Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 152 
Boldog új esztendőt kívánok!
  2014-12-31 22:11:43, szerda
 
  Kedves Barátaim, Látogatóim!

Mikor eljön az év utolsó perce feledjük a múltat és köszöntsük az újat reménységgel.
Köszönöm mindenki látogatását, és sajnálom, hogy egyre kevesebb időm jut ennek az
oldalnak a frissítésére, de megpróbálok jobban odafigyelni erre is ezután.

Kívánok mindenkinek erőt, egészséget, jó szerencsét,
boldog új esztendőt Isten gazdag áldásával!

Jóságnak fénye ragyogjon át
Minden magyar ház ablakán,
Legyen szívünkben szeretet és béke,
Ez töltse be otthonunk s hazánk!












 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Budapest, a fények városa
  2014-12-31 22:03:29, szerda
 
  Éjszakai légi videó Budapestről:


Link




 
 
0 komment , kategória:  Filmek, videók  
Botz Domonkos : Boldog újévet
  2014-12-31 21:54:18, szerda
 
  Akit egyszer porig aláztak:
porig kell azért lehajolni,
a méltósága-vesztett sorshoz
méltóság-vesztve igazodni.

-B. F.-






- Boldog újévet! - mondta az eladóhoz fordulva és így is gondolta, mert nem szerette az üres szavakat, a minden tartalmat nélkülöző frázisokat. Talán annak a szegény ördögnek tényleg boldog lesz -, legalábbis szerette volna hinni, majd a pultra tette a pénzt és a visszajárót meg sem várva magához vette a csomagját és kilépett az üzletből. Az utca hideg volt, szürke, porlepte jégfoltok csúfították a járdát és mindenhonnan az olcsónak éppen nem mondható ócska, csiricsáré papírtrombiták egyen-harsogását hallotta, pedig még csak délutánra járt az idő. Egy pillanatra még megállt az üzlet ajtaja előtt, összébb húzta a nyaka köré tekert kiszolgált sálat, melynek szálait már kikezdte hosszúra nőtt borostája, és megindult a belváros irányába. Valójában semmi dolga nem volt arrafelé, de még nem akart hazamenni, nem akart begubózva ücsörögni egyedül a lakásban, na, nem mintha nem bírta volna az egyedüllétet, de most végtére is az év utolsó napja van. Kíváncsi volt a városra, hangokat akart hallani, embereket látni maga körül, megérezni, vagy még inkább visszahozni valamit a múltból, a régi szilveszterek hangulatából.

Óvatosan lépegetett a csúszós aszfalton, tudta, veszélyes lenne egy esés, vagy egy törés, ebben a korban már nehezebben forrnak össze az elmeszesedett csontok.

Eszébe jutott a hajdani utcabál az Emkénél, a forralt borok fűszeres illata, a lányok, akik akkoriban még nem viseltek a testükön tetoválásokat, testékszerek sem csüngtek ki a szájukból, vagy az orrnyílásaikból, és nem hagyták fedetlenül mezítelen derekukat, koncul vetve a mínuszoknak.

Aztán egy fiúcska jött szemben egy idős hölggyel, aki talán a nagymamája lehetett. Kezeik úgy forrtak össze, mintha soha el sem akarnák engedni egymást. Egy pillanatra önmagát látta abban a kisfiúban. Székesfehérvár jutott az eszébe, a gyermekévek, a vasárnapok, amikor a délelőtti mise után nagyanyjával ugyanígy kézen fogva mentek, és mindig a Dobos, vagy a Zenész cukrászdába vezetett az útjuk. Mintha csak valami jutalomfalatka lett volna az, az Indiáner, vagy Rigó Jancsi a szokásos hétvégi ájtatoskodás után.

