Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Ballán Mária
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 133 
Ma vasárnap van ! (húsvét 2. vas. - Irgalmasság vas.)
  2014-04-27 05:30:33, vasárnap
 
  Az én Jézusom a Krisztus, aki Tamást hitre fordította,
hogy ezzel nekünk, bizonyítékot adjon feltámadásáról.
,,Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek." (Jn 20,29)


Link


Link

Jézus első megjelenésekor,
nem volt jelen Tamás. Apostoltársai elbeszélése alapján
olyan dologban kellett volna hinnie,
amit előtte az emberek soha nem tapasztaltak meg
a történelem folyamán.
Hogy egy agyonkínzott, kivégzett ember magától feltámad.
Neki akkor még, - nem adatott meg a hit ajándéka.
Nyolc nap múlva, - Tamás is hívő lett!
Jézus hozzáfordul:
,,Érints meg, - és ne légy hitetlen, hanem hívő!"
És Tamás hitvallást tesz: ,,Én Uram, én Istenem!"

Mennyei Atyánk, - hozzánk hajló irgalmában, -
megadja nekünk a hit kegyelmét.
Húsvét 2. vasárnapján, -
ezt az Isteni Irgalmasságot ünnepeljük,
amellyel földi életünkben,
rendszeresen találkozunk,
és amelyre megítéltetésünkkor is,
számíthatunk majd.
Földi életünk végén,
minden ember Isten elé áll és számot ad egész életéről.
Halálunk, illetve feltámadásunk utáni további sorsunk
attól függ, hogy milyen volt az életünk.
Ha a jóra törekedtünk és azt valósítottuk meg,
- föltámadunk a mennyország örök boldogságára.
Ha viszont elutasítottuk Istent,
visszautasítottuk szeretetét
akkor a földön megkezdett Isten nélküli életünk,
a feltámadás után, örökké fog tartani, a kárhozatban.
Ez az igazságos ítélet.
Reményünk alapja az, hogy nem csak
az isteni igazságossággal találkozunk majd,
hanem az isteni irgalmasságra is számíthatunk.
Számíthatunk, mert az isteni irgalom,
nagyobb, mint a mi vétkeink.

Megérdemeljük mi ezt az isteni irgalmat?
Emberileg nézve talán
nemmel kellene erre válaszolnunk.
De nem is a mi emberi érdemeink
miatt nyerünk bocsánatot,
hanem Isten Fiának érdemeire való tekintettel,
azaz Krisztus halálának, engedelmességének,
önfeláldozásának köszönhetően.
A bűnbocsánat forrása Jézus kereszthalála.

A mennyei Atya feltámasztotta Jézust a halálból,
ez irgalmának lehajlása Fia felé.
A mi feltámadásunk, mennyei Atyánk
irgalmának lehajlása hozzánk.
Éljen bennünk a remény,
hogy találkozni fogunk az irgalmas Atyával,
és Országában, örökre Vele élhetünk.

Szeretettel : Árpád





 
 
0 komment , kategória:  Csukor Árpád áhítatai  
Világ - Panoráma, az egyetlen hiteles politikai műsor
  2014-04-27 04:54:46, vasárnap
 
  Világ-Panoráma // 2014-04-25


Link


Most emlékezünk meg uniós csatlakozásunk egy évtizedéről. Azzal áltatnak minket, hogy mi csak nyertünk az Unióval, hogy kevesebbet fizetünk be, mint amennyit kapunk. Igen ám, de cserébe a csatlakozásért hagytuk, hogy a szemünk láttára megfosszanak minket nemzetgazdaságunktól, nemzeti önállóságunktól, nemzeti bankunktól, nemzeti sikerágazatainktól. Rosszabb ez, mint a KGST volt. Mert akkor, még a szovjetek által megszálltan is, legalább sokkal jobban éltünk megszállóinknál. Igaz, a Nyugathoz képest kevesebbet kerestünk, de legalább a megélhetés sem volt olyan drága. Azonban az Unióban csak az árak egyenlítődnek ki - a bérek sosem. Mert nem ez a cél. A haszonszerzés szempontjából az olcsó, de jól képzett és igényes magyar, s más keleti rabszolga a fontos. És a magyar és más keleti felvásárló és hitelpiac.

Most gyarmati sorban tengődünk, és az a jövő, hogy a rabszolga elmegy majd a gyarmatosító országába. Mint az arabok, az indiaiak Nyugat-Európába. Hasonló árak, megélhetési költségek és a nyugatiakhoz képest magasabb adók mellett a töredékét keressük ugyanazért a munkáért, színvonalért, mennyiségért, mint egy szintén uniós bajor vagy luxemburgi dolgozó. Az Unió gondoskodik a tyúkok és a disznók életfeltételeiről, ám föl sem merül, hogy az Unió területén ugyanazért a munkáért, teljesítményért egyforma, vagy legalább hasonló bért fizessenek.

Műsorvezető : Szaniszló Ferenc

A Világ-Panoráma eddigi adásai az Echo Tv videótárában:


Link




 
 
0 komment , kategória:  Világ - Panoráma  
Enigmák - Bizonyítjuk, hogy miénk a legrégebbi kultúra
  2014-04-27 04:48:56, vasárnap
 
  Enigmák - Bizonyítjuk, hogy miénk a legrégebbi kultúra - 2014.04.23.


Link


ENIGMÁK TV:


Link







Száraz György honlapja, a " Boldog napot " :


Link




 
 
0 komment , kategória:  ENIGMA - ENIGMÁK-Ébredések  
Martonyihoz hasonlóan Hende is elárulta Kárpátalját
  2014-04-27 04:42:34, vasárnap
 
  Martonyihoz hasonlóan Hende is elárulta Kárpátalját - neki vajon mi lesz a jutalma?

A hirtelen előállt történelmi helyzet kapcsán, mely a Krím Oroszországhoz való csatolása mellett Kárpátalja az Anyaországhoz történő visszatérésének, de alsó hangon is a kárpátaljai magyar és ruszin őshonos nemzeti közösség önrendelkezésének kivívását eredményezheti, Gaudi-Nagy Tamás országgyűlési képviselő írásbeli kérdéseket intézett Hende Csaba honvédelmi miniszterhez a március 28-án Kárpátaljáért tartott tüntetésen átadott petíció honvédelmi vonatkozású részei tekintetében. (A Martonyihoz intézett kérdésekre adott hazaáruló válaszokat ebben a cikkünkben elemeztük.)






A TELJES CIKK AZ ALÁBBI LINKEN OLVASHATÓ:


Link
 
 
0 komment , kategória:  POLITIKA  
Magyarországon nagy az idegenség, idegen gondolat
  2014-04-27 04:35:52, vasárnap
 
  ,,Magyarországon nagy az idegenség, idegen gondolat, idegen érzés, idegen mentalitás"

Nálunk minden kisebbséginek minden jár, mert nem más a trendi, minthogy ,,az idegen szép". Sőt hovatovább már csak az a szép. Régen hiába erőltették a szovjet himnuszt, mozgalmi indulókat, a kisdobos- és úttörőéletet, a szovjet propagandafilmeket, hiába volt megannyi május elsejei és november hetedikei ünneplés, a vörös nyakkendő alatt még magyar szív dobogott.






,,Magyarországon nagy az idegenség, idegen gondolat, idegen érzés, idegen mentalitás." E mondat Prohászka Ottokártól való, 1921-ből. Ezt olvasva méltán döbbenhet meg a mai olvasó. Egyrészt azért, mert olyan, mintha ma fogalmazódott volna meg, másrészt, amiért nem változik a szellemi széljárás jó ideje a Kárpát-medencében. Mert nálunk minden kisebbséginek minden jár, mert nem más a trendi, mint hogy ,,az idegen szép". Sőt hovatovább már csak az a szép.

Hol vannak már azok az idők, amikor Szabó Dezső azt óhajthatta, nem azt kívánja, legyen hátrány az idegen származás, csupán azt, hogy ne legyen előny, ne kapjon priuszt valaki hazánkban azért, mert nem magyar! Már pedig ha valamikor, akkor ma kap, éspedig ezerszer inkább, mint Rákosi vagy Kádár alatt. Amikor is majd mindenki tudta, aki nemcsak nézett, hanem látott is, hogy hiába is akarták a nevezettek nemzetünket a vörös idegenség igájába belehajtani.

Igen, mert hiába is erőltették a szovjet himnuszt, mozgalmi indulókat, a kisdobos- és úttörőéletet, a szovjet propagandafilmeket, hiába volt megannyi május elsejei és november hetedikei ünneplés (amikor sohasem annak örült a diák, hanem hogy e napokon tanítási szünet van!), a vörös nyakkendő alatt még magyar szív dobogott. Mert ahogyan Reményik Sándor írta versében (Három szín), ,,A keblünkről letilthatják, / Letéphetik a három színt, / Keblünkről beljebb vándorol, / Befogadják a szíveink.".

Emlékszem, múlt századunk nyolcvanas éveiben, amikor még általános iskolás voltam, énektanárnőnk kényszeredetten elmondta ugyan a verdiktet, hogy aki a szovjet himnuszt nem tanulja meg év végéig, megbuktatja, azonban óráin elsöprő többségben mégiscsak magyar népdalokat tanultunk, Bartók Béla és Kodály Zoltán gyűjtéseit. De arra is emlékszem, hogy kötelezően meg kellett tanulnunk a Szózatot és a Himnuszt, természetesen végig, s mindegyikünket kikérdeztek belőlük. Nem lehetett nem megtanulni őket!

Aztán arra is emlékszem, hogy egy ,,régi vágású" tanárnőnk rendszeresen vitt bennünket múzeumlátogatásra a Schmidt Múzeumba, óráin pedig soha sem Leninről vagy Szamuelyről, hanem Rákócziról, Bercsényiről, kizárólag magyar hősökről beszélt. Mindez szülővárosomban, Szombathelyen történt. Ahol addig volt igazán jó világ, amíg a régmúlt emlékeként járt a fapados villamos, 1974-ig. Utána ugyan megpróbálták ott is lebuldózerezni a múltat, de, amint a fentebbi példák is mutatják, csak nem sikerült teljesen.

Legalábbis akkor. Mert mára azonban már ott is az idegenség az úr. Persze kérdezhetjük, csonka hazánkban hol nem? Elhűlve hallottam a minap, hogy van hivatalos néptánccsoport, melyeket zavar angyalos-koronás nagycímerünk s néhai leventeköszöntésünk, a ,,Szebb jövőt!". Konrád György nyilatkozta néhány éve a 168 Órának, hogy a Magyar Szigeten való hagyományőrző foglalkozások ellen ugyan nincsen kifogása, de nem ízlése szerint valók. Mondta ezt ugyebár az önmaga szerint ,,legnagyobb élő magyar író"!

Mára tehát odáig jutottunk, hogy népi hagyományainkat csupán olybá veszik, mint eleink skanzeneinkben látható ódon használati tárgyait. Rekvizitumoknak, melyeknek a látogatókban keletkezhető hatását - azt, hogy esetleg, a városi életet falusira váltva, ők is eleink hagyományai szerint gazdálkodjanak - ezerrel ellensúlyozzák liberális lózungokkal. Mindenekelőtt azzal, hogy ,,az idegen szép". Meg hogy ne termelj, csak fogyassz! Légy hálás, hogy nem kell szántanod, vetned, aratnod, csak az Aldiba, Lidlbe, Auchanba, Tescoba járnod! Megengedjük persze, hogy megnézegesd néha a múlt emlékeit, de hogy azokból éljél, azt már nem! S hiába is tartod őket szépnek, tudd meg, hogy az igazán szép az, ami nem a tiéd, ami nem magyar!

A magyar arasznyi életedben csupán nyomelemnyi lehet, mint mogyoró a csokoládéban. Bocsánat, csokoládé jellegű termékben! Mert már semmi nem az, ami tegnapelőtt, vagy akár csak tegnap volt. Mert ha netán több lenne, mint nyomelemnyi, még a végén Fekete Istvánt olvasnál, a Zselléreket, amiben olyan politikailag szigorúan inkorrekt mondatok is olvashatók, mint hogy több csoda van egy szem búzában, mint egész Budapesten! Ahol már a négyes metró hirdeti a szép új világot. Amelynek állomásai ,,freskói", tekintettel arra, hogy azokat egy hat éves is meg tudná rajzolni, azt hirdetik: ne légy tehetséges, ne emelkedj ki az idegenség masszájából, elmúlt már a Michelangelók vagy a Lechner Ödönök kora!

Meg aztán az írott és elektronikus sajtó zöme, hogy valósítsd meg önmagadat! Ha fiú vagy és lány szeretnél lenni, élj annak megfelelően! Mert a gender mainstreamig aztán gyógyír mindenre. S ne higgy a kispolgári csökevényűeknek, akik megkérdezik, egy fehér miért keveredik négerrel? Tartsd fasisztáknak, náciknak, egyszóval antiszemitáknak mindazokat, akik erre azt felelik: ,,Azért, mert azt mondom, ez aberrált állapot, az következik, hogy utálom a négert? Vagy netán a dobostortát egyem együtt a téliszalámival?".

,,Magyarországon nagy az idegenség, idegen gondolat, idegen érzés, idegen mentalitás", írta egykor Prohászka. Ja hogy már akkor is az volt? Vajon miért? Válaszkeresés közben csak irigyelni tudom a kiváló brit konvertitát, Gilberth K. Chesterton-t, aki bár már múlt századunk elején hatalmas veszély nehezülését látta az egész emberiségre - azt, hogy ,,az emberi értelem halandó önmaga megsemmisítésére", vagyis (vallási és nemzeti) hagyományai felszámolására -, valahogy mégis bízott abban, hogy újra megtanulhatjuk, a fű valóban zöld és az ég néha valóban végtelenül kék.


Ifj. Tompó László írásai a Hunhíren:


Link
 
 
0 komment , kategória:  ifj.Tompó László írásai  
Az amerikai kormányMagyarországon is színes forradalmat akar
  2014-04-27 04:31:13, vasárnap
 
  Az amerikai kormány Magyarországon is színes forradalmat akar?

A ,,lázadás" szítása már megkezdődött a Szabadság téri németmegszállás-szobor építése köré vont kordon folyamatos bontásával. Ha a demokratikusan megválasztott kormány rendfenntartó szervei az ellene erőszakot alkalmazókkal szemben nem mutat törvényes keretek között gyakorolt erőt, azzal további és egyre súlyosabb törvénytelen tettekre ösztönzi az antidemokratikus erőket, valamint a szabálysértéseket vagy bűncselekményeket toleráló ,,rendőrség" imázsát vetíti előre.






,,Igen, más szempontból viszont Orbán mindenképpen megy. Ha nem most, akkor a teljes gazdasági összeomlást követő zavargások kellős közepén fog menekülni, amíg egy szennyvízcsatornában megtalálják és agyonverik a TEK-es pribékjeivel együtt, mint egy patkányt." (Olvasói komment Lengyel László El tudod képzelni? című cikkére, amely a Népszabadság április 4-i számában és internetes portálján, a NOL.hu-n jelent meg.)

Washingtonnak nem volt kellemes, hogy Moszkva nyilvánosságra hozta: John Brennan, a CIA, az amerikai kémszervezet igazgatója a múlt hétvégén Ukrajna fővárosába, Kijevbe látogatott. Jay Carney, a zavarba hozott Fehér Ház szóvivője kénytelen volt elismerni a tényt, de azt állította, a (megpuccsolt) volt államfő, Janukovics állításával szemben nem azért ment oda, hogy az ideiglenes ukrán kormányt az oroszbarát aktivisták elleni fegyveres fellépésre biztassa, és hogy az ilyen látogatások teljes mértékben normálisak.

Hogyne. Brennan nyilván azért repülte félig körbe a Földet, hogy megtudja az ukrán vezetőktől, vajon jó-e a kijevi módon készült csirke előtt orosz borscslevest enni.

