Regisztráció  Belépés
babumargareta.blog.xfree.hu
SZABADSAG Nem vagy az, ki szereti, ha bezárják. Szabad vagy, repülsz mihelyt alkalmad nyílik rá, Csak elszédülsz a magasban, nem bírod soká. Elveszel a kék ... Vilhelem Margareta
1910.06.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 36 
Nélküled----Vilhelem Margareta
  2014-02-28 15:52:06, péntek
 
  Az idő nélküled elmúlik,
szét válnak percek,idök,
téboly csend fekszik mellettem
kopognak szerelmet, véletlent .

Fulladt mámorban elvesztem,
öntudatlan félig ölelnélek,
láz tüzel bennem szemtelen,
ami már kiégette lelkem .

Ajkam és repedt ajkad között
hideg jég fullánkok szúrnak,
testem sejtjei széthullnak,
agyamban háborút dúlnak.

Nélküled az idő megdermed
aljas, rideg hazug kéjben,
semmi sem olyan mint régen
szerelmem elveszett veled.

Visszapörgetnem a végtelent,
szemem égne ébrenlétben ,
de csak csendes emlék közt
nézem az összeroskadt időt.

A csöndnek csapdájába estem,
pupillámon szárnyal tekintetem,
a messzeség kapujában állok
és várlak tűz és füst között. [W.B.]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Mindig ugyanaz---Vilhelem Margareta
  2014-02-27 17:04:06, csütörtök
 
  Bonyolult minden
és úgy változik,
változnak emberek
de mindig ugyanaz,
ég fölötted ég,
de nem érted ég.

Nap süti arcodat
de a hold eltakar,
fáradtan inogsz,
viztöl is részeg vagy,
szél fújja kedved
várod a kedvesed

de sosem tévedsz
tévednek percek,
mik szöknek véled
biztos vagy magadra,
de mégsem hiszed,hogy
elhagyott szerencséd

és már nem a tiéd,
kürtölöd Világnak
halk szenvedésed,
oly bonyolult minden
gyötör szenvedélyed,
de magányos percben

lesütöd szemed ,
szenvedve lesed
megtört kedved
mint álom képeket.

A kinyílt hó virág
vakítja szemed
és vakon is látod
hogy elmúlt perced
csak szó volt minden,
semmi sem marad

marad csak árnyad
és hull arany hajad ,
az eget hiába lesed
ha nincsen veled
az, kiért csillogott
örömmel szemed. [W.B.]







 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Apám emlékére---Vilhelem Margareta
  2014-02-26 22:27:25, szerda
 
  Úgy dobog a szívem
a szülő város néven
úgy fájnak emlékek
úgy hiányzik nekem
a lét az életben ,
úgy sír a szívem,
hol sír hantot látok
őseim hantjait,
sohasem láttam,
úgy dobog a szívem,
a csillagos estben
érzem illatát
a virágos réteknek ,
sós tavait keresem
ki száradt testemmel
beszórom Virággal
smaragdos földjébe
hogy újra kinöjön
az én kedvemre .
Mert minden háznak
és minden fának,
minden bokornak
apró emléke van ,
a kis fehér templomok
csipkés ormokkal
szebbek ,mint máshol
halkan szol harangjuk
csak úgy muzsikálnak,


De csak érzékelem
a vén fűzfa fákat
a fasoros parkokat
a vén romos házat,
Lehet apám szerette
ölelte a fákat,
lehet boldog volt
lehet szerette.a földet
a gyermek életet.
Száll a gondolatom,
vajon volt- e boldog,
a házban hol lakott,
vajon fájt- e búcsú
a sok emlék után
vajon sírt- a lelke
a történtek után
mert sosem említette
életét Vízaknán,,,,,,,,,,,,,[W.B.]











 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Vártalak====Vilhelem Margareta
  2014-02-26 18:50:26, szerda
 
  Vártalak a hegy aljánál,
dudorásztam,
Vártalak lombok között
elbújtam,
Vártalak szomorú szívvel,
elsírt reménnyel.
Siettem eléd kusza fényként
félelemmel
Hallottam zenédet zengeni,
visszhangként
Láttalak mosolyogva, nevetni
menőknek .
Vártalak siralmas reménnyel
kezemet tördeltem
hallottalak a szívem hegedűjén
elszakadt húrként.[W.B.]






