Belépés
horvathnemagdi.blog.xfree.hu
"Ne veszítsd el az emberekbe vetett hited! Az emberiség olyan, mint egy óceán. Attól, hogy néhány cseppje bepiszkolódott, maga az óceán nem válik m... Horváthné Magdi Magdi néni
1945.02.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Megpillantottam
  2014-08-07 18:40:44, csütörtök
 
  Greenpeace Hungary

Egy volt kollégánk találkozása:

Megpillantottam Gizella nénit a Bikás parknál, ahogy lassan csoszogott haza kora délután a boltból, húzta a kis kocsiját maga mellett. Görnyedt hátával a földet nézte. Később szégyent éreztem, hogy nem az elesettsége ragadott meg. Végig sem gondoltam, hogy fog ez a néni átjutni egy lámpaváltásnál a négysávos úton. Honnan van neki »Save the Amazon« Greenpeace-pólója? - gondoltam.

Odaléptem hozzá: - Segíthetek? - Igen - jött a válasz. De ezen a rövid úton, amíg a házuk előtti padhoz kísértem, mégis (úgy fél óra alatt) többet kaptam tőle, mint választ az előző kérdésemre.

- 78 éves vagyok - mondta. Mesélt arról, hogy lecsót főzött tegnap, és ma is van még egy kicsi belőle, azt megeszi, ha hazaér. Az egyik szemére vak. Nem tud cipőt húzni a lábára, mert puffadt, ezért papucsban jár. Még belegondolni is borzasztó volt, amikor átkeltünk a zebrán, hogy ő minden bevásárlásnál megteszi ezt az utat. (A negyedéig jutottunk a zebrának, amikor a lámpa pirosra váltott.) Innen már csak az autósok türelmében bízhattunk.

Erősen kapaszkodott a csuklómba, amíg mesélt. - Egyedül élek, a lányom és a férjem is meghalt már. De azért a szomszédaim sokszor rám néznek. - És tessék mondani, szokott járni ki Önhöz az orvos? - kérdem. - Nem, csak felírja ami kell, és elmegyek a gyógyszertárba érte. De múltkor is ott kellett hagynom ötöt, mert nem volt rá pénzem. Kell enni is - így ő.

A szívem szorult ettől a nénitől, akire a pólója miatt lettem figyelmes. Azt is megtanultam, hogy egy figyelmetlenül otthagyott autó mennyire megnehezíti a közlekedését, hiszen nem tud fellépni könnyen a járdára. Olyan rész kell, ahol van egy kis lejtő. A néni nem panaszkodott. Csak tényeket közölt. Adtam neki egy-kétezret. Többször visszautasította. Olyan jó volna, ha legközelebb kicsit gazdagabb feltétekkel ehetné a lecsót - gondoltam.

- Készíthetek egy fotót? Meg szeretném mutatni a barátaimnak Gizella nénit - kérdem. Hozzájárult és azzal engedett utamra, hogy »gondolok majd magára«. Nem, Gizella néni! Én gondolok majd magára... - ez járt a fejemben. Találkoztam egy *emberrel*.

Nem hiszek a véletlenekben. Gizella néni üzeni nekünk, hogy mentsük meg az őserdőket! (Nem tudja, honnan kapta a pólót.)"
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Hölgytől tallóztam
  2014-08-07 15:01:45, csütörtök
 
