Regisztráció  Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 92 
Márai Sándor: Kosztolányi
  2015-10-31 13:37:36, szombat
 
 
Szeretett úgy öltözködni, mint egy zenebohóc, kinek éppen facér napja van, este elmarad az előadás. Ezért, alkonyatkor, polgári ruhában sétálni megy a homályos utcákon. De az emberek megismerték, utánanéztek. Megismerték, akkor is, ha nem tudták, hogy költő. ,,Valaki megy itt" - gondolták. - ,,Nem a mi világunkból való! Ki lehet? ... Valami művész. Talán zenebohóc."

Mindent tudott önmagáról, majdnem mindent. Tudatosan öltözött facér zenebohócnak; vatermörderszerű, kihajtott gallérokat viselt, vékony nyakkendőt, vagy vastag, rojtos kendőt nyakában, fürtje homlokába csüngött. Mindig irattáskát vitt útjaira, mintha fontos világi dolga is lenne, el kell adni, vagy meg kell magyarázni valamit. Mikor beszélt, az utcán, egy iparossal, vagy költővel, vagy tábornokkal, fejét hátravetette, kényesen. Enyhén raccsolva mondott valamit. De a világ meghőkölt, mert mindig az igazat mondta, mint a csillagok. Gyémántsugara volt szemének, áthatolt minden puha emberi anyagon. Mindent tudott, mindent látott, mindent megértett. Éppen ezért, semmit nem bocsátott meg. Csak a rossz költők, az álírók bocsátanak meg szünetlen a világnak. Ő csak látott és megállapított. De aztán örökre.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Tiltakozás
  2015-10-31 13:36:40, szombat
 
 

Mit kell látnom? Ez az író, aki vígan, kézzel és lábbal pancsikált a sikerben, most hamut szór fejére, illegeti magát, mintegy szőrkámzsát ölt, aszketikusan keresgéli a szavakat, takarékoskodik a párbeszéddel, s szemlesütve settenkedik a ,,magas irodalom" felé, vagy pontosabban az irodalmiság felé, melyet összetéveszt az irodalommal. Hé, alabárdosok! Talpra, őrség, kritikusok! Zavarjátok el! Kiáltsátok fennhangon és szigorúan:
- Hová tartasz, himpellér! Mars, vissza a sikerbe!
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Alma
  2015-10-30 17:29:52, péntek
 
 
Nézd, milyen tökéletes! Színe, pirossága és aranyszín halványsága, formája, ez a céltudatos és zárt forma, mely ugyanazt a belső és külső összhangot sugározza, mint az igazi versek, az egészen kikalapált és megalkotott szobrok, s a kiegyensúlyozott emberek;illata, mely a legnemesebb, s a világ egyetlen illatszergyára sem tudja utánozni; íze, mely olyan, mintha egy istennő húsáába harapnál, az Akropolisz fölött, valahol az Olümposzon: szeretnél ilyet írni? Elhiszem.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Mann
  2015-10-30 17:28:51, péntek
 
 

Mintha végre egy ember lépett volna a szobába. Szürke utcai ruhát visel, haja őszül, orrán aranykeretes pápaszem. Ezt a pápaszemet néha leveszi, zsebkendővel tisztogatja, s közben rövidlátóan mosolyog.

Mert olyan érzés kinyitni könyvei valamelyikét, mintha egy emberszabású ember lépett volna a szobába. Nem él az Olümposzon, mint Goethe, sem a szenvedés alvilági gyehennájában, mint Dosztojevszkij, feje nem ütközik a csillagokba, mint a boldogtalan óriás, Tolsztoj feje. Kevesebb, több is, mint ezek. Ember, aki a szellem, az irodalom, a mérték, az erkölcs, a derű, az öröm problémáit ember módra látja. Kissé tanítós is, s tudja ezt, okos öngúnnyal belenyugszik. Nem lehet más, mert ilyen. Mosolyog és elbeszél. Mintha egy zenészt száműztek volna az istenek a zene birodalmából. Most már csak ember és beszél. De közben még halljuk szaván át a zenét, mint a honvágy dallamát a száműzött.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Meg akarok halni, ha már eutanázia nem jár
  2015-10-29 19:47:59, csütörtök
 
