Regisztráció  Belépés
bossi.blog.xfree.hu
Kút fejemből születtek ezek az írások. Mottóm: "Vedd a kezedbe ezt a könyvet, ha elolvasod, meglásd, hogy a lelked mennyivel lesz könnyebb." ... Bossányi Kálmán Miklós
1954.10.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Csillogó szemek
  2015-01-31 00:24:40, szombat
 
  Csillogó szemeidbe néztem.
Fénylettek.
Szinte kértek, hogy lépj közelebb.
Lágyan, szenvedélyesen, érints meg a testemet.

Kérlek.
Csak egyszer, érj hozzám.
Viszonzásul sokszor csókol, majd a szám,
hogy ismét érezzem e Csodás Nő testét.
S, soha ne feledjem el a felejthetetlen estét.
Amikor találkozhattunk, s a szerelmet együtt
gyakorolhattuk.

Buda-Tétény. 2015-01-31
(György Villa)
 
 
0 komment , kategória:  Judit  
Zárt osztály
  2015-01-25 21:11:07, vasárnap
 
  9. fejezet.

Piszkálta a gondolatomat az utolsó szava a Dokinak. Három nap, az három nap.
Ha van három napom, akkor felkereshetem, a hőn szerettet Nagyimat vidéken. Igen, de akkor az ország melyik pontjába menjek, mert elfejtettem. Itt van a kedvesem, akivel eltölthetnék három nyugodt napot, valahol. Hisz pénzem az van. Azt nem vették el, hanem őrzik.
Nem tudom, minden esetre gondolkodom rajta. Beszélek Kossuthtal, és lemegyek a könyvtárba.
Megkerestem, és tájékoztattam kértem segítségét, hogy Ő helyettem mit döntene.

- Három nap, hm. Ezen nem kell rágódnod, hisz neked ez ajándék, fogad el. Igen, el kell fogadnod. - felelte Kossuth.
- Igen, ez volt az első gondolatom, de most megerősítetted. - köszönöm.
- Ha, most megengeded, lemennék a könyvtárba. Gyakorolni.
- Persze, menjél, örülők, hogy olvasol, mosolygott. Kulcsok.

Miután átvettem, lementem. Bementem, kiválasztottam egy érdekes könyvet. Először lapozgattam hossza, miközben elmélkedtem, majd szép lassan elkezdtem olvasni, az ujjammal a sorokat követtem. Olvastam félhangosan, majd csak úgy magamban. Jól ment. Büszke voltam, hogy így haladtam.
Sikerült, elolvastam egy könyvet. Vettem egy másikat a polcról. Nagyon jól haladtam, olvasás közben vettem észre magamon, hogy tisztul az elmém. Kell, hogy olvassak még. Kell. Mondogattam magamban. Haladtam, és egyre jobban, gyorsabban.
Kopogtak az ajtón. Annyira belemerültem a sorokba, hogy nem hallottam. Még egyszer kopogtak.

26. oldal.


- Tessék.

Nyílik az ajtó, valaki bekukkant, nem láttam, mert félhomály volt.

- Csak, én vagyok.
- Ki, az, az én?

Hófehérek volt. Meglepődtem.

- Te, mit csinálsz? - kérdezte.
- Olvasok.
- Mit?
- Egy olyan könyvet, ami egy fiúról, és egy leányról szól.
- Érdekel? Tudsz olvasni?
- Persze, szeretek.

Átadtam, boldog volt, hogy kezébe vehetett egy könyvet.

- Mondanék valamit, miközben olvasunk, tudsz koncentrálni rám.
- Persze, csak mond nyugodtan, én közben olvasok.
- Megalapítottam egy kórust, és jutalmul a Doktortól kaptam három nap úgy mond szabadnapot. Azt csinálhatok, amit akarok. Megbeszélem a Dokival, hogy vihetek e valakit magammal. Rád gondoltam. Eljönnél velem?
- Persze.

Mikor elmeséltem az egész történetet, közben fel sem nézet, csak a sorokat bújta.
Boldog voltam, hogy bele egyezett, és velem fog jönni. (Megsúgom, hogy duplán vert a szívem, örömömben.)

27. oldal.

