Regisztráció  Belépés
kirscha.blog.xfree.hu
Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását. Kirsch Attila
1954.12.26
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/48 oldal   Bejegyzések száma: 471 
Egyetlen határozott irány van, a szegények büntetése
  2014-09-30 19:31:10, kedd
 
  Egyetlen határozott irány van, a szegények büntetése


Az Orbán-kormánynak nincs egységes szociálpolitikája, egyszerre neoliberális, neokonzervatív és államosító elemek is működnek benne.
A közmunkaprogram a gazdaságnak is rengeteget árt, a nyugdíjas-kérdés pedig időzített bombaként ketyeg.
És miközben a kormány hihetetlen módon megszorít, bizonyos típusú családoknak két kézzel szórják a pénzt.
Szikra Dorottyával, az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociálpolitika tanszékének adjunktusával, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatójával beszélgettünk.
Az Orbán-kormány 2010 és 2014 közötti szociálpolitikájáról jelent meg tanulmánya a Journal of European Social Policy című folyóiratban Szikra Dorottyának, az ELTE adjunktusának és az MTA kutatójának. Írásában Szikra azt állítja, hogy az elmúlt négy év szociálpolitikai intézkedéseiben egyszerre volt felfedezhető egy neoliberális, egy neokonzervatív és egy etatista irány, és mikor erről kérdeztük, bevallotta, hogy neki is fejtörést okozott, hogy megértse, mit akarhat a kormány a szociálpolitika területén.

Az intézkedéseket nagyon nehéz volt kibogozni a hagyományos szociálpolitikai keretek között. Végül arra jutottam, hogy ez a rendszer teljesen szétfeszíti a hagyományos kereteket. Egy markáns irány létezik, ez pedig a szegények büntetése. Illetve az az Európában példátlan dolog, hogy semmiféle szociálpolitikai kísérlet nem történt a kormány részéről, hogy a válság hatását azoknál mérsékelje, akiket a leginkább sújtott.
- mondja kutatási területéről Szikra, aki diffúz, sokszor egymással is nehezen összeegyeztethető lépéseket talált, gyakran egyetlen szociálpolitikai területen belül is. Ezen elemek közül számos jelen volt már az első Orbán-kormány intézkedései között is, csak mostanra sokkal határozottabb formát kapott.

Szikra Dorottya (Fotó: Simon Márk)
Szikra Dorottya (Fotó: Simon Márk)
Jó példa erre a foglalkoztatáspolitika: miközben egy sor törvény és intézkedés a Munka Törvénykönyvétől kezdve a Széll Kálmán-tervig a munkahelyek védelmét és bővítését propagálja, ezzel párhuzamosan a kormány leépítette azokat a rendszereket, amik lehetővé tették, hogy a munkanélküliek és a fiatalok tartósan foglalkoztatva legyenek. A legtöbb európai országban a válság után megerősítették az aktív munkaerőpaci eszközöket, elsősorban az átképzést és a felnőttképzést, nálunk ezeket az intézményeket szinte teljesen felszámolták.

Hogy megérthessük az egymással is összeakadó elveket, érdemes az egyes szociálpolitikai területeket külön-külön megvizsgálni.

A családpolitika
Az Orbán-kormány 2010-es hatalomra kerülése után indult el az a folyamat, hogy leválasszák a szociálpolitikáról a családpolitikát. Ez idén, az új kormányban már államtitkári szinten is megtörtént. Szikra szerint gyakorlatilag kettéválasztották a családokat, a leszakadókat a ,,társadalmi felzárkózásért" felelős államtitkárság alá helyezték, a többi családot pedig, akikkel családpolitika szempontból szeretnének foglalkozni, a család- és ifjúságügyek alá.

Mindezt azzal a nem titkolt céllal, hogy intézkedéseikkel felpörgethessék a középosztályban a gyermekvállalási kedvet. De négy év alatt nem értek el sikereket, nem nőtt a születésszám, sőt, 2012-re Európában Magyarországon lett a legalacsonyabb a befejezett fertilitási ráta, azaz nálunk vállalják a legkevesebb gyermeket a nők.

Pedig a családi adókedvezmény bevezetésének és a 16 százalékos, egykulcsos adónak a belső kereslet beindítása mellett kifejezetten a gyermekvállalás ösztönzése volt a célja a jobban kereső, ún. ,,dolgozó" családok körében. De még a szocialista kormányok alatt is több gyerek született, holott azok egyáltalán nem foglalkoztak demográfiai kérdésekkel.

A szociálpolitikáért is felelős minisztérium stábja. (Fotó: kormany.hu/MTI/Beliczay László)
A szociálpolitikáért is felelős minisztérium stábja. (Fotó: kormany.hu/MTI/Beliczay László)
A szociálpolitikai intézkedéseknek egy ki nem mondott, de implicit célja, hogy a legszegényebb, főleg romák lakta településeken csökkenjen a születendő gyerekek száma. Szikra szerint viszont kutatások sokasága igazolja, hogy az igazán magas gyerekszám sosem csupán a szegénységgel, hanem a szegregációval is összefügg. Azaz tipikusan ott vállalnak fiatalon gyereket a szülők, és születik olykor az átlagosnál több gyerek , ahol például nincs megfelelő tömegközlekedés, nincs járásnyira vasútállomás, nem lehet elmenni könnyen a városba dolgozni vagy szakiskolába.

Ahhoz tehát, hogy ezeken a területeken csökkentsék a születendő gyerekek számát, a kormánynak infrastruktúrát kéne fejlesztenie. Másrészt pedig nagy erőkkel koncentrálnia arra, hogy a szegény családok gyerekei ne morzsolódjanak le az iskolában. Szikra szerint a tankötelezettség korhatárának leszállítása 18-ról 16 évre pont az ellenkező irányba hatott, ezzel csak azt lehet elérni, hogy még több gyerek szülessen azokban a legszegényebb családokban, ahol más öröm- és reményforrás nem adatik.