Az Oktogont elhagyva az egyik hivalkodó kirakat melletti kapualjban egy torzonborz, sárgába forduló szakállú hajléktalan - kit már rég magára hagyott az Isten -, kuporgott felhúzott lábakkal, egy szatyrokkal körülbástyázott, félig átázott papundekli kupac tetején. Lyukas kesztyűjéből kilógó szutykos ujjaival egy bizonytalan kinézetű műanyag flakont markolászott, abból kortyolgatta még bizonytalanabb eredetű borát minden mindegy alapon, csak ártson. Hirtelenjében maga sem tudta miért, de úgy haladt el mellette, hogy kerülte a tekintetét. Mintha csak ő tehetett volna arról, hogy az a másik nyomorult az utcára került. Megpróbálta elterelni róla a gondolatait.

Egy jólszituált, úgy a húszas évei vége felé járó lányka közeledett szemből. Megakadt rajta a tekintete. Viselete szolid volt, megjelenésében keresve sem találhatott volna semmi kirívót, vagy kivetnivalót, de egyszerűsége dacára valahogy mégis kitűnt a sokadalomból. Mielőtt még egy vonalba értek volna, a kislány hirtelen előkapta az eddig háta mögött rejtegetett kis trombitáját és felé fordulva, enyhén előredőlve, mintha csak meg akarná ijeszteni, belefújt. Pajkos pillantásoktól kísérve figyelte a férfi reakcióit, aki erre zavartan elmosolyodott, majd mindketten tovább haladtak. Furcsállta, hogy egyedül volt a lány, de a miértekre nem keresett választ, úgyis csak találgatásokba bocsátkozhatott volna, majd hirtelen arra gondolt, milyen jó lenne most visszapergetni az idő kerekét. Minden bizonnyal lett volna folytatása ennek a ,,találkozásnak", de hiába, elrepült az idő felette, akár az apja is lehetett volna. Aztán nem messze tőle egy petárda robbant a járdán, nem kis riadalmat keltve néhány járókelőben.

Bár sosem szerette a tömeget, mégis furcsállta, hogy szilveszter dacára kevesen vannak az utcán, nem úgy, mint régen, amikor még valóságos tömeg hömpölygött mindenütt. Pedig akkor is hidegek voltak az év utolsó napjai, de ez akkoriban senkit nem tartott vissza. Az aluljáróhoz közeledve aztán meghallotta a zenét, a jól ismert dél-amerikai dallamvilágot, a magyarral rokon ötszólamú dallamvezetést, ami ott hordja magában az inka kultúra és a kései latinajkú bevándorlók zenei örökét. Arrafelé vette az irányt.

A lépcsőn leérve aztán megpillantotta a tollas indiánfejdíszt viselő utcazenészeket, akiket jobbára csak egy-két arra járó és az aluljárót uraló hajléktalanok vettek körül. Egyikük jobb kezében egy doboz sörrel, balkezét a magasba emelve ingatag tánclépéseket mímelt és akkorra már minden bizonnyal semmi sem fájt neki... A metró bejárata mellett néhány paradicsommadárhoz hasonlatos külsejű, vörösre, lilára festett, kakastaréjt formázó hajú punk álldogált fekete egyen-szerelésben, idétlenül, hangosan vihorászva.

Nem érezte jól magát, valahogy furcsa, volt mindaz, amiket látott, mintha csak valami más, idegen világba cseppent volna.

Érezte, amint kezdenek elgémberedni az ujjai, kezét egyre jobban vágta az italt tartó, idegen feliratoktól hemzsegő kis tasak zsinórja, lassítva ezzel is a vérkeringését. Valójában maga sem tudta, miért vette meg azt az üveg pezsgőt, hiszen ezt az italféleséget sosem szerette, ráadásul inni sem szokott egyedül, és most nem is lett volna kivel. Aztán hirtelen elhatározástól vezetve elhagyta az aluljárót és sietősen megindult visszafelé azon az úton, amelyiken ideérkezett. Már nem érdekelte semmi, sem az utca, sem az emberek. A csövest kereste, a hajléktalant ott a papundekli kupac tetején. Mielőtt még odaért volna, egy ezerforintos bankjegyet csúsztatott az ital mellé a tasakba. Amint odaért, lehajolt, letette a kapubejárót uraló kupac mellé, és mert mindig is rettegett a fertőzésektől, gyorsan hátrébb is lépett, nehogy fizikai kapcsolatba kerüljön akár egy kézfogás erejéig is azzal a nyomorulttal.

