A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja, és nem juttatja koldusbotra azt, aki adja.
Szeretem a jó idézeteket, melyek elgondolkodtatnak, néha irányt mutat...
Rejtő Jenő könyveit sokan ismerik, ám azt már kevesen tudják róla, hogy verseket is írt...
Rejtő Jenő: Hazugság?
Szent imákkal beteg szívvel
Mások csodáit megcsodálva
Várjuk a reggelt eltűnődve
Míg igénytelen száz csendes óra
Messzeröppen.
Délibábok futó lidércek
Hazug mesék sok cifra ének
Hiába várnak találkozóra?
Hiába mondok bús szemednek
Tündérmeséket?
Hazugság hogyha csendes éjjel
Agyon kínzott fáradt szívemmel
Ígérek Néked szent csodákat
Igaz jövőről boldog nászról
Melódiákat?
Hazugság, hogyha tikkadt ajkkal
Forró testtel szent reménnyel
Hiszünk magunkba dús szívünkbe
S összebámul sápadt arcunk
Mindent váron?
Hazugság minden esküvésünk?
Minden könnyünk minden álmunk?
Ezer csodás színes reményünk
Mit összebújva csöndben várunk
Égi órán?
Hazugság, hogyha fáradt testtel
Imádkozva eltűnődünk
S az élet míg mi csendbe várunk
Másnak hoz meg mindent, mindent;
Hazugság, hogyha mégis várunk?
Hazugság, hogyha hisszük Istent?...
Rejtő Jenő (született Reich Jenő, Budapest, 1905. március 29. - Szovjetunió, 1943. január 1.) (írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery) magyar író.
Látszatra ponyvaregényeket írt, azonban életművét manapság már az irodalmi körök is nagyra értékelik.
37 éves korában munkaszolgálatosként halt meg Oroszországban.
Nem szeretek senkit sem a gyöngéje után megítélni. A kíváncsiságot sem tartom bűnnek. Lehet, hogy hamar megöregszik általa az ember, legalábbis emellett szól az a körülmény, hogy igen sok hölgy aránylag fiatalon állandóan kozmetikushoz jár.
Rejtő Jenő
magyar író
1905. március 29. — 1943. január 1
Ez itt az élet, hámor és kohó -
világ költői, ide jőjjetek,
testvéri szemmel, örökös merészek,
nézzétek itt az ősi lényeget.
Látjátok-e, a zöld asztal szövetjén,
ott ugrik a véletlen, mint a nyúl,
és kavarognak a szinek veszetten,
mint álmainkba, határtalanul.
Rémítve jönnek szörnyű figurák,
a feketék, a dörgő pirosak.
Ez itt az élet karneváli tánca,
borzongató és édes iszonyat,
költőszivünk sok kendőzött alakja,
a képzeletünk lángoló salakja
olvadva, sisteregve, feketén.
Ó élet, élet, roppant költemény,
most láthatunk mezítlenül, ragyogva - -
Mi kéj.
Mi őrjítő, mi szédítő - -
Mi mély.
Miután meghaltak,
elkerült a lajtorjás szekér is a háztól...
Azóta megromlott a világ,
ezt most
hiába mondom magának,
nagymama...
A szeretet ott csüng,
mint az ottfelejtett szalmakalap
az ajtó háta mögötti
festett fogason,
melyet nagytata faragott,
mielőtt fogságba vitték volna
Kijevbe.
Leakasztanám a fogasról
és odaadnám valakinek,
nagymama...
De kinek?
Az ősz ablakából nézem
a lelkemben
égve muzsikáló Hargitát,
a diadalmas hegytetőt,
a délceg óriást.
Fáradt hit-szárnyak vergődnek
a hegy s a völgy között,
mint ősi szent álom
a kék fenyők fölött.
Itt az aljban elhagyja a fákat
a napsárga lomb,
s miközben érted imádkozom,
hegyem,
hullnak, egyre hullnak a levelek,
egymásra avarulnak,
s pördülnek-vonaglanak a szélben:
árva kiáltások a kétségbeesésben.
Vad neszek járják zugaidat
a sötét éjszakában,
falánk farkasok barangolják testedet,
érdes kezével cibálja üstöködet
az ősz-kapitány,
a letaroló elmúlás katonája.
