Regisztráció  Belépés
bossi.blog.xfree.hu
Kút fejemből születtek ezek az írások. Mottóm: "Vedd a kezedbe ezt a könyvet, ha elolvasod, meglásd, hogy a lelked mennyivel lesz könnyebb." ... Bossányi Kálmán Miklós
1954.10.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Könnyek
  2014-10-31 20:27:32, péntek
 
 
Sírsz még?
Hiába sírsz.
Könnyeket nem pótolja semmi.
Finom cseppek, és mosoly az orcádon.
Könnyeidet törüld le, hisz itt vagyok melletted,
szeretettel ölellek.
Hisz, most itt vagyok.
Ki tudja, hogy holnap merre bandukolók.
Merre visz, majd az utam.
Figyelj, tudom, hogy milyen volt a múltam.
Most már megváltoztam.
Szerelmet előbbre hoztam.
Hisz, rájöttem, hogy hiányzol nekem.
Sírsz!
Most már jó, hisz könnyeid örömet jelentenek,
s Téged velük együtt szeretlek
 
 
0 komment , kategória:  Kavalkád 2014  
Rád gondoltam
  2014-10-28 21:03:17, kedd
 
  Egy csillogó vörös haj megvillant a fényben.
Rád gondoltam.
Egy finom selymes kéz megérint a sötétben.
Rád gondoltam.

Rád gondolok még most is.
Rád gondolok, mert Téged feledni nem lehet.
Mert győz a képzelet, és a szertett.

Még mindig Kedvellek.
 
 
0 komment , kategória:  Syssy  
Csodálatos vagy
  2014-10-21 21:57:14, kedd
 
  Messziről megláttak.
Felém jössz.
Megállsz, majd köszönsz.
Kezem a hajad alá teszem,
finom felemelem, majd köszöntelek Kedvesem.
Gyönyörű szemeid mosolyognak reám,
csókra nyitod a szád.
Szemed behunyod, csókod így fogadod.
Selymes bőröd hozzám simul, orcád kivirul.
Nem messze mentünk, csak a szomszédba,
s ott tettük fel kapcsolatunkat a csúcsra.

Szeretlek
 
 
0 komment , kategória:  Kavalkád 2014  
Kócosan
  2014-10-17 21:10:09, péntek
 
 
Kissé kócosan vagyok Nálad.
Kócosan simítom a finom orcádat,
csillogó szemed, még mindig rám mosolyog,
hisz neked adtam az előbb a legjobb falatot.
Kezem, szép tested érinti, szemem szerelemtől éhes,
csillogó szemedet hosszan nézi.
Szép vagy, és gyönyörű Nekem.
Hidd el, hogy Rólad álmodom, s Veled ébredek,
mert szép, és gyönyörű NŐ vagy kedvesem.
Érezlek, minden részemmel, és hevesen dobogó szívemmel.
Téged, így szeretlek kócosan, és nézem finom gyönyörű testedet.

Kissé összekócoltalak, s neked adtam a legszebb dolgokat.
 
 
0 komment , kategória:  Trixi  
Mese
  2014-10-13 21:57:46, hétfő
 
 
Kikeletkor igen hideg volt. Szinte már remegett a lány a tópart mellett. Fázott. Hiszen, már őszi időben voltunk. Hullott a tölgyfa, sok levél esett le a fáról. Lányt bevittük a meleg szobába, hogy még jobban meg ne fázón. Át melegedet. Mikor kapott egy forró teát, mesélni kezdet. Nem is akármilyen mesét. Egy aranytojás tojó tyúkról.
Kibontotta, hosszú fonott haját, kezében simogatta, úgy, mint a Hárfát, és közben mesélt. Mi csak néztük, ahogy hajával szinte zenél.
Elkezdte csendesen a mesét. Most mindenki Őt hallgatta.
Egyszer az egyik kedves Nénike le akarta vágni az egyik tyúkját, mert már rég óta nem tojt tojást neki. Már minden jószágot a helyükre irányított, és ment a tyúkhoz. Mikor közelébe lépett, látta, hogy az állat egy színaranytojással lepte meg. Nem is akart hinni a szemének, így hát gyorsan eltette az értékes tojást, és fogta a szárnyast, és bevitte a konyhájába, hogy vigyázzon rá, mert attól a perctől a legkedvesebb állata lett. Betette egy puha anyaggal béllet kosárba, és betakarta. Kint az időjárás rosszabbra fordult, hideg eső verte az ablakot, szinte kopog. Cseppek monoton hangokat adtak kip-kop. Csak ezt lehetett az üvegen. Nénike aggódva leste az ajtó, várta a bácsikát, hogy elmondja az örömhírt.
Ilyenkor már itthon szokott lenni, most hol van az öreg? - tette fel magának a kérdést.
Alig, hogy kimondta, nyílik az ajtó, és megjött az Öreg.

