Regisztráció  Belépés
memi59.blog.xfree.hu
A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja, és nem juttatja koldusbotra azt, aki adja. Szeretem a jó idézeteket, melyek elgondolkodtatnak, néha irányt mutat... Molnar Emma
1959.03.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 148 
Ha döntesz, dönts.
  2014-07-31 18:14:22, csütörtök
 
 



Ha döntesz, dönts. Erősnek kell lenned, ki kell bírnod. Még egy lépés, meg még egy. Menni fog. Csináld végig. Magadért, a boldogságodért, a jövődért. Mert az, ami rád vár, a fájdalomnál már csak jobb lehet.
Oravecz Nóra
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Dsida Jenő -Július
  2014-07-31 18:14:06, csütörtök
 
 



Dsida Jenő -Július

Itt künn járok a földeken,
kedves.
A kalászok megbókolnak előttem:
olyan hatalmas vagyok, olyan
bronzarany félisten, mikor rádgondolok.
Egyébként pedig költő, sétáló ember,
akire fény hull és sárgaméz-mosolygás.
Tehénkék.
Pásztorok.
Nyári máglya. Búzamező.
Csöndesen feléd sóhajtom a búzavirágok kék szerelmét.
Harsányan feléd kiáltom a lobogó pipacsok vörös
nászindulóját!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nagy László - ÉJFÉLKOR
  2014-07-31 18:13:00, csütörtök
 
 



NAGY LÁSZLÓ -ÉJFÉLKOR

Kút lánca csördült,
húztam a vödröt,
beton-öböl zengett,
káva nyöszörgött.

Leánytól jöttem,
csupa csók voltam,
síma víztükörre
inni hajoltam.

Ajkam a vízen
pirosan feltűnt,
tüzesített sarló,
sustorgott, elhűlt.

Égen vak angyal
botolva lépett,
ellökte a holdat,
koromsötét lett.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Jókai Anna -Az utolsó mű
  2014-07-31 18:12:01, csütörtök
 
 



