermekekkel.

Heverészni és sétálni,
Fütyörészni és tréfálni.

Mindenkit mosollyal csalni,
Mulattatni vigasztalni.

Elfáradni és pihenni,
A könnyeket kiengedni.

A könnyeket könnyen venni,
A szenvedést elszenvedni.

Tenni venni, jönni menni,
Képzeletben messze lenni.

Túl gondolni a világon,
Túl az óperenciákon.












Augusztusi fohász

Még itt van az augusztus vélünk,
nyár ajka suttog nekünk,
Hogy nem hagy el sohasem minket,
s örökkön szeretkezünk.

Még meztelen bőrünket járja
forró szél finom keze.
Míg fényujjak által virágba
szökken a szív mezeje.

Még hűs vízben jó megmártózni,
tikkad a szomjazó száj.
Még bűvös éj illata illan,
asszonyunk ajkainál...

De közel a hűvös szeptember,
apad az özönlő hév.
Óh, könyörgök pillangós nyárért,
adja meg ismét az ég!

Már foszlik a tündéri álom,
s hűvösek a hajnalok...
Óh, augusztus, én újra várlak,
s bús pillám könnyben ragyog.

Debrecen, 2011. 08. 24.
Szuhanics Albert







"Forog-morog, füstölög,
Lábad elé sündörög:
Ha igazán szereted,
Ne adj neki kenyeret,
Csak jó nagy csontot,
S nem lesz rá gondod.
Tudod már ugye?"
(A kutya)







Tavaszi reggel.

Olyan csodálatos a tavaszi reggel.
Amikor a madarak dala ébreszt fel.
Mikor a nap fénye fürdeti a világot,
És ébreszti a fákat, bokrot, virágot.

Fejed felett, azúrkéken nevet az ég,
S már virágokkal hímes a kert és a rét.
Gyöngyvirág, gólyahír, tulipán, orgona,
Csupa fehér, sárga, tarka-barka és lila.

Majd alig múlik el két-három hét talán,
Lombot cirógat a szellő odafent a fán.
Közötte kis fészkeket rejteget az ág.
Most fiókáit költi, minden kis madár.

És tudod, hogy milyen a tavasz illata?
Érezted, mikor párállik a föld szaga?
Hárs, akác, és estike dús virágzata.
Olyan, akár egy drága parfüméria.

Milyen jó nézni ezt az eleven nyüzsgést,
Föld felett és alatt az élet pezsdülését.
Mindenütt a szépség ahova csak nézek,
Kedves tavasz, már vártuk az érkezésed

















SZIA DRÁGA ANNUSKA.

KÖSZÖNÖM SZÉPEN A CSODÁLATOS VERSEKET.

KÍVÁNOK NAGYON SZÉP NAPOKAT, JÓ EGÉSZSÉGET, SOK SOK PUSZIVAL LIZA..













Czóbel Minka

Holló szárnyak

Egyedül, egyedül sötét rengetegben,
Fényes csillagos ég magasan felettem,
Az óriás bükk is, hogy fénylik, hogy ragyog,
Ága közt fennakadt, tündöklő csillagok.

Mostan belevegyül a nagy éjszakába
Örök elmúlásnak sűrű, fanyar átka:
Látom, hogy foszlik mindenről az élet,

Létre, öntudatra, ugyan minek éled?
Ha csak azért úszik percekre napfényben,
Hogy letűnjék ismét örök sötétségben?

Ha csak a "faj" minden ezen a földtekén,
Mért él, mért szenved, mért létezik "egyén"?

Mért oh, mért ez élet, ha mégis halál van?

Csend! - Hát tudjuk mi fény van az elmúlásban?
Kellemes szép estét jó éjszakát Drága Annuska!











Mit adhatnék neked?

Mit adhatnék neked?
egy sétát délután,
a virágos mezőn
átandalogva tán.

Mit adhatnék neked?
egy árnyékos szobát,
hol megfogom kezed,
s egy rebegő imát.

Mit adhatnék ma még?
Csak kedves szavakat,
egy igéző mosolyt,
mely arcomon maradt.

Még neked adhatom,
szerelmes szívemet,
ahogyan nézek rád,
míg itt leszek veled.

S mit adhatsz te nekem?
Enyém a nagy világ,
ha mellettem maradsz,
így senki nem imád!

Debrecen, 2009. 07. 31.












Add tovább

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!
Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!
Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!
Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!
Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!
E. Isenhouer












Nyári reggel

Szép nyári reggel van, hull napsugárözön,
gyémánt harmatcseppek ragyognak fán, füvön.

Áhítattal állok virágillat-árban,
a természet csodás, fényes templomában.

Forr, pezseg az élet, amerre csak nézek,
nyílnak a virágok, pompáznak a rétek.

Susog a lomb-erdő, szellő orgonája,
madarak éneke, karban felel rája.

Fehér fodros felhők vonulnak a légben,
távolból harangok mély hangja zeng éppen.

E csodás templomban, milyen szép is lenne,
ha folyton imádság, ének szólna benne.

De gépek zajától, remeg a levegő,
hiányzik a sok nyáj, mezőkön delelő.

Atyám áldom Neved, hódoló imában,
a természet csodás, fényes templomában!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2007.


















Baranyai Mária: Az ősz

Titkon elköszön
a nyár,
búcsúzva integet,
csupasz földre
hullnak a megsárgult
levelek,
messzi földre
sietnek a madarak,
a felhők fölött
versenyeznek, ki ér
délre hamarabb.
Már a gólya sem kelepel,
elröpül messzire,
a napsugarat cipeli
csőrében,
búcsút mond
a mocsári életnek.
Egy kicsit
mindenki szomorú,
a tücskök
sem hegedülnek,
pitypangvirágok is
szomorkodva lesnek,
szél szállítja őket,
sírva elköszönnek.