A tankötelezettség korhatárának leszállításával Szikra szerint két legyet is ütöttek egy csapásra. Egyrészt kirakták a legproblémásabb gyerekeket az iskolákból: ahelyett, hogy a rengeteg szükséges energiát beléjük fektették volna, inkább elengedték a kezüket, rövid távon pénzt spórolva ezzel. Ráadásul a családi pótlék megítélése az iskolába látogatáshoz van kötve, így ezzel egy komoly összeget is megtakaríthattak.

E mellé pedig kapcsolódott az a szocialista kormányok által is támogatott vonal, hogy iskolába járáshoz kötik a családi pótlékot. Ez Szikra szerint szakmailag agyrém, az összes nyugat-európai kutatásból azt látni, hogy magas lemorzsolódás esetén az iskolát kell megtámogatni, és nem a családot és a gyerekeket büntetni.

Léteznek amúgy sikeres modellek arra, hogy egy állam befolyásolja a születésszámot. Egyrészt a skandináv megoldás, ahol kifejezetten ösztönzik a nőket a munkavállalásra, és valódi választási lehetőség áll az anyák előtt. Ehhez olcsó vagy ingyenes bölcsődei helyek mellett számos szakszolgáltatás is jár, babysitter-szolgálattól kezdve a házhoz menő szociális munkásig.

A másik modell pedig az Egyesült Államokból és Angliából ismert, ennek a lényege, hogy az állam teljesen békén hagyja a családokat. Viszont itt cserébe nagyon rugalmasan működik a munkaerőpiac, az anyák pedig gyakorlatilag vissza vannak lökve a piacra, ahol rengeteg a félállás és könnyű elhelyezkedni. A gyermekek felügyeletét pedig mindenki úgy oldja meg, ahogy tudja: családdal, barátnőkkel, szomszédok bevonásával.

Itthon ehelyett GYES van, 1969 óta töretlenül.

Szikra szerint a GYES bevezetése idején sikeres innováció volt, szépen szimbolizálta a Kádár-rendszer kiegyezéses politikáját. A szakképzetlen nőknek ez sokszor valódi segítséget jelentett, közben pedig felszívták ezzel a munkaerőfelesleg egy részét, javítva a foglalkoztatási statisztikákat.

És azóta generációk nőttek fel, akiknél a jólétről alkotott elképzelésükbe a GYES erősen bevésődött.
Nem véletlen, hogy sem Bokros, sem Bajnai nem tudta ezt megvágni. Komoly társadalmi ellenállás volt ezzel kapcsolatban, és lesz is, amíg nincs elég bölcsőde.

Ugyanakkor Szikra szerint társadalmilag hasznosnak a rendszert mégsem lehet nevezni. Egyrészt mert az utóbbi években hagyták teljesen elinflálódni, ezért szegénységcsökkentő hatása érdemben nincs, ráadásul mivel már lehet mellette dolgozni is, ezért inkább kiterjesztett családi pótlékként működik. Hasonló ellátás a világon rajtunk kívül csak Szlovákiában ismernek.

Akarjuk is, meg nem is, hogy dolgozzanak az anyák, és ez így rengeteg pénzbe kerül.
- mondja erről Szikra, aki szerint miközben a kormány egyik kezével Európában példa nélküli módon megszorít, a másik kezével hihetetlen módon szórja a pénzt. A családi adókedvezménnyel és a GYED-del is nagyon nagyvonalúan bánnak a családok egy bizonyos részével, miközben sehol nem történt olyan a kontinensen, hogy a válság után a segélyeket ne emelték volna legalább reálértéken, az inflációt követve. Ehhez képest nálunk nominálértéken csökkentek, ami tényleg példa nélküli.

A nyugdíj
A szociálpolitika egy másik fontos területén is komoly átalakításokba fogott a kormány, a magánnyugdíjpénztárak államosításával.

Szikra szerint hogy megérthessük a történteket, az 1997-es nyugdíjreformig kell visszamenni. Ekkor szerinte nagyon komoly hibát követett el a szocialista-liberális koalíció, hogy konszenzus nélkül átnyomta a nyugdíj-privatizációt. Pártok közötti konszenzus helyett átnyomtak egy, a Világbank által szorgalmazott javaslatot, ami az argentin modellt próbálta volna megvalósítani Magyarországon.

De azóta látni, hogy ez valójában az állami és a magánrendszer hátrányait egyesítő rendszer volt.
A magánbiztosítási rendszer akkor működik jól, ha elég nagy a választási lehetőség: sok, egymással konkuráló pénztár létezik. Ehhez képest nálunk a fiataloknak kötelező volt a belépés, a pénztáralapok pedig összeolvadtak, nem létezett felettük rendes állami kontroll, ráadásul rendre a munkáltatókkal kötöttek szerződéseket, akik aztán beterelték egy-egy alapba az alkalmazottaikat.

A Fidesz, szociálpolitikusokkal együtt, a kezdetektől kritizálta ezt a rendszert, és ebben igazuk is volt.
- mondja Szikra, aki szerint a rendszernek közben volt egy állandó belső problémája.

A folyamatosan belépő fiatalok járulékaik egy részét a magánpénztárakba, másik részét az államiba fizették. És ahogy egyre többen kerültek be a magánrendszerbe, közben folyamatosan olyanok mentek még csak nyugdíjba, akiknek az állami, felosztó-kirovó rendszerből járt a nyugdíj. Azaz a nyugdíjba menőkre egyre kevesebb pénz maradt az állami alapban, és ezt folyamatosan a költségvetésből kellett kipótolni.