Nálunk egészen más a helyzet, ahol a CIA helyi, magyarországi partnerei házhoz mennek. Olyan témákat megvitatni, amelyeken hazánkról van szó. Mint erről oly büszkén adott hírt a Népszabadság 2009. november 20-án. Hogy elkerüljük a volt SZDSZ-közeli sajtó ilyenkor szokásos ,,persze, ürgebőr, búvár, csőszkunyhó" stb. mantráját, szó szerint idézzük a NOL.hu-n is elérhető beszámolót: ,,Az eseményre csütörtökön, a nyilvánosság kizárása mellett került sor egy Washington melletti előváros jellegtelen irodaházában, közel a Központi Hírszerző Ügynökség székhelyéhez."

A szerényen ,,elővárosnak" nevezett hely neve Langley, a CIA központja. A beszámolóból kiderül, hogy ott Magyarországról ketten voltak a fő felszólalók. Balogh S. Éva történész és Bozóki András. Az előbbi Hungarian Spectrum című blogjában naponta visel hadjáratot a jobboldali magyar kormány ellen, a legképtelenebb vádakat is sunyin keverve a tényekkel. Bozóki András 2005 és 2006 között SZDSZ-es kulturális miniszter volt. Ő a budapesti Soros-féle egyetemen tanít. (Ez az az egyetem, amely akkor telepedett hozzánk, amikor nem sokkal 1991-es alapítása után Václav Klaus akkori cseh miniszterelnök két lábbal rúgta ki Prágából.) A beszámoló hozzáteszi, ,,a résztvevők nem beszélhetnek a konferencián elhangzottakról". Ott Balogh S. Éva ,,pesszimista forgatókönyvet vázolt a Fidesz és a Jobbik a választások utáni viszonyára vonatkozóan". A Népszabadság Baloghtól megtudta, hogy a CIA-nél Bauer Tamás ,,folytonosságelméletéből" indult ki, ,,miszerint a két párt között nem lehet egyértelmű választóvonalat húzni". Azoknak, akik nem tudnák: Bauer Tamás az egykori MSZMP, később a Hazafias Népfront tagja, az SZDSZ egyik alapítója, majd vezetőségi tagja, később országgyűlési képviselője, aki saját karrierjébe nem egészen ültette át a ,,folytonosság" elméletét.

Április 6-át mind Langleyben, mind a Bozóki-Bauer irányultságú budapesti értelmiségiek hatalmas tragédiaként élték meg. Az Egyesült Államok fővárosában mindenekelőtt azért, mert immár egyértelművé vált, a magyar kormány továbbra sem a ,,washingtoni konszenzus" alapjára épült neoliberális utat választja. Az energiaszolgáltatók és a bankok profitja helyett a választók zsebére ügyel, míg a jegybank merészeli csökkenteni a kamatlábat - ellentétben például Ukrajnával, ahol az odahajított nyugati szubvencióért cserébe máris megkezdődött a gázárak és a kamatláb meredek központi emelése. Hazai - szó szerinti - elvtársaik pedig részben azért érezték a második megsemmisítő vereséget az őket ért nukleáris opció bekövetkezte után, mert nem ők uralkodhatnak a 2010 előtt a magyar nép által nagyon jól megismert módon, amikor oly jól érezték magukat azért is, mert saját maguknak és kedvenceiknek százmilliókat folyathattak a zsebükbe. Akkor, amikor kilométerenként olykor 5,7 milliárd forintért is építettek autópályákat. (Lásd a Portfolio.hu április 14-i cikkét az autópálya-építkezések kilométerenkénti áráról.)

De legalább annyira fájt nekik, hogy a hatalom újbóli birtokosaként nem hirdethetnek mindent illegitimnek alapvető jogállami szabályokat felrúgva és arra hivatkozva, hogy az alaptörvénytől kezdve a kinevezésekig a döntéseket egy ,,illegitim rezsim" hozta. És nem csukhatják le a mai kormány és apparátusa vezetői embereit. Pontosan tudván, hogy az ő esetükben az unióban nem lennének Reding-/Kroes-/Tavares-hangok és nem lennének rosszalló fejcsóválások sem a nyugati fővárosokban még akkor sem, ha egy-két ma vezető politikus véletlenül úgy menne neki a zárkaajtónak, mint Révész Máriusz fideszes képviselő a gyurcsányista gumibotnak. Mert akkor Lengyel László miniszteri posztokat osztó fantáziájában ,,rend lesz az utcákon" és Bárándy Péter igazságügy-miniszterként, írta a neoliberális közgazdász a Népszabadság április 4-i számában, ,,azonnal hozzákezd, hogy rövid távon elhárítsa a jogi akadályokat a kormányzás útjából". Az egykori SZDSZ-es képviselő Eörsi Mátyás az Élet és Irodalomban az alaptörvény eltakarításának módját már 2011-ben részletezte úgy, hogy annak durván antidemokratikus voltát még Szigetvári Viktor, az MSZP akkori kampánytanácsadója is hevesen bírálta.

A választási atombomba, azaz a kétharmados újrázás után az amerikai Bloomberg hírügynökség Leonyid Bersidszki nevű moszkvai tudósítója a Japan Timesban azt terjesztette el a szigetországban és azon túl, hogy Magyarország az EU egyetlen diktatúrája. Diktatúrája. Mint az a rendszer, amely Észak-Koreában, Eritreában, Kubában, Laoszban, Szomáliában és hasonló helyeken működik. Majd jött vagy száz cikk az Orbán-veszélyről, amely Európát és az egész nyugati világot fenyegeti. Orbán, a Horthy-restaurátor, aki a weimari úton vezeti országát a történelem által kitaposott hitleri úton. A fasiszta, antiszemita Jobbikkal bratyizó Orbán-kormány. És persze a választási csalást sem felejtve el, olyan tekintélyes lapokban is hazudva róla - merte véleményét kifejezni Kumin Ferenc államtitkár április 15-én -, mint a New York Times, ahol a korábbi koalíció pénzén Magyarországon foglalkoztatott Kim Lane Scheppele vezette a matematikát és az olvasót az orránál fogva.

A Financial Timestól a tévelygő magyar választók is kikaptak, pedig ott a demokrácia lényegét eddig békén hagyták. Merthogy a demokráciában a nép szava dönt és azután ,,basta" (oszt' jó napot). A köztudottan makacs tények ellen azonban még a szuperhatalom Egyesült Államok, az EU és csatolt részeik is tehetetlenek: Ugocsa igenis koronáz. Hogy a Nyugat egy neki nem tetsző magyar kormány ellen mennyire készen áll antidemokratikus, erőszakos lépések támogatására, azt Avar János április 13-án kézzelfoghatóan érzékeltette a Vasárnapi Hírekben: ,,A Nyugat eddig mintha arra várt volna, hogy a magyar választók vethetnek véget az önkényuralmi törtetésnek. Most azonban be kellett látnia: elkerülhetetlenül tennie kell valamit [...]".

Hogy erről a hidegháború vége óta elfajzott Nyugatról mi a véleménye a kommunista világrendszer bukását okozó Reagan elnök volt pénzügyi államtitkárának, arról Paul Craig Roberts április 14-én írt cikkének a címe is eleget mond: ,,Washington az emberiség legrosszabb ellensége". A hazai bal- és neoliberális, illetőleg volt SZDSZ-es politikusokban a nép demokratikus választása elleni erőszakos fellépésnek mindig is megvolt a hagyománya. Ők Lukács Györggyel, az 1919-ben tizedelő népbiztos-filozófussal vallják, hogy amennyiben a nép(esség) nem rájuk szavaz, úgy annak csak hamis tudata lehet, amelytől megszabadítani csak ők tudják, eszközökben messze nem válogatva. És bólogató hátterüknek ott tudva a nyugati erőközpontokat.

Tamás Gáspár Miklós volt SZDSZ-es képviselő és filozófus forradalmat akart a 2010-ben nyertes kormány ellen, mint említette Szigetvári Viktor a fentebb idézett cikkben is. Charles Gati, Clinton elnök volt tanácsadója nyíltan kijelentette, az Orbán-kormányt nem demokratikus úton kell megdönteni, ha másként nem megy. A hazáját lekurvázó, rendőrségét brutális tettekre ösztökélő Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök és oly sok közéleti társa ugyanilyen módon nyilatkozott, más-más szavakat használva, beleértve az alig várt ,,éhséglázadást". A tanácsköztársaságba visszanyúló múlt kötelez alapon. A Lukács-tanítvány Heller Ágnes filozófus a választások után jelentette ki: ,,Itt nem lesz nyugi!".

A demokratikusan megválasztott kormány erőszakos térdre kényszerítésére mindent jónak tekintenek. Nehéz nem látni a stratégiában soha nem gondolkodó hadoszlop taktikáját. Annak egyik fő eszköze Magyarország körbevétele egy egészségügyi kordonnal, amelyre a határátkelőhelyeken kiírnák: zsarnoki, antiszemita rezsim és nép - belépni tilos. Úgy gondolják, így csökkenthetik a befektetők és turisták számát, amellyel megroggyanthatják a gazdaságot és ennek nyomán felkorbácsolhatják a szenvedélyeket egy Majdan téri típusú, grúziai és más, amerikai szponzorációban kitört színes forradalommal, azzal a különbséggel, hogy nálunk a narancs színű forradalom szítása lehetetlen, ugyanis az országot a választók újra azzal a színnel festették be.

A rogyasztási hadművelet nehéz feladat lesz, ugyanis a befektetőket Szaúd-Arábiától Kamcsatkáig a profit érdekli elsősorban. A turisták pedig leginkább a nekik közvetlenül elmondott élménybeszámolóknak hisznek. A Háárec című izraeli napilap angol kiadása április 9-i számában azt ecsetelte, milyen olcsón utazhatnak izraeli turisták több európai fővárosba, miután a Wizzair decemberben közvetlen, igen előnyös árú utakat kínál Tel-Avivból, a felsorolásban elsőként Budapestet említve. Hogy eközben mi a valódi helyzet az antiszemitizmus frontján, arról csupán néhány szó. A BBC világszolgálata április 11-én azt jelentette, hogy Franciaországból tavaly 63 százalékkal vándoroltak ki többen Izraelbe, mint egy évvel korábban, és hogy az ott élő zsidók rettegnek, leplezve identitásukat az utcán.

Az Egyesült Államokban a Ku-Klux-Klan karolinai volt ,,fősárkánya", Glenn Miller zsidó intézmények előtt gyilkolt április 13-án. Miller korábban a Nemzeti Szocialista Párt tagja volt, amely Észak-Karolinában a Kommunista Munkáspárt tagjait öldöste, majd később megalapította a Fehér Patrióták Pártját. Háza tele volt gránátokkal, automata fegyverekkel és lőszerekkel. Az International New York Times április 16-i száma kétségbeesve teszi fel a kérdést, hogy miért kellett Howard Sternnek meghívnia rádiós show-jába, égő antiszemitizmusához platformot nyújtani neki olyan kérdésekkel is, hogy a feketéket vagy a zsidókat gyűlöli-e jobban. De az amerikai kormány továbbra sem kívánja betiltani a Ku-Klux-Klant és a hasonló paramilitáris szervezeteket, mert azzal van elfoglalva, hogy a nálunk betiltott Magyar Gárda metamorfózisaira összpontosítson.

Az pedig, hogy Besztercebánya térségét a sajtó által ,,neonácinak" nevezett Marian Kotleba kormányozza, mellékkérdés, hiszen a német lapok csak a megválasztásáról adtak hírt, azóta is elmaradva reszketésük napi ecsetelésével. A ,,lázadás" szítása már megkezdődött a Szabadság téri németmegszállás-szobor építése köré vont kordon folyamatos bontásával. Ez az a társaság, amely a legerősebb szavakkal ítélte el annak a kordonnak a megbontását, amely a Kossuth teret zárta el a látogatók előtt, mert az Országházat és környékét Gergényi rendőrfőnök műveleti területté nyilvánította. Nyakó István, az MSZP szóvivőjeként az akkori kordonbontást provokációnak minősítette, mert a Fidesz ,,Magyarország jogrendjével szállt szembe", Gusztos Péter, az SZDSZ országgyűlési képviselője ,,majomparádénak" nevezte. Kőszeg Ferenc volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő, aki az évben ment nyugdíjba a Magyar Helsinki Bizottság elnöki posztjáról, hiányolta, hogy a rendőrség gyáván nem tartóztatta le a Fidesz képviselőit, külföldi példával illusztrálva, hogy ,,másutt a képviselőket, és adott esetben a kongresszus tagjait hogyan állítják elő hasonló jogsértések alkalmával".

És itt kell megállnunk. A mostani kordonbontáskor csendben lévő Kőszeg Ferenc hol a Magyar Helsinki Bizottság nevű emberi jogi, nem kormányzati szervezetet vezette, hol az SZDSZ-nek volt képviselője, illetőleg annak országos tanácsának tagja. Schiffer András, az LMP első embere korábban a szintén emberi jogi, nem kormányzati szervezetnek, a TASZ-nak volt a vezetője. Ő tette ki büszkén szervezete honlapjára azt a rapperdalt, hogy a Magyar Nemzet újságíróinak a belét kell kitaposni. Ahogyan a szociológia egyik amerikai klasszikusa, C. Wright Mills hatalmi elitje akadálytalanul cirkulál a katonai-ipari komplexum és a politika területein, nálunk ugyanolyan könnyű az átjárás a nem kormányzati, főként ,,emberi jogi" szervek és a jobboldaltól távoli politikai pártok között.

Április 15-én az Európai Parlament olyan határozatot hozott, amelynek értelmében a lobbista és egyéb nem kormányzati szervezeteknek (,,NGO"-knak) kötelezően regisztrálniuk kell magukat, és az így nyilvántartásba vett szervezeteknek maradéktalanul fel kell tárniuk minden általuk képviselt ügyfelüknek a pénzügyi támogatóik azonosságát. Az Egyesült Államokban erről már régóta a külföldi ügynökök nyilvántartásba vételét előíró törvény (,,foreign agents registration act") gondoskodik.

Ez fordítva nincs így: Ukrajna esetében nem tudjuk, hogy ott a megválasztott kormány elleni lázadást mely nem kormányzati szervek szították azon ötmilliárd dollár segítségével, amelyet - mint decemberben Victoria Nuland amerikai külügyi államtitkár elmondta - az Egyesült Államok Ukrajna ,,demokratizálására" fordított.
Nálunk a kormány eddig az ilyen kívülről történő ,,demokratizálást" csak bátorította azzal, hogy nem kívánta törvényileg átláthatóvá tenni a külföldi ügynökszervezetek tevékenységét. És közben a rendőrség mosolyogva nézi a folyamatos kordonbontást és szoborrongálást. Vagy akár a Fidesz-székházba történő erőszakos behatolást és ott a bejárati ajtó üvegének széttörését.

Ha a demokratikusan megválasztott kormány rendfenntartó szervei (akiké az ,,erőszak monopóliuma", dobolta a fülünkbe a jobboldali emberek még több vérét látni akaró balliberális sajtó) az ellene erőszakot alkalmazókkal szemben nem mutat törvényes keretek között gyakorolt erőt, azzal további és egyre súlyosabb törvénytelen tettekre ösztönzi az antidemokratikus erőket, valamint a szabálysértéseket vagy bűncselekményeket toleráló ,,rendőrség" imázsát vetíti előre.

Mivel a jövőt senki nem tudja megjósolni, a puskaport nemzeti érdekből nagyon, de nagyon szárazon kell tartani. Az ügynököket ezért regisztrálni szükséges, a törvénytelen erőszakot alkalmazókkal szemben pedig ugyanolyan erőteljesen kell fellépni, mint teszik azt a balliberális antidemokraták mintaországaiban.

Lovas István - MNO


Link
 
 
0 komment , kategória:  POLITIKA  
Obrusánszky Borbála:A déli hunok kulturális öröksége
  2014-04-27 04:25:24, vasárnap
 
  Az eurázsiai kontinensen az elmúlt másfél évtizedben a hun kutatás nagy fejlődésen ment keresztül. Nemzetközi régészeti expedíciók számos hun sírt tártak fel Mongóliában, Oroszországban, Észak-Kínában pedig a kínai kutatók végeztek ásatásokat. A régészeti feltárásokon és publikáción túl a hun korra datálható belső-ázsiai sziklarajzok feltárása és értelmezése is fontos szerepet kapott.