Fénytenger.......Baranyai Mária

Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,
Egy boldogságsugarat küldesz a földre?
Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,
A körülötted élők is boldogok lesznek?
Tudod-e, hogy kis csillagszikraként azért jöttél
A földre, hogy megtanulj világítani?
És amikor már fénylő színekben pompázol,
Világítani tanítod a többieket?
Tudod-e, amikor boldog vagy, a Te fény-
Sugarad egyesül a sok parányi boldogságváró fénnyel?
És a kettőből, a százból, az ezerből ismét
Egyetlen öröm lesz - pontosan úgy, mint szétválásuk előtt.
Tudod-e, hogy fényed a Mindenség fényében
Tündököl minden pillanatban?
És mindenkinek jut:
A Te hatalmas fénylő erődből
- minek neve boldogság,
A Te hatalmas sugárzó szemed pillantásából
- minek neve szeretet,
A Te jóságos ajkad szavaiból - minek neve
megértés,
A Te kezed mindent egybefonó öleléséből -
Minek neve a Lélek teremtő fénye.
Légy boldog, és szerető ember!











Az égen a hold és mellette a csillagok,
De látom a szemed, nekem szebben ragyog.
Bájos arcod, szelíd mosolyod,
Vigyázom és őrzöm a pillanatot.

Szép természeted szelíd békéje,
Szíved és lelked tiszta fénye.
Ahogy a tenger is szüntelen a partot mossa,
Úgy a szívem is csak a te neved suttogja.

Olyan gyönyörű tiszta az ég,
Ez a pillanat örökké a miénk.
A nap fénye is tisztán ragyog,
Veled én nagyon boldog vagyok.
Baranyai Mária












Ne kutasd a múltat


....Ne kutasd a múltat, gondolj a jövőre.!!

Örülj a mának, s várd a holnapot... . ...

Minden percét ajándékba kapod. . ......

.A múlt már nincs Veled De a jövődet Te tervezed... . ...

.Ami rossz volt feledd gyorsan el A jót nem zárod el.

A jövő lehet szép, s csodás.... .. ...

Csak nézd az élet szebbik oldalát Keresd a nap melegét.. .. ....

Még ha érzed is a tél hideg szelét

Tél után, tavasz, majd nyár jön.... ...

.Az öröm is ott áll a küszöbön

Csak észre kell venni, meg kell ragadni....

Sajátodévá kell tenni... ...

Mindegy milyen piciny Tanulj meg örülni... . ...

Használj ki minden pillanatot S legyen boldog minden napod!











Szabó Balázs: Altató

Nyárfák közt az őszi szél
tarka álmot kerget,
karjaiban kis levél
kit a földről felvett,

ringatóznak csendesen
dalt dúdol a szellő:
Aludj drága kedvesem
míg a reggel eljő!

szemedben a napsugár
érzem ahogy éget,
álmodd azt,
a forró nyár soha nem ér véget!

Holnap tán már deres lesz
odakinn az erdő,
jégcsapot tart az eresz
s havat szór a felhő.

Ám azt soha ne feledd:
hozzon bármit sorsod,
hívj és ott leszek veled......
távozom, ha mondod!











Hiányzol

Mennyire hiányzol! Nem mondhatom el Neked,
Még arra is vigyázok,hogy írjam a levelem,
Nehéz úgy tenni, játszani, mintha nem szeretnélek,
Le tagadni, hogy belül a szívemben, mennyire félek.
Hiányoznak a ki nem mondott, szerelmes szavak,
Oly távolinak tűnik minden,és minden hallgatag.
Hogy mennyire szeretlek nem mondhatom el neked,
Csak a versek maradnak, mik vezetik kezemet.
Most újra nehezen jönnek elő a szavak,
Mert gondolataim megint csak nálad járnak.
Csak egy apró jelre, csak egy apró szóra várok,
De Én csak azt tudom mondani, nagyon .hiányzol














Holdlambada

"Mégis mozog a Föld",
mondta Galillei,
hölgyemen hegy és völgy
mozdul..., s hiszek neki.

Télre jön a tavasz,
tavaszra forró nyár,
helyben te sem maradsz,
a lét körtáncot jár...

Mégis mozog a Föld,
bujkál a téli Nap,
már csak szép szemed zöld,
havas nyárfák alatt...

Távcsőbe tekintek,
új Hold van az égen?
rájövök, s csettintek,
hátsó feled néztem!

Mégis mozog a Föld,
s e Hold riszál, forog,
mikor veled szép hölgy
lambadát táncolok.

Debrecen, 2011. május 18.
Szuhanics Albert













Szívsziget a kék tengeren

Szívsziget a kék tengeren, szívsziget,
van rajta egy álombéli vágyliget.
A kék tenger szerelemnek tengere,
boldogságban úszva juthatsz el ide.

Nem lehet, hogy célt ne érjek, nem lehet!
Elraboltad lángra lobbant szívemet,
vágyligetben lobognak a tüzei,
a te szíved szívszigetről üzeni... :

"Gyere értem, vágyligetben epedek,
szívszerelmem tűzvarázsban született!
Enyhet adó csókjaidért cserébe
tied leszek, mint egy tündér mesébe'."

Hozzád szállok a szerelem szárnyain,
habok fölé emelnek a vágyaim.
Szívsziget a kék tengeren, szívsziget,
van rajta egy álombéli vágyliget.

Megérkeztem, karjaimban tartalak,
pilláidon tarka lepkék alszanak.
A valóság édesebb mint az álom,
otthon vagyunk szívszigeti tanyánkon.

Szívsziget a kék tengeren, szívsziget,
van rajta egy álombéli vágyliget.
Vágyligetben piros rózsa virágzik,
boldogságunk könnyeiben elázik.

Debrecen, 2011. május 19.
Szuhanics Albert












Húrtalan hegedűn

Húrtalan hegedűn fátyolos dal,
áthatol ólomszín ablakodon,
lelkem mély fájdalmát elzokogom...,
mért taszít tőled egy jéghideg fal?

Bennem a szerelem tüzeket gyújt,
tündöklő, táncoló, lángokkal ég,
millió sebet ejt, vörös a lég...,
húrtalan hegedűn felsír a múlt.

Vedd elő legszebbik hangszered ma,
húrjain játsszon a napfény keze,
nézz bele merengő álmaimba!

Hallod hogy omlik a fal..., fényzene,
ősrégi szerelem-hívó ima,
s jégfalat mos forró vér ereje.

Debrecen, 2011. 05. 13.
Szuhanics Albert














A kis virág és a tarka lepke

Egyszer, valamikor réges-régen,
Mint egy régi szép mesében,
A barna-sötét föld ölén - ott lent,
Egy parányi, aprócska mag pihent.

