Regisztráció  Belépés
memi59.blog.xfree.hu
A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja, és nem juttatja koldusbotra azt, aki adja. Szeretem a jó idézeteket, melyek elgondolkodtatnak, néha irányt mutat... Molnar Emma
1959.03.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 114 
A holdfényben a nő százszorosan megszépül.
  2014-01-29 13:56:56, szerda
 
 



Nem véletlen, hogy a nőket megéneklő költők a holdat emlegetik! A holdfényben a nő százszorosan megszépül.


Anton Pavlovics Csehov
orosz író
1860. január 29. — 1904. július 15.
 
 
3 komment , kategória:  Nőkről-férfiakról  
Mit gondoltok??Igy van??
  2014-01-29 12:55:20, szerda
 
 


Semmiben sem nyilvánul meg olyan világosan az emberek jelleme, mint a játékban.

Lev Tolsztoj
 
 
1 komment , kategória:  Család  
Honvágy
  2014-01-29 12:52:09, szerda
 
 



Az esti csöndben, mikor az ember csak a homályos ablakot látja, mely mögött lassan-lassan álomba merül a természet, a külső világ, mikor csak idegen kutyák rekedt ugatását és idegenek harmonikájának gyönge nyöszörgését hallja, nehéz másra gondolnia, mint távoli, meghitt fészkére. Aki már volt zarándokúton, akit a szükség, a kényszer vagy a sors szeszélye elszakított otthonától, övéitől, az tudja, milyen hosszú és fárasztó szokott lenni a csöndes falusi est idegen tájakon.


Anton Pavlovics Csehov
orosz író
1860. január 29. — 1904. július 15.




 
 
0 komment , kategória:  Anyanyelvről-Haza-Szűlőfölről  
Pecznyík Pál-Hála, versírásért
  2014-01-29 12:49:29, szerda
 
 



Hála, versírásért

A versírást nem tanultam,
csak magamtól kezdtem én,
Megváltómról, kitől üdvöt
kaptam, vére érdemén!

Hála, több mint hatvan éve,
versek által szólhatok,
széles úton járó népet,
keskeny útra hívhatok.

Van: ki verseim kedveli,
van: ki neheztel reám,
bár nem tudom, bár nem hallom,
tudja, hallja jó Atyám.

Bánom, hogyha verseimmel
megbántottam lelketek,
higgyétek el, nem akartam
ártani én, senkinek.

Verjetek csak nyelvetekkel?
Amíg élek, felfogom,
ámha mennybe szárnyal lelkem,
verhetitek, hűlt porom.

Egykor, a nagy Bíró előtt,
tetteimre fény derül,
Uram tudja: érte tettem,
s nem rója fel, vétkemül.
Pecznyík Pál
Celldömölk
2012. VIII. 15.

 
 
0 komment , kategória:  Versről-Könyvekről-gondolatok-  
Jókai Anna-Az értelmiség nyomorúsága
  2014-01-29 12:46:48, szerda
 
 



