Regisztráció  Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Paraszti Vérszerződésem
  2015-11-28 11:05:49, szombat
 
  Kislány korom nyarait nagyszüleim - a Kunságban lévő - tanyáján töltöttem.
Nagyapám - maradék családtagjaival - magángazdaként, vagyis PARASZT-ként művelte a szocializmusba is átmentett földjét.
*
Igen, nagyszüleim PARASZTOK voltak. A szüleim már kiérdemelték a másik divatos kategóriát, mert ők akkor már gyári MUNKÁSOK-ként tengették életüket. Azért írom, hogy tengették, mert szó szerint éheztünk Pesten. Az akkori politikai vezérek szerint, azért mert a kulák-parasztjai sajnálták az élelmiszert a városi munkásságtól.
*
*
*
Ez olyannyira nem volt igaz, hogy a nagy nyári dologidőben, a gabona aratásakor az üzletéből és a boltjából kikergetett órásmester, vagy kereskedő mind-mind eljött segíteni.
Nagymama minden nálunk segítkezőnek - esténként - óriási csomagot állított össze az előző évi termésből és friss zöldségből. Alig birták a biciklikre fölkötözni. Akkor lepődtem meg leginkább, amikor az összekötözött lábú és szárnyú baromfiak fejére harisnyaszárat húztak. Muszáj volt megkérdezni, hogy miért, de kurta válasz az volt, "...mert így nem hangoskodik: nem kárál, kotkodácsol, csipog, hápog, vagy gágog a szerencsétlen jószág.".

Hogy miért volt erre az óvintézkedésre szükség, csak mostanában tudtam meg, amikor arról olvashattam történelmi visszaemlékezésekben, hogy akkoriban a Begyűjtési Minisztérium karhatalmistái megállították a cserekereskedelem lévén élelmiszerhez jutó nagyobb, esetleg zajos csomaggal közlekedő polgárokat.
Amiért híre ment, hogy nem csak elkobozzák az összes elemózsiát, hanem még elhurcolják a szerencsétlent valamilyen büntető táborba, orgazdaság címen, ezért igyekeztek kitalálni ilyen elcsendesítési módszereket. A kerékpáros "vendégmunkások" azután csak sötétedéskor indultak haza, a kertek alján árkon-bokron át tolva a megrakott kerékpárokat.
Később azt is megtudtam, hogy nagyapa abba a "betegségbe" halt bele, hogy "kulák"-PARASZT volt.

Az igaz, hogy keményen kellett a tanyán dolgozni és mi gyerekek hamar belenyőhettünk a feladatokba.

Most elmesélem, hogyan nőttem bele abba a kitüntető feladatba, hogy kapálhattam.

Nénikéim éppen kapáltak a kukoricásban, ahova a zöldbabot is vetették. Amikor a gaz kezdett vetélkedni növésben a zöldbabbal, kapával a vállukon meg egy kanna vízzel kimentünk a határba.
Kedves nénikém két kapával indult el, de az egyiket letette a kukoricatábla végébe a bodzabokor árnyékába, ahova a vizeskannát is tette.
Ők, a ház asszonyai, nagyobbacska unokatestvéreim meg mind elindultak 1-1 sorban a gazt irtani.
Én meg ott maradtam magamra, merthogy még "kicsi vagy" ehhez a komoly felelősségteljes feladathoz.
Ahhoz ugyanis, "nagy tapasztalat és TUDÁS szükségeltetik, hogy az embőr lánya mőg tudja különböztetni a GAZT a HASZNOS növénytől".
Amikor visszafelé jöttek egy újabb sorban a kapások, akkor kérlelni kezdtem nénikémet, hogy én is hagy álljak be kapálni. Nénikém kezembe nyomta a maga jó kis könnyű kapáját és megmutatta, hogyan kell. Már tudtam melyik a bab és melyik a kukorica, amelyik körül ki kell a GAZt kapálni.


A következő fordulóban már kaptam egy külön sort és nagy igyekezettel folytattam a felelősségteljes munkát. Sajnos, nénikém így is minduntalan megelőzött a tartalék kapával is.
Nem akartam lemaradni, mert rá akartam szolgálni a bizalomra... Ezért nem vettem észre, hogy megsérültem egy elvétett kapalendítésnél. Csak azt láttam,hogy egy egész gombócnyi sárdarab van a bal lábam nagyujján. Nem értettem, hogyan került a sár a lábamra, hiszen nem esett az eső és még vizet sem ittam, hogy esetleg a kiloccsant víztől lett volna.

Amint lefejtettem a sárdarabot az ujjamról, kiserkent a vérem és akkor jöttem rá, hogy bizony én a nagy igyekezetemben nem csak a gazt, hanem a lábujjamat is megvágtam. De nem állhattam le nyafogni, meg sterilezni, bekötözni, mert azzal kiderült volna, hogy még tényleg nem nyőttem bele a kapálás felelősségteljes feladatába.
Ezért, összeszorított szájjal de már jobban vigyázva újult lendülettel folytattam a munkát. Igyekeztem nénikémet utolérni, aki szerencsére nem vette észre az én ügyetlenségem miatti balestemet.
Azóta is boldog büszkeséggel gondolok életem első nagy paraszti munkájára, a kapálásra.
A büszkeség könnyeivel küszködve írom most e visszaemlékezést, mert azóta már tudom, hogy én akkor egy életre szóló VÉRSZERZŐDÉST kötöttem ezzel a drága-jó anyafölddel.

Ui.:
Ezzel az írásommal büszkén vallom, hogy PARASZTOK voltak őseim és én is PARASZTNAK születtem!

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
7. rész: Válaszok
  2015-11-27 13:48:18, péntek
 
  A sorozat címe magyarázatául: azért ,,nem csak húgomnak", mert ez a történet nem MAGÁNÜGY, hiszen profi TITKOS SZOLGÁLATI MÓDSZEREKKEL valósult meg a TÖRVÉNYEN KÍVÜL HELYEZÉSEM és a TÁRSADALOM PEREMÉRE VALÓ KONTRA-SZELEKTÁLÁSOM!


B.G. levele:

Megkérdezem, hól voltál mikor anya agyvérzést kapott, mert még a kórházba sem jöttél be.
Mikor anyát haza hoztuk a kórházból állandóan ott voltam a gyerekeimmel együtt.
Látod ez a különbség Te viszont megvetetted Őket!
Pedig nekik csak köszönettel tartozol, mert felneveltek, tanítattak, / engem viszont nem./
hogy Te evvel nem tudtál élni az a Te bajod, ne másban keresd a hibát.
*
*
*

BMI válasza:

AKKOR ÉN IS KÓRHÁZBAN VOLTAM! ÉPPEN SZÜLTEM!
Anya 1980. július 5-én került kórházba agyvérzés gyanújával. Én, pedig mindenórás voltam harmadik gyerekünkkel.
Azonban, amikor kijöttem kicsi babámmal a kórházból, az volt az első dolgom, hogy megbeszéljük telefonon hogyan menjünk be anyát meglátogatni!

Nem értelek hogyan felejtetted ezt el?! Még nagyon szakadt voltam, mert ismét komplikációk adódtak a szülés közben... Ennek ellenére öt nap után - panaszmentesen - ,,hazamentünk" és kértelek téged, segíts nekem, mert még nagyon gyönge voltam! Azt hiszem, hogy taxival mentünk, F. taxi-csekkjével - amit addig csakis ő használhatott... Már nem emlékszem pontosan. Egyébként, furcsálltam, hogy nem gratuláltál. Meg sem kérdezted, hogy van az újszülött!

Anya meg sem ismert. Keresztülnézett rajtam és egyre téged simogatott és téged kérdezett, hogy ,,van-e tejed, tudsz-e szoptatni". Meg sem mertem nyikkanni, hogy én is ott vagyok, és NEM TE, hanem én vagyok az, aki pár napja szült... Tudom, nagyon rossz állapotban volt. De azt el tudta mondani, hogy az előző éjszaka leesett az ágyról. Össze-vissza zúzta magát és ezért egy rácsos keret volt az ágyán. Ezért nem lehetett leülni mellé. Ez az István Kórházban volt és onnan szállították át az Amerikai úti Idegsebészetre, a koponyaműtétre. Ott távolították el a vérömlenyt...
Igen, attól fogva te voltál az, aki ott tudott lenni mellette, amikor hazakerült a kórházból.

Azt is leírtam ennek a válasznak az elején, hogy milyen nagyon jó munkát végeztél, mert anyát megtanítottad újra járni, beszélni.. Sőt, még írni és olvasni is!
Nekem akkoriban lett iskolás az elsőszülöttem és nem vették föl a legközelebbi iskolába. Minden délben mentünk érte a kicsi babával, meg a két és fél éves második gyerekkel - az 5 buszmegállónyira lévő ISKOLÁBA - gyalog... Mert a kölcsönzőből kivett böhöm-nagy babakocsi nem fért volna föl a buszra. Azért nem vették föl az iskolai napközibe, mert az ,,anyukája otthon volt", ,,nem dolgozott". Ezért, ha F. akart volna segíteni, sem tudott volna.
Apa időnként kiballagott a közeli telefonfülkéhez és fölhívott telefonon. Mindig elmondta, vagy inkább elsírta hogy van anya... Én is elpanaszoltam neki, hogy milyen nagyon nehéz ilyen messziről három gyerekkel segíteni... Akkor mondta, hogy eladó ez a közelükben lévő ház, ahol most is lakunk.

De ezt már annyiszor leírtam, hogy kezdek belefáradni.

Az az érzésem, hogy hiába is koptatom itt a billentyűzetet, mert téged nem foglak tudni soha befolyásolni az irányba, hogy megváltoztasd a rólam kialakított ellenséges véleményedet! Ezzel nekem meg kellett tanulnom együtt élni, míg veletek laktam. De, hogy még ennyi év után is ez legyen a legfőbb tevékenységed, hogy engem besározzál, azt azért nem gondoltam volna?!
*
Gyerekeink még abba az általános iskolába jártak, ahova mi is jártunk. Aztán, 1993-tól átköltöztették a tanulókat Soroksárra egy új iskolaépületbe. Sokáig harcoltam az iskola(épület) megmentésért - hiába. Egy közösségi házat szerettem volna benne kialakítani. Sok ismerősöm vállalta volna a felújítási munkálatokat. De az önkormányzat hallani sem akart róla. Inkább hagyta lepusztulni... Így nézett ki az iskola, közvetlen a bezárást követő években:

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=487228&aid=268641

Megírtam a történetét két részletben feltettem a furaila blogba. Itt olvasható:
cim=Volt egyszer egy iskola 1. rész
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=138397&n=furaila&blog
_cim=Volt egyszer egy iskola 2. rész
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=138416&n=furaila&blog
Ma már így néz ki ugyanaz az iskola:
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=487233&aid=268641
*
Minket, embereket is pontosan így hagytak magunkra a hatalom részéről, hogy lepusztuljunk, majd ,,önmagunktól" kipusztuljunk... Nekem már 2000-ben minden volt osztálytársam a fiúk közül halott volt! Itt rengeteg a hajléktalan, munkanélküli. Persze, hogy tenni szerettem volna ez ellen. Azonban, bármit is szerettem volna, vagy szeretnék tenni a NEHÉZ-SORSÚAKÉRT, megkérdezik: - ,,Mit szól ehhez a maga férje?"

*
Úgyhogy, arra kérlek: ezekkel a vádjaiddal és kérdéseiddel - ha anyagilag is használható választ akarsz kapni - fordulj bizalommal F-hoz!
*
Én mára már olyan vagyok, mintha soha meg sem születtem és nem is éltem volna! MINDENT FÖLSZÁMOLNAK (intézményeket, épületeket zárnak be, pályázatokat, mozgalmakat szüntetnek meg) sorban, amiben tevőlegesen részt vettem.
*
Például, amikor a tanulás-módszertani dolgozatomból írtam egy szociográfiát, és elküldtem a Magyar Írószövetség folyóiratának, a Magyar Napló szerkesztőségébe, a ,,MAGYARSÁG ÖNKÉPE AZ EZREDFORDULÓN" c. pályázatra, anyának másnap reggel eltörött a combnyaka...

*

Akkor átkértem magamat a pécsi tagozatról a fővárosi vizsgaközpontba...
Attól fogva, a pesti egyetemi tanárok úgy kezeltek engem, mint valami bűnözőt, akinek esetleg mások írják a dolgozatait! Később jöttem arra rá, hogy a számítógépre F. munkahelyi programja lett telepítve és minden anyag adatlapján az ő neve szerepelt. Akkor még floppyn kellett leadni az írásos dolgozatokat, és amikor megnyitotta a tanár láthatta az adatlapon F. nevét, mint szerzőjét! De én erről akkor semmit nem tudtam! Fogalmam nem volt arról, hogy az a számítógép céges programmal fut és a ,,céggel" hálózatra van programozva.
*
Pontosan ezért sem lehetett nyilvános Az ÍRÓSZÖVETSÉG DÍJKIOSZTÓJA sem, nehogy kiderüljön, hogy nem csak egy dolgozat megírására vagyok képes, hanem egy 168 oldalas szociográfiára is!
A több, mint 2000 pályamű elbírálása több, mint két évig tartott.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=194889&aid=257487
*
A díjkiosztó 1998. december 5-én, a Gellért Szálló Tea-szalonjában volt megtartva, a média teljes kizárásával. (Apa halála előtt 7 nappal.)

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=194888&aid=257487
*
Az egészet inkább agyonhallgatták, nehogy kiderüljön, hogy milyen nagy a baj. Nehogy kiderüljön mekkora krízishelyzetben éli meg a rendszerváltozást a társadalom egyik fele. Nehogy kiderüljön, hogy ugyanazok vannak vezető beosztásokban, akik 1990 előtt is és ugyanazok a negatívan megkülönböztetettek (diszkrimináltak) mint akikkel ezt tették 1990 előtt is.

*
Nekem ebből a szempontból is tragikusan alakult a sorsom a főiskolán, mert a második évben - itt Pesten - olyanok lettek a tanáraim, pl. mint Agárdi Péter. Aki Aczél György ,,hármas T"-kontraszelekcióját oly sikeresen segített megvalósítani 1990 előtt. Amint kiderült, 1990 után is!!!
A velem egyidős egyetemi oktató nagyon is jól tudta, hogy miért vagyok én a VIZSGÁZÓ és ő pedig a VIZSGÁZTATÓ!
*
Közben, azt tapasztaltam, hogy velem szemben még mindig érvényben volt minden kontraszelektív módszer, míg Agárdi Péter minden szavát áhítattal figyelhette az egyetemi ifjúság.
A pécsi Campus újságból - ennek bizonyságául - ide másolom a képet.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=597712&aid=238685

*

A szigorló vizsgán olyan ellenséges volt velem, hogy elképzelni nem tudtam, mit vétettem neki. Csak azért nem tudott akkor kibuktatni, mert a másik három vizsgabiztos is jelen volt, amikor a tételemről beszéltem... - míg hagytak.

1997. június 21-én, az összevont szigorlaton olyan negatív diszkriminációban volt részem, amit még ma sem értek!

Az összevont szigorlat tantárgyai külön-külön:

III. MŰVELŐDÉSSZOCIOLÓGIA (Hidy Péter)
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=270244&aid=238685

II. KULTÚRAKÖZVETÍTÉS TÖRTÉNETE (Agárdi Péter)
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=270233&aid=238685

I. KULTÚRAKÖZVETÍTÉS ELMÉLETE (Bauer Béla)
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=270223&aid=238685

*

A szigorlat http://furaila.xfree.hu/238685 a Budai Művelődési Központba kihelyezett tagozaton volt megtartva. Az előjegyzés alapján, érkezési sorrendben lehetett bemenni a vizsgaterembe.
A vizsgabizottságban négyen voltak. Az előbbi három oktató és Kraiciné dr. Szokoly Mária a szociokulturális animáció előadója (a későbbi, szakdolgozat-konzulensem).
*
Személyi igazolvánnyal jelentkeztem a vizsgára, mert az indexemet nem találták(?).
*
Éreztem: rosszul kezdődik!
*
Azért, tételt húzhattam mindhárom témából. Táskámat felakasztottam a falra szerelt ruhafogasra. Egy golyóstollal és a tételekkel, meg a lepecsételt jegyzetlappal a kezemben leültem az egyik padhoz. Egyszerre öten lehettünk bent. Egy hallgató éppen vizsgázott, míg négyen - jegyzetelve felkészültünk. Hidy ekkor felállt és odajött hozzám. Körülbelül, negyven(!) perc múlva került rám a sor. Addig, végig ott sétálgatott körülöttem, majd meg- megállt mellettem.

N*em jöttem zavarba, mert készültem és egész jó tételeket sikerült húzni. De még a feltételezése is sértett, hogy esetleg csalok, vagy ,,puskázom"! Megalázó volt lányom-korú évfolyamtársaim előtt, hogy ott állt végig és különböző szögből nézett, mint kígyó az áldozatát, mielőtt bekapja és lenyeli!
*
Amikor rám került a sor, felálltam és ő is elindult mellettem. Leült velem szemben és arra kért, hogy először neki beszéljek a húzott tételemről. Még ki sem nyitottam a számat, máris rákérdezett egy egészen más témára. Valamilyen szociológiai szlengre volt kíváncsi, amit azon az előadáson beszéltek meg, amikor én éppen anyát kísértem a mentővel, felülvizsgálatra a kórházba. Ebből is látszik, hogy pontosan tudta, mikor nem tudtam bemenni az előadásra, mikor nem tudtam aláírni a jelenléti ívet.

Cinikus megjegyzései után ,,átengedett" Agárdi Péternek.

*

A tételem témájával kapcsolatos tudásomra ő sem volt kíváncsi. Ott folytatta gyötrésemet, ahol Hidy abbahagyta. Egy mondatot sem hagyott befejezni! Kétségbe esetten néztem a másik, két vizsgáztatóra.
Ekkor, megszólalt Bauer Béla, a kultúraközvetítés elméletének előadója, és megkérdezte:
- Mit tud mondani a hármas ,,T"-ről?

Az volt a sejtésem, hogy ezzel a kérdéssel akar rávezetni arra, hogy miért ez a negatív megkülönböztetés velem kapcsolatban. Meg aztán, ez a téma, akkor már kultúrtörténeti kordokumentumnak számított a főiskolán."
*
,,Eszembe jutott Pozsgay Imre: 1989 ,,Politikus-pálya a pártállamban és a rendszerváltozásban" című könyve. Abból is, a témáról szóló fejezet. Amikor odaértem a mondókámban, hogy: ,,... Aczél György a maga koncepcióját az ún. három ,,T" kategóriában helyezte el: támogatás, tűrés, tiltás..."
Agárdi emelt hangon közbeszólt:
- ,,Hogy szerezhetett érvényt ennek a koncepciónak, ha nem is ő volt a kultuszminiszter?"
- Valóban, nem volt kultuszminiszter, de ,,...a párt akarata a művelődés területén Aczél akaratát jelentette."
Válaszoltam, amit Pozsgaytól olvastam. No, meg amit az életben is tapasztaltam.
Agárdi, ekkor már előrehajolva, rátámaszkodott az asztalra és úgy nézett az arcomba. Valószínű nem ezt akarta hallani, ezért tovább kérdezett.
- ,,Ha nem Aczél volt a miniszter, akkor hogyan tudta akaratát az egész országra kiterjeszteni?"
Kérdezte ugrásra készen. Nem ijesztett meg, mert ilyen ugrásra kész emberekkel hadakoztam egész addigi életemben. Ránéztem Bauerra és, mintha biztatóan intett volna a szemével. Belefogtam a válaszba:
- Aczél György úgy tudta érvényesíteni akaratát, hogy abban az időben pártirányítás volt az élet minden területén - a gazdaságban és még a kultúrában is...