Eljött végre a tavasz, kikelet,
A picinyke mag lassan felébredt,
Kihajt a pici gyökér - kicsi szár,
Hívogatja a meleg napsugár.

Sok levelet bont, a szára szökken,
Sokkal szebb most: smaragd-zölden!
Éjjelre éj jő, és nappalra nap,
A pindúrka növény serényen hajt.

...és a legmagasabb ágán, ott fenn,
Egy csinos kis bimbó is megjelent.
A kicsinyke bimbó szirmokat bontott,
Még a napocska is rámosolygott.

Piros-ragyogó, selymesen fényes,
Nem láttam még soha ilyen szépet!
Szivárvány-tarka szín lepke arra repült,
A virág szírmára óvatosan ráült.

Cirógatta, s mondott szép meséket,
Senki nem választhatta el őket!
Forró, és szép hosszú volt a nyár,
Boldogan élt a lepke-virág pár!

Ringatta őket az őszi szél,
Tudták, lassan eljő a tél.
Hideg lett, a virágot fagy marta,
De ő a pillét védte, betakarta.

Szirmai egyenként kihullottak,
A fagyott lepke a földre pottyant.
A hótakaró alatt eggyé válltak
Piros szírmok, tarka lepkeszárnyak!
...és mikor eljött a következő nyár:
azon a helyen virág nyílt: tarka-szivárvány!

*kismvity *









Tóth Bálint: Augusztusi este

A rózsa lábujjhegyre áll,
tárt pillákkal nézi a holdat.
Alszik fészkén a jégmadár,
fenyőn feketerigók szólnak,
s egyenként elhallgatnak ők is,
elszunnyadnak a tág mezők is,
hangolnak tücskök, pengetik,
felcsap a fülemüle-trilla,
s egy tündér csillagkönnyeit
az ég kék kötényébe sírja.
















Jorge Luis Borges: A RÓZSA

A rózsa,
a hervadhatatlan rózsa, a meg nem énekelt,
e súly és ez az illat, a rózsa,
a mély éjszakák fekete kertjében,
minden kertben és minden este nyíló
rózsa, amely titkos alkímiával
felkelt a széthullt hamuból,
a perzsák rózsája és Ariostóé,
az örökké magányos,
a rózsa, mely rózsák rózsája mindig,
a zsenge plátói rózsa,
a lángoló vak rózsa, a meg nem énekelt,
elérhetetlen rózsa.

Somlyó György fordítása















 
 
0 komment , kategória:  Általános  
szép sorelválasztok
  2013-08-28 20:23:05, szerda
 
 





















































 
 
0 komment , kategória:  Sorelválasztók  
szép képek
  2013-08-28 13:19:27, szerda
 
 



































































































 
 
1 komment , kategória:  Sorelválasztók  
csak a barátok vonzalma önzetlen
  2013-08-27 22:27:08, kedd
 
 


































Drága kedves barátnőm!
szép jó reggelt ,kellemes napot kívánok szeretettel,
legyen szép a további heted puszi Annuska
Csak a barát vonzalma önzetlen,
nincs benne érdek,sem az érzékek játéka.
A barátság szolgálat,erős és komoly szolgálat,
a legnagyobb emberi próba és szerep.

 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Aki szeret, szeresd! S öleld meg naponta!
  2013-08-27 19:43:06, kedd
 
 




Aki szeret, szeresd! S öleld meg naponta!
Mert könnyen meglehet, hogy megöleli más
És akkor - hidd el! - nem ő a hibás.
Nagyon igaz!!:))Szeretettel Erzsi











Örökkön örökké

A szép nem attól szép, mert annak tűnik.
Szépségének titka, ami mögötte rejlik.
Barna gyöngyhaja, s mosolya mézédes.
Ő nekem az élet, csak több, mint értékes.

Örökkön örökké engedd, hogy én legyek.
Karjaimba vegyelek, s még tovább szeresselek.
Hősödnek lenni kiváltság számomra.
Kapaszkodj, kérlek, láthatatlan szárnyamra.

A szerelem nem azért szerelem, mert kémia.
Szerelemben szerelem: Csak te és az Ég fia.
Hangodnak dallama a fülemben vert sátrat.
Mikor alszom, beragyogja szívem, mennyire is drága.

Örökkön örökké, most is törekszem erre.
Puha bársony kezedre, két fényes szemedre.
Bár szavakba önteném, mit is jelent nekem.
Te vagy, te leszel Annám, a szerelmem.

A szó nem azért értékes, mert jó.
Szavak mellett szavak, vágyaktól jajgató.
Egy fényév távolság, de szívünk összeköt.
Elbambulva gondolok rád én, a bamba tök.

Örökkön örökké, ha te nem lennél.
Én sem léteznék, várna rám az Ég.
Csillagokon utaznék, könnyeket hullatnék.
S azt üvölteném: Kérlek, szeress még!

Ígéret, Bizalom, Hit és Szeretet.
Szeressünk együtt, én téged, te engem!
Árnyékom is téged szólít, testem érted remeg.
Szóljon hangod, simítsd arcom, maradj velem.

Örökkön örökké, mint Juhász Gyula Annája.
Úgy az én Annám is te vagy: Az örök drága!
Alapítsunk békét, családot, szerelmet, lázasabbat.
S szeress jobban napról napra, vigyázok az álmaidra.










Áprily Lajos - Madarak zenéje

Hajnalszürkület

A fellegek sűrűn szőtt fátyolán
hideg, szemérmes fényt szitál kelet.
Egy csillag reszket még a hegy felett.
A pusztuló, öreg cseresznyefán,
melyről tegnap kakukkszó zengve szállt,
most ritkuló szavú bagoly kiált
anyja,
a menekülve tűnő éj után.










Tompa Mihály - ÉJJEL.

Setét van már, elmult a nappal,
Nyugalom van a fáradtakkal,
Én ágyasházam elhagyom...
Ah, a mennybolt oly mérhetetlen!
Bámúlok a fénylő seregben
Fen-lebegő világokon.

Egykor, ha éjre fenmaradtam:
Mint falevél a mézharmatban,
Szivem gyönyörben förödék...
Az ég most is dicső, fensége!
Örök lángban a mirjád mécses...
De keblem más, mint vala rég.