Ez egyre komolyabb terhet jelentett az államnak, ráadásul megnehezítette, hogy a maastrichti kritériumoknak megfelelően három százalék alatt maradjon a hiány.

Ez egy csapdahelyzet volt, de Szikra szerint elképzelhető, hogy ha nem jön a válság, akkor tovább haladt volna ezen az úton Magyarország, és 15-20 év múlva beállt volna az az állapot, amikor már mindenki magán- és állami forrásból kapott volna nyugdíjat, és egy valóban vegyes rendszer jött volna létre. De az efelé vezető út évről évre drágább volt, és ez komolyan akadályozta a Fidesz gazdaságpolitikáját.

Szikra szerint ugyanis a magánpénztárak államosításának legfőbb oka ott kereshető, hogy a kormány egyszerre akarta, hogy Brüsszel leálljon a kötelezettségszegési eljárásokkal és hogy be lehessen vezetni az egykulcsos, 16 százalékos jövedelemadót. E kettővel viszont nem fért össze a hiány a nyugdíjalapban.

A legsúlyosabb problémára viszont ez sem kínált semmiféle megoldást.
A rendszerváltás óta rengeteg ember szorult ki a munkaerőpiacról. Ők ha találnak is valami munkát, azt is csak feketén. Százezrek lehetnek, akik nem fizettek elég járulékot, és éveken, évtizeden belül nyugdíjas korba lépnek. A kilencvenes évek legelején még léteztek erre a problémára reformjavaslatok. Aztán jött a részleges privatizáció, és ehhez a kérdéshez végül eddig egyetlen kormány sem nyúlt hozzá.

Iszonyatos teher nehezedhet így éveken belül a segélyrendszerre, amikor a mostani ötvenes generáció nyugdíjba megy majd.
- mondja Szikra, aki szerint pedig léteznek megoldási javaslatok. Az egyik egy adóból finanszírozandó alapnyugdíj lehetne. Ezt lehetne úgy csinálni, hogy van a mostanihoz hasonló, munkavállaláshoz kötött rendszerünk, de ez alatt működne egy állampolgársághoz kötött alapnyugdíj, ami egy kor fölött mindenkinek járna. Ez ugyanúgy terhelné meg a költségvetést, mint ahogy sokáig a nyugdíjkassza kipótolása is megterhelte.

A másik megoldás a segélyezési rendszer megerősítése, ez viszont társadalmilag és költségvetésileg is drágább lenne. Hasonló rendszer működik amúgy már országszerte a segélyezés részeként. Idősebb emberek fordulnak kérelemmel az önkormányzathoz, ott megnézik, milyen körülmények között élnek, jogos-e kérelmük, és ezek alapján 22 és 37 ezer forint közötti összeget ítélhetnek meg havonta.

De azt nem látni, mit tudnak majd kezdeni az önkormányzatok, ha tömegesen robban be ez a probléma. Ez nagyobb léptékű társadalmi megoldást igényelne, nem helyi szintű segélyezéseket.
A közmunka
Szikra elmondta, hogy Orbán Viktor is gyakran hangoztatja, hogy a közmunka nem a jóléti állam útja, hanem egy radikálisan más megoldás.

Csak az a baj vele, hogy nem megoldás.
- mondja a szociálpolitikus, aki szerint hasonló rendszert, ahol a segélyezést ideiglenesen felváltotta a mindenkire kötelező közmunka, India egy régiójából ismerni csak korábbról. De ott is felszámolták, mert nem volt hatékony, viszont nagyon sokba került.

Sehol másutt hasonló, nagyon drágán és kevéssé hatékonyan megszervezett közmunka nincs a világon. Ahogy olyan sincs, hogy válsághelyzetben a segélyezést ennyire megvágja egy kormány.
- mondja erről Szikra, aki elmondta azt is, hogy az is példa nélküli, hogy három hónapra vágják meg a munkanélküli járadék idejét. Az összes nemzetközi kutatás szerint ugyanis legalább fél év-kilenc hónap kell ahhoz, hogy valaki új munkahelyet találjon magának. És ez a támogatás abban segít, hogy lehetőségük legyen átképzeni magukat, munkát keressenek, találkozzanak emberekkel, ilyesmi.

Gépek helyett közmunkásokkal töretnek követ Érpatakon 2013-ban (Forrás: Érpatak Youtube-csatornája)
Gépek helyett közmunkásokkal töretnek követ Érpatakon 2013-ban (Forrás: Érpatak Youtube-csatornája)
Ezt a lehetőséget vették el az emberektől, helyette pedig bekerült az az elem, hogy közmunkához kötik a segélyt.

És ez óriási csapdahelyzet: minden kutatás szerint minél tovább van valaki a közmunkaprogramban, annál kisebb kisebb az esélye arra, hogy a valós munkaerőpiacon munkát találjon.

Ezzel egyszerre árt a gazdaságnak a kormány, és nagyon komolyan árt a közmunkába kerülő embereknek is.

Nagyon hosszasan kellett gondolkodnom azon, hogy akkor miért éri meg ez az egész.
- mondja Szikra, aki két dolgot tud elképzelni. Az egyik a helyi önkormányzatok etetése. Mára már gyakorlatilag legalizálódott az az elején még tiltott gyakorlat, hogy a vidéki önkormányzatok kirúgnak embereket, majd felveszik őket közmunkásként, komoly összeget spórolva ezzel. A helyi önkormányzatok pedig nagyobb hatalmat kaptak, és van, ahol rendes, hasznos programot raknak össze, de olyan helyek is vannak, ahol csak a csicskáztatás és a saját földeken dolgoztatás megy.

A másik nyereség pedig a statisztika, a közfoglalkoztatásnak hála tudják lobogtatni, hogy nő a foglalkoztatás. Pedig Szikra elmondása szerint az európai statisztikai rendszerekben a közmunkába irányítottakat rendre a munkanélküliek közé számítják, hiszen ezek munka nélküli emberek. De itthon a KSH asszisztál ahhoz, hogy a közmunkások az államilag foglalkoztatottak közé számítsanak.