Erre úgy ugrott föl ültő helyéből Agárdi Péter, hogy felborult a szék, amin ült. Majd kiviharzott a teremből és az addig halk szavú ember, kiabálva tiltotta meg a megszeppent tanulmányi előadónak, hogy további vizsgázót fogadjon! Nagyon sajnáltam azokat, akik vidékről utaztak föl Budapestre, a szigorlatra és hiába.

*

Megvártam az eredményhirdetést. A legrosszabbra voltam felkészülve. Azt hittem, hogy ki fognak buktatni! Ekkor még nem tudtam arról, hogy számomra egy hatékonyabb módját találják meg a ,,kibuktatásnak". Pontosabban, engem nem kibuktatni akartak, hanem ,,megbuktatni". Mint ahogy a politikai ellenfeleket általában.
Kettesre ,,értékelte" szereplésemet a vizsgabizottság.
Megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy továbbra is hallgatója maradhattam a JPTE FEEFI-nek!

*

Ezt az évfolyamot úgy fejeztem be, hogy fogalmam sem volt arról, milyen osztályzatot kaptam az írásos vizsgadolgozataimra.
Ilyen tantárgy volt például, a szociológia, melynek előadója Székely György volt.
Szociológiából, Buda Béla: Empátia című műve alapján készítettem el, a ,,Szenzibilitásvizsgálat..." című dolgozatomat. Postán kellett leküldeni Pécsre. Aggódtam amiatt, hogy Székely György meg sem fogja kapni, és akkor nem iratkozhatok be a következő félévre.
Próbáltam telefonon érdeklődni, de nekem akkor még nem volt mobil telefonom sem és a vezetékesnél meg elhalt a vonal, miután kicsöngött...

*

Végre eltelt - kétségek közötti vergődéssel - a nyár és a harmadik évfolyamra a Belvárosba ,,kihelyezett" vizsgaközpontba kaptam értesítést arról, hogy beiratkozhatok a következő szemeszterre, mihelyt befizettem a félévi- megemelt vizsgadíjat és leadom az indexemet.
Értetlenkedéssel jelentkeztem a tanulmányi előadónál a pénzzel. Amikor az indexemet kérte, elmondtam az igazat.
- Sajnos, én az indexemet utoljára egy kartondobozban láttam, az egyik, előző félévi beszámolóm után.

Hosszas keresgélés és telefonálás után közölte velem, hogy
- valószínű a pécsi tanulmányi osztályon maradt.

A tandíjat, szabályosan befizettem a pénztárban, és megkaptam a félévi tematikát. Megkönnyebbülve láttam, hogy Agárdi már nem fog ,,oktatni".

Az első órák azzal teltek, hogy keresték rajtam az indexemet, merthogy ,,még nem adta le". Ekkor már nagyon szerettem volna látni a saját szememmel, és egy alkalommal leültem a tanulmányi előadó irodájában és közöltem vele:
- Innen addig nem mozdulok, míg meg nem keresi!

Az ülősztrájkom sikeres volt, mert elértem, hogy az előadó leutazzon Pécsre! Neki köszönhetően az indexem a legközelebbi félévi beszámolóm előtt már kézbe vehettem. Míg kitöltöttem ,,A tantárgy és az előadó neve" című rubrikákat, gyorsan előre lapoztam, hogy megnézzem a jegyeimet. Boldogan láttam, hogy a ,,Tanulmányi átlageredménye: jó (3,85). Tanulmányi és vizsga-követelményeinek eleget tett. Pécs, 1997. június 30."
És ott volt rajta az egyetem pecsétje is!

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=275812&aid=238685

*

Az azonban meglepett, hogy a három- összevont szigorló vizsga eredménye nem volt sehol feltüntetve! Mintha az a szigorló vizsga a Budai Művelődési Központba kihelyezett vizsgaközpontban meg sem történt volna! Sőt! Mintha abban a félévben (II. évfolyam 1996/97. II. félév) nem is oktatott volna a kihelyezett tagozaton, azon az évfolyamon Agárdi és Bauer!
(Bauer egyébként az év embere lett később.)

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=597711&aid=238685

*

A három tantárgy helyett a Székely György által oktatott szociológia volt beírva, mint ,,szigorlati vizsga", pedig abból csak írásos dolgozat formájában (mint ahogy arról előbb írtam) kellett kollokválni.

A három oktató közül egyedül Hidy Péter művelődésszociológiából vállalta föl a szigorlatot. (Sajnos, később hallottam, hogy hamarosan meghalt.)
Semmit nem értettem az egészből. Ma már tudom, hogy törvény írta elő, hogy egyszerre nem lehet kettőnél több tantárgyból szigorlatoztatni!
*
Akkor (már a harmadik évfolyam első félévi vizsgái előtt- közvetlen) viszont azért sem volt alkalmam tisztázni a dolgokat, mert ott állt mellettem- sürgetőn, az egyik évfolyamtársam a kartondobozzal.
Örültem, hogy egyáltalán meglett az indexem!
Arról nem is beszélve, hogy tele voltam vizsgadrukkal és szorongással az aktuális vizsga előtt. Már előre rettegtem az újabb gyanúsítgatásoktól!

*

Hiába a rendszerváltoztatás nevezetű felfordulás, hiszen velem szemben MINDEN MARADT A RÉGIBEN! Ugyanúgy ki akartak buktatni a FŐISKOLÁRÓL, mint annak idején 1973-ban az érettségiről!

*

AKKOR MOST MI A CSUDÁNAK JÖSSZ NEKEM MÉG MINDIG A LEJÁRATÓS, HAZUG GYANÚSÍTGATÓ SZÖVEGEDDEL, hogy én tehetek minden negatív megkülönböztetésről!?

*

Egy társaságban felháborodottan elmeséltem hogyan jártam a szigorló vizsgámon. Senki nem szólt, csak néztek rám értetlenül. Aztán, pár nap múlva valaki a postaládámba tett egy kis könyvecskét Mansfeld Péterről és barátairól, az '56-os ,,pesti srácokról". (Ma már tudom, hogy ők nem is sejtették, hogy én semmit, de semmit nem tudok Bóna Rudiról, Mansdfeld Péterről és arról, hogy Agárdi Péter milyen jól ismerte őket. Így, feltételezte rólam, hogy egy ,,ellenforradalmár börtöntölteléknek" vagyok a valakije. Annyira elegem lett ebből is, meg abból is, hogy mióta felnőttek a gyerekek már olybá tűnt, mintha nekem nem is lenne hozzájuk közöm. Nekem addig tényleg az egyetlen ,,művem" volt a családom. Ekkor elhatároztam, hogy fölveszem ismét F. nevét a -né toldattal, megtartva a saját nevemet is.)

*

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=487255&sort=
*
Ebben, az 51. oldalon olvasható, hogy a ,,nagyember a rádiónál" Agárdi Péter osztálytársa volt Mansfeld Lászlónak, az 56-os pesti srác testvérének.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=487254&sort=
*

Ebben a könyvben olvastam, hogy Mansfeld Péternek legjobb barátja volt Bóna Rezső, akit Rudinak becéztek. Azon nyomban szerettem volna mindent megtudni Mansfeld Lászlótól Bóna Rudiról... Az utcánkban G. Lajos bácsival beszéltem arról, hogy mennyire vágytam mindig is egy idősebb fiú-testvérre. Sokszor éreztem, mintha lenne valahol távol, akinek én ugyanúgy hiányzom, mint ő nekem. Lajos bácsi mondta, hogy: - keresd meg Marikám! Én is most találtam meg Kanadában a fél-testvéremet, és amikor átölelhettem, az volt életem legboldogabb napja!". Ő elég bizalmas viszonyban volt anyával és tudhatott valamit ezzel kapcsolatban.
*
Akkoriban (is) nagyon nyugtalanított a hajléktalanság kérdése és éreztem a sok utcára került ember szenvedését... Lehet, hogy Rudiét is megéreztem. De jó lett volna őt ismerni!
*
Évekkel később, talán 2005-ben aztán rászántam magamat és fölhívtam Mansfeld Lászlót telefonon. Nagyon kedves volt és meg is beszéltünk egy találkozót a fodrász üzletében. Csakhogy, amikor odaértem, nem volt sehol és azt az üzenetet hagyta, hogy sürgősen el kellett mennie valahova. Legalább egy órát vártam rá, de feltűnt, hogy nem jött senki vendég, és aki ott volt fodrász, meg a barátnője, kényszeredetten társalogtak egymással. Annyira nyilvánvaló volt, hogy őt is fölhívta valaki telefonon és figyelmeztette a ,,veszedelemre", ami akkor érheti, ha szóba áll velem!
Hááát, így jártam Mansfeld Lászlóval is! Amikor újra hívtam akkor már ki volt kapcsolva a telefonja és soha többé nem tudtam vele beszélni!

*

Visszatérve a diploma-munkára, amit mindenképpen meg kellett írni.
http://furaila.xfree.hu/248314
*
F. örökösen azzal stresszelt, hogy anya ápolása miatt nem fogom tudni megcsinálni! Hiába mondtam, hogy már nagyok a gyerekek és nem kell őket ellátni, mint egy kisbabát, és ezért ott tudok anyáékkal lenni napközben... Éjszakánként, pedig megírom, amit meg kell írni. Egyébként is már minden itt megvan a fejemben. Csak meg kell majd szerkeszteni.
*
Csakhogy, kutatómunkával és konzultációval is együtt járt a felnőttképzés feltérképezése. Mert végül is a FEEFI - a Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete Budapesti Projektirodájával közösen - bevont minket, végzős hallgatókat abba a projektbe, amelyikben MAGYARORSZÁG FELNŐTTKÉPZÉSI ATLASZÁNAK elkészítését tűzte ki célul.
*
Számomra is felajánlották, hogy ösztöndíjasként térképezzem föl Soroksár felnőttképzését. http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=370006&aid=248314
*
Sajnos, nem kaptam meg Pesterzsébetet... pedig ez volt minden vágyam! Így írok erről 1998 márciusában (amikor anya haldoklott a Baba utcai rehabilitációs kórházban).
,,A szakdolgozatomban leírt különböző kamarák és szakiskolák tevékenységéről sem készítettem standartizált interjút, mert helyileg a XX. kerületben működnek. Ezért, értelemszerűen a XX. kerületet kutató Sinkó Krisztina (JPTE Tanorg) szakdolgozatában, felnőttképzési térképén fognak megjelenni."

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=370006&aid=248314

*

Bizony, alaposan kibabráltak velem, mert Soroksár akkor még csak három éve, hogy elvált Pesterzsébettől, Bp. XX. kerületétől és létrehozta a főváros XXIII. kerületét. Semmiféle felnőttképzést nem találtam Soroksáron, mert még mindig, minden miatt Pesterzsébetre jártak a Soroksáriak elintézni. Pontosan ezért is akartak különválni, mert elegük lett abból, hogy a német ,,sógorok" adományait mindig Pesterzsébet fejlesztésére költötték. Nekem, viszont azt jelentette, hogy a Német Népfőiskolai Szövetség kitett a projektből.

*

Majd az egészet - országosan - agyonhallgatták, mintha soha szó sem esett volna egy magyarországi FELNŐTTKÉPZÉSI ATLASZRÓL!

*

Ez is elsikkadt, mint az irodalmi szociográfiai pályázat!
*
Kénytelen voltam Soroksár oktatási és kulturális életéről megírni a szakdolgozatot, amihez, viszont felhasználtam a Német Népfőiskolai Szövetségtől kapott segédanyagokat. Körülbelül tíz intézménnyel és vezetőjével tudtam beszélni, interjút készíteni. Valódi felnőttképzésről azonban ők sem tudtak információval szolgálni... Itt látható: http://furaila.xfree.hu/248314
*
*
*
*
B.G. levele:
*
Azt mondod vissza adtad a pénzt az örökösnek, kinek? Mert nekem nem, látod most is valótlant állítasz. Ennyi ennek az irománynak a hitelessége.
Mindig is a fantázia világában éltél, nem tudod megkülönböztetni9 a valóságot a fantáziádtól.

*

BMI válasza:
*
Nem mondtam és nem is írtam soha, hogy: ,,... a pénzt visszaadtam az örökösnek"! Azt, viszont akkor is és most is mondom, hogy, ha nekem lett volna bármibe is beleszólásom és meglett volna hozzá a pénzem is, akkor nem csak az általad reklamált negyven-valahány-ezer forintot adtam volna vissza, hanem az én örökrészemet is!!!!!!
*
*
*
A HITELESSÉGRŐL és a ,,FANTÁZIA-VILÁGRÓL":
*
Akkor most jól figyelj, mert a hiteles történetről olvashatsz!
*
Nagyon el voltam keseredve, mert anya haldoklott és fájt, hogy már soha többé nem fogok tudni vele beszélni... Annyi kérdés volt bennem, amire csakis ő adhatott volna választ. Ráadásul, nagyon látványosan romlott az állapota a kórházban. Fájt, hogy mégsem lehetett az ő kis megszokott környezetében!
De K.L. ,,komika" föltűnt ott is, mert még ekkor is meg akarta tudni, hogy anya kifecsegett-e nekem valamit kettejük titkából!
Nagy-nagy szomorúságot okozott ezzel apának, akit a testvére vitt be anyához tolókocsival, mert közben ő is combcsonttörést szenvedett.

*
Ez úgy történt, hogy amikor az egyik délelőtt mentem át hozzájuk, apa iszonyú fájdalmak közepette anya tolószékében ülve fogadott. De még akkor is, így is megpróbálta ellátni őt is, meg saját magát is. Harmadik nap már nem bírtam tovább nézni a szenvedését és - annak ellenére, hogy megtiltotta - kihívtam hozzá a családorvost. Ő megvizsgálta és azonnal beutalta a kórházba. Ekkor már te is kijöttél végre és bekísérted a kórházba - azért, hogy én ott lehessek anya mellett.
*
Apát, 1998. jan.- febr. telén sok baleset érte. Volt, amikor csupa seb volt az arca... és egy alkalommal úgy esett el a jeges udvaron, hogy kitekeredett az egyik lába, miközben eltörött hosszában(!) a combcsontja! Ekkor már nagyon sovány volt és elképzelni nem tudom hogyan eshetett akkorát, hogy ilyen törés legyen a vége. Hosszú műtéttel sikerült a törött csontot megtámogatni egy beültetett fém rúddal! Szépen össze is forrt a törött csont és a sebe is begyógyult. Nagy-dolog volt ez számomra, mert apa akkor volt 83 éves!
*
Anya 1996-ban (74 éves korában),,eltörött" összeszegecselt combnyak-csontja, viszont soha nem forrt már össze. Rettenetes érzés volt, amint tisztába tettem és megemelve éreztem, amint elmozdulnak az összeszegecselt csontok... Már arra is gondoltam, hogy rosszul szegecselték össze. Úgy, hogy a csontfelületek ne érjenek össze annyira, hogy összeforrjanak. Ez csak egy megérzés... Mindkettőjük műtétjét a Csepeli Kórházban végezték, amit olyan gyorsan bezártak, amilyen gyorsan csak lehetett. Ezért, ma már semmi remény nincs arra, hogy bármiféle dokumentációt fellelve, kideríthetnénk az igazságot!
*
*
*
Míg apa kórházban volt, senki , de senki ránk nem nyitotta az ajtót, hogy megkérdezze nincs-e szükségünk valamire!
Össze voltam zárva egy nagybeteg idős asszonnyal... akit etetni, tisztába tenni, mosdatni kellett már...
Senki nem kérdezte, hogy van-e mit főzni, vagy nem kell-e fát vágni a kandallóba...
*
Nagy hideg volt, nagyon nagy. Annyira vágytam a saját otthonom, a családom után, akik közül senki nem jött át megnézni, hogy élünk-halunk-e?
*
A gyerekeim elhitték, hogy én ,,anyát választottam helyettük"! és ezért magamra hagytak!
*
Pedig, nem erre tanítottam őket és tőlem sem ezt tapaszták addigi életükben! MINDIG OTT VOLTAM MELLETTÜK TEVŐLEGESEN IS!
Képes volt elhitetni velük a saját apjuk, hogy számomra ők már semmit nem jelentenek!
*
*
*
Akkor, 1998-ban, nem csak a ,,szüleimet" veszítettem el, amikor MEGHALTAK, hanem azt a családot is, amit addig a magaménak hittem! Azóta képtelen vagyok arra a feltétel nélküli szeretetre a gyerekeim iránt, amit addig éreztem.
És többek között ez az, amit nem tudtam/nem tudok az apjuknak azóta sem megbocsátani...
*
*
*
Egy alkalommal, amint vágtam a fát a sufniban, felnézve láttam, hogy ott áll F. és csak annyit mondott, hogy:
- ,,Szegény Bóna!" és otthagyott!
Érted?
Nem ám, hogy kivette volna a kezemből a fejszét... Ó, nem! Még mit nem!
*
Akkor már éjfél-körül járt és még nem volt fölfűtve a kandalló! Reggelre melegedett be a szoba. Majd megfagytunk anyával, aki végig jajveszékelte az éjszakát, mert félt, amikor hiába szólongatott és nem mentem oda az ágyához. Mert kint vágtam a fát a sufniban! Ez így ment mindaddig, míg apa a kórházban volt!
Te viszont apát meglátogattad a kórházban... rendszeresen és Feri bátyja is...
Csak mi maradtunk magunkra anyával teljesen!!!!!!!!!
Hogyan merészelsz engem felelősségre vonni bármi miatt, ami a szüleiddel és velem kapcsolatos????
*
*
*
Amikor meghalt anya, apának nem volt pénze a temetésre!
*
F. engem vitt el K. L. ,,komikához", hogy pénzt kérjek tőle! Pont én, és pont tőle!!! És akkor, amikor megérkeztünk K.L. lakására F. ott hagyott vele kettesben! Elment a közelben dolgozó testvérét meglátogatni.
De nem szólt nekem előre... Azt hittem, hogy belehalok a megaláztatásba... K.L., pedig szidta apát, szidott téged és én nem lázadozhattam semmi ellen...
Amikor végre visszajött F. értem, neki adta a kezébe a borítékot, amiben gondolom a pénz volt a temetésre! Egy fillért nem láttam abból sem, mint az állítólagos ,,örökségemből" sem!
*
Akkor nekem K.L. ,,komika" MEGERŐRASZOLTA A LELKEMET!!!
*
Azért, hogy el tudjátok temetni anyát!
*
Azért a kurva pénzért is nekem kellett megszenvedni!!!