Akkor merész, gyors szárnyat öltve,
Távol maradt e bánat földe,
Szálltam, fel... messze... végtelen...
S mig a napok körében jártam,
Bübájos kép volt útitársam,
Mely a földről szállt fel velem.

Gyors és könnyű volt feljutásom,
Édes, tartós ottmúlatásom
Az ég fényes tájékinál;
És csendesen jöttem le ismét,
Mint el nem zúzza gyenge testét
A hópehely, hogy földre száll.

Most, - látni csak s megtelni kéjjel,
Melyet kérdés nem ront, se kétely:
Ah, lelkem ezt kevésli már!
Többet kiván most: tudni, tudni...
A titoknak nyitjára jutni,
Mit a mélységnek kulcsa zár.

Mi az, mit fent s alant csudálok?
Mi tartja számon a világok,
Lények s valók mindannyiát?
Az út hosszú, a szám temérdek,
Örök titkok, miket nem értek,
Itt mélység mélységet kiált.

S mi vagyok én? talány e földön,
Hideg por, ha napom kitöltöm:
A lomb egyszer zöldel s le-hull...
Az élet fontja könnyen billen,
Visszásan mér a síron innen;
Nem bánom ezt, - de túl... de túl...!?

S mig titeket fenn, kérdenélek:
Nagy mindenség feltárt könyvének
Titkos betűi, csillagok!
A nagy kérdés nincsen megoldva,
Mentek tovább, mint kezdet óta
S nyugaton - lehanyatlotok!

Oh, fényetek ne tünjék még el,
De töltsetek be hit- s reménnyel,
Hogy ha e testet levetem:
Kétség s titok föl lesz deritve,
Most tűkörben, majd szinről szinre
Leend látásom odafenn.

S bár légyen itt gyötrelmes éltem,
Csak bízzam, hogy majd ott elérem
Az örök élet vizeit,
Ahol megenyhül szomjuságom,
Mely úgy epeszt s öl e világon:
- Nyugodt- s boldoggá tesz e hit!










Cseh Tamás:
A telihold dala


Ha holdfényre ébredsz és felülsz az ágyban
Magad találod egy úszó szobában
A holdfény elönti a padlót, a széket
Némán szitálva megfürdet téged

Három az óra, aztán negyed négy
Többé nem alhatsz az agyadban fecskék
A holdfényben álló nagy fényes lakásban
Te meztelen sétálsz egy kék szín világban

Az ablaknál állva a holdfényes házak
Mint sötétlő őrök vigyázzban állnak
Az asztalnál ülve szem fájdulva nézed
A mindent elöntő sok holdfényes képet

Negyed négy és fél négy, majd háromnegyed négy
Holdfény van a széken, agyadban a fecskék
Egymással keresztben szökkenve cikáznak
Sercegve betölti a holdfény a házat

Telihold tüzétől káprázó szemekkel
Látva a világot azt mondja az ember
Láthatatlan kézzel hálót sző fejemben
Egy furcsa szándékú sötétlő nagy ember

A holdfény, a holdfény megéget, megéget
A túlsó világból bolondít téged
Nem érted, hogy mit látsz, nem érted mit nézel
Itt hálókat szőnek nagy szándékú kézzel

Álmatlan ember ül sajgó szemekkel
És nem tudja mit hoz a káprázó tenger
Nem érted, hogy mit látsz, nem érted mit nézel
Itt hálókat szőnek nagy szándékú kézzel

Na most ez hasonlat
A jelen műsornak
Nagy átfogó képe
A holdnak a fénye

Mivel most világunk
Nagy holdfényben fürdik
S mi velünk történik
Azt más honnan küldik

Hát úgy hallgassátok
A ma esti műsort
Hogy minden dalával
A holdfénytől elforrt

Negyed négy és fél négy, majd háromnegyed négy
Holdfény van a széken, agyadban a fecskék
Egymással keresztben szökkenve cikáznak
Sercegve betölti a holdfény a házat

Telihold tüzétől káprázó szemekkel
Látva a világot azt mondja az ember
Láthatatlan kézzel hálót sző fejemben
Egy furcsa szándékú ragyogó nagy tenger.









RAINER MARIA RILKE - Este

Az este lassan váltja már ruháit,
öreg, magasló fák tartják elé;
s a két ország szemedtől útraválik:
ez mélybe hull, az elleng ég felé;

és nem maradsz egészen egyiké se,
olyan sötét se, mint a néma ház,
s az Örökkévalót sem úgy igézve,
mint éjjelente a csillag-varázs;

s marad (kimondhatatlan rejtelem)
élted riadt, hatalmas, érve-érő,
s benned, ki hol meddő vagy, hol megértő,
felváltva kő és csillagkép terem.

Fordította: Csorba Győző










Tábory Maxim - ADJ ÁLMOKAT

Jöjj szép gyermek-álom,
te édes, tiszta, jó,
szivárvány sugáron
és mint száz kis manó
mesékről füllentve
-- titkos, csendes tudat --
suttog a fülembe:
áldott, szent az utad,
hisz' Fény felé szalad,
s a végtelenbe vesz,
hol nincs bűn, salak.
Nevess tehát, nevess!
Az élet oly rövid --
testünk pihenni vágy,
s ha este megtörik,
fáradságból lágy
álom öleli át.
Nagy az Úr kegyelme . . .
Nevében neki vág
álom-végtelennek.
Sok emlék feltámad,
képek jönnek, mennek,
búsak, vagy vidámak.
Ó Álom, öledbe'
teljesül száz vágyam.
Bízom benned egyre,
mint egy hő imában.
Álom! Adj álmokat
ha alszom estelen,
te Szín vagy, Változat,
az Éjben légy velem.










Fazekas Mihály - Esti dal

"...Óh dalolj rá csendes este
Nyugtató leheletet,
Hogy törődött vére, teste
Újra nyerjen életet:
Szállj le rám is sátorozva
Szenderítő nyugalom,
Közbe közbe szunnyadozva
Csendesedj le kis dalom.