  Párbeszéd

Férfi: Hol rontottam el Mester?
Mester: Mindenhol fiam!
F: Az hogy lehet, úgy érted mindent rosszul csináltam?!Az nem lehet, én megtettem mindent.
M: Nem fiam, Te tettél, de épp a "mindent" nem tetted meg!
F: Hogy érted ezt?
... M:Anyát akartál, fiam, megkaptad!Mondd mit jelent szerinted az, hogy "anya"?
F: Hát, aki elvégzi a háztartást, ellátja a gyerekeket meg... ilyesmi.
M:Hát ez az látod, nem ezt jelenti!!A nőt jelenti fiam aki szerelmével táplálja a családot!! De a tüzet nem csak őrizni, de táplálni is kell! S Te nem törődtél a Fényével!
F:Na, de mi lett a szerelmével??
M:Megölted!
F: ÉÉÉN? Én öltem meg?Az nem lehet, én szerettem!!
M: Valóban? Akár egy háztartási gépet!!!S pont úgyis birtokoltad!Gondolod egy házassághoz elég ez?
F:Na, de hol hibáztam, Mester?
M:Megfeledkeztél róla fiam, hogy ott él benne a lélek!Mert a nő szerelme a lelkéből fakad!Három kör egymás körül:Lány, a belső kör, nő a középső, s anya a legkülső.Te csak az anyát szeretted, de közben megfeledkeztél a nőről!!S egyáltalán nem érdekelt a benne élő lány, a tiszta gyermek!Te voltál az ő tükre, de Te önmagaddal voltál elfoglalva, ahelyett hogy ővele foglalkoztál volna!!Neked csak az anya kellett, de nő nélkül nincsen anya, s ha elhal a gyermek, kihuny a szerelem tüze!.Magára hagytad, elfordultál tőle, s lassan halkul, elsorvadt a lángja, a Fénye!!!
F:De mit tegyek most Mester?
M:Figyelj, s tanulj tőle!!
F:ÉN tanuljak tőle?De hát én vagyok az erő, mit tanulhatnék egy gyenge nőtől?
M:Ezt fiam.Gyengédséget!Mert ez az Ő ereje.A szíve!Messze felül van ez a Te erődtől!
F:De hogyan tehetném ezt Mester?
M:Mondtam már!Figyelj!Figyeld és csendesedj el!!Kérdezd és hallgasd!Ne Te legyél a fontos, hanem ő! Ismerd meg.Nem csak kívül, belül is!Mire vágyik mit kíván, mit szeret!!S hagyd el a kifogásaid!
F:Na, de Mester én nem fogom feladni önmagamat!!
M:Akkor bizony elvesztél fiam.Mert ő a Te Forrásod, Ő az aki téged táplál, s őnélküle Te csak félember vagy!!Persze kereshetsz másikat, de amíg meg nem érted, el nem fogadod minden nőben él a lélek, csak egy üres tükör maradsz!! Tehát Te döntöd el megtöltöd-e tükrödet a Tűz fényével, vagy csak nyers erődben fürdeted magad!Engedd meg, hogy Megmutassa magát Szeresd, óvd, és öleld,hogy biztonságban érezze magát, s akkor megnyitja majd neked fiam, a Gyönyör kapuját!!
Mert a nő a tudás, a bölcsesség forrása, s tudatása azért adatott hogy tápláljon, s erőssé tegyen Téged, ha Te befogadod.De a forrást óvni és táplálni kell, tükrözni, mert elapad!S ő felemel Téged, fiam azért hogy Te is emelhesd őt!!Így működik!Koronázd meg a nőt, hogy királya lehess!!S óvd mit a legbecsesebb ékszert, mert Ő a Te igazi kincsed!! S nélküle erőd tán lesz, de elsorvad a szíved!!
F:Köszönöm, Mester! Tehát ez a minden, a lelke, a Forrása!Így lesz!Királynővé teszem a nőmet, s a királya én leszek!

S azt hiszitek ez mese?!Pedig nem az!Ez az igaz szerelem, ahol a nő a Föld, s a férfi az ő Napja, hiszen a Földben van elültetve a MAG,benne él a tavasz, a nyár, minden virág, s az új élet belőle fakad, de mit ér a Föld s a Mag, a Nap fénye nélkül, s mit ér a Nap fénye a Föld nélkül, ahol fű, fa, virág a Nap fényét szomjazza?S mit ér a sivatag, ahol a Nap fénye elpusztít minden növényt, s helyén csak kopár sivatag marad?
 
 
0 komment , kategória:  Népi hagyományok  
Tallóztam.
  2014-08-07 06:30:50, csütörtök
 