De ne félj, hegyem,
nem vagy egyedül
a pusztulás és újjáéledés
örök mítoszában.
Az álmodó bérceken
megsimogatom arany koronádat,
Hargita,
Te, az erdélyi havasok királya —
ünneplő vén őzbak a Kárpátok felett.
Drága tavaszom, vártalak!
Végre itt a tavasz melengető ereje! Megérkezett. Szívembe beköltözött a varázslat, a lehetőségek varázslata. Gyönyörködés a természetben, egy rügyfakadásban, egy erőtlen kis hajtásban, mely végtelen ígéretet rejt magában, néhány langyosodó földből feltörő üde fűszálban... Madárcsicsergésben, légyzümmögésben... A természet hangjai, illatai, fényei ölelnek körül. Mesés, csodás, lélekmelengető, szívet gyönyörködtető.
Ilyenkor azt gondolom, bármire képes vagyok, bármi megvalósításához van erőm. Ötleteim, terveim, céljaim vannak. Feltöltődöm szeretettel, energiával, gondolatokkal, érzésekkel. Milyen jó élni, szeretni, tervezni, hinni, gyönyörködni, tenni, lépni, fejlődni, látni! Megannyi csoda, megannyi élet, megannyi varázslat a világban!
Ma megmetszettem a csodasövényünket, és egy sugallat hatására ajtókoszorú készítésébe kezdtem. Kiegészítettem néhány fűzfaággal. Egyszerű, de meseszép. Olyan tavaszhírnök-féle lett. Olyan én és kicsit olyan, mint a barátnőm. Olyan, mint amilyenek együtt vagyunk. Gyermeklélek és szeretet.
Jó volt alkotni, nyugalom költözött belém. Végtelen nyugalom, miközben lágyan simogatott az erejét próbálgató nap. Csemetéim jókedvűen főzték mellettem a homoklevest, sütötték a homokpalacsintákat. Egy-egy koszorúdrótozás közben kóstolgattam finom ételeiket.
Kell ennél nagyobb boldogság? Szeretni és szeretve lenni? Szépíteni és gyönyörködni? Mosolyogni és lélegezni?
Örülök, hogy élek. Örülj Te is!
forras internet.
Ó Sándorok! Ó Sándorok!
Tavasz. Nők, édes újborok.
Szívünk sugárzik, megremeg,
Tavaszba léptünk, Emberek!
Ó Józsefek! Ó Józsefek!
Hozzatok sok, sok meleget!
Professzorok. Jó emberek.
Szegények, vagy Managerek!
Álmodozva járjatok,
Csak szépet, csak jót lássatok!
Benedekek! Benedekek!
Kérünk mind benneteket,
Sándor, József, Benedek,
Hozzatok sok meleget!
Virág nyíljék az ágakon,
Hevülő szív az ágyakon,
Tél után tavasz, kikelet,
Pajkos nő csókol, csipeget,
Engem is, nemcsak Titeket!
Aki fukar és mit se tesz,
A meglévőből is elvesz,
A didergőt nem szánja,
Ördög gyújtson alája!
Sándor! Jóska! Benedek!
Névnapon sok, sok örömet!
Nyáron, nyárson sült ökröket,
Ősszel arany fürt őszi báj,
Télen meleg tűz, nagykabát!
Ma SÁNDOR, EDE, EDUÁRD, valamint Alexa, Alexander, Alexandra, Cirill, Ében, Edvárd, Edvarda, Kirill, Nárcisz, Narcissza, Narcisszusz, Szalvátor, Szandra, Szibill, Szibilla napja van.
Szeretettel köszöntomk őket!
Egy szál virág meghajol,
gyengéd kézzel átkarol.
A szeme a szemedbe néz,
távolról ölel a kéz.
Simuljanak a ráncok,
szikrázva járd a táncot!
Színes szirmok kavalkádja,
virágozzék világ fája.
Ropja gyökér, ropja levél,
holnap is még boldog legyél.
Holnap is és holnapután,
de legalább egy életen át!
E napon mindenki csak szépet kívánjon,
Megkérem az Istent, örökké megáldjon.
Szebb ajándékot most úgy sem adhatok,
Ezerszer kívánok sok boldog névnapot!
xMagazin
Offline