  Összetgyűjtöttem az anyagokat, melyekkel véget vetek vegetációmnak. Már az orvos is, amelyiknek elmondtam, hogy nő bennem a média, s az elméjük cipel már lassan húsz éve, s ha nem veszem be a xanaxukat, hatalmasra dagadok, egyre rosszabb az állapotom, reménytelen a helyzetem mindent kitörölt az adatlapomból és azt írta végig, hogy jól vagyok. Nincsen a miskolci elmeosztálynak szégyenérzete, hiszen olyat kottázott fel az égre az ember áldozással, amit nem felejt el többé a világ. Ilyeneket dolgoztak ki és hajtottak végre, hogy én felkiáltok, Istenek, Istenek, miért hagytatok el engemet, ezért a csendért hogy fogok megbocsájtani én nektek?

Húsz éve pöröltek el dr. M-től, mégpedig úgy, hogy a II-es elméje Miskolcnak napbaöltözött asszonyként áldozott, dr. M. jungista elmélete alapján felvonult az iker torony talmudos-Rákóczi téri családi házában. Iszonyatot hajtottak végre éveken keresztül a biblia olvastatással együtt, szegény kicsi Magyarországért felkiáltással. Szegény kicsi Magyarország trianoni németekkel kezdte az ember áldozást, anyám apjának sorsával, a magyarok elleni apokalipszissel. Magyarország szabad elmeosztálya megmenekült, boldog és mulat, toroz, utazgat, tanul, jómódban él, míg engem koldultattak egy életen keresztül, legalábbis a Nyomorultak 1967-es kezdete óta, az apokaliptikus csapásokat megmentették, felemelték őket, betegségüket és sorsukat végrehajtották rajtunk.

Szenes Andrea horkolós bogárrendi csapás horkolása miatt húsz éve támadták meg a torkomat és a tüdőmet, azóta iszonyatos hangok jönnek ki belőlem. Minden részemben eleven csapás van, amiről mindenki tud a médiában, nekik a gyűlölt ember megáldozása természetes. A Dallast már sokadszor ismételték azzal, hogy ők is elmeosztályról vannak, s mennyire jó dolguk vannak, nem úgy, mint a magyar elmebetegeknek. A magyarok így harcoltak, embereket támadva végig maguk helyett, embereken hajtva végre a miskolci elmével a világ összes országának tisztítását. Soha nem lesz vége a szappantisztító sorozatoknak, megváltották Barziliát, s az összes rima Jeruzsálemes bibliai országot.
Nem lehet visszaadni egyetlen ember életét, ők nem karmikusok voltak, egyszeriek és megismételhetetlenek. Iszonyatos gyalázatát a Rákóczi térnek soha nem lehet elfelejteni, sem a rengeteg csonkítását és gyilkosságát.

Eutanáziát kértem 2001-ben, húsz éve az egészségügyi elmeosztályok folytatták az emberek megáldozását, az összes idegorvost beleértve. Nekik már nevük is van, ahogyan mondta dr. Kovács Gabriella vasgyári ideg főorvosként, mikor a kivizsgálását kértem a velem történteknek, valamint mit szóltam volna hozzá, ha engem is apám megerőszakol, mint a miskolci hozzá járó lányokat. Mivel ez egy gyalázattal tisztuló megye, ennek a mocsoknak itt soha nem lesz vége, hiába hajtották végre a világirodalom könyveit rajtunk, ami őket jelentette.

Napok óta fekszem, nincs bennem már erő ahhoz, hogy felkeljek, s megjátsszam magam erőszakkal a belőlem emelt szociális hálózatnál, s tagjaiknál. Ez a fekete város megyéje, innen ered Madonna, ABBA, Swarzenegger, Lindák, Lin cseppek, Kingek ismétlésben, Julia Roberts, Roger Moore, Brigitte Bardot, Tina Turner, Chiccolinia, minden Tayler Szabókkal és valamennyi mesterség nevet felvettel és még sorolhatnám, az Ágnes asszonyok kezdetével az ember áldozásnak. Hatalmas erővel cipel engem a Rákóczi tér már 1998. óta, elevenen szedi szét mindenemet. Hiába kérek segítséget, nincsen sehol senki, hiszen három orvos volt összesen, aki nem ártott és nem áldozta meg az embereket születésem óta.

