Regisztráció  Belépés
kirscha.blog.xfree.hu
Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását. Kirsch Attila
1954.12.26
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/48 oldal   Bejegyzések száma: 474 
Passacaglia
  2014-01-31 19:10:16, péntek
 
 

Link
 
 
0 komment , kategória:  Videók  
Idén 120 éves a New York Palota -kávéház - Budapest
  2014-01-31 18:06:21, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Képek  
- M - Leo Malempré (1860-1901)
  2014-01-31 17:10:41, péntek
 
 

Gyönyörű kép ugye?
 
 
0 komment , kategória:  Képek  
Egy érdekesség
  2014-01-31 17:01:18, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Képek  
Ahogy Ady írta
  2014-01-31 16:34:21, péntek
 
  Ahogy Ady írta

Míg a kortárs szerzők állandó versenyben állnak elődeikkel, az elődök neve egyre tompábban vagy ellenkezőleg, fényesebben csillog. Akire minden időben, minden alkotására figyelünk, annak művészete örök. A 95 éve elhunyt Ady Endre is ilyen hatással van ránk.

Kilencvenöt éve, 1919. január 27-én halt meg Ady Endre, a magyar költészet egyik legnagyobb alakja, akinek életműve európai léptékkel mérhető. Koporsóját a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel Budapesten, és a nemzet halottjaként temették el.

Aki a könyveket szereti rossz ember nem lehet. De nem mindenki szereti egyszerre és egyformán egy-egy alkotó művészetét, írásait. Az utóbbi években sűrűn elővettem Ady prózai írásait. Az, hogy a verseit olvasom, nem feladat, sokkal inkább szerelem (és ezt még jó néhány költőre, íróra elmondható). Gondolati érzelemsíkja, szenvedélye, mély intelligenciája és ahogy József Attila jellemezte, “az az iszákos hülye" önpusztító életvitele egyszerre segítette, hogy ne csak lírai művekben teljesedjen ki. Nemcsak azért érdemes olvasni költőnket és publicistánkat, mert minden egyes alkalommal feltüzel, bátorságot önt belém. Őt olvasva ráébredek: az életet élni érdemes, s nem elmenni mellette, mert lehet, túlzott óvatoskodással sétálni, de mennyivel jobb szabadon szárnyalni.

Ady előbb volt újságíró, mint költő és író. Nagy szerencséje volt, éppen azokban az évtizedekben élt és alkotott, amikor még Magyarországon is volt sajtószabadság. És talán pont azért, mert állandó fenyegetettséget érzett, gyengült el, és hagyta magát sodródni: gyorsan és önpusztítóan élni. Talán azóta sem lehet, teljesen szabad egy újságíró, mindig van egy magasabb (és gazdagabb) cél vagy hatalom, melynek be kell hódolni, el kell fogadni. Csakhogy a költő nem lehet a kompromisszumok embere, bármely időben és korban éljen. Legnagyobb költőink: Balassa, Csokonai, Petőfi, Ady és József Attila, mind önpusztítók voltak. Hiszem, hogy ma éppúgy fellázadna a zsarnokság és az éppen aktuális háborúk ellen, mint ahogy azt az I. világháború idején, pedig tisztában volt azzal, hogy “Bal-jóslatú, bús nép a magyar,".

Ne írjuk le, ne becsméreljük irodalmunkat és képviselőit, tudomásul kell venni, hogy a gondolkodó emberek ebben a korban sem voltak olyan vakok, mint vezetőik, illetve cenzoraik. Ady halála után évtizedekig nem publikálhatták az igazságot, ma pedig túlzottan erős a széthúzás és a részrehajlás ahhoz, hogy az igazság jusson érvényre. Ady újságíróként a korának írt, de a mának is szól.

Ahogy Ady írta: ,,Vagyok, mint minden ember: fenség. / Észak-fok, titok, idegenség. / Lidérces messze fény" (Sem utódja, sem boldog őse..., 1909) HALADUNK?...

A gloire nemzete még nem tudott határozni, vajon megmentsen egy ártatlan embert, vagy engedje nyomorultul elveszni.

Túl az Óceánon egy szabadságért küzdő maroknyi népnek segítségére sietett egy óriás, hogy miközben szabadító hérosz gyanánt ünnepelik, reátegye lábát a szabadságon nem sokáig ujjongó gyermeknép nyakára.

Az északi nagy nemzet hatalmas cárja örök békét hirdet, s egymás után szereli fel a vérre szomjas százezernyi népet, s mi elfojtott lélekzettel várjuk, kinek a szívét tapossa el a harcra szomjas vad kozáksereg.