A tudományos eredményekről számos publikáció látott már napvilágot a nemzetközi tudományos szakfolyóiratokban, amelyről azonban csak néhány töredék jutott el hozzánk, ezért érdemesnek tartom bemutatni a hunokkal, ezeken belül pedig a déli hunokkal kapcsolatos új tudományos eredményeket.

A hunok története új megvilágításban

A korai kínai történeti forrásokból kiderül, hogy hunok nemcsak különleges államszervezet hoztak létre, hanem a világ akkori legnagyobb birodalmát irányították, amely jóval túlszárnyalja Nagy Sándorét, vagy a római birodalmat. Sőt, a hun birodalom tartósnak bizonyult, hiszen a legújabb publikációkból tudjuk, hogy a pusztai nép történelme valamikor a Kr.e. I. évezred közepén[1] kezdődik, és nem szakad meg Belső-Ázsiában a Kr. u. I. évszázadban, hiszen még jóval később is erős hun államokról hallunk: a mongol régészek[2] azt valószínűsítik, hogy az északi hunok nem tűntek el a Kr. u. 93-as xianbei támadás során, hanem ott még évszázadokkal azután is önálló államisággal rendelkeztek. A mongóliai hun régészeti kultúra ugyanis azt mutatja, hogy még a Kr. u. 3. században is egységes kultúrájuk létezett az adott területen.[3] A mongol kutatók hitelt adnak a Bei-shu kínai krónikákban abban, hogy az északi hunokat csak a zsuanzsuanok hódították meg 410-ben.[4]

A kínai krónikák adatai alapján a kínai történészek, és néprajz kutatók azt állítják, hogy a déli hunok sem tűntek el hirtelen Észak-Kínában, hanem miután Huhanye shanyu behódolt a Han uralkodónak, utána még több évszázadig megmaradt a hunok önkormányzata. Sőt, a Han-dinasztia Kr. u. 220-as felbomlása után a hunok ismét megerősödtek, és a 4. század elején megint hódításokba fogtak. A kínai, de idegen források beszámolnak arról, hogy a déli hunok uralkodója, Liu Yuan még Chang-an-t, majd Luo-yang-ot is bevette, és uralma egészen Közép-Kínáig ért. A hunok több kínai nevű dinasztiát alapítottak: ezek: Han, Han-Zhao, Da Xia és Északi-Liang. A Xian-i történészek és etnográfusok[5] egyértelműen állítják, hogy déli hunokról még a 7. században is van említés, habár akkor már egyesek bizonytalanok voltak hun származásukban.

Déli hunok

A déli hunokról szinte alig jelent meg publikáció mind a nemzetközi, mind a hazai írnak tudományos folyóiratokban. Valószínűleg azért, mert kevés hozzáférhető anyag volt eddig. A kínai kutatások révén azonban jelenleg nagyon sok forrásanyagot publikáltak, így érdemes ezzel a témával is komolyan foglalkozni, hiszen a déli hunok két évszázadon át aktívan szóltak bele Észak-és Közép-Kína történetébe.

A déli, vagy vörös hunok története Huhanye shanyu uralmával kezdődik. A hun birodalomból kiváló, és a kínai vazallusságot választó uralkodó jutalmul a Han udvartól Zhao Jun nevű kínai hercegnőt kapta feleségül, aki akkoriban a négy szépség egyikének számított. A kínaiak azonban nem bíztak meg a hunokban, ezért megkövetelték, hogy minden shanyu saját fiát túszként küldje az udvarba, mert az volt számukra az egyetlen biztosíték arra, hogy a hunok nem támadnak ellenük.[6]

Huhanye halála után a déli hunok egysége megbomlott: a hun előkelők öt fejedelemséget hoztak létre. Nem volt többé egységes déli hun állam, és sok kínai tudós úgy véli, hogy nem volt egységes központjuk sem. A bomlás ellenére a Han-dinasztia vezetői még mindig tartottak erejüktől. A félelem jogos volt, hiszen a Han-dinasztia meggyengülése után, a Kr. u. II. századtól ismét hallunk a hunok egységesüléséről. A kínai forrásokból kiderül, hogy akkoriban a mai Gansu, Shanxi és Shaanxi tartomány környékén éltek.[7] A Han-dinasztia végnapjaiban az egyik, nagyhatalmú hadvezér, Cao Cao hun elit lovasokkal erősítette meg haderejét, és győzelme után megpróbálta letelepíteni a szolgálatába állt törzseket, melyek száma mintegy 30 ezer lehetett. Egy másik forrás szerint a déli hunok 8 pu-val (törzs vagy törzsszövetség) rendelkeztek, amelyet Yamada japán kutató 40-50 ezer embernek számolt. [8] Ezt azt jelentené, hogy egy törzsbe 5000-6250 ember tartozott. Cao Cao a hunokat a mai Shanxi tartomány északi részére telepítette le, ahol már a korai időben is éltek. Más, kínai vélemények szerint a hun törzsek létszáma jelentős volt, és nem 50 ezerrel, hanem milliós nagyságrenddel számolnak. (A kínaiak akkor kb. 16-17 millióan lehettek.) A kínai tudósok véleménye azonban megoszlik a szám nagyságáról. [9]

A déli hunok ötös felosztása megmaradt, 215-216. között Cao Cao tábornok öt részre osztotta fel a déli hunok területeit: ekkor a déli hunok keleti szárnya, mintegy tízezer háztartással Chishi járásban, a mai Taiyuan környékén, a nyugati szárny hatezer háztartással Chixian tartományban, a mai Ningxia - tartományban éltek. A déliek háromezer háztartása Buci járásban, az Ordosz déli részén élt, az északiak 4000 háztartása pedig Chinsin járásban élt.[10] A középső területeken élő 6000 háztartás Tajulingben élt. Ez utóbbi a mai Ordosz északi részén lehetett. A korabeli források megemlítik azt is, hogy a hunoknak négy nagy családnevük volt: Huyan, Po, Lan, Qiao. A Huyan nevet a jobb és baloldali királyok viselték, melynek jelentése: ,,Napot kergető király". A Po név a bal és jobboldali ,,chugu" a Lan a jobb és baloldali ,,tanghu" és a Csiao a ,,bal és jobboldali" ,,tuhou" neve volt.[11]

A Han dinasztia bukása után, Kr. u. 220, kb. három évszázadon keresztül nem volt egységes kínai dinasztia, hanem a hatalmas északi területeken, de közép-Kínában is több, nomád eredetű dinasztia uralkodott. Ezt a korszakot (Kr. u. III-VI. sz.) a kínaiak az ,,Öt Barbár Tizenhat Királysága" korának nevezték. Az öt barbárnak nevezett nép közül három sztyeppei nomád volt: hun, xianbei, valamint a csie. Utóbbiak a hunok által legyőzött yuechi nép maradékai lehettek. További két ,,barbár népcsoport", a qiang és a di Északnyugat-Kínából vándoroltak dél felé, őket tekintik a tibeti, és a tangut nép ősének. A Han után megalakuló, szintén kínai eredetű Chin dinasztia uralkodói a hunoktól való félelmükben húszezer hun háztartást áttelepítettek a Sárga-folyó nyugati részére, amelyet akkor Jinjiannek hívtak, ez ma Ningxia tartománynak felel meg.

A déli hunok önálló közigazgatását Cao Cao tábornok nem hagyta érintetlenül, hanem minden hun vezető mellé egy kínait állított. Sőt, a tábornok bebörtönözte a shanyut, hogy elejét vegye a hunok függetlenségi mozgalmának. Akkoriban a déli hun uralkodó központja a mai Shanxi tartomány déli részén volt, közel a kínai fővároshoz.[12] A hunok azonban nem sokáig tűrték a kínai uralmat. A shanyu nagybátyja, Chun-bei behódolt a hatalomnak, ezért megtarthatta uralmát, sőt régensként élhetett eredeti lakóhelyén. A régens halála után, fia, Liu Bao, a jobboldali bölcs király, aki egyben a bebörtönzött shanyu unokaöccse volt, megpróbálta egyesíteni a hun erőket, de szándékában más hun vezetők akadályokat görgettek. Végül rövid időre megkapta a kínaiaktól az északi törzsek feletti fennhatóságot. Chun-bei ága a III. századtól új törzsszövetséggel hozott létre tartós házassági kapcsolatot: a topákkal, akik a xianbei törzsszövetség egyik jelentős ágának számítottak. Az ő utódaikat a források tiefu hunoknak nevezik, akik az V. században az Ordoszban megalapították a Da Xia vagyis a Nagy Hszia államot.

A III. század második felében az északi hunokat természeti csapások (árvíz, vagy éppen szárazság) fenyegették, ezért sokan dél felé menekültek és elözönlöttek a Sárga-folyó védett területeit. A menekülő hunok elismerték a kínai uralmat. A kínai források feljegyezték, hogy 265-ben egy áradás miatt több mint 20000 háztartás költözött a Sárga-folyó nyugati kanyarulatához. Alig húsz éven belül, 284-ben Hutai Anhou hun előkelő harmincezer hunnal csatlakozott a Chin-dinasztiához. [13]A kínaiak jogosan féltek attól, hogy a hunok új erők segítségével létrehoznak egységes államot, ezért 271-ben egy új közigazgatási felosztást alakítottak ki. Az ellen a hunok fellázadtak, és az északi törzsektől kértek segítséget. Liu Bao hun uralkodónak akkor még nem sikerült az álma: a hun egység megvalósítása, azt fiára, Liu Yuan-ra hagyta örökül.

Hun dinasztiák Észak-Kínában

Az új, északi erőkkel felfrissült déli hunok a III. század végétől kezdve fokozatosan megerősödtek, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy akkortájt ismét számtalanszor szerepelnek a kínai forrásokban. A hunok kínai uralmának fénykora a IV-V. századra tehető, akkor néhány erős dinasztiát alapítottak Észak-Kínában, a mai Shanxi, Belső-Mongólia és Gansu tartomány területén, ezeknek valamely régi kínai dinasztia nevét adták. Ahogyan azt már fent említettem, a déli hunok uralkodója, Liu Bao még a III. század végén vazallusi kapcsolatban állt a Nyugati-Chin dinasztiával, és régi szokás szerint fiát elküldte az udvarba túsznak. Amikor 304-ben meghalt, fia és örököse, Liu Yuan azt kérte az udvartól, hagy vegyen részt apja temetésén. Közben a xianbeik megtámadták a Chin államot, ezért Liu Yuan otthon maradt és hun csapatokat szervezett ellenük. Ugyanabban az évben, 304-ben a hunok felkelést robbantottak ki, melynek vezetését elvállalta Liu Yuan, sőt felvette a shanyu címet, és megalapította a Han dinasztiát (304-319), és támadásokat intézett a kínai települések ellen. Liu Pingyang várost tekintette fővárosának. Liu Yuan hadrendbe állította a hun katonákat. Fia, Liu Cong folytatta apja harcias politikáját. Az ő nevéhez fűződik a Chin állam fővárosának, Lojang-nak a bevétele, 311-ben, ahol magát a kínai uralkodót is elfogták és kivégezték. A hunok a nagy győzelmet követően folytatták a kínai területek elleni támadásokat, és 316-ban a következő kínai uralkodót is elfogták, miután bevették a másik ősi kínai fővárost, Chang-an-t, a mai Xian-t. Ezzel a győzelemmel egész Közép-Kína hun uralom alá került. A déli hunok ekkor érték el uralmuk fénykorát: a két legősibb kínai város kezükben volt! Ezt még Mao-tun, a nagy shanyu sem érte el az egységes hun birodalom fénykorában! A hun uralom azonban nem tartott sokáig, mert belviszályok megosztották az egységet. Az uralkodó testvére, Liu Chuo és az egyik hun tábornok, Shi Le palotaforradalmat robbantott ki, elűzték a törvényes uralkodót, és az új shanyu, Liu Chuo a dinasztia nevét Zhao-ra változtatta, amelynek fennhatósága a mai Shanxi, Shaanxi és Henan tartományra terjedt ki. A nyugati területen, a Sárga-folyó partján élő hunok is egységesültek, és Liu Yao vezetésével elfoglalták a kínaiak által a Kr. e. II. század végén alapított Gao Ping várost és környékét. Ez a város régóta fontos katonai és kereskedelmi stratégiai pontnak számított az Ordosz délnyugati részén.[14] Az energikus Shi Le hun tábornok a sikerek után önálló államot hozott létre, amelynek a Kései-Zhao (Hou-Zhao) nevet adta. A tábornok egyre nagyobb hatalmat akart, ezért 326-ban megtámadta egykori szövetségesét, Liu Hu-t, és rövid harc után felszámolta államát, és maga uralkodott még néhány évtizedig. A kínai források szerint ő volt egyébként Helian Bobo, a Da Xia dinasztia megalapítójának dédnagyapja. [15]

A Sárga-folyón túlra telepített hunok is egységesültek, és az egyik hun előkelő, Chugu Mengxun a mai Gansu-tartomány területén megalapította az Északi-Liang dinasztiát. A dinasztia alapítója fellázadt a terület urai, a Kései-Liang dinasztia ellen. Több hadjáratot vezettek dél felé, a Déli-Liang ellen, és csapataival bevette Guzang várost, a mai Wuwei-t, és a hun előkelő magát Hexi királyának nevezte. Chugu Menghszün 433-ban lerombolta a Nyugati-Liang dinasztiát. Halála után azonban fia, Chugu Muqian nem bírta uralmát fenntartani az Északi-Wei- dinasztia támadásai miatt, ezért 439-ben behódolt nekik. A másik utód, Chugu Mengsu azonban nem hódolt be, hanem nyugatra menekült, ahol megalapította a GaocShang-királyságot, mely nem volt hosszú életű: azt 444-ben az északról betörő zsuanzsuanok romboltak le. Az Északi-Liang dinasztia öröksége azonban máig megtalálható Gansu-tartományban, az egyik hegyet máig hun nyelven Chingling-hegynek[16] hívnak. A térségben a hunok támogatták az idegen eredetű vallásokat: számos buddhista szentély is az ő támogatásuk révén épülhetett meg, ezáltal fontos szerepük volt a buddhizmus keleti elterjesztésében.