A kivándorlás
Ezek a változások, a jóléti rendszerek leépítése vezetett Szikra szerint a kivándorlás felpörgéséhez is. Jól látható ez azon, hogy a lengyel és a román ellátórendszer sokkal gyengébb volt, mint a magyar, ezért ott a vándorlási folyamatok jóval korábban elindultak. A magyar rendszer ugyanakkor még képes volt arra, hogy megfogja az alsóközéposztályhoz tartozó embereket. Sokat ugyan nem adott, de reményt legalább kínált arra, hogy van visszaút.

Ez a remény most megszűnt, és az emberek nyomulnak kifelé. Erre a kormánynak semmiféle válasza nincsen, sőt, abból a szempontból örülnek is neki, hogy ez is javítja a foglalkoztatási statisztikákat.

Szikra szerint a kevés hozzáférhető statisztikákból látszik, hogy a harmincas-negyvenes szakképzett munkaerő hagyja el leginkább az országot. Azok, akiket biztosan érintett a munkanélküli ellátórendszer megvágása, és az, hogy három hónap támogatás után már beletolnák őket a közmunkába. Ehhez képest teljesen logikus lépés, hogy külföldre mennek munkát vállalni. Kezdetben főleg az egyedülállók indultak el, de már látható a második hullám is, amikor a családot is viszik magukkal.

Az Európai Unió és mi
Szikra tanulmánya azzal a konklúzióval zárul, hogy ha Magyarország egy csatlakozásra váró ország lenne csak, az EU az elmúlt évek törvénykezését látva simán elhajtana minket. A szociálpolitikus szerint két szempontból is élesen szembemegy az európai megoldásokkal a magyar kormány. Abban, hogy hogyan, és abban, hogy mit tesznek.

Ugyanis már a törvények elfogadási módja szemben áll az uniós alapelvekkel. A civil és szakértői érdekegyeztetés teljes hiánya, a konszenzus nélkül, hónapok alatt átnyomott új alkotmány, amibe olyan szociálpolitikai kérdéseket is belenyomtak, amiknek semmi keresnivalójuk nem lenne ott, csak azért, hogy ne támadhassa őket az Alkotmánybíróság, az egyéni képviselői indítványokként benyújtott törvények; ezek mind olyan lépések, melyekkel biztos elvágtuk volna magunkat, ha a kétezres évek elején törvénykezünk így.

A másik része pedig a tartalmi kérdés. A szociálpolitika olyan terület, amibe nem szól bele direkt módon az EU, de léteznek szociális modellek és puha ajánlások. A magyar kormány összes lépése pedig gyökeresen szembemegy ezzel. Azzal, pedig hogy az európai jóléti modellel ellentétes politikát folytat, és hogy a legrosszabb helyzetben lévők védelméért nem tesz semmit a kormány, éppen azokat az elveket ássuk alá, amikre büszke az Európai Unió, és amik részben fenntartják az egységét.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Múltban:
  2014-09-30 18:53:33, kedd
 
  Múltban:

