Regisztráció  Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." Pné Marika
2016.01.12
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/20 oldal   Bejegyzések száma: 197 
Mészáros Lajos: Holdfényben
  2015-01-30 15:14:12, péntek
 
  Mészáros Lajos
Holdfényben

Teliholdnak halovány a fénye,
feltekintek a borongós égre.
Sötét az éj, még csillag sem dereng,
nyaraló teraszán hűs szellő leng.

Egykedvűen bámulunk a holdra,
előle a felhőt szél eltolja.
Holdfény megvilágítja arcodat,
gondok barázdálják homlokodat.

Vajon mi bajod van, kedves párom?
Miért suhant át felhő orcádon?
Milyen gondok nyomják a lelkedet?
Mikor mindig itt vagyok melletted.

Azon gondolkodom, édes párom,
mily szomorú volt az én világom,
amíg meg nem ismertelek téged,
számomra borongós volt az élet.

Nem volt kivel megosszam az ágyam,
nem volt, aki teljesítse vágyam.
Egyedül éltem az életemet,
de már megtaláltam szerelmemet.

Megtaláltam, boldog vagyok vele,
néha szemem örömkönnyel tele.
A jó Istentől én azt kívánom,
soha ne múljon el boldogságom.

Derecske, 2013. január 1-20.
 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
Molnár Józsefné: Boldog pillanat...
  2015-01-30 15:11:57, péntek
 
  Molnár Józsefné
Boldog pillanat...

Valakit megszeretni egy pillanat
is elég,
megmarad az érzés, ha a szívem
a Tiéd.
Elrepülnek a percek, sajnos messze
száll, pedig
az én szívem szinte táncot jár.
Felnézek az
égre, látom ott a fénylő csillagot,
közöttük, a
szívemben a szeretet fénye ott
ragyog.
A csillag majd mindent elmesél,
hogy a
szívem örökké érted él.
 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
Szebenyi Judit: Ha van egy szív
  2015-01-30 15:09:15, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szebenyi Judit  
Szebenyi Judit: Szín-óceán
  2015-01-30 15:07:40, péntek
 
  Szebenyi Judit
Szín-óceán

Szonett I.

Elképzelem önmagam tükörképébe`,
Ahol valaha álmomban már jártam;
Felettem szivárvány-csillagok fénye;
Elmerülök a szín-óceánban...

Angyal-madarak vitorlás reménye
A mindenség tenyeréből fakad,
S a boldog, táguló csend érzése,
Mint meleg takarót fényből fon ágyat...

Isten mellett játszom angyalokkal,
És aranyszívű, pajkos ördögökkel,
Együtt ébredek, s ragyogok hajnalokkal,

S színek között bújócskázom örömmel...
Kattan a zár... Házad tömöd arannyal;
Ágyadon fekve - szemed nyílik reménnyel...

2014. szeptember 2.
 
 
0 komment , kategória:  Szebenyi Judit  
Szebenyi Judit: Téli reggeli séta
  2015-01-30 15:04:09, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szebenyi Judit  
Szebenyi Judit: A magányos fa
  2015-01-30 15:01:46, péntek
 
  Szebenyi Judit
A magányos fa

Évezredekről mesét sző a januári fagyos tél,
legszebb verő éveket elvették tőle, sírva beszél.
A magányos fa naplementében könnyezik,
hideg szél rázza, erejét elveszítette kincseit.

Társa nincs egyedül, a magas Isten irgalma,
már nem menekül, hiszen tudja, ez maradt sorsa.
Hóruhában erőteljesen áll a dombon vacogva,
nincs emberi szó rá, mennyit szenvedhet ő ma.

Nem beszél, de én szavát érzem lelkemben,
egyenes gerinccel kitart dermesztő időkben.
Példa értékű varázsát, szeretetét ontotta a világba,
jóságát kihasználták, hű maradt, rossznak dacára.

Kevés megértést, törődést életet remél még,
nem kér semmit az égtől, de hitével, türelmével elér.
Felér néma hangja az égig, lesz még kikelet,
tavaszra a kegyes napkorong lehel bele színes létet.

Mintha én lennék ott, átérzem szenvedő perceit,
hozzám elért békéjének melege, amit a szélben felsírt.
Szitokszó nélkül, szenvedni, újrakezdeni, előremenni,
végül zokszó el ne hagyja szád, kínok közt embernek lenni.

2015. január 9.
 
