Regisztráció  Belépés
ametiszt54.blog.xfree.hu
" Amíg az embernek dolga van a földön, él. " (Márai Sándor) Pné Szabó Mária
2012.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Veres Péter: ÉN NEM MEHETEK EL INNEN
  2015-01-20 14:04:46, kedd
 
  Veres Péter:
ÉN NEM MEHETEK EL INNEN

Én nem mehetek el innen soha-sehova,
Nekem nincs útlevelem, nincs gazdag rokonom, nincs pénzes barátom,
millió sárbaragadt paraszt a szomszédom.
ezeknek sorsa az enyém, s az is marad örökre.

Nekem csak térkép a nagyvilág,
talán sohase látom Párizst, Rómát,
sohase látom Amerikát, sem a déltengeri szigeteket;
barnás folt marad számomra a sziklás spanyol föld,
és zöld folt marad a szibériai steppe.

Azt mondta egyszer valaki, úgy mondják, egy görög bölcs:
,,adj egy szilárd pontot és kifordítom sarkaiból a világot."
Én megtaláltam azt a pontot, legalább is önmagam számára.
Ez a föld, amelyen élünk:
a sziksós puszta, a ragadós televény, a szaladó homok
és a tízmillió magyar, aki benne él.

Hogy szép e a mi hazánk, szebb-e, mint másoké,
nem tudom, nem is keresem:
hogy fegyverrel hódítottuk, vagy munkával szereztük,
beköltöztünk-e, vagy a földből nőttünk:
mindegy ma már - egyek vagyunk vele.

Napunk közös a többiekkel, de a mi csiráinkat is felébreszti,
a felhők elszállnak, de esőjüktől a mi füveink is nőnek:
a mások szép és gazdag földjét én hát nem irigylem.
Lábammal bokáig járok a magyar sárba,
arcomat kicserzi az éles pusztai szél,
szemeimet kicsire húzza a kemény sivatagi napfény;
gondjaim lehúznak a földre, vágyaim fölemelnek a felhők fölé,
nincsen más számomra, mint emésztő töprengés, forró vágyak és kemény akarat:
ide kell hoznunk a nagyvilágot,
ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami jó, ami nemes és amit érdemes.

(1939. május)
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Dvihallyné O. S.: FEDÁK SÁRI
  2015-01-20 14:00:11, kedd
 
 



Dvihallyné O. S.

FEDÁK SÁRI
( 1879 -- 1955 )

Ezernyolcszázhetvenkilenc:
Beregszászon megszületett
Fedák István Sári lánya,
akiből nagy színésznő lett.

Akaraterejének és
minden akadályt legyőző,
kitartó természetének
köszönhette e csodás nő.

A szülei tűzzel -- vassal
harcoltak a kétes siker,
bizonytalan jövőt hozó
pályaválasztása ellen.

Végül cselhez folyamodott
Sárinak az édesanyja,
elengedte a leányát
fel Pestre meghallgatásra.

De titokban levelet írt
Rákosi Szidinek, melyben
kéri őt: a leányát ne
hagyják hogy szerepeljen.

Néhány vers és pár dal után,
színészképzés nagyasszonya
fittyet hány a kérésére,
és a leányt tanítgatja.

Szállást adott otthonában,
megfogta a tehetsége.
Igazolta talentumát
a legelső szereplése.

Huszka Jenő felfigyel rá,
Bob herceget komponálja,
hírnevet és pénzt szerezve
boldog Fedákéknak kánya.

Édesapja meg is békül,
állatait el is adja,
hogy színpadi kosztümökkel
nőjön Sári ruhatára.

Meghálálja szüleinek,
hogy végül is bíztak benne,
Beregszász határában a
házépítést ő fedezte.

Aztán két évvel későbben
mikor újra nadrágot ölt,
Kukorica Jancsit játsza,
nagy siker lesz, hamar eldőlt.

Fél év alatt kétszázezren
nézték meg az előadást,
egy millióan megvették
a dalszöveg kinyomtatást.

Huszonöt éves korára
a magyar színpadnak ő
legnagyobb fényes csillaga,
ez a nagyszerű színésznő.

Színházi csőd és intrika
életét beárnyékolja,
ezért aztán a színpadot
egy időre el is hagyja.