Az ősi hun területek központja az Ordoszban volt, amely a birodalom virágkorában (Kr. e. III-II. sz.) a jobb oldali bölcs király szállásterülete lehetett.[17] A hun előkelők sírjait a kínai régészek az Ordosz északnyugati területén, a mai Hangqin járásban találták meg, ahonnan előkerült a híres hun arany fejdísz, és számos míves aranylelet. Ordosz régi kínai neve Henan volt, melynek jelentése: a folyótól délre. A Magyarországnyi területű Ordosz fontos stratégiai pont volt a hun-kínai határvidéken. A kínai krónikák többször feljegyezték, hogy a területért heves harcok folytak, és a kínaiak több erődöt, várat, várost emeltek a térségben. Az Ordosz a későbbiekben is megőrizte fontos szerepét: az volt a tiefu hunok központja, akiket a források kevert népnek írnak le, hiszen apai ágon hun, anyai ágon pedig xianbei csoportokat egyesítettek magukba. Leghíresebb uralkodói ága a Da Xia dinasztia volt, mely az V. század elejétől a hunok őshazájában, az Ordoszban alapított önálló uralmat. Ahogyan azt már fent láttuk, a tiefu hunok már a 4. században önálló politikát folytattak. A 4. században vezetőjük Liu-Hu volt. Amikor ő vereséget szenvedett, akkor az Ordoszba vonult vissza, a mai Yulin környékére. Fia, Liu-Wei-Chen, Helian Bobo apja idején a szintén pusztai eredetű[18] Északi-Wei dinasztia nagyon megerősödött, és Liu-Wei -Chen is egy ütközetben halt meg 391-ben. Fia, Bobo elmenekült, majd a mai Shanxi-tartomány északi részén önálló államot szervezett és megalapította a Da Xia dinasztiát, magát pedig ,,égi uralkodónak"[19], a nagy shanyu-nek nyilvánította. [20]

Tongwancheng (Fehérvár), a déli hunok fővárosa

Az utóbbi évek egyik legjelentősebb történeti híre az volt, hogy a kínaiak feltárásokat végeznek a déli hunok viszonylag épen maradt városmaradványánál, Tongwancheng-nél amely a régi közigazgatási felosztásban Ordosz, vagyis Ih Juu megye Usin járásához tartozott. A térképészeti adatok Tongwancheng, vagyis Tongwan város a mai Shaanxi tartomány Csinbien járásában található, az Ordosz löszfennsík közepén. Tongwan város a Da Xia dinasztia fővárosa volt 407-431 között. A Jin shu kínai forrás szerint a város az alapító Helian Bobo (407-425) a déli tiefu hunok uralkodójának egyik mondása révén kapta a nevét. Eszerint az uralkodó ezt mondta: ,,Uralnia az Égalattit, uralni tízezer országot, ezért legyen a város neve Tongwan". A város nevét is ehhez a kijelentéshez kötik a kutatók. A város nevének kínai jelentése: ,,egyesíteni tízezer város". A kínai név a forrásokban őrződött meg, a helyiek azonban a várost Fehérvárnak hívták.[21] A Fehérvár (mongolul: Chagan Balgasun) név többször szerepel a kínai forrásokban, sőt egy XIX. századi orosz utazó, Potanin térképén is, mellette egy megjegyzés áll: ,,közel Jülinhez".[22]

A várost, mely az Öt Dinasztia és Tizenhat állam idején (III-VI. század) a selyemút egyik központja volt, nagyon jó helyre tervezték: egy fennsík jól védhető helyén található, amely környékén elegendő vízforrás, a források szerint egy nagy tó és két folyó, a Wuding és a Hong-Liu folyók is körülvette. Az alapító Helian Bobo-ról feljegyezték, hogy eltért az ősi hagyományoktól, nem apai Liu, hanem anyai nemzetségi nevét használta, ezért lett a neve a xianbei eredetű Helian név.[23] Uralkodói éve először a ,,sárkány felemelkedése" volt, majd azt 419. körül a ,,Főnix repülése"-re változtatta.[24] A Jin shu kínai krónika szerint Helian Bobo a IV. század végén még a fent említett Gao Ping város környékén élt, oda menekült az Északi-Wei dinasztia elől. Bobo-t a város ura, Mo Yigan befogadta, sőt lányát is hozzáadta feleségül. A város a későbbi fővároshoz, Tongwanchenghez hasonlóan egy fennsíkon feküdt, a Liu Pan-hegység lábánál, amely akkoriban a selyemút egyik központjának számított.[25] Amikor Mo Yigan az Északi-Wei állammal szövetséget akart kötni, akkor Bobo fellázadt apósa ellen, és átvette az uralmat tőle, ekkor saját dinasztiát alapított, melynek a Nagy-Hszia (Da Xia) nevet adta. [26]Bobo előbb Gao Ping-ben lakott, majd új uralmi központot keresett magának. A nagy hun uralkodó közben száos építészeti emlékkel gyarapította az Ordosz vidékét: a mai Yinchuanban például egy pagodát emelt, amelynek mai neve - Hai Bo Ta- máig őrzi alapítójának nevét.[27]

Az Ordosz középső részén ma is lenyűgöző látványt nyújt az a hun város, melyet a kínaiak Tongwanchengnek hívnak, a helyiek viszont megőrizték régi nevét: Fehérvár.[28] A város alapításának ötlete állítólag Helian Bobo király egyik útjával függött össze. Amikor az Ordoszban járt, akkor rátalált egy csodálatos helyre. Ekkor a kínai krónikák szerint ezt mondta: “Szép a domb, közvetlenül tágas síkság van előtte, körülötte tó és tiszta víz áramlik. Sok helyen jártam, de még nem láttam olyan vidéket, amelyik ehhez hasonló szépségű lenne."[29]

A hun uralkodó ezért azon a helyen új fővárost épített, ahol akkoriban sűrű erdő volt, és a folyók, patakok bő vizűen folytak. Mára sajnos már ebből alig látszódik valami, ugyanis a sivatag szinte elnyelte a várost. A várost a források szerint mintegy százezer ember építette hat éven keresztül: 413. és 419. között. A központ hatalmas méretű volt, és az ősi városépítési elvek alapján készült: külső fala északi részen 6 km hosszú, és négy sarkán őrtornyok vigyáztak a biztonságra, és megakadályozták, hogy a rossz szellemek, vagy éppen hús-vér emberek behatoljanak oda. A falak 16-30 méter vastagok voltak. Annak anyagát homokból, földből és vízből gyúrták össze. A belső fal mérete 2566 méter széles 2470 méter hosszú volt.[30]

Maga a város három részből állt. A vastag falakon belül máig épen maradt lakóépületek találhatók, melyek jól mutatják, hogyan éltek egykor a letelepedett hunok. Az északi, palota negyed mellett egy belső és egy külső negyed található. A belső negyedben a kormányzati hivatalok helyezkedtek el, továbbá az volt a tisztviselők és az uralkodói nemzetség lakhelye. A köznép a külvárosban lakott. A város fénykorában Hou professzor szerint kb. tízezer család (kb. 70000 ember) élhetett a falakon belül és kívül.[31] A későbbi korokban, amikor a természeti viszonyok megváltoztak, a lakosok száma 2300 családra, vagyis megközelítően tízezer főre csökkent le.[32]

A külső és a belső negyedben megmaradt lakások között csak annyi különbség figyelhető meg, hogy a belső negyed lakásai nagyobbak voltak, és a lakás előtt egy előudvar, vagy kert lehetett. A házak közepén állt a két vagy többlyukú tűzhely, akárcsak a nomádok által használt jurtában, vagy a belső mongol házaknál. A tűznek fontos szerepe van a pusztai népeknél istenként tisztelik. A tűzhely mögött volt a családi fekvőhely, ugyanúgy, mint a mongol vidéki fogadóknál. A tűzhely előtt lehetett átmenni egy másik helyiségbe, esetleg kettőbe, amelyek inkább raktárak lehettek, mint lakóhelyek, mivel azok belmagassága nagyon alacsony volt. A tűzhely felett szellőzőnyílást is készítettek, ahol a füst távozhatott a lakásból. Ez szintén a mongol jurta elrendezését mutatja, ahol szintén a tűzhely fölötti lyukon vezették el a füstöt. De utunk során arra is felfigyeltünk, hogy a városrom környékén sok hasonló stílusban épült házakkal találkoztunk, amelyek valószínűleg Tongwan város házait utánozták. Magában a városromban is terepet őrző személyzet rendbe szedett egy-két hun házat, és abban laknak ideiglenesen.

Tongwanról, vagyis Fehérvárról nagyjából egységes kutatói vélemény alakult ki, de azért van néhány vitatott pont is. Az egyik az, hogy az V. század előtt volt-e település a környéken. A vita alapját az a két, Han-dinasztia korából előkerült pecsét képezte, melyet a környékbeliektől gyűjtöttek be a régészek. Mivel nem régészeti ásatáson kerültek elő, ezért sok kutató nem fogadja el, hogy azok egy korai városból származnának, néhány kutató viszont hitelt ad ennek az elméletnek. Annyi bizonyos, hogy az Ordoszban már a Chin kortól számtalan erődítmény állt, hiszen maguk a kínaiak is építettek néhányat, mikor hatalmuk alatt tartották a területet. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy pont Tongwan városnál volt-e valamilyen erőd. A kínai régészek terepbejárás alapján találtak egy régi falmaradványt, melyet még a Keleti-Han dinasztia idején építhettek, ez alapján azt állítják, hogy korábban volt már település ott, csak nem tudni, hogy a kínaiak, vagy a hunok építették-e azt. [33]

A másik vita az, hogy a déli hunoknak volt-e korábban egységes fővárosuk. A többségi vélemény szerint az első jelentős főváros Fehérvár volt, bár a kínai források alapján más hun központok is ismertek egész Észak-Kínában[34]. Annyi tudott, hogy korábban már megemlítik a mai Ningxiában található Gao Pinget[35], mint a hunok központját. Kisebbségi kínai kutatói vélemény szerint nem zárható ki, hogy a déli hunoknak korábban is volt egy fővárosa, hiszen a tisztán nomád életmódot folytató északi hunok területén is számos, nagyváros létezett, egészen a korai időktől kezdve, gondoljunk csak a burját földön megtalált Ivolgára, Deresztujnra, vagy éppen a mongóliai Góbiban lévő Bayanbulag romjaira.

Ősi emberáldozat emléke a pusztai népeknél

Az eurázsiai pusztai népek folklórjában széles körben elterjedt a falba építés motívuma, amely Kínától a Kaukázuson át a Kárpát-medencéig, sőt a Balkán térségig különböző balladákban, történetekben megtalálhatók. Jelen írásomban a motívum az európai kutatók számára jórészt ismeretlen kínai-hun párhuzamát ismertetném.

A vallástörténészek, néprajzos és antropológus szakemberek véleménye szerint egykoron az egész világon elterjedt az emberáldozat, és annak több változata volt ismeretes a különböző népeknél. Az indiai tantrizmus szerint az emberáldozat által az istenek megváltoztatják és jó irányba terelik az áldozatot végző emberei közösség szerencséjét. A keltáknál a feláldozott emberi testrészekből végeztek jóslást. Az szinte általános tendencia volt a világ bármely részén élő közösségeknél, hogy természeti katasztrófa idején emberáldozattal próbálták megnyerni az égiek jóindulatát. A szkíta és mongol népeknél a meghalt uralkodó, egyházi vezető szolgáit mészárolták le, hogy azok uraikat a síron túl is kövessék. Az összehasonlító vizsgálatot végző Green egyértelműen a kínaiakhoz köti az új épületek emeléséhez szükséges emberáldozatok végzését, és példának pont a Kínai Nagy Fal építését hozza fel. Bár a kutatók elismerik, hogy sok helyen az emberáldozatokat a Kr. e. I. évezredet követően már nem végezték el, illetve azokat jelképes áldozatok váltották fel, a folklór hagyományban szinte máig megmaradt ennek az emléke.

A falba épített asszony

Az emberáldozatok emléke az erdélyi magyar folklórkincsben is megtalálható, melyről az elmúlt másfél évszázadban számos tanulmány látott napvilágot. A magyar ballada kutatás egyik legérdekesebb típusa az erdélyi Kőműves Kelemenné története. Erről számos magyar publikáció jelent meg az elmúlt száz esztendőben. Magyar részről a legjelentősebb kutatói eredményt Vargyas Lajos tette közzé az 1960-as évektől, aki összehasonlító forráselemzés és kutatás révén bebizonyította, hogy a balkáni népeknél is meglévő ,,falba építés" motívum a magyaroktól származik, ők pedig a Kaukázusból hozhatták magukkal vándorlásaik során. Vargyas Lajos szerint a belső-ázsiai hősepikai elemet tartalmazó magyar ballada a honfoglalás előtti időkből származik. [36] Kőműves Kelemenné balladája tehát megvan a távoli Kaukázusi népek folklórjában, úgy mint az örmény, kazáni oszét, grúz folklór kincsben. Kazány város építésének története nagyban megegyezik a magyar Déva várának építésével.[37]

Groom a törökországi folklóranyagban szintén talált egy hídépítési történetet, amely Manoliról és bátyjairól, összesen 12 mesterről emlékezik meg, tehát a magyarhoz hasonlóan szintén tizenkét emberről van szól. A történet, Manoli mester és testvérei szintén megtalálható a Kárpát-medencei moldvai magyar közösségeknél, a csángóknál. Bár a történetet a törökországi cigányok őrizték meg, Groom úgy véli, hogy stílusjegyei, valamint elbeszélési módja miatt nem a cigányok sajátja, hanem azt keletről hozták magukkal. Groom úgy véli, hogy a történet párhuzama Indiában lelhető fel, a ,,Santal mesék"-ben, a ,,Hét testvér és nővérük"-ben.[38] A szerző által leírt mese azonban eléggé távol áll a falba építés motívumától, ezért kétséges, hogy ugyanarról a motívumról van-e szó.

Más kutatók felsorolták azt, hogy északi területeken, a mordvinok és az észtek között is megjelent ez a motívum. Juhász Jenő például a mordvinoknál említi meg a fenti történetet.[39] Ha azonban alaposan megvizsgáljuk a történeti magot, ahogyan Vargyas is tette, abból az derül ki, hogy a motívum csakis olyan területen alakulhatott ki, ahol jelentős falakat vagy várakat építettek. Az tény, hogy a Kaukázus térségében számos hatalmas erőd épült az elmúlt évezredekben, és nem lehet kizárni közel-keleti magas civilizációs hatásokat, ahogyan erre Vargyas is utalt, [40] ehhez azonban alaposan meg kellene vizsgálni az adott térségben máig élő közel-keleti népköltészeti kincset, valamint a régi eposzokat és más történeti feljegyzéseket, hogy kiderüljön, kimutatható-e ténylegesen a falba építés motívuma a közel-keleti folklórban, vagy a régi népköltészetben?

Magam, eddigi kutatásaim alapján a távol-keleti és közép-ázsiai kiindulási magot elképzelhetőnek tartom, arra ugyanis számos bizonyíték van. Eszerint a régi pusztai népek öröksége sugárzott ki az északi területek felé, és elért a mordvinokhoz és az észtekhez is. Azért tartom a délről északra való terjedési útvonalat reálisnak, mert nemcsak a Kaukázusban, Törökországban és Közép-Ázsiában, hanem a távol-keleti térségekben is megtalálhatjuk nyomait, még pedig a régi kínai és a hun népek történeti feljegyzéseiben. Ez a határozott nyomvonal arra utalhat, hogy vélhetően az eurázsiai sztyeppék egykori urai, a hunok révén jutott el a falba építés motívuma nyugatra, egészen a Kárpát medencéig. Abban az időben az eurázsiai sztyeppét az ún. szkíta-hun népek uralták, akik változatos civilizációs hatása[41] jól végigkövethető a Távol-Kelettől egészen a Kárpátokig. Rövid írásomban a keleti párhuzamoknak jártam utána, és azt találtam, hogy közbenső állomásként, a Kaukázustól keletre Közép-Ázsiában szintén megvolt a fenti motívum. Az egyik horezmi vár építésének történetét az orosz Tolsztov írta le művében.[42] A történet külön érdekessége, hogy Dév-kala várástól van szó, ahol a dév démont jelent, amely szó megegyezhet a magyar Déva névvel. A horezmi történet megléte azért fontos, mert megmutatja azt, hogy Belső-Ázsia és a Kelet-Európa közti hatalmas nagy távolságot áthidalóan, köztes területen is megtalálható ezen ősi motívum.