Ennek már tizehét éve és még mindig engem csesztetsz miatta, pedig egy fillért nem láttam belőle! De nekem nem is kellett volna.
*
Nekem sokkal fontosabb lett volna az a kulccsal zárható orvosi táska, amelyikben őrizték az 1945 előtti életük- és a velem kapcsolatos dokumentumaikat!
Csakhogy, az a táska eltűnt, mielőtt apa befeküdt volna a kórházba. Az is lehet, hogy akkor tört el a combcsontja, amikor azt a táskát védelmezte a rablók elől?
*
(Folyt.köv.)

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Válasz nem csak húgomnak...
  2015-11-26 13:17:25, csütörtök
 
  A sorozat címe magyarázatául: azért ,,nem csak húgomnak", mert ez a történet nem MAGÁNÜGY, hiszen profi TITKOS SZOLGÁLATI MÓDSZEREKKEL valósult meg a TÖRVÉNYEN KÍVÜL HELYEZÉSEM és a TÁRSADALOM PEREMÉRE VALÓ KONTRA-SZELEKTÁLÁSOM!



... arra a 4 oldalas levélre, amit még 2015. január 24-én adott postára, és amire csak most tudtam megírni a válaszaimat...
*
... erre a 4 oldalas levélre:
... erre a 4 oldalas levélre: http://furaila.xfree.hu/268641
1.) Boríték: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450020&aid=268641
2.) 1. oldal: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450031&aid=268641
3.) 2. oldal: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450032&aid=268641
4.) 3. oldal: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450033&aid=268641
5.) 4. oldal: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450034&aid=268641

Facebookon:
https://www.facebook.com/mariailona.bona/posts/943396375696359

,,7. VÁLASZ"-ból részlet:
(Ez a részlet arról is szól hogyan fosztottak meg a számomra MINDENT jelentő CSALÁDOMTÓL. Hogyan veszítettem el a bizalmamat azok iránt, akik addigi életemben a legfontosabbak voltak számomra...)
*
B.G. levele:
,,Azt mondod vissza adtad a pénzt az örökösnek, kinek? Mert nekem nem, látod most is valótlant állítasz. Ennyi ennek az irománynak a hitelessége."
,,Mindig is a fantázia világában éltél, nem tudod megkülönböztetni9 a valóságot a fantáziádtól."

BMI válasza:
Nem mondtam és nem is írtam soha, hogy: ,,... a pénzt visszaadtam az örökösnek"! Azt, viszont akkor is és most is mondom, hogy, ha nekem lett volna bármibe is beleszólásom és meglett volna hozzá a pénzem is, akkor nem csak az általad reklamált negyven-valahány-ezer forintot adtam volna vissza, hanem az én örökrészemet is!!!!!!
A HITELESSÉGRŐL és a ,,FANTÁZIA-VILÁGRÓL":
Akkor most jól figyelj, mert a hiteles történetről olvashatsz!
*
Nagyon el voltam keseredve, mert anya haldoklott és fájt, hogy már soha többé nem fogok tudni vele beszélni... Annyi kérdés volt bennem, amire csakis ő adhatott volna választ. Ráadásul, nagyon látványosan romlott az állapota a kórházban. Fájt, hogy mégsem lehetett az ő kis megszokott környezetében!
De K.L. ,,komika" föltűnt ott is, mert még ekkor is meg akarta tudni, hogy anya kifecsegett-e nekem valamit kettejük titkából!
Nagy-nagy szomorúságot okozott ezzel apának, akit a testvére vitt be anyához tolókocsival, mert közben ő is combcsonttörést szenvedett.
Ez úgy történt, hogy amikor az egyik délelőtt mentem át hozzájuk, apa iszonyú fájdalmak közepette anya tolószékében ülve fogadott. De még akkor is, így is megpróbálta ellátni őt is, meg saját magát is. Harmadik nap már nem bírtam tovább nézni a szenvedését és - annak ellenére, hogy megtiltotta - kihívtam hozzá a családorvost. Ő megvizsgálta és azonnal beutalta a kórházba. Ekkor már te is kijöttél végre és bekísérted a kórházba - azért, hogy én ott lehessek anya mellett.
Apát, 1998. jan.- febr. telén sok baleset érte. Volt, amikor csupa seb volt az arca... és egy alkalommal úgy esett el a jeges udvaron, hogy kitekeredett az egyik lába, miközben eltörött hosszában(!) a combcsontja! Ekkor már nagyon sovány volt és elképzelni nem tudom hogyan eshetett akkorát, hogy ilyen törés legyen a vége. Hosszú műtéttel sikerült a törött csontot megtámogatni egy beültetett fém rúddal! Szépen össze is forrt a törött csont és a sebe is begyógyult. Nagy-dolog volt ez számomra, mert apa akkor volt 83 éves!
Anya 1996-ban (74 éves korában),,eltörött" összeszegecselt combnyak-csontja, viszont soha nem forrt már össze. Rettenetes érzés volt, amint tisztába tettem és megemelve éreztem, amint elmozdulnak az összeszegecselt csontok... Már arra is gondoltam, hogy rosszul szegecselték össze. Úgy, hogy a csontfelületek ne érjenek össze annyira, hogy összeforrjanak. Ez csak egy megérzés... Mindkettőjük műtétjét a Csepeli Kórházban végezték, amit olyan gyorsan bezártak, amilyen gyorsan csak lehetett. Ezért, ma már semmi remény nincs arra, hogy bármiféle dokumentációt fellelve, kideríthetnénk az igazságot!
*
*
*
Míg apa kórházban volt, senki , de senki ránk nem nyitotta az ajtót, hogy megkérdezze nincs-e szükségünk valamire! Össze voltam zárva egy nagybeteg idős asszonnyal... akit etetni, tisztába tenni, mosdatni kellett már... Senki nem kérdezte, hogy van-e mit főzni, vagy nem kell-e fát vágni a kandallóba...
*
Nagy hideg volt, nagyon nagy. Annyira vágytam a saját otthonom, a családom után, akik közül senki nem jött át megnézni, hogy élünk-halunk-e?
*
A gyerekeim elhitték, hogy én ,,anyát választottam helyettük"!
*
Képes volt ezt elhitetni velük a saját apjuk!
*
Éppen ezért, akkor: 1998-ban, nem csak a ,,szüleimet" veszítettem el, hanem azt a családot is, amit addig a magaménak hittem! Azóta képtelen vagyok arra a feltétel nélküli szeretetre a gyerekeim iránt, amit addig éreztem.
És többek között ez az, amit az apjuk - mint a mindenkori hatalom kinyújtott karja - nem tud megbocsájtani.
*
*
*
Egy alkalommal, amint vágtam a fát a sufniban, felnézve láttam, hogy ott áll F. és csak annyit mondott, hogy: - ,,Szegény Bóna!" és otthagyott! Érted? Nem ám, hogy kivette volna a kezemből a fejszét... Ó, nem! Még mit nem!
*
Akkor már éjfél-körül járt és még nem volt fölfűtve a kandalló! Reggelre melegedett be a szoba. Majd megfagytunk anyával, aki végig jajveszékelte az éjszakát, mert félt, amikor hiába szólongatott és nem mentem oda az ágyához. Mert kint vágtam a fát a sufniban! Ez így ment mindaddig, míg apa a kórházban volt!
*
Te viszont apát meglátogattad a kórházban... rendszeresen és Feri bátyja is...
Csak mi maradtunk magunkra anyával teljesen!!!!!!!!!
Hogyan merészelsz engem felelősségre vonni bármi miatt, ami a szüleiddel és velem kapcsolatos????
*
*
*
Amikor meghalt anya, apának nem volt pénze a temetésre!
F. engem vitt el K. L. ,,komikához", hogy pénzt kérjek tőle! Pont én, és pont tőle!!! És akkor, amikor megérkeztünk K.L. lakására F. ott hagyott vele kettesben! Elment a közelben dolgozó testvérét meglátogatni.
*
De nem szólt nekem előre... Azt hittem, hogy belehalok a megaláztatásba... K.L., pedig szidta apát, szidott téged és én nem lázadozhattam semmi ellen...
Amikor végre visszajött F. értem, neki adta a kezébe a borítékot, amiben gondolom a pénz volt a temetésre! Egy fillért nem láttam abból sem, mint az állítólagos ,,örökségemből" sem!
*
*
*
Akkor nekem K.L. ,,komika" MEGERŐRASZOLTA A LELKEMET!!!
*
*
*
Azért, hogy el tudjátok temetni anyát!
Azért a kurva pénzért is nekem kellett megszenvedni!!!
*
Ennek már tizehét éve és még mindig engem csesztetsz miatta, pedig egy fillért nem láttam belőle! De nekem nem is kellett volna. Nekem sokkal fontosabb lett volna az az kulccsal zárható orvosi táska, amelyikben őrizték az 1945 előtti életük és a velem kapcsolatos dokumentumaikat! Csakhogy, az a táska eltűnt, mielőtt apa befeküdt volna a kórházba. Az is lehet, hogy akkor tört el a combcsontja, amikor azt a táskát védelmezte a rablók elől?
*
(Folyt.köv.)

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
6. Válaszok
  2015-11-25 00:44:21, szerda
 
  A sorozat címe magyarázatául: azért ,,nem csak húgomnak", mert ez a történet nem MAGÁNÜGY, hiszen profi TITKOS SZOLGÁLATI MÓDSZEREKKEL valósult meg a TÖRVÉNYEN KÍVÜL HELYEZÉSEM és a TÁRSADALOM PEREMÉRE VALÓ KONTRA-SZELEKTÁLÁSOM!


B.G. levele:

"Még mindig meg van a kimutatás amit a F. állított össze. Csak gratulálni tudok hozzá. Mi munka van benne."

*

BMI válaszának folytatása a fenti kérdésekre: http://furaila.xfree.hu/268641
*
F. akkoriban, 1999-ben így pipálgatta ki az általa ellenőrzött témákat.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=491850&aid=268641
*
Közte O. Kovács Attilát is, akit velem azonosíttatott - tudakolva, hogy azonos-e ez az újságíró azzal, aki a PE-SO-nak volt a főszerkesztője.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=470440&aid=268641

1996-ot ,,Honfoglalásunk millecentenáriumának éve"-nek nyilvánították. Írtam egyet-kettőt-hármat ebből az alkalomból is. És, amiért nem volt hol megjelentetni, elküldtem a Pesterzsébet éppen aktuális főszerkesztőjének, O. Kovács Attilának. Tettem ezt azzal a hátsó szándékkal, hátha meg fogja jelentetni a Pesterzsébetben.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=476660&aid=268641

*
Telt-múlt az idő és nem történt semmi. Aztán, ahogy alakult a magánéletem attól fogva, már nem is jártam utána. Minden esetre, továbbra is nagy tisztelője voltam O. Kovács Attilának, mert igazi krónikása volt az akkori Pesterzsébetnek. Olyan részletesen és szellemiségben számolt be múltról, jelenről és még a jövőről is, amelyből erőt tudtam meríteni! Sőt, meg tudtam írni a szakdolgozatomat 1998-ban! Amiért éveken keresztül elrakosgattam ezeket a lapszámokat, csak elő kellett keresni és beleolvasva, máris írhattam a diploma munkámat! http://furaila.xfree.hu/248314

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=478617&aid=268641

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=478620&aid=268641

Ebből az újságcikkből tudtam meg, hogy O. Kovács Attila - azt követően, hogy én segítettem őt beazonosítani - egy hónap múlva: 1999. március 5-én meghalt autóbalesetben!

*

És ez azóta is így megy... Akkor szabadna megtudnom, hogy ki tehet arról az elszigeteltségről, anyagi- és erkölcsi lenullázottságról, amiben ELTELT AZ EGÉSZ ÉLETEM?

*
Azért is tárom a nyilvánosság elé VÁLASZAIMAT, mert elegem lett mindebből! Nem akarok több halálesetet, amikor valakivel barátkoznék. Nem akarom, hogy bárki meghaljon, vagy bármilyen tragédia érje azt aki kitüntet a figyelmével vagy a szeretetével!
*
O. Kovács Attiláról csak feltételezték, hogy közvetlen segített nekem mindenben... Pedig soha nem találkoztam vele személyesen, mégis meghalt. Amit egyébként nekem is számos alkalommal megígértek. Pl.:
- ,,... ha nem hagyod abba az irkálást, úgy fogsz járni, mint Csengey Dénes!"
*
Ide másolom azt a levélrészletet, amelyben olvasható az, amit te ígértél nekem, amiért nekem kellene ,,szégyellnem magam"...
- ,,...egyet tudok garantálni, bárkivel találkozom biztos el fogom mondani, hogy hasznot húztok a mama és a papa halálából." ,,Tudod, a papának volt igaza, nem tudsz beilleszkedni a családba nem, hogy örültél volna, hogy valaki a nevére vett és felnevelt..."

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=491862&aid=268641
*

Ezt mind 1999-ben szakasztottad rám. Azóta úgy járkálok abban az életben, amit addig a magaménak hittem, mint egy élő halott. Amiért ez az egész reklamációd arról az időszakról szól, amikor anya és apa lebetegedett és haldoklott, kénytelen vagyok azt leírni, hogyan alakultak a valóságban a történések.

*
Mint, ahogy írtam az előzőekben, anya 1997-ről 1998-ra történő évfordulóján már nagyon rossz állapotban volt. Ma már tudom, hogy ezt végstádiumnak nevezik.

Ekkor voltam végzős- harmadéves főiskolás.

Erre az időszakra esett a szakdolgozat témaválasztás: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=463102&aid=248314 ; konzulens-választás és a szakdolgozat megírásához szükséges adatgyűjtés. http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=370006&aid=248314

*

Amiért eleve azért szántam rá magamat 1995-1996-os tanévben (49 évesen) a felvételire, mert érvényt akartam annak az elképzelésemnek szerezni, hogy a FELNŐTTKÉPZÉST - a közoktatás részeként - INGYENESSÉ kell tenni. Meggyőződésem volt, hogy a rendszerváltozás - önhibáján kívüli - vesztesei számára is elérhetővé kell tenni a változtatáshoz szükséges ismeretek megszerzését.
F. ezt kihasználva, segített nekem a főiskolára való jelentkezésben. Eleve ő adta az ötletet egy újság-hirdetéssel. Majd, oly mértékben támogatta a pécsi főiskolai felvételimet, hogy vállalta az első alkalommal, a felvételire történő fuvarozást, későbbiekben a havi tandíjam megfizetését is (amit egyébként teljes mértékben leírhatott az adójából)!
*
EZÉRT IS DÜHÍTETTE, HOGY ÉN MAGAMRA VÁLLALTAM ANYA ÁPOLÁSÁT! Azzal gyötört, hogy nem fogom tudni anya miatt befejezni a főiskolát! Pedig, ekkor már ki volt gondolva, hogyan lesz a diploma-védés, az államvizsga ellehetetlenítve. Pont, mint 1973-ban az érettségi vizsgám! Csakhogy, akkor az lett volna mondva, hogy inkább gyereket szültem és azért nem sikerült leérettségizni!
*
Csakhogy, nekem sejtésem sem volt arról, hogy ő valójában milyen céllal támogatott eleinte. Mára már a következő TÉNYEK ismeretében állnak össze a dolgok. Akkoriban vágott bele K. D. professzor - sokadszorra abba a vállalkozásába, hogy ,,összerakja" - a patinás pécsi egyetem bölcsész karából kiemelve - a Felnőtt Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézetet, a FEEFI-t. 1997-re sikerült neki.
*
Az első két félévet Pécsett végeztem még a JPTE BTK művelődésszervező szakán, levelező tagozaton. Minden hónap utolsó hétvégéjén - csüt., péntek, szo. - voltak Pécsett a konzultációs előadások. Vonattal jöttem-mentem és egy kis panzióban szálltam meg... Ezért aztán ki kellett váltanom a Diákigazolványt! http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=485829&aid=268641
*
Az első perctől sok gondom volt amiatt, hogy nem voltam - mert nem lehettem - munkavállalói státuszban egyetlen művelődési intézményben sem. És, főleg, hogy nem egy ilyen intézményben készülhettem föl a kultúrházi gyakorlat-szigorlatra.
*
Az első félévi szigorlatra való felkészülést megoldottam családi segítséggel, a közeli Keresztény Kultúrcentrum helyiségében megtartott képkiállítás helyett, egy diavetítés megrendezésével. Ott, ahol egyébként a Lokálpatrióták Alapítványa és az újságja, a Színes Iránytű helyi lokálpatrióta folyóirat szerkesztősége is be volt jegyezve a bíróságon.
Ennek a folyóiratnak a megjelenéséhez én is hozzájárultam - főleg írásaimmal.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=485825&aid=268641

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=485826&aid=268641

*
Csakhogy, a laptulajdonos hiányolta a diplomát... Ezért is határoztam a főiskolai felvételi mellett. Pedig tele voltam kétséggel, hiszen akkor már túl voltam három sikertelen felvételi vizsgán. (Engem még a fizetős felvételi előkészítőkről is eltessékeltek.)
*
Akkoriban lettem tagja a kis helyi újságok szerkesztőségében működő újságírókat közösségbe szervező Magyar Újságírók Közösségének is. http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=485836&aid=268641

*
A Színes Iránytű hamarosan megszűnt - amikor sikeres kezdett lenni - és az Alapítványból is kimellőztek, miután a laptulajdonos - NÉGYSZEMKÖZT - elbeszélgetett F-al.
Érted már, hogy miért kellene F-hoz fordulnod a reklamációiddal?
Nekem ettől fogva nem volt semmiféle megjelentetési lehetőségem. Hiába volt újságírói igazolványom, ha nem voltam státuszban sehol. Ekkor, bejelentkeztem a MÚK elnökéhez, aki fogadott is. Csakhogy, alig kezdtünk beszélgetni, csörgött a telefonja. A telefonálás közben kezdett megváltozni, és amikor befejezte, már nagyon elutasítóvá vált. Kurtán-furcsán elköszönt tőlem, mondván nem tud segíteni...
*
A második félévi gyakorlati szigorlati vizsgámra a pesterzsébeti CSILI-ben készülhettem föl. Így aztán, nagy volt a boldogságom, amikor kezemben tarthattam az ,,indexemet", benne a 4,3-es átlagú eredménnyel!

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=485827&aid=268641

EKKOR ELKÖVETTEM ÉLETEM LEGSZÖRNYŰBB HIBÁJÁT!
Átszaladtam anyáékhoz és megmutattam nekik a bizonyítványomat!
A boldogságomat szerettem volna megosztani azokkal, akiket akkor még mindig a szüleimnek hittem. Annyira vágytam arra, hogy majd végre büszkék lesznek rám, hogy megfeledkeztem MINDEN ADDIGI ROSSZRÓL, ami akkor ért tőlük/tőletek, amikor továbbtanultam valamilyen ,,dolgozók" iskolájában - munka mellett.
Nem hogy büszkék nem voltak rám, hanem ismét elszabadult a pokol!
*

Ma már tudom, hogy minden rossz azért történt addig is és ezt követően, mert 1956-ban - már AUGUSZTUSBAN - láttam azokat a röpcédulákat, melyekkel októberben sikerült kiprovokálni a NÉPFÖLKELÉST, amely ÜRÜGYÜL szolgált a Szovjetunió HADSEREGÉNEK Magyarországra történő behívására!!!!!!!!!!
*
Most, hogy e sorokat írom, jöttem arra rá, hogy miért volt oly fontos a Bóna családnak az, hogy felvegyem minél előbb akármilyen férjnek a nevét! Abban bíztak, hogy majd sikerül elbújtatni engem, mint B-nét, vagy F-nét egy férfi neve mögé.
Csakhogy, ezt nem beszélte meg velem senki!
Én meg mit sem sejtve, büszkén visszavettem, a ,,saját nevemet" az első válásom után. És mit gondolsz, hogy ezt hogyan értelmezte a munkahelyi személyzeti osztály vezetője: A. ,,elvtárs"?
- ,,Maga megjátszotta, hogy egy leány, pedig nem. Maga egy olyan elvált asszony, aki nem volt érdemleges a válás után férje nevének viselésére! És, amiért egy bizalmi állást tölt be egy frekventált helyen (KISZ bizottság) jobb lesz, ha minél előbb keres magának másik munkahelyet!"

