Regisztráció  Belépés
kannalidia.blog.xfree.hu
A barátság szent dolog, védeni, óvni kell, Ki mit fektet belé, annyit vihet csak el. KOZMA ANNA LIDIA
1953.07.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 215 
Pataki Edit: Tavaszelő
  2014-03-31 00:21:20, hétfő
 
 












Pataki Edit: Tavaszelő


Itt a tavasz. Már
köznapi ügy.
Március adta.
Pattan a rügy,

bújik a jácint,
nem didereg,
nap süti rajta a
kis levelet.













Pataki Edit: Tavaszi dal


napocska_webÚj levelecskét
bont a bokor,
béna göröngybe a
béka botol.

Hív a napocska - ma
már melegít.
Fácska fakasztja ki
gyöngyrügyeit.

Csöpp violára a
méh lerepül,
orgona bokra is
kedvre derül,
gesztenyefácska a
szélbe feszül.

Hangya bolyában is
népes a tér.
Lusta erekben is
buzdul a vér.













Pataki Edit: Tavaszi kérdezgető


fecskeHova szállsz, hova szállsz, Katicabogárka?
Elindulsz, elindulsz a messzi határba?
Hétpettyes kabátkád meg kell ott mutatni,
szomszéd és ismerős ilyet fog varratni.

Hova szállsz, hova szállsz, kis Fecskemadárka?
Elindulsz, elindulsz a messzi határba?
Csinos kis frakkodat meg kell ott mutatni,
szomszéd és ismerős ilyet fog varratni.

Hova mégy, hova mégy, Csigabigák lánya?
Elindulsz, elindulsz árok túlpartjára?
Kényelmes házikód körbe kell mutatni,
szomszéd és ismerős ilyet fog rakatni.














Pataki Edit: Tavaszi neszek


Bokor rezzen árnyék alatt -
látsz-e ilyet?
Kicsi béka épp ott halad.
Meg ne ijedj!

Kisegérke messze szalad -
csöppnyi a nesz,
el is tűnik egy pillanat.
Elhiszed ezt?

Kicsi madár kicsi fészket
most igazít,
ágacskát vitt, énekelget,
rád se tekint.

Bogár zümmög, napra vágyik,
még didereg...
Ma mindenkit felmelegít
szép kikelet.













Pataki Edit: Tavaszváró


Még ott a hó az árokoldalon,
még este ködbe vész a kis halom,
nincs még madárfütty, víg pacsirtaszó,
barázda mélyén alszik még a mag,
de egy farügyben téged láttalak,
te szép tavasz, te újraébredés,
te tiszta fényű új igéret, és
a tél konok havával végleg elveszett.













Péter Erika: Április


Április, te április!
Szeszélyes vagy, és dilis.

Kora reggel süt a nap,
fénytől véd a kiskalap,

délután meg kesergő,
jól jön a nagy esernyő.

Este hullni kezd a hó,
egy kapucni volna jó.

Az éjszaka változó,
óv a meleg takaró,

hajnalonként még hűvös,
gyerek-felnőtt mind nyűgös.













Szabó Lőrinc: Nyitnikék


Alszik a hóban
a hegy, a völgy;
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Mikor legutóbb
jártam itt,
nyár nyitogatta
pipacsait,

a nyár nyitogatta,
temette az ősz;
és volt, aki vesztett,
és nincs, aki győz.
















Szécsi Margit: Március


Téli szellők, fújjatok csak,
játsszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.

Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág.
Szebb a somfa gyenge szirma
mint a szürke jégvirág.













Szilágyi Domokos: Tavaszodik


1

Zöld fenyves közepében
fújja a szél a havat,
szánkó porzik a hóban,
csillagos égre kacag,
surrog a fák puha lombja,
széncinegék raja száll
nézni a messzi vidéken:
a tavasz jön-e már, jön-e már?













Kormányos Sándor :
VERS VAGY BENNEM ...


Egy vers van bennem, dallamokból
fonódott ezer szóvirág,
de hangjait csak én hallhatom,
rajtam kívül senki más.

Egy vers, amit még nem írtam meg,
csak mondogatom szótlanul,
egy vers, amellyé lettél bennem,
örökre-leírhatatlanul...













Tóth Anna: Katica


KaticaKicsi vagyok, mégse félek,
Tarka mezőn éldegélek.
Hátam piros, mint az alma,
Hét kis pöttyöt láthatsz rajta.
Hívhatsz engem Katicának.
Fürgén szálló kisbogárnak.
S hogyha pihenek az ágon,
Vagy egy apró vadvirágon,
Óvatosan felemelhetsz,
Csengő hangon énekelhetsz,
Ujjacskádra felsétálok,
Aztán gyorsan tovaszállok.













Tóthárpád Ferenc: Szövőmadár fészket épít



Fészek lóg a fa ágáról,
Szövőmadár ott lakik.
,,Zipp-zipp, zipp-zipp" kiáltozza,
S ijedtében elbújik.

Veszély nincs, hát kirepülhet,
Fűszálakat gyűjtöget.
Épít, szépít, megerősít,
Nem árthat a förgeteg.













Tóthárpád Ferenc: Zöld üde réten


Zöld-üde réten kiscsibe kószál,
s szorgosan épít, fészket rak,
és ha az este majd betakarja,
fű-puha párnán elszunnyad.

Kis bari béget, álmosan ébred,
reggeli fények csiklandják.
Százat is tüsszent, abba se hagyja,
feddi mamája: ,,Hallgass már!"













Utassy József: A kétszínű tél


Nyitni kék!
Nyitni kék!
Nyitni kék!

Jaj, ne még,
cinegék,
jaj, ne még!

Játszik a tél,
tavaszt játszik,
csalókát:

füvet ingerel,
bolondít
bokrot, fát.













Utassy József: Hírnök


Aranyeső,
aranyeső,
fehér szélben
lengedező
aranyeső,
aranyeső.

Lám, tetőtől
talpig tűz vagy,
ámulok, oly
gyönyörű vagy,
gyönyörű vagy.














Várnai Zseni: Csodák csodája


Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.













Végh György: Virághozó április


Elmúlt a tél: itt a tavasz,
minden bokor újra éled
a földből a virágokat
előhúzzák a tündérek.

Április is segít nekik,
megáll minden kicsi fánál -
virágot tűz mindenhová:
tavasz van ott, merre járt már.













