Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Az én szívem egyszerű, nincs nagy gazdagsága, csak egy aprócska kincs: a szeretet örök lángja." Gyöngyszemek... .
2000.02.19
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
Gyötrő gondolatok
  2013-09-28 20:59:13, szombat
 
  Poller Ildikó
Gyötrő gondolatok

Nem tudom, milyen lesz az életem,
hogy sorsom jót vagy rosszat hoz nekem.
Kaptam az élettől már sok pofont,
oly sokszor nem is leltem rá okot.
Bántottak, megaláztak engemet,
mégis szeretem az embereket.
Nem tudok változtatni magamon,
ha kérik, mindenem odaadom.
Mosolygok akkor is, ha ég belül,
mikor lelkem mélyén nagy bánat ül.
Fájdalmat okozni nem akarok,
így hát nevetek, míg belül sírok.
Szomorúság lepi el szívemet,
mert oly közömbösek az emberek.
Oly sokan, csak magukkal törődnek,
átnéznek azokon, kik gyötrődnek.
Nem maradt szívükben más, csak közöny,
eltűnt belőlük az életöröm.
Mi lesz, ha kihal minden érzelem?
Vajon, lesz-e még akkor szerelem...
Remélem, marad olyan is, mint én,
ki mások sorsát viseli szívén.
Lehet, hogy elölről kell kezdeni,
megtanítani őket szeretni?




Link


 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Szép...
  2013-09-22 14:30:47, vasárnap
 
  Link





Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Öregek altatója
  2013-09-22 07:05:12, vasárnap
 
 
Juhász Gyula
Öregek altatója

Aludjatok, vágyak,
Ne zokogjatok,
Csicsíjja, ti bágyadt,
Rekedt sóhajok!
Szállni a magasba
Minek már, minek már,
Te szív, árva, balga,
Pihenj már, pihenj már!

Aludjatok, vágyak,
Vár az alkonyat,
Fáradtak a szárnyak,
A nagy árny fogad,
Szállni a sötétbe,
Minek már, minek már,
A nótának vége,
Pihenj már, pihenj már!


Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Őszeleji kívánság
  2013-09-22 07:01:33, vasárnap
 
  Kányádi Sándor
Őszeleji kívánság

A vadludak és a darvak
már az égre ékelődnek;
hosszú őszt a maradóknak,
jó utat az elmenőknek.

A fecskék is készülődnek,
sürgönydróton sorakoznak;
jó utat az elmenőknek,
hosszú őszt a maradóknak.

Az árnyékok vékonyodnak,
a patakok hűvösödnek;
hosszú őszt a maradóknak,
jó utat az elmenőknek.
Gyapjasodnak a kis őzek,
vöröslik a lenyugvó nap;
jó utat az elmenőnek,
hosszú őszt a maradónak.


Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Virágok
  2013-09-22 06:58:27, vasárnap
 
  Reviczky Gyula
Virágok

Mindig szerettem a virágokat.
Oly szépek, oly szelídek, bájosak.
Kacér nincs köztük, sem divat-beteg;
Közönyt, álkedvet egy se szenveleg,
Láttatni titkosan nem vágyakoznak;
Elrejtve, bokrok közt is illatoznak.

Éltük rövid, de nyár van azalatt,
Míg ök a nap felé mosolyognak.
S ha jö az ösz, a rózsa-hullató:
Sóhaj, sírás tölük nem hallható.
Haláluk oly nyugodt, olyan szelíd,
Tán elhervadni is gyönyör nekik



Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A csend
  2013-09-21 14:18:35, szombat
 
 
Szabolcsi Zsóka: A csend

A csend hiány. A szó hiánya, a zaj hiánya, a cselekvés hiánya.
A csend erőt adó hiány, a magamra utaltság ösztönző ereje.
Más a belsőbéke csendje, s más a természet zajgó, zsongó csendje.
Más a feszültség csendje, s az alkotó munka csendje.
A csend néha harsog, néha süket és süketté tesz.
A csendben megszólalnak a belsőhangok,
s a fogékony fül számára zenévé olvadnak össze.
Éjszaka csendje, hajnal hallgatása,
örökös némaságra ítéltek kétségbeesett próbálkozása.
Beteg emberek lázas csendje, forró szerelmesek piros csendje.
Csönd. Némaság. Üresség. Halál. Világegyetem.
Elszakadt magnószalagok hirtelen csendje.
Elválások döbbent némasága.
Áramszünet miatt félbeszakadt hangok hangtalansága.
Kimondatlan szavak bennemrekedtsége. Vihar előtti szélcsend.
Félelem remegő csendje. Hóesés békés csendessége. Csendes éj.
Illatos szerzők csendes selyme. Pillangók néma röpte.
Álmodozások bársony csendje. Az egymásra találás ünnepélyes hallgatása.
A csend jó. A csend béke. A csend nyugalom. A csend minden.