- Kérdezhetek valami Tőled?
- Csak bátran, nyugodtan.
- Hogy kerültél ide, hisz a Nők, és a Férfiak külön szárnyban vannak.
- Tudom, de van egy titkos folyosó, ami összeköti a két szárnyat, kb. fél éve fedeztem fel. Gyakran átjöttem, hogy lássalak Téged.
- Átjöttél, és én nem vettelek észre.
- Igen, de, Te mióta vagy nálunk?
- Hófehérke, ez olyan fontos, nem vagyok beteg, ha tudni szeretnéd.
- Kérdésemre felelnél.
- Úgy már nyolc hónapja.
- Na, látod, én öt éve. Tudok mindent itt.
- Ha, nem vagy beteg, akkor miért vagy itt?
- Egy Bírósági döntés alapján kerültem ebbe az Intézetbe, hogy elmémet megfigyeljék.
- Bírósági döntés, miért? Mit tettél, hogy kizártak a külvilágtól?
- Majdnem megöltem a Kedvesem, de megmentettem az Életét, így a Bíróság ide rakott.
- Te, Embert öltél, normális vagy? Én meg egy helyiségben vagyok Veled!

Becsukta a könyvet, felállt, és az ajtó felé igyekezett.
Várj, kérlek, várj!
Megállt, és várt. Hátrafordul, és kíváncsian nézett, hogy ezek után mit is mondhatnék Neki.

28. oldal.
 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Hideg idő
  2015-01-25 19:53:22, vasárnap
 
  Hideg idő.

Dús hajadat fújja a gyenge szél.
Szinte lobog, úgy beszél.
Orcád piroslik, kissé fázik.
Melegségre vágy.
Hisz a házban van a jó idő, és ott valaki vár.
Vár, hogy Téged érintsen, és Kedveljen.
Hisz, erre vágysz.
Gyere beljebb, és bent a szeretett Tiéd lehet.
Megkapsz ott mindent.

Szeretetet.
Kedvességet.
Szerelmet.
 
 
0 komment , kategória:  Judit  
Kérted
  2015-01-22 21:34:35, csütörtök
 
 
Érezted, hogy Veled vagyok.
Pedig távolról figyeltelek.
Hisz, most nem voltam melletted.
Intettél, felém, hogy már menjek.
Siettem Hozzád, hogy ott legyek.
Kérted, hogy öleljem forró tested.
Kérted, hogy szemeidbe mosolyt varázsoljak.
Kérted, hogy sokszor csókoljalak.
Kérted.
Hisz megtettem Neked.
Megtettem, mert szeretlek.
 
 
0 komment , kategória:  Judit  
Boldog vagy
  2015-01-21 20:11:06, szerda
 
 
Igen.
Boldog.
Mellettem vagy.
Testemet átöleled, így érezlek.
Gyönyörű mosolygós szemeid fénylenek.
Szeretlek.
Boldog vagy.
Melletted vagyok.
Vigyázok Rád.
S, szeretlek.
 
 
0 komment , kategória:  Judit  
Kismadár
  2015-01-05 21:17:24, hétfő
 
 
Egy kismadár száll feléd.
Testedre száll, s ott kissé megpihen már.
S, énekel.
Csak Neked énekel.
Egy dalt, amely a szerelemről szól.
Egy dal, ami csak Neked szól.
Ezt, csak Te hallhatod, szíved mélyre hatol,
mert ez a Te dalod.
 
 
0 komment , kategória:  Judit  
Zárt osztály
  2015-01-03 18:56:21, szombat
 
 
8. fejezet.

Egyszerre kezdték el mondani, hogy hol voltak. Szinte Bábeli zűrzavar volt a szobában. Csak néztem őket, ahogy a tizenkét száj majdnem, egymásután mozog különböző ritmusokban. Ez olyan képet mutatott, amikor az Ember kivesz a vízből tizenkét halat, és a halak szájuk külön veszik a levegőt. Érdekes volt.

Nem bírtam tovább, és elkiabáltam magam. (Ezen, én is meglepődtem)

CSÖND!

Mindenki abbahagyta a beszédet, és huszonnégy szempár rám tekintet.

Éreztem a feszültséget a légtérben. Mindenki felém néz, és kíváncsi tekintetükből azt olvastam ki, hogy mit akarok.
Egyikük megszólalt, aki még egy szót sem ejtett ki a száján, mióta itt vagyok.

