Regisztráció  Belépés
hegeduserzsebet.blog.xfree.hu
A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat! Hegedűs Erzsébet
2015.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
A könnyek sokkal értékesebbek
  2014-05-19 20:17:11, hétfő
 
 


Link
 
 
10 komment , kategória:  Állatos képek  
Hegedűs Erzsébet: Anyukámnak
  2014-05-18 17:03:10, vasárnap
 
  Drága jó Anyám, nagyon szerettelek.
Most érzem csak igazán,
Hogy elhagytál engemet.
Olyan hirtelen volt, nem tudom elhinni
Két hete még boldog voltál,
Ma már nem szólsz semmit.
Minden szavad most is hallom,
-Mutasd meg a családom!
Olyan régen láttam Őket,
Hogy már alig várom.-
Egy kicsit sem gondoltam rá,
Hogy mára már eltemetünk
Mindég csak jót akartunk,
De ez nem sikerült nekünk..
Amig egészséges voltál,
Mindent megtettél értünk.
Amikor beteg lettél,
Nem engedted, hogy segitsünk.
Mikor magamhoz vettelek,
Nem érezted jól Magad.
Mikor otthonba tettelek,
Örültél, hogy látogatlak.
Nem tudom, mi lett volna jobb,
De nagyon kinoz a kérdés,
Ha akkor nem hozlak haza,
Lehet, hogy még élnél.
Drága Anyám, Édesanyám!
Állok a sirod előtt,
Elréved a tekintetem,
Csodálatos virágaid előtt.
Azt gondolom, hogy biztosan már,
Találkoztál Apukával,
Megmutatta azt az utat,
Mely elvezet a Mennyországba.
Megköszönöm szépen sorban,
Azt, hogy jól felneveltél,
Azt, amikor beteg voltam,
Ültél az ágyam szélén,
Úgy aggódtál, mint én Érted,
Az utolsó egy hétben
Sirva ültem ágyad szélén,
S kértem Istent, segitsen.
Megfogadtam, ha felépülsz,
Nem engedlek soha el,
Meg is tettem mindent azért,
Hogy meggyógyulj odabenn.
Segitettem, amit tudtam,
Jegeltem dagadt arcodat,
Borogattam lázas tested,
Törölgettem cserepes szádat.
De a lázad oly makacs volt,
Hiába küzdöttünk ellene,
Gyenge szived nem birta tovább,
Elhallgatott örökre.
Bocsáss meg Anyukám mindazért,
Ha vétettem ellened
Nagyon hiányzol nekem,
Ebbe belenyugodni nem lehet.
Apukámmal kézenfogva,
Várjatok majd bennünket
Ott talán már nem szenvedünk,
Ott talán nyugodt az élet.

1999. augusztus 17.




Link
 
 
0 komment , kategória:  Anyukám és Apukám emlékére  
Sziklára épitett kastély
  2014-05-18 15:35:13, vasárnap
 
 


Link
 
 
1 komment , kategória:  Érdekességek  
Autó
  2014-05-18 14:52:53, vasárnap
 
 


Link
 
 
1 komment , kategória:  Érdekességek  
Van ahol kolbászból van a kerités
  2014-05-18 14:49:51, vasárnap
 
 


Link
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Zöldház
  2014-05-18 14:40:04, vasárnap
 
 


Link
 
 
0 komment , kategória:  Különleges házak  
Delfinek
  2014-05-18 14:36:49, vasárnap
 
 


Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hegedűs Erzsébet: Búcsú / 100éve született//
  2014-05-17 16:27:03, szombat
 