János Vitézzel tér vissza
a Nemzeti színpadára.
Operett és prózai mű
sikert hoznak a számára.

Sok országban szerepelt ő,
Amerikában is játszott,
akármerre ünnepelték
szíve mindig visszavágyott.

Nem pótolhatta semmi sem
hőn szeretett közönségét,
kik lovait kifogták,úgy
ünnepelték szereplését.

Molnár Ferenc lett a férje,
bár ez nem sokáig tartott,
az ifjú férj nagyon gyorsan
másik nőbe habarodott.

Három év is eltelt mire
hajlandó volt a válásra,
megjósolta az írónak
egyedül lesz nemsokára.

Szerencsétlen interjúban
a harcok folytatására
buzdított, bebörtönözték
és véget ért a pályája.

Rákosiék nem engedték
többé vissza a színpadra,
száműzve tölti éveit
úgy várhatott a halálra.

Ezerkilencszázötvenötben
Budapesten rá is talál.
Szomorúan befejeződik
a csodás életútja már.

Ozogány Ernő írása alapján.





 
 
0 komment , kategória:  Dvihallyné Oszuskó Sarolta  
Dvihallyné Oszuskó Sarolta: Jászai Mari
  2015-01-20 13:17:46, kedd
 
 

Dvihallyné Oszuskó Sarolta
Jászai Mari

Szegény családnak szülötte,
keserves volt az élete.
Édesanyja korán meghal,
apja tele durvasággal.

Bánásmódját öten sínylik,
Mari volt a legkisebbik.
Részeg apja dolgoztatja,
sokszor el is náspángolja.

Mostohát hozott a házhoz,
az sem kedves a családhoz.
Jó szó az nem hallik soha,
csak a kötél zenebona.

Négy elemit Győrben végzett.
Kezdődött a cselédélet,
tíz évesen adták máshoz,
pesztonkaként lát munkához.

Háborús évek segítik,
szolgáló sorból megszökik.
Markotányos lesz belőle,
megy ő is a csatatérre.

Golyózápor nem riasztja,
katonákat kiszolgálja.
Élelmet visz, vizet cipel,
sebesülteket látja el.

A kapitány megkérdezi:
mit is adjon most ő neki?
Érdemkereszt, pénzjutalom,
mit szeretne kapni vajon?

A kitüntetést választja,
de a kapitány nem adja.
Oklevelet kiállítja,
háromszáz forint jutalma.

Ruhákat és ékszert is vesz,
reméli, majd színésznő lesz.
Győri színházigazgató
egy próbára már kapható.

Fehérváron statiszta lesz.
Budán jut aztán szerephez.
Kassai a színház tagja,
beleszeret Jászaiba.

Rövid, viharos szerelem,
majd házasságkötő terem.
Együtt mennek Kolozsvárra,
kiteljesedik pályája.

Három év is alig telt el,
máris övé az első hely.
Alkata, hanghordozása
alkalmas a tragikára.

Ezernyolcszázhetvenkettő:
Budapestre visszajött ő.
Nemzeti Színház kereste,
színészének szerződtette.

Férje szerződést nem kapott,
Erdélybe visszautazott.
Később aztán el is váltak,
külön-külön úton jártak.

Háború ellen szót emelt,
katonákért ő vezekelt.
Naponta csak egyszer evett,
harcolóknak küld élelmet.

Iskolát épít Ászáron,
szegény gyerek tanulhasson,
ne kerüljön cselédsorba,
mint szegény Krippel Mária.

Régi nevét nem szerette,
Jászai Mari lett helyette.
Háromszáz darabot játszott,
fényes csillagként ragyogott.

A színház a nyelv temploma,
ez volt legfőbb hitvallása.
Áhítattal kell belépni,
előadást megcsodálni.

A tudását gyarapítja,
tanulással gazdagítja.
Petőfi Sándor kedvence,
sokszor hangzik el a verse.

Nyári turnén megy azokhoz,
kik nem jutnak kultúrához.
Olyasmire pénzük nincsen,
ezen legalább segítsen.

Életében emléktábla
került a szülőházára.
Ászáron még áll a kis ház,
és emlékére ott vigyáz.

Ezerkilencszázhuszonhat:
tüdőbajban szegény meghalt.
Hetvenhat év, amit megélt,
csodálták a művészetét.