- Nehezen jöttem, mert kint elég hűvös szembe szél fúj, ráadásul esővel keverve. Itt van egy fiatal csirke, majd felneveled, és ez lesz az aranytojás tojó tyúkod. Mosolygott az Öreg, és nyújtotta a jószágot a Nénike felé.
- Már nem kell a csirke, nézd Öreg, hogy mit tojt nekünk ez a drága szárnyas.

Öreg kedélyesen mosolyog, és megsimította kopasz fejét.

- Nézd, itt van egy kupac jó minőségű termőföld, ebbe tedd bel, és még jobb lesz a kedve a tojónak.
- Jó, beleteszem, és meglátjuk az eredményét. - felelte a Nénike.
- Mi van vacsorára?
- Tojásos nokedli.
- Arany nokedli, és aranytojás?
- Ne viccelj, mert ez nem vicc, Öreg. Csak sima, arany nélkül.
- Jó, lesz, hozzad, kérlek, mert éhes vagyok.

Láttuk, hogy a Lány már nagyon fáradt, haját se simogatja, azt vettük észre, hogy lassabban beszél, szinte alszik. Hagytuk, pihenni. Összenéztünk, hogy mi lesz a mesével. De, már a lány eldőlt a kanapén, és aludt. Fáradt volt nagyon. Nem, baj ha most nem fejezi be a mesét, majd ha felébred, akkor folytatni fogja. Ajtót magunk után becsuktuk, és folytattuk a befejezetlen munkánkat.
 
 
0 komment , kategória:  Játék a szavakkal  
Különleges virág
  2014-10-08 21:08:28, szerda
 
 

Távolból egy éles hang hallatszik. Egy nevet kiabál. Géza, jobban figyel, s jól hallja a nevet.

- Nokedli, Nokedli! Gyere már!

Felismerte a hangot, ez egy gyermekhang, kislányáé, Gizikéé.
Siet a hang irányába, mert érzi, hogy veszélyben van kislánya. Hűvös, kegyetlenül hideg szél fúj, szinte lehet hallani, hogy süvít. A gyermek továbbra is hívja kiskutyáját.

Géza, látja, hogy Gizike a szakadék szélén a tölgyfa egyik ágán, ami a szakadék fölé nyúlik, hogy ne ijessze, meg gyermekét nem mer kiabálni, hogy kapaszkodjon.
Óvatosan közelíti meg Gizikét, nyújtja kezét a kislány felé, és lehúzza az ágról. Evvel megmenekült.

- Apa, a kiskutyám még ott van.
- Látom, mindjárt felemelem, és őt megmentem.

Hazafelé, Gizike Édesapjának monoton meséli, hogy kiskutyája hogyan került oda ahová Ő nem tudod lemenni.

- Kisleányom, már annyiszor elmesélted, hogy a könyökömön jön ki. Szinte, már kívülről tudom.
- Jó, Apa, akkor már nem mondom. Megnézhetem a könyököd?
- Miért?
- Csak azért, mert megnézem, hogy hol jön ki a mese.

Géza, csak nevetett egy nagyot. Ez, csak afféle mondás, ha Valaki sokat ismétel valamit, akkor arra mondják.

- Érted?
- Igen, értem.