Link


 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Tovatűnt...
  2013-09-21 14:16:11, szombat
 
  Link






Szabolcsi Zsóka
Tovatűnt...

Arcodon lopakodó könnycsepp
alásuhan, s gyöngyözve lehull.
A kérges talaj meglágyul,
meghajlik talpad alatt.
Bársony leplet bocsát rád az éj,
s te megbocsátod tűnő titkait.
Tündöklő álom ragyog fel a múlt
tünékeny párájából.
Párnád telesírtad, s mégsem
jött a megváltó élet.
Élsz még, kedves arc,
harcod hol tart épp?
Képek jönnek és mennek,
s az idő újabb árkokat váj
arcomra a készülő
újabb könnycseppeknek
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Véletlen talán?
  2013-09-13 21:29:05, péntek
 
  Őszi Anita
Véletlen talán?

Arcomon hever kezed
bőröm simogatja tenyered
szemem vizslatja szemed.
Ahogy a vér kitölti az eret,
- benned úgy áramlik a létem -
és ahogy a pipacs nő a réten.
Fejem az öledbe hajtom,
nézem, ahogy lassan elalszol.
S elmerengek akkor;
arra gondolok, az életedben
talán véletlen vagyok.
Meglehet. De mit bánom én,
ha láthatom,
ahogy lépted alatt
a járdakő meghajol.
És érthetem,
amit egy pacsirta
a válladra ülve eldalol.
Hallhatom,
amit az erdőszéli
falomb neked elsusog.
Megcsodálhatom,
ahogy a sötét, rosszkedvű ég
érted minden reggel tengerkék.
Amikor a nap fáradtnak talál,
rögtön jön az éj:
˝- Pihenj!˝ - súgja már.
Ha véletlen az asztalon hagyom
sótlan ételed,
megízesítik az őrangyalok neked.

Igen, meglehet, hogy a véletlen adott neked.
De hogy lehetnek ilyen szép véletlenek?



Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Álom...
  2013-09-13 21:26:23, péntek
 
  Sándor Gyula :
Álom...

Vérvörös éjjel, tűzködös ég.
Hallgat a vágy, már elhamvadt rég.
Könnyű pihe szárnyakon libben a csend,
Csak a szív muzsikál, egy dalt idebenn.

Bús régi ének, nem hallja más.
Por lepte múltból, fájó vallomás.
Csendesen síró, lágy hegedű,
Oly távoli mégis, mily keserű.

Vérvörös éjjel, tűzködös ég.
Rózsaszín fákon, bíbor tűz ég.
Nem hallom már, túl messzire ment,
Jégsírba dermed, bennem a csend.


Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Messze valahol...
  2013-09-13 21:24:16, péntek
 
  Sándor Gyula :
Messze valahol...

Elpihen az éj a szendergő tájon
Rám hull az esti csend, akár az álom.
Szerelmes virágok mézillata leng,
s mámoros tücskök bús éneke zeng.
Sötét ködökön túl, messze valahol,
múltba zuhant évek árnyai alól,
felsír egy dal, a reszkető húrokon.
Hogy honnan szól? Talán már nem is tudom.
Csak érzem, ahogy mélyen felkavar,
minden ritmusa a szívembe mar,
a feltépett, sajgó, lüktető sebek,
fájdalmas, forró könnyeket vérzenek.
Egy édes nyári éj porlepte fényei,
melynek hevét a múlt lassan elnyeli.
Ám ki tudja miért, néha fellobog.
S megfáradt szívem hangosan dobog,
majd szótlanul újra elcsendesül,
nem sír, csak mélyen, egészen belül.


Link




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2013.08 2013. Szeptember 2013.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 18 db bejegyzés
e év: 500 db bejegyzés
Összes: 5152 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 344
  • e Hét: 1142
  • e Hónap: 7321
  • e Év: 550923
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.