Regisztráció  Belépés
pommerevi54.blog.xfree.hu
"Nem kívánom senkitől,hogy csodás dolgokat tegyen. De joggal elvárom mindenkitől,hogy ember legyen." (Ady Endre) Pommerné Éva
1954.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Bíró Icustól kaptam
  2014-07-31 22:56:38, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Képek :B/H barátaimtól kaptam  
P.Évikétől
  2014-07-26 21:44:33, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Képek :B/H barátaimtól kaptam  
P.Évikétől
  2014-07-26 21:42:24, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Képek :B/H barátaimtól kaptam  
Juhászné Manyikától kaptam
  2014-07-26 21:36:59, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Képek :B/H barátaimtól kaptam  
Molnár Incikétől kaptam
  2014-07-26 21:34:52, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Képek :B/H barátaimtól kaptam  
Helgától kaptam
  2014-07-26 21:32:42, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Képek :B/H barátaimtól kaptam  
P.Évikétől
  2014-07-26 21:29:58, szombat
 
 


Köszönet
Köszönöm Nektek kik ismertek, hogy rám is figyeltek.
Hogy a lelketekből egy darabot ide tettetek.
Szebb tőle a napom, és jobb a lelkemnek.
Hogy ti mind körülvesztek engemet.
Mondhatnak bármit, milyen az élet,
hogy az emberek mily érzéketlenek.
Míg ennyi ember szívében van fény.
Addig sosem hal meg a remény.
 
 
0 komment , kategória:  Képek :B/H barátaimtól kaptam  
Egy indiai legenda
  2014-07-04 18:11:54, péntek
 
  Paulo Coelho : Egy indiai legenda

Egy indiai legenda szerint
egy férfi minden nap a falu szélére járt vízért egy új és egy régi edénnyel.
Az öreg edény már meg volt repedve,
csorgott a víz belőle és a hazafelé úton a fele kifolyt.
2 éven keresztül minden nap ugyanazt az utat tette meg a férfi.

Az új edény büszke volt a teljesítményére
és tudatában volt annak,
hogy teljes mértékben megfelelt arra,
amire készítették.

Míg az öreg edény majd meghalt szégyenében,
hogy a feladatát nem tudta tökéletesen ellátni még akkor is ha tudta,
hogy a repedések a hosszú évek hűséges munkájának a következményei voltak.
Úgy szégyellte magát,
hogy egy nap amint a kútnál pihentek így szólt a férfihoz:

- Sajnálom,
hogy minden alkalommal csak félig telt edénnyel érsz haza így csak félig tudom a szomjadat oltani.

A férfi elmosolyodott és azt mondta:

- Nézz jól körül a hazafelé úton!

Így is tett az edény és látta,
hogy az ő oldalán az árok széle sokkal zöldebb volt.
Látod, hogy a te oldalad sokkal szebb - mondta a férfi.
Mindig is tudtam,
hogy repedések vannak rajtad és így kihasználtam ennek az előnyét.
Virágokat, salátát és más zöldséget ültettem és te minden alkalommal megöntözted őket.

Így rózsát szedhettem,
hogy a házunkat szebbé tegyük,
a gyerekeim salátát, káposztát, hagymát ehettek.

Ha te nem olyan lennél, amilyen vagy, akkor mindez nem lenne.

Mindannyian megöregszünk és mások lesznek az értékeink.

Hozzuk ki a legtöbbet ezekből az értékekből.
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos  
Közel sem vagyok tökéletes.
  2014-07-04 18:07:41, péntek
 
  Közel sem vagyok tökéletes. Hibáztam és hibázom. Adtam már sok mosolyt és könnyet is. Csalódtam és okoztam csalódást. Sokszor hittem annak akinek nem kellett volna.
Vártam amikor már nem kellett volna és kapkodtam mikor még várnom kellett volna!
Voltam már túl türelmes, de ijesztően türelmetlen is, néha önző vagy túl megalkuvó!
De mégis ember vagyok!
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó.
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel a lelked, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz. Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes.
/ Veronica A. Shoffstal
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos  
Az élet vonata.
  2014-07-04 18:03:59, péntek
 
  Az élet vonata.....
Élet olyan, mint egy vonatutazás:
Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel.
Sajnos a valóság más.
Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat.
Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra.
Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket.
Néhányan, azok közül akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást.
Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során.
Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon.
Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után...
Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket...
Lehetnek olyanok akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak.
Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon.
Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba.
De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt.
Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással... és visszafordulni soha sem lehet.
Tegyük tehát a lehető legjobbá utazásunkat.
Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait...
Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre.
Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.
Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról aki közvetlen mellettünk foglal helyet.
Úgy érzem vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból... Azt hiszem, igen.
Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas. A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem, látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik...
Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot
teljesebbé, értékesebbé tenni.
Barátaim, tegyünk úgy hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást.
Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban.

 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2014.06 2014. Július 2014.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 105 db bejegyzés
Összes: 2561 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 213
  • e Hét: 213
  • e Hónap: 4941
  • e Év: 103443
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.