*
Naná, hogy megfogadtam: ,,soha többé nem veszem föl senki nevét! Még a Jóskáét sem, ha mégis sikerül megmutatnom neki, hogy milyen szorgalmas és kitartó vagyok a munkában és a tanulásban." Igen, neki tanultam hosszú éveken keresztül! Jóskát szerettem még évtizedekig! Csakis őt tudtam elképzelni, mint férjet magam mellett! Már ezért sem hihetted rólam, hogy irigyeltelek, amikor férjhez mentél!
*
Sajnos, másodszor is házasságot kellett kötnöm az akkori hatalom feltételei szerint és még a nevét is föl kellett vennem F-nak, mert - mint a hatalom kinyújtott karjának - ez volt a kifejezett kívánsága.
Akkor már oly sokat szenvedtem, hogy csak egyet akartam: elkerülni a szülőinek hitt házból!
*
1974-ben megreformálták a családjogi törvényt és attól fogva nem volt kötelező az ,,asszonynév" viselése. Sőt, vissza is vehette bárki, aki az előző két évben kötött házasságot, abban az évben teljesen ingyen. Én is elmentem abba az anyakönyvi hivatalba, ahol ,,házasságot" kötöttünk F-kal 1972-ben, és visszavettem a saját nevemet. Ez az első gyermekünk születése és az érettségit követően történt. Ennek az lett az ,,eredménye", hogy sokáig, éveken keresztül élcelődtek velem, mint ,,leányanyával"...
Ezért, az én anyaságom sehol nem számított tisztelnivaló állapotnak.
*
Valahogy, bármit tettem, az nem számított sehol érdemnek. Még a női mivoltom miatt is örökös szégyenkezésre kárhoztattam F. mellett. Ma már azt is tudom, hogy miért...

*

A lefőbb ,,bűnöm" azonban az volt, hogy láttam valamit 1956 augusztusában (azokat a röpcédulákat) amit nagyon nem kellett volna! Azért igyekeztek olyan nagyon mindent tönkretenni, amiért csak MEGDOLGOZTAM! Mint kéretlen SZEMTANÚT - el akartak tüntetni talán még az élők sorából is!
*
Dehogy is akarták, hogy én sikeres legyek bármiben!
Azért akartak mindenhonnan kibuktatni és leminősíteni! Ma már tudom, hogy miért nem sikerült 1973-ban az érettségim sem. Azért, mert az meg volt rendezve, hogy nekem soha ne legyen érettségi bizonyítványom, amit arra használhattam volna, hogy felvételizzek egy fölsőfokú oktatási intézménybe! Bizony ám! Akkor már tudtam, hogy ismét áldott állapotban vagyok! És, ti is tudtátok ezt. Abban bíztatok, hogy majd leköt a gyerek!

Azt viszont nem tudtátok, hogy az én magzatom változatlanul ugyanúgy ,,halálra volt ítélve", mint az egy évvel azelőtti, akit 1973-ban, az ötödik hónapban trancsíroztak ki belőlem!
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=128121&n=furaila&blog _cim=Amit soha nem lehet megbocsájtani
*
1974-ben viszont, betegállományban sikerült kihordanom újbóli magzatom. Már másfél hét is eltelt azóta az időpont óta, hogy ki voltam írva szülni. Végre megjöttek a ,,fájások" és már harmadik nap feküdtem a szülőszoba elfüggönyözött szegletébe tolt hordágyon, amikor bejött szülni a lakótelepi szomszédasszonyom. Megismertem a hangját és kiszóltam a függöny mögül. Vagyis, inkább csak nyöszörögtem... És akkor ő elhúzta a függönyt és teljesen kiakadt attól, amit látott. Tudta, hogy hétfőn jöttem be a kórházba... és akkor már szerda volt. A lényeg, hogy ő megszülte pikk-pakkra a második gyerekét... Utána engem is kitoltak a függöny mögül és egy burokrepesztéssel megindították a szülést...
Bizony ám!
A FÉRJE AZ V. KERÜLETI KISZ BIZOTTSÁG EGYIK TITKÁRA VOLT! Én meg a feleségének a barátnője!
Egyből segítettek megszülni az én gyerekemet is.
*
Ezzel a szomszédasszonyommal vigyáztunk egymás gyerekére, ha kellett.
Később ő is elvált, és amikor újra férjhez ment, akkor én varrtam neki a menyasszonyi ruháját... Még itt Pesterzsébeten is meglátogattak minket. Csak-hát, F. nem szerette őt sem és ezért, elmaradtak a férjével.
Akkor még bele sem gondoltam igazán abba, hogy ő volt az őrangyalom és ezért, neki is köszönhettem elsőszülöttemet.
*
Ha ő akkor nem jön be szülni, nagy valószínűséggel ott maradtunk volna ellátatlanul a szülőszobán. Így is, amikor végre kipréseltem négy-ujjnyi méhszájon keresztül, már nem volt hallható szívhangja. Nekem, viszont hónaljig megpattant az összes hajszálerem az emberfeletti erőlködéstől. Bevérzett a szemem is és a csodával volt egyenlő, hogy nem vakultam meg... De mindezzel nem is törődtem, mert kicsi lányom nagyon életrevaló- jól fejlődő kisbaba volt. Én, pedig lebegtem a boldogságtól.

*

Hatalmas erőt adott az anyaság... Akkorát, hogy betettem a hordozkába kicsi lányomat és bementem vele az iskolába, ahol már egy fiatal pályakezdő iskolatitkár dolgozott és feliratkoztam az 1974-ben érettségiző egyik osztály- névsorába! Nem árultam el senkinek, hogy mire készülök! Amikor eljött az írásbeli érettségi vizsga ideje, akkor azt mondtam, hogy: - ,,... vissza kell menni kontrollra a nőgyógyászhoz.".
*
Megírtam az írásbelit újfent 1974-ben is. Szerencsére teljesen új könyvvitel tanárok voltak a vizsgabizottságba beosztva azon a napon! Így fordulhatott elő, hogy sikerült az érettségim. Úgy, hogy valóban nem volt időm tanulni a kicsi baba mellett. Viszont, TUDTAM ANNYIT FELIDÉZNI az ELŐZŐ ÉVI TUDÁSOMBÓL, hogy SIKERESEN LEVIZSGÁZZAK KÖNYVVITELBŐL! Csakhogy, amiért ez nekem pótérettségi volt, nem adhattak jobbat kettesnél!
Akkor, ennek is örültem. Olyan nagyon, hogy a büszkélkedés lett ismét a vesztem.

*
I. bátya felesége - H. A., az 1956-os miniszterelnök féltestvére - pedig felkeresett minket és elkérte a könyvvitel füzetemet meg a kidolgozott tételeimet. Mondván, hogy ,,Kell lányának az érettségire." Mert, mihelyt megtudta ángyi, hogy hova járok iskolába, azonnal beiskolázták E-t is ugyanoda!
Ő 1975-ben érettségizett és, amikor kérdeztem, hogy hasznát vette-e a füzetemben lévő kidolgozott érettségi tételeknek, akkor E. csodálkozva mondta, hogy neki nem volt szüksége az én füzetemre és ő nem is látta azt! Miután visszakaptam a füzetet, ezt is eltettem.

Most, ennyi év után elővettem és bemásoltam róla 3 oldalt a blogom képtárába.
1.) A füzet borítója az asszonynevemmel: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=485837&aid=268641
2.) Az első tétel: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=485841&aid=268641
Ma már tudom, hogy sem ángyi nem hitte el, hogy képes voltam - egy évvel később, teljesen szabályos keretek között - leérettségizni!
3.) Az utolsó kidolgozott tétel könyvvitelből:
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=485838&aid=268641
*
Az érettségi bizonyítványom:
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=485832&sort=

LÁTHATOD TE IS, HOGY MENNYI ÁRMÁNY ÉS GONOSZKODÁS KÍSÉRTE VÉGESTELEN-VÉGIG a TOVÁBBTANULÁSOMAT és minden tevékenységemet!

*
Amikor a gyesről visszamentem dolgozni, nem értették kolléganőim, hogy 8 általánossal hogyan lehettem közgazdasági ügyintéző. Ezt is csak 15 évvel később tudtam meg, amikor kiléptem a cégtől, mert még akkor sem volt beírva az érettségi. Erről F. is tehetett, hogy hagyta... Pedig, még jutalmat is kaptam, amikor bemutattam a bizonyítványomat! Hogy nekem ez erkölcsileg milyen mértékben ártott, azt hiába is írom neked! Te ezzel úgy vagy, hogy nem is érdemeltem mást!

*
Már kezdtem tervezgetni, hogy feladom a tanítói pályáért való küzdelmet, miután megszületett második, majd három év múlva harmadik gyerekünk. Őket már F. is úgy fogadta, hogy éreztem: segít majd nekem titkos tervem megvalósításában. Titokban arra gondoltam, hogy szülők egy egész óvodára való gyereket és majd nevelem, tanítom őket.
*
Csakhogy, anya akkor kapott féloldali agyvérzést. És én minden áron a közelébe akartam költözni, hogy segíthessek. Ezt már leírtam az előzőekben részletesen.

*

B. G. levele:

"Ha már itt tartunk, hól van anya Arany órája, apa karórája, mert azt Zoli fiamnak ígérte.
A pénz a szekrényben a barna zacskóban volt, tudod megmutatta apa a spórolt pénzét, nem volt kevés. El tudod képzelni akkor kapta meg a nyugdíjat és abból sem volt semmi.
Én fizettem vissza apa nyugdíját amit felvettél, pedig mondtam, hogy vissza kell küldeni.
Gondolkodj el ezeken.
Megértő vagyok, de hülye nem."

*

BMI válasza:

,,Anya arany karóráját" én soha az életben nem láttam. Amikor sikeresen levizsgáztam gyors- és gépírásból, kaptam tőle egy orosz női kis karórát fém karkötővel, aminek arany-színű futtatása van. Ezt azóta hordom. Már ezt is írtam korábban, hogy amikor be akartam adni a zaciba, nem vették be.
Találtam fényképet, melyen Ilus karján látható ez, vagy hasonló fém karkötős óra.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=485824&sort=
*
A ,,barna zacskó teli pénzzel", meg apa karórája, ,,amit Zolinak ígért", engem soha nem érdekeltek. Ezeket valóban F-kal kellene megbeszélned.
Sem nekem, sem gyerekeimnek nem kellett semmi olyan emberektől, akik engem nem tekintettek többnek, mint egy ,,kakukk-madár"!
*
Amikor le akartam mondani az örökrészemről, akkor F. kezdeményezte a pszichológiai kivizsgálásomat!!!!!!!!!!
*
Ekkor elhatároztam, hogy írok egy MEGHATALMAZÁST, hogy járjon el helyettem a hagyatéki tárgyalásokon!
Magyarul: összeeresztettem a két anyagiakon civakodó emberféleséget, hogy intézzék el egymás-közt az egészet, de ENGEM HAGYJANAK KI BELŐLE!
Tettem ezt akkor, amikor sokszor annyi pénzem sem volt, hogy jegyet vegyek a buszra, metróra!!!!
*

Úgy kellett pénzt kérnem F-tól, mint egy hülyegyereknek!!!!!!!!!!
FÖLFOGOD VÉGRE??!!!!!!!!
Rossz helyen reklamálsz!!!!!!!!!!!!
Amit fölvettem a postán apának nyugdíjat, azt azonnal vittem neki és átadtam a saját kezébe, még, amikor élt!!! A halálát követően nem foglalkoztam semmivel, ami veled/veletek volt kapcsolatos! Próbáltam elfelejteni a tengersok ármányt és testi-lelki gyötrelmet!
Miért nem tudod a F-ot csesztetni mindezzel?
2006-ban ELVÁLTAM TŐLE!

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=262513&kid=672031&sort=

*

Azóta már el is költöztem egy alkalommal albérletbe. Csakhogy, kiszámoltam, hogy két hónap után már nem fogom tudni fizetni a rezsit, vagy a lakbért, mert csak az egyikre lett volna elég a nyugdíjam.
Az, aki már átélte, hogy milyen az utcán bolyongani egyes-egyedül ázva-fázva, annak a hajléktalanság rémével a lelkében kell tovább lenni, míg csak él! Ez vagyok én!
*
Olvasd, hogyan intézték el szegény Bóna Rezső Rudit!
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=70638&n=furaila&blog_cim=In memoriam Bóna Rudi
*
,,"Bóna Rezső magyar állampolgárnak, a Köztársasági Érdemrend tulajdonosának két héttel később már nem volt hova hazatérni. Az önkormányzati hatóságok elvették az utolsó menedékét is - ezt követően az emberi ronccsá vált egykori szabadságharcos budai és pesti kapualjakban húzta meg magát éjszakánként, vagy a parkokban a többi csavargó között.

Akit elfelejtettek eltemetni
1996 október végén, egy szokásos epilepsziás roham közepette, valamelyik kapualjban kirabolták a nincstelent, a támadók más érték híján ruhájától szabadították meg a vézna áldozatot. Így találtak rá hajnalban az arra járók. - A súlyos állapotban lévő embert a pszichiátriai vizsgálat után az elmegyógyintézetbe utalta a munkáját csak kötelességből végző orvos.""

*
Legjobb barátját, Mansfeld Pétert a munkásosztály elárulásáért ítélték még kiskorúan halálra és a 18. születésnapját követően akasztották föl, úgy, hogy 13 percig tartott a haláltusája!

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=487257&aid=268641

Egei Attilát, a 13 éves gyereket négy év börtönre ítélték azoknak a röpcéduláknak a terjesztéséért, amelyeket maga a Magyar Néphadsereg sokszorosított és terjesztett már 1956 augusztusában!!!!!!!!!!!!
Ezek a ,,pesti srácok" hiába szabadultak a börtönbüntetésük letöltése után, mert soha többé nem lehettek valójában szabadok! Priuszos ,,börtöntöltelékként" emlegették őket! Ha sikerült is munkát találniuk, hamarosan ,,kiderült" 56-os múltjuk és máris bezárult a munkaadó rokonszenve irányukba!
Engem nem zártak börtönbe, hanem TÖRVÉNYEN KÍVÜL HELYEZTEK!

*
Mióta rájöttem, hogy valójában soha nem kerülhetek ki abból a CÉLKERESZTBŐL, ami végig kísérte az életemet - míg be nem vallja valaki az igazságot azokkal a röpcédulákkal kapcsolatban - egyre nagyobb nyilvánosságot harcolok ki magamnak... és a hozzám hasonló nehéz-sorsúaknak!
Mert, az is igaz, hogy bárkivel is hozna össze a sors, az bekerülne a titkos szolgálatok látószögébe miattam!!! Jó pár embert tettek ezért már eddig is tönkre, mire rájöttem, ha nem akarok senkinek rosszat, távol tartom magamat tőle. Ennek már öt éve, hogy nem megyek sehova és nem keresem senki társaságát. GYEREKEIM ÉS UNOKÁIM is VALÓSÁGOS TÚSZOKKÁ VÁLTAK a mindkét oldalas hatalom markában...

Te, meg, mintha megérezted volna alaposan lecsaptál rám azt hívén, hogy végleg a padlóra küldhetsz!
HÁT NEM! Abból nem lesz semmi, mert nem fogom hagyni magamat!

(Folyt.köv.)

Bóna Mária Ilona

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
5. Válaszok
  2015-11-18 14:09:24, szerda
 
  A sorozat címe magyarázatául: azért ,,nem csak húgomnak", mert ez a történet nem MAGÁNÜGY, hiszen profi TITKOS SZOLGÁLATI MÓDSZEREKKEL valósult meg a TÖRVÉNYEN KÍVÜL HELYEZÉSEM és a TÁRSADALOM PEREMÉRE VALÓ KONTRA-SZELEKTÁLÁSOM!


Levél BG-től:

Most rátérek a kényesebb témákra!
Nem szégyelled magad, megrágalmazol ország világ előtt lefeküdtem apámmal, és ezt a hazugságot van pofád feltenni a netre.
Nekem van erkölcsi normám! /Tudod mit jelent?/ Apa egy becsületes ember volt! SZÉGYELD MAGAD!
Ez már becsületsértés és rágalmazás, bűncselekmény!
Mivel aláírtad a neved, minden epizód után és visszautaltál, hogy a húgom, evvel beazonosítottál.


Válasz BMI-től:

Fotóalbum a tvn-es furaila blogban: http://furaila.xfree.hu/268641
Igazad van, apa rendes ember volt és az utcában mindenki szerette őt/őket. Mindenkinek készségesen segítettek bármiben, ha megkérték őket.
Azt a szörnyűséget apáról és rólad Cs.mami MENYE mondta egy alkalommal, amikor elkísértem anyát hozzájuk. De nem csak elkísértem, mert akkor már nem tudott járni... F. beleegyezett nagy nehezen, hogy beüljön a kocsijába és vállalta a fuvarozást. Ezért is - meg mindenért, amit anyáéknak segítettem - örökösen le lettem szólva és hozzád hasonló minősítgetést kellett végighallgatnom.
Természetesen, legszívesebben veled beszéltem volna meg négyszemközt, de te velem soha nem álltál igazán szóba! Te velem soha nem voltál képes előítéletek nélküli őszinte beszélgetésre...
Neked/nekünk tudnod kellett volna arról, hogy anya körül volt véve olyanokkal, akik úgy manipulálták őt (és rajta keresztül minket is) ahogy csak kényük-kedvük kívánta. Többnyire már csak akkor jöttem rá, hogy valami baj van, amikor már belesétáltam gyanútlanul a csapdájukba! A tudatlanságomat használták és használhatják ki a mai napig folyamatosan...
De mint ahogy minden embernek kell valaki, akivel ezekről a szívet-lelket gyötrő történésekről is tudjon beszélgetni, úgy nekem is kellett volna valaki, de nekem nem lehetett, mert már abba belehalt az, akivel csak terveztem ezt a beszélgetős találkozót! Mint pl. Pusztai Mihály, majd Ilus (aki lehet, hogy a szülőanyám) és a férje, akiről 1997-ben tudtam meg, hogy a ,,KERESZTSZÜLEIM"! Arról sem tudtam, hogy meghalt Piroska nénnye, aki anyám helyett anyám volt egészen tizenéves koromig. Olyannyira, hogy amikor meglátogattam az özvegy Lajos bácsit Kiskőrösön a reformátusok idősek otthonában, a családi fotónk kinagyított változata ki volt rakva a falra Lajos bácsi ágya fölé. Vele leveleztem egy darabig, de akadoztak a levelek és szegény Lajos bácsi is hamarosan meghalt. De az ő temetéséről sem szóltak a ,,rokonok"!
Határozottan visszautasítom még a feltételezését is, hogy olyasmivel vádolj, amit soha nem követtem el! Mert én - rólad és apáról - soha nem lettem volna képes ilyesmit még gondolni sem! Rettenetes érzés volt ezeket végighallgatni anélkül, hogy ki kérhettem volna magam- és a te nevedben ezeket a szörnyűséges rágalmakat!
A Tiborcáról: Az egész történet úgy fáj, ahogy van! Jó, nem kellett volna egyes szám első személyben megírni, már belátom, ez is félreértésre adhatott okot.
Megnyugodhatsz, még tavaly töröltem a Tiborcát mindenhonnan!
Azért ott ágaskodik bennem a kérdés, hogy: mi lenne az összes íróval, akik írnak valamiről, amihez az életből vették a tapasztalatot és mindenki, aki magára vél - a megírt figurákban - ismerni, beperelné érte a szerzőt?

