Regisztráció  Belépés
bossi.blog.xfree.hu
Kút fejemből születtek ezek az írások. Mottóm: "Vedd a kezedbe ezt a könyvet, ha elolvasod, meglásd, hogy a lelked mennyivel lesz könnyebb." ... Bossányi Kálmán Miklós
1954.10.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 106 
Kegyed mellett
  2014-05-30 19:51:59, péntek
 
 
Kisasszony, Ön elragadóan csinos.
Higgye el nekem, sejti,
hogy Kegyedért sebes a szívem.
Ha, nem sejti, jöjjön, s érezze,
hogy hevesebben dobog, ha Kegyedet látom.
Tegye kicsi, finom kecses kezét a mellkasomra,
de vigyázzon, hogy a szívem ki ne ugorjon belőle.
Erősen nyomja vissza,
s közben a szerelem italát finoman kortyolgassa.

Most hová, megy?
Elhagy!

Hisz szilaj lova, még ki van kötve.
Hallja, hogy hívja.
Megkérdem, kis Kegyedet, hogy Önnel én, is mehetek?
Ígérem, hogy vigyázok, s ha kell, egy árva szót sem szólok.
Boldog vagyok, ha, Kisasszony mellet lehetek.
Ugye, Önnel mehetek, kérem, engedje meg.
 
 
0 komment , kategória:  Mária  
Idő
  2014-05-30 19:46:56, péntek
 
  Öregszem.
Idő eljárt felettem.
Már úgy járok, mint régen.
Egyenesen, feszesen, mint egy fiatal.
Fáj mindenem.
Lassabban teszem meg az utat.
Mozgásom sem olyan gyors,
Mint pár évvel ezelőtt.
Be kell látnom, hogy öregszem.
Fáj minden.
Idő, már eljárt felettem
 
 
0 komment , kategória:  Kavalkád 2014  
Találkozni újra Veled
  2014-05-29 19:52:26, csütörtök
 
  Messze vagy, s egyre közeledsz.
Meg várlak, hogy felém gyere.
Élmény Téged nézni, kellemes.
Még mindig szép tiszta a tekinted,
csillog a kék szemed.
Jön felém egy csinos, kellemes Nő.
Akit régen szerettem,
és a mai napig Őt, el nem feledem.
Pár pillanat volt az egész,
visszajöttek a kellemes emlékek.
Pár perc, kedves szó, mosolygó arc,
fiatalos tekintet,
amíg élek Téged soha el nem feledlek.
Távoztál, hisz siettél, utunk már nem egy felé megy.
Rájöttem, hogy újra találkozni kellene Veled.
 
 
0 komment , kategória:  Anikó  
Karjában
  2014-05-29 19:30:32, csütörtök
 
 
Anyád karjában kisded voltál.
Teanégerként táncot roptál.
Felnőttként társat választottál.
S, most!
Ülsz a szigeten egy korhad fa hengeren.
Kezed arcodba temetve nézed a háborgó tengert,
s azon morfondírozol, hogy hol a fegyvered.

Egedül vagy, és éhes.
Még nincs ételed.

Egyszer csak a tengeren feltűnik egy hajó, feléd tart.
Szépet hoz neked, elhozza a szerelmet.
Egy, kellemes, csinos leányt, aki a távolból Rád talált.
Igaz, nincs élelmet, de van egy hű szerelmed.
Most az Ő karjában ringatózol, és már nem is gondolkozol.
Most már Őt nézed, és élvezed Vele az együttlétet.
A szigeten, csak Ti ketten.
 
 
0 komment , kategória:  Kavalkád 2014  
Most itt vagyok
  2014-05-27 21:54:17, kedd
 
  Ázva, fázva, itt vagyok.
Senki se szól hozzám,
nincs fedelem, se ételem.
Fázok, remegek,
mint egy kivert kutya szenvedek.
Állok az ablakod előtt, fel,
felnézek, hogy észreveszel e.

Múltkor, még beengedtél,
s velem kenyeret, és sajtot ettél.
Most itt vagyok, és várok egy hívó szóra,
hogy gyere be, és ülj le a kanapéra.

Várj, rögtön jövök, neked vacsorát főzők.
De, most e hang nem szólal meg,
így hívó szavát nem értem meg.

Fülelek, de semmit nem hallok,
így kis idő múlva tovább állok.
Nálad jártam, de hiába,
írtam neked egy pár sort az ablakod előtt lévő deszkára.
Ha, lejössz, olvasd, elkérlek.

Szöveg:

,,Nálad jártam, szerettem volna megfogni selymes,
pici kezed, mosolygós szemeidbe belenézni,
de, ezt most nem engedted.
Téged soha nem feledlek, s még mindig szeretlek"
 
 
0 komment , kategória:  Syssy  
Ez történt Velem
  2014-05-17 17:29:12, szombat
 
  Elmesélném, röviden.
Valamikor réges - régen 1954 ben megszülettem.
Jó, deák voltam, sok iskolát
ki is jártam.
Jött egyszer egy sereg, régen volt
a Magyar Néphadsereg.
Egy Csinos lányt megismertem,
majd 35 éve feleségül vettem.
Két szép gyermeket ajándékozott meg az Élet,
s most Velünk Boldogan élnek.
 
