Regisztráció  Belépés
babumargareta.blog.xfree.hu
SZABADSAG Nem vagy az, ki szereti, ha bezárják. Szabad vagy, repülsz mihelyt alkalmad nyílik rá, Csak elszédülsz a magasban, nem bírod soká. Elveszel a kék ... Vilhelem Margareta
1910.06.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
Rohanó élet-----Vilhelem Margareta
  2014-10-29 20:53:08, szerda
 
  Nagy a kuszaság miben élünk
oly rohanó ,futó üzenet,
játszva kergetjük magunkban
az életnek nagy zűrzavarát .

Folyton készülünk beszélni
de elmaradnak szűk beszédek
loholva integetünk egymásnak
elhadarjuk a kimért szavakat.

Néha ügyetlenül, teli hittel,
varázs társakat keresünk
kedvünk gyérül a mosolyban,
sürüsödnek vétkeink bokrosan.


A szó erőtlen és hasztalan
szorongunk mohó ölelésben
és figyelmünk másfelé torzul
és csak dadogunk ősi szavakat

Fut a világ vadul esztelen
habzsolja röviden hatalmát
nem örvendünk egymásnak
s csókjaink is csupa rohanás.

Majd ,megdöbbenten körül nézünk
csak üresség kong mögöttünk
hasztalan futásunk megkövülten ,
lassan elhagyja csalfán testünk.[W.B]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Mikor már minden késö----Vilhelem Margareta
  2014-10-28 22:13:10, kedd
 
  Röpke pillanatban,röpke percben,
az éji hullámnak fényében,
láthatatlan szirmok hullanak,
a felgyülemlett emlékeimben,
kering az égbolt homályában
törékényen foszlik minden,
s úgy várlak az éji csöndben,
de nem félek csak remegek. .


Sebet sajdít a fájó messzeség,
csillámló zöld folyam hempereg,
csirák hasitnak csontjaimba ,
s szárnyak suhognak meztelen,
minden oly borongósan kéklik,
s vibrálva száll a feszültség,
lehet e szebb a hatalmas éjben
a visszatérő reményeknél ?


Lehetsz e boldog ha lobogva ég
eszmékbe bujt söpredék,
sorsom fölött zörögnek árnyak
s én félve állok a pusztaságban,
hűvös szeleknek nyomdokában,
csak várva az igét mi kitagad,
s széjjel szórt csillagok alatt
kezemben tartom lengő sorsom,
türelemmel várom boldogságom.[W.B.]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Hittema jóságban-----Vilhelem Margareta
  2014-10-28 12:07:55, kedd
 
  Hittem az igaz jóságban szenten
az élet barátságos értelmében
dicséretes erők erényeiben
mit magamban hordok rendületlen.

De az élet kegyetlen ,védtelen
szelíd szívemben legyőzötten ,
zengem csalódott fájó énekem
mi üresen kong és értelmetlen.

Ha gyengül jóságom erőtlen
könnyekbe fut foszladozó éltem
gyáván pengetem lantos énekem ,
kegyetlenséggel bezárom szivem.

Mert egyre a rossz győz: őrültség ,
sátáni tüzes érzéki túlfeszültség
rángatja testem míg elszomorodók,
míg átkarolnak jóságos szent karok.

Sose légy naivul szelíd, légy civakodó
üvölts ha bántanak, hidd a valóságod
zengjed bátran törékeny jóságod
harccal védd meg szent igazságod.[W.B]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Már megint az ösz-----Vilhelem Margareta
  2014-10-27 13:10:55, hétfő
 
  Csurran az ősz selymesen,
lilás párás alkonyban,
szétfeszíti szeles torkát
ködöt fújva bokron át,
csak a rigó füttye cseng
meztelenül reng a csend
bohó nyárnak itt a vége.

Fütyörészik szélnek átka,
piros bogyók mosolyában,
göndör,száraz levelek
játszadoznak az avarban
csilingelve kacarásznak,
s poros ruhájukat mossák,
minden olyan rozsdamarta.

Itt van újra ősznek lelke,
lassan hó hull a fejünkre,
vagy az ólmos eső cseppje
csillog a fényt áteresztve ,
s míg vadul lombtalan fák,
hullámban ringanak,felénk
markunkba már koccan a dér.[W.B.]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Mert ott----Vilhelem Margareta
  2014-10-25 20:32:04, szombat
 
  Mert minden este ,szenvedőn
gondom homályába hullva,
zilált napjaim kergetem,
esztelen reménybe esve
hogy újra édesen érezzem
tévelygő testedet testemben
lélegzetem csöndjében.

Mert mindig ugyanott állok,
szelíd megigézés ellenére ,
várva kegyetlen büntetésem,
ott ahol fájó felismerésben
arcom ,szám csókba homorúlt
a titkos bűnök színhelyén,hol
megfogant testemen csókod.

Ott van az édes megváltásom,
hagyom ,hogy lángra lobbanjon
égő testem a szerelem izével,
s üszkös pernyék fehéren szálljanak
te feléd ,a vágy édes bizalmával ,
s szemünk közt szikrák gyúljanak
féltő gyönyörben , szerelmesen.[W.B.]


 
 
1 komment , kategória:  verseim  
A tél elöfutára------Vilhelem Margareta
  2014-10-24 19:23:11, péntek
 
  Vad fellegekről csurran a dér,
békés hajnalban dús pára lebben
s bomlik gyöngyökben az ólomfehér
szikrázó jég.

Kopognak a csillogós jég mohák,
fonalként sodrodnak körökben ,
s lebegnek fent mint díszek
a kis apró hó darák .

Bolyhosodnak remegő csillagok,
opálos káprázó tündöklésben
s ezüstös csillámokban rezegnek
egymás felett.

