Regisztráció  Belépés
vg999.blog.xfree.hu
Az ÉLET a lényeg! xxx xxx
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Az őskor óta használjuk a vegyi fegyvereket
  2014-01-30 23:00:02, csütörtök
 
  Sajtóhírek és szemtanúk - sokszor ellentmondásos - beszámolói szerint augusztus 21-én a szíriai kormány a felkelők ellen egy rendkívül veszélyes idegmérget, szarint vetett be, amely több száz - egyes becslések szerint akár 1400 - ember halálát okozta. Háborúban utoljára negyed évszázaddal ezelőtt Szaddam Husszein iraki diktátor vetett be a kurd város, Halabdzsa ellen vegyi fegyvert, amely az 50 ezer fős település lakóinak tizedét ölte meg. Az ENSZ által 1954-ben tömegpusztító fegyvernek minősített vegyi fegyverkezés története egészen az őskorig visszanyúlik.




Szinte valamennyi ókori nép

Az emberiség már a késő kőkorszakban (i. e. 10 ezer) is használt vegyi fegyvernek minősülő szereket vadászatai alkalmával, illetve az ellenséges törzsek ellen. A 12 ezer évvel ezelőtt Afrika déli részén élők a természetben fellelhető anyagokkal, például kígyó vagy skorpió mérgével kenték be nyílvesszőik hegyét, amire régészeti bizonyítékok is vannak. Később a görög mítoszokban is feltűnt eme, akkoriban még tömegpusztító fegyvernek természetesen nem minősülő hadászati eljárás: Héraklész például a Hüdra vérébe mártotta nyilait, de a trójai háborúban is alkalmazták - mindkét oldalon - a mérgezett nyílzáport - írja közel négy évszázaddal később Homérosz.

Kínában háromezer évvel ezelőtt arzénes füsttel igyekeztek megtizedelni az ellenséget, az i. e. 2. században az egyik szekta írásai pedig azt ecsetelik, hogyan lehet egy ostromló sereget mustár és más mérgező növény elégetéséből keletkező füst segítségével távol tartani az erődítménytől. A több száz módszer elemzése mellett ezekből a forrásokból arról is megbizonyosodhatunk, hogy i. e. 178-ban a császári hatalom egy parasztfelkelés leverése érdekében arzénes gőzt juttatott a rebellis földművesek közé.

Természetesen a görögök sem maradhatnak ki a felsorolásból: Szolón javaslatára az athéniak i. e. 590-ben Kirrha ostromakor hunyort tettek a Pleisztosz-folyóba, ahonnan az ostromlott város vezetékek segítségével jutott ivóvízhez. A peloponnészoszi háborúban (i. e. 431-404) pedig a spártaiak az athéni fal tövében szurok, kén és fa keverékének elégetésével igyekeztek előcsalogatni falaik mögül a déloszi szövetség vezetőjének lakóit.




Gáztámadásban elhunyt római

Az egyik leghíresebb ókori vegyifegyver-használat érdekes módon éppen Szíriához kötődik. I. sz. 256-ban az Eufráteszre néző szíriai Dura-Európosz város római erődjét ostrom alá vették a Szászánida Birodalom seregei. A legújabb régészeti vizsgálatok szerint egy, az erődítmény alá vezető alagútból a perzsák kén és szurok elégetéséből keletkező mérges gázok segítségével akarták távol tartani a római legionáriusokat. A katonák fegyvere hatástalannak bizonyult a láthatatlan ellenséggel szemben, a római harcosok szinte azonnal megfulladtak. Mellettük egy perzsa katona is szörnyet halt - valószínűleg ő volt az, aki a mérges gáz ,,csapját" megnyitotta.

Később újra felfedezték

A vegyi fegyverek harcászati alkalmazása a középkorban is folytatódott. Jan Długosz lengyel krónikás szerint a tatárok az 1241-es legnicai csatában valamiféle mérges gázt alkalmaztak az egyesült cseh-lengyel-német hadak ellenében. A hódító ázsiai nép seregei egy évszázaddal később a genovaiak kezén lévő Kaffa (Krím-félsziget) ostrománál pestist vetettek be biológiai fegyverként: a gyilkos járvánnyal megfertőződött katonáik tetemét katapultok segítségével juttatták be a várba. Az angol történelemből is akad egy példa: a 13. század közepén III. Henrik angol király (1216-1272) tengeri flottája a kedvező széljárás segítségével vakító kalcium-oxidot, vagyis mészport juttatott a támadó franciák hajóira, ami a források szerint nagyban nehezítette ,,munkájukat".

