Belépés
scorpionsrose.blog.xfree.hu
Ne a felületből ítélj! Próbálj a dolgok mögé látni! Várady Gaby
1968.11.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 36 
Hunyt szemmel
  2014-08-24 13:45:36, vasárnap
 
 


Babits Mihály versét elmondja Sztankay István



Hunyt szemmel Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2013-12-18 17:28:55
feltöltő: scorpionsrose
nézettség: 317
szavazatok: 1
kommentek: 0
kulcs: Babits Mihály, Hunyt szemmel, hangos vers, Sztankay, ,
kategória: kreatív
leírás: Babits Mihály - Hunyt szemmel
Elmondja: Sztankay István


URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!






 
 
0 komment , kategória:  ~~Hangosvers  
A háromlábú ember
  2014-08-23 18:28:15, szombat
 
 
Két nemi szerv, 3 láb és négy lábfej egyetlen férfi testében

A rendellenesség oka az elcsökönyösödött ikertestvér, mely még a sejtosztódási fázisban megrekedt a fejlődésben és elhalt.
A férfinek három lába, négy lábfeje, tizenhat lábujja, és két nemi szerve volt.
Mindegyik lába más hosszúságú volt, de az egyik láb lényegesen eltért a többitől.






Francesco Lentini 1889. május 18-án született a szicíliai Rosolini kisvárosában egy tizenkét gyermekes családba.
A férfit a szülei eldobták maguktól, ezért a nagynénjéhez került, ám ő sem nevelte sokáig és egy fogyatékos intézetbe adta. Lentini gyermekkorában zárkózott volt, későbbi nyilatkozatai során sokszor említette, hogy rendkívül utálta az extra testrészeket. Az intézetben azonban vak, néma és süket gyerekek tucatját ismerte meg, megbékélt önmagával és megnyílt mások előtt.














Kilencéves korában az Amerikai Egyesült Államokba került és csatlakozott a Ringling Brothers cirkuszi showhoz, ahol később önálló estet kapott The Great Lentini címmel.

Később remek focista vált belőle. A becenevét is a fociból kapta: Three-Legged Football Player, azaz Háromlábú focista.

30 éves korára amerikai állampolgárságot kapott, majd megházasodott. A házasságából 4 gyermeke született.






Lentini 1966. szeptember 22-én halt meg a floridai Jacksonville-ben 77 évesen, a mai napig ő a leghosszabb életet megélt háromlábú ember a világon.




 
 
0 komment , kategória:  ××-Furcsa betegségek  
DR. KENDE PÉTER: Az orvos szakértés
  2014-08-23 17:30:55, szombat
 
 

Komolyan gondolom, hogy szeretnék - amint ezt a mai ,,polgári"
szóhasználattal mondani illik - kiegyensúlyozottan írni. Fölkeresem hát az
úgynevezett másik oldal minél több képviselőjét is. Elsőként - már csak
az illem kedvéért is - dr. Sótonyi Pétert, a SOTE Igazságügyi Orvostani
Intézet igazgatóját.
A dr. Fülöp Tamás elleni, foglalkozás körében elkövetett gondatlan
veszélyeztetés büntetőtárgyaláson jár el szakértőként, s annak
szünetében csevegünk keveset. Akkor kérem meg, üljön le velem
beszélgetni, s ő kedvesen azt válaszolja: - Nagyon szívesen, állok
rendelkezésére! - megállapodunk az időpontban, s fölkeresem az Üllői úti
klinikán.
A parkoló felől megyek be az épületbe, a nyitott ajtón át, s a nyári
melegben gyomorfordító szag fogad a legelső teremben, ahová belépek -
Atyaisten, nem máshol vagyok, mint a boncteremben. Két fém boncasztal,
mellettük fehér köpenyes hölgyek, urak. A baloldalon férfi halott nyugszik
az asztalon, mint a citrom, olyan sárga az egész teste - már ahol rajta van
az eredeti bőr. Nem túl sok helyen, valószínűleg már jóval korábban
kezdtek dolgozni rajta. A fején például egyáltalán nincs már, hátrahajtották
rendesen, a koponyája fölső részét is lefűrészelték, kint az egész agya.
De a gyomrát, tüdejét, egyéb alkatrészeit is szépen kibontották, s nagy
kupacban állnak teste tetején, méghozzá akkora halomban, hogy földbe
gyökerezik a lábam: ez mind elfért ott belül? Közelebb lépve
megnyugszom: persze, a belek is ott vannak, kifejtve, attól olyan hatalmas
a domb. Inkább átfordulok a jobb oldalra: ott már csak a belső szervei
hevernek valakinek, aki már nincs jelen - a boncasztalon máj, tüdő, lép,
szív, azok közt válogatnak, de hál' istennek nem egészen úgy, mint tyúk a
kendermagban.
- Sótonyi professzor urat keresem - hebegem nem túlságosan bő
mellénnyel, valami egészen furcsa rekedt hangon.
- Máris mondom - mosolyog a fiatal boncmester, s kezében az
aktuális szívvel közelebb lép hozzám. Hirtelen hátrálok két lépést, úgy
hallgatom végig az útbaigazítást, s kétségkívül úgy indulok kifelé, mint aki
időnek utána érkezett, és nagyon aggódik, hogy el fog késni. - Itt fölmegy
a lépcsőn, aztán balra, a másik lépcsőn, és az első emeleten találja meg.
- Köszönöm szépen - rebegem elhaló hangon.
- Segíthetünk még valamit? - marad udvarias a szívet kissé
dobálgató boncmester.
- Ha lehet, inkább ne! - és menekülőre fogom a dolgot.
Mire fölérek a lépcsőn, a gyomrom is megnyugszik, már köszönni is
majdhogynem normálisan vagyok képes. A professzor hatvanas, elegáns
úr, kari dékánkánt is dolgozik az orvostudományi egyetemen, nagy
szaktekintély.
- Ön nemrég említette: az Európai Unióhoz csatlakozás önmagában
is fölvet néhány újragondolandó, mi több, újraszabályozandó kérdést, mint
például az Egészségügyi Tudományos Tanács szerepköre.
- Az Európai Unió tagországaiban is működött és működik a mi ETT
IB-nkhez hasonló szervezet. Az azonban kétségtelen tény, bizonyos
változások vannak kialakulóban a szakértés és a felülvéleményezés
rendszerében, elsősorban az alapelvek egységesítése érdekében.
Magyarországnak a majdani csatlakozás esetén ezeket figyelembe kell
vennie. Az ETT IB elődje az 1890-ben alakult Igazságügyi Orvosi Tanács
volt. Működését vannak, akik azért vitatják, mert a testület nem idézhető
meg, ezért ,,arc nélküli" szervezetnek tartják. Azt azonban szükséges
hangsúlyozni, hogy az ETT IB véleménye a bizonyítás egyik eszköze,
amit a bíróság szabadon mérlegelhet, az tehát nem szentírás.
- Az igazságügyi orvos szakértők az egészségügyhöz tartoznak, és
mint ilyenek, eleve vádolhatók bizonyos elfogultsággal!
- Vannak, akik azon a véleményen vannak, hogy igen, és ezért
például a svéd gyakorlatot tartják követendőnek. Magyarországon az
igazságügyi orvos szakértők három főhatósághoz tartoznak (Belügy-,
Igazságügy és Oktatási Minisztérium). az ETT IB-t közvetlenül az
egészségügyi miniszter felügyeli. Működését a 13/1994. (IX. 13.) NMrendelet
és az azt módosító 18/1999. (VI. 16.) EüM-rendelet szabályozza.
Kétségtelen, vannak országok - mint Ausztria, a skandinávok -, ahol a
törekvések abba az irányba mutatnak, hogy a szakértők, úgymond,
függetlenek legyenek. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az
orvostársadalomtól és az egészségügy belső érdekviszonyaitól
függetlenek.
- Ön, aki ma Magyarországon, úgymond, főszakértő a
műhibaügyekben, igaznak tartja azt a vélekedést, hogy az igazságügyi
orvos-szakértés meglehetősen orvos-párti?
- A kérdésfelvetés jogos és érdekes. Az orvosok valószínűleg azt
mondják: a szakértés gyakorlata túlságosan betegpárti. A betegek és az
ügyvédek pedig azt: erőteljesen orvos-párti. Alapvető kérdés, hogy egy
egy ügy kapcsán az orvos polgári jogi vagy büntetőjogi felelőssége merülne
fel. Az kétségtelen: ha a beteget jogellenes kár éri, akkor azt kárpótolni
kell. Az orvos szakértő felelőssége tehát rendkívül nagy. Az orvosszakértés
vonatkozásában az elmúlt években számos változás történt.
Lehetőség van úgynevezett magánszakértői vélemény beszerzésére, az
intézményeket az ügyvédek vagy a betegek fölkérhetik szakértői
vélemény adására, a szakértőknek van szakértői kamarájuk. Tehát az
orvos szakértői vélemények számos ponton kerülhetnek a viták és a
megmérettetés kereszttüzébe. Megalapozott szakértői vélemény
előterjesztése tehát minden szakértőnek nemcsak célja, hanem tőle
elvárható magatartása is, véleményéért felelősséggel tartozik.
- Miben áll ez a felelősség?
- Elveszítheti a szakmai hitelét, tekintélyét - úgy a szakma, mint a
bíróság előtt.
- Attól tartok, csak az veszíti el az úgymond szakmai hitelét, aki a
betegnek ad igazat, és nem az orvosnak! Valamint ennél azért el tudnék
képzelni erősebb felelősséget is!
- Nem kevés ez, higgye el! Szeretném megjegyezni, hogy az ETT IB
és az Orvos szakértői Szakmai Kollégium, valamint az Országos
Igazságügyi Orvostani Intézet elméletileg foglalkozik az úgynevezett
szakértői műhiba kérdésével, a szakértői felelősséggel és azokkal az
esetekkel, amikor a szakértőnek az igazságügyi szakértői névjegyzékből
történő törlését indokolt lenne javasolni. A kérdésnek van egy másik
oldala is, hiszen a műhibaügyek különleges szakmai felkészültséget
igényelnek a bírói kartól is. Tapasztalatból tudom, hogy például
Svédországban az ilyen ügyeket többek között speciálisan fölkészített
bírók tárgyalják.
A szakértői véleményekkel kapcsolatos komoly gond az is, hogy az
orvosi tevékenységgel kapcsolatban napjainkban is léteznek iskolák vagy
irányzatok, amelyek bizonyos kérdésekben véleménykülönbözőséget
mutatnak. Az indikációról, terápiáról, lehetséges kockázatvállalásról és így
tovább.
- És ezek között miként foglal állást az orvos szakértő?
- Nyilvánvalóan nem az ő dolga lenne a bizonyos fokú
ellentmondások feloldása, mégis gyakran rákényszerül, hogy olyasmiről
adjon szakvéleményt - például klinikus szaktanácsadó bevonása esetén -
, amiben az orvosi szakmán belül is még folynak szakmai viták, vagyis
foglaljon állást abban is, hogy egyik vagy másik iskolának van-e igaza az
adott esetben. Meggyőződésem, az új szakmai kollégiumoknak egyik
fontos feladata lesz az új szakmai protokollok kidolgozása, megírása és
elfogadása, ezáltal szakmai szabállyá tétele. Ma még kevés orvosi
szakterületen vannak meg ezek a szakmai protokollok, jelenleg a
tankönyvek, módszertani levelek próbálják ezt meghatározni, ezek
azonban nem mindig tudják követni a legújabb tudományos
eredményeket.
- És ilyen esetekben ki határozza meg a szakmai szabályokat?
- Alapvetően senki, nyilvánvalóan mindenkor figyelembe véve az
orvostudomány pillanatnyi állásának elfogadott szakmai szabályait.
- No de ha ez így van, akkor sok esetben az is követhetetlen, ki követ
el hibát és ki nem!
- A kérdés csak elméleti. Nyilvánvalóan minden szakmának vannak
alapelveiben elfogadott, a gyakorlat által hitelesített szakmai szabályai,
azokat kell követni. Elvileg minden állampolgárnak azonos színvonalú
orvosi alapellátásra van joga az új egészségügyi törvény értelmében. Az
egészségügyi törvényből és a várhatóan a közeli jövőben elkészülő
szakmai protokollok alapján remélhető, hogy világosan megfogalmazzák a
kötelező ellátás tartalmát, színvonalát és módját. Természetesen nem
elhanyagolható szempont az egészségügy megfelelő finanszírozása,
amely következik az egészségügyi törvény előírásaiból.
- Na igen, a pénz! Azt hiszem, az orvosi-műhiba-ügyek egy része is
elválaszthatatlan az egészségügy pénzügyeitől.
- Nagymértékben. Elsősorban azokban az ügyekben, amelyekben
fölmerül az orvos polgári jogi felelőssége. Amíg Magyarországon évente
és betegenként 330 dollár körüli összeget költünk, addig Ausztriában ez
2000, Németországban 2500 dollár - Amerikát most inkább hagyjuk.
Amíg a GDP-ből az egészségügyre nem tudunk többet fordítani, addig a
műhibaperek dolgában sem látok érdemi kedvező változásra lehetőséget.
Az új egészségügyi törvény betegekkel kapcsolatos része valóban
igazodik az európai elvárásokhoz, ezek feltételrendszere azonban a
finanszírozó oldaláról nem biztosított. Az ellentmondás számos probléma
hordozója lehet. Az alulfinanszírozott, sokszorosan támadott és részben
tönkretett, a paraszolvencia-rendszer miatt erkölcsileg is támadható
egészségügy mitől is lenne vonzó pálya? Az orvostudományi egyetemek
iránti érdeklődés csökken. Az ide jelentkezők tanulmányi eredménye az
elmúlt évekhez képest egyre kedvezőtlenebb képet mutat. A SOTE-n sem
könnyű a helyzet. Túlköltekezésünk közel másfél milliárd forint, ezért
kincstári biztost rendeltek ki. Meggyőződésem, a túlköltekezés jelentős
része az alulfinanszírozottságból adódik. A progresszív betegellátás
önmagában is a finanszírozás lehetetlenségét okozza. A klinikák bármely
kórházból kötelesek a betegeket átvenni, tekintettel arra, hogy a
legmagasabb szintű ellátást biztosító intézmények. Természetesen ez a
gyakorlat helyes, azonban ezt megfelelő módon kellene finanszírozni. Az
egyetemi klinikák finanszírozása rosszabb, mint az önkormányzati
kórházaké. A kezdő orvosok fizetése 40 ezer forint körül van, a nővéreké
30 ezer táján. Ezek nem teszik vonzóvá a pályát.
Lassan kezdünk oda eljutni, hogy az egészségügyben két tényező
válik elhanyagolhatóvá: a beteg és az orvos. Új szempont a gazdasági
tényező. Számomra az a csoda, hogy az egészségügy ebben a
finanszírozási konstrukcióban még mindig tudja azt nyújtani, amit nyújt.
- Pedig az egészségügyi, főként finanszírozási reformnak se híre, se
hamva.
- Számos reformintézkedés, ha tetszik, látszatintézkedés történt.
Átfogó reform kellene, amely a társadalombiztosítástól az egészségügyi
rendszer működtetéséig terjedne.
- Én azt hiszem, még sokáig reménytelen ez - amíg ugyanis a
politikai elit politikai kultúrája olyan, amilyen. Hiszen mindenki jól tudja:
valódi egészségügyi reformnak a legminimálisabb kifutási ideje is 10 év.
Hol az a kormány, amely hajlandó meghozni olyan, sok százmilliárdos
kiadásokkal járó döntést, amelynek gyümölcseit aztán nem ő, hanem a
két választással későbbi kormány fogja learatni? Nyoma sem látszik
ilyennek.
- Én is ettől tartok. Pedig a helyzet folyamatosan romlik. Például az
ön által emlegetett műhibaügyekben. Az egyetemnek, valamennyi
kórháznak kötelező felelősségbiztosítása van, többek között
műhibaesetekre is. Az ügyszám emelkedik, ez tény. Az is tény, hogy a
biztosítók profitorientált cégek. Várható tehát, hogy az alapbiztosítási
összegeket emelni fogják.
Meggyőződésem, új biztosítási konstrukciók fognak kialakulni.
Kérdés, az intézmények miből fogják majd fizetni a megemelt biztosítási
díjakat. Abból biztos nem, amit gyógyításra költenek, mert az is nagyon
behatárolt. A jogellenes károkozás, az orvos polgári jogi felelőssége olyan
esetekben is fölmerül, amikor nem történik meg az orvosi foglalkozás
szabályainak megszegése, azonban az orvostól független körülmények és
okok miatt az mégis bekövetkezik. Nagyon örülök annak, ha az orvosi
műhiba kérdéseit ilyen oldalról is elemezni kívánja.