Vidor Miklós: Virághívogató


Ibolya, ibolya,
vén erdőknek fiatal
mosolya!

Hóvirág, hóvirág,
tárd ki nekünk a tavasz
kapuját!

Kikerics, kikerics,
kiderül az ég fölöttünk,
ha te nyitsz!













Weöres Sándor: Eresz alól fecskefia


Eresz alól fecskefia
ide néz, oda néz:
van-e hernyó, hosszu kukac,
ízesebb, mint a méz?

Csőrét nyitja ám,
buzgón, szaporán.
Kis bendőbe mindenféle
belefér igazán.













Weöres Sándor: Kék a hajnal


Kék a hajnal, kék,
harmat hinti még.
Éledező tarka mező
tavaszi csokra szép!
Kék fönn az ég!
Kék fönn az ég!
Tavaszi szellő fújja hátunk,
ragyog a kikelet, örül a lég!













Weöres Sándor: Tavaszköszöntő


Sándor napján
megszakad a tél,
József napján
eltünik a szél,
zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás,
boldog aki él.


Már közhírré
szétdoboltatik:
minden kislány
férjhez adatik,
szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák
és a maradék.














Gyárfás Endre: Májusi koncert


Trombitanárcisz
trombitál,
orgonabokor
orgonál,
harangvirág csendül,
virágoskert zendül.

Erősítő sem
kell ide:
szállnak a hangok
messzire.
Hallja falu, város:
muzsikál a május.













Hajnal Anna: Március


I. Olvadás

Óriás langyos száj
lenyelte a holdat,
csobogva cseng a hó,
csobogva, csengve olvad.
Fehér az éjszaka,
meleg lehelet járja,
fújja egy óriás
holddal derengő szája.
Alszik dunnák megett,
fújja a kását, fújja,
csobogva cseng a hó,
csengve csobog, míg megunja.













Hétvári Andrea: Csiribí-csiribá


tKarikáztam kerekerdőt,
odatermett elegendőt.

Mosolyogtam pirulósat,
kerek almát, gurulósat.

Teleszórtam üde rétet,
kivirultak pipitérek.

Csiripeltem, te picinyke,
ideröppent pici cinke.

Hadonásztam levegőbe,
zivatar bújt ki belőle.

Teregettem pici szárnyam,
katicákhoz hazaszálltam.

Kacarásztam − Csoda látvány! −
kivirult hát a szivárvány.













Hétvári Andrea: Keltegető


Föld mélyén szendergő,
csillagfürt, ébresztő!
Ébresztő - csing-ling-ling -
szél szárnyán záport hint.

Álmából ébredve
fölnyílik fénykelyhe,
fénykelyhe fölnyílik,
csengőszó hallatszik.

Szendergő vadrózsa,
házadban alszom ma.
Szép orcád tündöklő,
szirmodról álom jő.














Hétvári Andrea: Kertecskémben

Hogyha egyszer sok pénzem lesz,
veszek három kertecskét,
kertecskémben sok virág lesz,
méhek főznek mézecskét.

Mézecskét a jó teámba
becsorgatom, úgy járom
három kerten keresztül a
szárnövesztő szép táncom.

Szárnövesztő varázsigét
dúdolgatok, dúdolok.
Irigykednek a tündérek,
nahát, milyen szép dolog!

Hatalmas lesz három kertem,
bennük a hold hálót sző,
létráról néz rá a napra,
s róla felhőpárna nő.

Felhőpárnán tündérnépek
egész nap csak ugrálnak.
Ráfeküdhet, aki jó volt,
szót fogadott anyának.

Hogyha aztán elfáradok,
s megunom sok pénzemet,
aranyesőt zúdítok le,
hogy majd nagyot nézzetek!














Hétvári Andrea: Tavasz


Föld testében,
hegy gyomrában,
hold szívében,
csend házában

lépett hármat,
moccant kettőt,
megnyílottak
szárnyas erdők.

Kettőt moccant,
hármat lépett,
felvillantak
gyémánt rétek.

Napról gördült,
láng engedte,
éjből fordult,
fény fürdette.

Felhőt látott
zengő égen,
elszunnyadt zöld
fű ölében.

Csend házában,
hold szívében,
hegy gyomrában,
föld testében.













Devecsery László: Pitypang


Hajlítom kezem, ujjaim,
gömböt formálok csendesen.
Pitypangra pillantok kedvesen.
Játékát utánzom szelíden:
ujjaim nyitom:
el nem szállnak...
Pitypangra fújok: szél vagyok:
repülnek ernyős csillagok.

...és a pihés ernyők alatt...
rejtőzik az aprócska mag.















Jó reggelt!
Tudod-e?,hogy Jó barátom vagy Te Nékem,
Nagyon kedves,szeretetre méltó
Aki több mint más,aki figyel reám!
Édes, vagy mindig és nagyon kedves,
Figyelmes, és Jó hozzám!
Azt kívánom Néked,hogy
Az egészség-és a szerencse
Kísérje minden lépésedet,
Hát szép napot hozzá Tenéked!...puszika













Donászy Magda: Hóvirág


- Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?

- Véget ért a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.

- Ó, be szép ez virágom!













Devecsery László: Nyári este


Minden muzsikál!
Csodaszép, csodaszép!
Ágak közt a fészek
pelyhes menedék.

Virágok kelyhében
tündérek ülnek,
s csendesen nékünk,
nékünk hegedülnek.













Hóvirág

Hagymaházából kibújva néz miránk,
fehér csokrát mutatva a hóvirág,
levelére, mintha hat lepke szállna,
korán fürdik fürtje a napsugárba,
hajolj hozzá, bemutatkozik máris
szép latin nevén: Galanthus nivalis.














Gólyahír

Jön a gólya, végre tavasz van,
béka retteg a mocsarakban,
tócsás gyepen még a hó virít,
s látod már a sárga gólyahírt,
beborítja a rétet, mezőt,
Galtha palustris - jegyezd meg őt!













Drégely László: Tavasz hívása

Sándor, József, Benedek,

vártunk rátok eleget,

sok volt már a télből,

hóból, hideg szélből-

hozzatok meleget,

zöldellő rügyeket,

madár dala szálljon,

lepke táncot járjon,

süssél nap, fényes nap,

hozz meleget mindennap!














