Regisztráció  Belépés
naplopoleon.blog.xfree.hu
Kinek megadatott egy kis darab kenyér, s otthon, hova este nyugodtan hazatér, s nem kell mást szolgálni, s úrnak se kell lenni: oly boldogság ez, mely minden... Fontos Manó
1915.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
Paraszolvencia a 60-as években: 10 tojás és valódi hála
  2014-11-29 18:06:02, szombat
 
  Édesanyám a 60-as években a pusztataskonyi a szociális otthonban dolgozott gondozónőként értelmi fogyatékosok között. A sok szomorú vagy egyenesen szörnyű emlék között akadt olyan is, amire szívesen emlékszik vissza.
Az egyik gondozottjukat Szőrös Jóskának hívták, vicces név, akár kitalált is lehetne, de nem az. Valószínűleg már rég meghalt, hát emlékezzünk meg róla úgy, hogy leírjuk a nevét. Fiatal felnőtt férfi volt akkor, súlyos epilepsziával és még ki tudja milyen egyéb bajokkal. Egy alkalommal az édesanyja elvitte magával a szalóki búcsúba. Amikor visszahozta fiát odament az én édesanyámhoz, és 10 darab tojást nyújtott át neki. Szegény asszony volt. Majd Jóska is odalépett, és anyum kezébe nyomott két kicsi, alig 4 centis vázát ezekkel a szavakkal:
- Ezt meg neked hoztam.
Édesanyám nem akarta elfogadni egyik ajándékot sem, de örült is, hiszen csak neki hoztak, a többi kolléganőnek nem. Szerették őt, és nem csak ők.
A vázák ma már az én polcomat díszítik. Ha rájuk nézek mindig eszembe jut a szegény ember hálája.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Bólogass, soha nem mondj ellent, legjobb, ha hallgatsz!
  2014-11-28 05:34:21, péntek
 
  21 éves leányzó, egyke. Szüleivel él. Szeretne elköltözni, kicsi már hármójuknak a lakás. Egymásnak feszülnek. A lány eltervezte, 2 év múlva már külön él, de előbb a jogsi. Azután elköltözik az ország másik végébe.
Megértem, mondom néki. Kérdezem, hogy végiggondolta-e. Egyedül lesz, mindent magának kell megoldania. Nem mondom, hogy tegye, vagy ne tegye.
Ő élete, ő döntése, ha "elbaszom" akkor az én gondom lesz - jött a válasz, és elviharzott.
Fejlesztenem kell még szociális képességeimet. Irány egy lakatlan sziget, és bemagolom Aronson A társas lény című művét.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kárpótlós szex a kórházi kartonozóban
  2014-11-26 19:34:30, szerda
 