*

A professzor után persze olyan orvos szakértővel szeretnék beszélni,
akiről legalább - hogy finoman fogalmazzak - többféle vélemény hallható
orvosi berkekben. Ugyanebben az intézményben, az Országos
Igazságügyi Orvostani Intézetben keresem hát föl dr. Balogh Istvánt. Az a
hír járja róla, ha úgy látja, tényleg disznóság történt, gyakran ad orvosokat
elmarasztaló szakvéleményt. Mi több, a pletykák szerint ezt olyannyira
teszi, hogy klinikus orvosok ,,el is meszelték" a nagydoktoriját. Az égés
hatása az emberi szervezetre című értekezésében állítólag világhíres
tényeket szedett össze, ám elnyírták, nem fogadták el, hogy megtorolják
néhány olyan szakértését, amelyben a betegeket védő ügyvédeknek adott
igazat. Így aztán a névjegyén ,,mindössze" ennyi áll: dr. Balogh István
PhD, igazságügyi, katonai, katasztrófa-orvostan és a neuropathológia
szakorvosa, az orvostudomány kandidátusa, igazságügyi orvos szakértő.
- Szerintem onnan kell kiindulni: előfordulhat, hogy egy orvos nem is
csak polgári jogilag, de büntetőjogilag is elítélhető módon hibázott, ám
ettől még lehet zseniális orvos. Ebben látom én az ön első kötetének
legfőbb problémáját. Ha ugyanis egy ilyen orvos névvel megjelenik az ön
könyvében, ennek a reputációja súlyos kárát láthatja. Miért kell a
hibájának mindjárt a legnagyobb nyilvánosság elé kerülnie?
- Mert nincs más eszköz! Az orvosok saját szervezete, a kamara
pontosan nulla esetben ítél el, tilt el orvost műhiba miatt, munkajogi,
fegyelmi eljárások nem indulnak ilyen indokkal, a büntetőügyek körülbelül
98 százaléka nyomozásmegszüntetéssel zárul, s a polgári, kártérítési
perekben is a beteg van sokkal nehezebb helyzetben, mint az orvos,
illetve a kórház. Miért nincs más eszköz, mint a nyilvánosság? Mert az
orvosi kar maga nem akar, nem hajlandó ,,söpörni a saját portája előtt",
keményen föllépni saját selejtjével szemben. Miért nem? A céheket annak
idején többek között éppen arra találták ki, hogy megvédjék saját magukat
a sarlatánoktól, a rosszul dolgozóktól, mégpedig úgy, hogy azokat kilökik
saját soraikból. A pékek céhe az összes olyan péket kizárta, aki rossz
minőségű kenyeret és zsömlét sütött, mert fölfogták: az ennél a disznónál
eladott szétégetett zsömle nem ennek az egyetlen péknek teszi tönkre a
szakmai tekintélyét, hanem valamennyiükét. Rájöttek, a többi péknek
alapvető érdeke, hogy ne engedjék kemence mellé a rosszul dolgozót,
hogy ne mondhassa senki: a pékek már megint micsoda szemetet adtak
el nekünk. Nos, az orvosoknak eleddig nem sikerült eljutniuk oda, ahova a
pékeknek kétszáz évvel ezelőtt! Miért nem? Miért nem állnak föl az
orvosok kamarai közgyűlésen, miért nem minősítik tarthatatlannak ezt a
helyzetet, váltják le az ezért felelősöket, és tesznek rendet?
- Ebbe én hadd ne menjek bele, a kamarai ügyek nagyon távol állnak
a szakértői működéstől. Elfogadom, helyesebb volna, ha maga az orvosi
céh is keményebben ítélné meg saját tagjainak tevékenységét - de
nekem mint szakértőnek amúgy is keményen kell fogalmaznom: igen vagy
nem.
- Ám az igazságügyi szakértésről sem egyértelmű a kép. Teszem
azt, Ön itt ül a SOTE egyik intézetében, s a SOTE alkalmazottja.
- Igen, így van, de csak mint egyetemi oktató. Amint azonban
igazságügyi orvos szakértőként járok el, akkor független vagyok.
- Független? Hadd kérdezzek ebbe bele! Amikor megírta a
kandidatúráját, azt kik bírálták el?
- Orvosok.
- Amikor fölvetődik, hogy lépjen előrébb, adjunktussá, akár
professzorrá, azt kik döntik el?
- Orvosok.
- Amikor arról van szó, hogy milyen jövedelmet kapjon, arról kik
határoznak?
- Orvosok.
- Amikor megpályáz egy tanszékvezetői posztot, kik nevezik vagy
nem nevezik ki?
- Orvosok.
- Nos, ugye nem akarja azt állítani, hogy mindennek nincs hatása,
amikor véleményt alakít ki egy-egy ügyben. Ugye nem akarja elhitetni
velem, hogy nincs tisztában azzal, ha Magáról az az általános kép alakul
ki az orvoscéhben, hogy ez a szemét Balogh rendszeresen, a szerintünk
helyesnél sokkal, de sokkal többször ad olyan szakvéleményt, amelyben
elmarasztal minket - akkor Maga az életben nem lesz professzor?
- Tudja, az ,,ugye" szóban van a hiba! Amikor azt mondja, ,,ugye",
elvárja tőlem, hogy vagy igent, vagy nemet mondjak rá, s megpróbál
csőbe húzni. Kialakult rólam is valamilyen kép, ez egyes orvosok szerint
jó, más orvosok szerint kevésbé. És ugyanígy egyes betegek részére jó,
más betegek részére nem jó. Csakhogy kihagy a számításból egy elemet,
amelyet vagy elhisz nekem, vagy nem. Én 1972-ben végeztem, azóta ezt
csinálom. Engem már nem érdekel, hogy X professzornak mi a
véleménye rólam.
- Rendben, az nem érdekli, hogy X professzor mit gondol Magáról.
De azt nem engedheti meg Magának, hogy az se érdekelje: a professzori
kar miként látja!
- Pedig az sem érdekel! Engem az érdekel, hogy a legdrágább
kincsem, a nevem tiszta maradjon. Nem adom el a nevemet, mert az
megfizethetetlen. Hiszen ha csak egyszer is megteszem, ha kiszolgálok
akár az egyik, akár a másik oldalról valakit, azonnal megszűnik a szakmai
kompetenciám és karrierem. Én ilyen pali vagyok, engem nem lehet
befolyásolni. Ha engem a legcsekélyebb mértékben is megpróbálnak
befolyásolni, én tüstént kilépek az ügyből, visszaadom, és nem járok el
szakértőként. Mert nem vagyok hajlandó csahos kutyaként más
álláspontját védeni, ha egyszer az nem egyezik az enyémmel. Persze
voltak is ebből konfliktusaim, előfordult többször, hogy konkrét
megrendeléseket akartak adni, mit írjak le a szakértői véleményben. És
én akkor azonnal fölálltam, és visszaadtam a szakértői megbízást. Nem
biztos, hogy sok ilyennel találkozik ebben a szakmában, de én
mindenesetre ilyen vagyok. Számos esetben nekimentem már a falnak,
vállalva annak összes kellemetlen következményét.
- Rendben, elfogadom és elhiszem. Csakhogy ez még nem
strukturális, nem mechanizmusbeli megoldás arra, hogy általában
pártatlan, elfogulatlan szakértői vélemények szülessenek.
- Ez viszont igaz. Sőt azt is elfogadom, nem jó, ha a professzorok a
saját képükre akarják formálni a szakértői véleményeket. Akkor nagy baj
van. És akkor azt kell kiküszöbölni, aki így jár el, valamint azt a struktúrát,
amely ezt megengedi.
- No, ez a kiküszöbölés nemigen történik meg, s ennek meg is van a
maga eredménye. Hiszen a műhibaügyek általános koreográfiája ma a
következő. Megtörténik az, ami. Ha profi ügyvédhez kerül az ügy, az
sorompóba állítja a magánszakértőket, akik leírják: itt, kérem szépen,
műhiba történt. Erre a kórház, a biztosító, a bíróság kirendeli az
igazságügyi szakértőt, aki leírja: ugyan, kérem, itt aztán igazán minden
rendben volt, semmi hiba nem történt, mindenki a lehető leggondosabban
járt el. Kirendelik az ETT-t, amely testület fellengzősen és röhejesen
felülvéleménynek hívott állásfoglalásában rögzíti: jé, tényleg nem történt
semmi hiba! Nos, tessék mondani, miként lehetséges, hogy az általános
gyakorlat ez, amit elmondtam, miért orvospárti zömmel és általában az
igazságügyi orvos-szakértés?
- Szerintem ez nem így van. Én úgy gondolom, nincsenek
magánszakértők és igazságügyi orvos szakértők, csak igazságügyi orvos
szakértők vannak, függetlenül attól, állami vagy magánpozícióból adnak-e
véleményt. Vagy mondom másként: nagyon nagy baj van, és nagyon
szomorú, ha valakinek változik a véleménye attól függően, milyen
pozícióból formál véleményt. Engem gyakran kérnek föl az intézeten
keresztül is, de gyakran magánúton is. Innen is, onnan is. Szakértettem
rengeteget például Ádám Györgyék ügyvédi irodája számára is, ellenük is.
Ám minden esetben ragaszkodtam a magam szakmai álláspontjához, s
egyetlenegyszer sem engedtem befolyásolni magam. A fölkérés nem azt
jelenti, hogy leszek szíves a fölkérő oldalt támogatni, hanem csupán azt:
adjak objektív szakvéleményt. És tényleg csak azt vagyok hajlandó adni.
Ugye ilyen szakértővel nemigen találkozott még? Pedig hát látja, van ilyen
is.
- Jól értem a kérdését: ugye ilyen szakértővel nemigen találkozott
még?
- Én azzal hencegek magamnak, hogy mindig nagyon pontosan
fogalmazok. Igen, jól értette. De ez nem értékítélet, nem azt jelenti, hogy a
többiek nem ilyen jók...
- Persze, ez puszta ténymegállapítás.
- Értem a visszakérdezés provokatív élét, és nem is akarom
elhárítani. Tényleg nagyon pontosan fogalmazok. Az a szakértő, aki el tud
menni bármelyik oldalra úgy, hogy ezt nem szakmai alapon teszi - az az
én szememben nem szakértő. Lehet az kiváló ügygondnok vagy
ügykezelő, de nem szakértő.
- És mi a helyzet akkor, ha mindenféle mögöttes személyi
konstellációk húzódnak meg egy-egy ügy mögött? Mondjuk, ha éppen
annak a professzornak az intézetében történt valami, akivel a főnökének
más miatt fontos jóban lenni, ha pont olyan valakiről van szó, akivel
máskülönben ön jó viszonyban van és így tovább.
- Nagyon egyszerű. Elküldöm a második legjobb szakértőhöz - nem
vállalom az ügyet. Mert nem tudnék objektív maradni.


***


Magda - a tekintélyes gyógyszergyár elismert középvezetője - bal keze
mutatóujján elszíneződött a köröm. Előbb csak csíkokban, hónapok
múltán azonban az egész köröm alatti rész feketévé vált. Saját
gyógyszerészvégzettségét természetesen kevésnek ítélte ehhez,
orvoshoz fordult. - Valamilyen anyagcserezavar lehet, amely itt
csúcsosodik ki. Nem kell vele törődni, isten őrizz beavatkozni, elmúlik
magától! - hangzott a megnyugtató válasz.
Teltek-múltak a hónapok, aztán az évek, de az elváltozás nem szűnt
meg, sőt időnként a körme szélei kisebesedtek, pedig Magda nagy gondot
fordított a korábbiaknál sokkal egészségesebb táplálkozásra. Ezzel-azzal
kezelte is a kezét, el ne fertőződjön. Aztán a szokásos évenkénti
nőgyógyászati vizsgálatok egyikén a doktor észrevette e fura jelenséget,
nézegette, s azt javasolta, tán érdemes lenne ,,lekapni" ezt a körmöt,
akkor valószínűleg elmúlna az alatta lévő elszíneződés és a sebesedés is.
Magda hallgatott a tanácsra, ismert központi kórházhoz fordult, ott
egyetértettek a javallattal, levették a körmét. Ám amint az újranőtt, vele
együtt jelent meg a feketedés is. Megismételték a körömlevételt, az
eredmény ugyanaz lett. Gombafertőzésre gyanakodtak, arra adtak
kezelést, de sikertelenül. Fölvetették, talán hasznos lenne szövettani
vizsgálatot végeztetni - s annak eredménye ez lett: melanoma malignus,
a rosszindulatú rákok közül az egyik legfélelmetesebb, a bőrrák.
Azonnali döntésre volt szükség: tüstént műtét, rögvest eltávolítani az
egész ujjat, nehogy áttétek képződjenek a test más részeibe.
Megoperálták, levették az ujját rendben, s a csontok szövettani vizsgálata
negatív lett, mindenki reménykedett hát, hogy még nem terjedt tovább a
kór. Mindenesetre - intették Magdát - negyedévente végeztessen teljes
rákszűrést, baj ne legyen. Hamarosan el is ment tüdőröntgenre, a
biztonság kedvéért nem is máshová, mint a nagy hírű tüdőkórházba, s ott
is a főorvoshoz. Aki maga elemezte a felvételt, s megnyugtatta: nincs
áttétel. A következő kontroll is rendben volt, ám az azutáni előtt kicsivel
fájni kezdett a nyirokcsomó az egyik hónaljában. Üzemorvosa azonnal
elküldte a lakhelye szerinti kórházba labor- és tüdővizsgálatra. A
tüdőröntgen döbbenetes eredményt adott: a tüdeje tele volt áttétekkel.
Bekérték a tüdőkórház fél évvel korábbi filmfelvételét, s megállapították:
az ottani főorvos által akkor teljességgel negatívnak mondott
röntgenképen már ott volt egy több mint 5 milliméteres áttét. A főorvos úr
nem vette észre. MR-vizsgálatot kértek az agyára - ott is voltak már
,,áttétet mutató képletek".
Kemoterápia, sugárkezelés - étvágytalanság, legyengülés, aztán
lebénulás, néhány hetes javulás -, aztán a vég; Magda meghalt.
Férjét, Lászlót máig gyötri a bűntudat, hogy nem tudta ,,menedzselni"
a feleségét az orvosokkal szemben. Nem tud fölmentést adni magának,
annak ellenére, hogy nem ő tehet arról, hogy időközben ,,kiesett".
Foghúzásra ment, s az injekciótól állandó egyensúlyvesztéses állapotba
került, nemhogy autót vezetni nem tudott, de egyedül tömeg-közlekedni is
alig. Le is százalékolták, ám ez sem szünteti meg folytonos lelkiismeret-furdalását.
S ma csak sorolja megválaszolatlan kérdéseit. Mikor kellett volna
megfelelő szakemberhez fordulni? Honnan tudhatja az ember, melyik a
megfelelő? Hibáztak-e, akik nem tudták diagnosztizálni a köröm alatti
elszíneződést? Megfelelő vizsgálatokat végeztek-e és időben-e?
Elvárható-e egy tüdőkórházi osztályvezető főorvostól, hogy helyesen
tudjon értékelni egy röntgenképet? Nem kellett volna-e a már felismert
bőrrákot nemcsak amputációval, hanem további, az áttétek létrejöttét
megelőző eljárással is kezelni?
Valamint megfogalmazza tanácsait mások számára. Mindenki figyelje
saját magát, de segítsen tapasztalatait átadni szeretteinek, ismerőseinek
is! Soha nem szabad csak egy orvoshoz fordulni, még akkor sem, ha
nagyon híres! Rámenősen kell bánni az orvoslást végzőkkel, nem szabad
a rutinra hagyatkozva ellenőrizetlenül elfogadni semmilyen információt!
Bár elegendő lenne betartani László tanácsait!