 
Kandrács Róza

Eldobott szeretet
Magas fák és zord hegyek közt él apó és anyó. Sziklába vájt barlang lett az otthonuk. A városban éltek ők is valaha. Dolgoztak, nevelték a gyerekeket, mint annyi más ember. Teltek az évek, ők megöregedtek, a gyerekek kirepültek a családi fészekből. Magukra maradtak szép nagy házukba. Néha az unokák nevetése verte fel a csendes házat. Ilyenkor boldog volt a két kis öreg. Boldogságuk azonban nem sokáig tartott. A gyerekek úgy döntöttek kell a pénz és eladják a nagy házat. Minek az kettőjüknek. Ők meg bemennek az öregek otthonába. Ott mindent megkapnak, vigyáznak rájuk. Magához venni senki nem akarta a két kis öreget. Sok a munka, teher már az öreg a háznál. Nincs idő velük foglalkozni.
Egy vasárnap délután összejött a család, s míg a gyerekek kint az udvaron játszottak elmondták a tervüket. Sírt a két öreg... Nem, ők oda soha nem mennek. Van nekik otthonuk.
De a család már döntött! Másnap már vevő jött megnézni a házat. A fiatalokkal megegyeztek az árban. Egy hét múlva költözni kell.
Apó aznap kiment a várost körül ölelő hegyekbe. Bizony késő este tért haza. Anyóka már vörösre sírta a szemét, hogy hol lehet szegény öreg. De apó fáradtan, ám boldogan jött haza. Örömmel újságolta, megtalálta a régi barlangot, ahová annyiszor vitték kirándulni a gyerekeket. Elmondta anyónak a tervét.
Másnap útra kelt a két kis öreg. Ásó, kapa, gereblye, és élelemmel megpakolt kosár volt náluk. A hegyre kiérve nekifogtak a munkának. Kitisztították a barlangot.
Így ment ez pár napig. Apó még ajtót is faragott a bejáratra. Siettek, mert közeledett az idő mikor át kellett adni a házat. Szerencsére a fiatalok az otthonba való elhelyezéssel voltak elfoglalva. Így nem is néztek feléjük sem.
Elérkezett a nagy nap. A ház előtt teherautó állt meg. Markos emberek kezdtek neki a pakolásnak. Anyóka mutatta, mit tegyenek fel a kocsira. Összeszedtek mindent, ami egyszerű kis életükhöz kellet, s a kocsi elindult. Fel a hegyekbe. Bizony nem volt könnyű dolog a bútorokat felcipelni a barlangba. De apó jól megfizette a munkásokat, bár azok sajnálkozva tették a dolgukat.
Mikor minden felkerült, leültek egymással szemben. Szemükre könnyfátyol borult. Istenem, hová jutottak, annyi keserves munkában eltöltött év után. De nem volt idő keseregni, a sötét itt hamar leszáll. Pakolni kezdték megmentett kis holmijukat.
Lassan kialakult a rend. Mire minden a helyére került bizony már sötét este volt, s ők a fáradtságtól, már alig álltak a lábukon. Bekaptak pár falatot, s lefeküdtek a jól megszokott ágyukba. Az álom hamar rátelepedett a két kis öregre. Csak reggel ébredtek fel, s nézték hol is vannak. Apó tért észre hamarább, neki fogott a sparheltba tüzet rakni. Mire anyóka kikelt az ágyból, már jó meleg járta át a barlang száz éves falait. Készen volt a tejes kávé.
Megreggeliztek, s nekiláttak otthonosabbá tenni kis barlangjukat. Szerencsére apó mindenről gondoskodott, volt gyertya, az erdő meg adta a tüzelőt. Élelemmel jól felpakoltak, mert nem tudták mikor tudnak lemenni a városba.
Anyóka még sírdogált, de tudta, hogy ez csak így jó. Mert ők nem bírták volna ki az otthonban. Lassan beletörődött a megváltoztathatatlanba, s kezdte magát jól érezni új ,,otthonukban". Ez alatt a városban nagy volt a felfordulás. Megjöttek az új lakók, velük együtt a fiatalok, hogy vigyék az öregeket az otthonba. De bizony a házban senkit nem találtak. Néhány hátrahagyott bútordarab hevert szerte szét. Senki nem tudott semmit, hiába kérdezgették a szomszédokat. Míg az egyik gyerek oda nem szólt:
- Elmentek autóval.
Lett erre nagy ordibálás, de hiába volt minden. Senki nem mondta meg, hová tűnt a két öreg. A fiatalok elmentek a rendőrségre, s bejelentették az eltűnésüket.
Teltek múltak a hetek. Egy vadász megtalálta a barlangot, benne a két most már boldog embert. Jelentette a rendőrségen. Így megtudták a fiatalok is. Rögtön mentek, s neki támadtak apóéknak, hogy miért szégyenítik meg őket, s azonnal vissza akarták vinni őket az otthonba. Rángatták anyót, öltözzön és indulnak, de itt betelt a pohár. Apó felkapta a kis fejszéjét.
-Takarodjatok innen! Tietek lett minden. Mit akartok még?
A fiatalok csak néztek, s vállat vonva ennyit szólt az egyik:
- Dögöljetek akkor itt meg ahol vagytok.
Ezzel odébb álltak.
A két kis öreg, egymásra borult, úgy néztek a távolodó gyerekeik után. Az egyik kis unoka visszaszaladt, átölelte a lábukat és azt mondta:
-Ne féljetek, megnövök és eljövök értetek! Nálam majd jó lesz. De ők nem lesznek ott csak mi együtt
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Tallóztam.
  2014-08-07 06:29:21, csütörtök
 
