Regisztráció  Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." Pné Marika
2016.01.12
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 176 
Csodálatos ősz...
  2014-10-31 16:44:05, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Évszakok ( Ősz)  
Csodálatos őszi GIF kép...
  2014-10-31 16:40:18, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Természet szépsége  
Könnyű a Napnak...
  2014-10-31 16:11:34, péntek
 
 

" Könnyű a Napnak, mert nem kell szólnia ahhoz, hogy a pirkadat pírjával reményt
öntsön a szívünkbe, sem a virág szirmán a harmatcseppnek, hogy parányi ékkőként
beragyogja a lelkünket. Egyszerűen csak vannak, nem tesznek semmit és létük
csodája önmagunk csodájának felismeréséhez segít."

(Biegelbauer Pál)

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek - bölcsességek   
A természet - valóság
  2014-10-31 16:06:46, péntek
 
 



" A természet - valóság. Egyszerűen - van. Árad. Tanít. Tanít, hogy lenni, élni jó. És szép.
Hogy lenni annyi, mint önmagamat ingyen, ajándékként adni. Egy kő, egy virág, egy fa,
a naplemente, a Hold, a szellő mindennek és mindenkinek válogatás nélkül van, árasztja
önmagát. Nem tud nem lenni, nem tudja nem adni magát, nem tud áradni. Mutatja az utat,
a létezés egyetlen útját."

(Biegelbauer Pál)



 
 
0 komment , kategória:  Idézetek - bölcsességek   
Benedek Elek: Szeresd a fát
  2014-10-30 12:05:56, csütörtök
 
 


Benedek Elek: Szeresd a fát


Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Gyengéden nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed
Hagyd annak ami, épnek, szépnek
Szeresd a fát!


Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve,
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints föl reája,
Ne bántsd a fát!


Édes gyümölcsét várva várod
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad
S te bánkódnál majd, késő bánat,
Ne bántsd a fát!


Megtépett fának nincs virága,
Mint a vak, úgy néz a világba,
Oly bús a fa, a tördelt, tépett,
Mint anyád, ha elvesztene téged.
Szeresd a fát!




 
 
0 komment , kategória:  Magyar irodalom-életrajzok   
Kosztolányi Dezső: Az első ősz
  2014-10-30 11:49:47, csütörtök
 
  Kosztolányi Dezső: Az első ősz


Jaj, az de szomorú volt.
A híg eső sötéten csepegett,
és kézilámpással, rozoga pallón
ballagtak el a szótlan emberek.
Csak erre emékszem. Még néha arra,
hogy halt meg a kertünkben egy virág,
s a zöld gyepen sárgálló délutánon
cikáztak a virgonc, fehér cicák.
De estefelé fojtott már a füstszag,
csak a gyümölcs mosolygott a rudon,
gyertyával jártak a pincék homályán
s lopótökkel bort hoztak, úgy tudom,
a vén pohárba, esti lakomára.
Mind, mind nevettek, én voltam csak árva,
és fájt a szépség és a csillogó bor,
és fájt az ősz és a zenés szüret,
a sár, a szél, a nyár bús nevetése,
a nagymamák, kik kéklő szemüket
rám csillogtatták pápaszemen által.
És fájt az est, mikor az emberek tárt
csűrükbe vitték a dús, szőke termést,
s rézkotlákban főzték a szilvalekvárt.
A kerti székeket is mind behozták,
és gyertya mellett a szobában ettünk,
mint temetésre, kongott a harangszó,
és a tűnő vár settengett megettünk.
Kis nyári ruháim is eltemették
egy zöld ládába, ott tavaszig sírtak,
s nyomukba -- hűvös, józan, őszi tömjén --
halálosan fojtott a naftalin-szag.

Ilyenkor elfutottam a szobámba
az orvosságos-üvegek közé,
és néztem, hogy repül le néma gyásszal
az est a csapzott, tarlott táj fölé.

Kis ujjaimmal csendesen doboltam
a lágyan összeizzadt üvegajtón,
a konyhában daloltak a cselédek,
a szél valamit keresett sóhajtón.