  Nem is tudom, ez nem is annyira jó, mint ahogy elképzeltem. Talán a spentana.., na még egyszer, talán spontaneitás hiányzik az egészből. Most idegenszavak kiejtésén merengsz, vagy szexelsz a pároddal egy jót a munkahelyen? Naná, hogy az utóbbi, de Évivel, a takarítónővel fenn az emeleti klotyón azért mégis izgalmasabb volt. Jó ez a póz, jól lehet döngetni a nőt, de sok érzékiség nincs benne, az egész olyan gépies, főleg monoton. Ha nem az lenne, akkor most nem hülyeségeken gondolkoznék, hanem a nőmre figyelnék. Viszont így legalább nem megyek el idő előtt, mint múltkor. Az mekkora blamázs volt! Mert én igenis figyelek a páromra, vagy legalábbis próbálok odafigyelni rá. Sok férfi számára a szex egyet jelent beleélvezni a nőbe, és készen is vagyunk. Meg sem fordul a fejükben, hogy ez kölcsönös örömszerzésről szól, és nem csak magunkról, arra ott van a jégkorong. Vegyük például...
- Segítek a kezemmel is, nem baj?
Áááá, ébresztő ember! Na, ennyit a kárpótlásról. Pedig jól indultunk. Délután négykor a kartonozó bezár. Csak ketten maradtunk, a kolléganői mind hazamentek már. Ügyfélablak lezárva, ajtó szintén, igaz nem kulcsra, az feltűnő lenne. A biztonság kedvéért elmentünk a hátsó traktusba, ha ránk is nyitnak, akkor is van időnk szétrebbenni. Szemben állunk egymással. Finoman megcsókolom. Majd szép lassan elindulunk lefelé. Egy hosszú ujjú köpeny van rajta, természetesen ez is rövid, minden köpenyét megkurtíttatta, a hosszú combjaihoz ez is illik. Én is a combjaira figyeltem fel először. Már guggolok előtte, ujjaim a térdeitől siklanak fölfelé, beérnek a köpeny alá. Érzem, hogy egy csipkés fehérnemű van rajta. Felemelem a köpeny alját, és megcsókolom vénuszdombját a tangán keresztül. Szexi és drága egy fehérnemű, kár lenne nyúzni szex közben, finoman lefejtem róla, zsebembe gyűröm, ennyit a kíméletes bánásmódról. Beszívom öle illatát. Nyelvem is meg akarja tapasztalni a vágyakozás ízét. A kéj hívogató nedvességgel önti el partnerem. Nyelvem csodákra képes, nem csak a nyelvem hegye mozog, hanem az egész húsos huncutság rezgésben van, magas rezgésszámmal és kitartóan, de most nem ily élvezetekre vágyunk. Felegyenesedek, ő megfordul, háttal áll nekem, majd előre hajol. Keze a kartonok tárolására rendszeresített fiókoknak támaszkodik. Kezeim kétoldalt a csípőjére csúsznak, közben köpenyét feltűröm, nem akarom összekenni. Rutinosan rogyaszt lábaival, így nekem nem kell pipiskednem, amikor becsúsztatom, könnyedén siklik be. Hol finomabban, hol erősebben döfködöm, figyelve teste rezdülését. Egészen addig....
Egészen addig, amíg el nem kalandoznak máshova a gondolataim. mint mondtam, jó póz ez, csak egyoldalúvá válhat, monotonná, majd unalmassá. Ilyen erővel egy könyvet is tehetnék a hátára. Esetleg, ha egy kockás ing lenne rajta amőbázhatnánk közben. Most meg magát izgatja, pedig..
- Ezt a köpenyt veszed fel holnap is?
Nem? Nagyszerű, akkor lehet gyűrni, vigyünk az egészbe egy kis lendületet, mert így nem lesz jó. Kezeim előresiklanak az oldalán és megfogják melleit, nem durván, de nem is finoman. Érzem, hogy mellbimbói kemények, tehát örömet okoz neki az aktus, mert most nem hideg a kezem. A baj inkább az lesz, hogy mindketten akarjuk a gyönyört, talán túlságosan is. Én gyorsuló ütemben döföm, kezem hol a vállát fogja, hol a melleit. Majd hirtelen:
-Gyere!
Nem kell kétszer mondanod kedves. Kezem már újra a csípőjét fogja, hogy tartani tudjam, előre ne bukjon az erőteljes lökésektől.
- Most.
Együtt élvezünk el. Teste íjként feszül meg, akárcsak az enyém. Pár másodperccel később nyílik az ajtó. Ó a fenébe. De jó, hogy hátra mentünk. Én a sliccem rángatom fel, kockáztatva a csonkolást. Neki sok dolga most nincs, felegyenesedve köpenye a combjára csúszik. Az egyik fiatal takarítónő nyit be. Párom zavartan siet ki, egyenesen a mosdóba. Nehogy elcseppenjen, még lebukunk. Persze ettől nem kell félnünk. Ancsának, a takarítónőnek csak a vörös fejünkre kell néznie, és rögtön tudja, hogy mit csináltunk kettesben. Pont ő ne tudná? De ez már egy másik történet.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Word of Warcraft és P. G. Wodehouse kapcsolata
  2014-11-26 08:58:06, szerda
 