 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Még keresem--Vilhelem Margareta
  2014-02-25 19:00:21, kedd
 
  Áldott az élet sok küszködéssel
félbe hagyott, apró szepegéssel .

Korai vörös hajnal fényében
lassan felitatom vergődésem .

Végig várom míg elszárnyal
életem , szép végtelen vággyal.


Nem volt tetteimhez kegyetlen
csak ketté szelte gyötrelmem .


Megszelídült szívem mélyében
láttam magamat üdvözülten .

Megvigasztalt zengő szerelemmel
finoman terelgette alélt testem .

O,még érzem illatos remegését
forró alázatát, örök tündöklését.

Áldott volt a buja élet mindenével
alázatos vagy keserves kedvességgel.

Vágyam még keresi szerénységét
messzi időkben eltűnt merevséggel.[W.B.]









 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Ahogy évek telnek---Vilhelem Margareta
  2014-02-23 16:30:22, vasárnap
 
  Ma oly csöndes vagyok,
szavam néma
Világgal nem hadakozok,
karom béna,
már levegőt sem szívok
a lég mézga.
Magányomnak pöre gőgjében
állok kavarva
remegő kezekkel írok sebtiben
borzalmakat,
versenyt futok az évekkel
de ferdén
egymást üldözzük szemtelen
kergén ,
tél után ősz jön veszetten
lihegvén,
és az idő kerget vénhedőn
ütemesen,
ha meg kevesebb van belőle
remegve
fut ,száll és gyorsan hozza
a tavaszt ,
mi kimaradt és aprókat nevet
tévedésén.
De ki mondja meg hol a vég
ha zöld levelein
bomlanak virágok szerte szét
ontják emlékük,
soha nem tépett ily hevülten
arcomba a szél ,
de lehet csak testem öregszik
ö tovább is a régi
úgy suhannak át nesztelen
egyre -egyre,
a percek mik halkan peregnek
sértetlen,
mind rövidebbek az éjszakák
sötétek,
kinyújtom kezem ,hogy elkapjam ,
de repülnek.. [W.B.]




 
 
0 komment , kategória:  verseim  
A vágyak--Vilhelem Margareta
  2014-02-22 16:46:55, szombat
 
  Nyughatatlan vagyok
ha a nap csókot nyom,
testemre
rohanni akarok
mezőkre,
hol szállnak lepkék
erdőkbe ,
nagy fák hűsébe ,
nem pihenni sosem
habzsolni vígan
az élet remek
szerénységét ,
suhanni halkan
amerre a nap.
osonn
zöld hínáros tavakban
este az árnyékos hullásban,
fulladozni
a vizek kékjétől
szállni szűz gondolattal
éjjel,nappal,alkonyatban ,
arany kalászban
vergődni csintalan,
kéjjell átitatni a levegőt
nem gondolni
a másnapra
átadni magadat a mának,
lélekkel,testtel
nyugtalan megfogni
a Nap korona szélét
és új Világot tervezni
káprázatos akarattal.
Vágyak mélyén
kutatni kedvvel,
kitekinteni
fonnyadt lelkünkből
összemorzsolni a múltat,s
kis maroknyi porként
széthinteni ,
majd tiszta fejjel nézni
perceket,
ha ing az óra,
és laza nyugodtsággal
elrejteni
a rosszat, szenten
lesni érdemekkel
bölcselön
az emlékek fenekét ,
ahova nem jut el
azz átok mítosza. [W.B.]




 
 
1 komment , kategória:  verseim  
Ha majd-----Vilhelem Margareta
  2014-02-21 19:27:28, péntek
 
  Hiába kívántam ,hogy legyen
nem vagy enyém,mint régen
szinte elképzelhetetlen emlék
mi belőled terjed ferdén.

Oly közösek voltak lángjaink,
oly forrók voltak a vágyaink
lázadó szavam vádlóan kong,
minduntalan vadul rám ront.