*
Levél BG-től:

Anyát is megrágalmazod, megölte gyermeked, Berec vert meg úgy, hogy meghalt a magzat.


Válasz BMI-től:

Erre már válaszoltam az előzőekben. Amiért ismét kitérsz erre a témára, megismétlem azt, amit már nagyon-nagyon szeretnék örökre elfelejteni: anya megígérte, hogy ,,ki fogja belőlem taposni B.J. gyerekét, ha oda (hozzájuk) merem szülni"! Mindent elrendezett, és nekem nem volt beleszólásom semmibe!
Még kiskorú voltam!!!! Szülői engedély kellett mindenhez! Még a házasságkötéshez- és az abortuszhoz is!
Ismét vess egy pillantást a válási tárgyalás bírósági jegyzőkönyvére! Abban olvasható, hogy mikor volt a házasságkötés... 1963. december 30-án!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450560&aid=268641
Akkor még csak 17 éves voltam! Az augusztusi erőszak alkalmával teherbe estem és azért mentem végül is ,,feleségül" B.J.-hez. És mit kellett hallanom 1997-ben Cs.-mami néni menyétől azon a bizonyos látogatáskor?
- ,,Bizony, nem most kellene tanulnod. Előbb kellett volna meggondolni és nem kellett volna a gimnáziumot félbehagyni és férjhez menni 17 éves korodban!"
A döbbenettől csak néztem a nőre és legszívesebben fölugrottam volna, hogy számon kérjem anyán az egészet a másik szobában - ahol cseverészett barátnőjével. De, eszembe jutott, hogy úgyis letagadná és még el is ájulna és ismét csak én lennék a ,,gonosz", aki minden rosszért szegény anyját hibáztatja! Ó, hogy már mennyiszer végig kellett ezt a színjátékot szenvedni!

*

Levél BG-től:

Milyen gonosz ember vagy Te? Nem tudom miért csodálkozom ezen, mindig féltékeny voltál rám, irigyeltél és utáltál egész életedben.


Válasz BMI-től:

Látod, ez az! Ez a gonosszá nyilvánításom részedről örökösen, hogy még véletlenül se tudjak mással foglalkozni, csakis ezeknek a rágalmaknak az elhárításával!
Pontosan ezekkel az állításokkal kényszerítesz engem bele abba a helyzetbe, hogy előrángassam a múltat, és felsorakoztassam magam- és szeretteim becsületének védelmében a TÉNYEKET és a dokumentumokat...
Az, hogy gonosznak tartasz emiatt, arról én nem tehetek.
Az ,,irigykedésről", meg a ,,féltékenységről", meg a ,,magam nem-szeretéséről" mit is mondhatnék, amivel nem bántanálak meg újfent?
Mert, bizony kénytelen vagyok megint csalódást okozni neked. Ugyanis, egész életemben csak SAJNÁLTALAK téged és magamat is, mert nem tudtam veled mit kezdeni.
Nekem is fájt, amikor vertek téged! Olyannyira, hogy előfordult, nem bírtam elviselni, ahogy jajveszékeltél - miközben csattant a szíj rajtad - és eléd-ugrottam, hogy inkább engem verjen apa, mert nekem nem ott fájt, ahova az ütést kaptam, hanem itt belül a lelkemben...
Az volt a baj veled, hogy újra és újra elkövetted ugyanazt a hibát, amiért előzőekben már oly sokszor verést kaptál. Nem értettem, hogy miért nem tudod ezt fölfogni és tartani magadat ahhoz, hogy elkerüld az újabb büntetést. Soha nem értettelek hogyan lehetsz olyan, hogy nem törődsz azzal, hogy mi az, amit a környezeted elvárt tőled! Te mindig azt tetted, amit jónak tartottál és nem gondoltál soha arra, hogy esetleg azzal ártasz vele saját magadnak, vagy a másik embernek.
Mondok egy példát: amikor - szülői utasításra - fölmostam a konyhát, neked akkor támadt a legnagyobb járkálhatnékod a konyhában... Volt, hogy kizártalak, míg fölmostam, hogy ne tudd összemászkálni. Én így próbáltam elkerülni a verést amiatt, hogy piszkosabb lett a felmosás után a konyhakő, mint előtte, a te mászkálásod miatt.
Csakhogy, téged ez nem érdekelt, vagy nem tudtad fölfogni, hogy addig nyugton maradj, míg befejezem a fölmosást? Nem tudom. Ma sem értelek. Képes voltál végig dörömbölni az üvegezett konyhaajtón, de úgy ám, hogy betörted az üveget.
Vagy fölmásztál a háztetőre és ott ordibáltál, hogy: ,,a Mari meg akar ölni...". A második szomszédban lakó Lőrik néni csöngetett és lélekszakadva kiabálta a nevemet, hogy megkérdezze, miért bántom a Gabikát? Mondtam, hogy: - csak fölmosok... Hamarosan megszárad és jöhet is be...
*
Akkor, a mai napig, amikor beteszem a sütőbe a tepsiben lévő sütinek valót, az jut eszembe, hogy képes voltál egy egész tepsivel egyedül megenni. De nem is ez volt a baj, hanem az, amikor anyu kereste, azt mondtad, hogy - ,,Biztos a Mari megette." Ekkor apa meg már akasztotta is le a fogasról a nadrágszíjat. Miközben anya meg azt visítozta nekem: - ,,a bele Istálát, képes volt fölzabálni az egész tepsivel!"
Fel sem tételezték rólad, hogy hazudsz! Szerintem, akkor szoktál rá arra, hogy büntetlenül megrágalmazhatsz bárkit... Minden esetre ha sütit sütök, azóta is kiosztom pontosan egyformán, hogy még véletlenül se jusson kevesebb az egyiknek, mint amennyi a másikának!
Bizony, nagyon terhelt volt a mi testvérkapcsolatunk! Legjobb lenne elfelejteni egymást örökre!
De te nem hagyod!

*

Levél BG-től:

De magad sem tudod szeretni, akkor hogy szeress mást.
A szereteteddel meg fojtasz mindenkit, mint azokat a kiscsirkéket, pedig csak csupán szeretni akartad szerencsétleneket, vesztükre mert megdöglöttek.


Válasz BMI-től:

Azt írod rólam, hogy: ,,... magad sem tudod szeretni, akkor hogy szeress mást."
Ezen - hónapok óta - hosszasan elgondolkodtam időről-időre. Próbáltam rájönni a logikájára... De nem sikerült. Viszont, lehetséges, hogy valóban nem szeretem azt a ,,Bóna Mari"-t, akinek tartasz engem... és akiről évek, évtizedek óta megy a rosszhír-keltés, a lejáratás, hogy minden felelősséget el tudjál magadról, magatokról hárítani áthárítva rám.
Rohadt egy érzés, amikor az ember lánya örökösen akadályoztatva van a szerethetőségben és önmaga tehetsége szerinti megmutatásában!
Azt is írod, hogy: ,,megfojtasz a szereteteddel mindenkit".
A kiscsibéket valóban szerettem, de nem megfojtani, mint ahogy azt te írod. Már sokszor megírtam sokféleképpen. A kunszentmiklósi néprajzi pályázatra is elküldtem... Írtam erről e Válasz elején. Ide másolok linkeket, ahol megtalálhatod akár Facebookon, akár a furaila TVN-es blogomban.
Adjátok vissza a gyökereimet!
2. rész: A tyúkok elültetése
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=135609&n=furaila&blog _cim=Adjátok vissza a gyökereimet! 2. r. A tyúkok elültetése
Facebookon:
2015. január 31., 2:26

https://www.facebook.com/notes/b%C3%B3na-m%C3%A1ria-ilona/adj%C3%A1tok-vissza-a-g y%C3%B6kereimet-2-r%C3%A9sz-a-ty%C3%BAkok-el%C3%BCltet%C3%A9se/817217878314210

Arra az esetre, ha nem tudnád megnyitni ezeket a linkeket, és mégis tudd, hogy miről is szólnak ezek a kunszentmiklósi történetek, ide másolok belőle egy a csibe-témával kapcsolatos részletet:
,,"Amikor eljött a "mi" kotlósunk csibéinek kikelési ideje, nénikém kesztyűt húzva, nagyon óvatosan leemelte a csőrével és szárnyával védelmezőn csapkodó kotlóst a csibékről. A méltatlan bánásmód a lábak összekötözésével folytatódott. Ezt követően, segíthettem a nagyhangerővel csipogó apróságokat egy ládába átrakni, miközben nénikém fennhangon megszámolta őket. Az eredményt beírta a köténye zsebéből elővett "kalengyáriumba", majd hóna alá kapta a tyúkot. A ládát együtt megfogtuk és lehoztuk, majd útjára bocsátottuk a kotlóst csibéstől.
Örömöm határtalan volt, amint láttam az elől haladó, örökké kotyogó kotlóst és az utána botladozó, csipogó, sárga-pihés kiscsibe-gombócokat. Ekkor megsejtettem valamit abból, mi végre is vagyok a világon, mert először sejlett fel lelkemben a vágy arra, hogy minél előbb felnőjek. Felnőjek, hogy nekem is lehessenek kicsinyeim...""

*

Levél BG-től:

Nem felejtem el az esküvőm előtt, meg akartál ölni, féltékenységből, ha Feri bátya nem jön segíteni belém vágod a nagykést. Nagyon sajnálom, hogy nem jelenttettelek fel gyilkossági kísérlet miatt. El dicsekedtél a gyerekeidnek evvel? Gondolom nem!


Válasz BMI-től:

Ajaj, szegénykém, hogy még mindig itt tartasz! Az esküvőd előtt már gépíróként dolgoztam egy építőipari vállalat gépészeti osztályán. Közben, pedig a dolgozók közgazdasági szakközépiskolájában tanultam tovább.
Akkoriban ment a harc azért a 15.000,- Ft-ért, amit megkaptam a válás után lakáslelépésre B:J-től. Mindent bevetettél/bevetettetek érte.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450564&aid=268641

Egyik este megismétlődött az, amit már egyszer megtettetek velem 17 éves koromban, hogy kizártatok a házból! Róttam a köröket az utcán, miközben folyt a könnyem és nem volt hova menni! Kunszentmiklósra nem mehettem, mert rettegve féltek tőletek, de legfőképpen anyától... Néztem albérletet, de senki nem akart befogadni, amikor elárultam, hogy pesti vagyok és a szüleimmel élek, akikkel nem lehet kijönni... Ez mindenkit gyanakvóvá tett.
Kétségbe voltam esve, hogy nem fogom tudni a szakközepet befejezni. Sorra elégtelenek lettek a könyvvitel írásbeli dolgozataim... Hiába írtam meg azokat jól! Tanulmányi szabi nekem nem járt és ,,otthon" tanulni nem lehetett tőletek. Nem vitás haragudtam rád és neked mentem, amikor elkezdted akkor is sorolni ezeket a valótlanságokat.
Dehogy irigyeltelek!
Semmiért sem cseréltem volna veled soha! Akkor sem, amikor menyasszony lettél! Akkor csak igazán NEM! Mond, mit értettél meg abból a szenvedésből, amit el kellett viselnem egy nemszeretem szadista alkoholista mellett? Voltál már asszony és nem tudod elképzelni, hogy milyen az, amikor minden nemi aktust az ember úgy él meg, mint erőszakot? Nem csak a testem lett megerőszakolva 17 éves koromban, hanem attól fogva öt éven át minden év, minden hónapjának minden napjának, minden órájában meg lett az ÉLETEM ERŐSZAKOLVA! Ebből LOGIKUSAN KÖVETKLEZIK, hogy akkoriban, számomra a házasság egyfajta ,,erőszakot" jelentett a másik emberen...
Sajnáltalak teljes szívemből, mert féltettelek, hogy mi vár majd rád! (Rossz előérzetem nem volt alaptalan, hiszen elég botrányos körülmények között elváltál a hivatkozott vőlegényedtől.) Előttem olyan rossz példák voltak, mint anya és apa ,,házassága"... Örültem annak, hogy pont akkorra szólt az esküvői meghívód, amikor nekem az a vállalati csoportos turista-út... A KISZ bizottság már megkérte a csoportos útlevelet a nevemben is. Nem mondhattam már le! De én ennek örültem, mert nem kellett végig néznem az enyémhez hasonló szertartást!
,,A házasságkötő teremben derült ki, hogy otthon hagyta a személyi igazolványát... Valaki elment érte taxival. Ő meg közben csak Jóskára gondolt és arra, hogy ő úgyis hamarosan megjelenik, és nem hagyja, hogy ezek elrabolják tőle! Már éppen elhatározta, hogy kikiabálja:
- ,,Jóska úgyis érzi, hogy ez az egész csak egy cselszövevény miatti színjáték, ami itt történik!"
De nem jött ki hang a torkán. A személyi igazolvánnyal közben megérkezett az a valaki és Jóska még mindig sehol! Kezdetét vette a szertartás. Végeérhetetlennek tűnő beszédcirádát tartott az anyakönyvvezető, akiről azt sem tudta, hogy férfi volt, vagy nő? Tényleg nem volt magánál! Arra emlékszik, hogy valami nagyszerű szerelemről beszélt az anyakönyvvezető, ami az ő szívüket most összeköti, meg ehhez hasonlók és Tiborca komolyan közbe akart szólni..." (Részlet a Tiborcából)
*
Visszatérve arra a délutánra, amikor nemet mertem neked mondani.
Tudod, amikor ismét elkezdtél provokálni...és ezzel nem hagytál tanulni. Kitérni nem tudtam előled, mert odakötött a tanulás. Amiért nem tudtalak leállítani, egyszerűen neked mentem a puszta két karommal és kezemmel a sublótra löktelek. El akartam érni a szádat, hogy befogjam! Egy fejjel voltál magasabb nálam és legalább tíz kilóval több, mint én! Akkor a szemedbe néztem és láttam benne a rémületet. Ettől megsajnáltalak és elengedtelek. Ezt követően kimentél a házból, majd magamra zártam a lakásajtót.
Nyugalmat akartam. Nyugalmat!!!!
Akkor átmentél a szemközti házban lakó nagybátyánkhoz. Mint ahogy itt leírod, gondolom, neki is azt mondtad, hogy meg ,,akartalak ölni"... Úgy látszik, hogy ez nálad kisgyerek-korod óta visszatérő valamilyen kényszerképzet. Nem tudom hogyan alakulhatott ki ez nálad, de rettenetes lehet. Amikor még gyerek voltam, nem értettem, hogy mitől van. Sajnos, később sem tudtam, hogy PÁNIKROHAMOT váltottam ki a kizárásoddal. Ma már tudom és még rettenetesebb számomra, amivel újra és újra megvádolsz...
Hááát mit is szólnak a gyerekeim? Csodálkoznak, hogy bírtam ki ép ésszel köztetek!

*

Levél BG-től:

Apa kért meg rá, ne hurcoljam meg a családot. Feri /a férjem/ annyira utált Téged. Körülbelül annyira mint a Furák gyűlöl engem. Nem érdekes túlélem.
Apa mondta, kislányom ennek az embernek ne fordíts hátat, mert beléd vágja a kést. Miért volt ilyen véleménnyel, választ add meg te.


Válasz BMI-től:

Rettenetes érzés, hogy nekem közöm kellett, hogy legyen olyan emberekhez, akik így vélekednek a saját lányukról- testvérükről! Főleg, ha az soha nem adott rá okot! (Kivéve azt a szomorú tényt, hogy a puszta élete/életem is már ok volt számukra/számotokra a gyűlölésre.) Ez ellen már nem lehet mit tenni, főleg, hogy már meghaltak.
Én még életükben szerettem volna a bizalmukat kiérdemelni, de te nem hagytad! Mitől féltél? Hogy megmondják nekem az igazat a vér szerinti szüleimről? Tényleg elképzelni nem tudom. hogy mitől féltél.
Szerencsére, apával nekünk többnyire, egészen más beszédtémánk volt... Amikor megtanultam írni, nekem diktálta le azokat a leveleket, amelyekkel tartotta az országban lévő galambász ismerőseivel ,,sporttársaival" a kapcsolatot. Csereberélte, vagy adta-vette a galambokat ,,vérfrissítés" szándékával. A kapcsolatunk akkor kezdett elromlani, amikor visszaköltöztem a családommal ide - szomorú gyerekkorom színhelyére - a lakótelepről.
Egyszer megkérdeztem tőle egészen a halála előtt, hogy: - ,,Miért gyűlöl engem olyan nagyon Gabi?"
Csak nevetett és azt mondta: - ,,Na hallod? Nem akarja, hogy a kakukk kiverje a fészekből!"
Akkor döbbentem arra rá, hogy nem voltam neki sem több-mint egy ,,KAKUKK-MADÁR"! Meg voltam semmisülve!!!!
Mindig is sejtettem, hogy nekem nem sok közöm van vér-szerint hozzájuk/hozzátok, de hogy annyira utáljanak, hogy mindazt, ami nálad ÉRDEM lett volna a szemükben, nálam még azt is ellenemre lehetett fordítani - azért ezt egy ,,gyereknek" a szüleitől nagyon nehéz elfogadni!
Ezzel nekem meg kellett tanulnom együtt élni és ez számomra nagyon-nagyon fájó érzés volt! Nem volt kinek elmondani... ezért írtam le!

*

Levél BG-től:

Azt állítod apa és anya engem pénzeltek, miből én Adtam nekik ha megszorultak. Ennivalót is én vittem minden hétvégén. Ami utána átkerült hozzád, mert Ti éheztek, mindig sírtál.