 
A minap az egyik Penny Marketben citromot szerettem volna vásárolni. A gyümölcsökhöz közeledve hatalmas felirat fogadott: a citrom héja emberi fogyasztásra nem alkalmas. Végre, akadt egy hely, ahol ezt felvállalták, de sajnos sok helyen nem a vásárlók egészségét nézik és mindenféle szennyet képesek lennének rásózni az arra járókra.
Ne legyenek illúzióink: gyakorlatilag mindenütt vegyszerezett, különböző permetszerekkel kezelt gyümölcsöt árulnak. A bio, vagy kezeletlen citrom, olyan ritka, mint a fehér holló. A piacon az egyik ismerős kofánál kezeletlen citrom után érdeklődtem, aki azt mondta, ilyennel csak Olaszországban találkozott, s ha be is tudja szerezni, az jóval drágább lesz, mint a mindenütt kapható társai.
A citromban, vagy úgy is fogalmazhatnánk, az összes déli gyümölcsben egy 2007-es felmérés szerint kimutathatóak különböző vegyszermaradványok. De miért is?

Míg ezek a finomságok ideérnek Európa közepére, ha még a közeli Dél-Olaszországból, vagy Spanyolországból érkeznek is, addig bizony könnyen megpenészesedhetnek. Ezt szeretnék meggátolni, ezért különböző gombaölő szereket tartalmazó permettel, később viasszal kezelik őket. Ráadásul szükségük van egyéb növényvédő szerekre is, így ezek hatása később összeadódhat.
Arra vonatkozó pontos adataink még nincsenek, ezek a vegyszerek milyen hatással lehetnek az emberi szervezetre, azonban az állatkísérletek önmagukért beszélnek. Sok esetben akár rákos megbetegedéseket, pajzsmirigy, vese bántalmakat, erős bőrirritációt, ekcémát okozhatnak. Ezek mindenképpen óvatosságra intik az egyszeri, ám tudatos vásárlót.
Ha mindenképpen szükségünk van a déli gyümölcsökre, a citromra, vagy banánra, akkor is alaposan mossuk meg, mielőtt megpucolnánk. Ha a héját szeretnénk felhasználni a citromnak, narancsnak, akkor inkább almaecetes vízbe áztassuk be, majd folyóvízzel jól dörzsöljük meg, utána pedig ismét mossuk át. Így a vegyszerek nagy részét el lehet távolítani, ám amit a gyümölcshús már magába szívott, azt nem. Alkoholos áztatás sem segít, ráadásul ezek a szerek mind alkoholban jól oldódnak.
Tartsuk mindig szem előtt, amit nem látunk, az attól még ott van a citrom és narancs héján is, ezért a gyerekek kezébe inkább ne adjuk ezeket a gyümölcsöket. Törekedjünk rá, hogy minél kevesebb ilyet fogyasszanak a kicsik, előzzük meg a bajt.

forrás:hajraegeszseg.hu
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tallóztam.
  2014-08-07 06:27:30, csütörtök
 
 
A Fájdalomról

Ne menekülj.
Ne félj a Fájdalomtól, csak segíteni jött. Engedd meg, hogy fájjon, mert így fel tud végre jönni mindaz, amit elnyomtál, amitől féltél, amit nem engedtél meg. Ami emésztett mélyen.

Azt hitted, ha valami fáj, azonossá váltál vele. Pedig pont a megengedés által tud kioldódni. Pont így tud átszakadni a gát, és így tudod meglátni, mi volt benne. Amikor elsodor, megismered a Lényegét.

Talán épp arra jössz rá, hogy már nem is fáj. Hogy már csak tesztel az Ég, de távolról sincs már annyi valódi rossz érzés mögötte, mint korábban.

Nem a Szeretet fáj, hanem a szeretet tisztító hatása által kimosott, már nem odavaló dolgok. A kimosott hordalék fáj, a régi sérelmek és azok következményei. Nyugodtan tedd le őket.

Végül pedig fontos: nem mások okozzák Fájdalmadat. Ők csak előhozzák. Segítenek gyógyulni. Légy elég erős ahhoz, hogy megengedd ezt. Engedd meg a Szeretetet, hidd el, nem tud elsodorni. Téged nem. Csak a terheket viszi el.