 
 
0 komment , kategória:  °°Mik vagytok Ti, Istenek?  
DR. KENDE PÉTER: Elítélve: az ETT IB
  2014-08-23 17:22:24, szombat
 
 


Fura tárgyalásra érkezem 2000 szeptemberének idusán. A per alperese a
nagy hatalmú ETT IB: az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi
Bizottsága. Az a szervezet, amely ha műhibaperben állást foglal (egyesek
szerint tíz esetből körülbelül tizenegyszer az orvos mellett és javára), azt
maga a jogszabály hívja imigyen: ,,felülvélemény". Jó, annak igazán
semmi jelentősége nincs, hogy ilyen magyar szó pedig nem létezik. Annak
azonban már lehetne, hogy sem a magyar, sem más állam jogrendszere
nem ismer ilyen fogalmat, s nem véletlenül. Vannak vélemények, s azok
között - elvileg - az dönt, melyik mennyire felel meg a tényeknek, melyik
milyen mértékben bizonyított.
Mókás hazánkban azonban az a gyakorlat, hogy ha a rendőrség,
ügyészség, bíróság orvosi ügyekben kap egy szakértői véleményt, majd
azt bármi, például egy ellentétes értelmű szakértői vélemény kikezdi,
cáfolja, vitatkozik vele - akkor, úgymond, kirendeli az ETT IB-t, tőle kér
,,felülvéleményt". S aki kéri, talán maga sincs tisztában vele, mennyire
befolyásolta saját magát már a kirendelés pillanatában azzal, hogy
elfogadta ezt a szörnyű, egyszersmind nevetséges szóösszetételt. Hogy
azoktól a professzoroktól, akik - tevékenységük produktumából legalábbis
egyértelműen ez tűnik ki - azt tekintik egyetlen komoly feladatuknak, hogy
orvoskollégáikat megvédjék, kimosdassák, nem egyszerűen újabb
szakértői véleményt, hanem ,,felülvéleményt" kérnek. Nos, meg is kapják.
Méghozzá rendszerint - láss csodát! - olyat, amely szerint nem történt
semmi, az orvos mindent helyesen tett, esetleg ebből az alkalomból meg
kéne fontolni, milyen kitüntetésre illenék őt fölterjeszteni.
Nos, a mai tárgyaláson ez az ETT IB az alperes. A felperes, Szalai
Flóriánné annak megállapítását kéri a bíróságtól, hogy az ETT IB
megsértette az ő személyiségi jogait, amikor nem adta ki a rá vonatkozó
iratok egy részét, kéri az ETT-t kötelezni e jogsértés abbahagyására, arra,
hogy adja ki neki a felülvéleményhez készült referensi és korreferensi
anyagokat.
Miről is van szó?
Krisztinának és Flóriánnak már két gyereke volt, s nem is akartak többet.
Krisztina ezért úgy döntött, spirált használ védekezésül, ne kelljen pirulát
szednie. Ám a spirál ellenére állapotos lett. Aggályai voltak, vajon szabade
megtartani így a terhességet, nem lesznek-e ebből zűrök, főképpen a
baba nem károsodhat-e. Az Üllői úti SOTE II. Női Klinikán azonban Patai
Kálmán doktor erősködött: - Minden rendben lesz, nem kell elvetetni,
hordja csak ki! - Pedig hol ilyen, hol olyan zavarok mutatkoztak végig a
terhesség alatt, harmadfokú lepény, rosszullétek, kisebb-nagyobb
aggasztó jelek. A klinika belgyógyásza vitatkozott is a nőgyógyásszal,
neki az volt a véleménye, nem lesz ez így jó, tenni kéne valamit - de
végül nem tettek semmit.
Krisztina és Flórián aggódott, többször is fölvetették, talán mégis jobb
lenne megszakíttatni a terhességet. Patai doktor minden alkalommal
megnyugtatta őket: nem lesz semmi baj. A szülés sem ment simán, végül
az orvos hatalmas erővel nyomta-préselte ki Krisztinából a gyereket. Fiú
lett, az Ádám nevet kapta.
A szülők rögtön látták, valami nem stimmel: a baba nem olyan volt,
mint az előző kettő. Valahogy furcsán állt a szeme, a feje egészen össze
volt nyomva, másképpen feküdt, sírt, mint az szokásos. Ám az orvos azt
mondta, a gyerek teljesen egészséges, semmi baja nincs. Nem is kapott
másmilyen kezelést, mint a többi újszülött.
Ádám nyolcnapos volt, amikor kiengedték őket a klinikáról -,
,,mindketten egészségesek" papírral. Szinte első útjuk a szemklinikára
vezetett, hiszen ők látták, hogy valami nagyon nem stimmel a baba
szemével. A diagnózis egyértelmű is volt: nagytócsás
szemfenékbevérzés, amit nyilvánvalóan a szüléskor bekövetkezett
agyvérzés okozott. Amely agyvérzés, ha a szülés után azonnal kezelik,
talán nem járt volna különösebben súlyos következményekkel - ez a
kezelés azonban elmaradt. Szabadság-hegy, sok-sok utólagos
próbálkozás, persze már nagyon csekély eredménnyel.
Ádám több évig csak feküdni tudott, se fölülni, se fölállni nem. Jövőre
tízéves lesz, de járni ma sem képes kapaszkodás nélkül. Szellemileg
nagyon el van maradva társaitól, nem beszél, látásproblémái vannak.
Súlyosan fogyatékos, önálló életre valószínűleg soha nem lesz alkalmas.
Krisztinán kérésére Patai doktor négy órával a szülés után
sterilizációs műtétet hajtott végre. Ám - miután ,,teljesen egészséges"
zárójelentéssel kiengedte a kórházból - Krisztina állandóan vérzett.
Februártól novemberig. Újra és újra visszament a klinikára,
hormonkezelést adtak, majd elvégezték az egészségügyi küretet, de ő
tovább vérzett - addig-addig, amíg júniusban ettől az állandó vérzéstől
infarktusa nem lett. Bekerült a Szabolcs utcába, s ott kiderült: miómás a
méhe, el kell távolítani. Azonnal eldobatták vele a klinikán fölírt összes
hormongyógyszert, mondván, az nagy hülyeség, többet árt, mint használ.
0 azonban még mindig Patai doktorban bízott, s visszament hozzá a
klinikára. Aki - professzora közreműködésével - határozottan állította:
idegi alapon vérzik. Krisztina pedig egyre rosszabb állapotba került.
Átvitték a belgyógyászati klinikára, kiengedték, újra befektették,
vizsgálták, kezelték - ő pedig vérzett rendületlenül, kilenc hónapon át.
Novemberben - amikor szinte megzsarolták a klinikát, hogy Ádám miatt
is, de Krisztina miatt is pert indítanak - végre elvégezték a méheltávolítási
műtétet. Ettől sem jött rendbe. További másfél éven át - bocsánat a
kifejezésért - szinte rohadt szegény asszony. Állandó gennyes folyása
volt, a hólyagja elrohadt. Végül az I. Női Klinikán Papp professzor operálta
meg, és hozta valamivel jobb állapotba. Csakhogy addigra - nem
utolsósorban persze Ádám miatt - egyre mélyebb depresszióba is került,
súlyosbodtak testi tünetei, végül leszázalékolták. Teljesen tönkretették.

*

Beperelték a klinikát. Elsősorban nem maguk miatt, hanem Ádámért: az ő
számára fontos elérniük, hogy kapjon életjáradékot, el legyen látva akkor
is, ha ők már nem lesznek vagy nem képesek megoldani a dolgait. Az
elsőfokú, úgynevezett közbenső - tehát még nem a kártérítés összegéről,
csupán annak jogalapjáról szóló - bírósági ítélet meg is született: Ádám
tekintetében teljes egészében, Krisztina esetében ötven százalékban
nekik adva igazat, elmarasztalva a SOTE II. számú Női Klinikáját. A
klinika persze fellebbezett.
Ennek során vonták be a perbe az ETT IB-t. Amely el is küldte
,,felülvéleményét": semmi hiba nem történt, az orvosok mindenben úgy
jártak el, ahogy az tőlük elvárható, semmi olyat nem tettek, ami akár a
legcsekélyebb mértékben is hibáztatható volna.
Csakhogy Krisztináék ügyvédje kérte az ETT-től - hivatalos levélben
- azokat a referensi, korreferensi véleményeket is, amelyek a bizottsági
állásfoglalás megszületése előtt készültek. Nem kapta meg, mondván,
azok munkaanyagok, amelyeket az ETT vagy figyelembe, vesz vagy nem,
de egy biztos: ki nem ad.
Erre az ügyvéd beperelte az ETT-t. Amely úgynevezett
ellenkérelmében a bíróság előtt is fönntartotta álláspontját: az ETT IB
kizárólag bizottsági álláspontot ad ki, a referensi, korreferensi anyagokat a
bizottság megvitatja, s a vitában kialakultak alapján nyilvánít véleményt, a
bizottsági belső munkaanyagok nem tartoznak a peres felekre. Egyúttal
jelezték: a tárgyaláson nem kívánnak részt venni.
Szalai Krisztina és Ádám ügyvédje a tárgyaláson tehát ellenfél nélkül
kénytelen kifejteni álláspontját: - Az ETT adatkezelő, tehát ugyanúgy
vonatkozik rá az adatvédelmi törvény, mint bárki másra, aki adatokat
birtokol. Ám ezek az adatok Szalai Flóriánnéra és Szalai Ádámra
vonatkoznak, róluk szólnak, s nekik talán mégiscsak joguk van látni
mindazt, amiben az egészségi állapotukkal kapcsolatos megállapítások
szerepelnek. Kivéve persze, ha államtitok, szolgálati titok vagy hadititok
szerepel az iratokban - de talán erről itt és most nincs szó. Az ETT
ellenkérelmében folyton ,,az ügyre", az eredeti perre hivatkozik - ez
tévedés, a pert már meg is nyertük, nem ahhoz kértük az iratokat, hanem
pusztán azért, mert felperes szeretné megismerni mindazt, amit róla és
gyerekéről írtak szülész-nőgyógyász professzorok. Nem is igen értjük,
hogyan vonhatja kétségbe bárki a jogukat erre. Mindemellett szabadjon
megkérdeznem: mi az, hogy ,,belső anyag"? Megnéztem a jogi lexikont,
valamint az összes törvénykönyvet - a magyar jog nem ismer ilyen
fogalmat, hogy belső anyag. Igaz, az ETT-ről szóló egészségügyi
miniszteri rendeletben szerepel ez a kategória, csakhogy - mivel a jog
nem ismeri -, ha ezt oly módon akarják értelmezni és érvényesíteni, hogy
ez valamiféle titkos anyagot jelent, akkor ez ellentétes mind az
alkotmánnyal, mind az adatvédelmi törvénnyel. Következésképpen nem
alkalmazható.
Az ETT IB úgy viselkedik, mint valami titkos szervezet, amelyre más
szabályok vonatkoznak, mint bárkire. Pedig a Legfelsőbb Bíróság már
1981-ben kimondta, törvénysértő az a gyakorlat, hogy az ETT nem
idézhető, nem fedi föl magát és így tovább. Az ETT tulajdonképpen egy
rög a magyar jogban. Nem teszek le róla, hogy előbb-utóbb bíróság elé
idéztetem az egész ETT IB-t, összes tagját együttesen - ha pedig ez nem
sikerül, az Alkotmánybírósághoz fordulok.
- Ügyvéd úr! - szól kedvesen a bírónő. - Bizonyítási indítványa vane?
- Nincs, Tisztelt Bíróság. Megítélésem szerint ez kristálytisztán jogi
szakkérdés, amelyben nincs mit bizonyítani. Egyet még hadd tegyek
hozzá. Az ETT képviselője nemcsak jelen perben, hanem sok más
esetben ugyanígy nem véletlenül vagy feledékenységből adja be a
bíróságra mindössze egyetlen példányban a véleményét. Hanem ezzel is
hangsúlyozni kívánja, amit képviselőjük többször ki is fejtett, hogy ők csak
a bíróság számára adják azt, hozzánk, peres felekhez semmi közük. Nos,
ez jellemző a hozzáállásukra.
- Tessék kifáradni, a bíróság ítéletet fog hirdetni! - szól a bírónő. S
nem is várat soká minket, pár perc múlva fölállva hallgathatjuk őt. - A
Magyar Köztársaság nevében! A bíróság megállapítja, hogy az
Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága megsértette
felperesek személyiségi jogait azzal, hogy nem adta ki a rájuk vonatkozó
iratokat. A bíróság kötelezi alperest, hogy hagyja abba ezt a jogsértő
magatartást, 15 napon belül adja ki felperesnek az iratokat, a referensi és
korreferensi anyagokat, valamint fizesse meg felperes perköltségét. Az
ítélet ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül fellebbezésnek van
helye.
És egyben mi, kívülállók egészen biztosak lehetünk: az ETT IB élni
fog fellebbezési jogával. Mert olyan.


***


Vannak kitartó emberek. Ez az ügyvéd az. Első kötetem A necrosis:
szövetelhalás című fejezetében szereplő Antal Ilona perében ugyanígy
kérte az ETT IB véleményének kialakítása során készült részanyagok
kiadását. Történt ugyanis, hogy Lábas Zoltán professzor az ETT IB
szakreferenseként megvizsgálta Antal Ilonát, állítólag négy oldalt teleírt
kézzel, mi több, azt aláíratta a két ápolónővel is. Nos, ezt a négyoldalas
iratot szeretné megkapni Ilona, hiszen az mégiscsak róla szól. A
bíróságtól tehát annak megállapítását kérte, hogy az ETT, illetve maga
Lábas professzor megsértették személyiségi jogait azzal, hogy nem adták
ki ezt az iratot, valamint arra kötelezésüket, hogy ezt mégis megtegyék.
Az ETT IB pedig nem hajlandó kiadni a vizsgálati eredményt.
Mondván, az belső anyag. És hajlandó belemenni egy perbe is. Dr.
Háromszéki Ilona, ötvenes, szemüveges ősz asszony képviseli a bíróság
előtt a tudományos testületet, s a kereset elutasítását kéri: - Nem
sértettük meg felperes személyiségi jogait, mivel a szóban forgó anyag
egy kézzel írt irat volt, amelynek lényeges megállapításai bekerültek az
ETT IB felülvéleményébe.
- Alperes maga írja szakvéleményében - szól Antal Ilona ügyvédje -,
hogy Lábas doktor nagyon részletes szakreferensi anyagot írt. Az ETT-ről
szóló jogszabály is kötelezővé teszi, hogy az IB elé írásban kerüljön a
referensi vélemény. Nos, ezt kérjük!
- Igen, készül ilyen munkaanyag, de ez menet közben megszűnik.
Hiszen az IB abból dolgozik, belejavít, átírja, egy részét elfogadja, másikat
nem - s végül megszületik a felülvélemény. S azzal a korábbi
részanyagok, munkaanyagok megszűnnek, elveszítik jelentőségüket.
- Amit alperes mond, az jogilag totális képtelenség! - kardoskodik
felperesi képviselő. Nem a húsz ETT IB-tag vizsgálta meg Antal Ilonát,
hanem egy orvos, Lábas Zoltán. 0 készített róla leletet. Ez pedig
különleges adat, Antal Ilona személyére vonatkozik, neki joga van
megismerni, ennek kiadását követeljük hát. Lehet, az ETT IB szabályzata
lehetővé teszi az elmondottakat, de akkor ez a szabályzat törvénytelen!
Hogyan javíthatná ki, írhatná át a másik tizenkilenc orvos annak az
egynek a megállapításait, aki megvizsgálta a beteget? Ez nem
munkaanyag, nem tervezet, hanem orvosi lelet.
- A referens nem csupán leletet készít, hanem tervezetet az IB
felülvéleményére, amely aztán tartalmazza a leletet.
- Itt van a kezemben ez az elkészült felülvélemény, ez egyáltalán
nem úgy fest, amint alperes előadja! Ebben mindössze két oldal a
személyes vizsgálat anyaga. A teljes anyagot kérjük!
A bírónő látja: sehová nem vezet a vita, ebből estig sem lesz
egyetértés. Úgyhogy halkan elnapolja a tárgyalást, megidézve mind Antal
Ilonát - aki még mindig olyan beteg, hogy nem tudott eljönni erre a
tárgyalásra sem -, mind Lábas professzort. A bírónő által kitűzött
időpontban azonban már olvasóim kezében lesz ez a könyv, így kénytelen
vagyok az ő képzeletükre bízni: mi történhet ezek után.

*

Első fokon lezárult viszont a harmadik, általam elért, ETT IB elleni per,
amelyet pedig Szász Tamásné, A kebelrege folytatódik című fejezet
sértettje indított. Róla is készült úgynevezett felülvélemény, ügyvédje
pedig - miközben zajlott a per - levélben kérte, adják meg mindazok
nevét, akik részt vettek a felülvélemény megszavazásában. Az ETT IB
válaszában részben azt volt hajlandó közölni, hogy az adott ülésen az IB
húsz tagjából tizenhat volt jelen, részint azt, hogy a konkrét ügy referense
dr. Kupcsulik Péter volt, és az ülésen az esetet dr. Feller József referálta.
A többiek nevét nem adta meg. Ekkor indított külön-pert az ETT ellen
Szászné ügyvédje, kérve annak megállapítását, hogy az ETT megsértette
ügyfele személyiségi jogait, amikor nem adta meg, kik azok, akik az őrá
vonatkozó orvosi leleteket, fotókat láthatták, megismerhették.
Az ETT ügyesnek tűnő testcsellel közben az alapperben - nem
közvetlenül Szásznénak vagy ügyvédjének, hanem - a bíróságnak
megküldte az IB-ülésen részt vett tizenhat orvos névsorát. Nyilván érezve,
szorul a hurok, mivel sajnos az adatvédelmi törvény ellentmond az -
alacsonyabb szintű, tehát konkrétan érvénytelen - ETT-ről szóló
miniszteri rendeletnek, okosabb lesz hát engedni, végül is a pillanatnyi
presztízsveszteségen kívül semmi jelentősége nincs az egésznek. A
testület azonban ekkor is ügyelt a látszatra: esze ágában sem volt
direktben Szász Tamásnénak megküldeni a listát, hiszen ez a felhők fölött
trónoló testület mindig hangsúlyozza: ő a beteggel nem áll jogviszonyban,
neki nem hajlandó válaszolni sem a kérdéseire, őt csak a rendőrség, a
bíróság kérheti bármire is. Csakhogy Szászné ügyvédje változatlanul
kérte a bíróságtól a személyiségijog-sértés megállapítását, arra
hivatkozva, hogy amikor kérték, akkor az ETT nem teljesítette kérésüket,
pedig akkor is köteles lett volna.
S a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírónője ítéletet hirdet: a
keresetet elutasítja. Nem vitás ugyan - mondja az indoklásban -, hogy
felperes egészségügyi adatai személyes és különleges adatok. Az sem
vitás, hogy alperes e tekintetben adatkezelő. A bíróság szerint azonban
alperes nem sértette meg személyiségi jogait, amikor nem adta ki az
eljárásban részt vevő orvosok nevét. Ez ugyanis nem felperes
személyéhez fűződő adat.
Vagyis ,,A Magyar Köztársaság nevében" itt és most az mondatott ki:
egy magyar állampolgárnak nincs joga megtudni, kiknek jutott tudomására
mindaz, amit vele orvosi műhiba során műveltek, kik azok, akik
hozzájutottak legszemélyesebb adataihoz, akik látták a tönkretett,
szétkaszabolt hasáról készült fotókat, elolvasták a dokumentációt élete
tönkretételéről, öngyilkossági kísérletéről, idegei összeroppanásáról,
élettársa emiatti távozásáról, szexusa megszűntéről, élete
összeomlásáról. Elsőfokú magyar bírósági ítélet szerint nincs joga.