Utoljára azt kívánta:
csendes legyen búcsúzása,
de ezt ő hiába kérte,
gyászolta a közönsége.

Százezres tömeg kísérte
az utolsó nyughelyére.
Kerepesi temetőbe`
fájón búcsúztak őtőle.

1850-1926
 
 
0 komment , kategória:  Dvihallyné Oszuskó Sarolta  
Dvihallyné Oszuskó Sarolta: Szilágyi Erzsébet
  2015-01-20 12:49:10, kedd
 
  Dvihallyné Oszuskó Sarolta
Szilágyi Erzsébet

Szilágyi Erzsébet
Hunyadi hitvese,
pestis miatt lett ő
Jánosnak özvegye.

Két szép fiúgyermek
maradt vele árván,
s körötte kezdődött
a rengeteg ármány.

Fiai élete
a királytól függött,
Erzsébet nagyasszony
csak értük könyörgött.

Megeskette királyt,
bántódásuk nem lesz,
a gróf haláláért
nekik megkegyelmez.

Az anyai szíve
reszketett Lászlóért,
mikor Budára ment,
és Mátyás fiáért.

Előre érezte
a nagy tragédiát,
Ulászló a király
elveszejti fiát.

Az anyai szíve
kegyelmet kiáltott,
a magyar urakra
szórta ő az átkot.

"Szilágyi Erzsébet
levelét megírta."
Mátyást a fogságból
kihozni akarta.

Elkövetett mindent,
hogy őt a rabságból
arannyal kiváltsa
Prágának várából.

Tragédiák sora
növelte erejét,
hogy királynak lássa
megmaradt gyermekét.

Hatalmas vagyonuk
e célnak szentelte,
a főrendek között
osztogatta szerte.

Szilágyi Mihály, ki
Erzsébetnek bátyja,
sereget toborzott
királyválasztásra.

A sok fáradozás
elnyerte jutalmát,
meg is választották
hőn szeretett fiát.

Mátyás elé siet,
ki szabadul végre,
ráüti pecsétjét
ő is egyezségre.

Melyben kötelezi
magát Mátyás fia,
Podjebrád Katalin
lesz a boldog ara.

Célját, hogy elérte,
szíve megnyugodott,
szeretve, becsülve
birtokán dolgozott.

Országos levéltár
őrzi írásait,
rendeletek sorát,
utasításait.

Beatrix fényéből
reá már nem jutott,
nem is írtak róla,
hogy már régen halott.

Nem tudni pontosan,
mikor és hol esett,
hogy lelke és teste
nyugalmat keresett.
 
 
0 komment , kategória:  Dvihallyné Oszuskó Sarolta  
Szent Erzsébet legendája...
  2015-01-20 12:29:08, kedd
 
  ,,A tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott,
s e világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag."
(Így kezdi Heisterbachi Caesarius Szent Erzsébet legendáját)

1231. november 17-én, 24 esztendős korában hunyt el Árpád-házi Szent Erzsébet, II. András magyar király (ur. 1205-1235) és Meráni Gertrudis leánya, IV. Lajos türingiai őrgróf (ur. 1217-1227) felesége, aki önmegtartóztató életmódja és buzgó vallásossága mellett karitatív tevékenységével is példát mutatott embertársainak. Erzsébetet IX. Gergely pápa már négy évvel halála után szentté avatta, tisztelete pedig nem csak német és magyar földön, de az egész keresztény világban elterjedt.

Erzsébet 1207-ben - valószínűleg Sárospatakon -, az uralkodópár harmadik gyermekeként látta
meg a napvilágot. Árpád-házi hercegnőként nem sokat tartózkodhatott családja körében, hiszen Magyarország diplomáciai érdekei a leány minél gyorsabb kiházasítását követelték: András ezért már négy esztendős korában eljegyezte Erzsébetet a türingiai őrgróf legidősebb fiával, Lajossal, egy évvel később pedig leendő apósa, I. Hermann (ur. 1190-1217) udvarába, Eisenachba küldte gyermekét. A hercegnő mindössze 14 esztendős volt, mikor egybekelt Türingia örökösével, Lajos és Erzsébet házassága azonban - a feljegyzések szerint - boldog és harmonikus lett, az évek során a párnak három gyermeke is született. Mindennek dacára a rokonság mégsem volt elégedett a hercegnővel, mivel II. András leánya egyfelől nem volt hajlandó alávetni magát az udvari etikettnek, másfelől pedig szokatlanul buzgó vallásosságról tett tanúbizonyságot - például vezeklőövet hordott, és a kor szerzetesi szokásai szerint ostorozta magát -, ami számos karitatív intézkedésben is megnyilvánult.