A hun változat

Magyar szempontból nagyon ismerős lehet az a történet, melyet a kínai források Tongwancheng, vagyis Fehérvár építéséről jegyeztek fel.[43] A magyar balladából tudjuk, hogy magas Déva várát tizenkét kőműves építette. Amit azonban nappal felépítettek, az estére leomlott. Ezért tanácskozni kezdtek, hogy mivel erősíthetnék meg a várfalat. Végül úgy döntöttek, hogy akinek a felesége legelőbb megy oda, annak testét beépítik a falba, hogy általa megerősödjön a fal.[44] A magyarok által lakott erdélyi területeken 1995-ig mintegy 91 helyről gyűjtötték össze ezt a fajta balladát, amely arra utal, hogy a magyarság körében töretlenül élt ez az ősi motívum, amely a falnak szánt emberáldozatokat örökítette meg.[45] A balladákból az is látszik, hogy a mesélők sokszor már nem is értették annak eredeti jelentését, és a változatlan szövegű balladát a végén már magyarázatokkal látták el, hogy a véres tettet valahogyan érthetővé tegyék. Ez is jel arra utalhat, hogy nem a magyarság között alakult ki és terjedt el a történet, hanem valószínűleg keletről hozták magukkal. Magam 2005. májusában látogattam el a déli hunok fővárosába, Tongwancheng-be, majd a kínai kutatókkal folytattunk konzultációt a hun város történetéről. Jelen hun város történetével kapcsolatban szintén megvan a falba építés története. Ezt a történetet, amely arról szól, hogyan erősítették meg a gyenge részeket. Koichi Matsuda japán történész professzor eljutatott hozzám egy nagyon érdekes történetet, melyet ő maga a Jin-shu kínai krónikából fordított. A déli hunok életét megörökítő krónika, a Jin shu 130. tekercse a következőket írja:

“Amikor Helian Bobo megtervezte Tongwan várost, Chi-gan Ali-t nevezte ki az építkezés főnökévé. Ali nagyon mesteri építész volt, de természete nagyon kegyetlen volt. A palota falait nagy erővel építették. Ha a falon lyukat lehet fúrni, akkor ő (Chi-gan Ali) azonnal megölte a fal építőjét, és testét beépítette testét a falba."[46]

Összehasonlításul a magyar ballada szövege:

,,Megfogták szép gyöngedén, betették a tűzbe,

Az ő gyenge hamvát keverték a észbe.

Avval állíták meg magos Déva várát."[47]

A hun adat azt mutathatja, hogy a történeti mag az idáig ismert kaukázusi előfordulástól jóval keletebbre, egészen a Sárga-folyó környékén alakulhatott ki és onnan terjedhetett nyugatra. Bár az nem valószínű, hogy a kegyetlen emberáldozat a hunoknál lett volna szokás, hiszen a kínaiak között volt a falépítésnek rituális jelentőssége volt a korai, Xia és a Shang-kor idején. Elképzelhető, hogy a falba építés motívuma egy kollektív, egész népeket érzékenyen érintő trauma volt, melyre a Kőműves Kelemenné ballada az egyik emlék volt a pusztai népek között, amely a magyar ballada hagyományban is ilyen mély nyomot hagyott? Mindenesetre tény, hogy a fal ily módon történt megerősítése gyakran fordul elő a Sárga-folyó menti folklóranyagban.

Ecsedy Ildikó, a korai kínai történelem kiváló magyar kutatója ,,A kínai állam kezdetei" című monográfiájában többször megemlíti a falépítés rituáléját, amely a korai kínai történet korába vezet minket. A régi kínai forrásokból ismert az, hogy a fal az egységet jelenti a régi távol-keleti nép között, melynek külön szertartásai voltak. A Zhou korban a 13 fejedelemség közül mindig 12-en vettek részt az állami falépítésben.[48] A tizenkettes szám egyébként akkoriban szent számnak számított, amely a teljességet szimbolizálta. Érdekes, hogy a magyar, és a kelet-európai balladák ezt a számot változatlanul megőrizték.

A falba építés motívumának kutatásához legfontosabb adalék a Shi Ji krónika által megörökített történet, amely Meng Jiang nü asszonyról szól. Ez a kínai állam első egyesítőjéről, Chin Shi Huangdi császár kegyetlenkedéseiről szól. Chun Yoon-Ngan, kínai származású kutató interneten is közzétette a Shi Ji krónikában szereplő részt, amely egy bátor asszonyról szól, aki a nagy távolságok és veszélyek ellenére elindult megkeresni férjét.[49]Az elbeszélés szerint a szépségéről és bátorságáról híres asszonyt nyugtalanította az, hogy nem kapott férjéről, Wan Xi Liang-ról hírt. Egyszer a falujába hír érkezett arról, hogy a Nagy Fal építése jól halad, és már keleten, a magas hegyekben folyik a munka. Ekkor az asszony arra gondolt, hogy elindul, hogy meleg ruhával és cipővel lássa el férjét. Az épülő fal mentén sorra kérdezte a munkásokat férje felől, de senki sem hallott róla. Végül, már a hegyek között elérkezett azokhoz, akikkel férje együtt dolgozott, és ők elmondták, hogy férje a kimerültség miatt meghalt, és ők betemették a fal alá. Ekkor az asszony azt kérte, hadd nézze meg, hogy hová temették el urát. Ott elkezdett sírni, és több napon keresztül ömlöttek könnyei, amellyel alámosta a falat, mire az összeomlott. Ez a hír elérkezett a kínai udvarba, és az uralkodó, Jing Cheng, nem hitte el a történetet. Meg akart győződni saját szemével a történet hitelességéről. A császár elment a helyszínre, ahol csodálatba ejtette az asszony szépsége, és feleségül akarta venni. Az asszony azt mondta, hogyha az uralkodó teljesíti három kívánságát, akkor ő hozzámegy feleségül. Az asszony ezután azt kívánta, hogy férje csontjait tegyék koporsóba és a halott kapjon állami temetést. Harmadikként pedig azt kívánta, hogy az udvari tisztviselők tisztelegjenek férje előtt. Minden úgy történt, ahogyan az asszony kívánta. A temetés végén aztán az asszony a mélybe vetette magát, és nem lett a császár felesége.

A régi krónikában lejegyzett szövegnek a kínai folklórban többféle változata létezik, egyik változatot Zhao Bayartu[50], belső-mongol folklór-kutatótól hallottam, aki egyébként a kínai asszony történetét egyértelműen a magyar ballada kínai párhuzamának vélte. Szerinte, amikor Chin Si Huangdi a hadifoglyokkal - akik között szép számmal voltak hunok - építtette a Kínai Nagy Falat, akkor számtalan embert feláldoztak, és testüket beépítették a falba. Így akarták szellemüket odakötni. Meng Jiang nü asszony férje is ott dolgozott, s miután nem kapott róla hírt, az asszony elindult, hogy megkeresse férjét. Elment az építkezésre, ahol azt hallotta, hogy férje meghalt, csontjai pedig a falban vannak eltemetve. Akkor az asszony az uralkodóhoz járult, hogy adja ki férje holttestét. Az csak akkor akarta megtenni, ha az asszony hozzá megy feleségül. Az asszony megígérte, de miután megkapta férje maradványait és, őt méltó módon eltemette, fejét beleverte a falba, és attól meghalt. A fal ennek hatására összeomlott.[51] Polonyi Péter Kína útikönyvében is olvashatunk Meng Jiang nü-ről, szerinte az asszony sírásával omlasztotta le a falat. Sőt, leírja, hogy Meng Jiang asszonyt ma istennőként tisztelik Sanhaiguan-ban, és tiszteletére a Főnix-hegyen egy templomot emeltek.[52] Horváth Izabella megerősítette Bayartu állítását, vagyis hogy a kínaiaknál is számtalanszor előfordul ez a motívum.[53].

Nemcsak a fenti történetekből, hanem a jelenlegi kínai szakirodalomból ismert tény, hogy a fenti elbeszélés nagyon reális, hiszen a kínaiak számára a falak építése fontos szerepet kapott már a legkorábbi időtől. Ecsedy Ildikó szerint már a Shang-kortól (Kr. e. XVII-XII. sz.) vannak írásos bizonyítékok arra, hogy a helyi közösségek egy-egy fal építésénél különböző rituálékat végeztek, ahol szokásban volt az emberáldozatok bemutatása.[54] Jacques Gernet sinológus szintén leírja, hogy a Shang-kori civilizáció egyik legjellemzőbb sajátossága az emberáldozat volt, melyet a különböző épületek felszenteléséhez kötöttek.[55]Ez a tudós szerint csak a Zhou-korban szűnt meg, bár egyes elemei még továbbéltek. Henri Maspero, olasz sinológus feljegyezte, hogy Kr. e. 641-ben egy herceget áldoztak fel, máskor pedig emberek tucatjait.[56]

Plutschow leírja, hogy a régi kínaiaknál általános szokás volt, hogy az épületeket, kapukat emberáldozattal erősítsék meg. Az áldozatok főként hadifoglyok voltak. A források leírják, hogy Cai koronaherceget is feláldozták ilyen célból.[57]A szerző úgy véli, hogy valószínűleg a fontos épületek építésénél végezték el ezeket a véres áldozatokat. Ezt megerősítendő, a régészek több száz emberi csontvázat találtak a palota helyénél.[58]

Az eurázsiai pusztai övezetben meglévő közös folkór motívum megléte arra hívja fel figyelmünket, hogy alaposan át kell vizsgálnunk egy-egy történet megjelenési területét, vagyis a kutatásokból nem hiányozhat az eurázsiai pusztai terület legkeletibb széle, az észak-kínai folklóranyag sem. A közös motívum kincs, más forrásokkal egyetemben azt mutatja, hogy ezek valószínűleg a hun birodalom idején terjedtek el a térség népei között, és azokat a népi hagyomány több száz éven keresztül megőrizte. Az észak-kínai folklóranyag és a régi történeti források tanulmányozása minden bizonnyal más témakörben is elvégzendő feladat lehet.

Fehérvár nevű pusztai fővárosok

A Fehérvár, mint főváros elnevezés gyakori a belső-ázsiai lovas nomád népek között, akik ezt a nevet elvitték Kelet-Európába is. Ismeretes, hogy a hunok, majd a pusztai örökséget továbbadó utódok, a türkök, a dzsürcsik és a mongol népek, de a kazárok, besenyők és a magyar törzseknél gyakori a fővárosuk fehér színről való elnevezés. A mai Északkelet-Kína területéről sok Fehérvár városról tudunk: a dzsürcsik első fővárosa a mai Mandzsúria területén volt, neve Pej-cseng, vagyis Fehérvár. Polonyi Péter könyvében erről így számol be: ,,Harbintól 355 km-re délkeletre, Miutan Jiang város felé, Anchengnél elérünk Shangchingnek, a dzsürcsik egykori Felső Városának romjaihoz. Az Asi-folyó nyugati partján elterülő romokat a helybeliek Baichengnek, Fehérvárnak nevezik. Ez volt a dzsürcsik első fővárosa a XII. század idején."[59] Érdekes, hogy a város eredeti nevét a helyiek megőrizték, csakúgy mint Tongwancheng esetében is. Fehérvár név a mongolok között is megvolt: a nagy mongol uralkodó, Kubiláj kán egyik palotáját Csagán Kotának, vagyis Fehérvárnak nevezték el, melynek romjai Dolon-núrtól északnyugati irányban kb. 40 kilométerre látszódnak. Ugyancsak Fehérvár volt az utolsó dzsingiszida uralkodó, a szentként tisztelt Ligden kán központja is.[60] A Sahnáme eposz többször tesz említést ,,Fehér várerődökről", amely szintén a Fehérvár meglétét mutatja Közép-Ázsiában.

Minket az elnevezés eredete már csak azért is érdekel, mert a hunok európai megtelepedése után nálunk is elterjedt a Fehérvár városnév, sőt jóval később, szinte a mai napig találkozunk még ilyen elnevezéssel, amely azt bizonyítja, hogy ez a fajta névadás meghatározó jelentőségű volt a lovas nomád népek számára. Érdemes megemlíteni, hogy a hivatalos nyelvészeti álláspont szerint olyan fontos szavunk, mint a fehér (régi alakja fejér) ismeretlen eredetű. A Czuczor-Fogarasi szótár elemzése viszont a fehér szín szentségére irányítja figyelmünket. Szerintük a ,,fe-ér" szó a felső erővel áll kapcsolatban, mert az a fénytől leginkább megvilágított rész.[61] A szótár szerkesztői már akkor, az 1860-as években felfigyeltek arra, hogy a magyar fejér szó kapcsolatban áll a kínai ,,pej", vagyis fehér szóval.

A magyar történeti krónikákban több említés van róluk. Anonymus ált írt Gesta Hungarorum-ban szerepel Bolgárfejérvár és Fejérvár neve is.[62] A krónikában az szerepel, hogy a honfoglaló magyarok Árpád vezetésével a Pilisben megtalálták Attila hun uralkodó városát, amelyet nagy vigasság közepette birtokba vettek.[63] A krónikás még azt is tudni véli, hogy Attila városában temették el Árpád fejedelmet. Sőt, Kézai Simon arra is utal, hogy Attila király városa lett később a magyar királyok székhelye.[64] Az ismert, hogy Fehérvár volt a neve a régi magyar fővrosnak. Ezt azonban sok magán-kutató nem a mai Székesfehérvárra, hanem a Pilisbe helyezi, ás úgy vélik, hogy Attila király egykori központja ott lehetett.[65] Legutóbb Lánszki Imre ökológus végzett kiterjedt kutatásokat, és komoly természettudományos és társadalomtudományi adatokkal támasztotta alá azt a feltevését, miszerint Fehérvár a mai Budakakász közelében lehetett.[66] Érdemes lenne régészeknek és történészeknek ezt a kérdést ismét megvitatni.

A Fehérvár név annyira elterjedt volt, hogy a magyarok más várost is így nevezték el, a régi belső-ázsiai hagyomány alapján: az erdélyi Gyula székhelye Gyulafehérvár volt, a bolgároké pedig ,,Bolgárfehérvár", ismertebb nevén Nándorfehérvár. Tudunk Dnyeszterfehérvár létezéséről is, sőt Dalmáciában Tengerfehérváron koronázták meg Kálmán királyt.

A színek alapján történt város elnevezésre több magyarázat született. Bíborbanszületett Konstantin szerint Fehérvárt a várost védő falak színe után nevezték el.[67] Otgoni Pürev, mongol sámánkutató viszont másokra hivatkozva azt állítja, hogy a színek egy-egy égtájat jelöltek: a fekete az északi, a vörös a déli, a kék a keleti, és a fehér a nyugati irányt jelképezte.[68] Ezt megerősíti a kínai krónikás azon állítása, mely szerint a hun paripák égtáj szerint más-más lóval sorakoztak fel.[69] Sinkovics Balázs a magyar történeti forrásokra hivatkozva azt állítja, hogy Fehérvár szakrális központ lehetett.[70] Mi leginkább Sinkovics álláspontját fogadjuk el, mivel az ordoszi Fehérvár, Tongwancheng, a déli hunok fővárosa szakrális központ volt, és ezt a hagyományt még a később oda beköltöző tangutok is ismerték és egészen Dzsingisz kán hadjáratáig, 1227-ig híven őrizték.[71]

Tongwan (Fehérvár) város kései története



A Da Xia dinasztia nem volt hosszú életű, hiszen az alapító után még két shanyu neve ismert, Helian Chang (425-427) és Helian Ding (428-431). Da Xia területét 431-ben a nomád eredetű, hun és xianbei elemeket egyesítő Északi-Wei dinasztia foglalta el, és megsemmisítették a nagy hun dinasztia uralmát. A településen akkor a hun eredetű Fei nemzetség vette át a vezető szerepet, akik adófizetésre voltak kötelezve.[72] A város azonban jócskán túlélte alapítóit, hiszen a történeti források szerint még utána évszázadokig virágzott, neve azonban megváltozott: a VI. századtól kezdődően Fehérvár helyett a kínaiak a Xia Zhou nevet használták, és az katonai bázisként működött. A városban még éltek hunok és kínaiak, de más népek is szemet vetettek a kiváló fekvésű városra. A kínai uralom alatt a város autonómiát kapott, és szinte önálló államként működhetett, Kuan-nei néven, melyet a tut-tu-fu irányított[73]. Fehérvár környékét azonban több belső-ázsiai lovas nomád nép megtámadta. A tangutok már a 7. század végén megjelentek a környéken, és 692-ben mintegy 200 ezres tömege új törzsi központot hozott létre az Ordosz déli részén Ling-chou és Xia-Zhou között. A tangutok mellet egy rövid időre feltűntek a türkök, akik részt vettek a 750-es években zajló, An Lushan felkelésben. Ők azonban hamar visszavonultak. Őket egy rövid időre a tibetiek követték, akik 786. decemberében elfoglalták Xia Zhou-t. A következő évben azonban békét kötöttek a kínaiakkal, és akkor feladták a várost, mert túl messze esett a tibeti határvidéktől. A tibetiek hatalmas pusztítást végeztek a régi Fehérvárban: rabságba hurcolták a lakosság egy részét, akik között sok hun lehetett, felégették az épületeket, és indulásuk előtt lerombolták a falak egy részét. Ennek ellenére a városban nem szakadt meg az élet, a tibetiek után a kereskedelmi és szakrális központ újból virágzásnak indult. A városban a X. századig nagyon sokféle nemzetiség élt, Hou professzor szerint a hunok, a chigu-k, más helyi lakosok főleg kereskedelemből és kézművességből éltek. Tongwancheng sokáig a selyemút egyik központja is volt, és onnan vezetett az út az Északi-Wei dinasztia fővárosa, Pingcheng irányába. A Sui és a Tang-dinasztia korában szintén fontos hírközlési központ volt a hun alapítású város: Chang-antól, Kína fővárosától észak felé, pont Tongwan irányába egy fontos hírközlési út vezetett.