Válasz BMI-től:

Most, ennyi év után úgy emlékszem: tőled anya elvette a fizetésedet, amikor már nem a szövőgyárban dolgoztál... De te még a fizetés napján addig nem jöttél ,,haza" míg be nem vásároltál magadnak. Nagyon okos lány voltál! Sokkal okosabb, mint én.
Pontosan ezt akarta anya nálam is elérni, hogy adjam haza a fizetésemet, majd ő ,,beosztja" nekem! Azok után, hogy már öt évig volt önálló háztartásom, NEM IS tudom hogyan volt képes ezt elvárni tőlem!
Annak ellenére, hogy ipari tanuló koromban is felvette az ösztöndíjamat, amiről 3 évig nem is tudtam, hogy járt nekem! De, hogy ezt hogyan tudták megcsinálni a tanműhelyben, máig titok számomra... Majd a fizetésemmel is ezt akarták tenni... Csakhogy, akkor már közölte velem anya, hogy ,,úgy vigyázz a tisztaságodra, hogy neked az lesz az egyedüli hozományod!".
Valóban, soha nem volt semmim a TISZTESSÉGEMEN kívül! Nem véletlen, hogy pont attól sikerült megfosztanotok, amikor odalöktetek B.J-nek, hogy szabadon azt tehet velem, amit csak akar!
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=125709&n=furaila&blog (2013.12.20-i bejegyzés a TVN-es furaila blogban.)
Vagyis, TUDVÁN-TUDTAM, hogy meg akartatok szabadulni tőlem... és ezért kellett nekem legalább két helyen dolgozni (pincérkedni, és varrást vállalni) és a pénzzel takarékoskodni az önálló otthonhoz jutáshoz.
Te nem tudom, hogy emlékszel-e Henriettára? Apa kolléganője volt a szövőgyárban. Már nem laktál ,,otthon", amikor apa kihozta hozzánk, hogy bemutassa anyának. Miután körülvezette a házban, azt mondta anyának:
- Ő majd sokkal jobb kis cseléded lesz, mint az!" És itt a fejével felém intett!
Teljesen megsemmisültem! Itt van Henrietta fotója és a hátoldalán lévő írás:

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=478994&aid=268641

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=478979&aid=268641

Érted? Te mit szóltál volna, ha megtudod, hogy le akarnak a szüleid cserélni egy másik lányra, egy IDEGENRE!!! Hiszen, nekem ők voltak a ,,szüleim" és a mai napig ,,anya" az első számú személyi azonosítóm minden okmányomban! Minden hivatalos helyen azt kérdezik, hogy ,,Anyja neve?"... És nekem görcsbe rándul erre a kérdésre a gyomrom!
Visszetérve apára, aki az 1980-as évek végefelé, az 1990-es évek elején mindig arról panaszkodott, hogy nincs pénzük, mert ,,anyád pénzeli a Kovácsot, aki még a pálinkáját is megissza...". Roppant kínos volt nekem ezt hallgatni.
Gondolom, neked is eleged lehetett ,,Laci bácsi"-ból, mert írtál egy levelet a feleségének, hogy hasson oda: férje ne menjen többé a szüleid házához, mert föl fogod jelenteni ,,magánlaksértés" miatt. Ez még 1991-ben volt. Nekem is nagyon kellemetlen volt az ő jelenléte, mert fájt, hogy ő sokkal inkább otthon érezhette magát abban a házban, mint én valaha is! Nézd, hogy mosolyog azok előtt az orgona-bokrok előtt, amelyek tövében töltöttem az éjszakát, amikor kizártatok.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=476493&aid=268641
,,L. bácsi", amikor már nem mert kimenni anyáékhoz - az után a leveled után - akkor rászokott arra, hogy bejárt a munkahelyemre és ott kérdezgetett...
Soha nem értettem őt sem. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy: - ,,Mióta ismeri apáékat?". Azt válaszolta, hogy ő már a Gyapjúfonóban ,,1957-től figyelemmel kísérte apát!" Mint ,,villanyszerelő akkoriban újították föl a gyár elektromos vezetékhálózatát". Ezt ő mondta ezekkel a szavakkal.
Majd, amikor már ott laktunk 1981-től, és anya nagyon nem akarta ezt a tényt elfogadni, ezért valósággal kerültem őket.
Akkor K.L. becsöngetett hozzánk, hogy megérdeklődje hogy vagyunk? Akkor sírva elpanaszoltam neki miért kerülöm őket, majd megkérdeztem tőle:
- Mi a véleménye egy olyan ,,nagymamáról", aki másfél órát buszozik azért, hogy meglátogassa az unokáit de ,,NEM VOLT RÁ IDEJE", hogy feljöjjön megnézni őket! Nekem kellett leszaladni hozzá, hogy aztán válaszolgassak a kérdéseire! Hogyan lehetséges ez? - Kérdeztem K.L-t.
(Amikor fölrohantam a kihallgatás-szerű kikérdezést követően a lakásban magukra hagyott kicsi gyerekeimhez, keresték a nagymamát. Becsapva érezték magukat, hiszen, azért szaladtam le, hogy a mamát felkísérjem hozzánk. Úgy örültek eleinte, hogy ,,itt van a nagymama látogatóban"! Én meg csak sírtam és sírtam... egy-egy ilyen ,,látogatást" követően. Egyébként, 1976-ban pont egy ilyen látogatást követően olyan rosszul lettem, hogy kórházba kerültem és egy hónapig voltam a ,,kis-intenzíven"!)
És, akkor ,,L. bácsi azt válaszolta: - ,,tudom, én voltam az oka, mert ott vártam rá a sarkon..."
Már ekkor sejtenem kellett volna, hogy neki MEGBÍZATÁSA volt az ,,apa komikája" alibi-szerep, amitől apa olyan nagyon szenvedett. Amikor K.L. megérkezett látogatóba anyához, akkor apa már ment is ki a galambházba a galambjai közé...

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=479263&aid=268641
1991-ben azt hittem, hogy te megértetted és azért írtál L. néninek, K.L. feleségének. Akkoriban kezdtem megérteni azt, hogy miért kellett apának ilyen békésen eltűrnie ezt a megalázó élethelyzetet, amikor 2004-ben láttam a tv-ben egy videót a pincebörtönökről.
Ebben a filmben, egyszer csak felbukkan az akkor már nyugdíjas K. L. a Pártház pincerendszerének boltívei alól és kijelenti, hogy: ,,Soha! Soha nem volt itt semmiféle kazamata. Itt mindig is kazánház volt."
Itt az a bizonyos film, melyben az 59. percben bukkan föl apa ,,komikája"... http://www.youtube.com/watch?v=XxqyFOJA69w
Lassan, de biztosan rájöttem, hogy neki valójában a Bónák megfigyelése volt a ,,szolgálati" MEGBÍZATÁSA!!!
*
Részedről ismét az étel és az ,,éhezés" felemlegetése!
Na, jó, akkor erről arra emlékszem: ha főztem valami finomat és átvittem nekik, mindig leszólták és ezért inkább nem kínáltam meg őket csak legfeljebb sütivel. De abból minden alkalommal vittem, az már biztos!
Azt meg ki kérem magamnak, hogy apa minket etetett a te ételeddel! F. meg sem ette volna!!!

*

Levél BG-től:

Ti felszámoltátok az étel a mosóport visszamenőleg két évre, kérdezem, nem szégyelled magad!
Még mindig meg van a kimutatás amit a Furák állított össze. Csak gratulálni tudok hozzá. Mi munka van benne.


Válasz BMI-től:

Valóban, F. velem is felíratott mindent. Sajnos, akkoriban nem volt saját jövedelmem és rá voltam utalva F-re... Nagyon szégyelltem magamat miatta és a mai napig is szégyellem. Pl. ilyenek miatt is váltam el tőle...
Nem lehetett előbb, mert a gyerekeket féltettem magukra hagyni. Megmondta - még a lakótelepen - hogy a lakás az övé lesz én meg mehetek vissza a ,,szüleimhez". De én tudtam, hogy oda nincs visszaút soha többé! Mehettem volna ,,csövesnek" (hajléktalannak) az utcára! A gyerekek meg államiba! De ezt letagadta már másnap!!! Úgyhogy, meg vagyok én veletek áldva! Vagy inkább verve!
Itt van az az elszámolás, amit kipipálgatott F. Eltettem, mert éreztem, hogy kellhet, mint bizonyíték. Persze, a hatalom kinyújtott karja akkor söpri el, vagy le ezt is, mint bármit, amikor kedve szottyan rá.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=470439&aid=268641

Egyébként, anya 1998-ban már második éve nyomta az ágyat. Nem tudott sem járni, de már beszélni sem csak nyöszörgött... Minden nap meghalt belőle valami! Az én szememben ő nem volt akkor már más, mint egy kicsi, nagyon beteg öregasszony!
Szívemből kívántam, hogy meggyógyuljon, amikor ,,L. bácsi" be akarta fektetni egy elfekvőbe! Már megvolt a hely számára. Akkor kezdtél te is meg F. is akciózni mindenféle szociális otthonokban való elhelyezésük ügyében!

Még a papunkhoz is elmentünk, kérve őt csináljon neki helyet a reformátusok idősek otthonában itt Pe-en. Ő azt mondta, hogy: ,,...minden idős-beteg embernek joga van a maga megszokott otthonában, a szeretteitől körülvéve meghalni!"
És, tudod mit? IGAZA VOLT! Csakhogy, nem ismerte az előzményeket és azt sem ismerte, hogy milyen egy rettenetesen kiszolgáltatott helyzetben vagyok! Ő úgy nézett F-ra mint a családapák mintaképére! Amiért ezt a képet nem akartam lerombolni, inkább nem mentem többé a templomba sem!!!

F. és te is tovább akcióztatok... Van neked fogalmad, hogy mit éreztek, amikor megjelentek környezettanulmányra náluk az általad küldött ügyintézők? Ráadásul, az egészet az én nevemen futtattad!!! És akkor is kinek estek neki? Nekem! Engem szidtak, mondván: ,,Nem bírod kivárni, hogy meghaljunk!".
Egy helyre el is vitt minket felmérni a körülményeket F. kocsival, holott, legszívesebben magamhoz vettem volna anyát, ha nem F. lett volna a férjem, hanem egy olyan ember, aki képes a megbocsátásra!

Neked meg ennyi év után is az a kurva mosópor a legnagyobb gondod!?!

Ha tudni akarod, anya a végstádiumában már naponta többször is az ágyba csinált - azután, hogy kivettem alóla az ágytálat. Naponta 2x-3x is ágyat kellett neki húzni. Apa mindig kiöblítette a nagyját a saját fürdőkádjukban, majd odaadta, hogy kimossam a mosógépben. És mindig adott mellé egy kis doboz mosóport! Mert tudta, hogy nekem nincs pénzem és csakis titokban moshatom ki, amikor F. nincs ,,otthon"!
Amikor kihívtam N. doktort, hogy nézze meg anyát, akkor azt kérdezte anyától: - Bóna néni mondja meg hány gyereke van magának? És akkor anya azt mondta: - ,,egy". - ,,Na és, miért nem jön ő is ki egy kicsit magához?" - Kérdezte a családorvosunk.
Akkor anya csak vonogatta a vállát. Én meg próbáltalak mentegetni, hiszen neked muszáj volt dolgozni, mert egyedül nevelted a gyerekeidet. De N. doktor valami miatt megmakacsolta magát és akkor mentél be hozzá kioktatni őt, arról, hogy te miért nem és miért másként, mint ahogy mi gondoljuk...
Nekem panaszkodott, hogy mekkora vehemenciával utasítottad vissza mindazt, amire meg akart kérni!
Azon az utolsó télen ráadásul nagyon hideg volt és a mínuszokban befagyott a fürdőszobai vízvezetékük, ami szétnyomta a csöveket. Akkora csőtörésük volt, hogy azt hittem soha nem tudom a vizet összeszedni a fürdőszobában és a konyhában! A javíttatást is megoldottuk!

*

Megpróbáltam évtizedeken át méltósággal megoldani és viselni az egész - mindannyiunkhoz méltatlan - mesterségesen gerjesztett élethelyzetet.

Szeretném, ha tudnád: nagyon gyávának tartalak, amiért nem mersz közvetlen F-nak írni ezekről, hanem nekem címzed a reklamációidat.

(Folyt.köv.)

Bóna Mária Ilona

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
4. Válaszok
  2015-11-13 19:38:40, péntek
 
  A sorozat címe magyarázatául: azért ,,nem csak húgomnak", mert ez a történet nem MAGÁNÜGY, hiszen profi TITKOS SZOLGÁLATI MÓDSZEREKKEL valósult meg a TÖRVÉNYEN KÍVÜL HELYEZÉSEM és a TÁRSADALOM PEREMÉRE VALÓ KONTRA-SZELEKTÁLÁSOM!


Levél BG-től:

Fel szeretném frissíteni az emlékezeted, minden pénteken rohantam ki munka után lefürdetni anyát, szegényke elég elhanyagolt állapotban volt, ha Te minden nap ott voltál, miért?

Összepakoltam a nagytáskába a mosnivalót, hazahoztam kimostam és visszavittem, kiteregettem az udvarra.

Mindenkit hibáztatsz, befolyásolták az egész életed, férjhez kényszerítettek, pedig nem, csak képtelen voltál az igazi nagybetűs életre!

Elgondolkodtál azon van Neked barátod, vagy barátnőd, válaszolok NINCS!

Én viszont elmondhatom, van barátnőm nem is egy. A Lucival még mindég tartom a kapcsolatot, hány éve is?
Van barátom, inkább igazi lelki társam most már 11 éve.
Tehát boldog kiegyensúlyozott életem van.
*
*
*
Válasz BMI-től:

Attól függ, hogy ez a minden pénteken való ,,lefürdetés" mikor volt. Mert anya 1980-ban kapott először agyvérzést és akkor valóban nem tudtam neki, vagy rajta segíteni. Akkor született a harmadik gyerekünk és én is kórházban voltam. Majd amikor öt nap után hazaengedtek, már együtt mentünk be veled meglátogatni. Sajnos, engem nem ismert meg. Keresztül-nézett rajtam és téged kérdezgetett, hogy van-e tejed tudsz-e szoptatni?

Amikor kijöttünk tőle majd megfulladtam a visszafojtott zokogástól. Akkor döbbentem rá arra, hogy anya bármikor meghalhat... Ráadásul úgy, hogy az évek, évtizedek alatt felgyülemlett tisztáznivalónk soha nem fog tisztázódni!
Te, pedig csak annyit mondtál:
- Ugyan, Mari ne csináld a cirkuszt!
Még ma sem tudom, hogy miért mondtad ezt.

Az agyműtét után, bizony anyát meg kellett tanítani újra mindenre... Neked akkor már 3 évesek voltak az ikrek és szépen kivonultál anyáékhoz velük...

Én meg mozdulni nem bírtam a lakótelepi harmadik emeletről a 3 kicsi gyerek mellől...
Segítségem nulla... és még nem hevertem ki a rengeteg cirkuszt, amit rendeztél az ikrek születésekor, és utána...
Akkor tartottam magamat és nem bántottalak vissza. Mindig háttérbe vonultam, amikor kitört rajtad a vehemens bántási mániád... Megpróbáltam kitérni előled, ha csak lehetett. Soha nem vettem föl veled szemben a kesztyűt, hiszen aki olyan egyedül van a világban minden ellenséges szándékkal szemben, mint én, annak nem szabad konfrontálódnia, mert belepusztulhat.
*
Visszatérve anyára: mindent elkövettem, hogy eladjuk a budai lakótelepi lakást és anyáék közelébe költözzünk. Nagyon hiányolták a gyerekek a nagyszülőket és én is a ,,szüleimet". Amilyen jóhiszemű voltam minden rosszról megfeledkezve - F. ellenállását leküzdeve - visszaköltöztem(tünk) Pesterzsébetre...
Apa adta meg a kis szoba-konyhás háznak a címét... Ő akarta, hogy oda költözzünk. Ma sem tudom, hogy miért akarta, mert amikor meg ott voltunk egy év múlva, akkor mindketten - anya és apa is - kétségbe voltak esve, hogy ,,Most akkor állandó átfutkosás lesz a sok kölökkel...!?".

Még anyósom is tudhatott valamit, amit én nem, mert még ő is azt mondta:
- ,,Arankam, bárhova, csak oda ne!" ,,Soha nem fognak sem téged, sem a gyerekeket szeretni!"
Az, hogy miért nem, már ő sem mondta el. Senki nem mondott nekem soha igazat!
*
Éppen ezért, nincs aljasabb hazugság a tényeken alapuló igazság ELHALLGATÁSÁNÁL!
*
A mai eszemmel olyan messzire mennék Pesterzsébettől, amilyen messzire csak lehetséges! Sőt!

A mai eszemmel soha, de soha nem jöttem volna ide vissza, mert igaza lett anyósomnak:
- ,,Nem szerettek" engem, és utánam a gyerekeimet ,,sem szerették." Ez talán mindennél jobban fájt és fáj...

De már nem volt visszaút.

Azt meg kell hagyni, hogy nagyon jó munkát végeztél anyával, mert egy év alatt az után a nagy koponyaműtét után teljesen megtanult újra mindent... Még írni és olvasni is... Az azért fájt, amikor a lelkemet is kitettem értük, akkor is örökösen téged meg a gyerekeidet reklamálták. Te kellettél nekik és a fiaid, nem pedig én! Engem, amikor megláttak mindig valami rossz (talán a lelkiismeretük?) jutott eszükbe és el volt rontva a napjuk.

Tényleg, legjobb lett volna világgá menni inkább, mint itt leragadni!

Viszont, nekem itt már semmibe nem volt beleszólásom attól fogva, hogy F. 1989-ben lebontatta a régi házat és felépítette az újat. Azóta külön kasszán vagyunk, és ezer jelét adta annak, hogy 1998-ban anyuék halálát követően - legszívesebben engem is eltemetett volna velük. Soha nem tudta nekik megbocsájtani, hogy 1973-ban nem fogadtak vissza... Ő már akkor elkövetett mindent, hogy elüldözzön maga mellől.

De nekem nem volt hova menni!

Ma már tudom, hogy neki csak addig kellettem, míg megvásároltuk együtt a lakást, mert együtt volt annyi pénzünk, hogy a beugrót befizessük. Ráadásul, azért is kellettem, hogy az OTP hitelért legyen egy ,,alibi felesége", akivel alá lehet írni a ,,Gyermekvállalási szerződés"-t! Na, meg akkor még érvényben volt az a rendelet, hogy legalább az egyik félnek rendelkeznie kell állandóra bejelentett budapesti lakhatással. Amiért F. vidéki volt, és itt Pesten munkásszállón lakott ideiglenes bejelentővel, szüksége volt rám.

Nekem anya azt mondta 1972-ben, hogy:
- ,,...úgy menj el, hogy ide többé nincs visszaút!".

Örökké ez volt előttem és annyira igyekeztem, hogy nagyon... De egy normális párkapcsolathoz két emberre van szükség. Egy férfira, és egy nőre, de leginkább! Na, meg, hogy szerelemmel szeressék egymást. Sajnos, a szerelem hiányzott ebből a ,,házasságomból" is. De legalább időszakosan képesek voltunk a jó munkakapcsolatra... Ezért aztán nem törődtem azzal, hogy F. nem engem szeret, mert én is mást szerettem.
Sajnos, akkoriban ő sem vállalhatta föl, mint ahogy én sem. Engem már azért is rapportíroztak 1971-72-ben a személyzeti irodára, meg a szakszervezeti bizottságra, mert nálamnál hat évvel fiatalabb fiúba lettem szerelmes. Féltek, hogy az a fiú soha nem fog engem elvinni a háztól, márpedig anyáék nagyon meg akartak tőlem szabadulni...