- Mit mondtál?
- Csak annyit, hogy CSÖND!
- Jó, de miért kiabálsz, hisz itt vagyunk melletted egy karnyújtásnyira.
- Nem, is tudom, de most valahogy jól eset.
- Akkor jó, fojtatjuk a beszélgetést. Különben csak az éjjel esett. Havas már a határ.

Krónikásunk, aki mint megtudtam, hogy mielőtt nem volt az osztályon eljárt egy népdal körbe, és állítólag nagyom szép mély hangja van. Ezt, mindjárt ki is használta, mert, ahogy kell rázendített, és elkezdte énekelni a ,,Deres már a határ" című népdalt. Aki tudta az utána énekelte, kellemes, fülbemászóan énekeltek. Felkértek, hogy alapítsam meg a ,,Nekünk szól" dalárdát.

Ezt, komoly feladat, és ki gondolkodás után elfogadtam. Döntésemet nagy örömujjongás, és taps kísérte, ami ki is hallatszott az szobából.
Ennek örömére elő vettem a szekrényemből egy üveg italt.
Nem is néztem meg, hogy mi a felírat az italon, körbe adtam. Mindenki húzott egy jó nagy kortyot. Nekem is jutott, de már egy ujjnyi. Hirtelen kiürült az üveg.
Meglepődtem, hogy ilyen sikere volt az italnak.

23. oldal.

Észrevettem, hogy a ,,Deres már a határ" című énekből, lassan már Csendes már a határ lett. Azt, is halkan, csendesen, szinte suttogva, hogy ne hallja senki sem, úgy énekelték. Már az, aki még tudta a szöveget, és még fent volt. Azaz a földön ült, mert állni senki se tudott.
Ez, volt az ital hatása. Elfeküdtünk a szobában.

Később éles hangra ébredtem, és csörömpölésre. Bella hangját véltem felfedezni. Az, étel kiosztóét. Lehet, hogy nem hozta az ételt, de a hang az Övé volt.
Gyorsan felkeltettem Mindenki, és mondtam, hogy üljenek az ágyukra, nehogy Bella észrevegye, hogy a földön aludtunk. Tanácsomat meg is fogadták. Mire Bella ránk nyitotta az ajtó, mindenki mosolygott, meglepődött, hogy milyen rendesek vagyunk. Visszamosolygott.

- Ez, igen, rendesek vagytok.
- Kinek a műve, ez, hogy már felkelt mindenki?
- Szárnyaslóé! - felelték egyszerre.
- Magáé?
- Én, nem csináltam semmit velük, egyszerűen felkeltek.
- De, csinált. Csinált. Hangzott az ablak előtti ágyról.
- Elmeséli nekem, hogy mit csinált?
- Igen, hozott egy...

De, mielőtt elkezdte volna mondani a Félszemű, szerencsére Kossuth befejezte a mondatott.

- Maga, hogy kerül ide, nem is vettem észre mikor bejöttem. Hisz nem ebben a szobában van az ágya?
- Tudom. Itt voltam a sarokban, mikor belépett. Reggel korán felkeltem, és átjöttem beszélgetni Szárnyaslóhoz.
- Jó, akkor mit csinál? Befejezné?
- Persze. Megalakított, egy Dalárdát.
- Na, ne hülyéskedjen, nem is tudnak énekelni!
- Hogy, hogy nem?
- Nem hiszem el, hogy maguk énekelnek egy Dalárdában.
- Megmutatjuk, hogy megy nekünk az éneklés.
- Várjanak, erről a Professzornak is tudni kell. Elmegyek érte, addig ne kezdjék el.

24. oldal.

Visszajöttek, a Professzor, Hilda főnővér, Bella, János, és Pista, az ápolók, és a többi osztályról is eljöttek, hogy meghallgassanak.

Közben felkészültünk. Mondtam a fiúknak, hogy most kel megmutatni, az ének tudásunkat.

Aki bejutott a szobánkba, az szerencsés volt, a többiek a folyosóról halhattak minket.

Halljuk! Halljuk! Kiabálták kórusban.
Professzor csendre intette a társaságot.
Hallgassanak el, mert akkor nem lesz előadás.