  Mert bármilyen hihetetlen is, de van kapcsolat. Persze nem lehet jelentős az átfedés a Word of Warcraft (WoW) számítógépes játék rajongótábora és Wodehouse angol-amerikai író olvasóközönsége között, de biztos akadnak még rajtam kívül is, ha nem is sokan.
A Wow világszerte több milliók által játszott online számítógépes játék, lehet szeretni és utálni, én felváltva szoktam. Ez a játék is egy kereskedelmi termék, és ez a tény a játékra is kihat, úgy lett megalkotva, hogy minél több időt töltsünk el vele, természetesen pénzért. Persze, a leleményesek erre is találtak kiskaput. A játékosok zömét tinik és huszonévesek alkotják, de vannak közöttük örök gyerekek is, mint például ugye én is. Az átlag IQ és EQ értékük katasztrofális. Mondom, az átlag.
A játék megalkotói között biztos akadt Wodehouse rajongó. Ebben a játékban az öldöklés mellett, lehet békés tevékenységet is folytatni, szakmákat tanulni. Ezek egyike a mérnök, mindenféle kütyüket állít elő, köztük egy robotot is, olyan házi inas félét, aki a Jeeves névre hallgat. Gondolom itt kapják fel a fejüket a Wodehouse rajongók, mert bizony Jeeves figurája a legismertebb alakja Wodehouse műveinek. Ő a problémás helyzeteket megoldó inas, aki minden követ megmozgat, hogy gazdája elkerülje azt a csapást, ami minden férfi rémálma, a házasságot. Gazdája pedig, az értelmi képességekben nem túlzottan bővelkedő Bertram "Bertie" Wilberforce Wooster.
A két figura kacagtató kalandjait megfilmesítették még 1990-ben, egy sorozat készült Majd a komornyik címmel. Bertie alakját Hugh Laurie, személyesítette meg, aki ekkor még nem lépett orvosi pályára, hanem élte az angol arisztokraták víg és gondtalan életét (leszámítva a házasság rémét).
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy kórház napjai - 120%-os kihasználtság a proszektúrán
  2014-11-24 13:12:03, hétfő
 
  Természetesen ez egy kitalált történet

Júliusi vasárnap. A meleg elviselhető lenne, vízparton, de nem egy 24 órás ügyeletben. Sebaj, a nővérek így biztos nem húznak kardigánt.
- Éjszaka meg majd én húzom le valamelyikről.
- A kezed vedd ki a biliből!
A két alak a hullaház épületéhez tartott. Vasárnap délelőtt 10 óra, de már megvan az első exitük. A hullaszállító alkalmatosság, a tepsi ott zörgött mellettük, benne egy öregúrral. A műtőssegéd kinyitja a bezárt ajtót, társa feltolja a rámpán a járművet. Nem nehéz a bácsi, könnyen megy. Az előtérben van egy négyes hűtő fakk, azonban mindnek van már lakója. Szombaton nagyüzem lehetett exit fronton.
- A francba, akkor vigyük be.
A boncteremben további hűtő egységek vannak a holttesteknek. Újabb kulcscsörgés, a belső termet is kulccsal kell zárni.
- Mi a fa....
A boncterem padlóján egy kiterített hulla hevert. Kiöltözve, öltöny, nyakkendő. Legalább 120 kiló, de lehet, hogy több is.
- Megmondanád, hogy ez itt mi?
- Nem látod? Egy böhöm nagy halott cigány. Az tuti, hogy nem fogom eltakarítani másnak a szemetét.
- De mi az, hogy csak így a földön? Na nézzük meg gyorsan a fakkokat! Rosszat sejtek.
Sorra nyitogatják a hűtőket, összesen nyolc van a belső teremben. Mindegyikben van egy holttest! Sőt!
- Tegnap Manó volt az ügyeletes?
- Ja.
Manó, aki nevét alacsony termetéről és gülü szemeiről kapta, korábban egy temetkezési vállalatnál dolgozott. Aki vele volt ügyeletes, az biztos lehetett benne, hogy része lesz egy kis hullarendezésben. Csinált helyet a holttesteknek, ha nem volt üres hely. Ő ezt úgy oldotta meg, hogy kettesével összepakolta hullákat egy fakkba. De hárman már nem férnek el egy helyen, és bizony a fakkokban már kettesével sorakoztak a testek.
- Most mi a fenét csináljunk?
- Ugyan mit? Lepakoljuk az öreget a földre. Tudsz jobbat?
Nem tudtak. Az öreget lerakták a nagydarab hulla mellé. A műtősfiú ment a dolgára. A betegtologató srác pedig elment a Belre, hogy megtudjon valami infót a a padlón heverő holttestről. Ott közölték vele a nővérek, hogy előző nap a mentősök hozták be a nagydarab férfit. Ő volt a vőfély egy cigány lagziban, ott lett rosszul. Ezért nem volt exitlepedőben a test, mert nem kórházi betegként halt meg.
Nagy meleg volt egész héten, a srác sejtette, hogy ez az ügyelet nem kardigánok és egyéb ruhadarabok leráncigálásáról fog szólni. Jól sejtette. 3-4 óránként jeleztek egy újabb exitet. A fehér lepedőbe burkolt testek sorra gyülekeztek a hullaház bonctermének padlóján.
- Istenem, légy könyörületes, ne haljon már meg senki reggel 7-ig, mert kifogytunk a padlóból is.