  1914 május 18
Búcsú........
Drága jó Apám, most Tőled búcsúzom
Tudd meg azt, hogy igy is szeretlek nagyon.
Meghasad a szivem, ha sirodat látom,
Soha nem tudod már meg, hogy mennyire hiányzol.
Lent pihensz, a hideg zord kriptádban
Érckoporsód fedele, le van zárva.
Fájó könnyeim hullnak a papirra
Mert Téged soha többé, nem láthatlak újra.
A szeretet virágai boritják már sirod
Az a baj, hogy sajnos ezt már Te sohasem látod.
Én sem látom soha többé jóságos szemedet,
Elvitted Magaddal az én jókedvemet.
Mégis most én utólag, megköszönöm Tenéked,
Azt, hogy ilyen szépen, felneveltél bennünket
Köszönöm, a nagyon sok szép emléket
A gyerekkori, vidám élményeket.
Köszönöm,hogy megtanitottál élni,
Örömöm, bánatom, versbe foglalni.
Nem is tudod, hogy milyen értéket adtál
Amig éltél, példaképem Te voltál.
Úgy érzem,hogy itt fogsz élni körünkben,
Fogd a kezünk, s segits át a veszélyeken.
Tekints reánk, hisz benne élsz a szivünkben,
Csak a halál téphet Téged ki innen.
Életedben két háborút megjártál,
Szenvedtél és hősiesen harcoltál.
30 évet a vasútnál szolgáltál,
Becsülettel, tisztességgel dolgoztál.
Mindenki nagyon szeretett Tégedet,
Mert vidám és tiszta volt a tekinteted.
Mindég segitettél, mindég viccelődtél
A családodért mindég, mindent megtettél.
Nézem a friss sirod, nem tudom felfogni,
Élhettél volna még, ezért sir mindenki
Nem igaz, hogy ebbe belelehet nyugodni,
Akit igy szerettünk, sohasem fogjuk feledni.
Drága jó Apám, az örök hant alatt,
Nyugodjál békében, s várd a családodat.
Nem tudom,melyikünk követi sorsodat,
Várd őt szeretettel, s mutasd neki az utat.
Szerető lányod. Babi
1914 május 18-1995. január 17



Link
 
 
1 komment , kategória:  Anyukám és Apukám emlékére  
Még minden éjszaka
  2014-05-17 15:52:35, szombat
 
  Még minden éjszaka többször felébredek,
Keresek valakit, kit nagyon szeretek.
Biztosan nem alszik, Ő is én rám gondol,
Bármilyen messze van, megérezzük olykor.
Ha egyszer ilyenkor, odaérne kezem,
Megsimogatnám Őt, elaltatnám csendben.
Úgy, mint kiskorában, simogatnám haját,
Körül puszilgatnám, mint egy kicsi babát
Elmesélnék Neki, egy igazi mesét,
Soha nem engedném el még egyszer a kezét.
Hogyha baj nem éri, megtudok nyugodni,
De ha másképpen lesz, nem fogom kibirni.
 
 
0 komment , kategória:  Lányaimnak  
Anyák napjára, magamnak.
  2014-05-04 19:43:29, vasárnap
 
  Anyáknapja van, emlékezem. Nekem is volt egy jó Anyám.
15éve már, hogy fent az égből figyel, s vigyáz Reám.
Látom sovány sápadt arcát, őszülő ritka fehér haját
Kérges kezét, mellyel integet, és küld puszit rengeteget.
Megy a vonat a házunk előtt, már a sorompótól integetnek Ők.
Kis zacskó cukrot dobok ki Nekik, a vonat ablakán, mert úgy lesik.
Boldogan keresik fűben, bokorban, ki megtalálja magához szoritja nyomban.
Még egy kis vigasz a távozásomért, aztán várakozás, mikor jövök megint.
Most értem meg őket, mi is magunk vagyunk.
Még el sem mennek a gyerekek, már aggódunk
Már azt számoljuk,mikor jönnek újra
Mikor ölelhetem Őket a karomba.
Ők is, mint mi, élik a saját életüket,
Hetente csak egyszer kétszer láttuk Szüleinket.
Nekik volt a nehezebb, mert mi hagytuk el Őket
Új családot alapitottunk, hát ilyen az élet.
Most érzem hát igazán, hogy mi is a helyzet
Kettő gyerek után is, üres a családi fészek.
Eszembe jut Anyukám, mikor kicsik voltunk
A vonattal Madarasra a Nagymamához utaztunk.
Engem cipelt a karjában, Nővéremet vezette
A kis batyuval a Bátyám, Anyukámat követte.
Világoskék margarétás ruhájában csinos volt,
Mire a vonatra felpakolt minket, halálosan fáradt volt.
Még odavoltunk, Apukám, elvégzett a ház körül
Még egy tököt is kifaragott, mely világitott belül.
Kirakta a kapura, hogy lássuk, vár minket
Mikor a vonat megállt, leszállitott bennünket.
Én ültem a nyakában, Nővérem a hátán,
Dalolni kellett útközben, mert félt, hogy elalszunk már.
Bátyám a kis batyuval, Anyukám kezét fogta,
Mert csak olyankor foghatta, mikor nem volt ott a két huga.
Még az a jó, hogy az emlékek felviditják a lelkünket,
Igy könnyebben viseljük, hiányát mindkettőjüknek.
Hegedüs Erzsébet







 
 
1 komment , kategória:  Magamnak  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2014.04 2014. Május 2014.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 10 db bejegyzés
e év: 135 db bejegyzés
Összes: 800 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 822
  • e Hét: 1863
  • e Hónap: 4031
  • e Év: 34763
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.