A Wei dinasztia után a kínai eredetű Tang-dinasztia vette birtokába a várost, akik katonai körzetet alakítottak ki. Céljuk az északi nomád türk törzsek elleni védelem volt. A Tang uralom végén, majd az Öt Dinasztia (900-960) idején a város és környéke autonómiát kapott és de facto önálló államként működött. A Tang-dinasztia idejében egyre kevesebb szó esik a hunokról, csupán néhány adatot jegyeztek fel róluk, éppen ezért néhány tudós úgy véli, hogy a hunok akkorra már jórészt beolvadtak a többi nomád népcsoportba. A Shaanxi Egyetem professzora, Hou Yongjian viszont úgy véli, hogy a 7. századra már a hunok utódai közül sokan bizonytalanok voltak származásukban. A Tang-dinasztia idején volt egy híres költő, Liu Yu Si, aki saját feljegyzése szerint bizonytalan volt, hogy ő hun leszármazott-e. A költőnő példája mutatja azt a folyamatot, hogy a kései utódok nem tudták pontosan, hogy vajon hunok-e. Hou professzor a hunok asszimilációját a Tang-kor végére, tehát a IX. századra teszi. Fehérvár azonban továbbra is kínai-nomád határvidék egyik stratégiai pontja maradt. A Tangok bukása után az Északi-Song dinasztia uralta a várost. A kínaiak azonban nem sokáig uralták a várost, mert a nyugatról folyamatosan támadó tangutok miatt a 990-es években a Song dinasztia kiürítette a várost, és az alattvalóikat felszólították, hogy hagyják el a várost. A kiürítés után a tangutok elfoglalták a várost, és Xia Zhou néven az új hódító dinasztia központjává vált. Korábban az orientalisták úgy vélték, hogy a tangutok tisztán tibeti eredetű népcsoport volt, ma azonban már sokan hajlanak arra az álláspontra, hogy a törzsszövetségben jelentős sztyeppei nomád, xianbei elemek is voltak. Azt viszont aligha kutatta bárki is, hogy az ordoszi hun csoportok részt vettek-e a törzsszövetség életében, illetve, a hunok utódai milyen mértékben voltak jelen a tangut államban. Annyi bizonyos, hogy az új hódítók átvették a helyi, hun korból átöröklődött hagyományokat, és szokásokat.

A tangutok előbb magukat Hszi-Hsziának, vagyis Nyugati-Xiának nevezték, mert nyugatra voltak a korábbi Nagy Xia államtól. Tongwan város megszerzése után 1038-ban a tangut uralkodó, Yuanhao birodalmát Da Xiának, vagyis Nagy Hsziának nevezte el, utalva a korábbi nagy hun birodalomra. A tangutok közigazgatási és szakrális központja Xia Zhou maradt, és végsőkig ragaszkodtak birtoklásához. Innen valószínűleg csak a sivatag terjeszkedése miatt költöztek nyugatra, a mai Yinchuan város környékére. A sivatag terjeszkedése akkor már jelentős problémának számított. Egy tangut forrás már a X. század legvégén úgy írt a városról, hogy ,,mélyen a sivatagban" fekszik. A homok terjeszkedése és az elsivatagosodás reális probléma lehetett, hiszen a kínai források mindig feljegyezték, hogy mikor esett a város környékén eső. Különösen a májusi esőt tartották fontosnak. A régészek kiderítették, hogy a veszélyes homok az Ordosz északi része felől érkezett, és fokozatosan ellepte a várost. Ezután a város elhagyatottá vált, még a tangutok krónikája is azt írta róla 1081-ben, hogy a várost elnyelte a homok. Egy évszázadon belül azonban megváltozott az éghajlat, ezért 1170-ben a tangutok visszamerészkedtek a városba, és alig harminc év múlva, 1184-ben a város Xia Zhou néven ismét katonai bázissá vált. Ahogyan a forrásokból kiderül, a város fontos katonai támaszpont maradt, és többször megállította a keletről támadó kínaiak, majd a dzsürcsik támadásait. 1216-ban a Chin-dinasztia hadjáratot indított a tangutok ellen, és a csapatok az Ordoszból nyomultak nyugatra. Akkor több, ott lévő erődítmény állta a támadók útját, közöttük volt Xia Zhou is. Ezt azt bizonyítja, hogy a város jó állapotban lehetett, mivel kiállt egy erős ostromot.

A tangut birodalmat 1227-ben egy új hódító, a mongol birodalom foglalta el, és akkor a város is mongol kézre került. A régészek kimutatták, hogy a város a háborúban nem pusztult el, sőt egészen a Yuan-dinasztia végéig (1270-1368) lakott volt, sőt helyt adott a nesztoriánus keresztényeknek.[74] A város a későbbiekben elnéptelenedett, csupán egyszer, 1423-ban szerepel egy kínai dokumentumban. A hunok azonban nem tűntek el nyomtalanul, hanem beleolvadtak a későbbi nomád népekbe, de különleges társadalomszervezetük, ősi képzőművészetük és szellemi örökségük, valamint nyelvük továbbélt a többi, utánuk megerősödött belső-ázsiai nomád népekben, akik mindnyájan a hunokat tartják ősüknek. Ha megvizsgáljuk azt az egységes, belső-ázsiai jellegű nomád kultúrát, mely máig megőrződött a török és mongol népek között, de a mi hagyományunkban, akkor valószínű, hogy egy régen, hosszú évszázadon keresztül kialakult, és egységbe forrt hun hagyomány terjedt szét a Sárga-folyótól egészen a Kárpát-medencéig, amely évszázadokon keresztül a hunok és a későbbi nomád népek legnyugatibb lakhelye volt évszázadokig.

Irodalomjegyzék

ALBERT, Ernő, szerk. (2004): A halálra táncoltatott lány. Csíki népballadák. Albert Kiadó, Sepsiszentgyörgy.

Amar, A. (1989): Mongolin tovcs tüüh. Ulaanbaatar.

Anonymus (1986): Gesta Hungarorum. In: Györffy György (ed.): A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Gondolat, Budapest.

Bakay Kornél (2004): Őstörténetünk régészeti emlékei. I. László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület, Budapest.

Barfield, T. J. (1981): The Hsiung-nu imperial confederacy: organisation and foreign policy. In: JAS 41. 41-61.

Batszajhan, Z. (2002): Hunnu. Mongol Állami Egyetem, Ulánbátor

Boldbaatar, Dzs.-Lündeedzsancan, D. (1997): Mongol ulszin tör, erh dzüjl tüühen ulamdzslal. Ulaanbaatar.

Cosmo, Nicola di (2005): Ancient China and its enemies. Cambridge University Press. New Zealand.

Czuczor Gergely-Fogarasi János (2004): A magyar nyelv szótára. CD kiadás, Arcanum kiadó, Budapest..

Csáji László Koppány (2004): Tündérek kihalófélben I-III. Napút, Budapest.

Csongor Barnabás (1993): Kínai források az ázsiai avarokról. In: Történelem és kultúra. 9. Orientalisztikai Munkaközösség, Budapest.

Damba, Altad (2003): Hunnu bolod mongol. Belső Mongol Tudományos Kiadó, Höhhot.

DE GROOT, J.J.M (2006): Hunok és kínaiak. A hunok története a Kr. sz. előtti évszázadokban - kínai források alapján. Respenna, Budapest.

DENG, HUI, 2004. Tongwan city, the Monument of the National Cultural exchange and the testimony of Enviromental change. In: Hou, Yonjiang (ed.) (2004): Tongwancheng yizhi zong he yan jiu. (Tongwancheng romváros tanulmányozása, vizsgáata) ShangQin, Xian 1-16.

Ecsedy Ildikó (1987): A korai kínai állam kezdetei. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Érdy Miklós (2001): A hun lovastemetkezések. Magyarországért, Édes Hazánkért, Budapest.

Fogarasi János (1862): A székely népköltészetről. In: Nyelvtudományi Közlemények.

Gernet, Jaques (2001): A kínai civilizáció története. Budapest, Osiris Kiadó.

Gongor, D. (1970-78): Halh tovcsoon. I-II. Ulaanbaatar. Mongol Tudományos Akadémia

GROOM, Francis Hindes (1899): Gypsy Folk-Tales. London, Hurst and Blackett.

Györffy György (ed.) (1986): A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Gondolat, Budapest.

Haloun, G. (1926): Seit wann kannten die Chinesen die Tokharer oder die Indogermanen überhaupt? Leipzig.

Hou, Yonjiang (ed.) (2004): Tongwancheng yizhi zong he yan jiu. (Tongwancheng romváros tanulmányozása, vizsgáata) ShangQin, Xian

Hu, Ji (2004): The Tongwan City as One of the Garrison Posts on the Silk road During the Sixteen-states Period - the Commentary on the Study along the Soutern Fringle of Ordos. In: Tongwancheng yizhi zong he yan jiu. ShangQin, Xian, 107-111.

Hucker, Charles O. (ed.) (1985): A Dictionary of official titles in Imperial China. Stanford University Press, Stanford.

Hulsewe, A. F. P. (1979): China in Central Asia. The Early stage: 125 BC - A.D 23.Leiden, E. J. Brill.

KANG, LANYING (2004): The research and investigation of tongwan city. Hou, Yonjiang (ed.) (2004): Tongwancheng yizhi zong he yan jiu. (Tongwancheng romváros tanulmányozása, vizsgáata) ShangQin, Xian 16-21.

Ligeti Lajos (1950): Mots de civilisation de Haute Asie eu transcription chinoise. In: Acta Orientaliae Hungaiae. 1.1. 140-88.

Ligeti Lajos (ford.) (1962): A mongolok titkos története. Gondolat, Budapest.

Loevwe, Michael-Twitchett, Denis (eds.) (1986): The Cambridge History of China. Chin and Han Empires. Vol. I. Cambridge University Press, London, New York, Melbourne.

Maspero, Henri (1978): Az ókori Kína. Gondolat, Budapest.

Moravcsik Gyula (ed.) (1988): Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Akadémiai Kiadó, budapest.

Mote, F. W. (1999): Omperial China 900-1800. Harvard University Press. Cambridge, Massachusetts, London.

Muraközy Gyula (ford.) (1997): Hérodotosz: görög-perzsa háborúk. Osiris, Budapest.

Németh Gyula (ed.) (1986): Attila és hunjai. Akadémiai Kiadó, Budapest

Németh Gyula (1991): A honfoglaló magyarság kialakulása. Akadémia Kiadó, Budapest.

ORTUTAY, Gyula-KRIZA, Ildikó (szerk.) (1976): A magyar népballadák. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest.

PLUTSCHOW, Herbert (1995): Archaic Chinese Sacrificial Practices in the Light of Generative Anthropology. In: Anthropoetics. I. no. 2. december.

Polonyi Péter (1986): Kína. Panoráma útikönyvek sorozat. Budapest.

Potanin, G. N. (1875): Tangutsko-Tibetskaja okraina. St. Peterburg, 1875. I.

Pritsak, Omeljan (1954): Kultur und Schrache der Hunnen. In: Festschrift Dmytro Chyzhewskiy zum 60. Geburstag. Berlin, Harrasowitz, 239-249.

Prusek (1971): Chinese statelets and the Northern Barbarian in the Period 1400-300 BC. Dordrecht, D. Reidel Publishing Co.

Pulleyblank (1962): ,,The Hsiung-nu Language". In: Asia Major, n.s. 9. 239-265.

Purev, Otgoni (2002): Mongolin böögijn sasin. Admon, Ulánbátor.

Pusztay János (1977): Az ,,ugor-török háború" után. Fejezetek a magyar nyelvhasonlítás történetéből. Magvető Kiadó, Budapest.

Sinkovics Balázs (2001): Fehérvár helyneveink. In: Sinkovics, Balázs-Felföldi Szabolcs, szerk.: Nomád népvándorlások-magyar honfoglalás. Magyar Őstörténeti Könyvtár 15. Balassi Kiadó, Budapest, 2001. 130-138.

Szegő Iván (2004): Világörökség lesz a hunok fővárosa? - National Geographic hírlevél. (www.geographic.hu) Elektronikus kiadás. április 8. 1-3.

Szühbaatar, G. (1992): Mongolin tüühijn deedzs bicsig. I-p boti. Ulánbátor, Mongol Tudományos Akadémia

G. Szühbaatar (1980): Mongolcsuudin ertnij öbög. Ulaanbaatar.

Twitchett, Denis (ed.) (1979): The Cambridge History of China. Sui and Tang China. Vol. III. Cambridge University Press, London, New York, Melbourne.

Ucsiraltu (1996): Hunnu-jin keszeg üge-jin szojol szergügelde. (Néhány hun szó rekonstrukciója) 1. In: Journal of Inner Mongolian University Philosophy & Social Sciences in Mongolian. Hohhot, China. 52-66.

Ucsiraltu (1996): Hunnu-jin keszeg üge-jin szojol szergügelde. (Néhány hun szó rekonstrukciója) 2. In: Journal of Inner Mongolian University Philosophy & Social Sciences in Mongolian. Hohhot, China. 101-109.

Ucsiraltu (1996): Hunnu-jin keszeg üge-jin szojol szergügelde. (Néhány hun szó rekonstrukciója) 3. In: Journal of Inner Mongolian University Philosophy & Social Sciences in Mongolian. Hohhot, China. 53-67.

Ucsiraltu (1996): Hunnu-jin keszeg üge-jin szojol szergügelde. (Néhány hun szó rekonstrukciója) 4. In: Journal of Inner Mongolian University Philosophy & Social Sciences in Mongolian. Hohhot, China. 101-119.

Ucsiraltu (1997): Hunnu-jin keszeg üge-jin szojol szergügelde. (Néhány hun szó rekonstrukciója) 5. In: Journal of Inner Mongolian University Philosophy & Social Sciences in Mongolian. Hohhot, China. 104-120.

Ucsiraltu (2004): Hunnu kemekü üge-jin sergügelen. (A hun szó rekonstrukciója) In: Journal of Inner Mongolian University Philosophy & Social Sciences in Mongolian. Hohhot, China. 63-69.

Yamada, Nobuo (1989): The formation of the Hsiung-nu nomadic state. The case of Hsiung-nu. In: Historical studies of nomadic peoples in North-Asia. Tokyo University Press, Tokyo. 295-304.

Vargyas Lajos (1959): Kőműves Kelemen eredete. In: Néprajzi Értesítő, 5-73.

Vargyas Lajos (szerk.) (1988): Magyar Néprajz. V. Népköltészet. Magyar tudományos Akadémia. Budapest.

Vargyas Lajos (1994): Magyar Népballadák. Európa, Budapest.

Vásáry István (1993): A régi Belső-Ázsia története. Szeged.

Vladimircov, B. J. (1934): Obsesztvennij sztoj mongolov. Leningrad.

WANG, GONG (2004): The textual research on the Map that restored the distribution of the Ancient Tongwan city. Hou, Yonjiang (ed.) (2004): Tongwancheng yizhi zong he yan jiu. (Tongwancheng romváros tanulmányozása, vizsgáata) ShangQin, Xian. 199-204.

Watson, B. (1961): Records of the Grand historian of China. Translated from the Shih-chi of Ssu-ma-Chien. New Xork- London, I-II.

