Belépés
lenke1964.blog.xfree.hu
Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább. "A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még a... Varga Lenke
1964.08.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 136 
Békés vasárnapot!
  2015-01-10 23:59:25, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Jó éjszakát!
  2015-01-10 23:48:05, szombat
 
  "Hold sarlóján Takarót simít a sűrű csend lebbenő álmok bársonya,
hold sarlóján ringatózik a csillagfényű éjszaka."






 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ilyen az életem a Camino után
  2015-01-10 23:32:23, szombat
 
  Hazatértem után sok egyéb szempontból is alaposan átalakult az életem. A negyven nap alatt valódi tartalmat kapott a frázis, amelyet oly sokszor pufogtatunk igazi meggyőződés nélkül: hogy a boldogság nem a pénzen múlik.
Nagy tapasztalat volt a több mint egy hónap egy szál hátizsákkal. Amit napközben elkoszoltam, azt este kimostam, ennivalót csak annyit vettem, amennyire éppen szükségem volt. Minimális pénzből éltem, és nekem, aki korábban hangya módra hordtam haza a plázákban vásárolt vackokat, ezúttal soha nem jutott eszembe semmi, amit pénzért adnak. Mégis boldog voltam.
Nem ennek ellenére, hanem éppen ettől!
Ez aztán rendesen a helyére tett sok mindent az értékrendemben.
Két hónappal a zarándoklat után eladtam elegáns, nagypolgári villalakásomat, és beköltöztem egy kisebbe, olcsóbba, szerényebbe.
Az autómat lecseréltem egy gyengébb teljesítményű, alacsonyabb fogyasztásúra. Az addig igénybe vett szolgáltatások nagy részét lemondtam, ki akartam szabadulni a fogyasztói társadalom csapdájából. Megváltam a költséges biztosítások többségétől, a gigacsomagoktól, az ilyen-olyan előfizetésektől, és egy lényegesen egyszerűbb életvitelre rendezkedtem be. A ruháimat is kiválogattam, a felesleget elajándékoztam vagy áruba bocsátottam.
Költözködéskor a csordultig tele konyhámból minden eszközt, edényt kiszórtam, amit fél évnél hosszabb ideje nem használtam. Az maradt csak meg, és mindenből csak annyi, amire valóban szükségem volt.
Takarékoskodom mindennel, még akkor is, ha nem fűződik közvetlen anyagi érdekem hozzá: a vizet soha nem folyatom feleslegesen, akkor sem, ha nem a sajátom, a villany sem ég körülöttem, ha nem muszáj. Olykor gyertyával világítok, órákig bámulom, hogyan táncol a láng a sötétben. Vagy ücsörgök a teraszon, és figyelem az égboltot, amelynek addig ismeretlen szépségeit az Úton fedeztem csak fel...
Amíg élek, emlékezni fogok arra az éjszakára, amikor egyedül gyalogoltam a sötétben, a földön fekve a csillagokat bámultam, és láttam, hogyan bújik elő hajnalban a Nap tüzes korongja a horizont mögül... Amíg ezt a boldogságot nem éltem át, elképzelni sem tudtam, hogy egyszer úgy fogom gondolni: ha mindenemet elveszíteném, akkor is maradna egy csomó dolog, ami boldoggá tesz.
Látom a környezetemben élőket, amint fáradtan hajszolnak valamit, amit már megnevezni sem tudok, annyira távolinak tűnik, hogy valaha magam is így éltem.
Nem tehetek többet értük, mint hogy elmondom nekik a magam történetét, amely úgy kezdődik, hogy: de igen, lehet másképp is. Csak a békességnek előbb helyet kell készíteni belül, kell egy nagytakarítás. Amíg a beidegződések, előítéletek foglalják a helyet, addig a csönd nem ver tanyát odabent. Pedig ahhoz, hogy meghalljam a saját hangomat, csöndre van szükség.
Ilyen az életem a Camino után.



 
 
0 komment , kategória:  El Camino  
A Magyar Camino megtalált!Köszönöm!
  2015-01-10 23:29:04, szombat
 
  Drága,Anikó! Az a könyv,amely üzenni akar nekünk valami fontosat,megtalál minket.A Magyar Camino megtalált!Köszönöm! Már írtam Neked,amikor az első El Caminot elolvastam.Talán emlékszel,az én utam Oroszországba vezetett és megváltoztatta az életemet,mert sikerült megkapnom a válaszokat azokra a kérdésekre,amelyeket egész életemen keresztül cipeltem ...sőt,akkor letettem pár felesleges csomagot.Most úgy érzem az utamon vagyok.Persze,résen vagyok és figyelem a jeleket.Erre Te tanítasz engem, ezért nagyon hálás vagyok!A mai éjszakát a Magyar Camino val töltettem...Nagyon megérintett...Egy nagyon fontos üzenetet kaptam Tőled: Tűzrakás közben eszembe jutott,hogy lassan megint itt a karácsony,pedig még alig ért véget a nyár.Eszeveszetten rohan az élet,még párat alszunk,és mindennek vége,úgyhogy nem ártana jól csinálni.Ezen vagyok minden órában....Köszönöm!!!!