Akkor menjünk haza. Picit siessünk, mert látod, mindjárt esni fog, és nem szeretnénk megázni.
Kis lábával hirtelen megbotlik Gizike. A talaj megemelkedett, és egy földkupac magasodott ki.
Visszamentek, hogy megnézzék, hogy mi van alatta. Lekotorták a tetejét, s lám csodát láttak. A fagyökere, egy színarany darabot emelt ki a földből.
Lányom, most már nem kell kuporgatnunk, meg kapsz mindent, amit kértél, Tőlünk.

- Tudod, mit találtál?
- Nem.
- Nemesfémet, Gizike. Evvel nagyon sok pénzt kapunk, ha elviszem, Józsi bácsihoz, aki beváltja nekünk.

Szerencséjükre hamar haza értek, így csak a lakásban hallották, az eső cseppek csendes kopogását a tetőn.

- Apa, apa kint a csirke elázik.
- Ne, aggódj, kislányom, meg fogja találni a helyét, és nem fog elázni.
- Gyere, feküdjünk le, és holnap meglátogatjuk Anyát az üdülőhelyén.
- Jó.

Másnap kikeletkor, látta Gizike, hogy a ház körül minden kizöldült. Gyorsan kinyitotta az ajtót, és kiszalad, hogy megnézze a rétet. Csodálkozott, mert ilyet még nem látott, minden zöld, és minden virág kinyílt. Réten a színek pompáztak. Boldog volt, így Édesanyjának szedet egy csokorkülönböző virágot.
Amikor letépte a harangvirágot, valami furát érzett, mert a virág zenélt. Füléhez tette, és hallotta a kellemes dallamot. Meg ismételte, és újra hallotta.
Futott, Édesapjához, hogy megmutassa, a harangvirágot.

- Apa, Apa, nézd, milyen virág van.
- Látom, szép.
- Tudod, mit csinál a virág.
- Ha, elmondod, tudni fogom.
- Hallgasd.
- Nem hallok semmit.

Kislány a füléhez tette, és kellemes dallamot hallott.

- Most hallgasd!
- Most semmi hallok semmit. Akkor csak ezt Te hallod, Gizi. Szerencsés vagy.
- Vigyázz rá.
- Apa, gyere, vigyük Anyához, hogy Ő, is hallja.
- Rendben, menjünk.

Apa, és kisleánya, aki öt éves volt, tele fantáziával, elindultak az üdülő helyre.
 
 
0 komment , kategória:  Játék a szavakkal  
Most nehéz
  2014-10-06 21:50:14, hétfő
 
  Itt, fent a hegyen, most nehéz az élet. Lassan jön a hideg tél, mely hideg, hűvös szelet hoz. Bizony a fűtőtestnek nem szabad elromolni, mert akkor megfagyunk.
Kimentünk egy páran a téli időjárásba, hogy szétnézünk a terepen. Feltérképeztük, de láttuk, hogy nem sokra megyünk, így gyorsan visszasiettünk a meleg szobába. Bizony, kint már olyan hideg volt, hogy dideregtünk, ha nem ültünk a kandalló mellé.
Idősebb Bátyánk, látta, hogy fázunk és helyet csinált nekünk. Szerencsére olyan kandallót alkottunk, ami a szoba közepén volt, és le lehetett ülni a padkára. Jó, hogy Édesanyánk előre bekészítette az enni való a verembe. Ami a ház egyik oldalfalnál volt található, jó nagy, hogy sok étel befért. Házunk egyik sarka úgy volt kialakítva, hogy élő állatok is voltak bent. Velünk éltek, addig, míg el nem fogyasztattuk őket. Ők ezt a cél szolgálják, sajnáltuk, hogy páran nem élték meg a várva várt Tavaszt, de itt fent a zord hegyen életbe kell maradnunk.
Nem sok állatott hoztunk fel, inkább szárnyasokat: hat pár csirke, két pár pulyka, három pár liba. Csirkéket csak azért, hogy legyen tojás. Édesanyánk szeretett főzni, még itt is. Megkérdezte, hogy KI mit szeretne enni? De, hozzá tette, ha megvan az ételhez minden, akkor megcsinálja. Testvéreim olyanokat kértek, hogy mákos bejgli, rakott tészta, paradicsomleves, sült krumpli. Hozzám fordult.