Zelk Zoltán: Hova futsz te kicsi őz?

Hova futsz, te kicsi őz?

oda, ahol várnak,

ahol sárga falevél

búcsút int a Nyárnak...



És az hol van, merre van?

Hát az éppen arra,

ahol most lép rá az Ősz

az első avarra.



S ha odaérsz, ott maradsz

őszi őzikének?

leszel társa rozsdaszín

fűnek, falevélnek?



Dehogy leszek! Szaladok

onnan is, tovább is,

vár énrám a Január

vár a Február is...



vár énrám száz téli táj,

hóba bújt vidékek,

egy nap hegyre szaladok,

másnap völgybe érek...



Futok, futok, hóvirág

nő lábam nyomában,

fehérszínű csillagok

bámulnak utánam...



De csak tovább szaladok,

amíg majd az ágak,

az ágakon a rügyek

jónapot kívánnak:



"Szép jó napot kicsi őz,

jókor jöttél erre,

épp most lépett a Tavasz

az első füvekre..."



Akár hova futok én

ha őszbe, ha télbe,

akkor is csak a tavasz,

csak a nyár elébe!














Gyárfás Endre: Kerekező

Csupa kerék ez a világ:

Nézd a napot odafenn!

Még a szél is kerekezik.

Hiszed-e hogy bukfencezik

fatörzseken, köveken?

Minden gurul, minden mozog:

kerekezik ürge, pocok;

fényvesszővel int a nap,

nárciszok és margaréták,

petúniák, porcsinrózsák

kis kerékké nyílanak,

szemem tárulj kerekre,

patakokra, erekre,

pillangóra, fecskére,

tücsökre és cincérre

gyöngyvirágra, tarackra...

kereken: a tavaszra!















Zsadányi Lajos: Kipp- kopp

Kipp- kopp

mogyoró,

Tavaszra hív már

a rigó.

Kipp- kopp

kalapács,

jó kedvű már

a kovács.

Kipp- kopp

kert alatt,

Róka viszi

a ludat.













KÖSZÖNTELEK KEDVES BARÁTOM!
KÖSZÖNÖM A KOMMENTEKET !
SZERETET TELJES SZÉP TAVASZI ESTÉT ÉS HÉTVÉGÉT KIVÁN.. MARIKA.
PUSZILLAK.
KOMMENT NAGYON SZÉP TAVASZT IDÉZI,
EGY KICSIT A NYÁRT IS JELKÉPEZI...
TAVASZ JOBB HANGULATOT ÉS JÓ EGÉSZSÉGET
, VIDÁMSÁGOT NYUJT..
ÉLJ VELE, LEGYÉL VIDÁM REMÉNYKEDJ
KICSI NÉHA SOKKAL TÖBB.
BARÁTI SZERETETTEL..
KAPTAM A KOMMENTET MEGOSZTOM VELED.













Kányádi Sándor: Sétálgat a szellő

Sétálgat a szellő,

szökken ágról, ágra

kapaszkodik olykor

gyönge napsugárba.



Dudorászgat, fütyörészget,

kisöpri az üres fészket,

bekukkant az odúba,

a fejét is bedugja.



S rikkant egyet: ide mind,

tavasz van már idekint!

Ébredj, ébredj, Göndöri,

Kunkorodjál , Kunkori



S ha alusznak, vagy nem hallják,

vagy hallani nem akarják,

meghúzza a mókus farkát.



Ettől aztán Kunkori,

göndörödik Göndöri,

az álmos szemét a két mellső

lábfejével dörzsöli.














Nemes Nagy Ágnes: Mit beszél a tengelice?

Mit beszél a tengelice?

Azt mondja a tengelice:

Cipity Lőrinc, cipity Lőrinc,

tyaf, tyaf, tyaf.



Tengelice, fönn a fán,

ilyen pici dal után

mért mondod, hogy:

tyaf, tyaf, tyaf?



Pici madár vagyok én,

pici nótát tudok én,

cipity Lőrinc, meg egy pici

tyaf, tyaf, tyaf!!














Osvát Erzsébet: Rigó rikkant az ágról

Énekkar a javából!

Rigó rikkant az ágról.

Fölvidul a föld, az ég.

Felesel egy Nyitnikék.

A barackfa hallgatja,

Szelíden szól:- Te csacska

- nyitni kék!-, mért kiáltod?

Virágruhám nem látod?

Nefelejcsek kék szemét

nem is vetted észre még?

Sárgahajú pitypang ezre,

nézd, hogy nevet a szemedbe!

Mért fújod hát:- nyitni kék?

Kinyitottunk már mi rég!







 
 
3 komment , kategória:  Tavasz  
Dsida Jenő Tavasz kezdetén
  2014-03-31 00:19:52, hétfő
 
 










Dsida Jenő Tavasz kezdetén
1924.


Néma várás ül ma a nagy világon.
Csókos szellő rengeti vágyam árját,
És kínzott szívek panaszos beszéde
Tör ki belőlem.

Vérszopó, vad zsarnok a tél. Nem enged
Szóhoz jutni. Ámde uralma tűnik
S a tavasz kegyes keze nyújt nekem most
Írt sebeimre.

Merre jártatok, kicsi, zöld gyümölcsök,
Illatos bimbók, fakadó rügyek, mind?
Mért nem jöttetek hamarább? Mi vártunk
Egyre tirátok.










Árvai Attila
Ki menti meg?
Ki menti meg a vöröslő szerelmet?
Mi jeget olvaszt s feléget, ha dermed?
Ki vonszolja vissza szíveink mélyére?
Ki most messze futott, dideregve, félve!

Szerelmek roskadva, sírva menekülnek,
Szégyenévé válva népünk kék egének!
Léte fűszerével soha nem kért semmit!
Csak szívet és könnycseppet, érintést, ezernyit...

Elszökött sikítva, jaj, a gonosz pernek!
Itt meg ott széthagyva gazdátlan szerelmek.
Hőn szívünkkel vártuk, mint csillagfényt a termek,
De csak bús pihegnek, szeretni nem mernek...

Régi lakhelyétől elvetette sorsa,
Múltak és életek dőlnek romba sorra.
Mind csak ázunk, s várunk... kőszobrokat lelnek!
Ki menti meg, mondd már... a haldokló szerelmet?