És amikor már mindenütt sötét lett,
az ágyba megöleltem kisöcsémet.
Aztán pihegve sírtam egymagamban,
a fákra néztem, lombjuk úgy zugott,
Titokzatosan bámultak szemembe,
mint rongyba burkolt, ázott koldusok.
 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső  
Babits Mihály: Ádáz kutyám
  2014-10-30 11:44:06, csütörtök
 
 


Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.
Amióta a gazdád én lettem,
ez a hely a legjobb hely tenéked:
nem érhet itt semmi baj se téged.
Rajtam csügg a szemed, hív imádás
együgyű szálán csügg, boldog Ádáz.

Mert boldog ki jámborul heverhet
valami nagy, jó hatalom mellett.
S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád
bosszújára megrablod a konyhát
s csirkét hajszolsz vadul a salátás
ágyakon át: jámbor, noha - Ádáz.

Elcsavarogsz néha messze innen,
el is tévedsz kóbor hegyeinkben;
avagy titkos kalandjaid vannak.
Ág tép, gonosz ebek rádrohannak,
zápor is lep, szőröd-bőröd átáz:
ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz.

Visszajössz, mert ugyan hova mennél?
Hol lehetne egyéb helyed ennél?
Szimatokból ezer láthatatlan
ösvény vezet téged mindenhonnan
hívebben, mint bennünket a látás:
minden ösvény ide vezet, Ádáz!

Tudod, hogy itt valaki hatalmas
gondol veled, büntet és irgalmaz,
gyötör olykor, simogat vagy játszik,
hol apádnak, hol kínzódnak látszik:
de te bízol benne. Bölcs belátás,
bízni abban, kit nem értünk, Ádáz.

Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál,
bizalommal tudnék én is Annál
megpihenni, aki velem játszik,
hol apámnak, hol kínzómnak látszik,
égi gazda, bosszú, megbocsátás,
s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz!
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
Weöres Sándor: Tíz lépcső
  2014-10-30 11:41:14, csütörtök
 
  Weöres Sándor: Tíz lépcső


Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.


 
 
0 komment , kategória:  Weöres Sándor (1913 - 1989)  
Kun Magdolna: Évszakok könnyei
  2014-10-30 11:10:32, csütörtök
 
  Kun Magdolna
Évszakok könnyei


Tavasszal, mikor rügyekből falevelek lesznek,

és szendergő álmából felébred a táj,

egy régi dal jut eszembe az akácvirágzásról,

amit annyiszor dúdolt drága jó anyám.


Szerette, mikor virágok közt érte őt az alkony,

s a reggeli pirkadás léptét ölelte,

mikor fáradt, dolgos két kezét átjárta a napfény

harmatvíztől megcsillanó aranyos leple.


A nyár volt a mindene, a rózsaillat árja,

mit szél repített kertjének minden zeg-zugán,

hogy minden illattal telt percében azt érezhesse,

mintha átlépett volna a mennyek kapuján.


Áhítattal hallgatta, ahogy a rigók fütyörésztek,

azon a terebélyes lombú ágas-bogas fán,

melynek minden ágán egy-egy emlék szépült,

mert nagyapám ültette egykor hajdanán.


Az ősz színes varázsa kedvetlenné tette,

talán mert felfedezte benne az elmúlás nyomát,

s azt a hullt levélben jelen lévő rozsdamart bánatot,

mely megállásra késztette szíve ritmusát.


A tél hallgatag csendjében ő is néma maradt,

csak nézte-nézte szomorúan a szálló hópelyhet,

és arra gondolt milyen az, mikor a fehérhajú dér,

minden-minden álmot örökre betemet.
 
 
0 komment , kategória:  2 - Kun Magdolna  
Ahogy a rozsda, mely magából a vasból származik
  2014-10-30 10:05:07, csütörtök
 
 



" Ahogy a rozsda, mely magából a vasból származik, semmivé emészti a vasat,
úgy szünteti meg önmaga lehetőségeit megfontolatlan cselekedeteivel az ember."

(Tendzin Gjaco)



 
 
0 komment , kategória:  Idézetek - bölcsességek   
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 176 
2014.09 2014. Október 2014.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 176 db bejegyzés
e év: 4108 db bejegyzés
Összes: 52479 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 664
  • e Hét: 19328
  • e Hónap: 90015
  • e Év: 1083105
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.