Jön egy nap.
Aminek a reggelét éppúgy utálod,
mint az összes eddigit.
Ám a napkelte és a napnyugta
között történik valami.
És este már másként gondolsz
a következő reggelre.
Mert abban a reggelben már
nem csak kötelességek várnak rád,
hanem más is. Valaki más.
Aki miatt szép az ébredés,
szép a nappal, kellemes a munka,
nem nyűg a feladat, és csodálatos az élet.
Aki miatt már álmodban
is a reggelt várod, hogy újra találkozz vele,
hogy hallhasd hangját, érezd érzéseit,
láthasd szemeit. Akinek ma is szépet,
jót szeretnél adni kincseidből,
hogy szebbé tehesd életét.
És a reggel többé már nem nyűg,
a reggel többé nem kötelesség,
a reggel már Ő. Létezik ilyen reggel.











Bella István - Ima elalvásért


Aludni-aludni-aludni
semmiről semmit se tudni
nem tudni semmiről soha semmit
nem lenni soha senki és semmi:
Adj Uram békességet,
fekete fényességet!
Most és mindörökkön örökké
itt a földön,
s a földben, a rögökben
Te mennydörögj fölöttem,
s ha bennem valami rossz még,
a sejtjeim közt ne oszd szét!
S ha lenne egy lehelletnyi
fény, ne hagyd elkeveredni,
vedd szád szélire, és fúdd el,
a világ szélire fúdd el,
a fekete fényességbe!










Dsida Jenő - Csendpalota


Éjfél előtt, éjfél után
be nagy a csönd!
Eső elállt és minden álom
ágyam körül sunyít bután...
Éjfél előtt, éjfél után

A csend nagy mesepalota:
üres, üres
kívül fekete, belül ólmos
és ki sem ereszt tán soha
ez a nagy sötét palota.

Sarokban ül a zongorám.
Szép lenne, jaj,
ha melléülnék s végigfutna
két kezem billentyűsorán
s zúgna, zengene a zongorám!

Egy zuhanás, aztán szünet.
Beomlana
minden fala a palotának,
elcsuklana a menüett:
ezután szünet, örök szünet.

S amikor a reggel felhajol,
jöhetne már,
ki keresett az éjszakában
s kinek ajka szépen dalol:
Nem látnám a romok alól.










" A szem őszinte, becsületes, tiszta.....
Elmondja, ami a szívedbe van írva.
A szem őszinte, kemény, könyörtelen...
Elmondja, ha valami kihalt a szívedbe...
Ne szólj semmit ,nem lesz semmi gond...
Szemed őszinte, majd mindent elmond,, ...
Csodálatosan szép jó reggelt-és kellemes vidám ,
örömteli szép napot kívánok ma is Teneked!...puszika.









Edmond Rostand - Óda a Naphoz

Te szárítod fel a síró fűszálat,
s a levelet lepkévé bűvölöd.
Ha a halódó szirmok szerte szállnak,
és a pirénei szél végigzörög
Roussillon mandula fái között.

Imádlak Nap! Tűz tenger, fényes álom,
ki ránk ragyogsz s a mézet érleled,
lángolsz a szalma kunyhón és virágon,
egészben élsz és szertefoszlol áldón,
mint a pazar anyai szeretet.

Dalollak, ó fogadj el tűzi papnak,
ki égsz a teknőn, kék szappanhabon,
és néha, hogyha lángjaid lohadnak,
vörösen lobbansz ki egy csendes ablak
alázatos üvegjén elhalón.

Te forgatod a sárga napraforgót
s arany-öcsém, a tornyok kakasát.
Ha a hárson titkos tüzed kibontod,
táncolnak arany árnyak, lenge pontok,
hogy tétován megáll a kósza láb.

A mázos korsó sugaradba drága
s az ázott rongy is büszke lobogó,
kazlakon ég csókod lanyha láza,
s kis húga, a kas lángol, mint a láva,
tüzes sisakja lánggal lobogó.

Légy áldva a mezőn s elveszve árván
a fű között, a kapucímeren,
a gyík szemén,
a hó szín hattyú szárnyán,
ki tájakat pingálsz, mint a szivárvány,
s ki szende kézzel festesz csendesen.

Sötét iker testvéred, a bús árnyék,
mely messze nyúlik, hol tüzed fakad,
remegéssé bűvöli, ami csodás, szép,
s ha nincsen ő, minden szürkére válnék,
mert színes és ragyogó, mint magad.

Imádlak Nap! Te vetsz a légbe rózsát,
bokrokba tündért s a víznek tüzet:
benned felistenül a roskadó ág.
Ó Nap! te élet, ó szent Nap, te jóság,
csak koldus lenne a föld nélküled.

(Fordította.: Kosztolányi Dezső)












Hajnal

Gyurkovics Tibor - Hajnal


Lobognak a fák a szelekben
a réteken át idejön
két nagy szeme ég, haja lebben
az én szeretőm, szeretőm.

A nap aranyos karikája
sugaraz rá nagy sisakot
karját kinyújtva a tájba
mint hajnali fáklya, lobog.

Lesem, idejössz, ideérsz-e
a fák közt? Rajz a vizen
cikázik az árnya, a lépte
hogy sajdul és fáj a szivem!

Ne siess, ne siess, de szeretlek!
Tudod-e, hova érsz, te leány?
Itt zúgnak estente a vermek
itt hullik a fűzfa reám.

A sípjaim is szomorúak
az ünneplőm fekete
ősszel madarak raja krúgat
és csontos a férfi keze.

Csak a fejsze villog a vállon
a melledet hó födi el
és nappal oly nagy a magányom
hogy estére nem birom el.

Gyere már, gyere már, ideérsz-e?
Sugaras kicsi énekesem
kapaszkodj nyírfa-levélbe
azon érsz ide szélsebesen!

Szeretlek. Gyöngyöm a gyöngyöd
Tiéd a sóm, kanalam
mezítelen kell idejönnöd,
hogy rád adjam, ami van.

Rád adjam ruhául a tájat
s a bíbor nagy hegyeket
el kell, hogy bírja a vállad
mindent, amit szeretek.

Örökké hordjad a házam
csiga fel, csiga le, ez az út
és én adok Néked majd három szivet
falevél-alakút!

Szeretlek, jobban a szélnél
mi öleli hosszan a fát
szeretlek, mintha Te élnél
helyettem egy életen át.











