Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/24 oldal   Bejegyzések száma: 234 
Kosáryné Réz Lola: Éjszaka VII.
  2014-05-31 14:19:43, szombat
 
  Kosáryné Réz Lola:

Éjszaka VII.


"...Oh én tudtam: ma jön levél! Hiszen egy éve már, hogy elment.
Nem lesz még fáradt most az úttól? Ma délután jönnék el érte..."
Az utcán oly csodálatos csend. Oly mindegy, hogy mit főz ma délre.
Hisz levelet hoztak neki: Sándor már holnap jön talán.

Hazasiet a gyermekekhez. És oly könnyelmű, oly vidám!
Nagyobb kenyeret vág magának s a gyerekeknek cukrot ád
S elosztogatja délután mind a maradék mazsolát, -
Ma levelet hoztak neki! - És jókedvűen siet el.

A csengő szól, de víg szavára sokáig senki sem felel.
Jön végre egy mogorva asszony: "Az úr most alszik, úttól fáradt.
Tán inkább holnap jöjjön el." "Istenem, még egy éjet várjak?
Egy levelet igért az úr, óh kérem, kérem, hozza ki!"

És jön az asszony a levéllel és ő remegve átveszi.
"Köszönöm!" - És már megy vele. Mosolyog s villamost se hall.
Óh, Sándor írta ezt neki! Feltépi s olvassa hamar:
"...És szegény Sándort agyonlőtték tegnap a börtön udvarán."

A tér üres. Egy úr jön arra. "Mi baja, drága kisleány?
Vagy mi baja, szép kicsi asszony? Óh, kérem, mondja meg nekem,
Segítek rajta, igazán!" Feláll és elmegy csöndesen
És vére lüktet, lépte lüktet s mondja a szörnyű szót csak egyre.

Már odaér a kapuhoz... Most be kell nyitni majd nevetve,
Várják, várják a gyermekek, hogy apuka mit ír nekik.
Óh, szörnyű ez a mai este. Ott áll, a záron mégse nyit,
Nincs mazsola és nincs mese... Óh, sírni fognak még ma újra.

És fordul már és visszaindul a villanyfényes sima útra
Hol kirakatok selymes mélyén a hiú gyűrűk sorban ülnek.
Még megcsókolja... és lehúzza. Övé is már odakerülhet...
Megy halkan, lassan most a pénzzel s gondolkozik, hogy mit vegyen.

"Vajasperec! És sárga méz! Dióskalácska, Istenem!
Jaj, mondd, honnan hoztad te ezt?" "A tietek. Apuka küldte."
És ott ül, nézi csöndesen, hogy vígan ugrálnak körülte
És egy sóhajtás nincs az ajkán és egy könny nincsen a szemében.

"Mikor jön haza apuka?" "Holnap talán. S most gyertek szépen,
Aludni kell hamar, hamar. Mert még sok dolgom van ma ám.
(Ma egy éve azt mondta nékem, hogy eljön értünk igazán,
De nem jön többé s kell a pénz... Jó volna mindent elfeledni..."

"És most, mamuka, a mesét!" "Ma este is? Nem, semmi, semmi,
Ma nem... Vagy, jaj, ne sírjatok! Jó hát, szegénykék, jó, mesélek.
(Fogtok-e még majd így nevetni? Ma még tisztán jöttem közétek...)
Hogy mit beszélek? Semmi, semmi. Lefekszünk s kezdem a mesét."

Már mind a három ágyban várja. Az asszony tétovázva még
A lámpa csapján tartott kézzel bámul... A börtönudvart látja
S gyűrűtlen, reszkető kezét... (Azt mondta, eljön értünk mára!)
Elszédül szörnyű súly alatt. "Sándor, Sándor, segíts nekem!"

Öntudatlan a lámpát oltja. És most úgy érzi hirtelen
Mintha a gázcsap hűvös zárján valaki fogná a kezét.
Meghalt a láng. "Ki van velem?" Rémült örömmel nézve szét
Most kit keres?... "Anyuka, jöjj már!" Hívják, hívják a gyermekek.