*

A NAGYBETŰS ÉLETRŐL, amire ,,nem voltam képes":

Talán emlékszel még, amikor 1976-ban szerepeltem a Magyar Rádió Lányok asszonyok című műsorában? Juhász Judit főszerkesztésében ment egy sorozat az első generációs LAKÓTELEPI kismamák ,,FALKÓRSÁG"-áról. Arról szólt ez a sorozat, hogy milyen nagyon nehéz az első generációs LAKÓTELEPI gyeses kismamáknak megszokni azt az életformát. Nekem voltak javaslataim hogyan lehetne kismama klubokat létrehozva közösségi életet élni... Persze, a valódi családot az sem pótolta volna teljesen, de mégis több lett volna a semminél!


Majd eljőve a lakótelepről, itt is rám jött a jobbító szándék és írtam egy levelet Seszták Áginak, aki a Magyar Ifjúságban arról indított egy cikksorozatot, hogy ,,Kitől védjem meg a női becsületet?"

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=804854&aid=245855


Rengeteg társadalmi problémától, hatalmas feszültségtől volt terhes már akkor is a társadalom és ez rányomta bélyegét a közérzetünkre és a közhangulatra...
Szeretném a figyelmedet fölhívni arra a szomorú tényre, hogy ekkor már egy éve érvényben volt az - a máig érvényben lévő - 1982. évi 6-os számú Törvényrendelet (Tvr.) 9. cikkelyének 2. szakasza, ami alapján az IMF Magyarországon 1982. óta napjainkig korlátozás nélkül vásárolhat ingatlanokat, lakásokat, házakat, cégeket, üzemeket, vállalatokat (egyszóval mindent, ami megvehető és privatizálható adósság fejében. Bővebben itt látható:
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=98200006.TVR#id=I1_1326320839250& amp;parent=http%3A%2F%2Fnet.jogtar.hu&rpctoken=720540082&_methods=onPlusO ne%2C_ready%2C_close%2C_open%2C_resizeMe

Erre azért volt szükség, mert az egyetlen párt oly mértékben telepedett rá Magyarország MINDEN ÜZEMÉRE, GYÁRÁRA és INTÉZMÉNYEIRE - a FÜGGETLENÍTETT kisz- párt- és szakszervezeti bizottságaival, annak minden infrastrukturális hátterével és az alkalmazottaik bérével, reprezentációs költségeivel - hogy FELÉLTÉK ezen üzemek, gyárak, és intézmények MINDEN nyereségét...

És, már az 1970-es évektől kezdődően - mindent - attól a rothadónak hazudott Nyugattól fölvett kölcsönökből kellett fizetni.

A mi generációnknak (közvetlen 1945-ben, ill. utána születetteknek) már nem jutott az 1945 után a gazdag polgárságtól - ellenérték nélkül kisajátított - lakásokból. Ezért volt szükség a házgyári panelből épített lakótelepi lakásokra!

Csakhogy, azokat már nem osztogatták csak úgy, mint bérlakásokat, hanem MEG KELLETT VÁSÁROLNI és ehhez 30 évre szóló banki (OTP) kölcsönt kellett fölvenni.

*

Akkor lett számunkra is tragikus mindez, amikor gyes-re (800,- Ft-os gyermekgondozási segélyre) mentem az 1974-ben született első gyerekünkkel. F-nak havi 2.600,- Ft volt a technikusi fizetése. Pont ennyi volt a havi törlesztő részletünk!!!
A 800,- Ft-os segélyből kellett fizetni a közüzemi díjat, a közös költséget... Ebből kellett mindent megvenni, amire szükségünk volt a háztartásban a babaápolásra, a saját tisztálkodásunkra élelmezésünkre, ruházkodásunkra, kultúrálódásra.

Szóval, társadalmi méretű ,,szarban" voltunk, de nagyon!

Éppen ezért, szükség lett egy un. Ifjúsági Törvényre 1971-ben, melyben megfogalmazták, hogy egy felnövekvő ifjúnak mire van szüksége ahhoz, hogy ,,szocialista embertípussá" váljon az akkori Magyarországon.


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=270841&aid=266935

Kivonatolt részletek másolatai itt láthatók: http://furaila.xfree.hu/266935

Természetesen, már ebben is csak ,,ADHATÓ"-k voltak a kedvezmények, mint az 1963-as amnesztiát követően ('56-os elítéltek tömeges szabadon engedése után) átírt MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVÉBEN!

Tehát, a lényeg: ami a ,,fényes szelek"-nemzedékének ifjainak ,,JÁRT" a SZOCIALISTA ÁLLAMTÓL - az 1945 utáni években - az 1963 után már csak ,,ADHATÓ" volt! És, hogy ezt kik döntötték el?
Hát, természetesen a minden üzem, vállalat és intézmény élére telepített FÜGGETLENÍTETT KISZ- Párt- Szakszervezeti Bizottság vezetői. Amiért én egy ilyen függetlenített KISZ Titkárságon dolgoztam, mindenbe betekintésem és mindenről tudomásom volt és van a mai napig!

*
Seszták Ági meg le akarta a nemek háborújára fokozni (degradálni) az összes társadalmi problémát...
Szidták is a nők a férfiakat a férfiak meg a nőket és egymásnak estek ahelyett, hogy egymással összefogva, egymást segítve próbáltuk volna a problémáinkat megoldani...

Az egész Bíró Dávid szociográfiája miatt robbant ki, mert ő volt az, aki a férfiak halandóságáért a nőket tette felelőssé! Nem nézhettem mindezt tétlenül!!!

Írtam Sesztáknak egy levelet írógéppel. Itt olvasható (ha 200 %-ra nagyítod) a szkennelt változata:
,,Kitől védjem meg a női becsületet?"
1. old.: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=117801&aid=245855
2. old. http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=245855&kid=117824&sort=
3. old.: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=117835&aid=245855
4. old.: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=217452&aid=245855

Azzal fejezem be ezt a levelet: - ,,Tudom, mellettem a férjem, aki biztat, segít anélkül, hogy követelőznék. Nincs szükség rá. Ilyen egyszerű az egész!?"
Írtam mindezt 1983. februárjában...
Persze, ma már tudom, hogy ez nem egészen így volt a valóságban. Leginkább csak szerettem volna, ha így lett volna...


Erre válaszolt Seszták Ági a következő levélkével:

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=299001&aid=245855
Nem sokkal később kijött hozzánk és a beszélgetésünkből készített egy interjút, amit megjelentetett a Magyar Ifjúságban, ,,Az én egyetlen művem: a családom" címmel.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=217453&aid=245855

Ezzel is az ellenkezőjét értem el, mint amit szerettem volna. Még jobban el lettem szigetelve, mint előtte. A szeretteimet is gyanakvó figyelem követte... bárhova mentek, bármit is csináltak.

*

Akkoriban egy nap kint voltam a kicsikkel az udvaron, amikor becsöngetett egy fotóriporter. Minden áron rá akart beszélni egy családi fotózásra... Megvárta F-ot is, mert őt is le akarta fényképezni a gyerekeivel. F. meg ideges volt és láttam rajta legszívesebben elküldené a fotóst, aki nagyon olcsón, szinte ingyen megcsinálta a színes képeket, amelyek nagyon jól sikerültek. Akkor még nem volt fényképezőgépünk, ezért nem bántam. Sőt, még örültem is neki.


2005-ben, amikor elkezdtem internetezni, megláttam, hogy a szomszédos kerületben ő az ottani polgári kör elnöke. Pont egy programra hívta ismerőseit. Nosza, én is úgy gondoltam, hogy ott a helyem.
El is mentem, viszont a program elmaradt, mert az előadó ivott valamit a büfében, ami után rosszul lett és a kórházba kellett szállítani. Ezt ott mondogatták egymásnak a társaságba verődött emberek.
Először még nem is gondoltam, hogy Szüle Zsoltról beszélnek. Annyi kérdeznivalóm lett volna tőle! Azon törtem a fejemet, hogyan kereshetném meg a nagy kavarodásban. Az összesereglett emberek ott jöttek-mentek tanácstalanul... Elkezdtem kérdezősködni Szüle Zsolt után, de senki nem tudott semmit! Ezért aztán rosszat sejtve eljöttem onnan. A buszmegállóban várakozva nem bírtam tovább és kitört belőlem a zokogás...
Annyira készültem erre a találkozásra! Napok óta felfokozott érzelmi állapotban voltam. És ez is kudarccal végződött, mint előző évben a Bubik Istvánnal tervezett találkozásom. Még azt sem hevertem ki...
Pár nap múlva az orrom alá dugta valaki a Magyar Nemzet azon számát, melyben Szüle Zsolt halálhíre volt olvasható.

Szüle Zsolt volt a sokadik ekkor már, aki meghalt mielőtt beszélhettem volna vele! Annyira megrendített, de annyira, hogy kezdett elhatalmasodni rajtam a rettegés és főleg a FÉLTÉS...

*

Így ment ez Montágh Imre halála után folyton-folyvást...

Feltételezem, hogy az én levelezéseimnek és ,,média-szerepléseimnek" az lett a következménye, hogy F-ot megválasztották függetlenített szakszervezeti titkárnak, majd beiskolázták a Politikai Főiskolára. Ő akkoriban pont beadta a felvételi kérelmét az Építőipari Főiskolára, hiszen egész életében építész szeretett volna lenni. Azért is tanult tovább a szakmunkásvizsga és a sorköteles katonai szolgálatának letöltése után építőipari szakközépben...

Az érettségi után azonban ráerőltették a politikai karriert... Így tették örök időkre LEKÖTELEZETTÉ azok számára, akik engem, mint ellenséget tartottak számon 1956 miatt!
Hiába tiltakoztam ellene, mint a ,,felesége"!
Neki ezt el kellett fogadni és nekem pedig támogatni őt, mert ez volt az ára annak, hogy föl tudtuk nevelni gyermekeinket...


1990 után a szocializmus fizetett ,,káderei", pedig elkezdték átírni az önéletrajzukat, és elhallgatni függetlenített párt- kisz- és szakszervezeti funkciójukat, de még a Politikai Főiskolán való tanulmányaikat is!

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=828151&aid=257851


Megtehették, hiszen a Corvinus Közgazdaságtudományi Egyetem ,,átvette" a Főiskolát... Így, ma már mindenkinek, aki a ,,Polfőn" szerzett politológusi diplomát, úgy szerepelteti az önéletrajzában, mintha a Közgázon végzett volna!

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=257851&kid=828149&sort=


Természetesen, 1990-et követően is számíthattak arra, hogy ,,APÁRT" be fogja őket iskolázni az új módit oktató fölsőfokú iskoláiba is - mindenféle divatos szakirányú képzésre...
Tévedés ne essék! Nem irigyelem őket, hiszen az egész (magán)életükkel fizettek sokszor a hatalomnak ezért.



Viszont, voltak oktatók is azon a bizonyos Polfőn, akik ma is itt élnek közöttünk - elhallgatva a sok tényt, amitől oly széles rétege a magyarságnak lepusztulva kihalóban van...


Kivételt jelent egy extravagáns és kritikus urbánus: Montágh Imre logopédus, akiről ma már csak annyit lehet olvasni, hogy a Színművészeti Főiskolán színpadi beszédet is oktatott! http://hu.wikipedia.org/wiki/Mont%C3%A1gh_Imre

Montágh Imre elsők között tett olyan kijelentést, ami meg is jelent, hogy:- ,,minden rendszer kitermeli a maga ,,elitjét"...

Csakhogy, nálánál - mint a Politikai Főiskola ,,elitképzőjében" oktatónak - senki nem tudhatta jobban, hogy az ,,elit" jelzőért megszolgálókat oktatott ő ott abban a Politikai Főiskolában!

Montágh Imre MINDENT TUDOTT arról a bizonyos ,,szocialista embertípusról", akit évtizedek óta igyekezett a HATALOM legyártani/legyártatni.

Hallgassátok és nézzétek ezeket a videókat amelyeken Montágh Imre oly bölcs nyugalommal tanítja ÖNMAGA EGYÉNISÉGÉNEK VÁLLALÁSÁRA a fiatalokat!

https://www.youtube.com/watch?v=_SJtg5lPRXk

https://www.youtube.com/watch?v=d5799xZqQ0c

MONTÁGH IMRE volt az első - országosan ismert - aki titokzatos körülmények között lelte halálát... Bizony mondom, egy értékes SZEMTANÚ távozott az élők sorából 1986-ban.

Montágh Imre a beszédművesség oktatója: http://furaila.xfree.hu/257851

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=828152&aid=257851

*

Amikor 2002-ben kiderült a D-209-esről, ami és ennek ellenére ő lehetett hazánk miniszterelnöke, már tudtam, hogy F-ot sem fogják parkoló pályán hagyni.

Hagyták fél évig, mint kényszervállalkozót vergődni, majd a hóna alá nyúltak és... egy frekventált helyen kellett lebontania azt, aminek az építésében évtizedekig dolgozott. Ez volt az, amit szocializmusnak neveztek...

Nekem hozzá kellett volna alkalmazkodni és neki, mint ,,családfőnek" a baráti köréhez igazodni.

Nem volt könnyű, mert ő a magánéletében meglehetősen visszahúzódó, egyenesen rejtőzködő volt. Ráadásul, neki soha nem volt szüksége feleségre sem, a szó eredeti értelmében!
Közölte velem, miután a gyerekek felnőttek, hogy már nincs rám szüksége.
- ,,Kezdhetnél végre magaddal valamit...".

Csakhogy, engem mindenhol az ő feleségének hittek és hisznek, holott ez 1990 óta egyáltalán nincs így. Ezért, egyre nehezebb volt számomra a látszat-,,feleség"-szerep.


2005-ben volt egyfajta rádöbbenésem a helyzetemre. Amiért mielőbb ki akartam lépni ebből a látszat-házasságból, amibe bele sem lett volna szabad soha lépni, beadtam a bíróságra a válókeresetet. Sikerült ismét ,,közös beleegyezéssel" elválni valakitől, akinek valójában soha nem voltam az asszonya.

Ítélet indoklása (részlet):

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid= 672032&aid=262513
Jogerős ítéletből részlet: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=672031&aid=262513

Sajnos azonban továbbra is itt-lakásra kényszerülök, F-nak teljes egzisztenciális kiszolgáltatottságban. Ilyen ellenőrzött körülmények között nehéz barátkozni bárkivel is!

*

Írod, hogy milyen boldog vagy. Akkor meg mi a csudáért foglalkozol velem?
Miért nem örülsz a boldogságodnak? Ha én boldog lehetnék, akkor nekem eszembe sem jutnál! Már megbocsáss, de ez van.


(Folyt.köv.)

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
1. Magyarok Világszövetsége
  2015-11-12 11:06:38, csütörtök
 
  KIRAKAT-ORSZÁG KIRAKAT SZERVEZETEI


1. MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE

Mára egyértelművé vált a kívülállók számára is, hogy a rengeteg létrehozott új intézménnyel KIRAKATORSZÁG lettünk.


A Magyarok Világszövetsége, viszont KIRAKATSZERVEZET. Mindazt intézményesen képviseli, amit egyébként elvitat a magánembertől, mert számára is leginkább a ,,TÖMEGEMBERRE" van szüksége... Arra a tömegemberre, akinek bizton számíthat majd a szavazatára a választásokon.


A Nemzet és föld című konferencián Drábik János is szót kapott, aki azzal kezdte mondandóját:
"Mérjük fel végre milyen károkat okozott nekünk a rendszerváltoztatás, és ne folytassuk tovább azt a károkozást, amit ez a nemzetközileg előkészített átalakítás a magyar népnek okozott..."
És így tovább... és így tovább... Mint a Szabad Európa Rádió munkatársa, azóta folyamatosan ezt hangoztatja... Sajnos, onnan a távolból nézvést, neki csak a nagy egészre volt rálátása...


A baj csak az, hogy Drábik János máig ezt írja és mondja, miközben meg sem kísérel tényfeltáró módon közelíteni az igazsághoz. Ahhoz, hogy a szocializmust valójában a saját magyar vezetői vitték csődbe, ami törvényszerűen következett be. De nem azért, mert nemzetközileg előkészítették, hanem azért, mert az a hatalmas FÜGGETLENÍTETT párt- kisz- és szakszervezeti apparátus nem csak a vállalatok élén, hanem a járási- megyei- városi- fővárosi (kerületi) települési szervezetei, irodaházai: infrastrukturális- fenntartási költségeivel; irodistái- és saját kiemelt bérezésükkel, reprezentációs költségeikkel és-a -többi... FELEMÉSZTETTE, FELÉLTE a dolgozó nép által megtermelt nyereséget, bevételt...


Ez volt a valódi OK, és a csőd elkerülése miatt vettek fel kölcsönt, mert nem tudtak lemondani a függetlenített PÁRT- KISZ- és szakszervezeti titkárok, titkárságok arról a luxusról, amiben tobzódtak. Ezzel idézték elő azt az OKOZATot, ami miatt rendszert kellett váltani. És: amiről Drábik János - HELYTELENÜL - mint OK-ról szónokolt és szónokol a mai napig. Teszi ezt járva az országot - és a világot is - évek óta, mint a Magyarok Világszövetségének kompetens személyisége. Ugyanezt teszik a magukat harmadik utasnak nevezett csoportosulás tagjai is.


Ez olyan, mint amikor egy beteg embernél a tünetet kezdenék el kezelgetni anélkül, hogy az azt kiváltó okot megvizsgálnák és megszüntetésére tennének kísérletet a legjobb gyógymód kigondolásával és alkalmazásával. Kár, mert mindaddig, míg a kiváltó okot elhallgatják, remény sem lehet a gyógyulásra.




Sajnos, akik a tényeket: a kiváltó okokat meg merik fogalmazni, azokat ellehetetlenítik a Paktumnak ,,köszönhetően". Az országot tönkretevők ebben egyeztek meg egymással még a legelején. Éppen ezért, a Magyarok Világszövetsége és az összes kirakat szervezet mind kirakat tevékenységet folytat... és a TÖMEGEMBER, akikhez tartozókat NÉP-nek neveznek, kirekesztődik mindebből, mert ők már nem férnek bele a kirakatba.


Nekik találták ki az ,,indián-létet" (gondoljunk vissza Pongrátz Gergely 2000. évi nyilatkozatára!) vagyis: a rezervátumok létesítését, ahol a ,,bennszülött" magyarság maradékai még eltengődhetnek egy darabig...


NINCS semmiféle ERKÖLCSI ALAPJA senkinek DEMOKRÁCIÁRÓL SZÓNOKOLNI, míg Magyarországon jogokkal fölruházott, de azzal élni nem tudó tömegek tengődnek a társadalom peremére kontraszelektálva!!!


*
Ezen az alapon ELVITATHATÓ a MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉTŐL is az, hogy a magyar nép nevében az ENSZ-hez forduljon, követelve a magyar népnek az önrendelkezéshez való jogát imígyen:
"minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket, és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket."