Igazi boldogság!

Boldogságot keres,
földön legtöbb ember,
ám sokak kezében,
virág helyett, fegyver.

Mit ér vagyon, hírnév,
ha boldogság nincsen
nem vásárolható
földön, gyémánt kincsen!

Sok kettétört élet,
boldogságra vágyott,
hiába kereste,
így halálra váltott.

Múló boldogságot
bár ad, ez a világ,
de hamar elillan,
mint nyári délibáb.

Igazi boldogság,
Jézusban nyerhető,
hozzáfordulóknak,
örömmel adja Ő!

Jertek hát Jézushoz,
boldogságra vágyók,
bánatos szívűek,
halál révén járók.

Hőn vágyott boldogság,
csak Nála lelhető,
boldoggá változik,
a Hozzá érkező.

Megváltónk jól tudja,
mi hiányzik nékünk,
égi boldogságban,
lehessen a részünk.

Pecznyík Pál Celldömölk, 2011. X. 24.











Szép estét jó éjszakát!

Égi kézként símogat a nyár.

s rám szór friss , meleg élet - álmot.

Varázs ez , a testem fényár, feledtetni ,

segít , Gyászt, kint , átkot.

Ma szeretek élni. És holnap?

Mit bánom én ha lelkem fölött

újra köröz szárnya a gondnak.

Ma élek.A Holnaphoz felnövök.










"Ha van valami különleges, amelyet meg akarsz valósítani, itt az ideje.
Ha meg akarod változtatni a világot, itt az ideje.
Ne higgy azoknak a gondolatoknak, miszerint még várnod kell,
míg öregebb és bölcsebb leszel, vagy még biztonságosabb lesz -
mert ezt így nem működik.
A bölcsesség beérik, a biztonság megszületik.
De előbb Neked kell elkezdeni a saját kalandod."

(Ron Atchison)











Ligeti Éva - Lélekcsomag


Minden egyes darabját
gondosan válogattam,
mérlegeltem is,nehogy
túlsúlyos legyen,Hagytam
néhányat későbbre is.
Terhelni nem akarlak.
Lelkem könnyű kis préda,
de ezzel sem zavarlak.
Kedves szavak, gyöngédség,
mire vágyom, s valami
még. Kézzelfoghatatlan,
Érezhető,...az, ami
mégis olyan emberi
Egy érzés: a szeretet
Na, ebből csomagoltam.
Tettem bele eleget.
Ha kibontod, majd érzed
ahogy kezem simogat.
Mindenik érintéssel
közelembe hívogat
s akarod, hogy átjárjon
az, az édes bizsergés
a mámorig fokozva...
A gondolat, mi elvész
a kísértés nyomában.
Eltántoríthatatlan
vagy. Szívszavak vezetnek.
A szíved nyughatatlan.
Halkulva, majd lüktető
iramban hajtja véred,
és mosolyként elküldöd
a válasz. Elfogadva.
Megőrzöm majd keretnek
Nagybetűkkel ráírom:
Szerelemmel szeretlek









Ligeti Éva - Rólad álmodtam az éjjel


Rólad álmodtam az éjjel
Nem számolva a veszéllyel
Érzelmeim szerteszéjjel
Randevúznak a reménnyel

Bárányfelhőket terelem
Bújócskázol most is velem
Benned lapul egyik felem
Másik részem meg nem lelem

Huncut szemed rajtam nevet
Vérző szívem mégis szeret
Harmat cseppje könnyem lehet
Boldoggá nap fénye tehet

Sugara lelkemig hatol
Szív-pacsirtám neked dalol
Úgy is rád talál valahol
Álmaimért lelkem lakol

Fejem puha párnán hever
Emléked még édes teher
Vágyam színes koktélt kever
Álom körém fátylat teker










Ligeti Éva - Az álmok visszatérnek


Rólad álmodtam az éjjel
Nem számolva a veszéllyel
Érzelmeim szerteszéjjel
Randevúznak a reménnyel

Bárányfelhőket terelem
Bújocskázol most is velem
Benned lapul egyik felem
Másik részem meg nem lelem

Huncut szemed rajtam nevet
Vérző szívem mégis szeret
Harmat cseppje könnyem lehet
Boldoggá nap fénye tehet

Sugara lelkemig hatol
Szív- pacsirtám neked dalol
Úgy is rád talál valahol
Álmaimért lelkem lakol.

Fejem puha párnán hever
Emléked még édes teher
Vágyam színes koktélt kever
Álom körém fátylat teker









Arany-Tóth Katalin - Elfeledtük már...

Isten gyermekeként élünk mindannyian e Földön,
és van, aki szemével, ám van, aki szívével lát;
bármerre sodorhat az élet, lelkeket érinthetsz,
s általuk Te is megláthatsz számtalan, apró csodát.
Nem kell, hogy vagyonok árán vásárolj drága kincset,
csak tárd szíved, s fogadd be léted minden mozzanatát.










Arany-Tóth Katalin - Szeretlek



Szeretlek verőfényes nyári napnak
forró, izzasztó hevében,

Szeretlek a hűs zivatar
szomjat oltó jegében.

Szeretlek a lenyugvó nap
bíborvörös színében,

Szeretlek az esti tücsökzene
kedves ciripelésében.

Szeretlek a nyíló rózsa
bódító, buja illatában,

Szeretlek a szeptemberi szőlő
édes zamatában.

Szeretlek a csillagokban,
a Holdban, a Tejútban,

Szeretlek az éj sötétjében,
a hajnali ébredő Napban.

Szeretlek November sűrű ködjében,
a téli hóesés hideg fehérében.

Szeretlek a hóvihar zord szelében,
a kandallóból pattanó tűz melegében,

Szeretlek álmos téli reggeleken,
s tavaszt váró szomorú estéken.

Szeretlek a hóvirág szirmában,
az olvadó hó lucskos sarában,

Szeretlek a pacsirta dalában,
az első rügyfakadásban.

Szeretlek az újjászülető világban,
a virágzó gyümölcsfák bódulatában,

Szeretlek a málna édes ízében,
a méhek döngicsélésében.

Szeretlek a tenger sós vizében,
az erdők árnyat adó hűvösében.