És ő a nyugtalan sötétben félő léptével odamegy,
Öleli őket s oly erős... Lefekszik s mondja a mesét.
Néha pihen s mind csöndesek. Miért olyan nehéz a lég?
Oly fáradt - álmosak ma este... A gyerekek oly drága - jók...

Megigazítja még a párnát, a földrecsúszott takarót,
Megcsókolják még sokszor egymást, aztán kiáltják hangosan,
Mert kell, hogy hallja ezt a szót, érezze, bármily messze van,
Hogy: "apuka, jó éjszakát!"... Ezt nem felejtik el soha.

...Aztán anyjuk karján alusznak. Sötét és csöndes a szoba...
 
 
0 komment , kategória:  Kosáryné Réz Lola  
Seres László: Az adott szó
  2014-05-31 09:32:20, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Seres László  
Wendler Mária: Hasonlatok - veled… és nélküled
  2014-05-31 09:31:30, szombat
 
  Wendler Mária:

Hasonlatok - veled... és nélküled


Veled a reggel:
Mint végtelenbe nyúló, napfényes láthatár;
Mint vonzó víztükör, ha túlperzsel a nyár.

Veled a nappal:
Mint termékeny búzaföld, szemgyönyörködtető;
Mint hódító alpinista számára hegytető.

Veled a séta:
Mint gyermeknek a sokféleségre rácsodálkozás;
Mint kihunyt parázsból újra feltörő lángolás.

Veled a beszélgetés:
Mint régésznek a múltban megálmodott lelet;
Mint kiéhezett madárnak, ha újra lel szemet.

Veled a zene:
Mint lágy hullámú tengeren hajókirándulás;
Mint elvakult pecásnak rég áhított kapás.

Veled a csend:
Mint remetének vállalt magába-mélyedése;
Mint kifáradt harcosnak a simogató béke.

Veled az este:
Mint barangolás egy sejtelmes rengetegben;
Mint titokzatos terem, hol itt-ott függöny lebben.

Ölelkezés veled:
Mint éhes hajótöröttnek, ha kánaánra lel;
Mint vakhitű embernek a feltűnt égi jel.

Pihenni veled:
Mint munkában elgyötörtnek az ágyba ájulás;
Mint menthetlen betegnek a nem várt gyógyulás.

Veled az Élet:
Mint játékosnak esély, s megnyert játszmák sora;
Mint magányba zárt árvának az édes-mostoha.

Nélküled a jelen:
Mint kietlen tájon kúszó, fél-lábavesztett
torzó salak-szoborként tűrni súlyos keresztet...
 
 
0 komment , kategória:  Wendler Mária  
Tóth Kálmán: A mi örökké tart
  2014-05-31 09:27:04, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Tóth Kálmán /1831-81/  
Tóth János: Elindulni
  2014-05-31 09:15:54, szombat
 
  Tóth János:

Elindulni


Elindulni messzi földre
Múltam hónom alá csapva,
A jelennel mit sem törődve,
Hisz jön velem az Istenadta.

Elindulni vissza se nézve
Hársfám fölött ácsorgó napra,
Ki fénykönnyét ejti az égre,
S lecsordul fedetlen nyakamba.

Elindulni, a kedves tájat
Lelkembe belegyömöszölve,
Ha majd a honvágy fájón rángat,
Kicsomagoljam nyöszörögve.

Elindulni, hagyni a viszályt,
Átgázolni szakadt zászlókon,
Szánva a kolduló kiskirályt,
,,Becsület nélkül ül, dolláron."

Elindulni Magyarországról,
S hol az út idegenbe fordul,
Megállni, s várni a magasból,
Hogy biztató harangszó kondul.

Elindulni, hagyni hazámat?
Apám sírját, visszhangzó szavát?
A hajnalt, kinek könnye harmat,
Mikor siratja az éjszakát?

Elindulni, egyképpen tudok
Felöltve mozdulatlanságot,
Kísérnek lebegő angyalok,
Csak így hagyom, a Magyarságot!