Erzsébet IV. Lajos őrgróf uralkodása alatt számos kórházat alapított, ahol gyakorta személyesen is kivette a részét a gyógyításból, miután pedig férje 1225-ben - II. Frigyes császár (ur. 1220-1250) hűbéreseként - keresztes hadjáratra vonult a Szentföldre, és ő vette át az államocska irányítását, hatalmát is a szegények érdekében használta fel. A hercegnő éhínség idején kinyittatta az uralkodói éléskamrákat, télire pedig mindazokat befogadta palotájába, akik fedél nélkül maradtak; ezt a határtalan adakozást természetesen a türingiai őrgróf fivérei - Konrád és Raspe Henrik - és a család tagjai nem tűrték szó nélkül, amiről Erzsébet leghíresebb legendája is híven tanúskodik. Eszerint ugyanis a hercegnő egy napon élelmiszert csempészett ki a rászorulóknak, rokonai pedig megállították, és megkérdezték, mit visz magával. Mivel a fiatalasszony el akarta titkolni szándékát, azt mondta, rózsák vannak a kötényében, az Úr pedig egyszeriben virágokká változtatta a kenyeret, hogy Erzsébetnek ne kelljen hazudnia.

A hercegnő sorsa ugyanakkor hamarosan szomorúra fordult, mivel a hazafelé tartó Lajos 1227 szeptemberében életét vesztette a keresztesek között kitört járványban. Erzsébetet nagyon megviselte férje halála, a gyász hatására pedig még inkább a hit és az aszketikus életmód felé fordult. Az őrgróf nélkül a wartburgi vár egyszeriben üressé vált az özvegy számára, ezért - gyermekeivel együtt - nemsokára Eisenachba, majd a bambergi püspökhöz ment, és fonásból tartotta el a csonka családot; IX. Gergely és vendéglátói hiába kérlelték, hogy házasodjon újra, a szigorú Konrád testvér - a pápa által küldött gyóntatója - pedig hiába próbálta őt megakadályozni önsanyargatásában, Erzsébet mindegyiküknél erősebbnek bizonyult. Az asszony hamarosan úgy döntött, végleg elhagyja a világi életet, ezért Marburgba - ma: Maribor - költözött, ahol gyóntatója felügyeletével belépett a harmadrendű ferences apácák közé. Bár édesapja, II. András többször is hazahívta őt országába, az özvegy élete végéig a karintiai kisvárosban maradt. Erzsébet - aki a monda szerint megjósolta halála napját - 1231. november 17-én, mindössze 24 esztendős korában fejezte be életét, mivel aszketikus életmódja idővel teljesen felőrölte egészségét.

A hercegnő halálát számos csodás esemény - például gyógyulás - kísérte, így aztán IX. Gergely pápa hamarosan megindította a köztiszteletben álló fiatalasszony kanonizációs eljárását, mely 1235-ben Erzsébet szentté avatásával zárult. Az Árpád-házi hercegnő kultusza a Német-Római Birodalom és Magyarország mellett idővel Itáliában, angol földön, de még az Újvilágban is elterjedt: hazánkban IV. Béla (ur. 1235-1270) emeltetett először templomot húga tiszteletére - Kápolnán -, napjainkban pedig olyan kegyhelyek őrzik emlékét, mint a kassai dóm, vagy a budapesti VII. kerületben található Szent Erzsébet-plébániatemplom, mely - ugyancsak a hercegnőre utalva - a Rózsák terén áll. A nagyvilágban többek között Marburgban, Londonban, Párizsban, illetve a kolumbiai Bogotában is ápolják Erzsébet kultuszát, akit - a bizánci Piroska császárnét is ideszámítva - az Árpád-ház ötödik szentjeként tisztelhetünk.

forrás: netről- rubicon
 
 
0 komment , kategória:  3 - Történelmi témák  
Babits Mihály: Névjegyemre
  2015-01-20 10:29:39, kedd
 
  Babits Mihály
Névjegyemre

A név, mely áll e kis papíron,
kimondva szó, mely száll tova.
Lehellet és üres jel annak,
ki nem hallotta még soha!