A Fájdalom megélése közben is szeretni való vagy. Ha senki más által nem is, Önmagad által mindenképpen. A fájdalom megélése közben talán haragot is érzel: talán leginkább Önmagad felé. Talán van Benned bűntudat és megbánás is. És minden negatív érzelem közben ott van a legfőbb Félelem: hogy rájössz, mennyire gyűlölöd Önmagadat. Bünteted, szapulod. Most kell az erőd. Végre elhatoltál a probléma belsejéig. Akárhogy fáj is, már ne szaladj el. Mert innen már csak kifelé lehet jönni. Nemsokára jön a megkönnyebbülés.

És amikor visszatekintesz egyszer, látni fogod tisztán: a fájdalom nem azért jött, hogy le dönsön lábaidról: hanem erősíteni. És Hálás leszel neki. És még valakinek: Magadnak, amiért végigcsináltad ezt: mesébe illő kitartással, és úgy, hogy a gödör legmélyén segítő kezet nyújtottál Önmagadnak.

Ezek az igazán nagy dolgok az Életben.

(Kerényi Dorka)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Lezárult a TakarékBank újabb tulajdonosváltása.
  2014-08-07 06:24:41, csütörtök
 
 

Lezárult a TakarékBank újabb tulajdonosváltása. Az állami posta átadta részesedését annak a magánvállalkozásnak, amely a nyertese lett a kormány egy éve indított akciójának a takarékszövetkezetek megerősítésére. Az újdonsült tulajdonos, a Magyar Takarék Zrt. az FHB Bankot irányító Spéder Zoltán érdekeltségi körébe tartozik, míg a tranzakció során egy másik milliárdos, Demján Sándor kiszorult az érdemi irányításból.

Eddig egy bírói tiltás akadályozta meg, hogy Spéderék birtokon belülre kerüljenek, mert a Demjánék (egész pontosan a Demján Sándor vezetésével működő Országos Takarékszövetkezeti Szövetség) által indított perben a bíró azt akarta elérni, hogy amíg a jogi procedúrák le nem zárulnak, addig ne történjenek újabb visszafordíthatatlan folyamatok. Időközben azonban az Alkotmánybíróság sem talált érdemi kivetnivalót abban, hogy a takarékszövetkezetek megerősítésének érvével az állam belenyúlt a tulajdonviszonyokba, majd a másodfokú bíróság visszavonta az első fokon eljáró bíró tiltó végzését.

Így immár a Magyar Takaréké a TakarékBank 54,83 százaléka, amiért 9 milliárd forintot fizetett. Ennek az a jelentősége, hogy a TakarékBanknak központi szerepe van a takarékszövetkezetek működésében is, ráadásul az állam a jövőben nagyobb szerepet szán a magyar tulajdonban lévő pénzintézeteknek elsősorban a vállalatok hitelezésében. Az állam ennek érdekében tavaly 136,5 milliárd forintot juttatott a takarékoknak, és szorosabb együttműködés indult meg a vidéken egyaránt erős hálózattal rendelkező Magyar Posta és a szövetkezetek között.

Közben az FHB Bank is erősítette jelenlétét a postahivatalokban, amelyekben egyre több termékét árusítják. Az FHB Bankban ugyan kisebbségi tulajdonos az állam is, de meghatározó befolyása a pénzintézet elnök-vezérigazgatójának, Spéder Zoltánnak van, aki magánvállalkozásával is érdekelt az FHB-ban.

A TakarékBankban most többségi tulajdonossá vált Magyar Takarék nem egész 75 százaléka továbbra is a takarékszövetkezeteké, de nem mindegyiké. Csak azoké, amelyek nem ágáltak az ellen, hogy az állam tavaly egy tőkeemeléssel kisebbségbe szorította a mintegy száz takarékszövetkezetet a TakarékBankban. A kormányzati érvelés szerint mindez azért történt, hogy a szövetkezeti hitelintézetek erősebbé váljanak. Utóbb viszont így kerülhetett be a tulajdonosi körbe az FHB.

A takarékszövetkezeti szövetség, amely változatlanul Demján Sándor irányítása alatt áll, nemzetközi jogi fórumokon folytatja a vitát a magyar állammal a magántulajdonosi érdeksérelem vélelme miatt.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2014.07 2014. Augusztus 2014.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 743 db bejegyzés
e év: 6479 db bejegyzés
Összes: 40887 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 1852
  • e Hónap: 12535
  • e Év: 1534554
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.