A reneszánsz több újítás mellett a kémiai fegyverkezés régre nyúló hagyományát is felelevenítette. Az itáliai polihisztor, Leonardo da Vinci a 15. században például azt javasolta, hogy arzén-szulfidot mésszel és rézrozsdával keverjenek össze, s hajítógépekkel juttassák el az ellenséges hajókra. A spanyol konkvisztádorok a 15. század végén Hispaniola szigetén egy igencsak kezdetleges biológiai fegyvert használtak: hamuval kevert őrölt, csípős borssal teli csomagokkal igyekeztek felbontani az őslakosok katonáinak rendjét.

A 17. században az európai várostromoknál egyre többször került elő vegyi fegyver, a kén, faggyú, gyanta, terpentin, salétrom keverékéből előállított vegyszereknek azontúl, hogy füstje mérgező volt, elsősorban az volt a funkciójuk, hogy lángra lobbantsák a vár épületeit. Ha a tűz nem is lobbant fel, legalább ügyes figyelemelterelés volt. Az első vegyifegyver-ellenes szerződés is a 30 éves háború évszázadához köthető: 1675-ben a franciák és a németek kötöttek egy megállapodást, amelynek egyik cikkelye a ,,hitszegő és gyűlöletes mérges" fegyverek kölcsönös tilalmát tartalmazza.




Szevasztopol ostrománál végül nem vetettek be semmilyen vegyi szert, azonban ígyis több mint 220 ezer fő lelte ott halálát

Majd' kétszáz évvel később Szevasztopol 1854-es ostrománál és az amerikai polgárháborúnál is elvetették a hadviselés ezen módját, az 1899-es és 1907-es hágai konferencián a fojtógázzal töltött töltényeket is betiltották. A vegyi fegyverkezés első ismert példája az első világháborúhoz köthető, ahol a harcoló felek fittyet hánytak a korábbi nyilatkozatokra, s összesen 124 ezer tonna mérgesgázt engedtek szabadon. Elsőként a franciák vetettek be könnygázt, majd a németek folytatták a sort, akik először a bolimówi csatában xilol-brómmal töltött gázgránátokkal támadták a cári sereget, később pedig a belgiumi Ypresnél (németül: Ypern) a megfelelő széljárást kivárva 180 tonna klórgázzal lepték meg a kanadai, algériai és francia erőket. A modern vegyi fegyverkezés kezdetének tekintett csata első tíz percében mintegy ötezer antantkatona lelte halálát a gyilkos gázban.

A betetőzés

A két világháború között a nagyhatalmak főként a megtámadott vagy a gyarmatosítás ellen felkelő népek ellen vetettek be biológiai vagy kémiai fegyvert. 1919-ben a britek kezdték a sort: a bolsevik csapatok ellen mustárgázt engedtek szabadon a Royal Air Force pilótái, később pedig egyes - nem bizonyított - elméletek szerint a mezopotámiai arab felkelők ellen használt valamilyen gázbombát a Brit Birodalom.




Az első világháború idején gyakran elő kellett venni a gázmaszkot (a Somme-folyó mellett, 1916)

A szovjetek 1921-ben a tambovi lázadás során, a francia-spanyol csapatok az 1920-as években zajló marokkói berber rebellió alkalmával, míg a fasiszta Olaszország 1935-ben Etiópia ellen vetett be vegyi fegyvert, nagyrészt mustárgázt. A szer csak néhány órával az érintkezés után fejti ki hatását: felhólyagzik a bőr, nagy dózisban pedig a légző rendszert is károsítja, s tüdőödémához vezet.

A második világháború az elsővel szemben nem a vegyi fegyverkezésről szólt. Habár a németek a világégés idején felfedezték a tabunt és a most Szíriában is használt szarin ideggázt, Hitler tudatosan nem vetett be kémiai szereket a hadszíntéren, s a szövetségesek is csupán akkor vették volna elő a raktárból készleteiket, ha a németek ily módon támadnak.

Ennek ellenére meg kell jegyeznünk: ha az európai hadszíntéren nem is folyt vegyi gőz, a koncentrációs táborokban több millió ember halálát okozta a Zyklon-B rovarirtógáz. A Távol-Keleten azonban Japán többször is használt kínai célpontok ellen mustárgázt és lewisitet (klór-vinil-diklór-arzén keveréket), sőt a kínai kutatók egyre több bizonyítékot találnak arra nézve, hogy biológiai támadást is végrehajtottak a császári csapatok a szárazföldön: vérhast, tífuszt és kolerát terjesztő baktériumbombákat szórtak szét, s pestissel mérgezték meg a kínai kutakat.