Boldogan jártam az utcát, síri csend honolt, csak az én füttyszavam zengette be az üres falut.
Most örököltem meg, a vagyont, amire senki nem hitte, hogy egy nap az enyém lehet. Egy hatalmas kastély és az ott élő emberek, szolgák, munkások pedig automatikusan az én beosztottaim lettek.
Egy gazdag és fiatal örökös fiú lettem, aki nem mellékesen jóképű is. A lányok sorba álltak, hogy feleségül vegyem őket, de olyan is előfordult, hogy egy lány, csak egy éjszakára keresett nálam megnyugvást, amit boldogan meg is adtam neki. A házasság nem volt nekem való, ugyanis élvezni akartam, amivel az élet megajándékozott.
Már egy hete beköltöztem a kastélyba, ami már az én saját otthonom, elképesztő érzés, úgy érzem, most már kezembe vehetem a dolgokat és hatalmam is van irányítani. A szolgák nem voltak túl készségetek, de majd idővel megnevelem őket, tudniuk kell, hogy ki az úr a háznál.
Egy hűvös éjszaka köszöntött a palotára egy fagyos téli napon mikor, valaki kopogtatott a hatalmas ajtómon.
Rögtön az egyik cselédnek akartam kiabálni, de hiába is ismételgettem a kérésem, semmilyen válasz nem érkezett.
-Hogy, az a! Nekem kell kinyitni az ajtót, nekem? És akkor mire vannak a szolgák? Hol lófrálhatnak? Majd adok én nekik!- szitkozódtam és közben lefelé baktattam a hosszú lépcsőn, ami egyenesen az ajtóhoz vezetett.
Meglepően észleltem, hogy nem egy újabb gazdag barát, aki üdvözölni akar a nagyok életében, hanem egy idős asszony állt az ajtóm előtt. Látszott rajta, hogy fáradt és majd meg fagy a nagy hidegben.
-Drága, jó uram, megtenné, hogy befogad engem egy éjszakára, hideg van, fázom, és éhes vagyok. - nyögte szinte alig hallhatóan. - közben pedig az első dolog, ami eszembe jutott, hogy hogyan tudná meghálálni nekem ez a vénasszony, ha most beengedném a palotámba.
-Cserébe... csak egy virágot tudok adni. - húzott elő a kabátja rejtekéből egy gyönyörű, vérvörös rózsát.
-Minek néz engem?- akadtam ki azonnal- Nem vagyok idióta, én nem hagyom, hogy az emberek csak úgy kihasználjanak, keressen mást, aki bedől ennek e trükknek. - majd rácsaptam az orrára az ajtót és visszafelé vettem az irányt a szobámba.
Majd hallottam, hogy az ajtó lassan kinyílik, nyikorgott egy kicsit, amitől a frász jött rám. Rögtön visszafelé vettem az irányt, és mikor megint a banyával találtam magam szemben, rezzenéstelen arccal bámult rám és mindössze, annyit mondott: Rendben.
-Mi rendben? És mégis mit művel?- ámuldoztam, még mindig.
-Ne tévesszen meg a rút külső, a szépség a belsőben lakozik.
-Nem!- kiabáltam egyre hangosabban, mert már nagyon zavart, hogy ez a nő, nem akar elmenni innen. - de nem folytattam, mert megszólalni sem tudtam az ámulattól, ugyanis az öreg, ráncos bőre egyszerre csak kisimult, a holló fekte haja, amiben néhol már ősz hajszálak voltak, kiszőkült, az alacsony termete és a görbe háta semmivé foszlott és egy világszép leány állt előttem.
- Figyelmeztettelek, Klaus!
-Mi? Honnan tudja a nevem? És hogy csinálta ezt?- mutattam végig az egész lényén, mire az ismeretlen, immáron gyönyörű nő csak elnevette magát.
-Nem jó kérdéseket teszel fel, nem az a lényeges, hogy én milyen vagyok, vagy, hogy honnan ismerlek, hanem hogy te milyen vagy. Gonosz, számító, kihasználod az embereket és engem küldtek ide, hogy megbüntesselek a tetteidért. Először még bíztam benne, hogy javítható vagy, és megesik a szíved egy öreg hölgyen, de nem, és ezért most bűnhődnöd kell!- szűrte ki a szavakat, és közben eltűnt a vidám arckifejezése.
-Hogy...- akartam mondani, de most sem tudtam befejezni a mondatom, mert hirtelen kínzó fájdalom tört rám, de nem csak egy helyen, ugyanis szétáramlott az egész testemben, és szinte megbénított. Térdre kényszerültem, és közben a fejem fogtam, hogy enyhítsem a benne lévő kínt.
Majd a semmiből megszűnt a fájdalom, felemeltem a fejem, és most már fel kellett néznem arra a nőre, aki eddig a vállamig érhetett, megalázónak éreztem, minden erőmmel azon voltam, hogy feltápászkodjak valahogy, de nem ment. Erre az ismeretlen nőnek még nagyobb mosoly ült ki az arcára.
-Nézz magadra!
Nem tudtam, miről beszél, amíg valóban végi nem néztem magamon. A kezemen a körmök megnőttek, már inkább karomnak neveztem volna őket, majd, ahogy elfordultam, megpillantottam magam a benti tükörben. A fogaim megnőttek, az erek az arcomon megerősödtek, ki lehetett venni minden egyes vonásukat. Egy igazi szörnyeteg lettem.
-Mit tettél velem?- kérdeztem szinte sírva, és közben neki akartam ugrani, mikor ő egy lépést hátrált mellőlem és még mindig némán vigyorgott rám.
-Most már olyan a külsőd, mint a belsőd! Megérdemelted, hogy átkozott legyél!
-Átkozott? Mit jelentsen ez?- kérdeztem, de teljesen feleslegesen, mert ő azonnal eltűnt, meg sem várta, hogy kérdezősködni kezdjek. Elment, mintha itt sem lett volna soha. - Ne kérlek, gyere vissza!- suttogtam bele az éjszakába, de sajnos olyan halkan, hogy biztos nem hallott meg engem senki. Gyere, vi...- mondogattam volna még, de hirtelen minden elsötétült, minden erőm elvesztettem, csak a sötétséget éreztem, ami egyre csak magával ragadott, sodort és nem hagyott kibújni a karmai közül, akárhogyan is harcoltam ellene. Elgyengültem. Feladtam, és csak meg akartam halni, mikor valami újat éreztem. Éreztem, hogy valaki megérint. Forró volt az érintése csak nem égetett, de egyben meg is nyugtatott. Sosem éreztem ilyet ezelőtt, mintha csak visszanyúlna értem és visszahúzna engem a feketeség, a sötétség legmélyebb lyukából. Megszabadítva engem ezzel minden fájdalomtól.

Aztán lassan nyitogatni kezdtem a szemem, hogy megszokjam a fényt. Felébredtem, de még felülni nem volt erőm. A kezem alatt valami puhát éreztem, selymet, tehát egy ágyon feküdtem.
-Hol vagyok?- nyöszörögtem fel
-Nálam!- hallottam meg egy magabiztos női hangot magam mögül. Azonnal megfordultam, hogy jobban szemügyre vehessem a megmentőmet- Ki vagy te?
-Sophie vagyok!
-Én K...
-Klaus.
-Igen, de honnan tudtad?
-Nem számít, hogy honnan tudom.
-De!
-Higgy nekem, ennél sokkal nagyobb problémáid vannak, én pedig segíteni fogok neked!
-Mégis miben?
-Mire emlékszel a tegnap estéből?- erre a kérdésre a szívem egyre hevesebben kezdett verni és kétségbeesetten kezdtem kutakodni az emlékeim közül, vajon mi történhetett éjjel? Majd hirtelen, a felismerés, mint a villám belém csapott.
-A banya.
-Igen. Pontosan.
-Mit tudsz róla?- förmedtem rá azonnal.
-Mindent. - mondta teljes nyugalommal, majd közelebb jött hozzám és az ágyam mellett lévő kis széken foglalt helyet.
-Mondd el!- majd egy hirtelen hévvel felültem az ágyon, mert már nyoma sem volt az azelőtti bizonytalanságomnak. Mi történt tegnap éjjel?- tettem hozzám.
-Nézd, állapodjunk meg, én elmondok neked mindent a tegnap éjjel kapcsolatban, te pedig segítesz nekem!
-Én? Miben? Pénz kell?- jutott eszembe az első logikus dolog.
-Nem... A segítséged!- mondta egy mosoly keretében.