Ha indulsz, szabadság ejt rabul
Otthonod lesz, de hazád soha,
Élni nem tudsz, csak is magyarul,
Árpádi vérnek, Kárpát a hona!
 
 
0 komment , kategória:  Tóth János/janus/  
Tóth Juli: Tavaszi dal
  2014-05-31 09:14:06, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Tóth Juli  
Standovár Ágota: Játsszunk kísértetet!
  2014-05-31 09:07:19, szombat
 
  Standovár Ágota:

Játsszunk kísértetet!


Játsszuk el most azt,
hogy messze vitt a vonat,
dobhártyámon hegként
itt hagyta hangodat.

Nincsen rólad fénykép,
pattan fel a szemem,
minek is kéne, hisz
szembe te jössz velem.

Belépek egy házba.
Ugyanaz az illat,
gyorsul a ritmus már,
magamba úgy hívlak.

És nyelvemen az ízek,
csak téged idéznek.
Ebben a játékban
melyikünk kísértet?
 
 
0 komment , kategória:  Standovár Ágota  
Tass Marianne: Önarckép
  2014-05-31 09:04:44, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Tass Marianne  
Kosáryné Réz Lola: Éjszaka VI.
  2014-05-30 17:58:19, péntek
 
  Kosáryné Réz Lola:

Éjszaka
VI.


...Ott áll az új ház, Büszke gőgös. Padlóján csillag kőbe verve.
De pókhálós a mennyezet. S a liftcsengő mindegyre szól
Mintha síró gyermek, sietne a folyosókon valahol
A házmesternétől remegve, mert ő egy mérges, vén boszorka.

Elöl, a lármás út felett erkélykalitkák cifra sorja.
Az első lépcsőn száll fel egyre s bólintva oszlik arra-erre
Gyémántos vendégek csoportja. Ám hátul a nyomor siet be
És rálehel a bűzös udvar mindegyik füstös ablakára...

...Piacra megy, utánanéznek. Óh, még elég jó a ruhája,
Még nem lett ráncos, görbehátú. Cipője sarka sem törött le.
Ha sorba áll a lisztre várva, a rendőr meg-megáll előtte,
Rámosolyog és sohse bántja. Ám gyűlöli a többi őt.

Ki rongyosabb, soványabb, rútabb, az rákiált a pult előtt:
"Ez a nagysága jól evett már, most koplaljon csak keveset!"
De a boltos meglátja őt, titkon feléje integet
S szól: "Azt a fáradt szőke asszonyt ugyan engedjék már ide!"

Morog a többi. Hadd morogjon. Neki oly hálás a szíve.
Hazasiethet már kenyérrel. Az utcán kérdik: nem nehéz-e?
Mástól nem kérdi senkise. Óh, hol van már az útja vége!
A kapu nyíljon csak hamar és fellélegzik a homályban.

És nyitja már a konyhaajtót s a gyermekekhez jön vidáman,
Kik várják a dohos szobában civódva, síránkozva, tétlen.
"Édeskék, annyi szépet láttam! Gyertek csak, mindjárt elmesélem!"
És már nevetnek is szegénykék és csókot kérnek s jók nagyon.

S míg anyjuk az ebédet főzi, ülnek a konyhai padon.
Terjeng a gőz... Nem tart sokáig. Az étel: egy tál főzelék.
Óh, mindig új a fájdalom, ha tányérokra osztja szét
S nézik némán a gyermekek s nem adhat nékik semmi mást...

...Mégis. Mikor kicsomagolt, egy zacskó mazsolát talált
Mosolygott s könnyezett az asszony, aztán eltette csöndesen.
"Ha nem lesz egyszer vacsoránk és sírnak, majd előveszem"
És tartogatta így a régi kamra kicsiny kincsét sokáig.

Ám sírnak mind a gyermekek, a konyhán gyönge gáz világít,
És mos az asszony. Óh, mit adjon? "Aki engem nagyon szeret
És aki jó lesz vacsoráig, az kap egy darab kenyeret,
Hozzá még öt szem mazsolát s lefekvéskor egy szép mesét!"