Siránkozó panaszt nyögnek fák,
a rájuk hullott szürke füstben,
az odvakban görcsbe rekedten,
rejtőznek verebek.

Jeleket küldnek nyirkos esték
tűzpiros hullámokon keresztül,
vajúdva alakot váltanak terek
a deres novemberben .

Hallani folyton, s nézni részben
az idő múlásának kinn rekedését,
kék és ezüstbe borult szirteket
ahogy ziláltan rengenek.

Mert jön már sikoltva erdőkön
varázs lepelbe burkolva,hangtalan ,
télnek kegyetlen jeges rejtelme
időbe belecseppenve.

Keringnek hűvösen hideg szelek,
mindent ellep a jeges lehelet,
fonák színekben játszik a kikelet,
oly tündérién nyárra emlékeztet.[W.B.]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Csak magunkban------Vilhelem Margareta
  2014-10-23 19:29:44, csütörtök
 
 

Virágok illata elszállt rég
halk dalokban kesereg az ég,
s mesék kelnek a virágokról ,
mint varázsigék a csókokról
mert bölcs igéink még édesek,
s oly kínosak még a gyötrelmek,
még kesergünk ébrenlétben
s illatba szálló halk lihegéssel ,
úgy szomjazunk a csók nedűre
reggel,este ,reggel este .

Őszben ,arany lenge légben,
meg kéjben őrzött szerelemben
örömmel gyúl arcunk az emlékre
s , fel-fel törnek friss sóhajok
csillag szemünkre zárul vágyunk,
s ragyogva csókokban járunk ,
a boldogság szent sürgetésében
játszadozik apró csókot ajkunk
az ősznek hűs lágy pernyéjében
reggel,délben,reggel,délben.



Szegény szívünk csak mind lohol,
hol a mában , hol a múltban ,
oly sóvárogva egymásért dobog
színes fátylakba burkolozva
s vággyal telt vértelen ajkunkon
izzik arany lángja csókjainknak
és csak halk imáink lopózkodnak
a behorpadt édes vágyak alatt ,
lüktetnek, magukba fojtogatva
egy szívként, éjjel,nappal dobogásuk. [W.B.]


 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Viharban----------Vilhelem Margareta
  2014-10-22 18:34:04, szerda
 
  Szél seper,esö esik fellegek
ködös párája kavarog,
s szétnyílt sugarak keringenek
az esti fátyolban s búg ,

a vihar szaggatott vágya,
s mohón magához rántja
a bozótban lapuló leveleket
szétmorzsolva testüket.

Fák testében egyre beljebb
furakodik a megvadult vihar ,
s tombolva mérgesen tépdesi
pattogó ágiakat.

Megtépett gyöngy szinü galambok,
vergődnek vadul egymást kergetve
búgnak fészküket keresve
s csapkodva szárnyaik fürdenek
a zavaros fényekben.

Minden zúg sebesen repülnek
varjak kormos testekkel ,
s lilás vihar örvénybe keringnek.
szél seperte medrek felett .

Terjed az orkán feszültségben
csak úgy izzanak erdők hegyek
s hajladoznak a fák megtörten
ágas-bogas ölelkezésben ,
a sziszegő szélnek veszettségében.

[W.B.]


 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Õszi merengés----------Vilhelem Margareta
  2014-10-18 21:46:28, szombat
 
  Oly szép ez a sokszínűség
időnként felhökben roggyan
a sok apró gyönyörüség ,
s megereszti ősi hírnevét
oly édes ez az őszi lengés,
a szőlőt már leszedték rég,
s őszi rózsa helyébe lép,
néha ránk kuporodik a nap,
máskor mohás ködbe megy át
egy fényes sárga villanat.



Ez a rozsda -zöldes őszi kékség,
se levél,ág, csak rengeteg
csillámló piciny víz cseppek
párás tükörben cifráznak,
elmosódva a szélnek bugyogásában
rácseppenek gyöngyökben
a lombtalan fák redőire,
gömbökben megrekedve
fulladozó hullámokba rejtve
fénylenek és elmerengnek .

Sehol lomb, csak csupasz völgy,
s üvölt a szél megdermedve,
varjak hada károg lendületben,
meztelen fák kongásában ,
s a rét mely zöld volt gyökerében
most kopár a dermesztő ég alatt
alszik az idő mélyen októberben ,
csak a must forr jó melegben
és tetőzik kénes ereje,
mint gyöngyökbe zárt sejtelem.[W.B.]


 
 
0 komment , kategória:  verseim  
IIllatozó ösz---Vilhelem Margareta
  2014-10-16 19:01:33, csütörtök
 
  Az ősznek tiszta kékjében
csurran lényed és egyre
jobban feszül remegő ideged,
miközben végtelen létező erőd
lényegesen csökken az őszben
s szíved belerezzen a szellőkben.

Most lesz büszke, s kegyetlen
szél sodrásban, ringó erdőkben
áttetsző lágy szárnyakkal,
felhők fölé száll láthatatlan,
kibontva teljes ragyogását
s száraz leveleket kacagtat.


A lesárgult nyárnak hullámán
foszladoznak kékes csillagok,
s rongyos rőt ruhás bokrok
jajdulnak a fanyar szagoktól
leveleiket deresre váltják
s ködben illatban bomlanak.

Vérvörös tüzes lángokkal,
terpeszkedik az ősz mereven ,
s a remegő leveleket csipkésen
átfúja az örök zöld boróka résein
beszívja a zöldes bogyók illatát
s a kopár fákon találja magát.[W.B.]


 
 
0 komment , kategória:  verseim  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2014.09 2014. Október 2014.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 19 db bejegyzés
e év: 317 db bejegyzés
Összes: 3099 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 136
  • e Hét: 1019
  • e Hónap: 6448
  • e Év: 75132
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.