A hidegháború idején az Egyesült Államok és a Szovjetunió is átvette a német ,,ideggázas szabadalmat", s további vegyifegyver-fejlesztéseket irányzott elő. Az USA hadserege állatokon és embereken is végzett kísérleteket, gyakran a megkérdezésük nélkül. Egy 1994-es szenátusi jelentés szerint közel 60 ezer katonát vontak be a mustárgázzal történő kísérletekbe csak az 1940-es években. A szovjetek olyan idegméreg kifejlesztésén dolgoztak, amely biztonságosan szállítható, s csupán valamely újabb gáz hatására aktiválódik, így a kívánt időben fejti ki hatását. Az afganisztáni háború idején mindezt a civilek ellen tesztelték.

Az egyik leghíresebb amerikai vegyi támadásra Vietnamban került sor: a vegyi anyag szétszórása nem emberéletek kioltása érdekében történt, hanem azért, hogy az utánpótlási vonalak mellől kipusztítsák a sűrű lombkoronát, illetve a főbb vietnami élelmiszertermelő területek nagy részét is kiirtsák. Tulajdonképpen növényvédő szereket permeteztek szét a kelleténél nagyobb dózisban, aminek hatására a növények elhullajtották leveleiket, ám az ún. Agent Orange vegyületnek hamarosan egészségkárosító hatásai is jelentkeztek: közvetetten több százezer ember halhatott meg tőle, s sokak szerint ez a szer a felelős félmillió torz gyermek születéséért.

A történelem legutóbbi, s egyben az egyik legnagyobb vegyi támadására az irak-iráni háborúban került sor. Szaddam Husszein rezsimje Irán megtámadásakor mustárgázt és tabunt vetett be az ellenséges hadsereg és a civil lakosság ellen. A polgári áldozatok számát még csak megbecsülni sem tudjuk, a gáz belélegzése következtében elhunyt iráni katonák számát pedig 100 ezerre teszik. Az öbölháború idején Irak nem merte bevetni vegyifegyver-arzenálját, ugyanis az USA megfenyegette, hogy ez esetben atomfegyverrel támadja meg a közel-keleti országot.

mult-kor.hu
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Teljesen átírták Egyiptom korai történetét
  2014-01-26 19:14:40, vasárnap
 
  Matematikai modellezéssel, radiokarbonos vizsgálatokkal és a már meglevő régészeti bizonyítékok segítségével sikerült meghatározni Hór-Aha többé-kevésbé pontos uralkodási idejét az I. dinasztia többi tagja mellett. Az Alsó-és Felső-Egyiptomot egyesítő harcos-király i.e. 3111 és 3045 között került az ókori birodalom élére, fél évezreddel korábban az eddig véltnél.





Hór-Aha az I. dinasztia első olyan uralkodója, aki egészen biztosan már Felső- és Alsó-Egyiptom felett uralkodott. A Meni nevet a Nílus-völgy egyesítése után vette fel: egyesek szerint Hór-Aha és a legendás Ménész egyazon személy volt, mások úgy vélik, az Egyiptomot ténylegesen egyesítő Narmer fia volt.

A görög történetíró, Hérodotosz szerint Hór-Aha (nevének jelentése: Hórusz harcosa) sokáig, 62. éves koráig uralkodott - csak eddig nem tudták, hogy pontosan mikor. Ennek kívánt a nyomába eredni Michael Dee oxfordi régész. ,,Mivel a harmadik dinasztia előttről nincs írásos feljegyzésünk, meg kellett állapítunk az írásbeliséget és a mezőgazdálkodást megalapozó első dinasztia idejét" - fogalmazott Dee.

A Proceedings of the Royal Society A tudományos folyóiratban közölt tanulmányukban a régészek szinte újraírták Egyiptom korai történetét. Ebben arról is említést tesznek, hogy a Nílus völgyében a korábban véltnél háromszáz évvel később, i.e. 3700 körül hozták létre az első állandó településeket. Lee szerint kutatásuk radiokarbonos vizsgálatokkal alátámasztva írja át az ókori Egyiptom első dinasztiájának kronológiáját, s azt sugallja, hogy a birodalom sokkal hamarabb alakult ki, mint azt eddig gondolták.