Szeretlek időtlen időkig várva,
míg szíved szívem megtalálja.

Szeretlek örökkön örökké,
míg a lélegzet tüdőmet bejárja.









Arany-Tóth Katalin - Könny nélkül


Bánatos szívemre
tündöklő szivárványt
képzeltem - tetszettem
magamnak
mégsem felejthettem
az elszürkült évek
kínba tiport porát

Majd vad kiáltásokkal
ütemet doboltam
de torzult hangomat
csakis én hallhattam
mert valahol
egy másik dimenzióban
forog a Föld s mozog
a Világ

Most elmúlt idők zaját
suttogja lágyan a szél
mintha simítani akarna
elgyötört lelkemen
valami vigasztalót
mely nem bánt
s nem aláz

Könny nélkül sírom
minden gondolatom
lepereg bánatom
mint viaszbáb
úgy taszítom
akaratom - s hagyom
hogy bágyadt csendjével
ölembe hulljon
a gyász









Arany Tóth Katalin - SEMMIKÉNT IS ÓRIÁS


Kiket szerettem,
sokan elbúcsúztak tőlem:
fönn laknak az égben,
talpig hófehérben.

Szelíden játszó angyalok
suhannak el vállam felett,
ragyognak az arcomra rótt,
láthatatlan fény-jelek.
S míg az évek mögém lépnek,
illatok, képek emlékét őrizve
dúdolok a messzeségnek,
s hagyom, hogy vigyen a szél,
nem számít, merre sodor,
az sem, hogy mit súg, mit beszél...

Könnyű leszek - ébren álmodom.
Talán így lesz - nem tudom...

Gyávasággal cinkos szégyenem,
hogy élni, s halni is űz a félelem.
Egy nap elvesztem majd mind,
mi igazán sosem volt enyém.
S míg búcsút intve állok
pőrén a lét peremén,
átölel majd engem is
gyöngéden a Fény.

Tovább lépek akkor utamon:
s ha öröm, bánat már csak
hűvös nyugalom,
békéjét magamra húzva hagyom,
hogy röpítsen tovább a szél,
zengjen, daloljon! Üzenje,
hogy a lélek mindörökké él!

Kincsem így lesz majd megfoghatatlan.
Semmiként is óriás leszek
- s bár embernek láthatatlan -
mégis mind, kiket szerettem,
megpihennek majd
ölelő karomban.










B. Huszta Irén - A perc múlik

Minden boldog pillanatért
Könnyekkel kell megfizetni
Addig míg a múló időt
Próbáljuk megállítani

A boldog perc elmúlik s mi
Utánanyúlnánk sietve
Vágyunk rá hogy visszajöjjön
Pedig a perc mit tehetne

Elszalad s mi ott maradunk
Bánat csillog a szemünkben
Toporgunk csak s fájdalmasan
Nézünk az új perc elébe

Hogyha örömmel engedünk
Tovaszállni minden percet
S nem bánkódunk elmúlásán
Az új perc is boldog lehet











Szép estét,jó pihenést,kellemes
időtöltést.Jó éjszakát,mese-
szőtte szép álmokkal ! szeretettel,.IRÉNKÉTŐL










Reményik Sándor: A gyermek
(részlet)

3. Mikor mosolygott

Most átfutott arcán egy sugár.
Egy tűnő, húnyó, bujdosó sugár,
Mely annyi sírás-zivatar között
A homlokunkra mégis visszajár.

Látom üstökös-útja fordulóit:
Mikor anyjára csillan: ,,Ismerem!"
Mikor mint fényszökőkút, vagy rakéta
Lobban fel az első játékszeren.
Mikor mélázva, csendes ragyogással
Nyomon kíséri az első mesét.
Mikor először símogatja meg
Egy kisleány rokon-tekintetét.
Látom az első saját-gondolatnál
S az első büszke férfi-tett után
E visszatérő üstökös-mosolyt
Derengni éjbehulló homlokán.











Túróczi Zoltán - Ma még...


Ma még tiéd körülötted minden.
Adhatsz belőle. Adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.

És nem lesz többé tiéd semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár...
Mit maga köré épített egy élet,
Nem több mint összeomló kártyavár.

Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú.
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája,
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.

Hajolj hát hozzá, amíg beszélhetsz,
Harmatként hulljon szerető szavad:
Mert jön egy nap, hogy elnémul ajkad,
És soha többé nem fakad.

Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget.
Ma letörölhetsz verejtéket, könnyet.
Oh, most segíts, ha teheted.

Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy hogy ősz lesz, tél, vagy kora nyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg soha többé már.

De ma még tiéd körülötted minden.
És adhatsz, adj hát annak, kinek nincs.
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.

Csak az lesz tiéd, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér.
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Véled marad, s örökre elkísér.









Ellen Nitt: Azt hittem

Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.

Hogy járva a tengert, szembe kell
szállni merészen a széllel,
s akkor a hajós csodákra lel,
az idő nagy titkokat érlel.

Szálltam hát, Végtelen, feléd:
hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék
derengett: messzi, deres folt.

S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagyritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.

Láttam földet, hol nincs tó, se folyó-
por és rög, semmi más:
nincs aranyszem a porban, melyből ott
gyúrják az ember fiát.

De tudtam: Nincs szebb feladat,
mint vágyva előre törni:
keresni, kutatni, hol rejlik a mag,
s szeretni, és gyűlölni.

És látni, hogy néha szürke homályon,
átragyog kéken a tenger,
s tudni: tisztább öröm nincs a világon
mint az, ha ember az ember.