- Boldog újévet - mondta, és azzal már tovább is lépett, újra csak kerülve annak a másiknak a tekintetét, megfosztva ezzel mindkettejüket valami sebszaggató, nem kívánt kitárulkozástól.

Aztán már nem érdekelte sem az utca, sem az emberek, csak haza, haza szeretett volna érni minél előbb. Mintha csak menekült volna önmaga, vagy ettől a számára idegen világ elől.







Botz Domonkos író, újságíró, a Szilaj Csikó című újság rovatvezetője, külső munkatársa a Külváros című hetilapnak, a Kanadában megjelenő Tárogatónak és az Amerikai Magyar Naplónak. Publicisztikai anyagai, versei, novellái folyóiratokban, magazinokban, antológiákban jelennek meg. 2012-ben látott napvilágot első verseskönyve, Elengedett kézzel címmel, 2013. könyvhetére a Szálkás keresztek című prózakötetével jelentkezett. Ezt követte a Triptichon - Külvárosi Szentháromság (versek, 2013 - társszerzők Szarka István és Varga Rudolf), majd az Amikor a bohóc felzokog (verseskötet, 2014).

A szerző írása korábban a Szegedilapon: Megjelenés előtt...; Levél Albionból; Megfakult kép; Karácsonyi ének; Varga Rudolf könyvéről; Október végén; Januárban; Vadászat; Impromtu; A szőlő költészete; Szamóca és spiccdűzni; Azok a bizonyos nehéz idők; Las Vegas; A kukkoló; A vadászó Diána...; Isten markában; Thaiföld -a mosoly országa. II. rész; Thaiföld -a mosoly országa. I. rész; Hirtelen felindulásból; Három vers; Vers Pilinszky János emlékére



Link
 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
Csákváry Zoltán : Újévi imádság
  2014-12-31 21:31:36, szerda
 
  Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén.
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Romokból építsz boldog holnapot,
Hozzád küldjük ma szívünk imádságát
Uram, ne hagyd el árva magyarod!

Ne hagyd el őket, akik téged hívnak
A mélységből kiáltva szent neved.
Megváltást váró rongyos rabjaidnak
Add meg Uram a napi kenyeret.
Segítsd őket, kik mindig másnak vetnek,
Kiknél az éhség elsőnek kopog,
Mert áldásodból csak akkor ehetnek,
Ha a zsarnok vérebje jóllakott.

Takard be őket tél hidege ellen!
Hozz sebeikre enyhe gyógyulást!
Addj, Uram, nekik áldó két kezeddel
Bő szüretet és gazdag aratást!
Légy velük, akik verejtékben ázva
Az új Bábelhez hordják a követ,
S mentse meg őket irgalmad csódája,
Amikor a torony mindent eltemet.

Minden áldásod, amit nékünk szántál
Oszd ki közöttünk az újév során,
Hogy túl a tél lidércnyomásos álmán
Élőket köszöntsön a napsugár.
Add, hogy túléljék, amit rájuk mértek,
Keresztre verték, adj hozzá erőt.
Addj nekik, Uram, száz kisértő fénynél
Fénylőbb csillagot, égi vezetőt.

Vezesd őket, hogy soha, soha többé
El ne tévelyedjen a mi nemzetünk.
Légy velük, Uram, most és mindörökké,
Akkor is, mikor mi már nem leszünk.
Akkor is, mikor jő a boldog holnap,
S parányi sorsunk emléke sem él,
Sárga csontvázunk felett zöld fű sarjad,
Szívünk porával messze szállt a szél.

Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén,
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Uram, ne hagyd el árva magyarod,
Hallgasd meg szívünk újévi imáját,
És legyen minden úgy, mint akarod.