A feltételezések szerint Hór-Aha 30 évesen került trónra, s ha valóban azonos Menivel, akkor hozzá kapcsolható a Hedzs elnevezésű város megalapítása is. A legenda úgy tartja, hogy vadászat során érte utol a halál, egy víziló öklelte fel. Fő felesége Benerib volt, sírjában is említik Hór-Ahát, valamint Abüdoszban, Meni temetkezési helyén is előkerült egy elefántcsontládika töredék kettejük nevével. Másik felesége Henthapi volt, közös gyermekük Dzser, az I. dinasztia második (vagy harmadik) uralkodója. A kutatók szerint az első dinasztia tagjai (Hór-Aha, Dzser, Dzset, Meritneith, Den, Anedzsib, Szemerkhet és II. Ka) nagyjából a mai Egyiptom területét uralták: délen Asszuánig, északon a Földközi-tenger volt a határ, keleten pedig Gáza.

Az ókori Egyiptom korai történetének (i.e. 4500-2800) kronológiáját a több mint száz, többek között hajmintákon, csontokon és növényeken végzett radiokarbonos vizsgálat pontosította. A régészek eddig kizárólag régészeti bizonyítékokra, például az agyagművesség stílusának változásaira hagyatkoztak a predinasztikus kor és az I. dinasztia idejének meghatározásakor.

A kormeghatározó vizsgálatokkal és a már meglevő régészeti bizonyítékok felhasználásával a szakembereknek matematikai modellezéssel sikerült - 32 éves pontossággal - megállapítani az első fáraók uralkodási idejét. Az eredmények egyúttal lerövidítik a predinasztikus kort, Lee és kollégái szerint alig 6-700 év alatt zajlott le az állami keretek kialakulása. ,,Ez a felfedezés kihangsúlyozza Egyiptom és a szomszédos délnyugat-ázsiai területek közötti különbséget, ahol az átalakulás négy-ötezer év alatt ment végbe" - írja Lee.

mult-kor.hu
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Négyezer éves felforrt agyat találtak
  2014-01-26 19:09:19, vasárnap
 
  A törökországi Kütahya mellett a régészek egy bronzkorból való koponyát fedeztek fel, amelyben épen maradt agyra bukkantak. A vizsgálatok szerint egy tűzvész során a hő hatására szó szerint felforrt a szivacsos testrész, ami elősegítette a konzerválását.





A középső bronzkori régészeti rétegből kiásott maradvány a stimulált lumineszcencia teszt szerint i. e. 1900-2000-ből való. A környező tárgyak egy pusztító tűzvészre utalnak, ugyanis a részlegesen elégett emberi csontvázak mellett elszenesedett fatörmelékekre bukkantak. A bizarr leletek közül a legérdekesebb az említett koponya, amely a hő hatására elrepedt. A két agyfélteke közül a jobb állapotban lévő múzeumba kerül, a másik részén szövettani vizsgálatokat fognak elvégezni.

Ellentétben a csillogó és gumiszerű, 2008-ban az angliai Yorkshire-ben megtalált 2500 éves Heslington aggyal, az anatóliai társa fekete és kemény. A jól ismert barázdák még felismerhetőek a felszínen, s a kutatók az információfeldolgozásért felelős bazális ganglionokat (másképpen törzsdúcok) is megtalálták, ám a szerkezete a szivaccsal ellentétben már inkább a fáéhoz hasonló. A kutatóknak a számítógépes tomográfia segítségével sikerült belelátniuk az agy belsejébe, ami a közeljövőben további információkat szolgáltathat a korról.

A lelet bár nem egyedülálló, de igencsak kivételesnek mondható, hiszen a lágyrésznek nevezett agy magas zsírtartalma miatt az egyik első szerv, amely a halál bekövetkezte után lebomlik. A tűz, amely négyezer évvel ezelőtt elpusztította a bronzkori helyszínt, nagy szerepet játszhatott a koponya tartalmának megóvásában.

A törökországi helyszín, ahol a nem mindennapi lelet előkerült, szeizmikusan aktív. Meriç Altinoz, az isztambuli Egyetem professzora szerint egy földrengés rázhatta meg a bronzkori települést, s utána alakulhatott ki a tűzvész. Az agy a saját folyadékában szó szerint megfőtt, a nedvek pedig teljesen eltűntek a koponyából. A tűz égése miatt a régészeti rétegben elhasználódott az összes oxigén, így az alacsony oxigéntartalmú közegben kiszáradt az agyszövet, s konzerválódott.

