Regisztráció  Belépés
erzsikepuskas.blog.xfree.hu
Okos emberek is tanulhatnak másoktól. Puskás Erzsébet
1934.02.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 98 
Petőfi Sándor :Valahogy
  2014-01-31 21:16:33, péntek
 
  Várom ,várom lakodalmam
Nehezen,
No de hiszen maholnap már
Itt lészen,
Nem a világ ez az egy hét,
Lemorzsolom apródonként
Valahogy.

Szegény ember fia vagyok,
Az apám
Egy kunyhót sem, egy garast sem
Hagy reám;
Baj, baj! de nem olyan nagy baj,
Azért mi csak elélünk maj'
Valahogy.

Menyasszonyom akaratos
Kisleány,
Én sem hajtok fejet minden
Szó után,
Tüzes patak a mi vérünk,
Hanem azért csak megférünk
Valahogy.

Ma ő enged, holnap meg én
Engedek,
így elejét álljuk szépen
A pörnek,
És ha nappal összeveszünk,
Este majd csak kibékülünk
Valahogy.


 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor  
Petőfi Sándor :Ősz elején
  2014-01-31 20:55:17, péntek
 
  Üres már a fecskefészek
Itt az eszterhéj alatt,
Üres már a gólyafészek
Tetejében a kéménynek...
Vándor népe ott halad.

Ott a messzeség homályin,
Ott az égnek magasán.
Látom még, mint kis felhőket,
Vagy már nem is látom őket?
Csak úgy képzelem talán.

Elröpülnek, elröpülnek,
Tavasz s nyár vendégei,
És őket már nemsokára
A kertek s mezők virága
S a fák lombja követi.

Mint szeszélyes hölgy, a mennybolt
Ajka még mosolyog, s szemébe
Könny tolul... ennek sincs vége,
S ajkán újra mosoly ül.

Bús mosolygás és vidám könny!
Csodálatos keverék.
Észrevétlen karon fogja
És egy más világba vonja
A merengés emberét.

Órahosszat elmerengek,
És ha egy elejtett tárgy
Vagy harang, amely megkondul,
Fölriasztott álmaimból:
Elmém, nem tudom, hol járt?


 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor  
Petőfi Sándor: Szívem
  2014-01-31 18:15:31, péntek
 
  Isten, alkottál-e
több ily szívet is már,
mint az én szívem?
Volt-e másban is már
ily sokféle
és ily forró érzelem?
Hű tanya ez a szív,
nemesebb barátság
hű tanyája ez.
Elhagyott, elaggott
szüleim egyetlen
lágy párnája ez.

Kert e szív, ahol
legillatosb virágid
nyílnak, szerelem!
Bánya ez, amely a
szabadság számára
kardvasat terem.

És mi szép, mi jó van
a kerek világon,
melyet nem ölel,
melyhez imádása
nem hajolna le, vagy
nem röpülne fel?

S egykor ez a szív is
megszűnik dobogni,
mint a többiek;
egykor ez a szív is
megszűnik dobogni,
néma lesz, s hideg.

Lenn a föld porában
össze fog vegyülni
majd a többivel,
s tán olyannal éppen,
kit magasb indulat
sosem gyújta fel.

Oh nem! Szívemet ne
bírja másokéval
ugyanaz a hely...
Vegyétek ki, hogyha
meghalok, barátim,
s égessétek el.

 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor  
PetőfiSándor :Megbántott a rózsám
  2014-01-31 18:07:07, péntek
 
  Megbántott a rózsám nagyon,
Haragudtam érte nagyon,
Haragudtam, búslakodtam,
Mint az effélékért szoktam.
Azt gondoltam, hogy sebemet
A sírásó gyógyítja meg,
Hogy akkor zárul be sebem,
Ha megnyílik a sír nekem.

S meddig tartott ez a bajom?
Míg megcsókolt az angyalom,
Mihelyt megcsókolt angyalom,
Mindjárt nem lett semmi bajom.
Éles, hegyes tor a szava,
S édes balzsam az ajaka.
Ilyen az a leányféle!
Mit tegyen az ember véle?

 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor  
Petőfi Sándor:Szép levél
  2014-01-31 17:55:59, péntek
 
  Szép levél, amelyet írtál,
Életemnek élete!
Benne elméd minden fénye
S szíved minden melege.

Oly forróan fested és oly
Édesen szerelmedet,
És, ki hinné? nékem mégis
Fáj, nagyon fáj leveled.

Egy redő ült homlokomra,
Amidőn elolvasám,
S e redő fáj, mintha késsel
Hasították volna rám.

Leveled virágbokor, de
Kígyó lappang a tövén.
Keresém és nem lelém meg,
De csípését érzem én.

Készakarva vagy nem tudva
Bántod eképp lelkemet?
Mely téged oly véghetetlen
És csak tégedet szeret.

Ezt kellett tehát megérnem,
Hogy az üssön új sebet,
Akinek megorvosolni
Kén' a régebbieket.

Fuldokoltam a habokban,
S kezemet fölemelém...
S te, hogy mélyebben taszíts be,
Csak azért jöttél felém?

Jer, leány, és csendesíts le,
Jer, s nyugtass meg engemet,
Mert az első sziklakőnél
Szétloccsantom fejemet!


 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor  
Petőfi Sándor : Ne bántson az meg
  2014-01-31 17:44:44, péntek
 
  Ne bántson az meg, fényes napvilágom,
Ha arcom néha elsötétedik;
Nem lehetek én, bármiként kívánom,
Még előtted sem folyton-folyva víg.

Nyugtasson meg, hogy ilyenkor szívembe
A bánatot nem te hozzád vala...
Hogyan szereznél bánatot nekem te,
A földnek égnek legjobb angyala?