 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Székely Újévi Köszöntő
  2014-12-31 21:26:15, szerda
 
  Adjon Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet,
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.

Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Tollat író kezébe,
Pulyát asszony ölébe.

Legényeknek feleséget,
Szegényeknek nyereséget,
Áfonyát a havasra,
Pisztrángot a patakba.

Istenhitet a pogánynak,
Hű szeretőt a leánynak,
Szép időben jó vetést,
Szomorúknak feledést.

Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret,
Fegyvereknek nyugalmat,
Szelíd szónak hatalmat.

Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet,
Vitorlának jó szelet,
Napfényből is öleget.

Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra,
Vándoroknak fogadót -
Isten adjon minden jót!




 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Újévi köszöntő
  2014-12-31 21:15:29, szerda
 
  Újévi köszöntő

Régi jó szokása a magyar embereknek,
Esztendőt temetni összesereglettek.
Esztendőt temetni, újat köszönteni,
Múltból a jövőbe bátran tekinteni.
E szokáshoz híven összesereglettünk,
Hogy az elmúlt évtől szépen búcsút vegyünk.
Búcsút vegyünk annak öröm, bánatitól,
Eredményeitől és kudarcaitól.
Nem volt sikertelen az elmúlt esztendő,
Áldásban, termésben nem volt szűkölködő.
Isten megáldotta verejtékhullásunk,
Ha nem is színültig, tele a hámbárunk.
Szőlőhegyeink is gazdagon teremtek,
Vidámító jó bort bőven csepegtettek.
Barátságot szőni, bánatot felejtni,
Sógorság, komaság összejön vigadni.
Összejön, de szemét a jövőbe veti,
Vajon mit takar az? Folyton azt kérdezi.
Örömet takar-e vagy pedig bánatot?
Sikert, eredményt-e vagy pedig kudarcot?
Ne felejtsd, jó népem: a haladás titka,
Ma is, ezután is: imádság és munka.
Küzdj, és bízva bízzál, szükség az imádság,
Emberé a munka, Istené az áldás.
Örömmel köszöntlek ez Újesztendőben,
Áldás szálljon rátok gazdagon és bőven.
Mezőn kalász nőjön, réten fű zöldüljön,
Munkában a nóta vidáman csendüljön.
Miben szűkölködünk? - ami még meg nincsen,
A beállott Újévben adja meg az Isten.
Ez a kívánságunk, ami még úgy kéne,
Megértést és békét a népek szívébe.
Hogy keresztény néped megtérjen és éljen,
Sok szenvedés után boldog időt érjen.
Adjon az Úristen ez újévben víg kacagást, csengőt,
Adjon Isten mindnyájunknak Boldog Újesztendőt.




 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Adjon Isten
  2014-12-31 21:13:08, szerda
 
  Adjon Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet.
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.
Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Tollat író kezébe,

Puját asszony ölébe.
Legényeknek feleséget,
Szegényeknek nyereséget,
Áfonyát a havasra,
Pisztrángot a patakba.
Istenhitet a pogánynak,
Hű szeretőt a leánynak,

Szép időben jó vetést,
Szomorúknak feledést.
Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret,

Fegyvereknek nyugalmat,
Szelíd szónak hatalmat.
Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet,

Vitorlának jó szelet,
Napfényből is öleget.
Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra,
Vándoroknak fogadót -
Isten adjon minden jót!
Az új esztendőben.




 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Babits Mihály: Áldás a magyarra
  2014-12-31 21:11:01, szerda
 
  Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.
A haza, a haza egyenlő volt mindig
ezer év óta már, és mindig az marad,
mert nem darabokból összetákolt darab:
egytest a mi hazánk, eleven valami!
Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani!

Máskor is hevert már elkötözött tagokkal.
Zsibbadtan alélt a balga erőszakkal.
De mihelyt fölengedt fojtó köteléke,
futni kezdett a vér elapadt erébe.
Visszakapta, ami soha el nem veszett.
Nagyobb nem lett avval. Csak egészségesebb.