A maradványok négyezer éven át való megmaradásához nagy segítséget jelentett továbbá a talaj összetétele. A szakértők nagy arányú bórkoncentrátumot fedeztek fel a területen, amely az Oszmán Birodalomban bányaként és a csempegyártás központjaként is szolgált. Az egyiptomiak által a mumifikálásnál is használt bór taszítja a rovarokat és a baktériumokat, így a kémiai elem jelenléte tovább növelte a lelet megmaradásának valószínűségét.

,,Az ilyen fokú konzerváció nagyon ritkának mondható" - magyarázta Frank Rühli, a Zürichi Egyetem munkatársa, aki nem egy középkori agyat is górcső alá vett már. A lelet nem pusztán ritkaságnak számít, hanem a kor neurológiai rendellenességeire is számos választ nyújthat, tette hozzá.

mult-kor.hu
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Bizonyí­ték van rá, hogy lehet élet a Marson
  2014-01-19 17:01:57, vasárnap
 
  A világ legősibb, Nyugat-Ausztráliában felfedezett kövületeinek vizsgálata szerint a több mint 3,4 milliárd évvel ezelőtt élt mikroszkopikus sejtek és baktériumok képesek voltak oxigénmentes környezetben fejlődni, vagyis könnyen lehet, hogy van élet a hasonló életkörülményeket kí­náló bolygókon.




A Nature Geoscience cí­mű folyóiratban megjelent tanulmány szerint a most felfedezett kövületek idejében kén-alapú életformák uralták a Földet, vagyis az élőlények oxigén helyett kénből állí­tottak elő energiát az anyagcsere folyamataik során.

A szakemberek szerint ez azt jelenti, hogy hasonló életformák létezhetnek olyan bolygókon, ahol csak alacsony mennyiségben, vagy egyáltalán nincsen oxigén.

"Létezhetnek-e ilyen életformák a Marson? Ez könnyen elképzelhető. A mostani bizonyí­tékok mindenképpen bátorí­tóak, hiszen az oxigénhiány sem jelenthet problémát a Marson" - mondta az Oxfordi Egyetemen dolgozó Martin Brasier, a leleteket felfedező kutatócsoport egyik tagja.

A jól megőrzött és a szakemberek szerint egyértelműen sejtszerű szerkezetet mutató mikro-kövületeket a Nyugat-Ausztrália távoli részén fekvő Strelley-medencében fedezték fel. A kutatócsoport szerint a parányi fosszí­liákat a világ legősibb ismert partvonalán, a valaha felfedezett üledékes sziklák egyik legrégebbikének belsejében lévő kvarc homokszemcsék őrizték meg több milliárd éven át.




"Rendkí­vül pontos képet kaphatunk a kövületek koráról, mivel az azokat tartalmazó sziklák két egymást követő vulkanikus tevékenység között formálódtak, ami néhány tí­zmillió évre leszűkí­ti a lehetséges korukat" - mondta a szakember. A kövületeknek, valamint az őket tartalmazó szikláknak és azok környezetének elemzésével a szakemberek felvázolták, hogy pontosan milyen állapotok uralkodtak a Földön a most felfedezett mikroszkopikus baktériumok idejében.

Bolygónk akkoriban egy forró, sötét, veszélyes hely volt, ahol állandó fenyegetést jelentettek a vulkánkitörések, valamint a meteor becsapódások. Az égbolt felhős és szürke lehetett, ezzel megtartva a hőt annak ellenére, hogy a Nap sokkal gyengébb volt, mint manapság.




Az óceánok nagyjából 40-50 Celsius fokosak - egy forró fürdőhöz hasonlóak - lehettek. A legjelentősebb tényező azonban a rendkí­vül csekély oxigénmennyiség volt, mivel nem léteztek sem növények, sem algák, amelyek fotoszintetizáltak és oxigént termeltek volna - magyarázta a szakembere egy telefonos interjúban.

"Ez meglehetősen pokoli képet fest az akkori állapotokról, amely a mi fajtánknak egyáltalán nem kedvező, ám a baktériumoknak tökéletes életkörülményeket jelentett" - mondta Brasier. A szakemberek jelenleg a vizsgálatuk során alkalmazott módszerek és felszerelések segí­tségével elemeznek újra olyan kövületeket, amelyek más kutatók szerint szintén a Földön való korai élet bizonyí­tékait őrzik.

forrás:/InfoRádió / MTI/
 
 
0 komment , kategória:  Tudomány  
Érdekes képek
  2014-01-19 16:30:46, vasárnap
 
 













 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2013.12 2014. Január 2014.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 5 db bejegyzés
e év: 37 db bejegyzés
Összes: 1802 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 117
  • e Hét: 117
  • e Hónap: 9099
  • e Év: 147660
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.