 
 
0 komment , kategória:  Egészség, betegség  
Márai Sándor: Verseny
  2015-10-29 19:05:48, csütörtök
 
 

A nagy témákat, az igazikat, túl kell élni. Ez a versenyfutás a témával néha évtizedes sávban történik - maratoni verseny. Előbb mg kell történni valaminek, aztán meg kell érteni ezt, ami történt, aztán ítélni kell fölötte, aztán meg kell bocsátani az élménynek, aztán el kell távolodni tőle, messze, messze, mintegy a történelembe. Akkor kezd élni a téma, az igazi. Nomum prematur in annum?* Igen, de nem csak a könyvet kell pihentetni kilenc évig; az anyagot is, amelyből készül.

*Nonum prematur in ammun (lat.): a kilencedik évig tartsuk vissza; átvitt értelemben: a művet hagyjuk érni, mielőtt a közönség elé kerül
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: A novella
  2015-10-29 19:04:35, csütörtök
 
 

,,Csak a költő tudja" - mondotta Goethe Eckermannak -, ,,milyen varázst tud adni választott tárgyának?..." Az elbeszélésről mondta ezt, melyre harminc éven át készült, s a végül Novella címen adta közzé.

,,Nem jó beszélni terveinkről" - mondotta még. Minden író vésse szívébe a tanácsot. Nem jó beszélni terveinkről, mert nem értik meg, mi lehet a varázsos, a költői egy műben, melynek tartalma mindössze ennyi: az oroszlán elszabadul ketrecéből, s egy gyermek, furulyával és énekkel, visszacsalogatja a fenevadat... Goethe álomszerű csodát alkotott e vézna elemekből. Csak a költő tudja, mi van a tárgy mögött, miféle világítás, derengés, milyen összefüggések?... Schiller nem értette, mit akar Goethe a Novella anyagával. De a költő harminc évig várt, hallgatott, s aztán eltökélt és kemény mozdulatokkal megalkotta művét, melynek varázsa elől nem tudott elmenekülni.

Hallgass, figyelj és álmodj. Aztán, ha itt az óra, írjál.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Kohut Katalin: Wilder Szent Lajos király hídja - Könyvajánló
  2015-10-29 10:22:43, csütörtök
 
  Kohut Katalin: Thornton Wilder Szent Lajos király hídja - Könyvajánló

,,Annak, aki szeret - így zárja szép könyvét a szerző -, nincs szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet, csak az marad meg, az élet egyetlen értelme"
Melocco János Tamás

A Szent Lajos király hídját besorolták valahová az ezoterika bűvkörébe a gonoszok, a megtisztulásra várók hatalmas hadseregének soraiba, akiknél a karma jutalom és büntetés. Így a könyv, melyben a szerző keresi öt halálra ítélt miértjeinek és életének ésszel alig kifürkészhetetlen és megérthető okait, nem ad választ, legfeljebb továbbgondolásra. Már a katolikus hit nem volt elegendő a kérdések megválaszolására, mely szerint a Halált küldi Isten a jókra, akik a mennyekbe kerülnek jutalmul és a gonoszokat, a rosszakat bünteti. A katolicizmus szerint tehát két út van, a mennyeké, s a pokolé. Ezen túlmutatnak a buddhista és különféle tanok elméletben, mint a reinkarnáció, mely az előző élet tettei és gondolatai alapján magyarázza meg a betegségeket, rossz tulajdonságokat, sorsot, mely születéskor adottá válik.

,,Péntek délben, 1714. július 20-án Peru legszebbik hídja leszakadt, s öten, akik éppen átmenőben voltak, a mélységbe zuhantak."
Mind az ötnek a szeretettel voltak problémái. S tudjuk, akinek nincs szeretet a szívében, az mind a Gonosztól való.

Montemayor márkiné és Pepita, a társalkodónővé fogadott zárdában nevelkedett lány sorsát ismerjük meg elsőként. A márkinét gyermekkorában megalázta anyja naponta, szívében a szeretet ismeretlen volt, de annál nagyvilágibb életet élt, teleaggatva magát aranyakkal. Leányát imádattal szerette, világhírűvé vált vágyakozó leveleit neki írta Spanyolországba havonta. A legműveltebbek egyike volt korában, leveleinek tudósításához, akár egy újságíró, elment a fontosabb helyszínekre. Élete előtti percekben értette meg Pepita leveléből, hogy neki soha nem volt mersze a szeretethez, sem az élethez. Elhatározta, hogy új életet kezd. Elismerte Pepitát is, akinek köszönhette felismeréseit, s ekkor következett be a szörnyű tragédia. Talán a felismerés elegendő volt ahhoz, hogy egy másik életben továbbléphessen.