***


Újsághír:
,,A brit jogtörténet mindeddig legmagasabb összegű kártérítését,
3,28 millió fontot ítélt oda egy manchesteri bíróság a tizenegy éves Sam
Mansell édesanyjának, amiért gyermeke szülés közben orvosi műhiba
következtében nem jutott megfelelő mennyiségű levegőhöz és súlyosan
agyhűdéses maradt. A szülés során a méhben, bonyolult pozícióban
elhelyezkedő magzatot kétszer is fogóval próbálták meg az orvosok
világra segíteni - e kísérletek közben történt meg a baj -, majd életmentő
császármetszéshez folyamodtak.
Sam két hivatásos ápoló gondozását igényli, végtagjai állandó
görcsben vannak és nem tud beszélni. Mint édesanyja elmondta, a
kártérítést létfontosságú orvosi berendezésekre, többek között elektromos
rokkantkocsira és emelőkre költik. Penny Mansell a BBC-nek nyilatkozva
kedden örömének adott hangot, ,,amiért az ügy végre befejeződött, de
Sam számára még nincs vége, hiszen minden áldott nap végig kell
csinálnia ezt az életformát". A szerencsétlen anya nem bocsátja meg a
Withybush Kórházat felügyelő egészségügyi hatóságnak, hogy bár
kezdettől fogva nyilvánvaló volt az orvosok felelőssége, tizenegy évig
tartott, míg ezt elismerték és kártérítést fizettek. Ahhoz, hogy Sam életben
maradjon, állandóan mozgatni kell, éjszakánként tízszer-ötvenszer
forgatni, gyógyszereket kell kapnia, etetést, öltöztetést és mosdatást
igényel. A rekordösszegű végkielégítést egy nemrégiben hozott felsőházi
jogszabály tette lehetővé, amely megemelte az orvosi műhibák
következményeiért odaítélhető kártérítés összegét."

(1 font 2000 novemberében: 440,73 forint, tehát a megítélt jóvátételi
összeg: 1445594400 Ft, azaz közel másfél milliárd forint.)




 
 
0 komment , kategória:  °°Mik vagytok Ti, Istenek?  
Hiszek
  2014-08-21 11:03:54, csütörtök
 
 








 
 
0 komment , kategória:  MAGAMRÓL  
Kikötő
  2014-08-21 11:00:24, csütörtök
 
 

" Ha nem tudod melyik kikötő felé igyekszel, a szelek sem segítenek "

/Hresi/








 
 
0 komment , kategória:  IDÉZETEK & BÖLCSESSÉGEK  
Legenda a NŐ teremtéséről
  2014-08-20 19:24:57, szerda
 
 

Amit mondok, nem ma történt,
sok millió év előtt,
elmesélem, hogy az Isten
valamikor réges-régen
hogy teremtette a nőt.
E legenda őse hindu,
s oly igaz, hogy aki hallja,
nem lehet, hogy meg nem indul.





/Kép - Paolo Caliari - Éva teremtése/


Szóval az Úr legelőször
férfiembert alkotott,
ezzel teltek hosszú évek,
nappalok és alkonyok,
ami szép volt, ami jó volt,
mindent ebbe fektete,
ő maga is megcsodálta,
mire készen lett vele:

domború mell, magas homlok,
sziklát görgető karok
és a többi... részletezni
nem is nagyon akarok,
szeme, füle, lépe, mája,
lába is, hogy lépne rája,
hogy így visszagondolok,
csupa, csupa jó dolog.

No de közben hiba történt:
elfogyott a nyersanyag,
míg a férfi ily remek lett,
a szegény nő megfeneklett,
rá már semmi sem maradt.
Ám az Isten azért Isten,
véghetetlen bölcsessége
mindig jó dolgokra inti,
tudja, hogy ha segít magán,
az isten is megsegíti.

Hogy ily nagy volt a probléma,
csak merészebb lett ő attól,
és nekiállt nőt csinálni
- ahogy azt ma mondanátok -
mindenféle műanyagból.

Volt abban a nőben minden,
bizony nem lesz könnyű dolgom
véges-végig elsorolnom.

Az ezüsthold kereksége,
pálma sudár merevsége,
őszi felhő mélabúja,
mélyhegedű néma húrja,
őzikének kecsessége,
majmok csacsi fecsegése,
május üde tavaszsága,
csörgőkígyó ravaszsága,
fák közt nyögő szél fuvalma,
bősz oroszlán rémuralma,
páva tolla, pulyka mérge,
gyáva nyúlnak rettegése,
kis verébnek puha pelyhe,
illatozó rózsa kelyhe,
mérges fullánk kis darázsba',
felparázsló tűz varázsa,
csorgatott méz édes íze,
szomjúság a tiszta vízre,
nyári zápor, rét keserve
tél dühétől szétseperve,
bátor tigris vad haragja,
kis pacsirta trilla-hangja
és a többi, és a többi,
az is, ami ki ki lett hagyva.

Nem volt már a férfi árva,
mert az Úr az új teremtményt
nekiadta, illetőleg
rásózta az ő nyakára.

Nem telt bele alig pár nap,
hát az Úrhoz mén a férfi,
s panaszkodik, azt remélve,
hogy az isten csak megérti.
Uram! - így szól - kezed mért ver?
Rettenetes egy teremtmény,
akit adtál, az a némber.
Szája be nem áll, ha fecseg,
egyszer nyűgös, másszor beteg,
minden semmiségért zokog,
és veszélyes és szeszélyes,
hogyha egy kis öleléshez
néhanapján hozzáfogok,
máskor... hogy is mondjam... mohó!
Izzik, mint a tüzes kohó,
kábít, bódít, mint az óbor,
csak az a baj, sose jókor...
Elpusztulok vele élve,
így könyörgök: vedd őt vissza!
Nincs szükségem feleségre!

Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
látom, nincs belőle hasznod,
nem erőszak a disznótor,
visszaveszem én az asszonyt!

Nem telt bele alig pár nap,
s hát megint csak jön a férfi
s panaszkodik, azt remélve,
hogy az isten csak megérti:

Uram! - így szól - én se értem,
de hiányzik az a némber,
ettől vagyok én most bajba',
hiányzik a dalos ajka,
milyen kedves, mikor fecseg,
megható, ha néha beteg,
hogyha szenved, hogyha zokog
s milyen hálás, milyen boldog,
hogyha egy kis öleléshez
néhanapján hozzáfogok...
Mámorító, mikor mohó,
izzik, mint a tüzes kohó,
kábít, bódít, mint az óbor,
sose rosszkor, mindig jókor,
nincs öröm, csak vele élve!
Így könyörgök: add őt vissza,
szükség van a feleségre!

Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
látom, látod már a hasznod,
visszaadom hát az asszonyt!

Nem telt bele alig pár nap,
s hát csak újra jön a férfi
s panaszkodik, azt remélve,
hogy az isten csak megérti:

Uram! - így szól - én se értem,
de csak némber az a némber,
sok bosszúság, kevés öröm,
és a csóknál több a köröm,
köröm, karom, fecsej, szitok,
ha úgy látja jónak, kidob,
minden bajért engem okol,
vele élnem tüzes pokol,
így könyörgök, legyen vége,
vedd őt vissza, sose lássam,
nincs szükségem feleségre!

Ez már sok volt az istennek,
nagyot ütött az asztalra:
Volt időd, hogy kiismerjed,
nekem is van egy kis eszem,
többé vissza sosem veszem,
oktalanságodon okulj,
ahogyan tudsz, úgy boldogulj,
ezt a mérget hordanod kell,
akárhogyan éget is,
vidd az asszonyt, mert különben
beszüntetlek téged is!

Sok millió éve ennek, de semmi se változott,
ma is így vagyunk a nővel,
hol áldott, hol átkozott,
nyögünk, hogyha velünk van és
hogyha elhagy, akkor is,
ezt csináljuk, amíg élünk,
így jön el az aggkor is,
amíg ez a világ világ,
össze sose békülünk,
tragédiánk egy mondatban:
sem velük, se nélkülük!



 
 
0 komment , kategória:  ~~Darvas Szilárd  
DR. KENDE PÉTER: A kebelrege folytatódik
  2014-08-20 19:08:46, szerda
 
 


Az első kötet Kebelrege 1, 2, 3 című fejezetében három olyan plasztikai
sebészeti műhibaesetet írtam meg, amely az István Kórház Kun utcai
Égésplasztikai Osztályán, illetve részben az Interplasztika Kft. nevű, Awil
Matanusz-féle magánklinikán történt. Mindben iszonyatos ,,elbarmolások"
zajlottak, tönkretették azt, amit szépíteniük kellett volna. Icipici elégtételt
érezhetnék afölött, hogy - ha igazak a hírek - könyvem megjelenése után a
Kun utcai égési részlegben megtiltották a zsírplasztikai műtéteket és
kezeléseket.
Ami ugyebár voltaképpen nyílt beismerése annak, hogy jogos volt a
fölvetés: az égési sérültektől a levegő is tele van fertőző baktériumokkal, így
magától értetődő, hogy minden ott ápolt mell- és hasplasztikai páciens
elfertőződött, ,,lerohadt". Vagyis hogy korábban is szigorúan tilos lett volna ott
ilyen beavatkozásokat végezni, csak éppen mindaddig, amíg ez napvilágra
nem került, a kutya nem foglalkozott ezzel az apró, de közismert ténnyel.
Nos, az élet természetesen nem írói és szerkesztői igények szerint zajlik,
az ügyek folynak tovább. Kapitány Kinga története ott szakadt félbe, hogy
első fokon megnyerte a pert. Teljesen fölösleges volt ugyan, de a kórház
ügyvédje ,,csakazértis" fellebbezett. Nos, időközben a másodfokú bíróság is
megállapította az István Kórház kártérítési felelősségét.
Gábori Józsefné is szerepelt első kötetemben, s nem amiatt, hogy a
cipóhasának megszüntetésére végzett plasztikai műtéten a Kun utcai Szalay
doktor a szokásos 10 centiméteres helyett 65 centis vágást ejtett - anélkül,
hogy ezt előre közölte volna. Nem is amiatt, hogy a Kun utcában a sebe
persze elfertőződött. Hanem főként amiatt, hogy máig állandóan rosszul van
az 1992-es műtét következményeitől. Fáj, nyom, önálló életet él a hasa, nem
szebb lett tőle, hanem csúnyább.
Nos, az ő pere 1999 novemberében jutott el az elsőfokú ítéletig. A
bíróság kimondta az István Kórház felelősségét. A per folytatódik, jön a
másodfok.

*

Bonyolultabban alakult Márk Gabriella esete. Gabi az a (volt) táncosnő, aki
szintén Awil Matanusszal operáltatta meg a mellét, s ő szintén szerteszéjjel
kaszabolta ebből az alkalomból, valamint hagyta elfertőződni, tönkremenni.
Ennek az ügynek a pere sem két perc alatt zárult le. 2000 januárjában
született új szakértői vélemény, amely egyértelműen rögzítette az
Interplasztika, illetve az István Kórház felelősségét, valamint azt, hogy Gabi
mellei sokkal csúnyábbak lettek, mint voltak a műtét előtt. A kórház ügyvédje
mindössze a szakértői vélemény kiegészíttetését kérte a bíróságtól,
mondván, az nem tisztázza, miért lenne felelős a kórház is, amikor a műtétet
a magáncég orvosaként végezte a doktor. Az Interplasztika ügyvédje viszont
időt kért arra, hogy írásban reagálhasson erre. Almásy Mária bírónő úgy
döntött, ez ugyan nyilvánvalóan kizárólag időhúzás, nem foszthatja meg az
alperest a szakértői vélemény észrevételezésének jogától, s új időpontot
tűzött ki. Akkor pedig arra kényszerült, hogy kirendeljen még egy szakértőt, s
csak az ő véleménye beérkezése után tarthat ismét tárgyalást, 2000.
szeptember végén.
Amelynek kezdetén ott ül Márk Gabi, az ügyvédje, valamint vagy harminc
joghallgató - csemege az ilyen pikáns jogeset -, ám ,,rendezői jobbon", a
kórház és a magánklinika helyén senki, az úgynevezett beavatkozó, a
biztosító ügyvédje árválkodik egyedül. A bírónő ismerteti a beérkezett új
szakértői véleményt, amely teljes mértékben osztja a korábbi álláspontját,
vagyis jogosnak tartja a kártérítési igényt. Felperes ügyvédnek nincs is
észrevétele, a biztosítós ügyvéd is mindössze annyit jegyez meg, furcsállja,
hogy a kórház és a magáncég alperesek írásban nem tettek észrevételeket
és most sincsenek jelen, ennek - mondja - nyilván majd a biztosító és az
alperesek közötti jogviszonyban lesz jelentősége.
- Felperesnek van-e további bizonyítási indítványa?
- Nincs.
- Alperesi beavatkozónak?
- Nincs.
- Akkor most arra kellene kérnem a jelenlévőket, fáradjanak ki, és majd
visszahívom, de olyan sokan vannak, hogy azt hiszem, ettől eltekinthetek,
majd halkan megtanácskozom magammal a dolgot - mosolyog kedvesen
Almásy Mária bírónő, aki ugyanis egyszemélyes tanácsként ítélkezik. Ám
közben eszébe jut valami: - Arra kérem alperesi beavatkozó ügyvéd urat,
nézze meg a folyosón, nem jön-e alperesi ügyvéd! Kiss Tibor Zoltán ügyvéd
úr mindig késni szokott. - Ám nyílik az ajtó, 12.10-kor megérkezik a 12 órára
hirdetett tárgyalás alperesi képviselője, Kiss Tibor Zoltán. Így aztán szót kell
adni neki:
- A szakértői véleményt elfogadjuk - döbbenti meg hallgatóságát. -
Álláspontunk szerint I. rendű alperes (az Interplasztika Kft.) orvosa illegálisan
használta a kórházat és eszközeit. Így tehát csak az I. rendű alperes felelős a
bekövetkezett kárért, a kórház nem, ezért kérem a kereset elutasítását a
kórházra nézve.
(Nem kis dolog ez, amit kínjában tesz Kiss Tibor Zoltán: négy per folyik
ellenük plasztikai műtét miatt, s most először ismeri el, hogy a kórházban
illegális gyakorlat folyt. Le lesz ez még verve rajta!)
12.15-kor újabb fordulat történik: belép az Interplasztika ügyvédje is.
Komédiákban szokás ilyen spéttel behozni szereplőket, a közönség jól is
mulat, ekkor már hangos nevetések hallatszanak.
Bíróként még ezt is tudomásul kell venni, ha már megjött, engedni kell
érvényesülni: - Elfogadjuk a szakértői véleményt, észrevételt nem kívánok
tenni arra. További bizonyítási indítványom nincs.
- Ez megváltoztatja az önök korábbi álláspontját a károkozás
tekintetében?
- Nem, a kármegosztás terén nem. Szerintem mind felperes, mind a
kórház súlyosan közrehatott a kár bekövetkeztében.
- De felperes nem kármegosztást kért, hanem a két alperes
egyetemleges felelősségének megállapítását - veti közbe a bírónő, de az
ügyvéd erre nem felel.
- Annyiban egyetértek I. rendű alperessel - emelkedik föl Kiss Tibor
Zoltán -, hogy a kármegosztás a jó megoldás, nem az egyetemleges
felelősség. De álláspontom szerint sokkal súlyosabb I. rendű alperes
közrehatása.
(Magyarán itt arról van szó, hogy próbálják egymásra kenni a
felelősséget.)
- Mindkét alperesnek a Generali a biztosítója - áll föl az érintett, a
biztosítós ügyvéd -, tehát ezt a vitát a magam részéről akár fölöslegesnek is
tarthatnám, de azt hadd tegyem hozzá, jelen perben el kell dőlnie a felelősség
mértékének is, annak, hogy van-e helye kármegosztásnak vagy nincs.
- Úgy gondolom - veszi vissza a szót a kft. ügyvédje -, legalább ilyen
fontos felperes közrehatása, tehát őrá nézve is a kármegosztás. Hiszen az
első műtét után 5 hónapig külföldön tartózkodott, és ott nem kezeltette magát,
ez idő alatt ment tönkre. (Érvei súlyát ugyan valamelyest csökkenti, hogy
korábban e perben már bebizonyosodott: nem 5 hónapig volt külföldön,
hanem 3-ig, egyébként Awil Matanusz tudtával és beleegyezésével, valamint
ott is kezelték rendszeresen.)
Túl sok minden történt, a bírónő visszatér az eredeti szabályokhoz, s
kiküldi, majd újra behívja a közönséget. Eztán pedig ítéletet hirdet:
- A Fővárosi Bíróság megállapítja I. és II. rendű alperesek, az Interplasztika
Kft., illetve az István Kórház egyetemleges kártérítési felelősségét.
Márk Gabi zokogni kezd. Alig-alig hitte, hogy egyszer kimondatik az
igazság.