Rajki Miklós: Ne rohanj


Mindig futsz valahová.
Soha sincs semmire időd,
Hangzik fel tőled a hivatkozás,
És csak folytatódik tovább
A versenyloholás.
Se látsz, se hallasz,
Senkire sem hallgatsz.
Csak lótsz-futsz, s loholsz,
Mint a versenyagár,
Aki csak a célban tudja meg,
Hogy a nyúl nem is volt valódi.
Elrohansz minden szép mellett,
Nem észlelsz semmit,
Amit pedig csodálni érdemes lenne.
Két hét alatt akarnád látni azt,
Amit egész évben észre sem veszel.
A léleknek nem kell pénz,
A lélek mindig valami szépet remél.
Kell neki mindennap a pillanat,
Amikor valami szépet befogad,
És felerősítve sugározza tovább,
Hogy szebb legyen tőle a világ.
Milyen kár, hogy szemlélődni elfeledtél már.
Pedig, ha tudnád, mi minden van utadban,
Mi mindent adott a teremtő, mint jutalmat.
A természet gyönyörű kincseit,
Évszakok hírnökét, virágok ezreit,
Fákat, lombokat, cserjéket, bokrokat,
Akik mind feléd fordulnak.
Ha néznéd, látnád is, óránként változik a kép,
Ahogy fordul a Nap, úgy kúszik tova az árnyék,
S a fák levelei mindig másképp mosolyognak,

A virágok szirmai más arcot mutatnak.

S amikor áttör a lombok közt egy fénysugár,

Van olyan, mint a színpadon a táncospár.

Látod, mi mindent hagysz ki naponta?

Pedig közelről, megállva más ám, mint rohanva.
Mennyivel szebb egy virág közelebb hajolva.
Autóból is másnak látszik a világ,
Amit onnan látsz, az messze nem olyan, mint igazán.

A pályán száguldva meg, két végpont között a semmi.

Érdemes, értelmes hát ennyire rohanva élni?
Szabad-e a szépet a szívbe be nem engedni?
Elmehetsz bárhova a világba, annak legtávolabbi sarkába,
Soha nem fogod meglelni,
Amit itthon, nap mint nap, nem tudsz észrevenni.
Mert mit nézel majd végig életed filmjén,
Ha közben nem vetted észre a körülvevő világot,
Nem ismerted személyesen az útközben nyíló virágot?
Nem hagytad köszönni a kis feketerigót,
S nem érted teremni, a pirosló csipkebogyót.
Gondolkodj, miért is rohansz és hová,
Mit ér, ha rohansz,
Mindig csak rohansz tovább?
Rohansz, és mégse érsz sehová.











Sztyepan Scsipacsov: Tévedsz,ha azt hiszed...


Tévedsz,ha azt hiszed,a szerelem csak játék,
Vagy lobogó fáklya, mely az ujjaidra ráég.
Együtt ülni kéz a kézben a kispadon este,
Sétálni a patak partján, csillagokat lesve.
Kedveseddel szombat este vígan táncba menni,
Tévedsz, ha azt hiszed, a szerelem csak ennyi.

Nagy dolog a szerelem és múlnak az évek,
Még nagyobb lesz, meleg kendő, úgy betakar téged.
Idő múlik,szépség hervad,jön az ősz, a tél is.
Aki szeret,melletted lesz,megbecsül majd mégis.

Az életet véges végig együtt kell leélni,
Úgy válik el, mit ér a nő és mit ér a férfi.
Jót és rosszat megosztani,kacagni és sírni,
A szerelem dal,melyet együtt kell megírni.









Reményik Sándor: Csendes csodák



Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? S hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.










Leticia Allemand - Várlak


Merengve ültem a parton,
Rámköszöntött lassan az alkony.
S a vén Duna két partján
Szürkeség nyugodott mélán.

Egyedül éreztem magam,
A szél hátrafújta hajam,
S a vén Duna két partján
Az este leszállt már némán.

Várlak. "Talán nem jössz el?"
Furcsa érzés töltött el,
S a vén Duna két partján
Sötétség záporozott rám.

Indulni készültem éppen,
Mikor meghallottam lépted,
S a vén Duna két partján
Kigyúlt a lámpaszivárvány.










Thalis Silvenier - Neked adom lelkem

Csendes az éj, az égen ezer csillag.
A Hold égi útján felfelé ballag.
Telt arca fentről a Földre mosolyog,
Benéz az ablakon, szeme ránk ragyog.

Hűvös az éj, gyere bújj ide mellém!
Én vigyázom álmod ezen az estén.
Csendes már minden, a nappal véget ért,
Helyét az estnek adta, aludni tért.

Bújj ide hozzám és hunyd le a szemed.
Felejts el mindent, én fogom a kezed.
S ha hallod majd a csengettyűk dallamát,
Feltárom előtted lelkem kapuját.

Valahol messze, egy manó útra kel,
S az Éj-Tündér most csak nekünk énekel.
Hallgasd csak Kedves, milyen szép ez a hang,
Hallod már Te is, hogy cseng a kisharang?

Hát hunyd le szemed, és Te is láthatod
Az előttünk nyíló mesés világot,
Ahol ezer csoda és varázslat vár,
Szoríts magadhoz, gyere, induljunk már.

Nézd csak, ez az a hely, ahol minden más.
Itt nincs Rossz, nincs Harag, semmi rohanás.
Ez egy sziget, a Vágyak Birodalma:
Lelkemnek mélye, az álmok világa.

Ez az a hely, amit magamban hordok.
Ha rád gondolok, mindig itt vagyok.
Együtt veled, mert Rólad szól az álmom,
Náladnál fontosabb nincs e világon!

Senki más nem látja, nem ismerheti,
Álmaim kapuját fel nem törheti.
Mások előtt e helyet zárva tartom,
S a kulcsát most Tenéked átadom.

És lesz egy Hang, mely mindent megmutat,
Segít Neked, hogy megtaláld az utat
Ami elvezet Téged a lelkemhez.
Csak gondolj rám, és szoríts a szívedhez!

Mert Te vagy az, kiről annyit álmodtam!
E mesés világot Neked alkottam.










Dsida Jenő - Tündérmenet


A tücsök ciregve fölneszel.
Testem hűs álmokat iszik.
Apró, csillagos éjtündérek
a szívemet hozzád viszik.

Parányi szekérre fektetik,
pihék, mohák közé, puhán,
befödik zsenge nefelejccsel,
s lehelnek rá éjfél után.

Húzzák lassú, nyüzsgő menetben
-szemükben harmat, áhitat -
csigák s iszonyú nagy füvek közt,
a sárga holdvilág alatt.











 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 154 
2013.07 2013. Augusztus 2013.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 154 db bejegyzés
e év: 1430 db bejegyzés
Összes: 6912 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 157
  • e Hét: 7583
  • e Hónap: 24130
  • e Év: 379919
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.