Wen, Cuifang (2004): The historical Chronicle of the Great Xia Kingdom. In: Tongwancheng yizhi zong he yan jiu. ShangQin, Xian, 294-310.

Zhou, Weizhou (2004): The Textual research on the New-built Castles During Sixteen - state Period. In: Tongwancheng yizhi zong he yan jiu. ShangQin, Xian. 93-98.

[1] Eltérő a kínai történészek, valamint a nyugat-európai és az amerikaiak véleménye. A kínaiak szerint a legelső kínai dinasztia, a Xia is hun volt, és a hunok a Kr. e. 3. század előtt közel ezer éven át már államalkotó nép volt Észak-Kínában. (Si-Csi, 110. alapján) A nyugati kutatók nem fogadják el a kínai krónikák tudósításait, ők a hunok megjelenését csak Kr. e. 318-tól számítják.

[2] Zagd Batszajhan, Dimadzsav Erdenebaatar

[3] Batszajhan, 2002. 202.

[4] Csongor, 1993. 49. Nan C'su. 59. tekercs

[5] Obrusánszky, 2006. 98-103.

[6] De Groot, 2006. 326.

[7] De Groot, 2006. 285.

[8] Yamada, 1989. 305.

[9] Yamada, 1989. 306.

[10] Damba, 2003. 117.

[11] Damba, 2003. 117.

[12] Gernet, 2001. 155.

[13] Hu, 2004. 108.

[14] Guyuani Városi Múzeum térképadatai alapján.

[15] Csin-su, 116. (Ven, 2003. 294-310.)

[16] Tengri, vagyis Égi-hegy

[17] Érdy, 2001. 204.

[18] Xianbei eredetű dinasztia volt.

[19] A kínai forrásban: ,,Tian wang". A wang méltóságnév a magyar bán szóval rokon. Czuczor-Fogarasi szótár szócikke alapján.

[20] Jin shu. 116.

[21] Kang, 2004. 16.

[22] Potanin, 1875. 107.

[23] Jin shu 116.

[24] Jin-shu. 116.

[25] Gao Ping város utóda a Guyuan, Ningxia-tartomány déli városa. A helyi múzeu térképe azt mutatta, hogy a város egykor a selyemút egyik csomópontja volt.

[26] A dinasztia 407-431. között uralta az Ordoszt és környéként.

[27] A hun pagoda máig Yinchuan város jelképe. Kínai viszonylatban is korainak számító pagoda különleges formájú, eltér a többi, később épült hasonló szent épületektől.

[28] Kang, 2004. 16. A várost a kínai kutató Bai-cheng, vagyis Fehérvár néven említi.

[29] Jin-shu. 118.

[30] Wang, 2004. 202

[31] Hou Yongjian szóbeli közlése nyomán.

[32] Deng, 2004. 11.

[33] Wang, 2004. 200.

[34] Gernet, 2001. 155. Eszerint Tongwanchengen és Gao Pingen kívül még legalább négy hun főváros volt a mai Sanhszi tartományban: Zuoguocheng, Lishi, Puzi, Pingyang, valamint Gansu-tartományban Shanggui.

[35] Mai Guyuan város (Ningxia)

[36] Vargyas, 1988. 310.

[37] Vargyas, 1994. 176.

[38] Groom, 1899. 12.

[39] Albert, 2004. 302.

[40] Vargyas, 1988. 310.

[41] Itt említeném meg a belső-ázsiai eredetű népmese típusokat és hősköltészeti elemeket, de említhetnénk a régészeti leleteket, sőtt az államszervezeti elemeket is, mely mindegyike a korai belső-ázsiai lovas államok közös öröksége volt.

[42] Tolsztov, 1947. 27.

[43] Tongwancheng a déli hunok fővárosának kínai neve volt, a hunok, majd az őket követő népek egészen a XIX. század végéig Fehérvárnak ismerték a romvárost.

[44] Ortutay-Kriza (szerk.) 1976. 9.

[45] Albert, 2004. 301.

[46] Jin-shu 130

[47] Ortutay-Kriza (szerk.)1976. 11.

[48] Ecsedy, 1987. 141.

[49] www.asiawind.com/pub/forum/fhakka/mhonarc/msg00796. html

[50] Zhao Bayartu mongol folklór kutató 2004-2005. évben volt kutatóúton Magyarországon.

[51] Zhao Bajartu szóbeli közlése nyomán.

[52] Polonyi, 1986. 200.

[53] Horváth Izabella szóbeli közlése alapján.

[54] Ecsedy, 1978. 219.

[55] Gernet, 2001. 57.

[56] Maspero, 1978. 246.

[57]Plutschow, 1995. 6.

[58] Plutschow, 1995. 6.

[59] Polonyi, 1986. 249.

[60] Altan Tobcsi. 323.

[61] Czuczor-Fogarasi, CD kiadás

[62] Anonymus, 39, 41. In: Győrffy, 1986. 164-166.

[63] Anonymus, 46. In: Győrffy, 1986. 171.

[64] Kézai, 27. In: Győrffy, 1986. 189.

[65] Bradák Károly és Noszlopi Németh Péter önálló monográfiát jelentetett meg.

[66] Lánszki Imre előadása alapján.

[67] DAI. 41.

[68] Purev 2002. 46.

[69] Si-Csi, 110.

[70] Sinkovics, 2001. 138.

[71] Mote, 1999. 186.

[72] Csou, 2004. 97.

[73] Twitchett, 1979. 403.

[74] Zhou, 2004. 51-55.


Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Lánc, lánc, eszterlánc
  2014-04-27 04:15:01, vasárnap
 
  Lánc, lánc, eszterlánc,
eszterlánci cérna,
cérna volna, selyem volna,
mégis kifordulna.
Pénz volna karika,
forduljon ki Marika,
Marikának lánca.

Ezt a magyar dalocskát éneklik gyereklányaink, miközben egymás kezét fogva körbe-körbe járnak, és a kiénekelt lányok nevük hallatán ki- vagy befordulnak.
A népdalok, mondókák, kiszámolók és a népi díszítések többsége olyan régi tudást, titkot őriz, amit napjainkban már igen nehéz értelmezni, megfejteni. Ebben a szövegben szintén olyan dolgok rejtőznek, melyek megismerése után gyökeresen megváltozik az eleink tudásáról, fejlettségéről bennünk kialakult, jobban mondva szándékosan kialakított hamis kép és nyomban romba dőlnek a magyarság származásáról szóló hazug elméletek. A tudomány mára ismét elérte azt a magas fejlettségi szintet, hogy értelmezni lehet ezt a régi mondókát. Miről szól ez a dal? A szövegben lévő szavak jelentésének meghatározása után újra felszínre kerül az ősi titok. Legelőször az eszterlánc összetett, sőt mint később kiderül, többszörösen összetett szó eredetét, valódi jelentését próbálom meghatározni a magyar nyelv segítségével. Az eszterlánc szóösszetételben lévő eszter, a finnugrista szótárak szerint feltehetően szláv eredetű és a hasonló szóösszetételű, nádból, szalmából készült tetőt jelentő eszterha, eszterhaj szavakból kiindulva, szalmából készült láncot jelent. Szerintük ez a szó véletlenül esik egybe a helytelenül héber vagy perzsa eredetűnek tartott, csillag jelentésű Eszter tulajdonnévvel. Ez a női név valójában a babiloni mitológia növény- és állatvilág, a szerelem, a viszály, a termékenység és az anyaság istennőjének tartott Istar-nak (a sumeroknál Inanna), az idők folyamán módosult névváltozata, akit később a Vénusz bolygó, az ezüstfénnyel ragyogó Esthajnalcsillag alakjaként is tiszteltek. Hazánk legnagyobb folyama a Duna az ősi időkben ennek az Istennek a nevét viselte. Az Ister folyó mellett épült város Esztergom régi neve pedig Istergam volt, ami a ,,gam" szótag görbe jelentéséből adódva, Ister kanyarját jelenti. Az Istar vagy Ister névnek első szótagja az ,,is" jelentésben azonos a tüzet jelentő sumer ,,izi" szóval. Sumerul a tűzhely neve kiizi, azaz kiizzó. Nyelvünkben ez a kifejezés még ma is megtalálható az izzad, izzik, ízik (gyújtósnak való takarmánymaradék), izzó szavakban.
,,Ha fénylik gyertya szentelő, az íziket vedd elő."

A második szótag, a ,,ter" ,,elvont gyöke, 1) terem (ige), teremt, termék, termel, termés, termény, termékeny, termeszt, természet, termet származékoknak. Szélesb ért. azon r gyökhangu szók nemzetségébe tartozik, melyek kisebb nagyobb szélesedésre vonatkoznak, s ekkor azonos, vagy legalább rokonítható ,,tér" főnévvel." /Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. 1862/ Az Ister név tehát nem jelent mást, mint izzó teret, a hevesen fortyogó, életet teremtő központi égitestünket, a Napot, annak életterét valamint más bolygórendszerek sziporkázó csillagait.

Az eszterlánc harmadik szótagja a lánc, palócosan mondva loanc, több egymáshoz kapcsolódó pl. gyűrűkből, karikákból álló fonat. A szó gyöke a ,,lo", ami mozgást, haladást jelent.
Az, hogy az eszter és a lánc szavak nem csak puszta véletlenből kerültek egymás mellé és hogy, az Eszter név valóban az Ister név módosult változata, azt egy i.e. 19-18. századból eredeztetett babiloni lelet bizonyítja.




Ister, a teremtő

A domborművön az oroszlánok és a baglyok társaságában Ister, az Ég úrnője látható, aki markaiban egy-egy láncszemet tart. Ez a lánc Ister lánca, ami későbbiekben, mint ,,szalagos" gyűrű, képírásos jelévé vált.
Az iz-ter-lonc, mai magyar nyelven az izzó tér lánca, a mindenségben 70 ezer km/h sebességgel száguldó, hevesen izzó Napunk mozgási tengelye, a Nap útja körül keringő bolygók pályája által kirajzolt, a folyamatos haladás következtében létrejövő hullámzó láncmozgás. Így már világos, hogy miért jelent csillagot az Eszter tulajdonnév.




A tűzlánc

Ennek a több milliárd éves mozgásnak kicsinyített mása a Föld élőlényeinek testében hajladozó örökítőanyag, a DNS lánc, aminek alakja ,,miképp a mennyben azonképp a földön is" az életet teremtő izzó tér láncának, a bolygók Nap körüli csavargó mozgásának az alakját vette fel.




Ister láncának földi mása

Az alábbi, az i.e. második évezred elejéről származó Istert ábrázoló leleten a láncszem egy spirál alakban felcsarodott hosszú szár, a DNS lánc végén helyezkedik el.




Ister a ,,selyemcérnából" sodort DNS lánccal /Louvre, Párizs/

A DNS szál tulajdonságára, hajszálvékonyságára utal a cérna szó melyet, mint isteni szál, a nemesen csillogó, drága selyemszálhoz hasonlítanak. Ennek az isteni láncnak a kifordulása (forduljon ki Marikának lánca) nemcsak ezt a folyamatos mozgást, hanem a gyermek megszületését is jelenti, hiszen a magzat, az új lánc hordozója, a világrajövetele előtt a szülés megkönnyítése végett az addigi farhelyzetéből fejjel a medence alja felé fordul, mintegy kifordul a biztonságot nyújtó anyaméhből.
A táltos hit szerint az eszterlánc az égig érő fának a megjelenítése, ami véleményem szerint nem csak a világok közötti átjáróként szolgál, hanem a DNS és a Nap körül keringő bolygók mozgása következtében létrejövő lánc alakja közötti azonosságra is utal. Népművészetünk a Mindenség és a Föld között fennálló kapcsolatot, kacskaringó vagy hosszú fonat formájában jeleníti meg. Legértékesebb nemzeti kincsünk, a magyar államiság jelképe, a Szent Korona alsó részéről lelógó aranyláncok (összesen kilenc), melyeknek a végén lévő csepp alakú foglalatok hátsó részén a rovásunk ,,F" betűje, a Föld jele látható, ezt az összeköttetést sugallják. A Korona jelenti az Eget, a Mindenséget, a megkoronázott személy pedig a Földet, a földi hatalom birtokosát.




A Föld jele

Ugyancsak a Föld és az Ég között fennálló kapcsolatot jelzik a Korona zománcképeinek ábrázolásai, többek között jelképesen a keresztpántok legfelső részére helyezett, azaz a világ tetején trónoló Atya Istent ábrázoló zománckép is. Ezen a képen az Őstevő mellett világfák, életfák láthatók, melyek koronája lángnyelv formát ölt, mely a fortyogó Napra utal. A fák törzsén azaz a Naptengelyen, az örökítő szálakat illetve a bolygók mozgását, a tűzláncot jelképező növényi indák kúsznak fel csigavonalban.




A Föld és az Ég ura




Sumer áldozati ivó-kancsó i.e. 2350-ből, felületén a DNS szálakat jelképező kígyókkal, középen a Nap útjának a tengelye




Kígyófonatos avar szíjvégek




A teremtést ábrázoló kőlap, középen az életfával (Mezopotámia, i.e. 800)

Az alábbi képen látható szövetre hímzett magyar népi díszítés és a több mint ezer éves kőlap életfájának a formája között kísérteties a hasonlóság. A hímzésben is ott vannak a két oldalra hajló pálmalevelek, a középen lévő törzs, mely itt pontok láncolatából áll és a két függőleges vékony vonal, ami mintegy lezárja, védi a belső részt.




Párnavég gyolcson, hullámdíszes minta között rozetták sorával (Mezőkeszü, Kolozs megye, 20. század) Bp. Néprajzi Múzeum

Az életfa leegyszerűsített ábrázolása a Nikolsburgi abc néven elhíresült, az ősi írásjeleinket bemutató papírlapon is megtalálható ,,TPRUS" olvasattal.