 
 
0 komment , kategória:  El Camino  
Sándor Anikó: Magyar Camino - A magad útján
  2015-01-10 23:27:14, szombat
 
  "Magától tanultam, hogy az ember kreálhat magának saját imákat, álmodhat saját istent. Én így imádkoztam a magam Mindenhatójához: »Segíts, hogy letehessem ezt a terhet! Segíts, hogy megtaláljam a magam útját! Add, hogy önmagam legyek újra!« Újra? Voltam én valaha önmagam? Vagy csak alávetettem magam körülményeknek és kényszereknek, csak engedtem a kísértéseknek, és kihasználtam a lehetőségeket, csapódtam ide-oda vakon és hiúsággal meg önsajnálattal eltelten, mint egy biliárdgolyó? Mintha nem is létezne olyan, hogy szabad akarat..." (Magyar Camino - A magad útján)



 
 
0 komment , kategória:  El Camino  
Sándor Anikó: El Camino - Az út, ami hazavisz
  2015-01-10 23:23:08, szombat
 
  Átlagos, középkorú, magyar nő vagyok, az effajta lét minden küzdelmével. Pár hónapja azonban becsuktam egy ajtót, mögötte hagyva az addigi életemet, a munkámat, a teljes létbiztonságot. Elegem lett az évtizedek óta feszítő elégedetlenségből, a mindennapok monotonitásából, és világgá mentem. Csakhogy a függetlenség költséges dolog, nekem pedig nem voltak jelentős tartalékaim. Azon töprengtem, hogyan tovább.
Ma ebben az országban nagyon könnyű lecsúszni, bekerülni egy spirálba, ahonnan aztán nincs menekvés. Ezt nem akartam. De a korábbi életemet sem, soha többé! Nem akartam szorongásban, haszontalanságban, hazugságok csapdájában vergődni tovább.
Körülöttem sorban betegedtek meg az emberek a stressztől, a megfelelni akarástól, a rettegéstől, hogy elveszítik a munkahelyüket, és egyre-másra mentünk temetésre is... Úgy éreztem, ha nem lépek, ha nem hallgatok a belső hangomra, amely azt mondja: elég volt, én leszek a következő. Senki nem akarta elhinni, amikor egy délelőtt felálltam légkondicionált luxusirodám hűs íróasztala mellől, és azt mondtam: ennyi volt, most elmegyek.
Eleinte őrültként kezeltek, később a csodámra jártak, mint a kétfejű borjúnak: ez az a nő, aki kiszállt...
Mindent be akartam pótolni, ami elmaradt.
Kiszámoltam, mennyi időre elég a megtakarított pénzem, majd - mint aki fejest ugrik a folyóba, anélkül, hogy kipróbálta volna, tud-e úszni - elrepültem Argentínába, tangót tanulni.
Egyszer annak a négy hónapnak a történetét is megírom, mert már önmagában azért megérte változtatni az életemen. De ami utána következett, az felülmúlta a Buenos Aires-i kalandot.
Valamikor régen olvastam egy útról, amelyről azt mesélték, olyan hely, ahol a csodák valóban megtörténnek. A lélek útjának is nevezik, és azt suttogják, sokan találkoznak útközben ismerős lelkekkel...
Sok történet kelt szárnyra arról, miféle csodák estek meg zarándokokkal Szent Jakab útján, és egybehangzó vélemény, hogy az az Út mindenkinek megváltoztatta az életét. Akik gyalog megtették a nyolcszáz kilométert, attól kezdve kétféle időszámítás szerint élnek: Camino előtt és Camino után.
Hittem is, meg nem is, de inkább hinni szerettem volna, mert miben bízhatok még, ha nincsenek csodák? Akkor velem mi lesz?
Az évszázadok során királyok, főpapok, Dante, Nagy Károly, Assisi Szent Ferenc, és persze egyszerű emberek milliói taposták az utat, de nekem még soha nem volt egy hónap szabadságom - minimum ennyi kell San Jean Pied De Porttól Santiago de Compostelláig, ahol a legenda szerint Jakab apostolt, Jézus tanítványát eltemették. Gondoltam, most eljött az én időm! Ha igaz, amit mondanak, miszerint ott mindenki azt kapja, amire szüksége van, másfél hónap múlva megtudom, merre tovább.
Akik túlélték a halál pillanatát, azt mondják, pár másodperc alatt lepereg a szemük előtt az életük. De csak ott, az utolsó pillanatban kristályosodik ki a lényeg, ám akkor általában már késő.
Én negyven napot kaptam a sorstól, hogy végignézzem életem filmjét - még időben. Mint amikor a sötétben váratlanul felkapcsolják a villanyt... Megismerhettem a lényeget, és arra is volt időm, hogy megálljak egy-egy pillanatnál, amelyről nem is sejtettem, mennyire fontos volt. Zarándoklatra indultam, fájdalmas vezeklés lett belőle. Egy olyan ,,bűnért", amit nem is tudtam, hogy elkövettem.
A Cruz de Ferrónál letettem az otthonról hozott követ, és arra kértem az égieket, hogy amikor majd életem tetteit elbírálják, a mérlegnek az a serpenyője süllyedjen mélyebbre, amelyben a jótettek lesznek.
Amit itt leírtam, nem a képzelet szüleménye.
Legyalogoltam a nyolcszáz kilométert, és átéltem minden pillanatát. Remegtem a döbbenettől, amikor kézzel foghatóvá vált a csoda, és sírtam a zavarodottságtól, amikor nem értettem, mi történik velem. Nem ezoterikus könyv, amit olvasni kezdett, hanem egy - két lábbal a földön járó, kétségekkel teli, de nyitott gondolkodású - ember mély álomból való ébredésének naplója. Semmit nem tettem hozzá a negyven nap történetéhez, és semmit nem vettem el belőle.
Ha más meséli, amit ott átéltem, azt mondom, túl színes a fantáziája. (El Camino - Az út, ami hazavisz)