 
0 komment , kategória:  Kavalkád 2014  
Mennyiért?
  2014-05-17 08:52:35, szombat
 
  Mi nap sétáltam a Városban, s elhaladtam az egy ,,Használt Ruhák" feliratú kirakat előtt. Betekintettem, és láttam, hogy Tömeg van bent. Sokan vannak bent, általában a Hölgyek. Ők a mások által levetett, kimosott, használt ruhát keresik, nézegetik, forgatják, netán magukhoz mérik, fontolgatják, hogy megveszik, vagy nem. Igaz, kilóra adják, s nem darabra.

Számomra, (aki, még kereső) fura, hogy ide járunk ruháért. Megjegyzem, hogy jók, nincs szakadás, nem foltos, nem tépett, tehát még lehet hordani. Nincs evvel semmi bajom, fejlődünk. De, merre? Nekem, aki még a múlt rendszer gyermeke vagyok, azokat a ruhákat hordjuk, amit már kitudja, hogy Ki, és miért vette le, Ki tudja, hogy honnét jött. Mert ugye, lehet, hogy olyan Ember hordta, aki éppen valamiféle betegségbe szenvedett, stb. Nem sorolnám fel.

Biztos ezeket ellenőrzik, és szigorú vizsgálatokon mennek át. (Gondolom.)
Erről beszélgettem ismerőseimmel, és közölték, hogy ezek a ruhák sokkal olcsóbbak, mint amit lehet vásárolni a nemes ruházati boltokban. Azért, mégis bántja a bögyömet, hogy mennyit keresünk, hogy jó nekünk a másé is, hogy nem divatos, de használható, hogy miért állnánk sorba, netán ha tovább a jövőbe nézek.
No, nem banánért, mint a múlt rendszerben, hanem ruháért.
Érdekes
 
 
0 komment , kategória:  Eszék  
Előszó
  2014-05-16 11:19:16, péntek
 
 
Tisztelt olvasom. Novellám, egy történetről szól, melynek a címe:

FEGYVER.

E címhez, azon kívül, hogy a Magyar Néphadseregben volt kötelezően fegyver a kezemben, ezen kívül nem vagyok a híve. Nem volt, és remélhetőleg nem is lesz, tulajdonomban. Veszélyes szerről írok, ez sem volt, és nem is lesz.

Miért pont erről?

Szinte látom, hogy megkérdezed.

Válaszom csak annyi, hogy a mai Világban, sajnos elterjed, terjesztése is. Segítettek a hírek, újság cikkek is adták a témát hozzá.
Így hoztam össze a novellát.

Csak a fantáziám műve az egész történet. Amikor írtam e történeket, azokat a nevek használtam fel, ami a naptárban, azon a napon szerepelt. Kivéve egy kolléganőm engedélyezte, hogy a nevét beleírhatom a történetbe.
Tehát, a történet fikció műve.

Köszönöm, hogy figyelmet fordítasz a művemre.
Jó, olvasást!
Szerző.
 
 
0 komment , kategória:  Fegyver  
1. fejezet
  2014-05-16 11:04:36, péntek
 
  Kísérlet.

Asztalon a papír, rajta ez a szöveg olvasható, vastag ceruzával, és jól láthatóan.

Meguntam az Életem itt hagyok Rátok mindent, szerettelek Titeket, de már nem bírom tovább.
Károly.

Károly a megtöltött fegyver a halántékához emeli, bal mutató ujja a ravaszon, szép finoman húzza hátra, készül, hogy tervét végrehajtsa, ekkor nyílik az ajtó, és Klári kiált!

- Kari Ne!

Karcsi oldalra néz, és látja, hogy Klári szeméből elő jött a könny.

- Kérlek NE! - mondja Klári még egyszer.

Karcsi elengedi, a ravaszt szépen leteszi a fegyvert az asztalra, két kezét a fejéhez emeli, letörli a könnyeit, asztalhoz nyúl, hogy a papírt összegyűrje. Előveszi az öngyújtóját, és meggyújtja a papírt, hogy Klári ne olvassa el a búcsú levelét. A hamu a hamutálba esik.
Ez szörnyű, hogy még ez sem sikerült, nem vagyok én ember, hogy még ezt sem tudtam megcsinál. Sopánkodik félhangosan Kari.
Klári oda rohan hozzá, és átöleli.

- Miért csináltad?
- Szeretlek.
- Tudom.
- Hát akkor miért? - újból kérdi Klári.
- Nem tudom.

Klári kérdően néz fel Karira. Szemeiből még folynak a könnyek. Kari lenéz Klárira, és letörli a könnyeit.
Rendben van. Többé nem csinálom. Mondja halkan, szinte suttogva. A fegyveremet is visszaadom a rendőrségnek. Nem kell.
Klárin, most látszik egy kis mosoly az arcán, most már boldog, hogy megmentette szerelmét.

