|
2014-02-02 16:05:11, vasárnap
|
| |
| |
Napi evangélium
2014. február 2. - Vasárnap, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)
Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: ,,Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona". Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, ,,egy pár gerlét vagy két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: ,,Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!" Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40
Elmélkedés:
Ő a mi világosságunk
A mai ünnepen arra emlékezünk, hogy Jézust negyven nappal születése után a vallási törvény előírásai szerint bemutatták Istennek a jeruzsálemi templomban. A gyermekek templomi bemutatása arra vezethető vissza, hogy az Egyiptomból való kivonulás éjszakáján a zsidó elsőszülöttek megmenekültek és csak az egyiptomi családok elsőszülött gyermekeit érte halál. Az elsőszülöttek ettől kezdve Isten tulajdonának számítottak, ezért a szülőknek ki kellett váltaniuk gyermeküket. Az előírások szerint a szülés utáni negyvenedik napon kellett az édesanyának a tisztulási áldozatot bemutatnia. A Máriára vonatkozó tisztulási előírás és az elsőszülött gyermekre vonatkozó bemutatás kötelezettsége - mindkettőre utalás szerepel az evangéliumi szövegben - valójában nem kívánta azt, hogy Mária és József Jeruzsálembe menjen és azt sem, hogy a gyermek Jézust magukkal vigyék, hiszen ennek bárhol eleget tudtak volna tenni. Lukács evangélista minden bizonnyal arra akart rámutatni az esemény lejegyzésével, hogy a Fiúisten megjelenik Atyja házában, a templomban, és az Isten által előre kiválasztott személyek örömmel fogadják őt, és felismerik benne a megváltóra vonatkozó ígéret beteljesedését.
Az ünnep evangéliumának szövegében kulcsfontosságú a látás szó. Simeon ígéretet kapott, hogy ,,nem lát halált" egészen addig a napig, amíg nem ,,látja a Fölkentet." Amikor pedig karjába vehette a gyermek Jézust, hálát ad Istennek, mert ,,látták szemei a Szabadítót." Az idős Simeon arról beszél magasztos szavakkal, hogy e gyermekben, azaz Jézusban teljesültek be az egykor tett isteni ígéretek. Beteljesedett a választott népnek tett ígéret, hogy elérkezik majd a Megváltó, és teljesedik a Simeonnak tett ígéret, hogy halála előtt megláthatja a Megváltót. Jézus világrajöttével az ígéret népéből megváltott néppé válnak az emberek. Mi magunk is a megváltottak közé tartozunk. Vajon az én szemeim meglátják-e Jézust? Vagy inkább eltakarom a szemem? Meglátom-e Jézusban a világ megváltóját?
Mindannyiunk szívében ott él az Isten-látás vágya. Mária, aki egykor karjában vitte gyermekét a templomba, hogy bemutassa Istennek, most nekünk hozza el Jézust, felénk tartja, hogy láthassuk a Megváltót. Mária Jézust nyújtja a gyermekeknek, a fiataloknak, a felnőtteknek és az időseknek. Nem kell félve eltakarnunk az arcunkat és a szemünket! Nem kell rettegnünk attól, hogy mi történik, ha találkozunk Istennel! Hiszen nem ítélkezni jön, hanem hogy szabadulást hozzon nekünk. Ő a mi Megváltónk, ő a mi világosságunk!
Amikor az evangéliumban elolvassuk Simon ujjongó öröménekét és magunk elé képzeljük Anna asszonyt, akkor emberek állnak előttünk, akik örvendeznek Jézusnak. Az ő örömük az édesanya, Mária öröméhez kapcsolódik, aki a templomi bemutatás alkalmával örömmel ad hálát Istennek azért, hogy anya lehet. Meghatottan figyeljük az idős emberek, Simeon és Anna örömét, hiszen egy idős ember ritkábban mutatja ki örömét. És szemléljük Mária örömét, aki talán még mindig nem érti egészen, hogy mit is jelent az, hogy Isten őt választotta a Megváltó anyjának. Az öröm mellett szó van még a Máriára váró fájdalomról is, amelyet Simeon megjövendöl, s amely az Úr szenvedésekor és halálakor teljesedik be. A Megváltó édesanyjának életében ugyanúgy jelen van az öröm és a szenvedés, mint minden ember életében. Isten minket is kiválaszt, nekünk is hivatást ad, amelynek teljesítése fájdalmak és szenvedések közepette örömöt, boldogságot jelent.
Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! Te vagy a világ világossága! Te vagy az én világosságom. Veled nem járok sötétségben, hanem Isten felé visz életutam. Te a sötétségből a világosságra hívsz, és azt kéred tőlem, hogy a világosság fiaként éljek. Ha a te követődként, a világosság igaz fiaként élek, akkor magam körül szétsugárzom az isteni fényt és szeretetet. Az örök világosság felé vezető utamon legyen közbenjáróm édesanyád, Szűz Mária, aki méhében hordozott téged, a világ világosságát! Segíts, hogy letérjek a bűn sötét útjáról és mindig a hit világosságának útján járjak!
--------------------------------------------------------------------------------- --------------------------------------------------------------------------------- --------------------------------------------------------------------------------- -------------------
Jézus Urunk bemutatása a Jeruzsálemi Nagytemplomban
Miért pontosan erre a napra kérte a Szűzanya a Szeretet Lángjának
meggyújtását és továbbadását?
Most, hogy készülünk az immár elfogadott Szeretetláng (Erzsébet asszony által lejegyzett) ,,NAPLÓ" szerinti Szűzanya-kérés teljesítésére, nézzük meg, mit is jelent Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe.
Az egyházi év első Mária-ünnepében sokféle gondolat fonódik össze, de elsősorban mint a ,,Bemutatás ünnepe" ismerjük ezt a napot. A mózesi törvényben előírt, a fiatal anyára vonatkozó ,,tisztulási napok", vagyis nagyjából 40 nap után az újszülöttet bemutatták a Jeruzsálemi Nagytemplomban, Istennek ajánlva a kisded életét és sorsát.
És bár a kicsi Jézus egyáltalán nem szokványos módon született, ez alól a Törvényben előírt szokás alól Mária sem volt kivétel. Neki, az Istenanyának mindent úgy kellett megtennie, ahogy a Törvény előírta. - Nagy példa ez korunk embere számára!
Bár a mondás - ,,Nem eltörölni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni azt!" - későbbről származik az Úr Jézustól, és Mária Szíve ismerte az Igazságot, de mint gyermekéért felelős édesanya nem tehette ki veszélynek Isteni Fia, a majdani Üdvözítő sorsát. A Mennyei Atya felelősségteljes emberekre bízta Szent Fia életét. Így Mária, Akinek személye a Szentlélek Kegyelme által a Törvény fölött állt, engedelmesen betartotta azt. A szívébe írott Szó és esemény pedig titok volt mindaddig, amíg el nem jött annak az ideje, hogy Maga az Üdvözítő fedje fel Önmaga kilétét.
A Szent Család ezzel is példát adott mai, mindent: magánéletet és szívtitkokat is kipletykáló korunknak.
Ebből az első megállapításból következően nevezhetjük azután Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a ,,Találkozások ünnepének" is. Az Úr Jézus és Szűzanya életének minden mozzanata példa.
Jézus, a ,,Szeretet Királya" először gyenge, gyámolításra szoruló csecsemőként jelenik meg a világban, épp úgy, mint minden kisgyerek, aki a maga esetlen, törékeny lényével próbálja ,,kiprovokálni" a szeretetet. - Először Jézus a legbensőségesebb módon, csak Édesanyjával és nevelő apjával, Szent Józseffel találkozott.
Később az egyszerű, szívükben hű és jóságos emberekkel, mint ,,népével" , a pásztorokkal találkozik legelőször a Megváltó, mutatván, hogy Ő mindenkor a ,,szív állapotára", és nem a földi gazdagságra, címre, vagy rangra ügyel.
Kevés idő után (bár valószínű, hogy a Templomban történő bemutatás után) azonban szívesen és örömmel fogadja a Bölcseket is, akiket a szívük vágyán keresztül a Szentlélek, majd a tudományuk általi felismerés, vagyis az anyagi világban is megmutatkozó ,,jelenség", a csillag vezetett el az Üdvözítőhöz.
Az Úr értékelte fáradozásukat, amivel más népek szülötteként a maguk - ki tudja milyen hosszú és fárasztó - útját megtették, és azért, hogy csupán 1-2 órára szabott találkozásuk alatt hódoljanak a hitük szerint világra született Királyok Királyának. És az Isteni Gyermek, ,,Minden Népek Királyaként" megáldotta őket és népüket, mert a Bölcsek a tudásukat, Istenadta hatalmukat is Isten Vezetése, vagyis a szív szeretete alá rendelték.