Jókai Anna -Az utolsó mű

Az író nagy gondban volt. Megunta az egészet: betűket írni fehér papírra, történeteket kiagyalni, neveket keresni, begyömöszölni a hömpölygő anyagot holmi feszes szerkezetbe. Tulajdonképpen már csak a tőmondatot szerette, vagy már azt se. Egzakt közlések után áhítozott; egzakt közlések után, melyek erőszakos személyiségétől függetlenek. De tudta: az egzakt közlés az irodalom fő ellensége, a halál maga. Hiszen éppen az egyéni világkép e működés lényege - noha ez az egyéni világkép sokszor egyéni tévedést, egyéni zsákutcát jelent csupán.
Írónkban megkopott a különvélemény mámora, a vélt igazság szentsége fölborzolódott, átminősült: bölcs megértés lett belőle, a bátor ítélkezés hiánya. No meg az idő is eljárt, sejtjei belefáradtak a folytonos újjászerveződésbe, testében a biológiai rend - mint a molyos bunda varrata - hol itt, hol ott feslett fel, szinte szégyellt már panaszaival orvoshoz járni, attól félt, hogy egy szép napon az orvos megcsóválja a fejét, két ujja közé szorítja az egyre laposodó mellkast, s a szakértő megfellebbezhetetlenségével így szól (hangjában a kötelező sajnálkozással):
- Ezt már nem érdemes... Dobja el. Dobja el, ha mondom.
Végül is elég öreg, s eleget hagyhat hátra. Mindent megélt, földolgozott már. Azért egy utolsó írás kellene. Végrendelet helyett. Valami csúcsnovella. Súlyos pont a panaszos, dallamos mondat végére. Kupolaféle az építmény tetején, visszavonhatatlan jelzés, hogy minden elkészült. Kívül-belül minden.
- Segíts - mondta asszonyának, aki tíz éve már anyja volt csak, szerencsés alkat: valódi mártír, a mártíromság tudata nélkül. Befogadta a sok keserűséget, földuzzadt tőle, kövér hasát büszkén, méltósággal hordta, mint egy különös, szellemi megtermékenyítés kései gyümölcsét.
- Segíts - mondta neki az író. Nagyon szép ősz volt. Lépegettek a budai fák közt, gyenge, tavaszhoz illő szél támadt s az avarban halk ropogás-kopogás, mintha kicsi állat menekülne valahonnan valamerre.
Az asszony gondolkodott. Tartós maszkot keresett, ami mögé ezt a védtelent elbújtassa. Erős maszkot, amelyik szorosan tapad a bőrre.
- Légy elégedett - mondta hittel, s két V alakra tárt ujjával mosolyba csípte a férfi ajkát. A mosoly illedelmesen rögződött, de mögüle még ijesztőbben kitetszett a tekintet kétségbeesése, az árulkodó szemkivágás az alkalmi papírmasén.
- Elégedett vagyok - felelte az író, és bólogatott. Válla meg-megrándult, ide-oda pásztázott pillantása. Mint a gondos mesterember, aki dolga végeztével széthagyott szerszámait keresi: mehetnékje volt már, az új címet is tudta, csak az utak között kereste még a legtisztábbat, legtökéletesebbet.
Az asszony hallgatott. Lépegettek, figyelték a közelítő zajokat, vártak valami üzenetet. De csak a nappal távozott, s emelkedett a köd, mint a mérges gáz, fenyegetően, egyre följebb.
Az író mindössze meghűlt, tüdőgyulladással ágynak esett.
- Veszélyes - mondta az orvos. - Leromlott szervezet.
Az asszony sírt, már félig eltemette.
- Tüdőgyulladás? - az író két lázroham közt eltűnődött, aztán határozott. Összeszorította a fogát, és meggyógyult.
- Jobban fogok vigyázni - mondta asszonyának. Az asszony azt hitte, örömhírt hall, a férfi nem ábrándította ki, odavetette ajándékul a számára már használhatatlan, elrongyolt reményt.
Amikor új égőt csavart a csillárba, s véletlenül feljebb lépett a létrán - a már nem létező fokra -, leesett, és alaposan megütötte magát. Megtiltotta, hogy orvost hívjanak, s borogatással, tornával talpra állt három hét alatt.
- Az életösztönöd ment meg - mondta boldogan az asszony. - Mégiscsak fontos ez a hatalmas életösztön!
Az író ráhagyta. Óvatosabb lett sokkal. Kiparancsolta a konyhából a borsot és az erős paprikát. Gyomor- és bélkomplikáció...? Gusztustalan.
Egy történetre gondolt szüntelen, egy harminc-negyven év előtti történetre (talán regényrészlet vagy álom): száraz, öreg férfi fekszik a hordágyon, oldalt fordul, kezét finoman a szája elé emeli, köhint egyet, s ez a köhintés kisegíti a lelket. Természetesen így is fenséges. A szívhalál is az, bár gyakorisága kissé csökkenti értékét.
Utoljára kamaszkorában képzelődött ilyenformán: csakhogy akkor a halál mikéntje, a forma nem érdekelte még, csak a túlélők zokogása, a gyászos párbeszédek, a bűnbánó környezet vezeklése. Azóta fölfedezte: saját halálunk nem eszköze semmiféle bosszúnak; legfeljebb zavart kelt, sajnálkozást, némi tétova riadalmat. Csak a mód, a mód emeli legendává a banálisan szükségszerűt.
