|
2015-07-21 06:22:36, kedd
|
| |
| |
Ez a történet nem csak egy iskoláról szól, hanem azokról az alattomos. lepusztításos - majd így az önmagától való kipusztulásos - folyamatokról, melyekkel szemben a magyarság oly tehetetlen évtizedek (évszázadok?) óta...
""... amikor először fölvetődött, hogy a kerület új lakótelepén épült új iskolát "elveszi" a "Főváros", ha nem foglalják el, nem népesítik be azonnal gyerekekkel. Egyik közeli, (de nem a legközelebbi!) iskola tanulóit irányították át a foglalás céljából.
*
Könyvelés közben azokon az érveken gondolkodott, amelyek az új iskola elfoglalása mellett és ezzel egyidőben a régi bezárása-, vagy annak gyors felújítása mellett szóltak volna.
*
A következőkre jutott: az új iskola elfoglalása mellett kell dönteni, mert:
1./ az egy korszerű, minden szempontból a gyerekek egészséges fejlődését szolgáló épület, felszereltségét tekintve is alkalmasabb a korszerű oktató- nevelőmunkára, mint a régi;
2./ a tanulók utaztatását meg lehet oldani a közlekedési vállalat jelenlegi járatainak útvonalát meghosszabbítva;
3./ addig, míg az új lakótelepen nem születik annyi gyerek, hogy benépesítse az iskolát, kitatarozzák, felújítják a régit és lesz hova visszaköltözniük;
4./ mégsem egy "idegen" kerületnek kell addig is az új iskolát átengedni, megmarad a kerület saját tulajdonának.
*
A régi iskola bezárása mellett:
1./ egyetlen érvként lehet említeni, hogy fel kell újítani, mert szinte "minden szempontból elavult, a tornaterme egyenesen életveszélyes"; a felújítás idejére kényelmes megoldás lenne, hogy nem kell ottmaradniuk és kerülgetni a felfordulást.
Katalin mégis a régi iskola bezárása ellen akart felszólalni.
Miért?
*
Azért, mert:
l./ Már ekkor köztudott volt, hogy az új iskola a kerülettől elválni készülő - és Budapest új, a XXIII. kerületeként továbbműködő - lakóterületen helyezkedik el.
*
2./ Ebből következik, hogy az új iskola mindenképp kikerül a kerület fennhatósága alól, vagyis azért költöztetünk 380 gyereket egy másik iskolába, hogy a szomszéd kerületnek lefoglaljuk további használatra?;
*
3./ Ez a praktikusnak tűnő megoldás sajnos hozzájárul ahhoz a nemkívánatos identitásromboló folyamathoz, amelyet pl Erdélyben olyan fondorlatosan alkalmaztak (az új lakótelepekre költöztetéssel és az onnan kiszanált őslakosok egy távoli lakóhelyre költöztetésével).
(Hogy így mennyire ki lehet törölni a lakóhelyi kötődést, elég azt a francia iskolapéldát megemlíteni, amely arról szól, hogy párizsi középiskolásoknak feltették azt a kérdést, hogy szerintük lesz-e még 2020-ban Franciaország?
Ugyanezt a kérdést feltették budapesti diákoknak is, csak Magyarországgal kapcsolatban. Mit válaszoltak a franciák? Semmit. Miután megkérdezték tőlük, hogy miért, azt felelték, hogy: "Méltatlan a kérdés!" És a magyar diákok? Többsége úgy gondolta, hogy: "2020-ban már nem lesz ilyen nevű ország Európában, hogy Magyarország. Mert addigra eltörlik a határokat és nem lesz rá szükség" stb...
*
Ide kívánkozik Tamási Áron egyik csodálatos gondolata:
- "Azért születünk a világra, hogy valahol otthon legyünk benne..."
*
Ebből következtetve: nem kötődhet az a kisgyerek az otthonához, a hazájához, aki a lakóhelyéhez, iskolájához sem kötődik igazán!)
*
4./ Érdemes-e meghozni ezt a nagy áldozatot akkor, amikor az önkormányzat kerek-perec kijelentette, hogy nincs és nem is lesz pénze a régi iskola felújítására, sőt, lehet, hogy az épületet kénytelen lesz másképp "hasznosítani"?!""
(Folyt.köv.)
Bóna Mária Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