Úgy elnézlek szinte hihetetlen ,
hogy enyém voltál s vesztettem
hiába oltottam magam beléd
nem maradt semmi csak emlék

mi olykor keres szemérmetlen
és csengenek szavaid fülemben
csupa visszhang a tükrömben,
nem hallja senki oly észrevétlen .

Ma már titokban sem sírok,
pára ,köd és semmi vagyok,
mert ahogy elhagytam tested
fényed összezárult mögöttem ,

mert két lélek pöre szégyenét
nem mossa le semmi ,a perc kevés
csak a tiszta csók és vad ölelés,
mert mindenhez kell az egész.

És ha majd úgy hozza az élet ,
lehet összeröppenek veled
hátra vetem elsírt szégyenem,
és fájni fog majd vad ölelésem.[W.B.]



 
 
0 komment , kategória:  verseim  
A kitüzött napon----Vilhelem Margareta
  2014-02-20 21:15:25, csütörtök
 
  Ha az ég tüzes lángja,
álmaidat megcibálja,
ébredj fel gyönyörökre
mik csengnek füleidbe .

fehér -virág ködökbe
bódultan ,fenségesen
tétlen -futó életedben,
hol vár rád az elmúlás.

akkor,esetlenül
csöndesen, lelohadok
irtózatos tekintettel.
Ezért semmit nem adtál

te vagy az, kit eladtak,
rajtad kerestek és csaltak
mert vég ítélet napján,
nem kérdezik ki is voltál,

mindenki tört belőled,
mit lehet kezdeni veled.

Íme az eszme,mi hiúbb
az óhajtott értelemnél,
ahogy vizsgálod tested
ahogy kiszállsz érdekeidből .

hogy halálod gyatra legyen,
ezért ,időtlen örök szennyed
ledobod ,s csúcsra érkezel ,
bár még van erő lábaidban .

és bírnád az új gyűlöletet
tűrne világosságot a szemed
és szívvel tudnál énekelni,
szempillád gyorsan rebben


Úgy elfog egy vad alázat,
hiába gondolod;erös vagy
mert kitűzött pillád ernyed.
és teljesség hozó napon
ott áll meztelen tested. [W.B.]





 
 
0 komment , kategória:  verseim  
Nyugtalanság---Vilhelem Margareta
  2014-02-20 16:41:17, csütörtök
 
  Nyugtalan lett valami bent,
táncolnak sóhajok.
zúzott szavak ,lezárt tettek
harcként zengnek,
szét szóródnak,mint a pernyék
de a sok vidám tett számit,
és üdvözít
gondtalanul futkorásznak,
a semmirekellök ,
most még vígan kerget kedvem,
elűzöm a veszélyt ,
de valami ott bent keservesen
simítja merszem,
kuncognak,hunyorogva lesnek
és jelzik vesztem ,
átszelnek, nyilallnak bordaim résein,
alvasztják vérem.

Mert bizony ez már nem kedv
csöndes vég,
úgy fogy már a sok szines mérföld
igazi rémség
lassítani kéne a vad iramot,
mert oly gyorsan
váltakoznak egyre az évszakok
ezért villognak lelkemben
a vég csillagok,
a tér marad ,csak egem mozog
villámlik,dörög
fejem fölött láng, mi forrón ég
pernyébe dug ,
míg sorsom
fülembe súg; látod ez a végtelenség
ezt kerested ,
örök szomjazó ,éhhezö társad leszek ,
légy bátor
csak kettőnk közt dúl ez a háború
indul a zápor
nemes dolog , többé nincs jelenség
nincs mit keresned,
hamisan,dölyfösen,csalfán kacagott
dermedt a vérem
és körülöttem minden felfordult
míg én nevettem. [W.B.]







 
 
0 komment , kategória:  verseim  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 36 
2014.01 2014. Február 2014.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
2425262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 36 db bejegyzés
e év: 317 db bejegyzés
Összes: 3099 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 136
  • e Hét: 1019
  • e Hónap: 6448
  • e Év: 75132
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.