S e rövid név, értelme tárva,
tudjátok mégis, mit jelent?
Egész világot, önkörében,
mely zártan, szuverén kereng.

S nem kisebb, mint a ti világtok,
mely földből s csillagokból áll:
két vége van minden világnak
a születés meg a halál.

Nem kisebb, semmit, sőt az ég s föld
között valókkal még nagyobb;
s mindenképp más a tieteknél:
én nektek idegen vagyok.

S világom tág, de idegennek
belé a bemenet tilos:
jaj, mért egy örök idegennek
jelzé nevét e papiros
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
Árpád-házi Szent Erzsébet és a rózsacsoda
  2015-01-20 10:28:18, kedd
 
 



Árpád-házi Szent Erzsébet és a rózsacsoda

Erzsébetet többnyire rózsákkal a kötényében, kosarában ábrázolják. Ennek eredete az a legenda,
mely szerint férje halála után Erzsébet továbbra is gondoskodott a szegényekről. Egy alkalommal kenyereket vitt gondozottjainak, mikor sógorával, Henrikkel találkozott. Annak kérdésére, hogy mit
visz kosarában, Erzsébet tartva attól, hogy esetleg megtilthatják neki a jótékonykodást, így válaszolt: rózsákat. Mikor megmutatta, a kenyerek helyett illatos rózsák voltak kosarában - eszerint Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon. Más történetekben Erzsébet az apjával (3 évesen) vagy
férjével találkozik.

Gyakran ábrázolják még korsóval, amelyből a szegényeknek adott inni, illetve pálmaággal,
ami a halál feletti győzelem jelképei.

 
 
0 komment , kategória:  3 - Történelmi témák  
Árpád-házi Szent Erzsébet kenyeret oszt a szegényeknek
  2015-01-20 10:24:24, kedd
 
 



Edmund Blair Leighton: Árpád-házi Szent Erzsébet kenyeret oszt a szegényeknek
 
 
0 komment , kategória:  3 - Történelmi témák  
Dvihallyné Oszuskó Sarolta: Árpád-házi Szent Erzsébet
  2015-01-20 10:18:41, kedd
 
  Dvihallyné Oszuskó Sarolta
Árpád-házi Szent Erzsébet

1207-1231

II. András és
Gertrúdnak a lánya
ezerkétszázhétben
jött a napvilágra.

Négy esztendős sincs még,
megkérik a kezét,
Thüringia grófja
várja András kegyét.

Eljegyzést megkötik,
kicsinek menni kell,
távol a hazától,
majd ott nőjön fel.

Erzsébetet viszik
Wartburgnak várába,
jövendő családnak
messzi otthonába.

Ott kell megtanulni
szokásokat, nyelvet,
Némethonban él majd
egy egész életet.

Hozományként annyi
kincset vitt magával,
mit még sosem látott
együtt német udvar.

Szerényen élte itt
a kislány életét,
amivel elnyerte
őrgrófnak tetszését.

Vőlegénye meghalt,
most mi legyen vele?
Hazájában kell tán
majd visszamennie?

Zsófia nagyasszony
bizony azt akarná,
ha rajta múlana,
vissza is zavarná.

Csakhogy a hozományt
már el is költötték,
így vőlegényének
Lajost kinevezték.

Fiú és a leány
egymást megszerette,
Erzsébet így maradt
gróféknak vendége.

A pár megtartotta
fényes esküvőjét,
a grófné továbbra
sem szívelte menyét.

Tizennégy éves volt
a boldog menyasszony,
sajnos rövid lett a
közös élet nagyon.

Három gyermeket szült
egymás után sorban,
ez újabb boldogság
a kapcsolatukban.

Nem kedvelték sokan
segítő szándékát,
rossz szemmel nézték a
vagyon "herdálását".

Ám szerető férje
társát megértette,
gonosz intrikáktól
ő sorra megvédte.

Lajos grófra várt a
keresztes háború,
Erzsébet lelkére
ráült a mélabú.