És pontosan ebben rejlik a történet mának szóló üzenete is. Mennyei Atyánk nem veti meg a tudást, az Általa teremtett világ törvényeinek ismeretét, vagy akár a hatalmi pozíciókat sem, de ezekben a helyzetekben is az ember szívjóságát vizsgálva, mintegy ,,lámpásként" helyezi őket a többi ember elé, hogy rajtuk keresztül mutatkozzék meg gyermekeivel való együttműködési szándéka.
Nem a tudásban és a hatalomban van a hiba, hanem ezek helytelen használata a baj, vagy a velük való visszaélés. Az Istennek nem tetsző használat von maga után súlyos következményeket! A Napkeleti Bölcsek látogatásában azonban az Isteni Béke, elfogadás és Áldás nyilvánul meg.
Mint az az előzőekben leírásra került, a templomban való bemutatás és az elsőszülött fiú Istennek való felajánlása is az akkori Törvény Rendje szerinti előírás volt. Isten Áldását kérni az újszülöttre; Isten Ajándékát, a gyermeket bemutatni valódi Atyjának egy erre kirendelt, megszentelt helyen, Jeruzsálemben, a Nagy Templom ,,Szentélyében".
Itt történik a találkozás az agg Simeonnal, aki hittel várta, hogy Isten neki adott ígérete alapján még életében megpillanthassa az Üdvözítőt.
,,Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű, igaz és Istenfélő ember. Várta Izrael Vigaszát, és a Szentlélek lakozott benne." - Amikor karjára vette Jézust, így szólt: ,,Bocsássad most el szolgádat Uram, Szavaid szerint békességben, hiszen látták szemeim az Üdvösséget, melyet minden nép számára rendeltél!" - Majd Máriához fordulva így szólt: ,,Soknak romlására és feltámadására lesz Ő Izraelben. Jel, amelynek ellenszegülnek. És a te lelkedet is tőr járja át, hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése." (Lk. 2 / 25-32.)
Bizony, visszajelzés volt ez Máriának, hogy - emberileg bármily hihetetlen is - Ő valóban az Életek Életét tartja karjaiban csöpp gyermekként. Ő lett a Kiválasztott, hogy az Üdvözítő Édesanyja legyen!
Minél nagyobb a Kegyelem, annál nagyobb feladatot is jelent egyben.
Mária akkor még nem volt tisztában azzal, hogy ,,mit jelent a Messiás élete". Ismerte ugyan a próféciákat, de nem tudta, hogy pontosan hogyan fognak azok megvalósulni, így azt sem tudta, hogy mit jelent majd Szent Fia Anyjaként az Önmaga saját életét élni.
Simeon ,,jóslata" azonban, mint a szavak által formálódó tőr érintette szívét, mert elfelejteni nem tudta. Így harminc éven át, míg Jézus el nem kezdte Tanítói Útját, magában hordozta a fájdalmas titkot, amely a Templom csendjében elhangzott, és azután egyre nyilvánvalóbban, egyre fájdalmasabban mutatkozott meg a valóságban. Máriát az emberi léleknek ez a mélységes fájdalma tette a Megváltó Társává, szeretetből Vele-szenvedővé, a lelkek mentésére szolgáló Társsá.
Az Isteni Gondviselés azonban - előre gondoskodva - segítőül küldte Simeon szavai mellé Anna prófétaasszonyt is Mária lelki megrendüléséhez. ,,Volt ott egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya. ... Éjjel-nappal böjtölt, és imádsággal szolgált Istennek. Ő is odajött azokban az órákban, magasztalta Istent, és beszélt Róla mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak." (Lk. 2 / 36 és 38.)
A próféták jóslata egy férfi és egy női lélek által ily módon egyaránt megerősítést nyert.