*

Ám időközben tudomást szerzek további, dr. Awil Matanusz által végzett
műtétből eredő perről.


Tisztelt ügyvéd úr!

Azt kérte, írjam le önnek a perhez a konkrét vagyoni
és a nem vagyoni káraimat. A vagyoni károk listáját mellékelem, a nem
vagyoniakhoz a következőket tudom előadni: Kifejezetten a hasi műtét miatt
váltunk külön az élettársamtól, és mind a mai napig nem tudok szexuális
életet élni. 43 éves koromban az életem tragédiába torkollott, egyedüllétre
ítéltek. Kilenc éve egyetlen moziműsoron, kiránduláson, nyaraláson nem
tudtam részt venni. A fiam az én keresetem kiesése miatt nem tudott felvételi
előkészítőre járni, így csak a középiskolai átlagával került be főiskolára, emiatt
neki is keresetkiesése lesz egész életén át. Az idő múlásával az idegeim
kezdik teljesen felmondani a szolgálatot, nem tudom, meddig bírom, lesz-e
energiám kivárni ennek a pernek a végét. Ügyvéd úr! Nekem a további életem
és életem értelme függ ettől a pertől. Nagyon kérem, továbbra is ekkora
elszántsággal és akarattal küzdjön a perem végéig, mivel nem szeretném, ha
az elmúlt nyolc évre csak az én, illetve az ön idegei tönkretétele
emlékeztetne. Megpróbálom kibírni a per végéig ezt a hatalmas feszültséget,
szeretném, ha ön is kibírná. Most már ne adjuk fel, de kérem, nagyon
vigyázzon az egészségére, mert az emberi élet megfizethetetlen. Munkáját
előre is, utólag is köszönöm.

Tisztelettel:
Szász Tamásné



1999. július 1-je, csütörtök, erős nyár. Reggel picit esett az eső, ettől a hőség
még nyomasztóbb. A Fővárosi Bíróság folyosóján gyülekezők abban
reménykednek: írd és mondd kilenc év pereskedés után talán a végére érnek
egy szörnyű orvosi-műhiba-pernek.
Itt van legelőbb maga a sértett: Szász Tamásné, ötven körüli asszony,
magán viselve egy tönkretett élet minden nyomát. Mi is történt vele? Ahogy
orvosi nyelven mondják: kötényhasa volt, vagyis nagyobbra nőtt a hasa a
kelleténél, s valamelyest kidudorodott. Meglátta az Interplasztika Kft.
hirdetését, miszerint az ilyesmit könnyen, gyorsan, olcsón megoldják. Elment
Awil Matanusz doktorhoz, aki hamar meggyőzte: nem fontos annyi pénzt
fölöslegesen az ablakon kidobni, lehet ezt ügyesebben is. Elvégzik a Szent
István Kórház Kun utcai osztályán tb-re a műtétet, így a bent fekvés, az
operáció, a kezelés összes költségét kifizeti az egészségbiztosítási pénztár -
magyarán az állam -, ő zsebbe fizet az orvosnak; mindenkinek jobb ez így.
Olyan apróságok igazán a kutyát nem zavarják, mint hogy ez így önmagában
közokirat-hamisítás, tb-csalás, adócsalás, valamint sikkasztás - a mi bájosan
vidám hazánkban az ilyesmi csak akkor számít bűnnek, ha valami egészen
más miatt ki akarnak készíteni valakit.
A felperes be is feküdt Awil Matanusz doktor Kun utcai osztályára, az
orvos el is végezte a műtétet - ahogy szokta. Úgy, hogy az eredménye:
csurom genny, vér, szétszakadt seb, girbegurba parasztöltés (egy disznót
szebben herélnek ki) - összességében nem csupán ötvenszer olyan csúnya
has, mint volt az operáció előtt, de ráadásul fertőződés, láz, teljes
tönkremenés, 67 százalékos munkaképesség-csökkenés.
Nyolc nappal a műtét után ugyanis Szászné hasát elöntötte a vér, a
műtéti heg mellett ömlött ki belőle a genny. Visszament dr. Awilhoz, aki 12 cm
hosszan fölnyitotta a varratot - amely egyébként több mint 60 cm-es volt! -,
kitisztította a sebet, azzal, hogy majd később újra összevarrja azt. Két hét
múlva otthon, tusolás közben kiesett a tampon, és újra ömlött belőle a genny.
Újra megoperálták július 11-én, majd július 18-án is.
Mi több, mindezek eredményeként nemsokára, augusztus elején
infarktust kapott. A Kardiológiai Intézetben is folyamatosan váladékozott a
sebe, csak ősz végére gyógyult be. Rokkantság lett a rutinműtétből. Idegileg
annyira tönkrement a tortúrától, hogy 92 májusában bevett egy csomó
gyógyszert: öngyilkos akart lenni. Megmentették. Élettársa elhagyta,
férfikapcsolatot azóta sem bír-mer kezdeményezni. Szégyelli a hasát.
Szegénynek erre minden oka meg is van: nagyon-nagyon csúnya. Szász
Tamásné se lehajolni nem tud a mai napig, se emelni, se két emeletet
fölmenni.

*

A műtét 1991. június 4-én történt. Szász Tamásné 1991. október 9-én
mondta el szóban a kerületi bíróságon keresetét - hogy 55400 Ft vagyoni
kártérítést kér a taxiköltségre, az Awil doktornak kifizetett hálapénzre,
valamint 100000 Ft nem vagyoni kártérítést. A Pesti Központi Kerületi Bíróság
1993 februárjában hozott ítéletet: elutasította kártérítési igényét. Idézem dr.
Széchy Éva bírónőt, aki meghozta ezt az ítéletet: ,,A bíróság a lefolytatott
bizonyítási eljárás során azt állapította meg, hogy a felperes jelenlegi
egészségi állapota és az alperesi kórházban elvégzett műtétek között
közvetlen okozati összefüggés nincs. Továbbá hogy a felperesen végzett
műtétek, illetőleg a későbbi gyógykezelése során szakmai szabályszegés
vagy orvosi mulasztás nem történt, vagyis az alperes bizonyította, hogy úgy
járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható volt. Ezért a bíróság a felperes
kereseti kérelmét, mint megalapozatlant, elutasította."
No most, álljunk meg egy polgári szóra! Vajon miként értsük azt, hogy a
műtét és a jelenlegi állapot között nincs összefüggés? Szászné hasán a műtét
előtt egyetlen karcolás sem volt, most pedig 60 centis, szörnyű heg
éktelenkedik rajta. Avagy mit jelent az, hogy nincs közvetlen okozati
összefüggés? Persze hogy nincs, a törvény sem kívánja meg, hiszen ilyen
szinte nem is létezik; a közvetlen ok-okozati összefüggés az maga a
determináció, az abszolút meghatározottság, amikor X-ből feltétlenül és
kizárólag Y következhet. Ha valakit elüt egy autó, és az meghal - akkor van
közvetlen okozati összefüggés a baleset és a halál között? Nincs. Oksági
láncolatok sora vezet a halálhoz. Más: mit keres az a kizárólag büntetőjogi
megfogalmazás, miszerint ,,szakmai szabályszegés nem történt" egy polgári
jogi per ítéletében?
Fellebbezett. A másodfokú Fővárosi Bíróság 94 áprilisában az elsőfokú
ítéletet hatályon kívül helyezte, mivel ,,a rendelkezésre álló peradatok alapján
a felperes kereseti kérelme nem bírálható el, további, nagyobb terjedelmű
bizonyítási eljárás lefolytatása szükséges. Ezért az elsőfokú bíróságot új
eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasította".
Visszakerült hát az ügy dr. Széchy Éva bírónőhöz. Ami enyhén szólva is
meglepő vagy más megközelítésben fölháborító. Mégpedig duplán. Egyrészt
mert ahhoz a Széchy Évához, aki elsősorban azért kapja meg az
orvosi-műhiba-perek tárgyalását, mert ,,ő jobban meg tudja ítélni ezeket".
Ugyanis a férje, dr. Széchy Miklós a SOTE docense, orvos. ,,Könnyebb tehát
neki orvosi kérdésekkel foglalkoznia, hiszen hazaviheti, és otthon
megbeszélheti a férjével." És ezt komolyan gondolják egyes bírósági vezetők,
s nem vetődik föl az, hogy ez akkor is maga a tökéletes összeférhetetlenség,
ha a törvény nem szabályozza ekként. Tessék mondani: tényleg senkinek
nem jut eszébe, hogy ez így rettenetesen összeférhetetlen? Hogy akinek a
férje orvos, az talán icipicikét elfogult az orvosok megítélésében? Már
bocsánatot kérek a profán megközelítésért, de aki saját háztartásában
érdekelt például az ilyen tb-csalásokban, mint amit Awil doktorékon kívül a
magyar orvosok nem kis hányada már csak kényszerből is nap mint nap
elkövet - attól miként is lenne elvárható, hogy ezeket helytelenítse, s ennek
ítéleteiben is nyomatékot adjon? Akinek anyagi érvényesülése, gazdagodása,
feltehetően baráti körének jó része az orvostársadalom körében és
függvényében alakul? Aki esti otthoni és hétvégi vacsoratereferéken
egyfolytában arról hallhat: ,,Milyen utolsó briganti ez a néhány ügyvéd, aki
szegény orvosokból akar milliókat kifacsarni, s szerencsétlen egészségügyről
nyúzza le a nyolcadik bőrt, ügynököket küldözgetve a kórházakba, akik szedik
össze neki a kuncsaftokat." Aki a konferenciák esti partijain csak egyetértően
bólogathat azon fölvetésekre, miszerint ,,legfőbb ideje lenne véget vetni ennek
a szörnyűséges orvosellenes kurzusnak, hogy már meg cikkeket, könyveket
írdogálnak jöttment firkászok a lelküket is kitevő doktorok ellen, szítják az
orvosellenes hangulatot, tönkreteszik a bizalmat orvos és beteg között". És
aki - e konkrét perben aztán - orvosi-családi hozzáértését például arra
használta föl, hogy a Szászné ügyvédje által becsatolt kórlapról kimondja:
ahhoz az ügyvéd illegálisan jutott hozzá, magyarán ellopatta! Amit aztán
később - mint hamis vádat - kénytelen volt visszavonni.
Másfelől azért is képtelenség, hogy ő kapta vissza az ügyet, hiszen ő már
voltaképpen érdekelt az ügyben: egyszer már hozott ítéletet - mégpedig
deklaráltan rosszat, elvégre a másodfok által hatályon kívül helyezettet -,
most pedig újra neki kell döntenie. A Polgári perrendtartás éppen e logikából
kiindulva nem véletlenül mondja ki 21. §-ában: ,,A másodfokú bíróság által
elrendelt bizonyítást lehetőleg olyan bíró folytassa le, aki az elsőfokú ítélet
meghozatalában nem vett részt." Széchy Éva pedig pont nem olyan bíró, aki
nem vett részt, hiszen ő részt vett - ő ítélt. Szászné ügyvédje beadványban
kérte is: ne ő tárgyalja újra a pert. Erre nem reagáltak. A beadványra
egyszerűen nem válaszoltak. Viszont kiszignálták a pert: Széchy Évára.
1994 áprilisában. 0 pedig öt év alatt - nem tévedés: öt év alatt! - tíz
tárgyalást tartott, vagyis statisztikailag félévente egyet. Ám ez a gyakorlatban
nem így történt, mert volt olyan év, amikor egyetlenegy tárgyalást sem sikerült
kitűznie. 1999. március 8-án hozta meg új elsőfokú, csupán közbenső ítéletét.
Amelyben pedig megállapította az alperes Szent István Kórház és
Intézményei kártérítési felelősségét. Csakhogy olyan indokolással, hogy
Szász Tamásné ügyvédjének nem volt más választása: példátlan módon
kénytelen volt ő maga megfellebbezni a megnyert ítéletet! Miért is?
Legfőképpen azért, mert a második elsőfokú ítélet (ebben a megismételt
eljárásban) szinte semmiben nem hozott újat az előzőhöz képest. Először is
az ítélet kimondta - egyébként az ebben semmiféle kompetenciával nem
rendelkező ETT IB véleménye alapján -, hogy a kórház végezhette a műtétet
a társadalombiztosítás terhére. Ez pedig sima jogi tévedés. Egyszerű tbcsalás
volt ez, nincs is vele semmi baj, csak talán mégsem illenék az
ellenkezőjét bírósági ítéletben állítani! Hiszen Szász Tamásnénak nem volt
beutalója, és körzetileg sem tartozott a Kun utcához; nem volt beteg, nem
gyógyítás céljából fordult dr. Awilhoz, hanem szépészeti beavatkozásra.
Másodszor az ítélet kimondta, hogy a plasztikai műtétek és az infarktus
között nincs összefüggés, mondván: ,,Természettudományos módszerekkel
nem állapítható meg ilyen." Amihez persze az ETT IB szolgáltatta a muníciót.
Nos, erre Szász Tamásné becsatolta fellebbezésében Jávor Tibor
belgyógyász professzor szakvéleményét. 0 a belgyógyászat alapkönyvén
kívül húsz olyan, az internetről levett friss cikk jegyzékét adta be, amely a
műtétet követő infarktusról szól, s amely bizonyítja: igenis van összefüggés.
S ha már itt tartok, még egy apró adalék a bírónőről is: 99 márciusában
megpillantva engem - túl sokat szerepeltem tévékben - a következő költői
kérdést találta föltenni: - Újságíró van jelen a teremben? Igen? - látva töredelmes
beismerő pillantásomat pedig kijelentette: - Akkor közlöm, nem
járulok hozzá, hogy a nevem megjelenjék lapokban. - Be kell vallanom:
bennem ekkor nem a megkönnyebbülés sóhaja tört föl - amiért nem lapba,
hanem könyvbe írok, tehát a tiltása rám nem vonatkozik -, hanem inkább a
kérdés: vajh neki, mint közszereplőnek: van-e erre joga?