A világ egyik metropoliszában zsidóellenes színházat építettek fel, hogy innen hirdessék a Krisztust meghazudtoló tanokat: osztály- és fajgyűlöletet.

Az egész társadalom befogja fülét, hogy ne hallja millió nyomorult nyöszörgését, mely kezd összeolvadni a jövő századok megváltást hirdető, hatalmas zenéjével.

A militarizmus még mindig nyűg egész Európán, s vezetői elvárják, hogy ezt a nyűgöt bábuk gyanánt hordozzuk. S jaj annak az embernek, ki elég vakmerő bele nem nyugodni, hogy az egyenruha mindent eltakar, s az egyenruhának csak bókolni lehet.

A parlamentarizmus mintha meghazudtolná önmagát - lealacsonyodott, játékszerré vált.

Folytonos vívódás, kétely a társadalom minden rétegében, s a reformátorok most is megkapják a feszületet...

És hiába minden, minden remény, lelkünkben felzúg a kétség hangja: Haladunk?

Vajon haladunk-e?

Debreczeni Hírlap 1899. január 24.

ae



MORALISTÁK

Unalmassá lesz már a folytonos panasz. ,,Korunk hibái", ,,társadalmunk betegségei", ezek újabban a vesszőparipák. Ezeken lovagol boldog-boldogtalan, s el lehet mondani, hogy soha annyi szociológus nem botránkoztatta az emberiséget, mint manapság. Minden esetből morált vonni le, mindenkit megítélni, s az egyéni szabadság elveit csak magunkkal szemben tartani tiszteletben - ezek az újabb moralisták alapelvei. Az igazság pedig az, hogy ezek az urak rendszerint a legnagyobb hipokraták [!] és ha semmi egyebet, de az ő hibájukat fel lehet róni ennek a kornak, melynek egy régi anekdota a legjobb jellemzője:

A cigány lopott a vásáron, s üldözőbe vették.

- Fogjátok meg - kiáltják az üldöző atyafiak.

- Fogjátok meg - kiáltja leghangosabban a cigány...

...Felesleges a mesét tovább mondani. Sok cigány van a mi moralistáink között!

Debreczeni Hírlap 1899. február 8.

Erdneyda

A SAJTÓ

Szomorú dolog, hogy nálunk még a sajtó folytonos védelemre szorul. Mindenki lenézheti, mindenki öklelhet egyet rajta, s ezt - itt Debrecenben legalább - mindenki természetesnek tartja. A sajtóban keresni a hibát, a legnagyobb helytelenség volna. A debreceni sajtó legjobb tehetsége szerint teljesíti kötelességét, s bírálatra hivatott emberek nagy elismeréssel szólnak arról az eredményes misszióról, melyet a debreceni sajtó újabb időben teljesített, s jelenleg is teljesít. Mi hát az a jogos kifogás, mellyel a debreceni sajtó ellenesei álláspontjokat megokolhatják?...

A végrehajtóban Procatel ügyvéd egy szóról beszél, mely ajkán lebeg, s mely minden félreértést elenyésztene.

- Mi az a szó? - kérdi tőle az apósa.

- Magam sem tudom - mondja Procatel, s mondhatnák a fent jelzett urak.

Debreczeni Hírlap 1899. február 8.

Erdneyda

Ady Endre nagyváradi újságírókollégáival, 1908





BOHÉM ESTÉK

Előre kijelentem, hogy leleplezni akarok. Le akarom leplezni magunkat. Bohém embernek úgyis az a cudar természete van, hogy akkor is őszintéskedik, mikor semmi helye nincs.

Én tehát most őszinte leszek, s bevallok egy sikkasztást, melyet a debreceni bohémek követtek el.

A debreceni bohémek sikkasztottak.

Hasznuk nincs belőle, de ez a vétket nem enyhíti.

Elsikkasztották a világ legédesebb estéit, a bohém estéket.

Milyen tündéri esték voltak ezek, s már csak voltak, nincsenek.

Én csak éjfélig emlékezem reájuk, mert éjfél után kissé mindig megzsibbadt az emlékezőtehetségem, de addig is felejthetetlenül szépek voltak.

...Némán, komoran foglalták el a hosszú asztalt a bohémek. Az elnöki székben méltóságos arccal ült a legfőbb bohém: Komjáthy János, azután a legelemibb rend megtartása nélkül foglaltak helyet a többi bohémek.

Aztán egyre hangulatosabb lett a bohém társaság.

Éjfél körül távoztak a társaság gyengébb, de bájosabb tagjai - ott maradtak a gyengülni óhajtók, de kevésbé bájosak.