Jókai Anna-Az értelmiség nyomorúsága

Az ember naivitása, hogy újra és újra azt reméli, rossz után csak jó jöhet. Ritkán van így. Már az is öröm, ha a rossz más, enyhébb formában, némiképp változatosabban köszönt a világra. Mint esetünkben, Magyarországon. De tragédia, ha a meg nem értett alkalom a lehetségessé vált jót teljes negativitásba fordítja. Mint Balkán-szerte és Oroszország táján. Nem, nem ezt képzeltem el én sem, ami lett. A realitás leszállított itt a földre, egy-kettőre, minden álmodozót. Az értelmiség huppant a legnagyobbat. Egyrészt nem volt képes szellemi kontrollt teremteni a politika felett, másrészt kényszert érzett arra, hogy az iszapbirkózásokba akár küzdőként, akár döntőbíróként belebonyolódjon. Mindenképpen bemaszatolódott. S bizonyos fokig nevetségessé is vált - hiszen menetközben kiviláglott, semmi szó többé nem fontos; a pénz a fontos. Fejre állt a természetes rend. Nem az ember használja a pénzt, hanem a pénz használja emberét. Pénzember: árulkodó, rejtett birtokos-kapcsolat. A pénz a gazda. Hullajt néha, odapotyogtat a kultúrának, a művésznek valamit. Meg is kell forrón köszönni. Hála neked (ez itt a reklám helye).
Különben is: ki az értelmiségi? Magával a fogalommal is csínján kell bánni. Diplomához kötött? Netán a doktori címhez? Jól ismert tény, hány kutyaütő szaladgál ,,dr"-rel a neve előtt. Nálunk hemzsegnek a különféle titulussal fölruházott urak és hölgyek. Az elvégzett felső iskola nem minősít. Vannak ordítóan műveletlen szakbarbáraink - vagy ami még keservesebb, sokan a saját szakmájukhoz sem értenek, különösen alkotó fantáziájuk silány. Alkotni nemcsak a tudományokban, a művészetekben lényeges, hanem mindenütt, ahol e kezdeményezés az emberen múlik. Az értelmiségtől megkívántatik az átfogó gondolkodás; nemcsak bepillantás a dolgok erdejébe, hanem valamiféle átlátásais az egésznek. Számomra az az értelmiségi, akinek nagyképűség nélküli tartása van, saját, de nem kisajátított világképe, biztos, de nem elmerevült tudása, és jóakarata, amit a többiek érdekében folyamatosan működtet. Csak úgy, megszerzett papírral a zsebünkben értelmiségként tetszelegni nem nagy kunszt - ez a felelősségvállalásra is kevés. Az értelmet a szellem világossága gyújtja fel: a szellemi ember az, akinek - éppen mélyebb tudása okán - felelőssége van, mi lett a világból, éppen ő általa, vagy mi nem lett a világból, talán miatta is.
Valóban, az elnyomó hatalmak előszeretettel tizedelték az értelmiséget. De mindenki mást is, aki moccant, dacolt, szájalt. A lágerekben egymás mellett feküdt a poloska-lepte priccsen professzor és kétkezi munkásgyerek, joghallgató és parasztlegény, varázsos költő és analfabéta. Az ilyen-olyan, már ravaszabb rendszer pedig (a hangzatos jelzővel ellátott áldemokrácia) már nem fizikailag gyötör, nem a mozgásban korlátoz, hanem kilúgoz, manipulál, beígér, fölbérel és megfizet. Ez a fenyegetőbb. Ez az a csapda, amibe nem szabad az értelmiségnek besétálnia; de ha csakértelmiségi marad, könnyen lépre megy.
Az értelmiség nyomorúsága, minél zajosabb csinnadratta övezi, annál látványosabb. A szellemi ember csöndes, munkálkodása szinte észrevétlen, felelőssége mégis óriási: teszi-e, a jelenben ugyan még csak részben kivitelezhetőt, mondja-e a még csak alig fölfoghatót, bírja-e a majdnem elviselhetetlen magányt és értetlenséget.
Vajon az értelmiségnek kell eszmékkel ellátnia a társadalmat? Ez volna rendeltetése, hogy a saját kútfejéből kipattant, egymással vérig ütköző ,,igazságokkal" tündököljön? Vagy egyszerűen (és nagyszerűen) csak ki kellene olvasnia a világlét törvényeiből, persze önnön korára és hazájára alkalmazva: merre és hogyan? Én ebben az érzékenyközvetítésben hiszek. Amikor a hiteles személyiség tud valamit az örökből, amihez aztán szerzett, megszenvedett gondolatát hozzáadja; a monoton, elvékonyodó jövőképet így dúsítja fel. A szellemi ember és a valódi értelmiségi mindig az ideológiák fölött gondolkodik. A múlt eszméiből csak az el nem avuló alapeszméket őrzi; sohasem a makacs rögeszméket. S az óvatosság még így sem árt. A kényszerrel hirdetett, megparancsolt eszme eredetében bármily nemes és igaz, terjesztése során óhatatlanul téveszmévé züllik, szimpla ideológiává süllyed, mert a szabadságot, a szabad akaratot veszi semmibe. Az egyén szabad akarata nélkül pedig nincsen útválasztás, csak egybeterelés; nincsen meggyőződés, csak érdek.
A kérdéskört szűkítve: milyen hatása van az irodalomnak a társadalomra? ,,Semmilyen?" ,,Óriási?" ,,Valamicske?" - a sommás ítélet lustaság vagy tévedés.
Nagy ritkán, amikor az időszalagon egy-egy aion végén csomó képződik (kairosz), a radikális váltás-ponton az irodalom a nyargaló történések alá igenis friss lovat adhat, legközelebbi honi példa rá a mi ötvenhatunk. Kivételes helyzetekben bizonyos típusú irodalom hatásos eszközként is használható. Nincs ezen az ,,eszközségen" szégyellnivaló - mint ahogy azon sincs, ha egy másfajta irodalom - természeténél, ihletforrásánál fogva - erre a közvetlenül beavatkozó szerepre nem alkalmas. De a forradalmak bizony ,,elzúgnak", a helyzetek ellaposodnak. Ha győz az ,,ügy", az írót a társadalom lassan, de biztosan lekoptatja, érdemeit elfelejti. Ha pedig veszít, a zászlóhordozót egy-kettőre kiirtják, vagy - ami még szomorúbb - megpróbálják a másik fél zászlaját a markába nyomni. Néha, sajnos, sikerrel. Ezért jobb, ha nem általánosítunk. Most, látszólag, olyan időt élünk, hogy akár a tengerpart fövenyére is írhatnánk a betűt, mintha mindent elmosna a hullámverés. Most és látszólag. Fütyül ránk a társadalom - hacsak nem mi vagyunk hajlandók a pártok dallamvezetése nyomán fütyülni. Ettől a jó ízlésű író tartózkodik; nem is képes rá; hallgat; vagy belátja: akár ír, akár nem ír, ez önmagán kívül talán senkit sem érdekel. A ,,társadalom" megy a maga feje után, a többség a könyvet, ha elég rikító és pehelykönnyű, pillanatnyi szórakozásként elfogadja, s az összelapított Colás-dobozzal együtt az ablakon kihajítja. Nem is kár érte. Fogyóanyag. Mások a számukra olvashatatlant puszta sznobériából a szembetűnő polcon tárolják. Megfér itt egymás mellett súlyos és üres; nem bántják egymást, egyelőre le sem is lepleződnek.
Most, látszólag, egyelőre: kulcsszavak. Arról beszélnek, amiben hiszek. Semmi sem végleges, semmi sem végzetes. Hagyjuk a ,,társadalmat". Az irodalom a személyes lélekhez szól. Azt hivatott megérinteni. Nem száraz tudálékosság, de nem is infantilis játszódás. Ami meg van írva - meg van írva. Hat a nagyidőben; akihez valóban eljut, abban tovább dolgozik.
Minden fontos könyv tett; nemző-aktus. S minden érett olvasat fogantatás.
S ami születik majd: akár a ma ültetett diófa gyümölcse. Nem a mi dolgunk többé.