*

S íme, hipp-hopp, a magyar igazságszolgáltatás 1999. július 1-jén - nyolc
év után - már el is jut oda, hogy talán jogerős ítélet születik. No nem
mindenről - nem, ennyire azért nem érdemes kapkodni! Egyelőre - ha a mait
nem kell megtámadni a Legfelsőbb Bíróságon - még csak a jogalapról lesz
döntés. Tehát talán azt állapítja meg ma a bíróság, valóban fennáll a kórház
felelőssége, ám azzal még nem foglalkozik, hogy annak alapján milyen
összegű kártérítést kell fizetnie. Ezt hívják közbenső ítéletnek. Vagyis akkor
lehet kezdeni elölről - immáron a kártérítés összegéről. Első fok, másodfok,
netán kis felülvizsgálati kérelem; három-öt év múlva biztos számíthatunk rá,
hogy valóban lezárul az ügy, s végérvényes ítélet születik. Jó, jó, a kórházak,
illetve a biztosítók ilyenkor még nem szoktak azonnal fizetni - őket sem hajtja
a tatár, meg aztán jólesik még egy kicsit bosszút állni azon a megátalkodott
betegen, aki érvényesíteni merészeli a jogait, akinek van képe beperelni
szegény kórházat, valamint a bizonyára még sokkalta szegényebb biztosítót.
Nos tehát a folyosón itt áll Szász Tamásné, a sértett, elkísérte őt a fia,
valamint az ő barátja, aki nem akarta elhinni, hogy mindez igaz lehet. Itt van
Szászné szomszédnője és barátnője, aki évek óta ápolja, segíti őt.
Valamint az a Gábori Józsefné, akiről e fejezet elején már szó esett, akit
ugyanis - szintén kötényhassal - ugyanezen a Kun utcai osztályon Awil
Matanusz főnöke, Szalay doktor operált, szintén tiltott magángyakorlat
keretében, mégpedig pontosan ugyanilyen módon és következményekkel.
Akinek ugyanígy - tisztesség ne essék szólván! - lerohadt mindene s
tönkrement a fél élete. 0 most, még a tárgyalás megkezdése előtt fontos
adalékot mesél az orvostársadalom belső összetartásáról: - Az a dr. Czeti
István, Honvéd kórházi főorvos, aki a második, helyreállító műtétemet
végezte, tanúként meg lett hallgatva az én peremben. A bíró kérdésére azt
hazudta, hogy gyomorfájással kerestem meg őt, a plasztikai sebészt.
Valamint kifejtette azon elvi álláspontját, miszerint mindaz, ami velem az első
műtét miatt történt - hogy lerohadt az egész hasam, hogy nem tudták
kiszedni a varratokat, hogy telenőtt a hasam vadhússal -, az belefér a műtét
kockázati körébe, hogy a Kun utcaiak nem hibáztak semmiben. Később
megkértem egykori főnökömet, dr. Pigler Józsefet, hogy kérdezze meg jó
barátját, Czeti doktort, akihez ő küldött: miért mondott egészen mást a
bíróság előtt, mint ami az igazság. Beszélt is vele, majd nekem ennyit árult el:
- Éva, értse meg, Czeti doktor a Honvéd Kórház etikai bizottságának elnöke!
0 igazán nem mondhatott mást, mint amit mondott a bíróságon! - Én erre
ordítani kezdtem vele: - Akkor még fokozottabb a vétke, ha ő az etikai
bizottság elnöke, és hazudik!
Éva asszony nem tudja befejezni mondandóját, mert beszólítanak
mindenkit, kezdődik a tárgyalás. Három bíróból álló tanács ítélkezik
másodfokon. Az elnök, dr. Somfai János erősen őszülő, ötvenes,
szimpatikusan kedves tájszólással beszélő úr, érdekes módon nem fehér,
hanem világoskék ingben, zakója a nagy melegben csak panyókára vetve
jelzi létét. Balján szemüveges, itteni viszonyokhoz képest fiatal bíró, ő viszont
vakítóan fehér ingben, de a hőségre tekintettel szintén csak a hátára dobott
zakóban. Jobbján bírónő: szúrós tekintetű, 40 körüli asszony, aki aztán ugyan
egyetlenegyszer sem szólal meg, ám olyan morcosan néz egész tárgyalás
alatt, hogy nemigen érteni, kire sértődött meg vajon. S a pulpitus szélén ritka
jelenség: huszonéves férfi jegyző.
A kórház képviseletében a soknevű Kiss Tibor Zoltán. Úgy tűnik,
mostanában mintha lazulna a fegyelem, a tisztelet a bírósággal szemben: az
ügyvéd nem fehér ing-sötét öltöny egyenruhában, hanem rövid ujjú fekete
ingben, zakó nélkül érkezett. Ráadásul a fekete inghez barna nyakkendőt vett
- nekem anyukám mindig azt mondta, ezt nem szabad. Rögtön az elején
nekiáll kis bajuszkáját morzsolgatni, s azt többet abba sem hagyja -
látványosan unatkozik az egész tárgyalás alatt.
Amint beözönlünk, a bírói tanács elnökének szeme rám villan, s - tán
egyszerre vagyok paranoiás és nagyképű - fölhúzza a szemöldökét: -
Ügyvéd úr! - fordul Szász Tamásné jogi képviselőjéhez - Felperesi oldalról
van jelen a hallgatóság? - Ezt, hogy őszinte legyek, nem értem: mi az, hogy
felperesi vagy alperesi oldalról van jelen valaki, aki nem résztvevője a
pernek?
- Nem, bíró úr, csupán Gábori Józsefné, aki ugyanilyen perben felperes,
valamint irodánk ügyvédjelöltje - válaszol az ügyvéd, aki, ebből is kiderül:
nálamnál sokkal okosabb, hiszen ő érti, mi végre az ilyen kérdés.
- Jó, csak nem árt tudni, ki van jelen hallgatóságként a tárgyaláson -
morogja Somfai doktor úr, s ismét rám pillant. Picit összeszűkül a gyomrom:
most fognak megint kirúgni? Ám a bíró úr nyilván hallott már elhúzódó és
elfajuló vitámról a pesti bírói karral, úgyhogy annyiban hagyja a dolgot, látszik
a tekintetén: magában rám legyint. Igaza is van, nem vagyok én olyan fontos,
legföljebb magamnak. Átadja a szót az úgynevezett előadó bírónak, aki
röpke 43 percben ismerteti dr. Awil Matanusz e konkrét ténykedését, s annak
egészségügyi és jogi következményeit. Kilenc év történéseit kell szegénynek
összefoglalnia. Helyzetét legföljebb az könnyíti, hogy az általa előadottakból
szinte senki nem ért semmit, mivel közben valahol a közelben, a bíróság
épületén belül építőmunkások püfölni kezdik a falat, s megállás nélkül
kalapálnak. Fontos azonban, amit elmond, ezért nincs más választás: Szász
Tamásné ügyvédje odahúzza székét a bírói pulpitus elé, leül az előadó bíró
orra elé, és ott hallgatja őt. Ha bejönne valaki és lefotózná, amint az ügyvéd a
bírók emelvényéhez bújva ül, az életben meg nem tudná senki magyarázni, itt
voltaképpen mi folyik.
- Ügyvéd úr! Érdemben? - kérdi picikét jogi szlengben a bírói tanács
elnöke Szász Tamásné ügyvédjét, amikor az előadó a végére ér.
- Tisztelt Fővárosi Bíróság! - kezdi a felperesi ügyvéd. - Korrekt volt az
iratismertetés, így csak egy-két dolgot szeretnék kiemelni. Legelőbb
szeretném leszögezni: a Szent István Kórház Kun utcai osztályának orvosai
éveken át tiltott magángyakorlatot folytattak a kórházban, rendszeresen
illegális tevékenységet folytattak. Ennek során felperesen is, mint sok más
asszonyon és lányon, esztétikai jellegű beavatkozást végeztek. Ugyanezen
kórház ugyanezen orvosai ellen jelenleg négy per folyik, egy pedig már
jogerősen lezárult, az ő elmarasztalásukkal. Mindezen esetekben, így
felperesnél is, teljesen egészséges embereken végeztek nem gyógyító,
hanem szépészeti műtétet, amely azonban rettenetes következményekkel
járt.
Becsatolom a Fővárosi Bíróság másik tanácsának immár jogerős ítéletét,
amely kimondja, hogy ez - tekintettel arra, hogy nem beteg emberek
gyógyításáról, hanem egészségesek esztétikai operálásáról van szó - nem
megbízási szerződésnek minősül, mint az orvosi tevékenység általában,
hanem vállalkozási szerződésnek. A vállalkozási szerződés pedig
úgynevezett eredménykötelemmel jár: ha a vállalkozó nem hozza létre a
kikötött eredményt, teljes felelősséggel tartozik, teljesen függetlenül attól,
hogy úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. Tisztelettel kérem
tehát az ítéletben annak megállapítását, hogy jelen esetben is a vállalkozás
szabályai érvényesülnek, s ilyen módon kérem a kórház felelősségének
megállapítását!
- Alperes? - fordul az elnök a rendezői jobbra.
- Tisztelt Bíróság! - tápászkodik föl Kiss Tibor Zoltán ügyvéd úr. -
Alperes orvosai mindenben teljes mértékben az orvosi szakma szabályai
szerint jártak el, őket semmifajta vétkesség nem terheli felperes
állapotromlásáért. Elsikkadt az a tény, hogy a seb szétnyílása a műtét utáni
nyolcadik napon tusolás közben következett be, pedig felperesnek
nyilvánvalóan nem lett volna szabad még tusolnia. Egyébként szó sem lehet
vállalkozási jogviszonyról, nem is értem, hogy lehet ezt idehozni. Az emberi
test rendkívül bonyolult, nem olyan, mint a szövet, amit vállalkozási
szerződésben odaadnak a szabónak, hogy varrjon belőle öltönyt.
Jávor Tibor professzor szakvéleményével kapcsolatban a következőt
szeretném hangsúlyozni. Utánanéztem: ő nyugdíjas egyetemi tanár, aki tehát
jól megérdemelt nyugdíját tölti. Meg kell mondanom, a nyugdíjasok általában
a korábbi, a már nem modern gyakorlatot ismerik, és nincsenek tisztában a
korszerű, új eljárásmódokkal. Tehát az ő szakvéleménye nem kompetens!
Ezek alapján kérem a kereset elutasítását!
Hogy őszinte legyek, kissé elhűlök, amint hallom lehülyézni Jávor
professzort, aki jelenleg is az Egészségügyi Tudományos Tanács
Tudományos és Kutatásetikai Bizottságának elnökhelyettese, minden
kongresszus és konferencia állandó előadója. A soknevű ügyvéd arról a Jávor
Tibor professzorról mondta ki voltaképpen, hogy vén gügye laikus, és csak a
réges-régi gyakorlatot ismeri, aki szakvéleményében az internetről levéve
idézett húsz, a legutóbbi egy-két évben született tanulmányt, amely mind
állítja: nőknél igen gyakori az olyan infarktus, amely műtétet követően, annak
következtében lép föl. Hát ezt talán nem kellett volna!
- Felperes? - ad újra szót az elnök a rendezői balnak.
- Tisztelt Bíróság! - áll föl az idős ügyvéd. - A kolléga úr - mint már oly
sokszor - büntetőjogi fogalmakat használ polgári jogi perben. Azt mondja: az
orvosok betartották a szakma szabályait. Holott a kártérítési jogban a kérdés
mindössze ez: a legnagyobb gondossággal jártak-e el? Márpedig nem
járhattak el a legnagyobb gondossággal, ha az történt, ami. Egyszerűen nem
értem ugyanis: miért vagyunk itt kilencedik éve? Amikor a lényeg mindössze
ennyi: egy teljesen egészséges ember, aki hitt alperes orvosainak
hirdetéseiben, kérte kötényhasának - ami nem betegség - esztétikai célú
megszüntetését, és emiatt élete tragédiába torkollott. A rosszul elvégzett
műtét következtében hasa tönkrement, majd az operáció következtében
infarktust kapott, munkaképtelenné vált.
Jávor professzorról csak annyit: ő a szakvéleményét úgy adta ki, hogy
ebben a perben anyagilag egyáltalán nem érdekelt - ezt bizonyítani nem
tudom, ám alperes sem tudja bizonyítani az ellenkezőjét. És kérdem én: mi
más eszköze van a magánszemély peres ügyfélnek, mint a magánszakértő?
Alperesnek ott van az István Kórház vagy ezer orvosa, aki mind szívesen ad
ellenkező szakvéleményt a kollégák védelmében. Felperesnek csak ez van.
Kérem az ítélet meghozatalát!
- A tárgyalást berekesztem! A bíróság tanácskozni fog - küld ki mindenkit
az elnök úr.
A szünetben a folyosón odaoldalgok Kiss Tibor Zoltánhoz - érdekes lesz
beszélgetni a másik oldal állandó képviselőjével - Üdvözlöm, hadd
mutatkozzam be végre hivatalosan! - mosolygok rá, hiszen jó néhányszor
találkoztunk már tárgyaláson.
- Ne mutatkozzék be! - mordul rám komoran Kiss Tibor Zoltán.
- Miért? Köszönni szeretnék, és beszélgetni Magával.
- Én meg nem óhajtok önnel beszélgetni!
- Tessék?
- Hagyjon engem békén! Nem óhajtok önnel beszélgetni!
- Miért?
- Azért! Hagyjon békén! - reccsen rám utolsót, és elfordítja arcát.
Szerencsére éppen szólnak is: mehetünk vissza ítélethirdetésre.
Mindenki állva hallgatja az elnök első mondatait: - A Fővárosi Bíróság ítéletet
hirdet a Magyar Köztársaság nevében. A másodfokú bíróság az első fokú
bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy az 1991. június 4-
én elvégzett műtétet követően fellépett szövődménnyel, illetőleg a
gyógykezelés elhúzódásával okozati összefüggésben állapítja meg az alperes
kártérítési felelősségét. Tessék leülni! S ezek után az ítélet indoklásában a
bíróság lényegében egyik peres félnek sem ad igazat semmiben. - El lehet
távozni!
Amint ballagunk lefelé a lépcsőn, kérdem Szász Tamásné ügyvédjét,
beadja-e a felülvizsgálati kérelmet a most született ítélet ellen, hiszen az
nyilvánvalóan jogsértő több pontjában is. - Nagyon el kell gondolkozni ezen -
válaszol az idős ügyvéd -, ha most beadom a felülvizsgálati kérelmet, eltelhet
két-két és fél, akár három év is, mire a Legfelsőbb Bíróság kitűzi annak
tárgyalását.
- Mennyi? - kérdem hüledezve. - Két-három év?
- Igen, annyi.
- Nem létezik! - hiszek én az igazságszolgáltatásban, kissé vakon.
- Nem létezik? Van olyan per, amelyben 1994-ben adtuk be a Legfelsőbb
Bíróságra a felülvizsgálati kérelmet, és azóta még nem tűzték ki tárgyalásra.
Öt éve!

*

E másodfokú ítélet ellen Szász Tamásné ügyvédje végül mégis beadta a
felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróságra, s nem csalatkozott: legalábbis
e könyv zárásának időpontjáig ott még nem sikerült tárgyalást kitűzni.
Folytatódnia kellett azonban - az úgynevezett közbenső ítélet, tehát csupán a
kártérítés jogalapját megállapító határozat alapján - az alappernek, immáron
a kártérítés összegére. 1999 októberében - hipp-hopp - Széchy Éva bírónő
tart is tárgyalást.
Az alperes kórház soknevű ügyvédje igazán előzékenyen vitatja Szászné
igényeit. Szerinte például 180 ezer kötszerköltség helyett a bíróság legyen
szíves 1 ezer forintot megítélni, a nyolc év alatti 200 ezer forintnyi taxiköltség
helyett 5 ezer forintot, nem vagyoni kártérítést (ami a nagyobb összeg lehet)
pedig egy huncut petákot sem.
Felperesi ügyvéd azt kérdi a bírónőtől, mi a helyzet az ügyben, hogy ő
kérte ,,átszignálni" más bíróra ezt az ügyet, vagyis beadványban ismét
indítványozta, ne Széchy Éva tárgyalja azt.
- Ez bírósági igazgatási döntés - felel a bírónő.
- Tisztelettel kérdem, mikor születik erről döntés?
- Tudomásom szerint a bíróság vezetésének az az álláspontja, hogy
nincs szükség intézkedésre. - Ez magyarul azt jelenti, eldöntötték: nem fogják
átszignálni másra a pert.
- Ebben az esetben - keseredik el az ügyvéd - kérem jegyzőkönyvbe
venni, hogy az eljárás szabálytalan.
- Miért?
- Mert a polgári perrendtartás 21. § (1) bekezdése szerint ha a másodfok
visszautalja első fokra az eljárást, akkor azt ,,lehetőleg ne ugyanaz a bíró
tárgyalja". Én ezt úgy értelmezem, hogy a bíróság számára - ha van rá
lehetőség - kötelező másik bíróra bízni a per lefolytatását. Az ország
legnagyobb létszámú bíróságán pedig nem lehetséges, hogy erre ne legyen
lehetőség.
S ezzel a purpárlé le is zárul, ha törvénytelen a dolog, ha nem, jelen
pillanatban nincs mit tenni ellene. Mára már csak egyetlen vita marad: Kiss
Tibor Zoltán ügyvéd közli, itt föl sem vetődhet nem vagyoni kártérítés, hiszen
a kórház felelőssége csak a seb begyógyulásának időpontjáig tart.
- Felperes sebe soha nem fog begyógyulni! - replikázik Szászné
ügyvédje -, éppen az e per tárgya, hogy alperes kórház ténykedése
következtében maradandó károsodást szenvedett, rettenetes külsérelmi
nyomok maradtak rajta, amelyek többé már nem gyógyulnak be.
- Álláspontunk szerint - hangzik a sokunk számára döbbenetet okozóan
cinikus válasz - ez gyógyult seb. - Nekem eszembe jut a Szász Tamásné
hasáról készült fotó: a köldök és a szeméremszőrzet között félúton egyik
csípőcsontjától végig, egészen a másikig, mintegy 60 centiméter hosszan
húzódó, girbegurba, négy nagy és öt kisebb S-kanyart leíró lilás-barnás heg,
átszelve teljes hasát - bocsánatot kérek Szász Tamásnétól! -, kétségkívül
hihetetlenül összerondítva, gusztustalanná téve az asszony testét. Nos, ez
az, ami Kiss Tibor Zoltán ügyvéd úr szerint gyógyult seb.
Széchy bírónő menet közben nem fogadja el a magánszakértő
véleményét, sem az igazságügyi orvostan legnagyobb alakja, Somogyi Endre
professzor álláspontját, miszerint itt borzalom történt, ezt az asszonyt
szerteszéjjel szabdalták. Inkább a jól ismert rutinnal kirendeli szakvélemény
készítésére az ETT IB-t, amely természetesen az első eljárás szakértőjét
próbálja megerősíteni, aki úgy vélte, semmi különösebb baj nem történt, az
orvosok mindent a lehető legalaposabban, leggondosabban végeztek el,
minden a legnagyobb rendben van. Avval nem foglalkoznak, Szászné hogy
néz ki és milyen állapotba került, de ez nyilván nem is különösebben fontos.
Mármint nekik.
Nos, huza és vona, néha-néha tárgyalás 99-ben, aztán 2000-ben,
januárban, áprilisban - s júliusban a bírónő ítéletet hirdet. Elképesztőt. Azt
nem áll módjában kimondani, hogy a kórház nem tartozik kártérítési
felelősséggel, hiszen erről immár jogerős ítélet szól. Viszont nem fogadja el
annak az orvosszakértőnek az álláspontját, akit ő maga rendelt ki, s aki
határozottan leírta, hogy Szászné lába azért fáj azóta is, mert a plasztikai
műtét során levarrtak egy ideget, s azt majd újabb műtéttel kell kiszabadítani.
A bírónő - nem jogi, hanem orvosi szakkérdésben - felülbírálja a sebész
orvosszakértőt. Ezért hát ugyan megítéli a kártérítést, de úgy, hogy abban ne
legyen köszönet. Szászné a keresetében 4312400 Ft vagyoni kárt mutatott ki,
az orvosnak fizetett hálapénztől a taxiköltségen, a gyógyszerek, kötszerek
árán át jövedelemkieséséig, vagy addig, hogy emiatt a rémdráma miatt
kénytelen volt kisebbre cserélni lakását, hogy közben is tudjon kenyeret
venni. Valamint kért 4000000 Ft nem vagyoni kártérítést megcsúnyulása,
szenvedései, megrokkanása, párja és nemi élete elvesztése fejében. Kiss
Tibor Zoltán alperesi ügyvéd ellen-kérelmében gálánsan azt kérte a bíróságtól
- teljes elutasítás indítványozására nem lévén lehetősége -, hogy ítéljen meg
20 000, azaz húszezer forint kötszerköltséget, a többi igényt pedig utasítsa el.
Így végül is a bírónő a négymilliós nem vagyoni kártérítési igényből
megítélt egymilliót. A 4,3 milliós vagyoni kárból pedig 62400-at. S mivel a
durván nyolcmilliós kártérítési igényhez képest Szász Tamásné így
lényegesen nagyobb mértékben lett pervesztes, mint pernyertes - egyúttal
kötelezte őt 304000 Ft perköltség megfizetésére a kórház számára. Azon
kórház számára, amelynek orvosa tönkretette az életét, elvette az
egészségét, a nőiségét.