Természetesen ez egy kitalált történet, különben is a 90-es években nem történt meg. Egyébként is ez egy vidéki, nem létező kórházban nem történt meg. Ma pedig már a vidéki kórházak se nagyon léteznek. Illetve miket is beszélek, most jött csak el a Kánaán a magyar egészségügynek. Részsikereknek is örülni kell, nincs személyzet, nincs eszköz, megfelelő épület, de hulláink, azok vannak.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy monitor, egy féltégla és a ritmusérzék kapcsolata
  2014-11-23 17:35:02, vasárnap
 
  Csendes kora délelőtti vasárnap. Kényelmesen sétálok a járdán rigófüttytől övezve. A főúton alig van forgalom, ha lámpát kap az a néhány autó, akkor szinte tökéletesen zajmentes a környék. Szinte. Dang-dang-dang. Ez mi? Szétnézek, de senkit, semmit nem látok. A furcsa zaj meg is szűnik. Haladok tovább, danggg. Mi a csuda ez? Most már kitartóan hallom az ütemes zajt. Rémülten pislogok. Ork hordák támadnak, és dobosaik verik a harci indulót? Ez a környék azonban nem ork terület, néha felbukkan egy-egy vasat gyűjtő egyed, de nem jellemző jelenlétük, itt a surranós elfek nem sok babért arathatnának. Most már kíváncsian próbálom felfedezni a zaj forrását. Rájövök, hogy jobb kéz felől érkezik a harci ritmus. A járda és a főút között van egy parkoló és egy magas sövény, talán az mögött van valami, vagy valaki. Valóban, ahogy folytatom utam előre a sövény véget ér, és mögötte meglátom a doboló harcost. Hajléktalannak álcázza magát. Térdel, előtte egy katódsugaras számítógép monitor. Keze épp magasba lendül, lesújt alkalmi hangszerére. A dobverő egy féltégla. Dang-dang-dang, szünet és dang. Valamit megnéz a monitoron. Úgy hiszem épp hangolja a dobbá átvedlett monitort. Az is lehet persze, hogy újrahasznosít, és próbál hozzáférni az ellenállásokhoz.
Illetékes elvtársak és elvtársnők! Ők a guberálás és újrahasznosítás világbajnokai, talán részmegoldás lehetne a foglakoztatásukra, és az utcákról való eltüntetésükre erőszakmentesen.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Utcaseprőnek lenni jó: vagyoni és szellemi gyarapodás
  2014-11-23 08:26:02, vasárnap
 
  Amikor három éve kivezényeltek utcaseprőnek tragédiaként éltem meg, ma már másképp látom. Akkor az ország vajdája, ez az indiai Háry János és bandája váltig bizonygatta, hogy mindenkit iskolai végzettsége szerint látnak el munkával. Ezt esetleg a 4-6 osztállyal rendelkező emberkék hihették el, azokat meg úgysem érintette, érinti. Ugyanezt a hazug szöveget fröcsögték helyi szinten is. 4P (páváskodó pécsi polgártárs, Pápá Zsolt) és szolgái szintén váltig bizonygatták interjúkban, hogy mindenki megfelelően lesz elhelyezve. Na ja, a rokonság és az ismerősök biztos. Aranyeső hulljon rátok! Az arany ugye 1064 fokon olvad.
A Belvárosba kerültem, úgyhogy az utcaköveket nézve is tudok már tájékozódni. A Jókai utca kövei közül szedegettem a csikkeket, kellemes mutatvány, amikor csillanásra lettem figyelmes. Hoppá, kapás van, jól kezdődik a nap, öt forintocskával leszek gazdagabb. Az ember mindig többre számít. A pénzérme nem ért 5 forintot sem, ugyanis egy angol penny volt. Már akkor olyan gyenge volt a font a forinthoz képest, hogy egy penny nem ért 5 forintot sem. Sebaj megvan életem első kemény valutája, ezzel a tőkével és a megszerzett szaktudással, tapasztalattal már mehetek is Angliába karriert csinálni.
Utcaseprőként nem csak vagyonokat seperhetünk össze. A brigád (nem a vörös) megközelített egy szelektív hulladék gyűjtésére hivatott "szigetet". Mily lelket melengető amikor az emberek, ügyelve környezetük tisztaságára, a hulladékgyűjtők környékén szórják le a szemetüket. Szerencsémre ezt legalább szelektíven tették. Így juthattam hozzá láthatóan soha ki nem nyitott könyvekhez, köztük két Dickens regényhez is. Egykori tulajdonosuknak talán az lehetett a gondja ezekkel a könyvekkel, hogy idegennyelvűek voltak, ha egyáltalán tudott olvasni. Mert bizony ez is elképzelhető, hiszen sepregető kollégáim között volt olyan is, aki a névsorban nem találta meg a saját nevét. Ő ügyesen arra hivatkozott, hogy nincs rajta szemüveg, és műveltségét bizonyítva az ABC felmondásába is belekezdett, a g után elakadt. Én viszont egy percig sem haboztam, és magamévá tettem az út porában heverő kincseket. Igaz, kicsit kényelmetlen volt a nehéz és tömött hátizsákkal sepregetni és a csikkeket felszedegetni, de legalább azóta tudom, hogy a kultúrának súlya van.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Pécs: a kommandó lecsap a velünk utazó elvetemült bűnözőkre
  2014-11-21 18:14:31, péntek
 