Magyar Irodalmi Lap
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Jókai Anna  
Nagy László: BÁNAT ÉS GYALÁZAT
  2014-01-29 12:45:04, szerda
 
 



Nagy László: BÁNAT ÉS GYALÁZAT

Engem nem ringat ringató,
de csöndes leszek nemsokára,
nem üt lelkembe fecske szárnya,
holttal tele van az a tó.

Halott nékem az anya-öl,
az én szemeim ólomgombok,
fejemben megfagytak a gondok,
halvány az is, mi tündököl.

Engem nem sirat sirató,
haldoklik isten harsonása,
egy láb alatt vagyok bogárka,
dallam gyaláz és kurta szó:

Sarkantyúra most pendülj,
duhajságra most zendülj,
gyöngyharmatot rabolj most,
szemeidet azzal mosd,
csillagos ég nem őriz,
elvisz piszkos esőviz.
 
 
0 komment , kategória:  Vers gyüjtemény  
Anna Ahmatova: A szerelem
  2014-01-29 12:38:59, szerda
 
 



Anna Ahmatova: A szerelem

Hol mint kígyó,lopakodik,
bűvöl-bájol, szívünkbe surran,
hol szelíd galamb, napokig
burukkol fehér ablakunkban,

violaillatként repül,
vagy csillanó szép jégciráda...
De vezet, rendületlenül,
egy nyugtalan, nehéz világba.

Hegedű húrján sír-nevet...
S a szíved elszorulva dobban,
ha hirtelen fölismered
egy először- látott mosolyban.