A lenti ajtócsikorgásra lettek figyelmesek. Megjött a gyerek. Gyerek, most már mosolyog Kari is, hisz már felnőtt tizenkilenc éves. Mire ezt kimondta, Péter már fent volt a felső szinten a szobába.

- Apa mit csináltál?
- Semmit fiam, nyugtatta Klári a fiát. Egyet nyelt felnézett a férfira, és ezt mondta fiának. Éppen, éppen a-hangja kissé elcsuklót-, azt magyarázta el, hogy hogyan kell a fegyvert összeszerelni.

Ránézett a hamutartóra.

- Hát az?
- Az egy számla, ami már egyszer befizettünk, és még egyszer kiküldték, hogy fizessük be.
- Ugye Klári?
- Igen.

Kari lenézett, és megpuszilta az arcát.
 
 
0 komment , kategória:  Fegyver  
2. fejezet
  2014-05-16 11:01:05, péntek
 
  Döntés.

Peti az Apára nézett.

- Ugye Apa nem? -még mindig nem hitt Apjának
- Nem, hidd el hogy nem. Nem tudnék ilyet tenni. Hidd el fiam.

Ez már teljesen megnyugtatta a fiút.
Eldöntöttem, hogy visszaadom a fegyvert a rendőrségnek. Már nem kell. Nem szolgálok, nem vagyok már hivatásos. Úgyhogy holnap reggel visszaviszem az ezredes elvtársnak a fegyvert. Evvel a mondattal az egész Családot megnyugtatta.

Másnap.

Tóth Károly nyugalmazott rendőr őrnagy telefonon felhívja, és bejelentkezik Bocskai László ezredesnél.

- Ezredes elvtárs Tóth Károly nyugalmazott őrnagy vagyok.
- Szervusz, őrnagy elvtárs, miben segíthetek.
- Szeretnék egy időpontot kérni, ha ráérsz, csak pár percet rabolnék el az napodból.
- Bármikor jöhetsz, szeretettel várlak. Intézkedem, hogy ha megjelensz, akkor azonnal kísérjenek fel
hozzám.

Fél óra múlva kopogtatnak az ezrede ajtaján. Belép a tizedes.
- Ezredes elvtárs jelentem Tóth Károly elvtárs kér bebocsátást.
- Küldje be.
Ajtón belép Károly.
- Szervusz, Tóth elvtárs.
- Ezredes elvtárs kérek.
Ezredes int, felejtsük el a formaságot, Neked már nem kell Károly. Parancsolj, mutat rá a fotelra, foglal helyett. Leültek a dohányzó asztalhoz.
- Mi járatban vagy erre felé, miben segíthetek?
- Károly még mindig picit rémült, alig tudja elkezdeni a mondókáját. Nem tudja, hogy hogyan szólítsa az ezredest, mert nemigen voltak Ők jó viszonyban egy mással.
- Nyög már ki.
- Hát csak annyi lenne, egyet nyel, de folytatja, hogy elhatároztam, hogy visszaadom a szolgálati fegyveremet.
- De hát miért, és jól meg gondoltat?
- Nyugodtabban szeretnék élni a családommal, elszeretném felejteni a szolgálati időmet, amit itt töltöttem. Tejesen civil állampolgár szeretnék lenni, a szó szoros értelemben.
- Válaszod, és az elhatározásodat sajnálattal elfogadom, és köszönöm, hogy behoztad a fegyvert.
- Károly átadja az ezredesnek a fegyvert.
- Remélem, a kettőnk közötti barátság azért megmarad a civil életben is. - mosolyog Bocskai.
- Persze. - feleli rá Károly.
- Ne haragudj, de most távoznák, mert a családdal nyaralni megyünk, és oda lent várnak. (füllentett.)
- Persze nem tarthatlak itt. Jó nyaralást kívánok. Egy utolsó kézfogás, és Károly távozott az irodából.
Kilép az épületből és egy nagyot kiállt:

S I K E R Ü L T.

A járó kelők az utcán rá néztek, őrült. Ők nem tudták, hogy Károly miért ilyen boldog. Régebben ezt nem tudta, és nem is merte megcsinálni. Most elhatározta, hogy tervét véghezviszi, és megtette.

Boldogan ment haza, és délután, mikor Klári, és Peti hazajöttek a munkából örömmel közölte, hogy bent járt Bocskainál és visszaadta a fegyvert.
Másnap összecsomagoltak, és Balatonfenyves felé vették az irányt. Boldogan ott töltötték a nyár egyik hónapját. Mindent elfeledve, teljesen ki kapcsolódva, csak úgy hárman szabadon.
 
 
0 komment , kategória:  Fegyver  
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 106 
2014.04 2014. Május 2014.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 106 db bejegyzés
e év: 191 db bejegyzés
Összes: 1505 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 91
  • e Hét: 239
  • e Hónap: 2466
  • e Év: 53967
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.