Lám, igaz jószágunk visszatér kezünkre,
bár a világ minden fegyvere őrizze.
Mert erős a fegyver és nagy hatalmasság,
de leghatalmasabb mégis az igazság.
Útja, mint a Dunánk és csillagok útja:
nincs ember, aki azt torlaszolni tudja.

Él a nagy Isten és semmise megy kárba,
Magyarok se lettünk pusztulni hiába,
hanem példát adni valamennyi népnek,
mily görbék s biztosak pályái az égnek.
Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga,
hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.

Erős igazsággal az erőszak ellen:
így élj, s nem kell félned, veled már az Isten.
Kelnek a zsarnokok, tűnnek a zsarnokok.
Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod.
Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg,
és jön az igazság, közelebb, közelebb...

(1938. november 2-6.)




 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Az esztendő fordulóján
  2014-12-31 21:05:45, szerda
 
  Az esztendő fordulóján

Az esztendő fordulóján
Összegyűltünk mind ez órán,
Oltárodnál leborulunk hál'adásra,
Mindentudó színed előtt számadásra.

A múló év minden napja
Kegyelmedet megmutatja.
Testi-lelki bajainkban gyógyítottál,
Haláltestvér karjaitól megtartottál.

A mezőket te ruházod,
Ég madarát te táplálod;
Nem engedtél elpusztulni árván minket,
És megadtad mindennapi kenyerünket.

Könnyeinket szárítgattad,
Homlokunkat simogattad,
Ha tévedtünk, a jó útra rátereltél,
Ha elestünk, irgalmasan fölemeltél.

Hálásan hát megfogadjuk,
Törvényedet el nem hagyjuk,
Új esztendő minden napján légy mellettünk,
Hogy a bűnnek szeplője se érje lelkünk.

S ha majd eljön a végóra,
Ajkunk nyílik búcsúszóra,
Hozzád vigye lelkünket az őrzőangyal,
Hol nincsen nap, nincsen éj, csak örök hajnal.






ÚJÉVI IMÁDSÁG

Imádkozzunk együtt újra
Hogyha éjfélt üt az óra,
Nézzünk fel az égre
Kívánjunk minden jót ez évre.
Kérjük a jó Úrunkat
Bontsa le a falakat,
Hallgassa meg imádságunk
Amit az Újévben kívánunk!

"Legyen béke itt a földön,
Mint a kezdet kezdetén
Éljünk együtt boldogságban,
Szeretetben s barátságban.
Árvának adj szülőt Uram,
Hontalannak házat,
Időseknek egészséget,
Fiatalnak hű társat.
Ne engedd, hogy uralkodjon
A gonosz lélek fölöttünk,
Bármi baj van hozzád megyünk,
Mert mi téged szeretünk.

Áldj meg minden asszonyt kérlek,
Ki gyereket szeretne,
Akit féltő szívvel- gondosan,
Szeretetben nevelne.
Fogd meg erősen a kezünk,
Hogy a földön el ne vesszünk,
Mert az életnek értelmet adtál
Köszönjük, hogy meghallgattál!"
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Ifj. Tompó László : Mikor ismertetik meg magyar kincseinket
  2014-12-31 20:59:53, szerda
 
  Mikor ismertetik meg magyar kincseinket ugyanúgy, mint az eltérő kultúrájúakét?

Miközben mást sem hallunk állandóan, mennyire kirekesztő a magyar társadalom többsége az eltérő kultúrájúakkal szemben, úgyszólván naponta nyílik hazánkban olyan tárlat, ami nem a MI nemzeti kincseinket mutatja be, hanem az övéiket. Csakhogy nem ám a saját égiszük, hanem a mienk alatt. Arról viszont, hogy, hogy nem, nincsen tudomásunk, hogy a saját országukban például székely kiállítás nyílt volna valaha is.