***


Ádámnak romlott a látása. A 18 éves fiú nemhogy a táblát nem látta már,
amelyre tanárai írtak, de szinte minden, két-három méternél messzebb lévő
tárgy elmosódottá, csupán körvonalaiban észlelhetővé vált számára. Mamája
kezdett komolyan veszekedni vele: ha nem megy el egyedül orvoshoz,
szégyenszemre kézen fogja kamasz fiát, és úgy vonszolja el a rendelőbe.
Úgy látszott, anyja nem akarja megérteni, mennyire nehéz ügy ez: és ha
szemüveget írnak föl neki? Hogy kerül majd a haverok elé, pápaszemmel,
okuláréval? Az osztályban a fiúk közül egyetlenegy hordott szemüveget, de ő
olyan is volt: stréber, tudóskodó, kicsit sem laza. Nem is tekintette senki
komoly férfinak.
Mit volt mit tenni, elballagott a körzeti szemészeti rendelőbe. Legalább
aznap nem megy suliba. A folyosón annyian várakoztak, mintha ingyen
osztanának valami csuda portékát. - Úristen, meddig fog ez tartani? -
gondolta Ádám, s letelepedett a padra. Két és fél órát várt, mire bekerült. A
doktornő ráhelyezett valami súlyos és hatalmas szemüveget, amelynek elején
cserélgetni kezdett szemüveglencséket, és olvastatta vele a vagy öt méterre
lévő tábláról a számokat, betűket. Hát, nem túl sokat tudott elolvasni. A
legfölső három sort, onnantól lefelé fogalma nem volt róla, mi van a táblán.
-Ha így haladsz, meg fogsz vakulni! - mordult rá a doktornő. - De nem
baj, majd írunk fel Neked egy fehér botot! - aztán elfordult tőle, valami furcsa
receptet írt, azt a kezébe nyomta, és kituszkolta a rendelőből.
Ádám úgy lépett ki a folyosóra, mint akit mázsás súllyal vágtak fejbe. -
Micsoda? Megvakulok? Nem fogok látni? Vak leszek? Fehér bottal
mászkálok, ütögetve magam mellett a házak falát? Vagy anyuék vakvezető
kutyát vesznek nekem, és az visz majd mindenhová? És mi lesz a suliban?
Mit fog szólni Rita? Azonnal ki fog rúgni, amilyen önző, eszébe se jut, hogy
mellettem maradjon! Mindenki engem fog kiröhögni! Nem sajnálni fognak,
hanem röhögni rajtam!
Hazaért. Fölment a lifttel a hetedikre, ahol laktak, kinyitotta a lakásajtót,
és körülnézett. A falon lógó képeket sem látta rendesen. - Nemsokára
egyáltalán nem fogok látni semmit! Rita arcát sem! - Az ablakhoz lépett,
szélesre tárta. Kihajolt derékig, lenézett, de nem látta az úttestet a ház előtt.
Hirtelen minden erejét a lábában érezte összegyűlni - kicsit behajlította
térdét, majd elrúgta magát a földtől. Icipicit fölfelé repült, majd tehetetlen teste
zuhanni kezdett, zuhant hétemeletnyit. Azonnal szörnyethalt.
Később kiderült, a doktornő csak viccelni próbált. Hülye vicc volt.



 
 
0 komment , kategória:  °°Mik vagytok Ti, Istenek?  
A jövő alapanyaga
  2014-08-19 11:32:17, kedd
 
 


Érdemes már ma megismerkedni az anyagok szupermenjével, mert az elkövetkező 20-30 évben gyakran fogunk találkozni vele. Egy szót mondok: GRAFÉN


De mi is az a grafén?

Próbáltad gyerekkorodban a nápolyinak óvatosan leapplikálni egy-egy rétegét? Ha ugyanezt a grafittal teszed meg, újabb és újabb rétegeket szedsz le róla, míg végül csak egyetlen atomnyi vastag réteg marad, már el is jutottál a grafénhez.


----------



Az egy atomnyi vastagságú grafit annyira vékony, hogy a gyakorlatban nem is látható, ezért kétdimenziós anyagnak is nevezhetjük. Hogy el tudjuk képzelni, mennyire vékony: ha hárommillió ív ilyen grafénréteget teszünk egymásra, még mindig csak 1 milliméter vastag lesz.

De miért akkora felfedezés ez, hogy két tudós (Andre Geim és Konsztantyin Novoszjolov) 2010-ben emiatt kapott fizikai Nobel-díjat?

Hát azért, mert a grafénnek egyedülálló tulajdonságai vannak. Lássuk:

* 200-szor erősebb az acélnál, ezzel a legerősebb ismert anyag. Hogy ezt is egy példával illusztráljam, ha egy folpack vékonyságú grafén fóliára ráállítunk hegyével lefelé egy ceruzát, arra pedig ráállítunk egy elefántot, nem fogja tudni átszúrni.
* A keménysége ellenére olyan rugalmas, mint a gumi, jól hajlítható
* Az elektronok gyorsabban mozognak benne, mint más anyagban. 10-szer jobb vezető, mint a réz.
* Átlátszó
* Öntisztító, ellenáll a víznek, olajnak, zsírnak
* Jól keverhető. Csupán egy százaléknyi grafént keverve a műanyaghoz, kiváló elektromos vezetőt kapunk.


De sokkal érdekesebb, hogy mit lehet csinálni belőle. Néhány példa a felhasználási lehetőségeiről:


----------


Karkötővé hajtogatható tablet

Olyan átlátszó, hajlítható, érintőképernyős eszközt lehet vele készíteni, ami teljes szélességében tabletként, összehajtva mobiltelefonként, a csuklón meghajlítva okosóraként/okoskarkötőként is használható. Tud átlátszó is lenni, de át tud változni bármilyen színűvé, vagy mintájúvá. Ráadásul a grafénnel kevert műanyag erősebb és könnyebb lesz. A zsírtaszító tulajdonsága miatt pedig nem lesz tele ujjlenyomattal.


Sőt, grafén réteggel bevonva az asztalokat, falakat, mindenből kijelzőt varázsolhatunk. Nem kellenek többet fizikai kapcsolók és szabályozók a tűzhelyekre, a házfalakon távolról irányítva változtathatják a reklámokat, a buszmegállók tábláin az érkezési időpontokat, de kiválthatja a hagyományos televíziót, vetítőt is.


----------


Ablaküvegből napelemek

A jelenleginél 20-szor hatékonyabb napelemek építhetőek belőle, a felhasználásával a napenergia megtérülési mutatói jóval meggyőzőbbé válhatnak. A lakás ablakai akár teljes méretükben bevonhatók grafénnel, így napelemként és képernyőként is használhatók. Mivel bármilyen színt meg tud jeleníteni, megszűnhet a függöny fényszűrő feladata. Vagy képzeljünk el egy kirakatüveget, amelyen reklámok futnak. És ha a járókelők már megőrülnek a sok reklámtól, semmi baj, mert a grafén törhetetlenné is teszi a kirakatüveget.


----------


Útban a kvantumszámítógép felé

Az utóbbi években egyre inkább vért izzadnak a chipfejlesztők, hogy megfeleljenek Moore törvényének, és 18-24 havonta duplázni tudják a processzorok teljesítményét. Ez a megfelelés azonban egyre komplexebb és drágább gyártási technológiákat követel. Sokan gondolják, hogy a fejlődés eddigi üteme nem tartható a jövőben. Az ultragyors, de nem melegedő graféntartalmú csipek fejlesztése ugyan még viszonylag korai stádiumban van, de várhatóan nagyságrendekkel jobb teljesítményt produkál majd, mint a szilícium. Az IBM kutatóinak eredményei alapján úgy tűnik, a grafén megmentheti Moore törvényét.


A torrentezés jövője

Wifi-n vagy 3G-n nagy fájlokat feltölteni máig idegőrlő tevékenység. Mivel az elektronok szinte ellenállás nélkül hasítanak végig a kétdimenziós felületen, ezért grafén antennával lehetséges akár másodpercenként egy terabites sebesség elérése is. Ez kb. 50-80 darab közepes minőségű mozifilmnek felel meg.


----------


Telefontöltés 5 másodperc alatt

Ha voltál már olyan helyzetben, hogy egy kávézó pincérének kellett könyörögnöd 5 perc telefontöltésért, mert egy fontos hívást vársz, akkor örülsz majd annak az információnak, hogy a grafén alapú elemek 5 másodperc alatt 100 százalékra tölthetők.

Ráadásul több energiát, hosszabb ideig lesznek képesek tárolni. Épp ideje lenne, hiszen az elektronika hihetetlen fejlődéséből az elemek eddig teljesen kimaradtak. Az első iPhone is kb. egy napig bírta, és a mai készülékek is. Lítium-ion elemek kapacitását a tízszeresére tudták növelni grafén hozzáadásával.

A mobil eszközökön kívül ez forradalmi hatású lehet az elektromos autóiparra is, amelynek legnagyobb problémája, hogy hatalmas súlyú elemeket cipelnek az autók (egy Teslában 450 kiló elem van), mégis 80-100 kilométerenként lemerülnek. És ha egyszer lemerültek, órákig tart a töltésük. Nos, a grafénnal dúsított elemek ezen problémák mindegyikét megoldják, mert súlyra könnyebbek, sokkal nagyobb kapacitásúak, és nagyságrendekkel gyorsabban töltődnek. Sőt, grafén tartalmú kaszni esetén maga az autó is tudja tölteni energiával.


----------


Törhetetlen járművek

A grafén könnyűsége, hajlékonysága és törhetetlensége az autó, és repülőgyártásban is óriási fejlődést jelent. Egy koreai egyetemen réz, illetve nikkel rétegeket grafén rétegekkel keverve olyan kompozit anyagot állítottak elő, amely a rezet 500-szor, a nikkelt 180-szor erősebbé tette, ugyanakkor ellenállóvá az erózióval szemben. Járműveknél is előnyös lehet az ablakoknál a vízlepergető hatás. A grafénnal vége lesz az ablaktörlő-iparnak.


----------


Tengervízből ivóvíz

A világon 783 milió ember nehezen jut édesvízhez, ami közvetetten évente 3,4 millió ember halálát okozza. A tudósok azt gondolták, a grafén erős felépítését és vízhatlanságát felhasználva új vízszűrő eljárásokat lehetne kidolgozni.

Az MIT, illetve a repülőgép-, és hadiipari óriás Lockheed Martin is fejest ugrott a fejlesztésbe. Egy grafénrétegre apró lyukakat szúrtak, amely a vizet átengedi, de a nátriumot, klórt, és egyéb ionokat kiszűri. Míg az elmúlt évtizedekben elterjedt, fordított ozmózis alapú víztisztításnál óriási nyomással kell keresztülnyomni a vizet a szűrő membránon, az annál ezerszer vékonyabb grafén esetében jóval kisebb nyomás elegendő. Így sokkal kevesebb energiával, jóval olcsóbban valósítható meg a tengervíz sótalanítása.


Mindenmás

* Aki irigyelte a Predator idegen lényeinek UV- vagy infravörös látását, az örülhet, mert grafén alapú kontaktlencsével ő is képes lesz hasonlóra.
* A gyógyászatban is nagy reményeket fűznek hozzá, elsősorban a bioszenzorok, és a célzott gyógyszerbevitel területén.
* Építészetben használható bevonóanyagként, erősebbé, ellenállóbbá, és vízlepergetővé teszi az épületeket, lehetetlenné teszi a graffitizést.
* A felhasználási módok sokoldalúságát mutatja, hogy a Manchester-i Egyetem elszakíthatatlan, grafén tartalmú gumióvszert fejleszt, amit Bill Gates alapítványa is támogat.


És hogy hab is legyen a tortán: Az alapanyag, a szén óriási mennyiségben rendelkezésre áll, és nagyon olcsó.


Ha ennyire szép minden, akkor miért nincs még hajlítható telefon?

Ahogy minden új technológiának, a grafénnak is vannak problémái. A nanotechnológia - aminek egyik zászlóshajója lehet a grafén - lényege ugyanis a felfoghatatlanul apró méret. Egy atom vastagságú, láthatatlan réteggel nagyipari környezetben dolgozni nem triviális dolog.


----------



A kutatók leggyakrabban az ún. hántolásos módszerrel állítják elő a grafént. Ez abból áll, hogy egy grafitdarabra ragasztószalagot nyomnak, majd letépik, a letépett rétegekre újabb ragasztószalagot tesznek, rétegről rétegre vékonyítva, míg csak egy atomnyi marad. Ez a módszer egy kutatólaborban elegendő, de tömeggyártásra nem alkalmas. Bár több irányba is elindultak a tömeggyártással, a szükséges gépek és ipari folyamatok kialakítása évekig tart.

Emellett léteznek egészségügyi félelmek. A láthatatlanul parányi, de nagyon erős nanorészecskék ugyanis az emberi (vagy más élő) szervezetbe kerülve komoly károkat okozhatnak. A szervezet képtelen ezeket lebontani, a sejtfalakat viszont könnyedén képesek átszúrni. Ez a tulajdonsága hasonló az azbeszthez, gyulladást alakít ki, és súlyos betegségekhez vezethet. A kutatók sem tartják lehetetlennek ezen problémák megoldását, de a kereskedelmi forgalomba kerülés előtt ezekre mindenképp meggyugtató megoldást kell találni.

A Samsung, az IBM, a Siemens, az LG, az egyetemi kutatólaboratóriumokon keresztül a kormányok dollármilliárdokat öntenek a grafénkutatásba (tavaly az EU is megszavazott egy egymilliárd Eurós grafénkutatási programot). Ahogy jönnek az eredmények, úgy kapcsolódnak be újabb és újabb szereplők, hogy részesei lehessenek a jövőbeli piacrobbanásnak. A terület befektetői 3-5 éven belül várják a kereskedelmi forgalomban kapható grafén termékek megjelenését, a szkeptikusabbak 7-10 évet mondanak. Várhatóan a kijelzők és napelemek lesznek az első boltba kerülő termékek, a többi felhasználási mód még a kutatásokon múlik.

Mindenesetre nemsokára eljön az idő, amikor a Szilícium völgy - ha másban nem is, - elnevezésében az elavult technológiát fogja jelenteni.