 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Olyan könnyű
  2014-09-30 18:14:19, kedd
 
  Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk... Azt a felebarátodat szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre van.






No, nem pont így nézhet ki, nem ennyire fekete és fehér a helyzet. A széles útról is át lehet térni a keskeny útra, a keskenyről is a szélesre. Mindkettőnél lehet emelkedni és bukni. De a keskeny út az meredekebb és gyorsabb. A széles tétova, lusta. A keskeny út megjárásához VÁGY kell, a széles úthoz elég a Gyávaság.
Mindkét út egy-egy testben töltött ciklust jelöl, és nem pokollal vagy mennyországgal végződik, hanem Isten kegyelméből egy újabb életúttal, de a keskeny úton járó gyorsabban tanul és tapasztal.
A széles út többek között az ateista tudományhívőké, az "önmegvalósítóké, a képmutatóan vallásosaké, a sikerhajhászoké, a hedonistáké, a New Ageseké, a kizárólag keleti tanokat gyakorlóké, a passzívaké, míg a keskeny út a cselekvő szeretetet gyakorlóké, az egyszerűeké, a "lelki szegényeké",alázatosaké.


De talán elkalandoztam ,maradjunk a történeteknél!
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Az alábbiakra jutottam:
  2014-09-30 17:58:32, kedd
 
  A napokban pont azon meditáltam, hogy:
1. Nem unalmas-e a "tökéletes" párkapcsolat
2. Ha van "tökéletes" párkapcsolat, a vadászösztön "tönkre" teszi-e?

Az alábbiakra jutottam:
1. Nem unalmas.
2. Ha tökéletes a kapcsolat, akkor nem lesz vadászösztön. Amikor a vadászösztön belép, az azért van, mert érezzük, hogy ennél még lehetne jobb párkapcsolat is.

Viszont, amíg nem vagyok "tökéletes", nem lesz tökéletes kapcsolatom sem. És ez nem baj, pont így jó, ahogy van. Ha jön egy új kapcsolat, akár nekem, akár a páromnak, az mindig újabb tanításokat hordoz, sokszor magasabb szintű is a következő kapcsolat.

Amikor megtalálom azt, aki pont engem egészít ki, akkor nem fogok vadászni. Viszont, ha egy picit is változok, vagy a másik, és erre a változásra a másik nem úgy (vagy nem változik) változik, ami engem újból kiegészít, akkor érzem, hogy lehet egy jobb kapcsolatom mással, és jön a vadászhatnék érzése.

Hát én ezt láttam meditációban.

És szerintem ezért nem kéne ragaszkodni a hűséghez, mert ha a lelki egyensúly nincs meg, a hűség sem lesz meg lélek szinten, csak megerőszakolva magamat. És akkor pont ahhoz nem leszek hűséges, akihez érdemes hűségesnek lenni:ÖNMAGAMHOZ.



 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Az első csók
  2014-09-30 17:31:26, kedd
 
 
Keddi folytatása





Az első csók
Néha többes számban írok nektek, de most mindenképpen egyenként, szeretnélek benneteket megszólítani, mert az első csók az egyik mérföldkő lehet egy kapcsolatban, nagyon fontos. De szomorúan látom hogy, manapság divat fejest ugrani az ágyba, minden előzmény nélkül. Pedig nem ok nélkül van meg mindennek a maga ideje. A kézfogásnak, ölelésnek, csóknak és......... ezeknek a dolgoknak egymás után kellene következniük, ilyen sorrendben.Mire a csók fejezet végére értek (ami biztos, hogy nem egy fejezet lesz,legalább kettő ezt már most tudom) megígérhetem minden olvasómnak, rá fog jönni ha eddig esetleg nem tudta, ezek a dolgok miért olyan fontosak és miért nem túl szerencsés ha felcserélődnek az események.