- Tessék!- intett, hogy kezdhetjük.
- Professzor úr, bemutatom a ,,Nekünk szól" dalárdát.

Kórus összeállt, eléjük léptem, kezemmel intettem, és elkezdték énekelni a ,,Deres már a határ" című népdalt.

Előadás után nagy sikerünk volt, mindenki tapsolt, és gratulált nekünk, megfogták a kezünket, mosolyogva mondták, hogy nagyon szépen köszönik az éneket.
Prof. külön félre hívott.

- Szárnyasló, mióta bekerült hozzánk nagyon sokat fejlődött, így úgy döntöttem, hogy három nap szabadságot kap, ami azt jelenti, hogy három napig elmehet, oda ahová csak akar.
- Három nap?
- Igen, ez a jutalma, hogy ekkorát alkotott ezekből az Emberekből.
- Nem, köszönöm. Nem fogadom el. Jó, nekem itt.
- Miért nem? Más Boldog lenne, ha elmehetne, akár csak egy órára is...
- Kint voltam, és csak rosszat láttam. Itt, legalább békesség, és nyugalom van.
- Maga tudja. - felelte, és távozott.

Utána néztem a távolodó Professzornak, aki méltóság teljesen lépegetett. Majd eltűnt a folyosó végén.

25. oldal.

 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Megsebzett
  2015-01-02 19:20:43, péntek
 
 
Mint a megsebzett vad rohanok Hozzád.

Mint a megsebzett vad vágtatok Eléd,
hogy ismét láthassalak,
és finoman a karjaim közé szorítsalak.

Nem engedlek el,
mert most érzem pici szíved lüktetését.
Nem engedlek el, mert érezlek,
és még szeretném ezt azt érzést többször megismételni,
de csak

VELED
 
 
0 komment , kategória:  Judit  
Számomra
  2015-01-01 22:35:40, csütörtök
 
 
Gyönyörű vagy, és Kedves.
Hosszú napok telnek el, mikor újra látlak.
Arcod még itt lebeg a szemem előtt.

Csodás alakod, selymes hajad,
vonzalmat kelt bennem,
hogy Téged testem közelében érezzem.
Várom azt a napot, mikor újból láthatlak.

Szép vagy, és egyre szebb.
Nagyon Kedvellek, és újból látni szeretnélek.
Minden nap, ha lehet
 
 
0 komment , kategória:  Judit  
Zárt osztály
  2015-01-01 15:44:36, csütörtök
 
  7. fejezet.


Ajtón kilincs volt, ezt felismertem, kissé kajla volt, mert lefelé logót, de kilincs. Megfogtam, és ki akartam nyitni az ajtót, de nem jött össze. Láttam egy gombot, megnyomtam. Valami megszólalt, felismertem Bach IX. szimfóniájából volt egy kis rész. Ezt a művet nagyon szerettem. Ezért még egyszer megnyomtam a gombot. És még egyszer. Zene megnyugtatott. Kerestem, hogy hol szólalt meg, de nem láttam sehol.
Lépéseket hallottam.
Megijedtem, hogy most mi lesz.
Leguggoltam, és összehúzódtam, mint egy süni.
Egy kar nyúlt a honom alá, és felsegített.

- Maga az Szárnyasló, szólt a hang.

Megnyugodtam, mert ez, a hang, ismerős volt.

- Miért csönget annyiszor, hisz ha egyszer megnyomja a csengőt meghallom, és jövök.
- Mert tetszik a zene. - válaszoltam.
- Értem, na, jöjjön, csak nyugodtan, ne féljen, itt nem bántja senki.

Ápoló volt. Felvitt a szobába, ahol eddig is voltam, kinyitotta az ágyamat, levetkőztem, felvettem a pizsamámat, és álomra hajtottam a fejem. Most már megnyugodtam, mert ismerős arcokra bukkantam. Boldog voltam, hogy újból itt lehetek, és elhatároztam, hogy beszélek a dokival, és elmesélem neki, hogy nekem itt bent sokkal jobb, mint kint. Mert kint zűrzavaros a Világ, nem nekem való. Nyugodtság kell, és nem a más Világ. Remélem, hogy meg fogja érteni, és nem tesz ilyet velem soha többé.
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben, boldogan kezdtem elaludni, azt még hallottam, hogy az Ápoló behajtja a rácsokat, és rányomja a lakatokat az ágyamra. Szobaajtót becsukja.

