|
2014-10-26 18:58:32, vasárnap
|
| |
| |
Szüleimért
...... ......
...... ........... ........
Anyukámért égő örök gyertya
...... ...........
Apukámért égő örök gyertya
...... .......... 
Verdi: Nabucco_rabszolga kórus
Mint a fecske, repülj messze földre,
Színarany szárnyú gondolat repülj el!
Rég nem látott hazámba kerülj el,
Vár a hőn szeretett szép otthoni táj.
Üdvözöld várunk száz ősi tornyát,
Nézz az áldott, az egykor oly virágzó völgybe...
Tudd meg bús földünk szánalmas sorsát,
Ó az emlék, hogy kínoz, hogy fáj!
Bölcsek lantja a fűzfának ágán
Ó miért lett oly néma a húrja?
Zengjen áradjon dallama újra
Mondja el, hogy mily szép volt a múlt.
Keljen életre mindenki száján,
Szálljon bátran a feltámadt ének.
Adjon hangot e sorsűzött népnek,
Mely a bús szívbe új lángot gyújt.*
Fényes új lángot gyújt!
Messze szállj el - arany szárnyra kelve,
Messzi tájakra - gondolat - repülj el;
Régen látott hazámba kerülj el,
Híven vár rád az otthoni táj!
Üdvözöld várunk száz ősi tornyát,
Nézz le vágyón az egykor virágzó völgybe. . .
Szép hazámba repítsen a honvágy, -
Ó, az emlék - hogy kínoz, hogy fáj!
Bölcsek lantja a fűzfának ágán, -
Ó, miért lett oly néma a húrja?
Égi hangja ma áradjon újra,
Mondja el, hogy mily szép volt a múlt! -
Keljen életre mindenki száján, -
Szörnyű gyászunkat sírja az ének;
Zengje-zúgja a sorsát a népnek, -
Tán a szívünkben új lángot gyújt! -
Fényes, új lángot gyújt .........
Videó Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
Offline