János Árpád: Tükröd van-e?
Mondd, néztél-e már néha a tükörbe,
ismered-e saját arcodat?
Tudod-e ki vagy, és mire születtél,
mondhatod-e, hogy ismered magad?

Mondd, tettél-e számadást a sorsoddal,
hogy számonkérd azt, mit eddig éltél?
Vagy alázattal lested a szerencsét
mindhiába! Mindig csak reméltél.

Mondd, volt-e valaha az éltednek
haszna? Magadnak, vagy bárkinek.
Semmit sem, vagy jót is tettél, vagy mindég
ártottál - ha tudtál - mindenkinek.

Mondd, ha eszed nincs, szíved ugyan van-e,
mellyel gyűlölni s szeretni tudtál?
Vagy éltél itt a Földön közömbösen,
nem voltál igaz, s nem is hazudtál.

Mondd, mit ér a sorsod? nézz a tükörbe
és számolj el végre önmagaddal!
Végy hozzá erőt - ne lássa senki más.
És hidd el, hogy nem a tükör a hibás.











Juhász László: Tavaszváró

Ébrednek víg rügyek
tavasz úrfi száguld
zsendülnek zöld füvek
a szél meg csak ámult.

Tavasz jár az erdőn,
gímszarvasok nézik
ígéretet keltőn
hogyan nő az égig.



Kellemes éjszakai pihenést kívánok

eztután a gyönyörű tavaszi nap után!!

Marika













K. László Szilvia: Tavaszváró ének


Tavasszal a virágok
egymás után nyílnak,
hóvirág és ibolya
kirándulni hívnak.
Rügyet bontanak a fák,
kivirul most minden,
tavaszi szél könnyedén
ágról-ágra libben.
Kisfiúk és kislányok
kacagva szaladnak,
örülnek virágnak,
örülnek tavasznak.














Kányádi Sándor: Májusi szellő

Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.
Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.















Kányádi Sándor: Március


Kinyílott az idő,
mint egy virág,
barkázik, rügyezik
a fűzfaág.

Kék ég alatt kék füst
tollászkodik,
bontja szárnyát föl a
sárga napig.













Kányádi Sándor: Márciusi versike


Tavaszt csörög a szarka, tavaszt.
Zöldülni kezd a barna haraszt.

Zsendülni kezd a zsenge határ.
Erőre kap a gyönge bogár.

Szelídülnek az ordas szelek.
Barkákat hány a bokros berek.

Bukfencet vet a játszi patak.
Már csak a hegyen látni havat.














Kovács András Ferenc: Tavaszi szél


Száguldozom szélszekéren,
szélszekéren köd után,
eszterhéj a fuvolám,
száguldozom köd után.

Kóricálok* árkon-bokron,
árkon-bokron, tűhegyen,
hol csak táltosló megyen,
kóricálok tűhegyen.













Mentovics Éva: A hóember tavasza


Könnycsepp gördül orcájáról,
elcsuklik a hangja már.
Megsajnálja veréb, cinke,
s mindenki, ha arra jár.

Elferdült a répaorra,
elgurult a cilinder.
Ne csodáld, hisz kertek alján
már a tavasz csilingel.














Mentovics Éva: A hóvirág ébredése


Bár a hó még marasztalta,
rég várt már a langy tavaszra.
Előbújt, hogy megérintsék,
s patyolatos fehér ingét

simítsák a napsugarak.
Lám csak, a tél alulmaradt,
szellő oson, s ott, a fákon
felhangzik a madárkánon.

Évek óta mindig várják
a télutó kis virágát,
aki szendén, fejet hajtva
vár az üde, langy tavaszra.

(2012. március 11.)














Mentovics Éva: A Tavaszlány


Nézd, a Tavaszlány
réteket járva
Nap ragyogását
hinti a tájra!

Nárciszok selymét
gyűjti csokorba,
szirmokat szór
a csipkebokorra.

Orgona kékjén
lebben a fátyla,
illatok szállnak
lenge hajába.

Tücskökkel játszik
csillagos éjen,
s elpihen borzas
pázsit ölében.

(2013. március 26.)













Mentovics Éva: Késik a tavasz


Tavasszal a három barát
- Sándor, József, Benedek -
telipakolt három zsákot,
s cipelte a meleget.

Minden évben így volt eddig,
de most - lássatok csodát -
szőrén-szálán felszívódott
ez a három jóbarát.













Mentovics Éva: Kisüt a nap...


Kisüt a Nap, fogy a hó,
eltűnik a takaró.
Illatozik a virág,
zöldbe borul a világ.

Füstifecske csicsereg:
- Megjött már a kikelet!
Kelepel a gólyapár:
- Mehetünk a tóra már.














Mentovics Éva: Szivárványszín mosoly


Rainbow_FlightMár nem havas tél vacog,
nem könnyeznek jégcsapok.
Csipp-csepp, cseppre csepp csöpög,
villámot szór, mennydörög.

Ám, ha fényét szertehintve
Nap süt rétre, hegygerincre,
elcsitul a komor harag,
szivárványszín mosoly fakad
fenn, a kéklő, csendes égen,
fehér felhők tengerében.

(2013. április 6.)













Mentovics Éva: Tavasz-ragyogásban


Aranyágat, barkát, mandulavirágot
simogat a csélcsap áprilisi szél,
meglesi az erdőn kéklő ibolyákat,
tavasz-illatával hazáig kísér.

Fénypántlikát öltő tavasz-ragyogásban
csivitelő fecskét vár a part alatt,
kelepelő gólyák csapatával szárnyal,
pillangókat röptet, hárs alatt szalad.

Nefelejcset kékít, bucskázik a fűben,
orcádat simítva jókedvre derít,
illatot gyűjt össze, széthinti derűsen,
mezők zöld hajára fátylat penderít.

Színaranyban játszó, kikericses fátylat,
szende gólyahírrel méhet csalogat...
így repít a karján - pajkos kacagással -
langymelegben fürdő, fényes napokat.

(2013. április 14.)














Mentovics Éva: Tavaszi öltözékben


Félre kesztyű, szervusz sapka,
viszlát sál és nagykabát!
Szól a cinke, hallom üde,
tavaszhívó dallamát.

Bújj el te is, hótaposó,
bundás bakancs, ég veled!
Jövő télig biztos nő majd
lábam néhány méretet.