Lehet, hogy most mosolyogsz, hisz már túl vagy rajta, de lehet azon ábrándozol éppen, milyen sokszor láttál már másokat csókolózni, vajon milyen lehet, vajon hogyan lehet, honnan tudod meg a lány is akarja-e, mi lesz ha elutasít, ha ő akarja de te még soha nem próbáltad...... .....Tele vagy kételyekkel, kérdésekkel, bizonytalansággal?Gondolj csak bele, mit éreztél mikor megtanultál például biciklizni, talán utána olvastál, meghallgattad a szüleidtől hogyan kell, figyeltél másokat hogyan csinálják, de végül mégsem egy könyvből, az elmondás alapján és a megfigyeléseid alapján tanultad meg, azok csak hozzá segítettek, hogy egyáltalán, hogy is kezdj hozzá. Amikor először álltál a bicaj mellé, már tudtad, hogy kell rá felszállni, hogyan kell tekerni. Az első próbálkozások és ijedtség esetleg esés után, egyre jobban ment és egyre több sikerélményed lett. Először bizonytalanul tekertél, majd egyre jobb és ügyesebb lettél és rájöttél, hogy kerékpározni szuper dolog és azon vetted észre magad, hogy élvezed!Csak , hogy a bicaj egy tárgy, jó esetben te irányítod, az történik amit te szeretnél. De egy csodálatos csajszi arcához hajolni és megcsókolni, na az bizony egy kicsit más. Hisz nem egyedül vagy, nem egyedül döntöd el, mi lesz és nem tudhatod mi jár a kicsi fejében, neki gondolatai, érzelmei vannak, mint ahogy neked is. Most vagytok az első randin és kételyek gyötörnek vajon meddig mehetsz el, vajon mindketten ugyan azt szeretnétek?! Puszit csak úgy haverságból is ad az ember, de milyen más " Őt " megpuszilni, aki közel áll a szívedhez. Ugye érzed a különbséget, hogy miről beszélek? Érzed, hogy amit szeretnél, az nem egy baráti ölelés vagy baráti puszi és reménykedsz ő is szeretné amit te. De valóban szeretné? Hát derítsd ki!A randi negatív kimenetelét csak megemlítem, mert úgy sem történik meg és te nem is gondolsz ilyesmire, mi van ha nem sikerül, mi van ha még sem tetszem neki. Ezt gyorsan felejtsd is el! De ha mégis a legrosszabb történne tudod, ahogy már régebben írtam, ha nem sikerül a randi, vigasztaljon az, hogy vár valahol rád akit keresel, az igazi. A sikertelen randiról egymásnak hátat fordítva indultok tovább, tedd ezt mosolyogva és éberen figyelve, hisz nem tudhatod mikor jön szembe veled az igazi.Járj nyitott szemmel és ha szerencsés vagy éppen most talál rád a szerelemés ott álltok kettesben, forr körülöttetek a levegő és azt szeretnétek ez a pillanat örökké tartson. Az a fontos, hogy érezzétek jól magatokat együtt, még ha most zavarban is vagytok, te vagy a férfi neked kell irányítani, de türelem, ne rohanj, randin vagy és nem versenyen. Úgy is megtörténik, aminek meg kell történnie, ha nem rögtön az első randin, akkor majd a másodikon. Hogy honnan tudod, mégis " ő " mit szeretne? Nem tudod, de ügyes fiú vagy és kitalálod.A pillanatnyi rezgések egymás között, azok a bizonyos apró jelek, az ő vissza jelzései döntik el, hogy mit teszel és még valami az is közre játszik, hogy milyen beállítottságú vagy. Gondolok itt arra, ha szereted szavakba önteni az érzéseidet akkor lehet, hogy ma az első randin elmondod mennyire szereted, mert úgy érzed muszáj tudatnod vele mit érzel. Viszont fizikailag ma még nem biztos, hogy közel kerültök egymáshoz. Lehet, hogy csak puszival váltok el, de ez a puszi mégis csak más lesz, nem egy bármilyen, hanem egy felejthetetlen puszi. Ha viszont neked nehezebb elmondani és a szavak helyett inkább tettekkel mutatnád ki amit érzel, akkor át fogod ölelni, meg fogod puszilni sőt lehet, hogy meg is fogod csókolni már az első randin, ha mindketten úgy akarjátok. Mindenképpen felejthetetlen és megismételhetetlen csodálatos pillanatokat tartogat számotokra ez a találkozás, ha az történik kettőtök között amit mindketten szeretnétek. Ha eljutsz odáig, hogy úgy érzed szeretnéd megcsókolni, ha egyértelmű a helyzet, nincsenek kételyek, természetes, hogy megteszed. De ha egy pici kis bizonytalanság is van benned, talán az a legtisztább ha megkérdezed.
Például így:

Minden vágyam,hogy megcsókoljalak, de fogalmam sincs mit szólnál hozzá?!Erre valószínűleg olyan választ vagy jelet kapsz, ami segít eldönteni mit tegyél és már nem is kell ezen tovább izgulnod.Ilyen válaszokat kaphatsz például : -Próbáld ki és megtudod. -Szeretném, ha megcsókolnál. -Már vártam ezt a pillanatot.Ha pedig nem mozdul, nem szól semmit a kérdésedre, csak mosolyog, szépen néz rád, akkor azt várja mikor csókolod már meg. De az is lehet, hogy ő is alig várja és válaszul átkulcsolja a nyakadat, oda húz magához, ennél egyértelműbb választ pedig nem is kaphatsz, mázlista vagy, ha ez történik veled.Ha mégsem ilyen egyértelmű a helyzet, de érzed, szinte már biztos vagy benne, hogy ő is akarja és bevállalod azt a pici kockázatot, ha esetleg mégsem. Nézzük csak mi történhet. Ha hagyja, hogy megcsókold de nem csókol vissza, az még nem feltétlenül rossz jel, lehet még ő sem csókolózott soha, ezért kicsit izgul, vagy csak meglepődik, mert nem számított erre.Megtörténhet az is , hogy amikor szeretnéd megcsókolni, elkapja a fejét,........Nemsokára innen folytatom. Addig is jó olvasást és sikeres udvarlást!
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A hang hulláma
  2014-09-30 17:22:35, kedd
 
  A hang hulláma

Egy emberi hang úgyanúgy zenél, mit a legszebben játszó zenekar, úgyanúgy tud fals dallamokat létrehozni, és elrontani mindent. Vannak olyan emberek, kiknek a hangjuk a legjobb együtérzéssel is szinte fádalmat okoznak, s lehet mellette párosulva egy bájos arc, vagy egy sármos tekintet... a hatás rombolva vagyon. A másik véglet is ismert, hisz mindenkivel előfordult már, hogy egy nem mosolyogtató arcból felhangzó szavak olyan kellemmel járták át az embert, mintha a saját szülőanyja nyugtató szavai volnának. Hangunk rezgése egyben a mi rezgésünk is, és ha gondolatainkat hangokba csomagoljuk és szeretettel sugározzuk akkor a hatás a hallgatóban is kellemes, bíztató érzést kelt. Lehet egy kellemes bariton, egy lágy alt, vagy egy csilingelő szoprán, ha lelkünk zenéje szól vele együtt és törődünk azzal, hogy hangunk messze szálljon, akkor hangjaink akkordjai mások lelkéhez is elérnek, kik zsigereik közt érzik a jót. A jót, mi a lég szárnyain száll felénk, és lehet ezer és ezer kilométer a táv, mégis ott érezzük magunk mellett azt, ki kiadta magából a hangját...Nekünk.