Rab Zsuzsa

 
 
0 komment , kategória:  Szerelmes versek-idézetek  
Várnai Zseni
  2014-01-29 12:37:18, szerda
 
 



Anya- és proletárköltőként említették a kritikusok, irodalmárok. Bár egyszerűen, sőt néha pongyolán fogalmazott, versei többek voltak egy gyermeket nevelő asszony vagy egy szocialista világnézetet valló nő gondolatainál. Több volt a proletárköltőknél, még akkor is, ha egy olyan korban alkotott, mikor a művészetet minden erővel a pártprogramhoz szerették volna hajlítani.
Weis Eugénia 1890. május 25-én született Nagyvázsonyban. Szabó édesapja úgy döntött, Budapestre költözteti népes családját, a könnyebb megélhetés reményében. Eugénia (a név francia változatának becézése a Zseni) a Dohány utcai polgári iskolában tanult, később gyors- és gépíró iskolát végzett. Felkeltette érdeklődését a színészet, 1908-ban elvégezte az Országos Színészegyesület Színiiskoláját. Nem ezt az utat választotta végül, sosem lépett színpadra.
1909-ben Peterdi Andor proletár író felesége lett, s férje révén kapcsolatba került a munkásmozgalommal. Megírta első költeményét, az Anyaságot, mely a Népszavában jelent meg. Első verseskötete - mely ezt a verset is tartalmazta - a Katonafiamnak! címet viselte. A címadó vers miatt a Népszava számát, melyben megjelent, elkobozták, Várnai Zsenit pedig vád alá helyezték. Az első világháború elhúzódása miatt a Szociáldemokrata párt munkabeszüntetésre szólította fel a munkásokat. Zseni verse az őszirózsás forradalom egyik jelképe lett. A katonafiúkat szólítja, mint anya, ne támadjanak saját vérükre, népükre: ,,Ne lőjj, fiam, mert én is ott leszek." Férje a legenda szerint két vörös rózsacsokrot tett ágyára: ,,Hiszen te egy tehetség vagy, ha így folytatod, te leszel a proletárok Máriája."
1911-ben született meg első kisfiuk, Miklós. 1916-ban megjelent Zseni Gracchusok anyja című verseskötete. Az anyaság érzése, erkölcsi dilemmái egész életét és költészetét meghatározó élménnyé váltak. A kötet mesél a terhességről, vajúdásról, születésről és a gyermekről való gondoskodásról. Zajlik a háború, s itt-ott behatol ebbe a zárt, meghitt világba. Az anya a béke után vágyakozik. ,,Az anya nem értheti meg a háborút és a frázisokat, emberi marad, a termékenység utálja a pusztulást, a tej testvére a vérnek. (...) Vajon mi teszi rokonszenvessé ezt az írónőt? Az, hogy ismeri tehetsége határait. Hangköre szűk, de nem igyekszik - mesterségesen - tágítani. A szerelemről, az erotikáról s sok más egyébről nincs mondanivalója, de az érdeklődési területén túl nem is foglalkozik velük. Lépést tart kis, szelíd gondolataival, a forma - többnyire sikerülten - követi a lélek belső mozgását, eltakarja, engedelmesen és kedvesen reásimul." - írta róla Kosztolányi Dezső. Kaffka Margit is elismeréssel adózik a verseskötetet olvasva: ,,Ha egyszer majd (s tán nemsokára) meg kell harcolnunk ezen a darab földön mindazért, amit jónak, igazságosnak, kiharcolnivalónak, életáldozásra méltónak hiszünk - ez az ifjú nőember ott lesz a helyén, csak szólni kell neki, vagy még szólni se kell neki - egész bátor, lelkes és áldozó mivoltában, alkuvás nélkül és akár a végletekig... ilyesmit érzünk a versesfüzete forgatásakor!"
1915-ben megszületett második fia, Gábor, aki később elismert festőművész lett. Anyaszív címmel 1917-ben újabb kötete jelent meg. Sajnos elsőszülött fia, Miklós 1917-ben elhunyt. A költőnő 1921-ben megjelent Fájdalom könyvében jegyzi papírra mély bánatát. Régi és új versek gyűjteménye ez a kötet, a forradalmi verseket mellőzi, fő témája az anyaság. ,,Nem csak az anya éneke ez már, hanem magáé az anyaságé, amelynek méhe egybeforrva hordozza a születés és halál, az egész élet rejtélyét, azt a rejtélyt, amelynek minden ember részese." - írja Kárpáti Aurél.
,,Valahol már az őrület dobol.
Ó, Fájdalom, most annyi préda van,