Gyere póló, lenge pulcsi,
vékony nadrág, félcipő!
Végre itt vagy, köszöntelek,
napsugaras, szép idő!

(2014. március 29.)













Mentovics Éva: Tavaszi szél


Friss, bohókás tavaszi szél,
hetek óta vágyunk rád.
Kergesd el a hófelhőket,
had borítsák Alaszkát!

Fújd el őket jó messzire,
ne rejtsék el a Napot,
repíts be az otthonunkba
friss, tavaszi illatot!













Mentovics Éva: Tavaszi varázslat


Eltűnt a tél, épp ideje.
Rázendít a kék cinege,
ágak hegyén tündér lépked,
körbetáncol erdőt, rétet,

s lépte nyomán - mily varázslat! -
kinyíltak a szilvaágak,
csipkeinget öltött minden
erdőn, réten, hegygerincen.

Mandulaág, barackvirág...
rózsaszínbe bújt a világ,
meg sárgába, halványkékbe,
s illatfelhőt hint az égbe.

Nézd a tavaszt, oly csodás!
Kék ibolyás, orgonás,
madárfüttyös, szellőjárta...
virágfátylat sző a fákra.

(2014. március 4.)
















Mentovics Éva: Tavaszi zsongás


Rügyet bont a barka ága,
bólogat a hóvirág,
levél zsendül, füttyszó zendül,
most jön csak a jó világ.

Fürj kiáltja: - pitypalatty,
gyík szalad a híd alatt,
játszanak a kis bocsok,
s halld, a csermely mit locsog!

Nézd az erdőt, csodaszép!
Zöldbe borult ott a rét,
szellő surran, s láss csodát,
megsimítja bársonyát.













Mentovics Éva: Télkergető maskarák


Kiszebáb, szalmabáb,
havat szór a vaslapát.
Pedig bizony, de jó volna,
ha a tél már behódolna,
nem szórná a pelyheket,
csitulna a fergeteg,
nem vágtatna, szökkenne,
nyargalna a völgyekbe,
nem vacognánk remegve,
s nem hűtené jegesre
odalenn, a part alatt
a hullámzó nagy tavat!

Kiszebáb, szalmabáb,
csuda klassz a maskarád!
Jól nézel ki, remekül!
A tél biztos menekül,
ha meglátja üstököd.
Bokrok alá sündörög,
aztán iszkol hanyatt-homlok,
megkerülve tavat, dombot.
Erdők mélyén tántorog,
s ha a jégcsap rácsorog,
havat, tócsát hátrahagy,
elkullog a fák alatt.

Rőzseláng és vaslapát,
télkergető maskarák,
lobogjatok, zörögjetek,
fusson a tél előletek!

(2013. február 6.)














Mentovics Éva: Télszalajtó


Ki látott már ilyen csuda maskarát?
Kinn, a téren lángra kap a szalmabáb,
elijeszti majd a telet messzire,
ne maradjon hóból, fagyból semmi se.

Unjuk már a vacogtató hideget,
nem jó, ha az ember folyton didereg.
Szaladj tél már, ne lapulj a bokorba',
úgy iszkolj, hogy szél se érjen nyomodba!

Könnye hulljon minden egyes jégcsapnak,
járdánkat se marcangolja szét a fagy!
Nap szikrázzon, emelkedjen magasra,
bucskázzon a fényben fürdő patakba'!

- Itt a tavasz! - dalolja a kisrigó.
- Ibolya bújt ki a földből - millió.
Erdők mélyén kivirít a somvirág,
napfény horgol a pitypangra bóbitát.














Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők


Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.

Fönt még a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.

Szállj, szállj, felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.














Orgoványi Anikó: Katicaköszöntő


Katica_mentanEgy kicsi katica ébred,
röppen az álom szeméből,
mosdatja mind a hat lábát,
elég volt a hosszú télből.

Két kicsi katica ébred,
potrohukat domborítják,
szárnyaikat fényesítik,
pöttyeiket csinosítják.

Hét kicsi katica ébred,
kidugják fejük a napra,
szellőcske köszönti őket,
csápjaikat cirógatja.

Száz kicsi katica ébred,
táncra kel velük a szél is,
szélrózsa szirmain szállnak,
piroslik tőlük az ég is.













Őri István: Madárének


Kedves madár, röpke madár
szép szárnyával fészkére száll
csippent egyet, csippent kettőt
csippent sokat - tizenkettőt.

Fiókákhoz imígyen szól:
"Tollas babák, kis szentjeim!
gyönyörködnek mind szemeim
pelyhes begyek, apró szárnyak
fennen hangzó éhes szájak!













Őri István: Tavaszünnep


kinyílt az ég
most minden kék
a mező is szép
gyönyörű kép

kismadár
ágra száll
ránevet
a napsugár

meleg szellő
táncra kelő
fényben fürdő
szép szerető














Osvát Erzsébet: Májusnyitó


Tavasz van,
május van újra!
A fasor gyertyáit gyújtja.
Lobognak
száz pici lánggal,
hófehér csipkés virággal.
Fénylenek
tündéri fénnyel,
fényük a felhőkig ér fel.
A rigók
hangversenyt adnak,
kitárul
ezernyi ablak.
A friss szél zászlókat lenget.
Gyöngyvirág csengői csengnek.















Osvát Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág


Nap kergeti
a telet.
Hancúroznak
friss szelek.
Nyelvecskéjével
a fű
tavaszt kóstol:
- Jóízű!
Bimbót bont a
barka már.
A hóvirág?
Ő sem vár.
Hosszú volt a
tél nagyon.
Jót nyújtózik
a napon.













Osvát Erzsébet: Tavasz a várva várt

Ki csalogat
napsugarat?
Távolba szállt
madarakat?
Ki festi az eget
kékre,
hóvirágot
hófehérre?
Ki ad bársonyt
a barkákra,
zöld ruhát a
fázó fákra?













Osvát Erzsébet: Tavaszváró mondóka


Távozz, hideg,
olvadj, hó!
Hagyj itt minket
Télapó!
Küldd a lányod
magad helyett.
Mondd meg neki,
el ne feledd:
hozza el a
meleget,
fecskét,
gólyát,
hóvirágot,
a nevető kék eget!













Pataki Edit: A téltemető


Itt a tavasz?
Meghiszem azt!
Ágak alatt
átsüt a nap.