Esteban és Manuel ikertestvérek voltak, a Santa Maria Rose de las Rosas zárda elé tették ki őket. Zárkózottak voltak és furcsa gyűlölködő tekintettel néztek a világba. Egyedül egymáshoz ragaszkodtak, sőt saját nyelvet is létrehoztak, melyet más senki sem értett. Egyedül a zárda vezetője, Maria del Pilar főnöknő ragaszkodott hozzájuk. Megérintette Manuel szívét a szerelem is, Perichole színésznő iránt, aki lényegében megalázta őt leveleivel is, melyeket íratott vele. Ez a szerelem éket vágott a két testvér közé, majd bekövetkezett Esteban halála, amit szintén a szerelemmel hozott összefüggésbe, mint aki ellenezte testvére érzelmeit féltékenységből. A megvadult túlélő fiú volt a harmadik áldozata a hídnak. Már tovább nem volt kilátása arra, hogy valaha is normális életet élhet így az emberek között.

Pío bácsi és don Jaime a negyedik, ötödik áldozat. Pío bácsi, aki egyedül volt képes a szeretetre, hatalmas művész rejtezett a kebelében. Felfedezte és tanította Camila Pericholet, akiből a legnagyobb színésznő vált. Mivel Pío bácsi mindenhez értett szinte, jó társaságokba volt bejáratos, megbíztak benne. Perichole nem szerette, nem volt hálás, sőt valamilyen oknál fogva rá haragudott talán a fiú gyermeke betegségéért, s a fekete himlője megkapásáért is, tény, hogy teljesen eltiltotta magától. Pío atya könyörgött, hiszen leányaként szerette, de Perichole nem volt képes tiszta gondolkozásra. Jaimét, a beteg gyermeket Pío bácsi taníttatni szerette volna, kért engedélyt Pericholetől, hogy magával vihesse. Ezután történt a szerencsétlenség.

A történetben a szereplők mind ismerik egymást. A szerző összefoglalta művét, azzal a nyitott kérdéssel, hogy talán Isteni elrendelés volt mindegyikőjüknek a sorsa. Juniper atya kikutatta mind az öt szerencsétlenül járt személynek a sorsát, egy könyvet írt róluk. Ő is arra a felismerésre jutott, ami a katolicizmus két útját valószínűsíti, de ugyanakkor kutatott a dögfertőzés következtében elhunytak között is, s arra jött rá, hogy több volt köztük is a jó. Könyvéért az atyát megégették, ami iszonyatos büntetése volt a középkornak.

A szeretet hídjává lett Szent Lajos király hídja mutatja az igazságot, melyet mindenki aszerint értelmez, amit tanult és amilyen tapasztalatokat szerzett életében. Őrizzük a szeretet lángját, míg élünk, mert sokkal magasztosabb, ha szívesen emlékeznek ránk ismerőseink, mintha azt mondanák, megérdemelte a Halált!

2015. október 29.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Titok
  2015-10-29 09:00:26, csütörtök
 
  Kohut Katalin: Titok

Az ember kíváncsiságát felkelti egy világirodalmi remekműnek beharangozott könyv. Aztán úgy jár vele, mint amikor megkíván valamit; édességet, amitől később megcsömörlik, a szájában, s rosszízűvé válik, s semmivel sem tudja szomját oltani. Mivel is lehetne fokozni azt, ami enyészetté válik a testben? Vagy megkíván egy szép, divatos ruhát, s otthon veszi észre, hogy a mintás túl olcsónak tűnik, kövérít, meg az arcához, az egyéniségéhez egyáltalán nem passzol. Így vagyunk a túl cikornyás könyvekkel is. A megsebzett léleknek nem szabad szomorú sorsokról olvasnia, mert már az együttérzés nehézségbe ütközik, hiszen maga is annyiszor vált a megváltásra. S a kérdés állandóan visszatér, melyre szinte senki sem tudja a választ: igaz-e, hogy a Teremtő ugyanúgy bünteti a jókat és gonoszokat, csak a hívők szerint másféle célzattal? Ha jóságos és szeretetteljes volt egész életében, a mennyek országába jut, ha gonosz volt, égi büntetése a halál. Már ezt a kérdést magamnak megválaszoltam, s tudom azt is, hogy nem egy helyre mennek. Miután meghalunk, itt hagyjuk a híveinket, azokat, akik szerettek, vagy gyűlöltek bennünket véleményeikkel együtt, melyek által emlékeznek ránk egész életükben, vagy szájhagyomány útján az örökkévalóságig. S hogy kinek milyen véleménye van, attól függ, melyik időben találkozik, milyen állapotban a megboldogulttal. Mert a Halál csak azokhoz kegyes, akik nem élvezték igazán a földi életet, akiknek megváltást jelent egyszeri életükből.