Halál elé feszült sok férfimell,
Nekem csak az ő egy élete kell,

Lelankadt szirmú kis ájult virág.
Ó, halljad Isten, ó, halljad világ,

Gonoszsággal és bűnnel vértezett!
Én nem vétettem, Ő sem vétkezett,
( Könyörgés kisfiam életéért, részlet )

A legtöbb vers a gyermekét elvesztő anya fájdalmáról szól:
A végtelenben egy napot
Csak pár évet, pár hónapot,
a végtelenben egy napot
Alszol egyedül gyermekem.

Csak egyet álmodsz, és jövök,
A földön itt misem örök,
S melletted leszek újra én.

És rád roskadok, Mindenem.
Ott messze túl a Mindenen,
Ott újra eggyé forradunk.

Köröttünk zeng a végtelen,
De túl a földi életen
Nem érhet többé semmi vész.

S újra viselem gondodat,
Csak még pár földi dolgomat
Elvégzem, s aztán jövök.

Addig az álmod szép legyen,
A másvilági réteken
Szebbek talán az álmok is.

Aludj, aludj, s már ott vagyok,
A végtelenben egy napot
Aludjál addig, gyermekem.

Mindeközben 1919-ben forradalmi verseiből is megjelent egy gyűjtemény, Vörös tavasz címmel. Azonosult a munkásmozgalmak eszméivel, de hangja eltért a kor epigonjainak hamis hangjaitól, szívből szólt, az emberek nyelvén beszélt. A Tanácsköztársaság ideje alatt az Írói Választmány tagja volt. 1919-ben született meg lányuk, Mária. A Tanácsköztársaság bukása után a családra nehéz napok vártak. Férjét különítményesek hurcolták el. A fehérterror idején is vállalta forradalmi verseit, hol természeti képek mögé, hol Bibliai történetekbe bújtatta mondanivalóját. Emléksorok, A világ asszonyaihoz és Forradalom címmel jelentek meg kötetei. Az Ím itt az írás 1927-ben látott napvilágot, társadalmi problémák, a gyengék szenvedése felett érzett fájdalom, békevágy, a részvét, az anyai érzelmek törnek benn felszínre. ,,Ez a kötet a magyar líra java termése közül és az első foglalású hangok közül való" - írja Tersánszky J. Jenő
1928 és 1942 között Zseni a lipótvárosi zsidó nőegylet kulturális tevékenységét szervezte. Férje a két háború között műkereskedéssel foglalkozott. 1930-ban a költőnőnek újabb kötete jelent meg, Kórus szopránban címmel, mely versekre és szavalókórusra osztható. A Kuli pár szem rizsen él, vagy a Jöjjetek építők! című művek valóban nem otthoni olvasgatásra, hanem kórusok harsogó szavára íródtak. Fia, Gábor az Ernst Múzeumban tartotta első kiállítását festményeiből, a már nem élő Csontváryval. Csodagyerekként tartották számon. ( 1939-ben távozott Amerikába, később az amerikai hadseregbe lépve részt vett a normandiai partraszállásban és a német haláltáborok felszabadításában.) A költőnőnek 1935-ben jelent meg Fekete bárány című kötete, majd Én mondom és te add tovább! címmel jelent meg gyűjteménye. A fasizmus térhódításával hangja egyre szenvedélyesebbé válik. Egy antifasiszta csoport vezetője volt, bujkálnia kellett. 1944-ben a szovjet seregek bevonulását várta, illegális röpiratokon terjesztette Kopogtatok című versét.
A háború után az Új idők és a Kossuth népe munkatársa volt. Az épülő szocializmust, a társadalmi változásokat üdvözlő költeményei egyre népszerűbbé tették. Hagyományos, hétköznapi nyelven írt, ahogy Lesznai Anna írta róla: ,,mondanivalója kap meg még inkább, mint kifejezésmódja. (...) Világosak és könnyen memorizálhatók - s a népszerű himnuszok és népies rigmusok átütő erejével hatnak." Zseni kedves barátnője volt Kéthly Anna szociáldemokrata képviselőnő, Zseni egyszer így nyilatkozott róla: ,,Makulátlan egyénisége és a belőle áradó erkölcsi erő lefegyverezte politikai ellenfeleit, azokat is, akik egyébként halálos ellenségei voltak az eszmének, amelyet képviselt." Zseni a háborúk viharai által megtépázott, mozgalmas életét önéletrajzi regényekben jegyezte