Sárga virág
nyújtja magát,
fényre kinő.
Télike ő,
téltemető!

Csöppnyi e kincs,
párja ma nincs!
Csöpp üde fény
fagy peremén.

Győz a havon,
küzd konokon.
Még alig él,
s már fut a tél!

Enyhe idő,
életerő,
télike ő,
téltemető!















..Szép jó reggelt!
Néhány szál virág a lelkednek,
hogy a szépség járja át a szívedet,
Mert a virágok mosolya, beragyogja lelked,
és a virágok mellé...sok,sok puszit küldök Teneked
Lili













Pataki Edit: Kikeleti hír


Nagy újság van, Gyerekek!
A Százlábú felébredt!
Átaludta a telet,
pislákolva nyit szemet,
s nagy vidáman lépeget.
Mit is mondtam? Lépeget?
Emel lábat eleget!
Ötven ballal, ötven jobbal
előbb tipeg, aztán nyargal.
Köszönti a Kikelet,
ő meg visszainteget.
Ránevet a Napsugár
s piros Katicabogár.













Pataki Edit: Milljomosdal


Mákot egyelnék éppen a kertben,
sárgarigópár száll el előttem.
- Millió, milljó! - így feleselnek,
zeng körülöttem, biztat az ének.

- Millió, milljó! - füttyenek erre.
- Millió, milljó! - cseng le nevetve.
- Milljó babom lesz? Milljó uborkám?
- Millió-milljó! - szól az akácfán.

- Millió, milljó? - kérdezem újra.
Sárgarigópár füttyögi-fújja:
- Millió! Milljó! - Röpve sietnek,
máris az utcán harsog az ének.

Gyermekek onnan csengve nevetnek,
sárgarigókkal ők feleselnek.
Én maradok még (vár ma a munka),
életörömmel milljomosdva.













Pataki Edit: Tavasz

Felhő alól kibújt a Nap,
kitárta százezer kezét,
sok apró cseppre szedte szét
a fényes, csillogó havat.
Faágakon bogot kötött,
kaptárakon kopogtatott,
kis rést ütött a magvakon,
benyúlt sok száz zárt ablakon,
mosolyba, lángba mosta meg
az álmos, fázós kerteket.
A pázsitra fényt öntözött... -
S az éledő füvek között
egy Hangya üdvözölte őt.














Pataki Edit: Tavasz ígérete

Hópihéknek fogságában él az erdőrengeteg,
éhező kis őzgidácska jégvilágban megremeg:
hóhegyek közt hol keressen szomjat oltó csepp vizet?

Fűszálacska sok társával készülődik hó alatt,
napsugaras kikeletben őzikének enni ad,
gyenge-zsenge fűszálakból lesz hamar finom falat.

Napsugár már megérkezett, jégcsapokon elmereng,
kikeletre várni kell még, ő talán épp szendereg,
pedig régen várva várja éhes-szomjas őzgyerek.

Ne szomorkodj, őzgidácska, megijedt már ez a tél,
fagytól, jégtől, hóeséstől még talán erőt remél,
de már tavaszillatot hoz nyurga-fürge szárnyú szél!












 
 
1 komment , kategória:  Tavasz  
Nincs Cím
  2014-03-30 13:39:49, vasárnap
 
 





















Kányádi Sándor:
Április hónapja
Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.

Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.

Köpenyegébe burkol,
ingujjra vetkőztet:
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.

Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.


















SZÉP JÓ REGGELT SZÉP TAVASZI NAPOT JÖTTEM NEKED KÍVÁNNI !!!
LEGYÉL NAGYON NAGYON BOLDOG ÉS VÍDÁM EZENN A CSODASZÉP NAPSÜTÉSES MELEG SZINTE NYÁRI NAPONN PUSZI ANNUSKA
 
 
2 komment , kategória:  Általános  
Juhász Gyula: Megint tavasz...
  2014-03-29 22:23:37, szombat
 
  SZÉP HÉTVÉGÉT KÍVÁNOK BARÁTAIM SZERETETTEL ANNUSKA







Juhász Gyula:

Megint tavasz...

Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben, ebben az örök kamaszban.
Mert fiatal még és nem értik őt,
Repül, mint a nyíl, mit Szerelem kilőtt.

Repül, de már nem várják szívesen
Az ifjak és a vének kedve sem
Derül reája s úgy borul föléje
Az ég, mint hűtlen szép szemek kökénye.

Ravasz tavasz, ne játssz velem hiába,
Ne csalj, színek és fények orgiája!
Ha jő a tél majd s hímez jégvirágot,
Én akkor is még múltak májusában
Emlékek orgonáit tépve járok.











Gazdag Erzsi: Hajnalka

-Kinek van jókedve?
-Nekem van jókedvem.
Már korán hajnalban
jókedvvel ébredtem.

Jókedvvel ébredtem:
Madárdal ébresztett.
Madárdal ébresztett,
Friss hajnal élesztett.

-Ki vagy te, mi vagy te?
Mért ébredsz hajnalba?
-Kicsi lány vagyok én.
A nevem Hajnalka.

-Nem vagy te kicsi lány,
Virág vagy, Hajnalka.
Azért is ébredsz fel
Hajnalba,hajnalba.









Ignotus: Tavaszi bor

Gyenge rügyek, halványzöld levelek,
Sorsomba negyvenedszer visszatérők,
Új tavaszok, elvonuló telek,
Lemondva múlók, követelve kérők,
Kékségek, miknek hűse is meleg ,
És meghalások, szürkeségbe térők-
Mit tudom én, mi az, ami ragyog,
Mit tudom én, ki az , aki vagyok!.









Radnóti Miklós: Száll a tavasz

Csúszik a jég a folyón, foltosra sötétül a part is,
olvad a hó, a nyulak meg az őzek lába nyomán már
kis pocsolyákban a nap csecsemőnyi sugár lubickol.
Száll a tavasz kibomolt hajjal, heverő hegyek ormán,
tárnák mélyein és vakondok túrta lyukakban,
fák gyökerén fut , a rügy gyöngéd hónalja tövében,
s csiklandós levelek szárán pihen és tovaszáguld.
S szerte a réten, a domb fodrán, fodros tavakon kék
lánggal lobban az ég.









Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el

Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?

Sose néztem, merre jártam,
a felhőkből kiabáltam,
erdő jött: jaj, be szép!
-megcibáltam üstökét.

Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam,
kergettem, ott maradt,
cirógattam, elszaladt.

Ha elszaladt, hadd szaladjon,
csak szeretőm megmaradjon,
szeretőm a titok,
ő se tudja, ki vagyok.

Isten tudja, honnan jöttem,
köd előttem, köd mögöttem,
szél hozott, szél visz el,
bolond kérdi, mért visz el?











 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Túri Imre Hétpettyes katicabogár
  2014-03-29 13:05:10, szombat
 
 











Dalszöveg
Domború hátam, pöttyös a szárnyam,
baktat a fűben hat pici lábam.
Mászom a dombra szárnyamat bontva,
ringat a szellő, ez csak a dolga.

Szállok az égen, nap süt a réten,
hét kicsi pöttyöm csillan a fényben,
ámde megállok, rád ha találok,
nyújtsd fel az ujjad: arra leszállok.











Túri Imre

Hétpettyes katicabogár

Hét pettye van a katicabogárnak
Hátán hordja, mutatja égnek, világnak
Hogyne mutatná már, ez az ékessége
mint akácméznek az ő édessége.
Lehetne a pettye több is, kevesebb is
mint az égen a fényes csillagok is.
Ám a természettől hetet kapott éppen
Így most már hétpettyes ő mindenféleképpen.











Gazdag Erzsi

A legszebb május
Május első vasárnapján
kinyílott a tulipán
kinyílott a nefelejcs is
öreganyám udvarán.

"Szép ünnepet! Szép ünnepet!"
- köszöntött a tulipán.
"Szebbet, jobbat, mint tavaly volt!"
-felelt rá a nagyanyám.

Ekkor léptem udvarukba,
s így fogadott nagyanyám.
"ez a május a legszebbik,
mert megjött az unokám!"









Édes tavasz
(-Kun Magdolna - )
Tavasszal megújul a világ,
virágruhát ölt a rongyokba bújt élet,
a szürke napok kiszínesednek,
s a kezek szorosabbá válnak
mikor összeérnek.

Tavasszal minden olyan más,
átfrissül, kizöldül minden száraz ág,
érzéseink is kigubancolják,
téli fagyba sápadt létünk kusza fonalát.

Mert a tavasz Istenadta áldás,
melegvérű jóság az emberlelkeknek,
olyan erőteljes hitet adó remény,
melynek földi bizonysága
égben köttetett.











Tündérek

Árnyas páfrányrengetegben
Egy tündéri hölgyre leltem:
Pókfonál-selyem ruhája
Virágdíszes, s lesi-várja,
Szálljon le az éj.

Mellette lágy zöld mohára
Fektetve pólyás babácska,
Haja éjfél, hó a bőre,
Vár a hölgy, alkony ha jönne,
Szállna le az éj.

Ültem csak szavam-szegetten,
Meghökkent-kába fejemben
Az járt, vajon hogy köszöntöm?
S szólt a hölgy: "Ó, kegyes őr Ön,
míg leszáll az éj."

"Eltévedt Ön?", tudakoltam,
"Honos e páfrányvadonban?
Csillag, hold mást ide térni
Lát majd?" Mosolyg csak, s becézi
A tündérbabát.

Szunnyadt a csöpp, vallott a hölgy:
Varázs a Tenger és a Föld.
Súgott bűvös ó igéket.
"Állnak bölcsnek és merésznek,
ha leszáll az éj."

"Nekem szánta?" Mosolyogva
Csöpp babáját karba vonta.
"Hogyne", mondta, "jutalomnak,
Mert velem várja a holdat
az égboltra fel."

Megszállt gondolat, seregnyi,
S hallok egy lovast neszezni
Ott a páfrányrengetegben:
"Hallasz-e, én szép szerelmem?",
Tündérhang kiált.

Tündérúr, venyigemezbe',
Fényes kardot, tőrt szegezve
Tér a páfrány sűrűjébe,
S kihagy a szívem verése,
Mert nézése zord.

Vak homály, madár se zöngél,
Már a hegy fölébe hold kél.
A magány egyszerre rám szállt.
"Ne féljen, ki jó barátság
Magvát elveti."

A hölgy mosolyogva intett.
Homlokán pántot feszített
Tündökletesen a hold.
"Ugye megjutalmazod?",
Kérlelte urát.

"Hű őr, barát szív szerint."
"Ők ős ellenségeink!",
Tündérúr szól. S hölgye: "Ő nem!
Páfránybölcsőnk védte hűen!!
Ura mosolyog.

"Van hát, ki javunk akarja."
Mint messzi harang a hangja.
Gyűrűt ujjáról levesz:
"Már e földhöz hangol ez,
S varázshoz."

Sápadt köve, mint a hold.
Légen át manó dalolt,
Úr és hölgy nyeregbe hágva
A páfrány közt lóhalálba
Engem otthagyott.

Mondják, tündér sose jár itt,
De hangjuk fülembe játszik,
Ha páfrány közt pihenek,
Bűvige mind, amelyek
A hölgytől valók.

Ura gyűrűjét viselem,
S a föld varázst ont nekem.
Úrral, hölggyel elcsevegnem
Jó a páfrányrengetegben
Titkosan.

Van varázs? Nekem bizony van.
Ha a nap leáldozóban,
Föld ereje szívemben,
S tudom, nem bocsát el engem,
Úr és hölgye, nem.















WASS ALBERT: ADD A KEZED

Add a kezed, úgy halkan, csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív volt mellemen az érem,
S töviskoszorú messiási bérem,
Te glóriává változtattad azt,
Virágot hintettél rám és tavaszt.
Ha voltam bűnös, lázadó Kain,
Vittél az eszme-Krisztus után,
S hogy az igazság sugározzon rám,
Vezettél fönt a néma Golgotán.
Ha rám viharzott lent az ember átka,
Vittél a béke messze csillagára.
Féltem... kezed kezembe tévedett.
Óh, örökre áldott legyen neved!













"Éji Tündér táncra perdül
fűzfa ággal körbe kerül
énekel a nádas, rétek
táncot járnak a lidércek
éj lakói éj világnak
felelgetnek mind egymásnak
furcsa hangok, furcsa neszek
tekergőző hínár-kezek...
gyere közénk,
jer, ne félj!
hívunk, várunk,
hozzánk térj!
táncolj velünk,
jer, ne félj!
megvédelmez
csók, szerelem,
bársony-ajkú
nádas éj"



/Őri István/












Reggel


Álmosan nyújtózik a reggel,
Gyűrött párnák alól az éjjeli
Álom rebben, múlik hirtelen,
A halványszürke csendben.