Az író türelmetlenkedett. Testi ereje fogyott, reggelenként nehezen ébredt: mintha lassan csuknának egy ajtót, és a rés - ahol visszatérhet - egyre keskenyedne. Fulladozva préselte át magát.
- Nem lesz ennek jó vége - sírt az asszony.
- Igen, igen. A jó vég - mormolta írónk. Ajándékozni kezdett: pénzt, szobrot, néhány képet, apró tárgyakat. Kéziratot, levelet. Nyájasabb lett mindenkihez. Mintha meg akarna vesztegetni valakit, mintha ki akarna érdemelni egy végső kegyet, holmi díszkötést a posztumusz gyűjteménynek.
Az ihlet ragyogására még emlékezett. A nagy sötétség órái, a hideg világ után, a viaszba fagyott, üveg alá csukott lények között ahogy hirtelen föllobban a szín, átmelegszik a tér, törik az üveg, a teremtmény ébred és kilép... A többi aztán végrehajtás. Precíz szolgamunka.
Még egy nagy ihlet! Csak egy utolsó mámor. S nem lesz különbség: a közvetítő és a közvetített összeforr. Következik a tökéletes megvalósítás, segédanyag, toll és papír nélkül.
- Türelem - biztatta az asszony.
- Türelem! - felelte párhuzamosan, s mosolygott azon a szavak mestere, hogy a szó önmagában milyen félrevezető.
- Nézz a lábad alá - oktatta az unokája, s gyengéden megrázta a könyökét. - Elcsúszol, és kész a baj...
Fontolóra vette. Nyaktörés? Ez gyenge. Szenilis nyugdíjasoknak való, akik botjukat rázzák, és lyukas szatyorba hulladékot gyűjtenek.
Írónk gőgös volt. Kivételt a kivételesnek! Kényszert, ami választásnak látszik mégis.
- Figyelj mindenre - mondta társának, s az hozta a teát, altatót, csillapítót, elektromos takarót, örökös, ok nélküli bűntudattal.
Nem volt szíve beavatni. Hiszen észre sem vette ez az asszony, boldog-szegényke, hogy hármasban aludtak mindig. És az a harmadik ölelt legfájóbban, legédesebben.
Aztán egy nap valahogy nem is gondolt az ügyre. Nem fájt semmije, agya is frissen működött, nézte a járdát, érdekes, mintha sose látta volna. Szinte húsz évet fiatalodott. Józan hétköznap volt, majdnem nyár. Ott sétált mellette tisztelőinek egyike: élénk, középkorú példány, a lázadáson túl, de még innen a csüggedésen, a legalkalmasabb tanú; mértéktartó, előadásában stílusos és csak egy parányit tébolyult éppen.
- El kéne innen menni - mondta az írónak, hangosan az utcai csikorgásban, kövek közt botladozva. A kipufogó benzingőzöktől mindketten fulladoztak. - Szabad térségbe... ahol tiszta a levegő. Ahol még van egészséges növényvilág...
Az író felszólításnak vélte. Történjen végre határozat. Megállt. S egy percre megállt vele minden. Mint a Csipkerózsika-mesében, égen és földön abbamaradt a mozgás, beragadt minden elkezdett mozdulat. Mérgezett szúrás. Csönd lett, elemeire bomlott a fény. Aztán - megváltó csók - újra lódult a kép, felbőgött a lárma.
Egy hároméves gyerek hirtelen elengedte az anyja kezét, játékosan az út közepére futott. Az autóbusz sikítva fékezett - írónk érezte még ínyén a súrlódó magas hang vasízű váladékát, s fölismerte a kínált kegyet.
A gyereket - másodperc töredéke alatt - visszalökte az útra. A szokatlan lendülettől megpördült saját tengelye körül, a sál, mint a múmiapólya, nyakára csavarodott; aztán, akár koncentráció után az artista, elszánta magát, s csak arcát védve becsúszott az ágaskodó kerék alá.
Országszerte megfújták a harsonákat. Gyönyörű szövegek méltatták.
,,Alkotóereje csúcsán ragadta el a halál."
,,Távozhatott-e méltóbban? Nem csak képletesen, a valóságban is életét adta a jövőért..."
,,Legyen példa testre szabott halála!"
Nyilatkozott méltóságosra kábított felesége. Elmondta, mindig ilyen volt ez a tüneményes ember: önzetlen, melegszívű, indulataiban is nemes. A megmentett gyermek csuklott és hallgatott, meg akarta enni a mikrofont, az anya pedig hálálkodott, a nagy halottat tegezve szólongatta.
Túl émelyítő korona. Túl díszes ez a befejezés, túl kerek, már-már bóvli.
De írónk tudott szerkeszteni.
A szemtanú kissé bambán, titokzatos mosollyal hagyta, hogy faggassák. Mintha megrendülése okozná, sűrűn pislogott.
- Kétségkívül.
- Ez igen.
- Szörnyűségében is fenséges.
A temetés után azonban rumot öntött a sörbe, s válogatott barátok körében, gyötrődve-kínlódva, önmagával is tusakodva, csak kimondta:
- Az a gyerek. Abban a kockás, pomponos sapkában. Nem tudom. De mintha már előbb félreugrott volna... Tulajdonképpen - egészen halkan suttogott -... nem volt kit megmentenie.
Kiitták poharukat, szent borzongással.
Ezzel a furcsa csavarral ért véget a történet. Mint a remekmű: zavart keltően és szabadon.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hisz bárhova mész, én is arra lépek,
  2014-07-31 18:10:55, csütörtök
 