- Hát, Te kisfiam mit szeretnél enni holnap?
- Édesanyám, csak egy tál nokedlid csináljon nekem. Arra vágyom.

Gondolkodott, elkészítem, mert van hozzá minden. Így mindenki ezt kapta másnap ebédre, uborkával.
Telt az idő. Nehezen, de át vészeltük a hideg telet. Az ételünk, és, a fánk fogy tán volt. Spórolni kellett, a fával. Tudtuk, hogy ha fogy a fánk, akkor hamarosan jön a Tavasz.
Figyelmesen hallgatóztunk és, monoton kopogást hallottunk a tetőn.

Eső, végre eső. Tavasz van, gyorsan kitártuk az ablakokat, hogy jöjjön be a tavaszi fény, a sötét szobába. Különben ezt a megmarad állataink is jelezték, nyugtalanak voltak. Őket is kiengedtük a szabadba, hogy mozogjanak. Meg is hálálták hangosan saját nyelvükön köszöntötték a szép Napos, de még kicsit hideg időt. Este már bent voltunk a házba, mert még nem tudtunk lemenni a tanyánkra, ami lent a völgybe volt, mert vízben állt. Épp betakaróztam, mikor a tücsök hangjára lettem figyelmes. Ciripelt.

Csak nekem zenél. Így, már biztos voltam a jó időben. Dallamára, lassan elaludtam. Kikeletkor, ragyogó Nap fényét éreztem a takarón át. Felültem, hogy felhúzzam a csizmámat, és az egyik csizmám megemelkedett. Egy kupac föld tolta fel. Boldog voltam, nem bántottam a földtúrást. Testvéreim mondták, hogy nyomd vissza, mert fel fog jönni az, az állat, aki ezt csinálta. Ezt elutasítottam, és közöltem, hogy már lassan lemehetünk a tanyára, mert ha a vakond itt, ezt csinálta, akkor már lent nincsen víz. Megállapításomat, Édesanyánk is jóváhagyta.
Lefelé menet a tölgyfaerdőn áthaladva, a lenti tóban színarany halacskák úsztak.
Mindannyian csak ámultunk, és bámultunk, hogy milyen változást hozott az idei Tavasz. Ilyet, még Édesanyánk se látott.

Messziről egy kellemes hang ütötte meg a fülünket, halkan, de szépen énekelt. Édesanyánk megállt, és halkan, mondta nekünk.
Gyerekek, megjött Édesapátok, menjetek elé, és üdvözöljétek.

Édeseim szólt Apánk, és átölelt Minket. A telet nekem is nehéz volt átélnem, nélkületek, de most már itt vagytok Nekünk. Édesanyátokkal vigyázunk rátok.
Folytattunk utunkat a tanya felé, és ott éltünk hosszú éveken át. Együtt.

 
 
0 komment , kategória:  Játék a szavakkal  
Riport, Önmagammal
  2014-10-05 15:46:27, vasárnap
 
  60 év összefoglalása.

Tudom, hogy nem sokára lesz a Születésnapja, és nem igen tudunk beszélgetni, így négy nappal hamarabb keresem fel egy kérdésemmel.

Becsöngettem az ajtaján. Lassú lépteket hallok, és egy álmos arcot látok, mikor kinyitotta az ajtót.

- Szia, nem baj, hogy zavarlak.
- Mennyi az idő? 9 óra.
- Nem, baj. Gyere beljebb.
- Gondolom, hogy valamit szeretnél kérdezni.
- Igen. Azt, hogy összetudnád foglalni a 60 évedet?