És bizony ma is így van ez. A lélek fájdalmában - tartozzon az ember gyermeke akár a női, akár pedig a férfi nemhez - mindig ott van az anyai és az Istenanyai fájdalom is egyben(!), amely (sokszor hibás) gyermekével (is) együttérez. Egy földi anya az Égi Édesanya ,,mintájára" mentegeti gyermekét. A Szeretet Királynője pedig folyamatosan alázatra int, és bölcsességre tanít bennünket. Eközben pedig Irgalomért és Kegyelemért könyörög a Mennyei Atyához, az Isteni Akarattal szemben álló erők által szellemi sötétségben tartott embergyermekei számára.
Mi, magyar emberek sokszor megtapasztalhattuk országunk Patrónájának védelmét. Történelmünk sok Hozzá, a Legszentebb Anyához fűződő történetet ismer.
Szokás Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a Beteljesülés ünnepének is nevezni, mert miként az Úr azt prófétái által megüzente, a Megváltó megszületett, de az ember Isten terveit soha nem tudta kiszámítani, így még a Nagytemplomban is csak a tisztaszívűek (Anna prófétaasszony és Simeon) ismerhették fel a kis csecsemőben az Üdvözítőt.
Ma vajon hányan ismerik fel Őt, amikor Karácsonykor, kerülve a bevásárlóközpontok zajos forgatagát az ajtónk előtt áll és kopogtat? Manapság szerető emberszívben szeretne megpihenni, szállást kapni a Világ Megváltója! Akarjuk-e, vágyunk-e arra, hogy nálunk vegyen ,,otthont" magának?
Vagy: Hányan akarnak e kicsi gyertyalánghoz csatlakozni azért és úgy, hogy az ,,EGYÜTT" végzett cselekvés által fáklyává erősödjön a gyertyaláng?
Oly sok figyelmeztető jóslat született már erre az időre, és mégis: Hány embernek lesz ,,Beteljesült Jóslat" az idei Karácsony?
De ne feledjük! Isten ma sem úgy jön el, ahogy a mi ember-eszünk kigondolja! Mert bár figyelmeztet, sok-sok felkészítő üzenetet küld, az ember számára Isten mindig váratlan és kiszámíthatatlan marad!
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe visszautal: a karácsonyi megújulásnak szinte egyenes folytatása, a megszentelt Fény ,,életben tartása".
És végezetül nevezhetjük a ,,Fény ünnepének" is, mely a megszületett Megváltóra, Krisztus Fényére irányítja a figyelmünket: A nemrég megszületett ,,Világ Világosságára" és Isteni Fényét őrző Édesanyjára figyelmeztet bennünket; Rájuk, Akik az Örök Atya Szeretet-üzenetét hozták le valóságos ember-formájukban a szellemi sötétségben sínylődő emberiségnek.
Fáklya helyett ma szentelt gyertya van az emberek kezében.
A kicsi gyertyalángocskák azonban jelképesen jelölik azt a ,,Nagy Tüzet", amelynek Fényéből táplálkoznak a kis gyertyalángok is, hogy felengedjenek a kihűlt szívek, és világosság kerüljön a sötét gondolatok helyére is.
De hogy még ennél is teljesebben megérthessük ennek az ünnepnek az igazi mondanivalóját, ahhoz vissza kell nyúlni a gyökerekhez, a szívünkben élő mondanivalóhoz, amit Szent Eleink nagyon is jól ismertek, de mára egy részük sajnos feledésbe ment.
Az égő gyertyának ugyanis csodálatos szimbólumvilága és értéke van.
A Kisjézus templomi bemutatatásánál használt gyertya, melyet Boldogasszony Mária fogott, megszentelődött az Ő tiszta édesanyai keze által. Azt jelölte, hogy Ő is így tartja, őrzi Isteni gyermekét, a Világ Világosságát anyai karjaiban.
A megszentelődött gyertya méhviasza Jézus tiszta testét - és ugyanakkor Édesanyjának óvó, szerető ölelését, védelmét is - a viaszban húzódó bél az Ő ártatlan, az Örök Szeretet tüzével égő Szent Lelkét, a gyertyaláng pedig a Világosságot, az Isteni Szellem Fényét jelenti, melyet a Benne és Máriában megnyilvánuló Bölcsesség által készült az embereknek átadni. Így a megszentelt gyertya a fiatal Szűzanyával és a kicsi Jézussal együtt minden évben az ,,új" tavaszt, az újrakezdést, a ,,tiszta lapot", a tiszta, új tüzet is jelentette.
- NÉPSZOKÁSAINKBAN ott szerepel, hogy a megáldott, megszentelt fehér gyertyákat hazavitték az emberek, és az Üdvözítő Áldását rajta tudva használták.