Eddig emlékezem én.

Az éjfél után történtekből csak egy-egy pohárkoccintás csendül vissza fülembe, a többi értékes mozzanatok legfeljebb sejtésem édes világában élnek.

A hajnali szellő gyöngéd cirógatása ismét megreparálta emlékezőtehetségemet, s éreztem, hogy az éjjel jól kellett mulatnunk.

Ilyen volt egy-egy bohém este.

Szépek voltak nagyon, s rossz viccek és rossz borok mellett mások nem tudtak volna úgy mulatni, miként mi mulattunk.

Ezeket a bohém estéket saját bohém-magunk sikkasztottuk el.

A sikkasztásnak mi volt az oka, talán alig sejtem.

Vagy nem vagyunk már jó bohémek, vagy nagyon is jók vagyunk.

Ez, ez. Nagyon is jó bohémek vagyunk. Valljuk be az okot: bohém módra összevesztünk.

Összevesztünk, s elsikkasztottuk a bohém estéket...

Bohémek, bohémek, édes jó kollégák, halljátok meg kérő szavamat!

Veszekedjünk, marakodjunk tovább is, ha már úgy megszoktuk, de tartsunk egy-egy este fegyverszünetet: egy-egy bohém estét.

Hiszen olyan szép volt az a bohém este, pedig én csak éjfélig emlékszem reá...

Debreczeni Hírlap 1899. március 2.

Adieu



ÍRÓK, KIK NEM ÍRNAK

Úgy emlékszem, húszezerhez közel van azoknak a magyar íróknak a száma, kiket Szinnyei bácsi gyűjtőkönyve eleddig felsorolt. De mennyi lesz még. Minálunk mindenki ír. Régi vicc, de nem is vicc, hanem igazság: nálunk többen írnak, mint olvasnak.

Azon csodálkozunk csak, hogy Nagyváradon nem tett kísérletet valaki egy szépirodalmi lap megindításával. Nem azért, mintha vidéken egyáltalában szükség volna ilyesmire, de mert három-négy példányban mégiscsak meg lehet jelentetni, s ez már elég egy sereg ember írói vágyakozásának betöltésére.

Hiába, ez a mulasztás is az egészséges, számító nagyváradi gondolkozást dicséri. Debrecenben még elcsúszhat egy szépirodalmi lapkísérlet ,,a régi erkölcsös irány" szolgálatában. Másutt is akadhatnak fiatal, lelkes ábrándozók, kik terveiknek áldozzák fel a körülmények számbavevését, s nem megfordítva. Minálunk nem lehetséges ez.

Annyira nem, hogy nálunk, ahol annyi az úgynevezett író: abszolúte nem írnak az emberek. Nem értve természetesen a hírlapok tárca- és egyéb belletrista cikkeit.

Eddig évenként lehetett egy kis szemlét tartani az évi szépirodalmi termelés felett. Ez évben nincs reá szükség. Szunyogh Lórándné nótáskönyve gyűjtemény, s inkább zenei becsű, Sas Ede verskötete tulajdonképpen régi esztendők szétszórt munkája. Szerzőjük maga nem várt sokat tőle. S minden animozitás nélkül szólva, a kollegialitás csinált sikert. Ám három vagy négy darabja a kötetnek értékes és kedves dolog. De evvel aztán vége is a sorozatnak. Jantsovits Jenőtől jelent még meg egy füzetnyi szárnypróbálgatás, de ez nem sokat számít.

Legjobban jellemzi [a] mi íróinknak nemírás betegségét, hogy Nagy Endre kinyomatta ugyan Rózsa című nagyon értékes kötetét, de elkedvetlenedve nem adott ki a kezei közül egy példányt sem - néhány tiszteletdarab kivételével.

A mi íróink nem írnak, mert nagy józanul belátják, hogy a nagyobb ambíciójú írás nagy luxus. Mivel pedig a pénzpiac állapota nem engedi meg a luxust, legkevésbé író embereknek - hát nem írnak. Vagy ha írnak, hát napi szükségletre, hírlapok számára. Mert az írás is árucikk, s ezekre a cikkekre most nincs szükséglet.

Hogy lesz-e később, elválik. Egyelőre úgy vagyunk, hogy vannak íróink, de - nem írnak...

Szabadság 1901. január 12.