A nikolsburgi égigérő fa, vagy életfa, felette a ,,TPRUS" felirat (14-15. század)

Serafim Keropovich Patkanov, A szabírok nemzettsége című tanulmányában leírja, hogy a Szibériában élő szabírokat Taparnak nevezték. Emiatt, egyes vélemények szerint a ,,TPR" a Tapar szó rövidítése, az ,,US" pedig az Ős szavunk régi formája. Vajon jelölhetik-e a TPR mássalhangzók a Tapar szót, valamint a jel életfaként való értelmezése és a szó jelentése között van-e kapcsolat? Mit takar a Tapar kifejezés? Tudjuk, hogy a kérdéses jel az életfának a leegyszerűsített ábrázolása. A Tapar szó jelentésének a meghatározásában ismét a nagyszerű Czuczor-Fogarasi féle szótárt hívom segítségül. A Tapar szó első eleme a TAP, TÁP vagy a TA ősgyök.
,,TÁP: (ta-ap) fn. tt. táp-ot, harm. szr. ~ja. Mármár elavult, de ujonnan fölélesztett gyökszó, melyből tápol, tápla, táplál, táplálék származtak. Jelent általán mindenféle eledelt, mely az állati testet föntartja s növeli; különösen az ételek velejét, nedvét, mely mint mondják, vérbe megy, különböztetésül az étel salakjától, söprejétől, mely bélsárrá válva a végbélen kitakarodik. Kétségtelenül származott szó, mutatja a hosszú önhangzó; első része ta gyök, ugyanaz a te, tö gyökkel, mely tömöttet, telit jelent, a második része (ap) hozzá járultával a két a egybeolvad s hosszuvá lesz. Egyezni látszanak vele a szanszkrit dai (Eichofnál am. táplálás), az ételt jelentő latin daps, dapes."
,,TA: d) a több irányban szétterjedő, szétnyiló, szétmenő távolságot jelentők: tág, tál, tályog (vértál), tár (ige), tát; mely értelemben rokon hozzá azon sza sze, melyből szana-szét eredtek; e) az egyensulyi középponttól, egyenes vonaltól távozó, ideoda biczegő, hajló tántor, tántorog, tántorodik, tántorít (hová talán magát a táncz szót is sorozhatjuk), a midőn alapfogalomban és hangban hasonló e gyökhöz a félrehajlási csa, honnan csák, csákó, csákány, csáklya, csámpa stb.; továbbá: sa ezen származékokban:sanda félre néző, sánta biczegve félre lépdegelő; f) az alulról fölfelé távozó, illetőleg emelkedő tám, támad, támaszt..."
A szó második része a PAR.
,,PAR: elvont gyök, mely forgásra, keringő mozgásra, körded alakra vonatkozik ezen származékokban: paracskó, paripa, parittya, parázna, megnyújtva: párta, párkány; hangzóváltozattal porgol, porgolat. Rokonai: pěrěg, pěrdűl, pěrdít, pereszlén, továbbá azon far, fer, for, för, für, fir gyökü szók, melyekben alapértelem a forgás, keringés, kerekdedség; b rokonhangu előtéttel: barangol, barkácsol, bereg, stb. Ezen gyökkel egyezik a görög peri, hindu pari."
A fentiekből egyértelműen kiviláglik, hogy a Tapar azonos az erőt adó forgással, csavarodással, azaz az emberi dns-sel, a testünknek életet adó fával, a TÁPláló PERdülettel ami egyúttal a földtől TÁvolodó, az égig növő, ide-oda hajló ágú fával is azonos. Ezt az örökítőláncot és az égigérő fát ábrázolják a fent bemutatott tárgyakon lévő motívumok és a nikolsburgi ,,TPRUS" rovásjel is.
Tehát a játék során alkotott kör és a folyamatos forgás azonos a Napnak a Galaxisunk, a Tejútrendszer középpontja körüli mozgásával, a ki- és befordulás a bolygók láncszerű mozgásával, sejtszinten pedig a DNS lánc alakjával a kifordulás a születéssel. Ez a több mint ötezer éves dalocska arról árulkodik, hogy az akkori ember tisztában volt olyan dolgokkal, amit korának fejlettségi szintjéhez mérve nem kellet volna tudnia. Csillagászati eszközök és orvosi műszerek hiányában mégis ismerték a Naprendszer, a bolygók mozgását, örökítő anyagunk felépítését, alakját valamint e két dolog között fellépő kölcsönhatást. Mégis honnan szerezték csillagászati és sejtszintű ismereteiket? Ez a tudás minden bizonnyal egy hajdan volt magasan fejlett társadalom ismeretanyagának a maradéka, mely valószínűleg valamilyen természeti csapás következtében hirtelen lehanyatlott. Ez az egyszerű magyar körjáték ennek a tudásnak az emlékét őrzi és a magyarságnak az ókori közel-kelettel való kapcsolatait vagy az onnan való származást bizonyítja. Ezt a kapcsolatot nem csak ez a játék, hanem számos, a sumerral azonos hangzású és jelentésű szavaink is igazolják.
Magyar-Sumer
anya-ana
apu-abu
bárány-barin
edény-edin
háló-halu
kalapács-kalapattu
kanna-kanna
kapa-kapa
kaparó-kaparu
kasza-kaz
komondor-kumundur
kosár-kaser
kutya-kudda
kuvasz-kuassza
küszöb-kiszib
marha-marha
tűzhely (kiizzó)-kiizi
satu-sahtu
szántó-szontu
szekér-szigir
szép-zeb
gabona-gabni
ős-us stb.
/Dr. Nagy Sándor, A magyar nép kialakulásának története/
Egyetlen szó mégis sokat elárul a Kárpát-medence lakóiról, azok nyelvéről, Ammianus Marcellinus római tábornok és történetíró, Rerum Gestarum című művének egyik fejezetében olvasható történet. Történt ugyanis, hogy a medence népe i.e. 359-ben fellázadt II. Constantinus római császár által kiszabott súlyos adók miatt. A császár személyesen próbálta a kedélyeket lecsillapítani, de még nagyobb zűrzavart okozott. Mivel az uralkodó az őslakosokkal folytatott tárgyaláson sem engedett az elképzeléseiből, nem csökkentette a kiszabott adókat, egy elkeseredett résztvevő levette a csizmáját és hozzávágta a császárhoz, miközben a következő szavakat kiabálta: ,,Marha, marha!" A sértő szavak elhangzása után fellázadt a nép, nekirohant a császárnak, letépték arannyal beszőtt köpenyét és összetörték a trónját. A tejelő, húst adó haszonállat eme neve a magyaron és a sumeron kívül más nemzet szókincsében nem található meg. Napjainkban ezt a szitokszónak is számító kifejezést arra az egyénre mondjuk, akire haragszunk.
A magyar nyelvnek és ennek a körjátéknak az ősi mivolta tehát nem kérdéses. Vigyázzunk hát erre a kincsre, tanítsuk, játsszuk, és ne hagyjuk, hogy ebben a velejéig romlott világban Ister lánca végleg megszakadjon. Kit tudja, lehet, hogy nemzedékünk lesz a következő, akiknek majd meg kell őriznie és tovább kell adnia az eddig megszerzett tudást. Talán éppen ezzel a játékkal.
Lánc, lánc, Izter lánc...

Antal Csaba


Link


ANTAL CSABA BLOGJA:


Link
 
 
0 komment , kategória:  Őshitünk+KovácsKálmánné írásai  
A búzaszentelés napja
  2014-04-27 04:02:09, vasárnap
 
  Az életnek is nevezett búza a magyarság egyik legfontosabb gabonanövénye volt. A vele kapcsolatos munkákhoz különös hiedelmek kötődtek. Minden év április 25-én, Márk napján szentelték meg a földből éppen kikelő búzát, hogy nyárra bő termést hozzon.

Kevés olyan nép van Európában, amely ennyire gazdag néphagyományal rendelkezik. A magyarság bámulatos módon megőrizte ősi szokásait és nagy tisztelettel adózott az életet adó gabonanövényeknek és a jószágoknak. Sajnos, a hazai néprajzosok az ősi magyar hagyományokat idegen, antik ünnepek továbbélésének tartják, mintha nekünk nem lehetett volna önálló hagyományunk. A magyarhoz hasonló ősi kultuszokat nem a rómaiaknál, hanem a szkíta-hun műveltségű népeknél figyelhetünk meg tőlünk keletre.

Szakrális körmenet

Általában a búzaszentelő szertartást Márk-nap délelőttjén tartották, amelyen részt vett a faluközösség tagjainak többsége. Előbb misén imádkoztak, majd utána a hívek körmenetbe rendeződtek és kereszttel, lobogókkal megkerülték a templomot, majd kivonultak a közeli búzaföldre, ahol a pap megszentelte a vetést. Odafelé és visszafelé a menet résztvevői imádkoztak és énekeltek. A szentelés alatt a lányok a magukkal hozott zöld búzakoszorúkkal megkoszorúzták a menet elején vitt keresztet és a lobogókat. Később ezt a koszorút hazavitték és gyógyító és gonoszűző szertartásokra használták. A szertartás végén mindenki tépett a megszentelt búzavetésből.





Táltos szokások?

A körmenet alatt végzett műveletekben feltűnnek a régi táltoshit szokásai, amelyet eleink megőriztek és a kereszténységen belül gyakorolták. A templom szertartásos megkerüléséhez hasonló szokás megtalálható a mongolok obó kultuszában, amikor is egy-egy jeles napon megkerülik a közeli dombokra, hegyekre állított szent halmokat, az obókat. Míg nálunk a búzaföldre vagy a közeli határba rendeztek körmeneteket, addig a keleti népek az év bizonyos napján szintén elzarándokolnak a közeli szent helyekre, vagy obókhoz és ott áldást kérnek a jószágokra. Ott nem kereszteket és lobogókat visznek magukkal, hanem szent szalagokat, az helyettesíti a nálunk használt zöld ágakat, illetve egyéb áldozati felajánlást, ételt, tejet, pálinkát visznek magukkal. Sokszor ezekre a szertartásokra a helyi buddhista szerzetes, vagy a táltos is elmegy.

Gyógyító búza

Az ősi módon megszentelt búza régóta a népi gyógyászat egyik csodaszre volt. A szegedi boszorkányperben feljegyezték, hogy a helyi vajákos asszonyok a Márk-napi szentelt búzával gyógyítottak. Máshol a Márk-napon készített búzakoszorúval füstöltek. Mezőkövesden a kenyérkosárban őrizték. Hajdúszoboszlón kivitték a szántóföldekre és ott szétszórták, hogy jó termés legyen. Máshol a búzát az állatok zöld takarmányába keverik, hogy az állatok föl ne fúvódjanak. Székelyföld bizonyos falvaiban az ablak keresztjére kötik, hogy megvédje a házat a rossz erőktől.

OB

alfahir.hu



Link
 
 
0 komment , kategória:  LEGENDÁK,HAGYOMÁNYOK  
Tizedik Jobbik Nemzeti Majális a Hajógyári-szigeten
  2014-04-27 03:56:14, vasárnap
 
  Téged is vár a tizedik (jubileumi) Jobbik Nemzeti Majális a Hajógyári-szigeten!

Tíz ingyenes koncert, sokféle egész napos gyerekprogram és színvonalas előadások várják az érdeklődőket a Jobbik idei nemzeti majálisára az óbudai Hajógyári-szigetre május 1-én és május 2-án.

Bepillantást nyerhetnek többek közt a Jobbik jelenlegi és jövőbeli európai parlamenti képviselőinek munkájába, találkozhatnak személyesen Vona Gáborral és Morvai Krisztinával, valamint meghallgathatják a Kárpátia, az Ismerős Arcok, a Romantikus Erőszak, az Örökség, a Lord, a Hungarica, a lengyel ZLE PSY, Kalapács József, a Regélő dobosok és a Kurul dobosok koncertjét - mindezt teljesen ingyen.


Mindkét nap 10 és 18 óra között állandó játéklehetőséget biztosítunk a gyermekek számára ugrálóvárral, népi játékokkal, póni lovaglással és egyéb programokkal. A kisgyermekek az Alkoss magad! asztaloknál, valamint a mesterségek bemutatója során emléktárgyakat, ajándékokat készíthetnek.





Amíg a gyerekek alkotnak vagy játszanak, a szülők és nagyszülők sem maradnak előadások nélkül.

Május elsején (csütörtökön) Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő nyújt bepillantást az érdeklődőknek a jobbikos képviselők brüsszeli küzdelmeibe, majd Vona Gábor a Jobbik elnökének és Pörzse Sándornak a Barikád újság főszerkesztőjének közéleti beszélgetését hallgathatják végig a kilátogatók. Május másodikán (pénteken)10 órától dr. Staudt Gábor, 11 órától Z. Kárpát Dániel és 12 órától Balczó Zoltán jobbikos országgyűlési képviselők, a Jobbik EP listájának jelöltjei fognak előadást tartani a Jobbik európai parlamenti programjáról és választási kampányáról.





Az előadások után mindkét nap a dobosok koncertjére és magyaros divatbemutatóra kerül sor.

Mindkét nap - az előadásokat, a dobosok koncertjét és a divatbemutatót követően - délután 14:30-kor kezdődnek a koncertek: csütörtökön az Ismerős Arcok dalai adják meg az alaphangot, majd következik a várva várt Kárpátia koncert, utánuk a lengyel Zle Pys zenekar, majd a Hungarica lép fel. Pénteken az Örökség kezd, majd Kalapács József lép a színpadra, utána a Romantikus Erőszak csap a húrok közé, majd a programsorozatot a Lord együttes koncertje zárja.

A Jobbik a rendezvényre kilátogató első 100 érdeklődőt mindkét nap tojásrántottás reggelire hívja meg, amelyet a jelenlévő jobbikos országgyűlési képviselőkkel közösen lesz lehetőségük elfogyasztani egy kötetlen beszélgetés keretében. Május elsején reggel Morvai Krisztina is várja a reggelizés közben beszélgetni vágyókat.

Egész napos kirakodóvásár és ízletes konyha várja a kikapcsolódni vágyó családokat.

Május 1-én 10 órától 18 óráig véradást szervezünk a majális helyszínén.


A Jobbik 2014-es nemzeti majálisának programja:

1. Ingyenes gyerekprogramok:

- Póni lovaglás

- Ugrálóvárak, népi játékok

- Mesterségek bemutatója - kézművesek bemutatják munkájuk csínját-bínját, amelyet a gyerekek is kipróbálhatnak

- Íjászat, vívás

- Alkoss magad! asztalok - a gyerekek kézügyességükkel kedves ajándékokat készíthetnek természetes anyagokból

- motoros barátaink idén is egész nap ingyen motoroztatják a gyerekeket

2. Programok, előadások:

Május 1. (csütörtök):

9:00 Reggeli és kötetlen beszélgetés Morvai Krisztinával és a Jobbik országgyűlési képviselőivel

10:00 Morvai Krisztina előadása

11:30 Vona Gábor és Pörzse Sándor közéleti beszélgetése

13:30 Regélő Dobosok koncertje

14:00 Magyaros divatbemutató

Május 2. (péntek):

9:00 Reggeli és kötetlen beszélgetés a Jobbik országgyűlési képviselőivel

10:00 dr. Staudt Gábornak, a Jobbik EP-képviselőjelöltjének előadása a Jobbik európai parlamenti programjáról

11:00 Balczó Zoltánnak, a Magyar Országgyűlés alelnökének, a Jobbik EP-képviselőjelöltjének előadása a Jobbik európai parlamenti programjáról

12:00 Z. Kárpát Dániel, a Jobbik EP-képviselőjelöltjének jelöltjének előadása

13:30 Kurul Dobosok koncertje

14:00 Magyaros divatbemutató

3. Koncertek:

Május 1. (csütörtök):

14:30-15:35 Ismerős Arcok

16:00-17:20 Kárpátia

17:45-18:45 Zle Psy

19:15-20:30 Hungarica

Május 2. (péntek):

14:30-15:35 Örökség

16:00-17:20 Kalapács József akusztikus koncertje

17:45-18:45 Romantikus Erőszak

19:15-20:30 Lord





A Jobbik Nemzeti Majálison minden koncert ingyenes.

Megközelítés

Az óbudai Hajógyári-szigetre a szentendrei (Batthyány térről induló, H5 jelű) HÉV-vel a Filatorigátnál leszállva lehet eljutni, onnan kitáblázzuk a rendezvény pontos (a tavalyival megegyező) helyszínét.

A nemzeti kirakodóvásárra további árusok jelentkezését várjuk a nemzetimajalis@jobbik.hu-n vagy a 06-20-410-3155-ös mobilszámon.

A Jobbik Nemzeti Majálison a tavalyi évhez hasonlóan ismét lesz véradás csütörtökön 10-18 óráig.

Tájékoztatásul a véradóknak:

Ha Ön egészséges, elmúlt 18 éves és még nem töltötte be a 60. életévét (rendszeres véradóknál 65 év a korhatár), valamint úgy érzi, hogy segíteni tud a rászoruló betegeken, jöjjön el a véradásra! Ezzel nem csak másokon segít, hanem Ön is átesik egy szűrővizsgálaton, ami az aktuális egészségi állapotáról ad felvilágosítást. Amennyiben valamilyen eltérésre utaló eredményt találnak, behívják Önt egy kontrollvizsgálatra.

Fontos tudnivalók:

A regisztrációhoz érvényes fényképes igazolvány (személyi igazolvány, jogosítvány vagy útlevél), valamint eredeti TAJ-kártya és lakcímkártya szükséges. Véradás előtt étkezni kell és sok folyadékot fogyasztani. A levett vérmennyiség 450 ml; az egészséges szervezet számára nem megterhelő, ez tartalék.

Feltételek:

- minimálisan 50 kg testsúly, betöltött 18. életév,

- két véradás között minimum 56 nap várakozási idő,

- férfiak évente 5-ször, nők 3-szor adhatnak vért.

Szabó Gábor pártigazgató

jobbik.hu







Link
 
 
0 komment , kategória:  Előadások,rendezvények  
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 133 
2014.03 2014. április 2014.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 133 db bejegyzés
e év: 1350 db bejegyzés
Összes: 24087 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2240
  • e Hét: 8310
  • e Hónap: 55381
  • e Év: 2083589
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.