Akkor kezdem, amikor megszülettem akkor nyugodtság volt, majd jött a forradalom, vagy ellenforradalom, vagy szabadság harc volt kis hazánkban. Kinek mi tetszik. Cseperedtem, békében szeretettem éltem. Óvodásként már szökni akartam az akkori barátommal, mert Ő nagyija Pesttől messze lakot. Már, akkor azt tudtuk, hogy a rendőr bácsi mindent tud. Meg is kérdeztük, hogy merre kell menni a nagyihoz, és Ő segített. Visszavitt Minket a kiindulási pontra az Óvó nénihez. Általános iskolában alsóban semmi baj nem volt. jól vettem, igaz nem voltam osztály első, de megálltam a helyem. Felsőbe, már elő jött az akkori "hippi", laza, nem törődöm semmivel korszak, így az eredményeim a suliba romlottak.

- Tanárnőm megkérdezte, hogy mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
- Nyugdíjas.

Megkérdezte még egyszer, ugyan ezt feleletem.
Küld, be Apádat!

Ált. iskolát kiváló 2,2 eredménnyel végezetem. Persze ehhez tartozik a hosszú haj. Ezt a rendőr bácsik nem szerették. Volt belőle sok balhé is. Beat korszak, farmer "igazi" LEE, koncertek Kis Stadionban, Nép Stadionban, és még számos helyen említettem, hogy akkor MI fiatalok lazák voltunk. Kellő szülői fegyelemmel kerítve. De, volt bennünk tisztelet.

Aztán, úgy hirtelen jött a Magyar Néphadsereg. Ez komoly volt. Rövid haj, távol az otthontól, a szülői háztól, országunk egyik kis zeg-zugában. Kettő év, és két hónap. Azaz 26 hónap honvédség.
Arra jó volt, hogy fiatalon letudtam, és 21 évesen előttem volt a Világ. Jöttek a lányoknál a próbálkozások, hogy ki legyen az a lány, aki engem majd szeretni fog, és enyém lesz.
Ehhez sok lánnyal meg kellett ismerkedni, mire megtaláltam Őt.
Különböző kifogásokat találtam, ha valamelyik nem kellett. Mivel nem cigizem, és akkor divat volt "nagylánynak" lenni bár milyen csinos volt a leány, mikor elővette a cigit, hogy rágyújtson, ott hagytam, és nem mentem vissza hozzá. Ő, ezt nem értette.

Szakmunkás évek, mint Irodagép műszerész végeztem. Mivel igen gyenge eredménnyel végeztem a sulit, Apám szerint, így betett az Ő munkahelyére, Műszerészek Irodagép javító Szöv.-be dolgozni. Mivel az akkori társadalomba a MUNKA az mindenkinek járt, és dolgozni kellett. Ott voltam 11 évet.
Jött egy szép leány, aki végre nem dohányzik, összekeltünk 1978. aug. 18-án. Gyermek áldás, leányom születése, mivel a Anyóséknál laktunk, szűkösen, cég váltás, '81-ben a Volánbuszhoz mentem dolgozni. Itt 32 évet ledolgoztam a cégnél, itt voltam minden. Műszerész, TMK-ás stb. Legszebb éveim ezek voltak. Apám felügyelete nélkül.

Saját magam alakítottam ki a munkámat.Nem volt, hogy beleszóljon Apám, hogy "Vigyázz Fiam, jól dolgozzál, mert itt nevem van, érted?"
Ezt már nem hallottam.

Később megszületett a fiam, majd '85-ben végre elkezdtük a SAJÁT házunkat építeni. Igaz, mint Mindenki OTP kölcsönből.

Lényeg az, hogy van munkám, igaz nem nagyon jól fizető, de van. Abban az időben, amit sokan szidnak, sokkal jobb volt a dolgozó helyzete, mint ma. Ezt, már elmondhatom.

Teltek az évek, jöttek a betegségek, és most is dolgozom, mint Személy- és vagyonőr. Van még hátra 3 évem ahhoz, hogy pihenhessek egy Életen át.
Múlt rendszerben nem volt ennyi kütyü, mint ma

- Ennyi elég?
- Köszönöm.
 
 
0 komment , kategória:  Riport, Önmagammal   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2014.09 2014. Október 2014.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 8 db bejegyzés
e év: 191 db bejegyzés
Összes: 1509 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 58
  • e Hét: 1031
  • e Hónap: 3258
  • e Év: 54759
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.