 


Hisz bárhova mész, én is arra lépek,
hogy lássalak, csak ennyit akarok.
Te azt kérdezed, szeretlek-e téged,
én azt felelem, veled maradok.

Darvas Iván
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Babits Mihály - Sok súlyos álom
  2014-07-31 18:10:15, csütörtök
 
 



Babits Mihály - Sok súlyos álom

Sok súlyos álom háborít gyakorta
amilyen álma senkinek se volt
és lelkem mint az óriás retorta
amelyben egykor Isten főztje forrt

midőn a világ tésztáját sodorta
remekké gyúrva a sötét gomolyt
hogy bár nem édes, ékes lett e torta
s diszíti fellül a nap és a hold.

Igy lelkem új világok vegyedénye
de zárt edény és szája, csőre nincs;
az én szobámnak nem nyílik redőnye

az én kincsem elásott, néma kincs
az én álmom felejtett, régi álom:
saját szivemnek kulcsát nem találom.

1903-1905 [?]
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Czeslaw Milosz-Ars Poetica??
  2014-07-31 18:09:41, csütörtök
 
 



CZESŁAW MIŁOSZ-ARS POETICA?

Mindig tágas, laza formákra vágytam,
ne legyen túl költészet, se túl próza,
a megértést szolgálja, senkit se téve ki,
se szerzőt, se olvasót, fennköltebb gyötrelemnek.

A költészet mélyén ott a szégyen:
fakad valami belőlünk, s nem tudtuk, hogy bennünk honol,
pislogunk, mintha tigris ugrott volna ki jobbkezünkből
s megállna fényben, farkával csapkodva oldalát.

Joggal mondják ezért, hogy a verset démon diktálja,
túlzás, hogy égi angyal.
Bajos megérteni, honnét a költők gőgje,
ha szégyellik, hogy démonuk kilátszik.

Melyik észlény óhajtana lakóhelyévé válni démonoknak,
kik benne otthonosan mozognak, ezerféle nyelvet beszélnek,
s az sem elég, hogy száját s kezét ellopják,
maguk kedvére akarják alakítani végzetét.

Mivel korunkban a betegeset értékelik,
valaki azt hiheti, tréfálok csupán,
kitaláltam mégegy módot,
hogy a művészeten ironizáljak.

Hajdan a bölcs könyveket szerették,
ezek segítettek elviselni a kínt, a kudarcot.
Merőben más, mint belémerülni
a bolondházból származó megannyi műalkotásba.

De a világ más, mint amilyennek mutatkozik,
és mink is mások vagyunk, mint lázálmainkban.
Az emberek megőrzik hallgatag tisztességüket,
rokonság-szomszédság megbecsülését.

A költészet haszna, hogy eszünkbe hozza,
míly nehéz megmaradnunk ugyanazon személynek,
mert házunk nyitva, nincs kulcs,
láthatatlan vendégek járnak be-ki.

Amit itt dadogok, nem költészet.
Verset írni csak ritkán s kelletlen szabad,
elbírhatatlan kényszer alatt, abban a reményben,
hogy jó és nem rossz szellemek eszközei vagyunk.

