Belépés
bzsuzsanna.blog.xfree.hu
"Az emberek kevésbé szégyellik bűneiket, mint gyengéiket és hiúságukat!" - La Bruyere L. Burda Zsuzsanna
1943.02.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Mondta a barátom...
  2014-12-12 07:03:09, péntek
 
  A testvéreim és én. Időtlenség óta egy utcában lakunk, egymás mellett jó szomszédságban.
A kisöcsém, a legfiatalabb néhány faluval odébb telepedett le. Tudunk egymásról, érezzük a másikat, de soha sem ültünk egymás nyakán. Talán én voltam mindig az, aki összetartotta a családot. Mára csendes figyelővé váltam.
Figyelem magamat ép úgy mint a környezetemet, kevesebb bennem az aggódás,a folytonos érdeklődés megkopott. Az évek múlása is lehet az oka, vagy a testvéreim elvesztése, a Fiam halálának nem feldolgozása, csak hordozom magamban. (Tudom ebben nem lehet segíteni, nincs a megbékülésnek elfogadása, ami segít felejteni. Nem akarok, nem tudok felejteni.
Amikor azonosultam azzal, hogy egyre kevesebben vagyunk, lettünk. Arcunkon hordozzuk az idő múlását, a felejtést. Azután megrohannak így hajnalban az emlékek, vetíti az agyam a képeket, az álom elszáll. Éber vagyok, figyelem, nézem a képeket.
A három unokám felnőtté vált, alig látom őket. Nekem kevés, Ők nem érnek rá, ritkán látogatnak, inkább csak családi ünnepeken.Megértem, mégis fáj!

Beszélgettem egy nagyon kedves jó barátommal:" Én aggódtam értük! Én sírtam amikor bajban
voltak, én vittem -hoztam őket, amikor kellett, mindig megmutattam mennyire szeretem Őket! - most nekem kellenének, hogy aggódjanak értem, hogy sírjanak azért, aki most vagyok, hogy hozzanak és vigyenek orvoshoz, mert egyedül már nem tudok felállni és elindulni magamért" mondta a barátom.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
...mondta a barátom...
  2014-12-12 07:00:48, péntek
 
  A testvéreim és én. Időtlenség óta egy utcában lakunk, egymás mellett jó szomszédságban.
A kisöcsém, a legfiatalabb néhány faluval odébb telepedett le. Tudunk egymásról, érezzük a másikat, de soha sem ültünk egymás nyakán. Talán én voltam mindig az, aki összetartotta a családot. Mára csendes figyelővé váltam.
Figyelem magamat ép úgy mint a környezetemet, kevesebb bennem az aggódás,a folytonos érdeklődés megkopott. Az évek múlása is lehet az oka, vagy a testvéreim elvesztése, a Fiam halálának nem feldolgozása, csak hordozom magamban. (Tudom ebben nem lehet segíteni, nincs a megbékülésnek elfogadása, ami segít felejteni. Nem akarok, nem tudok felejteni.
Amikor azonosultam azzal, hogy egyre kevesebben vagyunk, lettünk. Arcunkon hordozzuk az idő múlását, a felejtést. Azután megrohannak így hajnalban az emlékek, vetíti az agyam a képeket, az álom elszáll. Éber vagyok, figyelem, nézem a képeket.
A három unokám felnőtté vált, alig látom őket. Nekem kevés, Ők nem érnek rá, ritkán látogatnak, inkább csak családi ünnepeken.Megértem, mégis fáj!

Beszélgettem egy nagyon kedves jó barátommal:" Én aggódtam értük! Én sírtam amikor bajban
voltak, én vittem -hoztam őket, amikor kellett, mindig megmutattam mennyire szeretem Őket! - most nekem kellenének, hogy aggódjanak értem, hogy sírjanak azért, aki most vagyok, hogy hozzanak és vigyenek orvoshoz, mert egyedül már nem tudok felállni és elindulni magamért" mondta a barátom.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2014.11 2014. December 2015.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 242 db bejegyzés
Összes: 2095 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 63
  • e Hét: 591
  • e Hónap: 1368
  • e Év: 83622
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.