Többre nem emlékszem, mert késő volt már.

20. oldal.

Azt álmodtam, hogy még a kinti Világba bolyongok, és szép lassan megyek visszafelé. Álmomban lejátszottam azt, ami kint volt. Megriadtam, mert egy ajtó volt előttem. Kopogtam, és kitárták előttem.
Bementem az ajtón, és teljesen mást láttam, amíg eddig volt.

- Átalakították? - kérdeztem.
- Át, kellett volna. - jött a válasz.
- Akkor mi a baj?
- Semmi, csak minden fura. - válaszoltam.

Ápoló kissé meglökött, így ha akartam, ha nem akkor is tovább léptem, és haladtam a park felé. Szerencsére, itt minden ismerős volt. A növények, a bogarak, a fák, virágok, madarak.
Na, most mi a helyzet?
Normális vagyok, vagy sem?
Leültem a megszokott helyemre, és elkezdtem tűnődni, hogy ez mi volt. Aztán jött egy NAGY sötétség, és nem emlékeztem semmire sem.

Álmomat egy éles hang törte meg.

Már megint Bella, hozza a reggelit. Felültem az ágyamban, körbe néztem, és nem volt bent senki a szobában. Ágyam rácsokkal felszerelve, kulcs nincs nálam, hogy kinyissam a lakatokat. Bella csak egyre közeledik, az ajtónk hoz, hallom a lépteit. Már mindjárt itt van, és én be vagyok zárva. Eszembe jutott, hogy ha oda megyek kocsimmal, akkor is át tudom venni az ételeket, mert berakja a csomagtartóba, és ha visszajönnek a szobatársaim, akkor szétosztom a kajákat.

Így slusszkulcs be, fordít, motor felpörög, gázt ad, irányjelző mi, ami most nincs, mert leszerelték. Nem baj, majd kezemet teszem ki, az jó lesz. Így is lehet.
Végre elindultam, és nagy gázzal rajtoltam az ajtó felé. Hiába nyomtam a gázpedált, egy centit se haladtam előre. legalább is úgy éreztem.

Minden stimmel, de nem haladok, valami itt fura, mormogtam magamban.


21. oldal

Pár lépés, és Bella jön, hozza a kaját.

- Négyeske, itt vagyok, magát nem látom sehol ebben a ködben. Merre jár?
- Itt vagyok, én is. Lát?
- Nem, mert köd van.

Félre húzom az ablakot, de nem látok ködöt. Ő, hol lát azt még nem tudom, de újból hívott.

- Négyeske!
- Repülők!
- Isten ments, inkább jöjjön a kocsijával, mert ha repülővel jön, leviszi a fejem.
- Jó, akkor avval megyek, de várjon meg, mert köd van.
- Hol?
- Már nincs, akkor egy pillanat, és ott vagyok.
- Várom, drágám. - válaszolta Bella.

Nagy gáz, egy bal kanyar, és az ajtónál voltam. Majd nem elfelejtettem fékezni.
Sikerült megállnom, Bella betette a csomiba az ételeket, és hajtottam visz, hogy jó parkoló helyet találjak magamnak. Mivel most nem sok jármű volt az utakon, így sikerült a megfelelő helyre beállnom.
Erőteljesebb lépések, ez már az Ápoló, bejött, láttam a kezében a kulcsokat, Megnyugodtam, hogy szabad leszek mindjárt.
Kinyitotta, a rácsokat, kiszálltam a járművemből, szétosztottam az ételeket. Megfigyeltem, hogy ki mit eszik, arra vigyázta, hogy össze ne keverjem, mert abból baj lenne.

Közben visszajöttek a többiek.

- Ti, merre jártatok?

Csak néztek rám, nem értették a kérdésemet. Így megismételtem még egyszer.

- Ti, merre voltatok?

Másképp tettem fel, ami bejött.

22. oldal.


 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2014.12 2015. Január 2015.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 10 db bejegyzés
e év: 71 db bejegyzés
Összes: 1509 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 58
  • e Hét: 1031
  • e Hónap: 3258
  • e Év: 54759
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.