(Weöres Sándor fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy jó tanács
  2014-07-31 16:34:02, csütörtök
 
 



MINDEN REGGEL ELKÉSZÍTENDŐ:

2 dl türelem
1 csésze jóság
4 kanál jóakarat
1 csipet reménység
1 adag hit !
Tégy hozzá :
2 maroknyi toleranciát
1 adag okosságot
néhány szál szimpátiát
1 maroknyi alázatosságot
1 adag jókedvet !
Hintsd meg sok jóindulattal,
hagyd összeérni és lesz
EGY JÓ NAPOD!
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Kiss Dénes- A “TITOKZATOS” MAGYAR NYELV TÖRVÉNYE
  2014-07-31 16:33:07, csütörtök
 
 



Kiss Dénes- A “TITOKZATOS" MAGYAR NYELV TÖRVÉNYEI ÉS JÁTÉKAI

Aligha véletlen , hogy azt mondták vagy írták a magyar nyelvről: olyan, mintha a Marsról hozták volna. Amikor a magyarok beszélgetnek, mintha szórakoznának. Ugyanis a szóragozó lehet szórakozó is, a szórakozás pedig szóragozás. Nem csupán játék ez, hanem a magyar nyelv törvénye. Mert a magyar nyelv lényeges tulajdonságait tekintve
ELTÉR A VILÁG LEGTÖBB NYELVÉTŐL!
Aki magyarul gondolkodik, sajátos rendszerben és eredeti logika szerint működő nyelvvel képes erre. A világon mintegy 3000-3500 nyelvet tartanak nyilván, a nyelvjárásokkal együtt. Illetőleg, pontosabb, ha azt mondjuk: ilyen számura becsülik a valaha volt és a mostani nyelvek összességét. Ha ez a szám éppen háromezer, akkor a magyar nyelv, alapvető rendszerét, legfontosabb tulajdonságait tekintve eltér a világ kétezerkilencszáz-kilencvenkilenc nyelvétől! Kissé egyszerűsített jelzés ez - arányosítás - a magyar nyelv “marsi" származásával kapcsolatban.
Melyek azok a tulajdonságok, amelyek a magyar nyelvet elkülönítik - kisebb-nagyobb mértékben, általában jelentősen! - a világ legtöbb nyelvétől?
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hidd hogy ...
  2014-07-31 16:32:42, csütörtök
 
 



egyszer minden álom valóra fog majd válni...
Hidd, hogy van örök boldogság mi Ránk fog találni..
Hidd, hogy létezik örök Szerelem.. mi soha nem múlik el
Hidd, hogy érted dobban egy szív Tiszta Szerelemmel..

Hidd, hogy van egy kéz.. mely majd örökre átkarol..
Hidd, hogy van egy érzelem.. mi egymáshoz láncol
Hidd, hogy van egy szempár, mi csak miattad tud ragyogni
Hidd hogy van valaki ki mindig tárt karokkal fog fogadni

Hidd, hogy van egy hely.. hol megnyugszik a lelkünk
Hidd, hogy van csók... melytől hevesen ver a szívünk
Hidd, hogy van vágy.. melybe beleremeg az egész testünk
Hidd, hogy létezik minden.. hiszen itt él bennünk

Hidd, hogy van út.. mely egy közös célhoz vezet
Hidd, hogy van valaki.. ki mindent megtenne érted
Hidd, hogy van hited.. hidd hogy érted élek
Hinned kell örökké bennünk.. mert nélküled félek

Hidd, hogy minden valóság... megkaptuk mit akartunk
Hidd, hogy beteljesült egy álom, mikor egybeforrt az ajkunk
Hidd, hogy van valami... miért érdemes felébredni minden reggel
Hidd, hogy ez a Szerelem.. s hidd hogy nem kell ellenszer

Hidd, hogy együtt kibírunk mindent.. semmi nincs veszve
Hinned kell.. amit átélsz.. hiszen egymásnak vagyunk teremtve
Hinned kell.. hogy én is higgyek.. nem állhat közénk semmi
Higgy! Hiszen vagy egy szív.. mely a síron túl is fog Szeretni
(Idézetek Mindennapra)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 148 
2014.06 2014. Július 2014.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 148 db bejegyzés
e év: 1618 db bejegyzés
Összes: 7572 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 356
  • e Hét: 356
  • e Hónap: 31679
  • e Év: 589334
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.