Suttogó Gabriel

 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Van a léleknek olyan betokosodott
  2014-09-30 17:16:05, kedd
 
  Van a léleknek olyan betokosodott része, mint amikor valaki háborús lövedéket kap, és akkor onnan az nem mozdul, nem veszik ki, mert akkor szétesne a térdkalács. Nem lehet bolygatni. Ilyen rész van, szerintem, mindannyiunkban.

Dunai Tamás



 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A pozitív gondolkodás fogalma
  2014-09-30 17:10:43, kedd
 
 




A pozitív gondolkodás fogalma eredetileg egy ősi buddhista hagyomány nyomán jött létre. Fönnmaradt egy legenda, miszerint Buddha és a tanítványai néztek egy döglött kutyát. Mester, nézd, a halál, a bomló hús, a rothadó tetem milyen rettenetesen visszataszító! Milyen undorító, ha csak az marad meg egy lényből, ami belőle a test! - mondták a tanítványok. Buddha odanézett, és azt mondta, hogy igen, de milyen szép fehér foga van! Ez a pozitív gondolkodás alaptörténete. Innen nőtt ki. Vagyis nem arról van szó, hogy a negatív élményeinket, a keserveinket, a bánatainkat hazudjuk el pozitívnak. Arról van szó, hogy fogadjuk el ezeket olyan negatívnak, amilyenek a valóságban, de ha van bennük valami pozitív, akkor azt is vegyük észre.

Popper Péter
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Történetek
  2014-09-30 17:02:54, kedd
 
 





Történetek" -- amúgy vérbeli mesemondó -- A görög--perzsa háború című leírásában többször is megemlíti Egyiptomot, mely már a háborút kirobbantó ellentétben is fontos szerepet játszott. De induljunk el a történet elejéről! Az ellenségeskedés -- mint a történelem folyamán oly sokszor -- most is nő(k) miatt kezdődött...
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Argosz nevű város, melybe a phoinikiaiak áruikkal kereskedve jutottak el. Hogy, hogy nem, Inakhosz király leánya, Ió is szemet vetett a hajókon kirakott portékákra, a kereskedők viszont Argosz asszonyait szemelték ki maguknak. Így történt, hogy Ió -- néhány társával együtt -- egy kereskedőhajón Egyiptomba "utazott". A hellének, akik tudvalevőleg igen nagy büszkeséggel és bátorsággal rendelkeztek, a rajtuk esett sérelmet rögtön kétszeresen torolták meg: a türoszi királylány, Európé, valamint az aiai Médeia elrablásával nyilvánították kiegyenlítettnek a számlát. A nők ide-oda rabolgatásának sorozata tovább folytatódott, mi azonban térjünk vissza Inakhosz elhurcolt leányához...

Ió a phoinikiaiak szerint nem túszként, hanem önként utazott Egyiptom felé, mivel a kikötőben "túlontúl közeli" ismeretséget kötött a hajó kapitányával. Persze, abban az időben, (főleg egy király lányának) nem volt illendő ilyet elkövetni; a nagyobb problémát Ió számára mégis szerelmük kilenc hónap múlva születendő gyümölcse jelentette. Mivel szülei előtt mégsem vallhatta be a történteket, hát inkább utazásra adta a fejét. Eddig tartott tehát Hérodotosz leírása Ióról. A történet azonban így közel sem tökéletes. Az író egy oly aprócska részletet elfelejtett megemlíteni, hogy Ió a legendák szerint később tehén képében baktatta körbe a fél világot. De haladjunk csak szépen sorban!

Ió Egyiptomba menekülésének van még néhány változata a mítoszok között. Létezik például egy olyan történet, mely szerint maga Zeusz vetett szemet a lányra (amúgy ez nem is olyan nagy csoda, hiszen a villámok ura köztudottan csapodár életet élt). Az persze várható volt, hogy mindezt Héra nem hagyja megtorlatlanul. Ió tehát tehénné változott, s miután kalandos körülmények között megmenekült a százszemű Argosz őrizetéből, egy bögöllyel hozta össze a dühös istennő. A rovar pedig nem hagyott nyugtot szegény Iónak, aki átkocogott Dódónéba, majd a Duna-vidékét is meglátogatva haladt tovább a Kaukázushoz, ahol szívélyes beszélgetést folytatott a leláncolt Prométheusszal. Innen Európát majd Kis-Ázsiát érintve, hosszú út megtétele után jutott Egyiptomba, ahol végül, ismét emberként férjhez ment, és megszülte -- Zeusz fiát.

És hogy hogyan kerül a történetbe -- modern elemként -- a Milka-boci? Egyes elbeszélések szerint még tehén alakjában Ió hol fehér, hol lila, máskor fekete színben pompázott. A lilafoltos alpesi patás regéjének mentségére szolgál az a tény, hogy az argosziak a Holdat tehénként tisztelték, s így a királylány "színváltásai" a Hold változását követik (újhold -- fehér, telihold -- vörös, ha elfogyott a Hold -- fekete).

Hogyan lett a vörösből lila? -- vetődik fel valószínűleg jogosan az olvasóban a kérdés. Ez azonban már a görög nyelv szépségeivel kapcsolatos probléma; az "ión" szó ugyanis görögül ibolyát jelent...

Ez volt tehát Ió története, aki vagy a bögöly csípésébe belehalván, vagy férje oldalán boldogan (bár időnként félrelépve) fejezte be földi pályafutását.

 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Képes idézetek
  2014-09-29 21:47:44, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Képes idézetek  
     1/48 oldal   Bejegyzések száma: 471 
2014.08 2014. Szeptember 2014.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 471 db bejegyzés
e év: 3482 db bejegyzés
Összes: 12466 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 943
  • e Hét: 2539
  • e Hónap: 35492
  • e Év: 409245
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.