Mindezt annak apropóján írjuk, hogy - amint a Mazsihisz honlapjára vasárnap felkerült hírcikkből megtudtuk - ,,zsidó kéziratok és szertartási tárgyak anyagából látható tárlat a Szentendrei Képtárban, ahol 2015. január 31-ig tekinthető meg a kiállítás, ezt követően a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének szervezésében vándorkiállításként Kaposvárra utazik".

Tehát a nevezett szövetség, és nem az érintettek állják a sarat ezúttal is. Ami után már azon sem csodálkoznánk, ha a magyar tanárokat meg arra köteleznék, hogy diákjaikkal legalább egyszer elzarándokoljanak a jeruzsálemi siratófalhoz. Ami viszont ugyebár valahogy mégsem a (legalábbis névben még) keresztény magyar állam történelmének a része. Meg hát amúgy persze magának a kereszténységének sem túlzottan.

Nem bizony, és hogy mennyire nem, erről Lippay Lajos (1897-1949) kanonok, esztergomi dogmatikaprofesszor könyvét (Krisztus szülőföldjén, 1933) idézzük ezúttal:

,,Az ószövetség dicsőségéből nem maradt más, mint a Templom-tér nyugati oldalán egy darab ősrégi fal, amely a hagyomány szerint még a salamoni építkezésekből származik: a Siránkozások fala; egy darab régiség, történeti érdekesség, amelynek ma már csak archeológiai értéke van. Méltó szimbóluma ez a fal az elvetett népnek, a megszűnt és létjogosultságát vesztett zsidó vallásnak, amely csak egy darab történet, de nem lehet egy népnek hitvallása, világnézete, életének szellemi és erkölcsi tengelye. Amint a zsidó vallás is csak volt és megszűnt létezni, szimbóluma is csak a múltra mutat: egy rom, egy régiség az elmúlt dicsőségből; méltó központja a jeruzsálemi zsidóságnak és végcélja a zsidó zarándokoknak. E fal mellett lejátszódó jelenet: egyrészről a szakállas, piszkos zsidók szánalmas csoportja, amint földre kuporodva vagy a falnak támaszkodva zokognak, kétségbeesetten imádkoznak, siratják régi nagyságukat és könyörögnek a Messiásért, másrészről az elegánsan öltözött ifjú cionisták hitetlen cinizmusa - ez az egész jelenet méltón jelképezi a zsidó nép igazi sorsát. Eldobták maguktól az üdvösséget, az »örömhírt«, most csak kesergés, vallási kétségbeesés vagy hitetlenség az osztályrészük.


Az Úr átka beteljesedett a zsidó népen. Járja a világot, mint minden idők Ahasvérusa, a Mammon és a nyereség után való vadászásában benső nyomorúságát keresi elfojtani. Micsoda irónia! A zsidóság a Megváltót keresztre feszítette és a Siralmak falánál - Megváltóért esedezik."

Ennyit erről. Hanem van azért itt még valami. Ugyanezen honlap karácsonykor egy Észak-Izraelben, a Galileai-tenger közelében lévő, a Krisztus születése után első században épített zsinagóga nemrég történt feltárása kapcsán arra figyelmeztetett, hogy az oda tervezett építkezés mégsem indulhatott meg, mert ,,az izraeli törvények szerint a földmunkák megkezdése előtt régészeti feltárásokat kell végezni".

Kérdés, nálunk miért nincsen így, holott Pannónia földje köztudomásúan a régészek paradicsoma? De visszatérve az írásunkat kiváltó eredeti történethez. Szintén kérdés, hogy az oly sokszor emlegetett esélyegyenlőség jegyében mikor ismertetik meg magyar kincseinket ugyanúgy, mint az eltérő kultúrájúakét?


Ifj.Tompó László írásai a Hunhíren:


Link
 
 
0 komment , kategória:  ifj.Tompó László írásai  
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 152 
2014.11 2014. December 2015.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 152 db bejegyzés
e év: 1351 db bejegyzés
Összes: 22634 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6269
  • e Hét: 35917
  • e Hónap: 145274
  • e Év: 1804641
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.