  November 20-át megemlegeti a szervezett pécsi bűnözés, de magányosan a zavarosban halászó piti gaztevők is. A rendőrség és a nagyon speciálisan képzett egység, a BEK hathatós együttműködése meghozta a gyümölcsét. Aki csütörtök délelőtt a Siklósi úton, az egykori bőrgyár közelében tartózkodott döbbenetes jelenetek szemtanúja lehetett. Láthatták, ahogy a bűnözők a társadalom minden rétegébe befészkelték már magukat., illetve elképesztő álcázási technikákat ismerhettek meg. Azonban a hű de nagyon speciálisan képzett egység tagjait semmi sem állíthatta meg. A 8-10 bunkóval jól felszerelt, helyesbítek, ők maguk voltak a bunkók, így más fegyver nem is kellett nekik, mint a nyakukba akasztott (nem, nem kötél, az Kőbunkó-Köteles László főméltóságunk attribútuma) igazolvány, ami szerint ők a BEK, vagyis a Bliccelhárító Központ tagjai. Csodás vitézek ők, vállvetve torlaszolják el a buszról leszállni igyekvők útját. Hopp, épp elfognak egy veszélyes bűnözőt, a magát öreg néninek maszkírozó veszedelmet azonnal a várakozó rendőrautóba tuszkolják. Természetesen nem ők, az ilyen egyszerű feladatot már a rendőrökre hagyják. Újabb és újabb bűnözők akadnak horogra. Mind a belváros irányába próbál eljutni. A becsületes polgárok fellélegezhetnek, a város megtisztítva a gonosztevőktől. Mily megható jelenetet láthatunk most. Egy idősebb és egy fiatalabb nő, talán anya és lánya mosolyogva közelíti meg az egység tagjait. Szemükben a hála könnyei. Nahát, közös fényképek készülnek. A hölgyek biztos bekeretezik majd otthon, hogy emlékezzenek a napra, mikor Pécs városában megszűnt a bűn.  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ősmagyar Pál a nemzet másolódeákja
  2014-11-21 06:58:08, péntek
 
  Már nagyon ritkán hallgatom meg a híreket a rádióban. Minek? Csak olyan híreket adhatnak le, ami megfelel a sajtószabadság elveinek. A sajtószabadság pedig 2010-ben névmódosítást kért, azóta Viktornak hívatja magát. Tegnap se csuktam fel a rádiót, tévét meg nem nézek, illetve nézem a készüléket, inkább a rajta lévő port. Ma reggel viszont visított az ébresztő óra, kétszer is, és sikerült álmosan a rádiót felkapcsolnom. A reggeli krónika sporthírei mentek épp. Jó, hogy feküdtem még, mert hanyatt vágom magam. A nemzet sportolói úgy döntöttek (teljesen önállóan, szabad akaratból), hogy Palika legyen a nemzet sportolója, épp üresedés van, senki más nem is méltó erre a megtisztelő címre.
A nemzet csótánya már nem lehet, mert az ugye Nagy Feró. A Nemzet Szégyene, ezt véssék a homlokára, három centi mélyen. A feliratot kiönthetik arannyal is.
Egyébként az idei betlehemi jászolban a nép döntése alapján az Orbán-család fog szerepelni.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szex a neurológus íróasztalán(ál)
  2014-11-20 21:39:10, csütörtök
 
  A történetben szereplő személyek nem kitaláltak, a véletlen egyezés még véletlenül sem véletlen. A helyszín dettó, bár az íróasztalt már leselejtezhették. A történet, az viszont majdnem igaz.