- Meggyújtották és imádkoztak mellette viharos időkben, áradások idején, születésnél, és sok helyen egészen a keresztelőig égették a ,,kis pogány" fölött a gyertyát, egyik lángot a másikról meggyújtva, hogy az újszülöttet a gonosz meg ne támadja.
- Ugyanígy jártak el a ravatalnál is, Boldogasszony szentelt gyertyája égett a hazakészülő fejénél, jelezve, hogy a Fényből jött - oda is kell visszatérnie, és a megszentelt gyertya világított neki, amíg az ,,átmenet" sötét alagútján kell neki végighaladnia, hogy el ne tévedjen.
- Szintén ezt a gondolatot követte az a szokás is, amikor egyes helyeken a keresztszülő, többnyire a keresztmama talán Szűzanya mintájára, égő gyertyával a kezében körbejárta az oltárt, míg visszatért a megkeresztelt kisgyermekhez. Ez a szokás is összefügg a fehér szentelt gyertya korábbiakban leírt mondanivalójával: Az Úr Jézus (az égő gyertya jelképezte Őt) kísérjen végig keresztutunkon körbe, életünk útján végig, bölcsőtől a sírig. Gyönyörű gondolat, szépséges szokás, bizony nem ártana visszahozni a gyakorlatba.
Mert ha teszünk valamit, azt jó tudni, hogy miért tesszük, mit fejezünk ki vele. Ha ismerjük a mondanivalókat, akkor a rituálék nem lesznek üresek, megtöltődnek tartalommal, élővé válnak, és élővé tesznek bennünket is.
- Van egy nagyon régi népszokásunk is, amely szintén Szűzanya szentelt gyertyájához fűződik. Szeged környékén különösen fontosnak tartották a ,,hétszer szentelt", továbbá a ,,kilencedes" (kilenc kedden meggyújtott) beszentelt gyertya gonosz-űző szerepét. Ezenkívül, és ide tartozóan azt tartották, hogy a ,,világ végén" három napig sötétség lesz(!!!), és akkor a ,,hétszer szentelt" gyertya világít majd.
Ebből a gondolkozásból több dolgot is kiemelnék.
Az egyik a ,,háromnapos sötétség", melynek gondolatába, figyelmeztető jóslatába ha akarjuk, ha nem, mostanában lépten-nyomon beleütközünk. A másik a szentelt gyertya gonosz lelket űző hite és gyakorlata. Bizony, az előttünk élők élőbb hittel rendelkeztek, mint a ma élő nemzedék!
A hagyományok megszüntetésével sérültek a gyökerek, a szokások kiüresedtek, és sok helyen meg is szűntek, a rituálék értelmetlenné váltak. Amelyik néppel ezt megteszik, az elveszíti identitását...
Velünk ez majdnem megtörtént!
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe erre is figyelmeztet bennünket, hiszen jusson eszünkbe az elején leírt gondolat, hogy a Földre született Istengyermek Édesanyjának, a Legszentebb Anyának, Akinek lába valaha is érintette a Földet, még neki is be kellett tartania az akkor érvényes törvényeket! És később Maga az Üdvözítő is erre figyelmeztetett!
Fedezzük fel hát újból a szertartások valódi gyökerekig lehatoló értelmét, kapcsolódjunk össze Mennyei Édesanyánkban és az Ő Szeretetlángja által igazi, benső tartalommal rendelkező lelkivilágunkkal, egyéni és nép-identitásunkkal, hiszen tudjuk, hogy bennünk és körülöttünk is mindennek Istentől elrendelt oka, mondanivalója és rendje van!
Remélem, kérem, imádkozom érte, hogy 2011. február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján minél többen találkozzunk a 12 kiemelt helyszín valamelyikén!
Remélem és kívánom azt is, hogy e jeles ünnepen, a gyertyagyújtás után minél több torokból szálljon majd fel a lelkes ének, a Magyar Himnusz, a Székely Himnusz és a ,,Boldogasszony Anyánk!" kezdetű imáink, és talán befejezésül, mintegy szívünkbe rögzítésként a Szózat !
Isten Áldása legyen Népünkön, Országunkon és Mindannyiunkon! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lelkipásztori elmélkedés |
|
|
|
|
|
Online