 
0 komment , kategória:  Szebenyi Judit  
Koók Gergely: Napfény
  2015-01-30 14:57:44, péntek
 
  Koók Gergely
Napfény

Ő hazudik nekem, de hiszek neki,
a titkát gonoszul végül megszegi,
nem kérdez és nem akar semmit,
és könnyéből enged egy cseppnyit.
Fényt nyitok neki egy lyukon át,
most boldog és több esélyt lát,
karját az ég felé nyújtja,
továbbvezet végtelen útja,
mi sosem ér véget...

Napfény, segíts nekem élnem,
erődből szabad legyen kérnem,
mondd, hogy én nem vagyok egyedül,
forró láng gyűl bennem legbelül.
Ő is legyen neked örök kedvesed,
te légy az állat, én a ketreced.

Ne hagyj egyedül itt a sötétben,
nincsenek madarak a fény ködében,
álmot kért tőlem a fény gyermeke,
és elhozta neki az éj hercege.

Napfény, segíts nekem élnem,
erődből szabad legyen kérnem,
mondd, hogy én nem vagyok egyedül,
forró láng gyűl bennem legbelül.
Ő is legyen neked örök kedvesed,
te légy az állat, én a ketreced.

Napfény, segíts nekem halnom,
a karmom vési az arcom,
nem akarok fényt kapni már,
élni is már szinte kár,
nem akarok egy napot élni,
tőled csak a halált kérni.
Tűz eméssze most már a testem,
és pusztuljon vele már a lelkem,
ne maradjon nekem nyomom,
legyen belőlem sötét korom,
mert te hazudsz...
 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
Koók Gergely: Álmodj
  2015-01-30 14:56:07, péntek
 
  Koók Gergely
Álmodj

Estefelé húz már a nap,
a Hold az, ki nyugalmat ad,
s egy gyermek alszik a hóban,
álmodik, álmodik most rólam.

Álmodj gyermek, végtelent,
aludj, és képzelj féktelent,
álmodd meg az életem,
csak tőled kérhetem.

Hómezőben sétálva,
magas dombról lelátva,
igazak álmát aludva,
az igazat nem hazudva.

Álmodj gyermek, végtelent,
aludj és képzelj féktelent,
álmodd meg az életem,
csak tőled kérhetem.

Pihenj, míg időd engedi,
s minden bajod elfedi,
mosolyogva ébredve,
utadon büszkén lépkedve.

Álmodj gyermek végtelent,
aludj és képzelj féktelent,
álmodd meg az életem,
és aludj mélyen, édesen.

 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
Petrovics István: Ébredés
  2015-01-30 14:53:06, péntek
 
  Petrovics István
Ébredés

Kinyílt sötét kapuja az est fájdalmának.
Párnámra még a hajszálon cseppenő emlékkép
tűként bőröm alá szúrva ég.
Szemem az álom abroncsából
kedves napsugár simítva nyitja ki.

Borzongó bőrömre szerelmed izzó bőrt terít.
Barna szemeddel kincset adsz szememnek,
érzem, forró karjaid villámoktól óvnak.
Veled szerelmem, kezünk egybekulcsolva,
vár a szépséges holnap.

2014. december 14.
 
 
0 komment , kategória:  3 - Petrovics István  
Petrovics István: Álom volt arcod
  2015-01-30 14:51:39, péntek
 
  Petrovics István
Álom volt arcod

Lelkem üres falán
mosolyogva
megjelentél egy nap.
Gyönyörű arcod
örökre ráfestetted
elkopott életemre.

Percenként csókoltunk,
öleltünk ezerszer,
tűzben táncot jártunk.
Álmokat képzeltünk,
remegve ébredtünk.

Jött egy másik nap,
a képed levetted,
kedvesed szerelmét
semmiként feledted.
Szép álomként jöttél,
percenként öleltél.
Csúf álomként mentél,
hamar elfeledtél.

Itt újra esik...

a napfényt tisztára mosó,
gyengéden simogató,
bájosan kedves eső.
Téged sirat a szomorú ég,
érted duzzognak a felhők.

Arcod ott maradt
szememben végleg.
Szíved a szívemben,
és éget!
Lelked a lelkemmel
egy lett.
Szívem nem fogad már be
senki mást, csak téged.
 
 
0 komment , kategória:  3 - Petrovics István  
     1/20 oldal   Bejegyzések száma: 197 
2014.12 2015. Január 2015.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 4 db bejegyzés
e hónap: 197 db bejegyzés
e év: 1195 db bejegyzés
Összes: 52154 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1518
  • e Hét: 16617
  • e Hónap: 68351
  • e Év: 844019
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.