Itt ülök ezen a nyavalyás íróasztalon, inkább félig fekszem, kezeim hátul támaszkodnak az asztal lapjára, lábaim a levegőben. A súlyom a farcsontomra nehezedik, higgyétek el, nem kényelmes pozitúra, bármit is láttatok a neten, vagy hallottatok a kanegerektől meg nem tőrtént kalandjaikat mesélve. Nem vagyok én mazochista, hogy a farcsontomon nyikorogjon az egész testem, és nem küzdök legalább 30 kiló túlsúllyal sem, hogy kipárnázva legyen a hátsóm. 177 centi vagyok, hosszú combokkal, van minek kalimpálni a levegőben, na jó nem teljesen a levegőben, fogják, legalább ennyi kényelmem legyen. A súlyom, az viszont nem publikus, nem is lesz, de megsúgom, jól áll rajtam a fehér köpeny. Tehát itt fekszem-ülök az asztalon, combjaim között ütemesen mozog egy test, van időm elmesélni röviden az előzményeket.
A jelenlegi párommal egy munkahelyen dolgozunk, ez jár előnnyel is, mint látjátok, de ugyanakkor hátrányai is vannak. Felvetette, hogy kipróbálhatnánk itt bent a munkahelyen a szexet. Gondoltam, miért ne? A helyet gyorsan megtaláltuk, nem igen kellett keresgélni. Az öltözőnk szomszédos az egyik neurológiai szakrendeléssel, a két helyiség ajtóval összekötve. Hogy miért van így nem tudom, de kapóra jött.
Délután kettő után a rendelő már üres. Kettőnknek sincs már annyi dolga délután, idő, hely adott volt, már csak kedv kellett hozzá. Azzal sem volt baj. A párom nem sokat vacakolt az előjátékkal, nem is olyan a helyzet, de nekem se volt rá szükségem. Hamar az íróasztalon találtam magam. Kezei rögtön a köpenyem kezdték feltűrni, sok dolguk nem akadt. A varrónőmmel levágattam a hosszából, annyit, amennyit csak mertem. Állva sem ér térdig, ülve még inkább felcsúszik a combomon.
Térdével szétlökte combjaim, hozzám simult, éreztem, hogy nem nagyon fér már el a nadrágjában. Én azért szerettem volna, ha nem egyből vágunk a közepébe, megcsókoltam. Miért van az, hogy a férfiak többsége nem szeret csókolózni? Főleg nem szex közben. Ő a hatodik pasim, de eddig nem volt nagy szerencsém. Jó, ő igyekszik, de most inkább egy törtető vaddisznó. Már a sliccét húzza le. Akkor mindent bele, félrehúzom a tangám. Könnyedén becsúsztatja. Nahát, ennyire izgatna a dolog engem is? Már dönget. A melleimet szeretné, de én nem hagyom, hogy kigombolja a köpenyem. Csak félek, hogy ránk nyitnak. Remélem nem fog megtörténni, mert úgy rúgom le magamról, hogy a falig repül. Bocsi kedves. Nincs veled semmi baj, csak ne lennél ilyen ronda. Au, síkosító még véletlenül sem kell, de ezen az asztalon én nem fogok tudni elmenni. El szeretnék menni, ugye tudod? Lassíts már basszus, szétmegy a fenekem. Lépnem kell:
- Ez így nem jó, kényelmetlen. Csináljuk inkább hátulról!
A fenekem megmentve. Szeretem így, ő is szereti. Az asztalra támaszkodom. Köpeny a hátamra feltolva, tanga félrehúzva, keze a csípőmön. Jó mélyen belém hatol. Ez az. Abba ne hagyd! Ne gyorsíts, így el fogsz élvezni! Lassíts már az istenért! NE!!!!!!!!!!!!
- El fogok menni!
Hát baszd meg, valóban elmentél! Most velem mi lesz? Mert gondolom, nem fogsz kinyalni? Tocsogok a ...
- Csak erre kellek neked!?
- Nem bírtam már visszatartani. Kárpótollak.
Remélem is, mert nem egészen így képzeltem el. Jól van, most ne vágj nekem ilyen fancsali pofát. Az íróasztalt viszont elfelejtheted, legközelebb hátulról kezdjük egyből.

..és volt legközelebb.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
2014.10 2014. November 2014.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 31 db bejegyzés
e év: 106 db bejegyzés
Összes: 719 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 128
  • e Hét: 758
  • e Hónap: 3019
  • e Év: 35726
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.