le. 1942-ben került kiadásra az Egy asszony a milliók közül, melyet a Mint viharban a falevél követett, melyet lányával, Peterdi Máriával közösen írt. (Mária író és műfordító volt.) A Fényben, viharban 1958-ban látott napvilágot, a forradalom után, s 1962-ben a Nem volt hiába követte. Ez utóbbi regényt a második világháború borzalmai ihlették. A nyilas terror idején Zseninek és lányának, Máriának is bujkálnia kellett. Máriának Szőnyi Jenő festőművész és családja adott menedéket. A házat belövés érte és a lakóknak menekülniük kellett. ,,A legmagasabb férfi, Szőnyi, a kétméteres énektanár a feje fölé emelte a ház legkisebb gyerekét, hogy a harcoló felek messziről láthassák, hogy civilek menekülnek kisgyerekekkel az égő házból - az aszfalton kopogtak a golyók, mint a jégeső." - jegyezte le lánya emlékeit a könyvben Várnai Zseni. Lánya szerencsésen megmenekült, bár beteg volt és kórházba került, de később találkozhatott édesanyjával.
Zseni munkásságáért 1956-ban József Attila díjjal, 1969-ben SZOT díjjal jutalmazták. Verseit több nyelvre lefordították. 1958-ban hosszú betegeskedést követően férje, Peterdi Andor távozott az élők sorából. Számos verseskötete jelent meg a soron következő években, új versekkel vagy a régieket csokorba fogva: Üldözött versek, Válogatott versek, Élők, vigyázzatok!, Nyugtalan madár, ének az anyáról, Idő heroldja, Vers és virág. Sorsod foglya vagy!, Budapest örök városom, Áldott asszonyok, és még jó néhány kötet. Késői verseiben az öregedés, az élet múlásának problémáin mereng. Nem csak felnőtteknek írt, gyermekeknek szóló művei is nagy népszerűségnek örvendtek (A mesélő erdő, Furulyaszó, Tündérkert, Az igazlátó király). Hosszú és viszontagságos élet adatott számára. 1981. október tizenhatodikán hunyt el Budapesten. Lányával és férjével közös síremléke a Kerepesi temetőben található.
Juditty
Források:
http://dorysmay.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1048134
Tersánszky J. Jenő: Várnai Zseni: ím itt az írás, 1928. 5.szám
Fenyő László: Kórus szopránban 1930. 16. szám
Kárpáti Aurél: A fájdalom könyve, 1922. 8. szám
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=28972
http://hu.wikisource.org/wiki/Várnai_Zseni:_Gracchusok_anyja
Kosztolányi Dezső: Gracchusok anyja, Várnai Zseni az anyaságot dalolja. Nyugat 1917. 3. szám
http://www.irodalmijelen.hu/node/3681
http://asszociacio.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=98233
http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/05/288.html
http://mek.niif.hu/02200/02227/html/03/460.html
http://atman.freeblog.hu/archives/2008/02/06/Varnai_Zseni_eletrajza_/
http://kapcsolat.hu/forum/varnai_zseni
http://www.irodalmiradio.hu/femis/muveszetek/4muveszek/v_menu/varnaizs.htm



 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Várnai Zseni  
Az adott szó ...
  2014-01-29 12:31:54, szerda
 
 



Az adott szó többet ér a pénznél.

Anton Pavlovics Csehov
orosz író
1860. január 29. - 1904. július 15.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Anton Pavlovics Csehov gondolata
  2014-01-28 12:31:52, kedd
 
 



A könyv kotta, a beszélgetés pedig ének.


Anton Pavlovics Csehov
orosz író
1860. január 29. — 1904. július 15.
 
 
1 komment , kategória:  Versről-Könyvekről-gondolatok-  
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 114 
2013.12 2014. Január 2014.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 114 db bejegyzés
e év: 1826 db bejegyzés
Összes: 12962 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1345
  • e Hét: 5077
  • e Hónap: 36071
  • e Év: 449422
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.