Én a szabatos, közérthető írások híve vagyok. A világhírű könyvek nyelvezete nem ilyen, néha nehézkes, többszöri olvasást, megértést igényelnek. Titok minden mondat, olyanokat közölnek, melyeket az írók szerint illik tudni, mint a spanyolországi, olaszországi régi kaotikus állapotokat, mikor még középkori butaság uralkodott Európában. A műveltség viszont annál inkább virágzott a művészettel egyetemben, nem volt szükség arra, hogy akkor iskolába járjanak az emberek. Megtöltötték a színházakat, ugyanúgy, mint reggelente a templomok padjait. E kettő jelentette a mindenkori cirkuszt és kenyeret, melyet a nép kapott azért, hogy csendben legyenek, hogy elégedetten dőljenek hátra éjszakai testi táplálékaik felvétele után ágyaikban. Természetesen voltak kiszolgáló személyzetek, hatalmas pletykaáradattal, akik mindenből csak a lekicsinylésre méltó dolgokat vették észre. S voltak kiszolgálói minden időben a színházaknak, jó dráma és versírók személyében. Nem is értem, hogyan lehet megrendelésre írni, de számtalan zeneszerző is így valósította meg boldogulásának útjait. Talán ma sem megy ez másképpen. Meg kell felelni, mint az iskolában felelésnél a tanároknak, lehetőleg úgy, hogy a legkiválóbb válaszokkal lepje meg.

A titok minden időben a szív mélyén rejtőzik. Ha egy embert elemezni akarunk valóságában, oda kell hatolnunk, lemetszve a mások véleményét, a hazugságokat, a pletykákat. Leülni vele szemben, míg köztünk van és elmeséltetni az életét. Aki nem tud titkot tartani, az beteg, valamilyen belső hatás következményeit viseli. Az ilyen ember, mikor magának vall, magát elemzi, ezzel együtt a világ elé is tárja harcait, melyek értelmetlenek és rányomják bélyegüket egész személyiségére. Lényegében segítséget kér, de mint írtam, a halálkor kétfelé váló jó és gonosz különállósága miatt nem rendelkezik az égben és földön Teremtővel és túlvilági otthonnal, amely befogadná. Ilyenek az emberek. Néha úgy érzem, hogy a föld kivetette őket, minden, amit bibliai apokalipszisnek neveztek egykor, ellenük irányult, mindent, amit becsület, emberség irányított, meg kellett semmisíteni, be kellett szennyel borítani, hogy bűnné fokozzák a tisztaságot, nekik menekülniük kell a Halál karmaiba, hogy véget érjen a szenvedésük.
Egy könyv számtalan kérdést vett fel, szinte minden mondatával újabb és újabb ellenkezést kiváltva az olvasóban. Nem az a jó mű, amivel végig egyetért, hanem az, ami gondolatokat ébreszt, s arra sugall, hogy megalkossa, megírja az olvasó a saját véleményeit tapasztalataival kapcsolatban. Olvassunk figyelmesen, válogatott remekműveket, de egyet tartsunk szem előtt: nem azonosulni kell a sorokkal, hanem olvasni és tanulni, továbblépni...Ez teszi az olvasót emberré.

2015. október 29.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Sóhaj
  2015-10-28 21:14:04, szerda
 
  Kohut Katalin: Sóhaj

Sóhajom szürke ködszárnyon érkezik,
álmomban kérdésemre választ lelek.
Ilyenkor az est a csenddel vétkezik,
még mindig várlak, szívem veled cseveg.

2015. október 27.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 92 
2015.09 2015. Október 2015.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 92 db bejegyzés
e év: 656 db bejegyzés
Összes: 6390 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 763
  • e Hét: 3907
  • e Hónap: 23094
  • e Év: 326986
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.