/Forrás - Internet/


 
 
0 komment , kategória:  ××-A tudomány világa  
DR. KENDE PÉTER: Ez örökre így marad!
  2014-08-19 10:46:07, kedd
 
 


Sátorhelyi László mindössze harmincnégy éves. Ám negyvenöt-ötvennek
néz ki, úgy is gondolkodik, mi több, úgy is érzi magát. Belement egy műtétbe,
hogy jobb legyen neki - és sokkal, de sokkal rosszabb lett. Megtalálta az
ország egyik legjobb specialistáját, mindenki által elismerten tán első számú
szaktekintélyét - akiről csupán azt nem árulták el neki, hogy csak elméletben
olyan nagyon jó, a gyakorlatban valamivel kevésbé. S amikor megtörtént a baj
- a sorok összezárultak előtte, a világ becsukódott, senki nem segített.
A Magyar Rádióban dolgozott hangtechnikusként, így kissé kellemetlen
volt, hogy rosszabbul hallott az átlagosnál. Nem sokkal, nem volt kifejezetten
nagyothalló - de állandóan följebb tolta a potmétert a többiek számára még
normálisnál, a hétköznapi beszédek kis részét pedig nem hallotta. Először
egyszerűen hurutosnak minősítették, másfél hónapig kezelték - sikertelenül.
Időközben otthagyta a rádiót, s egy elektronikai cégnél helyezkedett el, amely
egyebek mellett hallásvizsgálati készülékeket gyártott, így természetesen
elvégeztek rajta is ilyen vizsgálatot. A diagnózis otosclerosis volt: hallócsont-megbetegedés,
amely betokosodott, s ezért a hallócsontjai nem továbbították
megfelelően a hangrezgéseket.
Elment a Péterfybe, dr. Bárándy Zsuzsához, aki műtétet javasolt.
Fölkereste dr. Csokonay Vitéz Lajost a Szent Imre Kórházban, ugyanezt az
ajánlást kapta. Mindkét orvost alaposan kikérdezte, válaszaik megnyugtatók,
biztatók voltak: ez rutinműtét, lényegében egyáltalán nem kell számolni sem
kockázattal, sem esetleges szövődménnyel. Egy évvel korábban dr. Sziklai
István operálta őt orrsövényferdüléssel, őhozzá is elment a Szigony utcai
fülklinikára. - Ez hallásjavító műtét - magyarázta a professzor -, kivesszük
egyetlen hallócsontját, s a helyébe úgynevezett pisztont ültetünk be, amely jól
vezeti a hangot.
- Nincs erre gyógyszer az operáció helyett? - próbálkozott László.
- Hát van éppen egy, meg lehet próbálkozni vele, de ha egy hónap alatt
az nem hat, akkor csak a műtét marad - felelt Sziklai doktor, aki a pletykák
szerint nagyon hajtott az igazgatói székre. Ribári professzor készült máshová,
s Sziklai az ő helyére pályázott - ám igyekezete kudarcba fulladt. Végül Ribári
helyére a debreceni professzort hozták föl, s cserébe odaadták Sziklainak a
debreceni professzori széket. Azt suttogták akkoriban, hogy az
orvosválasztáson egyetlen kolléga sem szavazott arra, hogy ő legyen Ribári
utóda. Ám László erről persze semmit nem tudott akkoriban.
Nos, a gyógyszer nem hatott, s 1998 májusában László - gondolván,
mégiscsak akkor jár a legjobban, ha a legnagyobb szaktekintély kezére adja
magát - lement Debrecenbe, Sziklai professzor után, hogy ő végezze el a
műtétet.
Amint legelőször magához tért az operáció után, furcsa zúgást hallott.
Körülnézett, mi lehet ez, de nem látott semmit, amiből a különös zaj eredt
volna. Talán a folyosón zúg valami, gondolta, s aludni próbált. Nem tudott,
egyre nőtt benne a rossz érzés: mintha nem is kívülről jönne ez a
vízesésszerű hang, hanem belülről. De hiszen az nem lehet, most operáltak,
éppen azért, hogy jobban halljak. Vagy tán a világban ilyen zúgás van
állandóan, csak én eddig nem hallottam? Nem, ez nem valószínű, az
emberek már rég kiugrottak volna a bőrükből. Akkor meg mi lehet ez?
Nem derült ki. A zúgás valóban belülről jött, nemigen tudni, honnan, miért
- és soha többé nem szűnt meg. A hallása ugyan szinte egyáltalán nem
javult, de a rossz hallás most már igen erős, állandó fülzúgással párosult.
Debreceni zárójelentésében azt a meglepő beírást találta: korábban, a műtét
előtt is volt fülzúgása. Ez valótlanság. Lászlónak 15 évre visszamenőleg
megvan az összes orvosi irata. Azok is, amelyek tanúsítják: négy-hat havonta
járt fülmosásra, és soha nem említett zúgásos panaszt.
A következő négy hónapban László végigpróbálta a Magyarországon
föllelhető összes olyan gyógyszert, amelyet erre alkalmaznak, körülbelül ezer
pirulát szedett be - eredmény nélkül. Átesett kéthetes infúziókúrán -
sikertelenül. Akupunktúrás kezelést kapott - hatástalanul.
Elindult orvostól orvosig. Dr. Kovács Péter, a László Kórház főorvosa közölte:
- Ez a műtét nem sikerült, újabb föltárás indokolt. Két lépcsőben érdemes
megoldani, először kivenni a pisztont, később újat beültetni.
Dr. Vezsenyi Magdolna, a Bethesda Kórház fülésze ezt mondta:
- Az operáció olyan eredményt hozott, amely fölveti a per lehetőségét. Sajnos a
szakma egyik leggyengébb operátora végezte a műtétet, bármilyen jó elméleti
szakember. Ugyanezt mondta dr. Piukovics Klára, szintén lesújtó véleményt
nyilvánítva Sziklai professzorról. Dr. Kurin Zsuzsa, a MÁV Kórház szakorvosa
is indokoltnak tartotta az újabb föltárást, mert szerinte nem sikerült a műtét.
Elzarándokolt Ribári professzorhoz, e műtéti technika magyarországi
meghonosítójához is.
- Miért nem engem keresett föl, aki vagy kétezer ilyen beavatkozást
végeztem? - érdeklődött vizsgálat közben a prof. - Ki operálta?
- Sziklai professzor úr - felelt László.
- Ja, értem - vitte le a hangsúlyt Ribári -, ő talán ha húsz ilyet végzett.
Ezt még gyakorolnia kell.
Lassan megértette, mi történt vele. Legalaposabban dr. Csokonay Vitéz
Lajos, a Szent Imre Kórház fülésze magyarázta el: - A protézist jó helyre
tették, azzal önmagában nem lenne baj. Ám műtét közben megsértették a
belső fülét, olyan idegkárosodást okoztak, amely a belső fül sérülésével járt.
Meg lehet próbálni helyrehozni, de kétesélyes a dolog.
László visszament Debrecenbe, Sziklai professzor azonban nemhogy
nem vállalta a reoperációt, de kidobta őt. Végül Csokonay doktor próbálkozott
meg az újbóli műtéttel. Az első operációnál beépített úgynevezett pisztont
végül nem bántotta, ám általa soha nem látott összenövéseket szüntetett meg
- de ez sem hozott változást. A csillapíthatatlan, folytonos zúgás, sistergés
megmaradt. - Az első műtét során okozott idegkárosodás sajnos
visszafordíthatatlan - közölte Csokonay Vitéz Lajos -, erre a fülzúgásra nincs
gyógyszer, nincs módszer, szokjon hozzá, együtt kell élnie vele!
Próbálkozott hallókészülék típusú segítséggel. Rendesek voltak vele,
három helyen is legyártottak neki olyan készüléket, amelynél láttak esélyt rá,
hogy segít rajta - ám csalódtak. A szakemberek állították: olyan lett a
,,fülkarakterisztikája", hogy azt nem lehet korrigálni. Egyetlen kft.-nél talált erre
alkalmas készüléket, amelynek azonban 350 ezer forint az ára. Neki nincs
ennyi pénze. Elment hát a tb-hez, adnának hozzá tb-támogatást. - Ez, kérem,
luxuskészülék, nem adhatunk rá pénzt! - Kérvényt adott be: mégiscsak orvosi
beavatkozás következtében szenved megállás nélkül, gyakoroljanak egyedi
méltányosságot, legalább a készülék árának egy részét térítsék meg, hogy
meg tudja venni. - Méltányosság nincs, perelje be a kórházat, az orvost,
vegye meg abból! - hangzott az echt ungarisch hivatal válasza.
Előkerült másik kft., amely kifejezetten fülzúgásgondozást vállal, egyéves
kezeléssel, zajgenerátor készülékkel. Szintén tb-támogatás nélkül, s László
nem képes kifizetni az árát.
Ügyvédhez fordult, mondván, tényleg perben kell megszereznie a
kezeléséhez szükséges pénzt. Kérte az ügyvédtől, mielőtt a szakértő
véleményt ad, beszéljen vele, hogy megmutathasson, elmondhasson
mindent, amit eddig tapasztalt. Nem így történt, a szakértő a vele való
beszélgetés nélkül adott szakvéleményt: nem történt hiba, nincs miért perelni.
Állítólag orr-fül-gége területen a legritkább esetben születik másmilyen
szakértői vélemény. Kicsi szakma ez, mindenki ismer mindenkit. S
bármennyire szeretik vagy nem szeretik egymást, nem hajlandók egymás
ellen föllépni. ,,Ma nekem, holnap Neked!"
Lászlónak pedig pillanatnyi szünet nélkül sistereg, zúg a füle.
Mindörökkön örökké, amíg él.


***


- Úristen, mintha lent lennék, és ott néznék körül! - szörnyülködött el
István, megpillantva saját székletét a WC-kagylóban. Bányász volt István
immár több mint húsz éve, jól ismerte hát a fekete színt. Nos, pontosan olyan
volt a széklete színe, mint a legfeketébb fekete odalent a tárnában. - No,
ennek a fele sem tréfa, műszak után elmegyek a dokihoz! - döntötte el.
Amúgy is hetek óta fájdította a gyomrát. Nem állandóan, csak ha már régen
evett, meg amikor újra és újra az került szóba, mikor zárják be a bányát.
Tavaly már kezdték mondogatni, nem gazdaságos itt a szén kitermelése,
többe kerül a leves, mint a hús, abba kell ezt hagyni. A környék többi bányája
már rég leállt, az övék maradt az egyetlen működő. De idén hallották a hírét,
már ők sem húzzák sokáig. S bizony, ahányszor szóba került a bezárás,
István azonnal érezte a gyomrát, mintha tele lenne savval, marni, görcsölni
kezdett. A két lánya jutott eszébe, akiknek még szükségük van az ő
segítségére, akikre még keresnie kéne. - Mihez kezdek, ha nem lesz a
bánya? Nem tudok én vállalkozó lenni, mint a sok ügyes, venni valamit tízért,
és eladni harmincért! Meg mit teszek egész nap? Sétáltatom a kutyát, eszem,
iszom, és aztán? Ülök otthon, és hallgatom az asszonyt? Vagy veszekszem a
lányokkal, kezdjenek már magukkal valami értelmeset? - mire idáig ért a
töprengésben, rendszerint már úgy fájt a gyomra, hogy egész összegörnyedt.
Két kézzel szorította a hasát, s mormogott magában, veszekedett a
bensőjével: - Hagyd abba, nyugodj már le! Addig kell dolgozni, amíg lehet!
Most nem lehetek beteg, mert azonnal kitesznek.
Ám ez a szurokszéklet - mert hirtelen eszébe jutott a neve is - bizony
megijesztette, hallott már ilyet, tudta, nem jó jel, valami belső vérzéstől
szokott lenni. El is tűnődött, jól teszi-e, ha előbb ledolgozza a műszakját, s
csak utána megy orvoshoz, nem sürgősebb-e a dolog annál. - Nem, abból
csak nem lehet baj, ha nyolc-kilenc órával később lát doki, nem rúgatom ki
magam végkielégítés nélkül - döntötte el. Hosszan törölgette magát, a
feketén kívül vöröset is látott a WC-papíron. Sietve szedte össze a cókmókját,
fölült a buszra, bement a bányába. Az öltözőben persze megint mindenki azt
találgatta, meddig lesz még munkahelyük; Istvánnak újra görcsölni kezdett a
gyomra. Örült, amikor beszállhatott a liftbe, s lesüllyedtek kétszáz métert, attól
kezdve legalább egyedül maradhatott a szénnel, az meg nem idegesíti, sőt,
meg is nyugtatja. Hiszen ismerik egymást jól. Fejtés közben arra jutott,
délután nem is a háziorvoshoz megy, hanem egyenesen a kórházba,
mégiscsak ott vannak a szakosodott szakemberek, azok jobban értenek
ilyesmihez, mint a körzeti.
Így is tett. Amint befejezte a munkát, alaposan letusolt, még a körme alól
is kitisztította a szénport, s arra a buszra szállt föl, amely a kórházig járt. A
belgyógyászatra ment, a nővérpulthoz. Előtte hosszan gondolkodott, amíg
nem orvossal beszél, miként adja elő, miért is kér segítséget, de nem tudott
kiötleni semmi rendesen hangzót, kénytelen volt hát leplezetlenül fogalmazni,
amikor hozzá fordult a nővérke, bármennyire is kellemetlen volt:
- Szurokszékletem van, nővérke, azért szeretném, ha megnéznének!
- Húha, az bizony nem jó! - a nővért nem zavarta a dolgok néven
nevezése, szokva volt az ilyesmihez.
- Várjon, szólok az ügyeletes doktor úrnak! Tessék addig itt leülni!
Nem telt el több tíz percnél, előkerült az ügyeletes orvos, bevitte Istvánt a
vizsgálóba. Meghallgatta a panaszait, nem is igen kellett kérdeznie, István
előadta az elmúlt hetek gyomorfájásait, a reggeli tünetét.
- Ezzel jobb lenne most azonnal itt maradni, alaposan ki kell vizsgálni!
- Nincs nálam semmi, se pizsama, se papucs, azért még hazamehetnék?
- kérdezte István.
- Nem tud telefonálni, hogy behozzák?
- De, azt éppen tudok, ha lehet innen - lehetett, úgyhogy a család
azonnal indult is a kórházba, a papához. Kijelölték a szobáját, az ágyát,
kapott kórházi pizsamát, poharat, evőeszközt, lázlapot. Mire beértek az övéi,
már igazi kórházi beteg volt. Elmesélt a családjának töviről hegyire mindent,
ők kicsit mérgeskedtek, eddig miért nem szólt egy szót sem, ha valami baja
volt.
- Miért, Ti meggyógyítottatok volna? Sok nagyokos! - próbálta István
helyreállítani a családfői tekintélyt.
Másnap reggel a vizitnél az előző napi ügyeletes doktor számolt be róla a
főorvosnak, de István egy árva szót sem értett a beszédjükből, annyi latin
kifejezés hangzott el. Aztán megkapta az instrukciót: - Holnap addig ne
reggelizzen, amíg a vért le nem veszik a laborvizsgálathoz! - És aznap más
nem is történt.
A második nap tehát a laborban kezdődött. Három nagy fiolába vettek le
tőle vért. Utána visszament a szobájába, megreggelizett, szunyókált kicsit.
Vizitnél kérdezték, hogy van.
- Fájdogál a gyomrom - felelte, de megnyugtatták,
hiszen azért van itt, hogy azt kivizsgálják. Ebéd után nagyot aludt.
Gyöngének érezte magát, de arra gondolt, itt úgy sincs más dolga, mint enni
és aludni, a többi a doktorokra tartozik, legalább jól kipiheni magát, rég volt
már rá alkalma.
Harmadik nap gyomorröntgenre ment. Kegyetlen íze volt a kásának, amit
le kellett nyelni, de nem ellenkezett, fegyelmezetten lenyomta. A röntgenorvos
sem mondott semmit, igaz, a többiek sem, akik akár a vizitnél, akár máskor
körülötte őgyelegtek. Amióta bent volt a kórházban, egyetlen hangot még nem
hallott arról, mi van vele. Mire visszaért a kórterembe, éppen zajlott a
nagyvizit.
- Még erősebben fáj a gyomrom, mint eddig - panaszolta a sok
doktornak, s a főorvos úr megnyugtatta, hamarosan a végére érnek a
vizsgálatoknak, s akkor el lehet dönteni, mitévők legyenek. Ám délután
annyira görcsölni kezdett a gyomra, kénytelen volt csöngetni a nővérkének,
érezte, nem bír már fölkelni sem, hogy rendesen szóljon neki. Jött is az
ügyeletes orvos, megnyomkodta a hasát, s beadott görcsoldó injekciót. Attól
valamelyest enyhült a fájdalom, de meg nem szűnt. Föl is panaszolta ezt este,
akkor kapott még egy injekciót, attól hamar elaludt.
A negyedik nap reggelén szobatársai furcsállották, hogy István nemhogy
a hajnali takarításra és lázmérésre, de még a reggelire sem ébred föl.
Hagyták, jót tesz a sok alvás ilyenkor. A vizitre azonban mégiscsak illett volna
fölkelni, ám ő meg se moccant. Az osztályos orvos - amint a vizit István
ágyához ért - meg is rázta finoman a vállát, de arra sem reagált. A doktor
fölemelte a csuklóját, kitapintotta volna a pulzusát - de nem találta. Engedte
leesni a karját, s a mellére helyezte a tenyerét.
- Ez tök hideg! - jelentette be elképedve.
István ugyanis meghalt. Négy napja volt a kórházban. A boncolás
egyértelműen igazolta azt a gyanút, amit ő maga - nem orvos, bányász! -
négy nappal korábban, a WC-ben érzett: vérző gyomorfekélye volt. Csupán
másnak is föl kellett volna ismernie.
A családja nem indított kártérítési pert, de büntető följelentést tett:
mégiscsak fölháborító, hogy szurokszéklettel, állandó gyomorfájással négy
napig nem jönnek rá a doktorok, hogy valakinek vérző fekélye van! Az ismert,
jó nevű igazságügyi orvosszakértő szakvéleményében azt írta a
rendőrségnek: műhiba ugyan nem történt, de azért javasolja, hogy a
kórházban klinikopatológiai konferencián vitassák meg az esetet.
Valószínűleg meg is vitatták.


 
 
0 komment , kategória:  °°Mik vagytok Ti, Istenek?  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 36 
2014.07 2014. Augusztus 2014.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 36 db bejegyzés
e év: 553 db bejegyzés
Összes: 1758 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 59
  • e Hét: 1388
  • e Hónap: 4017
  • e Év: 93075
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.