S mind csöndes, mind jó, mind örül már. A konyhát kell súrolni még
Aztán bemennek a szobába és vetve áll ott már az ágy
És most megkapják a mesét és megkapják a mazsolát.
És anyjuk karjára feküsznek és összebújnak boldogan.

A lámpa már eloltva izzik és lassan hűl... Óh, most sokan
Bálba robognak fényes autón... Milyen sötét van odakint!
"Vajjon apuka merre van? Bár nálunk lenne már megint...
Meséljünk róla szép mesét! Már kezdem is. Figyeljetek."

"Hát egyszer újra lent az utcán szomorún járok veletek.
Egyszer csak jön egy szép nagy autó. Felénk siet. Csakúgy repül.
Kié lehet? Hová mehet? Vajon ki az, ki benne ül?
Hát csak megáll a ház előtt s apuka ül a nagy ülésen!

Ő int nekünk és mind beszállunk s az autó fut velünk, míg délben
Egy vendéglőnél majd megállunk s a frakkos pincér úr siet,
Kérdi: mit parancsolnak, kérem? - "Nekem paradicsomlevest!"
Az egyik gyermek kérve mondja s izgatottan felül az ágyban.

"Nekem paradicsomlevest!" - És most már sorban mind a hárman
Beszélnek boldog izgalommal: "anyuska, csirkehúst is ennék".
"De nagyon sok legyen a tálban!" "És hozzá kompótot. Cseresznyét."
"És öt jó nagy fekete labdát, habosat, megeszem utána!"

"Mondd hát, hogy pincér hozza kérem!" Anyjuk aggódva intne rája:
"Elég lesz három." "Óh, dehogy lesz! Anyuka, igazán, ötöt!"
S már éhes ember drága álma terít asztalt szemük előtt
S a gyerekek a párnán ülnek és boldog szívvel esznek: "ham-ham!"

De elfáradnak. Jóllaktak már. S az asszony most folytatja halkan:
"Apuka már fizet sietve és aztán indulunk tovább.
És így gondolkozunk magunkban: falukon, országúton át,
Hová megyünk ily messzire? Mit gondoltok? Hazamegyünk!"

"Haza!" A három gyermek ujjong. "Jaj, milyen jó lesz minekünk!"
Anyjuk nem mer mozdulni, sóhajt. Könnyes feje alatt a párna.
"A város tornya messze tünt s a patakon túl látjuk már a
Hosszú sor magas jegenyét..., a gép fut, mintha szállana..."

"Már itt a ház. Lassan megállunk. Hál' Isten, megjöttünk haza.
Már este lesz, az udvar csöndes és Fáni hozza a tejet."
Oly halk az asszony lágy szava: "Igyatok gyorsan, gyerekek,
Mert vetve már ottbent az ágy, a fehérfüggönyös, a régi..."

"...És akkor este azután apuka fog nekünk mesélni..."
S elhallgat, halk sírással küzdve a zúgó, nyugtalan sötétben.
"És aztán?"... Mind a három kérdi. "Majd holnap este elmesélem
Most már késő van s mind alusznak a gyermekek, a drága-jók!"

Megigazítja még a párnát, a földrecsúszott takarót,
Megcsókolják még sokszor egymást, aztán kiáltják hangosan
Mert kell, hogy hallja ezt a szót, érezze, bármily messze van,
Hogy: "apuka, jó éjszakát!" Ezt nem felejtik el soha.

Aztán anyjuk karján alusznak. Sötét és csöndes a szoba.
 
 
0 komment , kategória:  Kosáryné Réz Lola  
Lator László: Se irgalom, se akarat
  2014-05-30 17:44:31, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Lator László  
     1/24 oldal   Bejegyzések száma: 234 
2014.04 2014. Május 2014.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 234 db bejegyzés
e év: 2808 db bejegyzés
Összes: 29754 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4115
  • e Hét: 4115
  • e Hónap: 96912
  • e Év: 1870611
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.