 
 
0 komment , kategória:  El Camino  
Ma egész nap jó dolgok történnek majd velünk
  2015-01-10 23:15:31, szombat
 
  "Reggel, mielőtt kinyitjuk a szemünket, állítsuk be az agyunkat arra, hogy ma egész nap jó dolgok történnek majd velünk. Mondjuk végig magunkban ezt a rövid szöveget: ,,Jó reggelt kívánok magamnak és mindazoknak, akiket szeretek, és akikkel ma csak találkozni fogok. Odavezetek egy fénysugarat a lábujjaimhoz, végigvezetem az egész testemen, és mosolyog minden pici sejtem, örül a mai napnak. Ma valami jó történik!" Próbáljuk ki - és tényleg valami jó fog történni! A saját egyetemi hallgatóimmal is csináltam ilyen kísérletet, igen meggyőző végeredménnyel. A gondolat, a tudat hatalma valóban teremt. Ha meg akarjuk találni ennek az összefüggéseit a modern kvantumfizikában, akkor egész nyugodtan menjünk utána, mert megtaláljuk. A szemünk persze mindent magába fogad, és viszi hátra a tarkólebenybe az információt - de ha az agyunk azt az üzenetet kapta, hogy ma jó dolgok történnek majd, akkor csak jókat keres. Meg van ígérve, te üzented meg - hol van az a jó? És egyszer csak valóban észrevesszük az apró, örömteli dolgokat! Egyszerűen kinyílik bennünk a pozitív érzelem, jobb lesz az energia-háztartásunk. Ezt mindenki kipróbálhatja saját kísérlet keretében is. Egy hétig minden reggel tegyük be a teremtő tudatunkba, hogy ma valami jó történik, közben figyeljük a közérzetünket, a lelkiállapotunkat, a velünk történt eseményekről pedig írjunk naplót - és rá fogunk jönni, hogy ez így igaz. Ha nem hiszünk másnak, higgyünk önmagunknak, a saját tapasztalatainknak!" Prof. Dr. Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak?




 
 
0 komment , kategória:  Csak pozitívan!  
Csodás padok- lélekkuckók
  2015-01-10 23:04:32, szombat
 
 









 
 
0 komment , kategória:  Kuckó,padok,pihenők,búvóhelyek  
Csodás padok- lélekkuckók
  2015-01-10 23:03:10, szombat
 
 









 
 
0 komment , kategória:  Egy kis lazítás  
Csodás padok- lélekkuckók
  2015-01-10 23:00:52, szombat
 
 









 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 136 
2014.12 2015. Január 2015.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1850 db bejegyzés
e év: 18023 db bejegyzés
Összes: 31746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 802
  • e Hét: 3229
  • e Hónap: 12640
  • e Év: 914572
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.