Egészen más az, amiért engem néha
Kíesérteties halványság színe fed;
Én egy szellemnek vagyok martaléka,
Mely meg-meglátogatni nem feled.

Hiába kérem, hasztalan esengek,
Hogy hagyjon el, hagyjon magamra már;
Kérlelhetetlen, siket o! nem enged,
Talán örökké vissza-visszajár.

Sokszor, midőn a kéj legédesebb nedve
Érinti már-már szomjas ajkamat,
Megjelenik... kezem megáll ijedve
És földre ejti a telt poharat.

E szellem a múlt! múlt idom emléke,
A legvadabb, legborzasztóbb alak,
Mit egy pokoli bor hevétől égve
A sors viszályi kigondoltanak.

Ezen szellemnek vagyok odavetve;
Fel-feltör hozzám sírja mélyéből,
S míg súgja rémes igéit fülembe,
Lelkem lelketlen sziklává kövül.

Ne szólíts ekkor, úgysem értenélek,
Édes hangod sem hatna szívemig;
Várd el békében, míg a jelenésnek
Irtóztató órája eltelik.

Körülem ilyen álom fon hideg kart,
S miatta mégis mennyi a kínom!
Álom csupán... de mit használ? amíg tart,
Eszembe nem jut, hogy csak álmodom
 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor  
Petőfi Sándor : Falú végén kurta kocsma
  2014-01-31 17:28:16, péntek
 
  Falu végén kurta kocsma,
Oda rúg ki a Szamosra,
Meg is látná magát benne,
Ha az éj nem közelegne.

Az éjszaka közeledik
A világ lecsendesedik,
Pihen a komp, kikötötték,
Benne hallgat a sötétség.

De a kocsma bezzeg hangos!
Munkálódik a cimbalmos,
A legények kurjogatnak,
Szinte reng belé az ablak.

,,Kocsmárosné, aranyvirág,
Ide a legjobbik borát,
Vén legyen, mint a nagyapám,
És tüzes, mint ifju babám!

Húzd rá cigány, huzzad jobban,
Táncolni való kedvem van,
Eltáncolom a pénzemet,
Kitáncolom a lelkemet!"

Bekopognak az ablakon:
,,Ne zugjatok olyan nagyon,
Azt üzeni az uraság,
Mert lefeküdt, alunni vágy."

,,Ördög bújjék az uradba,
Te pedig menj a pokolba!...
Húzd rá, cigány, csak azért is,
Ha mindjárt az ingemért is!"

Megint jőnek, kopogtatnak:
,,Csendesebben vigadjanak,
Isten áldja meg kendteket,
Szegény édesanyám beteg."

Feleletet egyik sem ad,
Kihörpentik boraikat,
Végét vetik a zenének
S hazamennek a legények.



 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor  
Petőfi Sándor : Ismét könny
  2014-01-31 17:17:57, péntek
 
  Azt hittem, hogy szememből a sors
Örökre száműze,
S ismét pillámon vagy, sötét
Fájdalmak fényes követe!

Alig vidultam a boldogság
Nyájas napsugarán,
Ismét felhő takarta el,
Mely önti záporát reám.

De nem, nem zápor ez; csak egy könny,
Egy könnycseppecske csak,
És mégis kínosabb talán,
Mint volna egy egész patak.

Oh sírtam én már, sokat sírtam
Miattad, szerelem,
És sirattalak tégedet,
Szegény pusztuló nemzetem.

De ennél keserűbb könnyet még
Nem ejtettem soha,
Sem érted, égő szerelem,
Sem érted, hamvadó haza.

E könny, mint a tüzes vas, mint a
Pokolnak lángja, süt...
Irtóztatón, irtóztatón
Orromba ment a pipafüst!
 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor  
Petőfi Sándor : Már, galambom, engedj meg
  2014-01-31 17:01:43, péntek
 
  Már, galambom, engedj meg, de
Ki kell mondanom:
Legyen vége a tréfának,
Mert nagyon unom.

Eddigi szeszélyedet csak
Megbocsátom még;
Más ennyit sem tŰrne, régen
Mondta voln': elég.

Vinné el az ördög ezt az
Én jó szívemet!
Boldogságom ennek mindig
Áldozata lett.

Kifog rajtam minden gyermek
És minden leány...
De fogadom, hogy másképp lesz,
Másképp ezután.

Azért vége a tréfának,
Szedd össze magad,
És hallgasd meg ünnepélyes
Komoly szavamat:

Amit eddig még nem tettél,
Bármint kértelek,
Tedd ezennel, tedd, ha mondom,
Rögtön csókolj meg!

 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor  
Petőfi Sándor :Jó ideje lement a nap
  2014-01-31 16:30:01, péntek
 
  Jó ideje lement a nap,
Le is szállott már a harmat,
Már a hold is magasan van,
Éjfél is lesz innen-onnan.

Mit csinál mostan Juliskám?
Összetette kis kezit tán,
S imát mond: ha imádkozik:
Tudom, értem imádkozik.

Mit csinál mostan Juliskám?
Már régen el is aludt tán;
Ha elaludt és álmodik:
Tudom, felőlem álmodik.

S ha Juliskám se' nem alszik,
Se' pedig nem imádkozik,
Hanem csak úgy gondolkodik:
Tudom, rólam gondolkodik.

Gondolkozzál, gondolkozzál,
Gyönyörűséges virágszál!
Gondolataid olyanok,
Mint azok a szép csillagok.

És vajon a csillagokat,
Juliskám, nem te gondoltad?
Te gondoltad ki ezeket,
Mikor szerelmed született.


 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 98 
2013.12 2014. Január 2014.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 98 db bejegyzés
e év: 1800 db bejegyzés
Összes: 4185 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 38
  • e Hét: 2845
  • e Hónap: 10019
  • e Év: 235671
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.