Ady Endre és Boncza Berta, 1915 (Csinszka) (fotó: Székely Aladár PIM, vágva)

Felhasznált irodalom:
Nyugat

Ady Endre álnevei Gulyás Pál: Magyar írói álnév lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1956. (1978. második, változatlan kiadás) és Sz. Debreczeni Kornélia: Magyar írói álnév lexikon. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1992.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Reggeli ébredés
  2014-01-31 15:49:29, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Képek  
A műveltség akár innen is elindulhat
  2014-01-31 15:47:04, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Képek  
Hogyan kérte meg Mikszáth a feleségét…
  2014-01-31 15:38:12, péntek
 
  Anekdota estére - Hogyan kérte meg Mikszáth a feleségét...A fiatal Mikszáth nagy csínytevő hírében állt, amikor Mauks Mátyás főszolgabíró mellett a közigazgatási pályán próbálkozott. Egy nap egy csomó aktát vitt be principálisához aláírásra.

Mauks szokása szerint csak félszemmel bepillantott és szótlanul aláírta őket. Hanem az egyik aktán megakadt a szeme. Kivette a csomóból és íróasztala szélére tette.

- Micsoda bolondság ez? - kérdezte szelíden.

Mikszáth Kálmán elpirult, zavarba jött, egy szót sem tudott szólni.

A szolgabíró csak ennyit mondott:

- Kálmán, öcsém! Ez az akta itt marad, ezt még majd megapelláljuk a királyi táblához.

Az aktában ez állt:

“Én, alulírott szavamat adom, hogy Ilonka lányomat egy éven belül Mikszáth Kálmánhoz adom feleségül."

Mikszáth végül 1873-ban titokban házasságot kötött Mauks Ilonával.



Forrás: Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
93 éves korában elhunyt Jancsó Miklós
  2014-01-31 15:30:28, péntek
 
  93 éves korában elhunyt Jancsó Miklós az egyik legismertebb magyar filmrendező. A hírportálnak a hírt Mészáros Márta, második felsége megerősítette. Az eredetileg jogász végzettségű Jancsó Miklós 1946-ban költözött Budapestre, beiratkozott a Filmművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben rendező szakos diplomát szerzett.

Jancsó MiklósAz ötvenes években híradófilmek készítésével kezdte pályáját, 1958-ban pedig megrendezte első saját játékfilmjét, A harangok Rómába mentek címmel. Későbbi filmje, a XIX. századi betyártörténetet feldolgozó Szegénylegények rengeteg fesztiválon nyert díjat, illetve kapott jelölést. Nevéhez olyan világhírű filmek kötődnek még, mint az Oldás és kötés, a Csend és kiáltás, a Fényes szelek, az Égi bárány. Utolsó játékfilmjét, az Oda az igazságot a 2010-es Filmszemlén mutatták be, 2011-ben közreműködött rendezőként a Magyarország 2011 című szkeccsfilmben is.

Szociális érzékenységét abból a csalódásból eredezteti, melyet a második világháborús visszacsatolások után élt meg. Az akkori dzsentroid, úri Magyarország képtelen volt gyűlölködés nélkül viselni magát, gőgje és kulturálatlansága szinte lehetetlenné tette a konszolidációt - ahogy Jancsó fogalmaz Bacsó Péterrel készített életmű-interjújában. Ifjúkorának fő élménye volt Magyarország periferizálódása kulturálisan, politikailag, és főként szellemileg - “a negyvenes évek már nem adtak Ady Endréket az itt élőknek". Ebben a helyzetben csatlakozott a népi mozgalmakhoz. Traumaként emlegeti, hogy 1944-ben, a németek bevonulásakor nem volt ellenálló.

Jancsó Miklós bírálta a nemzetközi és hazai televíziózás minőségét, nem is olyan rég úgy nyilatkozott az Magyar Televíziónak, hogy a televíziózás rontja a közízlést és a konzervativizmus melegágya. “Ahogy megvannak csinálva a műsorok. A formával. Mert a forma és a tartalom nem elválasztható egymástól, mert a forma maga a tartalmat is jelenti. Vagy lehet, a forma maga a tartalom."

Jancsó Miklós művészetét több rangos díjjal is jutalmazták, a többi között kétszer kapott Kossuth-díjat, 1980-ban kiváló művész lett, több rangos fesztivál (Cannes, Velence, Split) életműdíjasa, Budapest díszpolgára, a Magyar Mozgókép Mestere.



Link
 
 
0 komment , kategória:  Napi hírek  
Szép álmokat
  2014-01-30 18:34:39, csütörtök
 
 

Link
 
 
0 komment , kategória:  Videók  
     1/48 oldal   Bejegyzések száma: 474 
2013.12 2014. Január 2014.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 474 db bejegyzés
e év: 3482 db bejegyzés
Összes: 12902 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 79
  • e Hét: 2955
  • e Hónap: 16075
  • e Év: 492620
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.