Ablakhoz simuló hajnal ringat
Ölében harmatcseppet, majd
Elejti, s mint a könnyek, csúsznak,
Gördülnek az üvegen lejjebb.

Elmosódva a párás légben, egy
Templomharang kondul éppen,
Homály kapaszkodik az égig érő
Nyárfa ágain, a tejszagú szélben











Hulló csillag

S ha egy csillag ki akar hunyni,
Hagyjuk lehullni magától azt,
Ne akarjuk azt is megtartani,
Ami soha sem volt, és nem igaz.

A hulló csillag élete kurta ám,
Amilyen gyorsan feltűnik az éjből,
Oly sebesen száll alá az égből,
S pillanat műve az ittléte csupán.

Nézz fel rá az égre, míg száll,
Kívánj valamit, s hagyd útjára:
Hadd menjen az, ki sietve jő,
S elillan, még mielőtt megállna.

Fiatal szívvel lehet igazat kívánni,
Örülni a csillagnak, hullását megvárni:
S mikor kihunyni látszik az élete,
A vidámság angyala játszik ővele.

S most, hogy életem delelője is lejárt,
Már nem kedveznek nekem a csillagok.
Fényükkel, más vállát nyaldossák,
Hisz tudják, majd rajtuk nyargalok.











Mosolyogj !!

Éld tovább az életed,
Mindig lesznek melletted.
Barátok, ellenségek, őrültek,
Mindig szeretnek téged.
Ha csalódtál is, nevess,
S a bú elszáll, többé nem les.
Mindig lesznek melletted!

Barátok... ők a családod!
Ismerősök vagy tanárok.
Támogatnak, segítenek,
Életed lantján húrokat pendítenek.
Szeresd őket, ahogy ők téged,
Hidd el: megbíznak benned.
Mindig lesznek melletted!

Kiket ellenségeidnek nevezel,
Ők irigyeid, hidd csak el!
Más módon, mint a többi,
Hódolatát fejezi ki.
Szeretnek téged ők is,
Ha előrejutásod nehezítik.
Mindig lesznek melletted!

Őrültek, akik megaláznak,
Csoportostul járnak.
Ragaszkodnak hozzád nagyon,
Ezt megbecsüld! Vagyon!
Szeresd őket, mint gyermeked
Büszke lehetsz, ha ezt teszed.
Mindig lesznek melletted!

Nem érhet csalódás, ha szeretsz
Az élet titka csak ez.
Barátok, ellenségek, őrültek,
Mindig melletted lesznek!












Hiányzol!
Hiányzol néha magam, sem tudom
Hogy miért is?!
Ilyenkor fáj a szívem a testem és a lelkem
Mert nem találom a helyem.
Járkálok fel-alá, mert azt hiszem
Valahol meglelhetlek téged.
De sajnos nem talállak sehol
Mert nem vagy itt velem
Hanem egy távoli helyen.
Irigylem azokat az embereket
Akik veled lehetnek
Mert nem is tudják hogy milyen szerencsések
Hogy te ott vagy velük.
Nem is sejtik hogy távol nagyon távol tőled
És tőlük valaki mindent megadna
Hogy veled lehessen csak egy pillanatra.
Szeretné érezni bőröd illatát,
Látni gyönyörű kék szemed tűzét,
Ajkaid forró érintését,szöke tincsed csillogását
bársonyos kezed simogatását
remegö hangod lágy suttogását














Az a virág, amely a szívből nyílik
Nem hervad el soha,
Ahogy a szeretet sem múlik el,
Ha lélek az otthona.
Hiszen a szeretet nem más,
Mint a lélekből sarjadt virág:
Láthatatlan, és mégis érzed
Rejtélyes illatát.
Láthatatlan.
Csak akkor látni,
ha szemed mosolyog,
s felragyognak szirmai közt
Csillagharmatok













Vidor Miklós
Virághívogató
Ibolya, ibolya,
vén erdőnek fiatal
mosolya!
Hóvirág, hóvirág,
tárd ki nekünk a tavasz
kapuját!
Kikerics, kikerics,
kiderül az ég fölöttünk,
ha te nyitsz!







 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Szép üzenetek barátnőmtől köszönöm szépen!
  2014-03-29 11:30:32, szombat
 
  Szia Drága Barátnőm!
Örömteli, szép napot, hétvégét kívánok Neked és Szeretteidnek is sok szeretettel!
Sok puszit küldök, ölellek szeretettel:Ildykó


























 
 
0 komment , kategória:  Varga Ildykó  
Szép üzenetek barátnőmtől köszönöm szépen!
  2014-03-29 11:25:27, szombat
 
 

Szia Drága Barátnőm!
Nagyon szép napot,és hétvégét kívánok!
Puszillak:Magdi



















 
 
0 komment , kategória:  Hortobágyi Istvánné Magdika  
Szép üzenetek barátnőmtől köszönöm szépen!
  2014-03-29 11:21:20, szombat
 
  Szia drága Barátnőm
Köszönöm látogatásaidat, kedves soraidat , a szép ajándékokat, képeket! Szeretettel Zsu























 
 
1 komment , kategória:  Wégner Zsuzsanna  
Szép üzenetek barátnőmtől köszönöm szépen!
  2014-03-29 11:12:35, szombat
 
  Szia Drága Barátnőm! Kívánom legyen csodaszép délutánod és estéd!
Szeretettel ölellek, puszim: Ildykó






















 
 
0 komment , kategória:  Varga Ildykó  
Szép üzenetek barátnőmtől köszönöm szépen!
  2014-03-29 10:40:25, szombat
 
 
eva6
Szia drága barátnőm!
Szép reggelt kívánok!
Töltsd kellemesen a napodat.
Napsütéses tavaszi hétvégét,jó pihenést.
Puszi Éva




























 
 
0 komment , kategória:  eva6  
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 215 
2014.02 2014. Március 2014.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 215 db bejegyzés
e év: 2059 db bejegyzés
Összes: 6904 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1469
  • e Hét: 9226
  • e Hónap: 24944
  • e Év: 663432
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.