Ottranto városban
pestis járvány tört ki,
a szeretett férjet
ott hamar elviszi.

Egyedül maradt már
nincs, aki megvédje,
pedig olyan sokan
támadnak ellene.

Élet örömeit
mindjobban kerüli,
enyhülést lelkére
a magányban leli.

A szegény kis özvegy
húszéves mindössze,
mikor vagyonától
búcsúzhat örökre.

Ne jótékonykodjon,
elveszik mindenét,
megaláztatások
formálják jellemét.

Gyógyítással segít
tovább szegényeken,
végül Wartburg várból
is el kell, hogy menjen.

Istállóban lelt csak
hajlékra a szegény,
a gyermekeivel
oltalmat keresvén.

Az unokák miatt
anyósa gondolta,
költözzenek inkább
be egy kolostorba.

Szűzi, tisztasági
fogadalmat ott tett,
ezután férjhez már
soha többé nem ment.

Pedig akadt neki
egy jeles kérője,
II. Frigyes az,
császár őfelsége.

Menhelyet létesít
szegények számára,
betegeit ottan
ő maga ápolja.

Marburgi Konrád az
asszony gyóntatója,
aki a pápának
az inkvizítora.

Mindenért bünteti
és "ostoroztatja",
sokszor az evést is
tőle megtagadja.

Aszkéta életmód
őt beteggé tette,
huszonnégy évesen
éltét bevégezte.

Halálára várván
mindenét szétosztja,
mellette virrasztót
még ő vigasztalja.

Sírja azon nyomban
kegyhelynek számított,
a beteg és szegény
mind ott imádkozott.

Marburgi Konrád is
buzgólkodni kezdett,
szentté avatáshoz
csodákat keresett.

Ötvennyolc csodát is
összegyűjtött gyorsan,
és jöttek a hírek
még folyamatosan.

Egyetlen csoda, mit
oly sok ember ismer,
mikor kötényében
kenyeret dugott el.

Vitte a szegények
megsegítésére,
mikor rákérdeztek
rózsa lett belőle.

Konrádot sújtotta
a népnek haragja,
egy fegyveres csoport
végül felkoncolta.

Őt hibáztatták, hogy
meghalt jótevőjük,
iszonyú sorsukban
a nagy segítőjük.

Négy év telt csak el
a halála óta,
amikor a pápa
őt szentté avatta.

Erzsébetnek apja
még meg is élhette,
leányát az egyház
is dicsőítette.

Keserű egy sors volt
huszonnégy év alatt,
melynek során eltűrt
rengeteg fájdalmat.




 
 
0 komment , kategória:  Dvihallyné Oszuskó Sarolta  
Babits Mihály: Alkonyi prológus
  2015-01-20 10:14:27, kedd
 
  Babits Mihály
Alkonyi prológus

Itt van az alkony, jó takaró
a hegyek ormán lilul a hó
itt van az alkony, csittul a zaj:
elhallgat a fény és fölvillan a dal.

Villanj csodavillany, villanj csodanóta
ki fájsz a szívemben ki tudja mióta?
Mióta daloltam, amióta lettem:
mert fájni születtem, ki dalra születtem
s még messzire zenghetsz majd mostoha dal,
megéri, megéri, aki fiatal.

A nappal, a lárma űzött a magányba,
hol senkise hallott, a puszta homályba:
most itt van az alkony, most jer elő,
mint éji merénylő, titkos szerető:
mert kedves az alkony annak, aki lázad
és kedves az alkony annak, ki szeret:
elhagyni ilyenkor, kicsábul, a házat
s nem tűrni az égnél lentebb födelet.
Az ég is ilyenkor kitakarózik
és emberi szemnek kirakja a kincsét;
a lélek az égbe fölakarózik,
mozgatja a szárnyát és rázza bilincsét:
Dal, éji merénylő, titkos szerető,
dal, mostoha lélek, most jer elő:
másnak csupa fátyol, neked csupa látás,
itt van az alkonyat, itt van az áldás.
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2014.12 2015. Január 2015.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 145 db bejegyzés
e év: 993 db bejegyzés
Összes: 15131 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1339
  • e Hét: 2540
  • e Hónap: 23200
  • e Év: 387071
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.