Azért nincs erkölcsi alapja az MVSZ-nek sem, semmiféle követelésre a ,,MAGYAR NÉP" nevében, mert fogalma sincsen arról, hogy az osztálytársadalom megszüntetésével, a munkás-parasztság felszámolásával MEGSZÜNTETTÉK (közvetett- EU-konform - a Luganoi tanulmányban megfogalmazott módszerekkel ,,likvidálták") azt a rétegét a magyar társadalomnak, amelyik a NÉP-et testesítette meg.
*
Ezt tudván a mindenkori hatalmon lévő kormányok, megvonták egy olyan szervezettől, az MVSZ-től az állami-anyagi támogatást, amelyik egy nem létező NÉP nevében - üzleti alapon kénytelen ,,működtetni" magát.
Viszont - ugyanezen okból kifolyólag - a hatalomnak sincs erkölcsi alapja a magyar NÉP-re és névre való hivatkozásra!!!


LOGIKUS?!


Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
3. Válaszlevél
  2015-11-11 11:26:30, szerda
 
  Kiszenvedtemm húgomnak a következő választ is... Már a negyedik résszel is majdnem kész vagyok. Szeretném azzal lezártnak tekinteni az állítólagos húgommal történő levelezést.

Rettenetes, hogy ebben az országban még mindig az ÁLDOZATOKNAK kell magyarázkodniuk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

*

Levél BG-től:
,,Akkor ki indult előnyösebb helyzetből, egyértelmű, TE!"


Válasz BMI-től:
Sajnos, vissza kell térnem erre a mondatodra, mert nem csak a családon belül indultam előnytelen helyzetből, hanem a-miatt a társadalmi méretű politikai negatív MEGKÜLÖNBÖZTETÉS (diszkrimináció) miatt is, amivel az 1956-ban tíz- illetve tizenéves ,,pesti srácokat" büntették.
Még csak két hónapja, hogy osztálytársaimmal ötödikes, fölső tagozatosok lettünk 1956 szeptemberében és kezdtük megszokni azt, hogy minden tantárgyat másik tanár tanítja. 1957 márciusában kiderült, hogy osztályfőnöknőnk is ,,szanatóriumba" került. Addig soha nem látott tanerők tűntek föl, és jöttek be helyettesíteni... A félévi bizonyítványunkat - szénszünet miatt- és osztályzatok hiányában - csak márciusban kaptuk meg. Nem lehetett nem észrevenni, hogy az új tanárok - párunkkal az osztályból - kifejezetten ellenségesek voltak. Olyannyira, hogy nekem pl. az ötödikes félévi bizonyítványomban ott éktelenkedett földrajzból az elégtelen.
Az történt, hogy földrajz tanáruk kihívott ,,felelni a kettesért"! Pedig, még nem is volt jegyem földrajzból. Ott álltam kis Magyarország térképe előtt. Meg kellett (volna) mutatni a három részre szakadt Magyarország területi részeit. Örökkévalóságnak tűnő ideig keresgéltem a térképen Erdélyt és mondanom sem kell, hogy hiába! - Szerencséje apádnak, hogy nem tudod megmutatni! Viszont, téged ez sem ment meg a bukástól! - mondta az újsütetű ,,földrajztanár". http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=451086&aid=267283

És ez így ment évtizedeken keresztül egészen napjainkig.
Tizennégy éves koromban - közvetlen a nyolc általános befejezését követően - valóban továbbtanulhattam- csakis, mint ipari tanuló. Mondván:
- ,,... mit akarsz te a közepeseddel egy gimnáziumban?".

Csakhogy, az 1956-os forradalom leverését követően nem lehettem közepesnél jobb tanuló soha többé! Bizonyítékul szolgáljon a negyedikes év-végi bizonyítványomnak eredménye. Itt jól látható, hogy 1956 júniusában - még a forradalom előtt - több volt a ,,jeles", mint a ,,jó" osztályzat.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=267280&kid=300105&sort=

1956 júniusában még jutalomkirándulást is szervezett az alsó tagozatos osztályelső negyedikeseknek - a jóságos igazgató ,,bácsi" és az osztályfőnök ,,nénik".

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=300092&aid=267280

Egy másik képen az ,,egy-szem" jó-tanuló fiú látható, akinek akkor még Fa Miklós volt a neve. Mint ahogy írtam már: hozzá sírig tartó barátság kötött.

http://furaila.xfree.hu/267280
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=267280&kid=300096&sort=

*


A SZAKMUNKÁSVIZSGA után vasaló lettem, teljesítmény-bérben, abban a műhelyben, ahol anya is dolgozott, és ahol közben áttértek a két műszakra...
Délutános héten heti három alkalommal hiányoztam a tanórákról. Így, sajnos, hamar elértem azt a hiányzási óraszámot, amivel kizárhattak.

B. J-vel kötött házasságot követően még fél évig ott laktunk nálatok. Ez a fél év maga volt a tömény iszonyat. B.J-nek megígérték, hogy lesz lakás, ha engem kordában tart... Lakás meg sehol... Közben fölmondta az albérletét és odaköltözött hozzátok. Akkor már nem csak engem kellett elviselnetek, hanem azt, akit arra béreltetek, hogy mielőbb elvigyen a háztól!
Fél év elteltével sikerült eltartási szerződéssel - ott Pesterzsébeten az SZTK-hoz közel, egy hét-lakásos házban - hozzájutni egy főbérleti szoba-konyhás lakáshoz. A néni nagyon beteg lett és kórházba került, ahol meghalt...

A dolgozók gimnáziumát megszüntették abban a nappali tagozatos gimnáziumban, ahova - munkahelyi javaslat nélkül is - felvett az idős iskola-igazgató. Elkészült közben az új gimnáziumi épület, ahova átirányították a dolgozó tagozatosokat. A második osztályt már ott kezdtem.

Ezzel az új gimnáziummal szemben volt akkoriban az Építők Kultúrháza, pont a villamosmegállóban. A villamosra várva, megláttam a hirdetőtáblán az újonnan indított, önköltséges gyors- és gépíró iskola felhívását.
Később, amikor megkaptam az értesítést, hogy csakis évismétléssel folytathatom a gimnáziumot, eldöntöttem, hogy jelentkezem a gyors- és gépíró tanfolyamra. Valami azt súgta, hogy ezt a tanfolyamot nekem találták ki.

Abban reménykedtem még mindig: hátha könnyebben be tudom fejezni a gimnáziumot, ha nem kell a több műszaktól rettegni.

Amikor már nem bírtam tovább elviselni anyával való egy-helyen dolgozást és a két műszakos megpróbáltatást, kiléptem.

Mielőtt kiléptem volna a KTSZ-től, minden információt begyűjtöttem az új munkahelyről a közeli Fonalkikészítőgyárról. Hamarosan sikerült elhelyezkedni az egyik állandó délelőttös csomagoló részlegében - három-havi próbaidőre.
Csakhogy, ez volt a nagy ÁTVERÉS, mert három hónap után megszüntették a részleget és elosztották az embereket a három műszakban(!) működő üzemrészekben. Közben - már gyanútlanul - elkezdtem a gyorsírás- és gépírás-tanulást... http://furaila.xfree.hu/260500 http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=481721&aid=260500



http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=481720&aid=260500

Nem is tudtam volna mikor új munkahely után nézni, ezért maradtam a gyárban. Akkoriban megszűnt volna a JOGFOLYTONOSSÁGOM, ha 24 óra alatt nem tudtam volna az új munkahelyen felvenni a munkát. Nekem meg fontos volt a szabadság miatt is a jogfolytonosság, mert csak az évi két hét szabadság járt és abból is csak hét nappal rendelkezhettem én...

Így aztán maradtam a Fonalkikészítő - három műszakban üzemelő - szárító üzemrészében, ahol csoportnorma volt ráadásul!




http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=266077&kid=188139&sort=


Soha nem kerestem olyan jól, mint akkor, mert az éjszakai pótlékkal meg a veszélyességi pótlékkal megduplázódott a fizetésem. Elég rendhagyó módon határozták meg a délutános héten a munkaidő kezdetét és végét: délelőtt 10-től du. 18-ig. Kikönyörögtem a művezetőtől, hogy iskolanapokon elmehessek fél órával előbb, hogy elérjem a 18 órai iskolakezdést. Csakhogy, előfordult, hogy éjszakás héten negyedik napja nem tudtam aludni egy percet sem.

Egy hétvégén, vasárnap éjjelre elkészültem a gyorsíró házi feladattal, ami egy alsó-tagozatos írásfüzetnyi volt, olyan amilyet az orosz nyelvórákon használtunk. A gyorsírást nem lehet úgy tanulni, hogy olvasgatom a szöveget és memorizálom.
A gyorsírástanulás, a gyorsírójelek örökös írásgyakorlásából áll, mert nem elég ismerni a jeleket. A kezünknek, szinte automatikusan kell tudni leírni azokat.
Az iskolában az volt a cél, hogy egy bizonyos sebesség-fokozatra felhozzanak minket. http://furaila.xfree.hu/260500
Amiért én nehéz fizikai munkát végeztem a munkahelyemen, elnehezült kézzel kellett ugyanazt produkálnom, amit társaimnak, akik már rég irodán dolgoztak.
Nálam meg előfordult: délután úgy mentem az iskolába, hogy nem tudtam készülni. Sajnos, két elégtelent szereztem emiatt.
Ilyenkor utáltam az egész világot, de legjobban az életemet! A tanfolyamról egyenesen mentem a gyárba, ahol világvége hangulatban kezdtem meg az éjszakai műszakot.

Reggel ,,hazafelé", bevásárlás és egy kis séta következett. Május volt és olyan bódító akác-illat, hogy eszembe jutatta azt az érzést, amit már évek óta próbáltam elnyomni magamban, mert LE KELLETT MONDANOM A SZERELEMRŐL! Mert nem mehettem férjhez ahhoz, akit igaz szerelemmel szerettem!

Ó, hogy mekkora ellenérzéssel gondoltam a katonaságra, mert elvette tőlem szerelmemet... Háborús özvegynek éreztem magamat... Olyannak, akinek még siratni sem volt szabad szerelmesét. Elhaladva egy kertes ház előtt, megéreztem a virágzó orgona illatát, ami egy vidám dal szövegrészletét juttatta eszembe:
,,...májusban szép a világ, nyílnak az orgonák..." http://furaila.xfree.hu/260500

Istenem! Lesz még olyan az életemben, amikor én is szépnek láthatom májusban a világot? - Kérdeztem inkább csak magamtól...

Olyan erővel tört rám a vágy a boldogság után, hogy éreztem a végigcsorgó könnyet az arcomon. Úgy folyt, mint két kicsi búvópatak, ami végre utat talál magának. Nem tudtam letörölni, mert mindkét kezem tele volt.
Közben, ,,hazavitt" a lábam.

Te és szüleid minderről azért nem tudtatok semmit, mert az alatt az öt év alatt, míg ott laktam B. J-vel soha nem látogattatok meg. Most vagy azért, mert nem voltatok rám kíváncsiak, vagy azért, mert rossz volt a lelkiismeretetek.

B. J-ről kiderült hamarosan, hogy alkoholista - a szadista fajtából. Öt évig próbáltam őt szép-szóval meggyőzni, hogy hagyjon fel az ivással, de minden alkalommal verést kaptam cserébe. Tehette, hiszen tudván-tudta, hogy úgysem fordulhatok senkihez segítségért!!! Egy nap, amint megjött részegen erőszakoskodni kezdett velem, majd fölkapta a gyorsíró füzetemet a kész házi feladattal és kettőbe hasította. Dulakodtunk, mert próbáltam megakadályozni. Ez annyira fölbőszítette, hogy megütött többször is ököllel.
Végül kirugdosott a lakásból. Tél volt, mínusz tíz fok legalább. Csak egy hálóing volt rajtam. Bemenekültem az udvari WC-be és ott talált rám Boros bácsi. Náluk melengettek, amikor megérkeztél egy teherautóval. Mondtad, hogy értem jöttél, de nem csak... Bementünk B-J-hez és elkezdtél nagyon határozottan egyezkedni vele, hogy mi az, amit elvihetünk. Nem nagyon emlékszem az egészből semmire. Azt hiszem, hogy idegösszeomlásom volt. Még a halva született magzatomat sem hevertem ki...

*

Újra ,,otthon" voltam! Hiába volt az öt év saját háztartás-vezetés és dolgozás pénzbeosztás, tanulás... ismét úgy bántatok velem, mint egy felesleges cseléddel, akinek nem tudjátok hasznát venni.

Akkoriban már udvarolt neked az a fiú, akivel tervezgettétek az eljegyzést. Minden este haza kísért, majd mindig ott maradt még átnézni apa újságjait... Te meg elmentél lefeküdni, mondván, hogy fáradt vagy, mert te nem a micsodádat mereszted egész nap az irodán... Ez célzás volt nekem a gyors- és gépírás miatt...
A vőlegényed, viszont örökösen megjegyzéseket tett a továbbtanulásomra. Már nem bírtam idegekkel a zaklatását és elpanaszoltam anyának. Ő meg csak annyit mondott: - ,,Bolond vagy te csak nem keringélsz!"

Tényleg nem vettetek emberszámba! Közben B.J meg beadta a válókeresetet...

*
Levél BG-től:

Nem emlékszel jól, mert az eljegyzésemen 18 éves voltam. Esküvőmön 21 éves.

Válasz BMI-től:
Akkor, amikor visszaköltöztettél, még csak 18 éves voltál. De elég határozott ahhoz, hogy bármit elvegyél, vagy elvitass tőlem, amiért én dolgoztam- vagy szenvedtem meg. Téged erre biztattak a szüleid, akikről akkor még én is azt hittem, hogy az én szüleim is... Csak én nem érdemlem meg a szeretetüket.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=208579&aid=250958
Az öt év azonban megkeményített és ragaszkodtam ahhoz, amit viszont el akartatok tőlem venni. Közben sikerült a gyors- és gépírói vizsgám és egy hét házalás után el is helyezkedtem.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=250958&kid=208582&sort=

Az igaz, hogy ha akkor nem fuvarozol el B.J-től, nem sikerült volna...
Anya hamarosan benyújtotta a számlát, kérve, hogy segítsek neki elhelyezkedni, mert közben ő is otthagyta a varrodát. Kérvényezte a leszázalékoltatását, de nem volt meg hozzá a 10 év munkaviszonya. Már csak pár hónap hiányzott hozzá. Amikor sikerült neki helyet csinálni az új munkahelyemen, akkor arra használta azt a pár hónapot, hogy rosszhíremet keltse. Tette ezt akkor, amikor még bennem volt az öt év testi-lelki terror élménye és bajban voltam az önbizalommal. Állandó kisebbrendűségi érzésem volt, hiszen nem volt semmiféle irodai gyakorlatom. Fizikai állományból kerültem irodára úgy, hogy ezt sehol, senki nem támogatta!
Volt egy jogász kolléga a munkaügyön, ahol gyors- és gépíró lettem. Őt kérdezgettem a leszázalékolással kapcsolatban. Olyan nagyon rendes volt, hogy elvállalta a kérvényezés megszövegezését. Anyától begyűjtöttem az összes szükséges iratot, ami kellett hozzá és a kollégám mindent szépen elintézett...
*
Tudom, hogy az esküvődön 21 éves voltál, hiszen még most is megvan a meghívód...

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=463741&aid=268641


*

Levél BG-től:
*
Miért kértem tőled pénzt, volt nekem takarékbetétem, megvolt a pénzünk a házra, amit meg is vettünk. Abban az időben nagyon sokat dolgoztam iparművészeknek, nagyon jól fizetett.
Nem emlékszel, mennyi jó ruhát adtam Neked, így feltudtál öltözni rendese.
*
Úgy állítasz be ebben a förmedvényben, mint egy gátlástalan gonosz embert, milyen jól ismered ezt a karaktert, szerintem én értem miért.

*

Válasz BMI-től:
*
Közben megvolt a tárgyalás és elváltunk - közös beleegyezéssel. Itt látható a jegyzőkönyv másolata, mind a 3 oldal:
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450560&aid=268641
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450561&aid=268641
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=450562&sort
Hamarosan megkaptam az értesítést a házasság felbontásáról... és arról, hogy kifejezett kérésemre visszavettem a saját ,,lánykori" nevemet.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=450563&sort=

Közben, BJ kifizette azt a 15.000,- Ft-ot, amit a lakáslelépésért ítélt meg a bíróság.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=450564&sort=

Lemásoltam a teljes tárgyalási szöveget, mert ez a régi ékezet nélküli betűs írógéppel írt, indigós másolat szinte olvashatatlanná vált az évtizedek során.
,,Az alperes feleség a felperes férj nevét nem viseli." ,,..."
,,Kimondja a biróság, hogy a Budapest, XX.ker. Pe. Ady Endre út 44.fdsz.7.sz. alatti társadalmi tulajdonban lévő szoba,konyhás bérleti lakás kizárólagos használati joga, - amennyiben a felperes a fent jelzett részletekben a 15.000 Ft-ot alperesnek 1969. december hó 31.-ig megfizeti,-a felperest, ha pedig a felperes részéről a 15.000 Ft-nak a megfizetése 1969. december 31-ig nem történik meg, az alperest illeti."
*
Ekkor kezdődtek a bajok csak igazán! Amiért még mindig arról álmodoztam, hogy mégiscsak tanító leszek, szerettem volna a középiskolát is elvégezni.
A munkahelyem azonban nem támogatta a gimnáziumi továbbtanulásomat... Helyette a vegyipari, vagy a közgazdasági szakközepet javasolta. Semmiképpen nem akartam vegyész lenni, ezért a közgazdasági mellett döntöttem. Sikeres felvételi után meg is kezdtem a közeli Mester utcai iskolában a közgazd. szakközépben, ipari tagozaton a továbbtanulást..
Az általános iskolai bizonyítványomban ennek is nyoma van. Az előzőekben már bemásoltam ezt az oldalt... Most, ismét ide másolom, könnyebb elérhetőség kedcvéért.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457905&aid=268641

*
Összejöttek ismét a kellemetlenségek, mert B.J. is zaklatott a munkahelyemen. Anya is kilépett, mert közben sikerült leszázalékoltatni magát. Előtte viszont elhintett 1-2 lejáratós hazugságot rólam. A szakközépben megismertem az új osztálytársaimat - közöttük egy lányt, aki felajánlotta, hogy beajánl oda dolgozni, ahol ő dolgozott akkoriban.
*
Így kezdtem egy teljesen új munkahelyen 1970. január 3-án...
Csakhogy, ,,otthon" megtudták, hogy ismét tanulok, méghozzá középiskolában és akkora harc kezdődött el emiatt, hogy majdnem belepusztultam.
*
Egy-emberként el akartátok venni tőlem azt a tizenötezer forintot, amit B.J. megküldött postán, és amit betettem az OTP-nél nyitott - 3, egyenként 5.000,- Ft-os - gépkocsi takarékbetétkönyvbe. Apa felpofozott, amikor nem hatódtam attól sem meg, hogy anya ájulást színlelt, hátha meglágyulok tőle. Apa addig nyüstölt, addig, míg a végén az egyik gk-betétkönyvet fölbontottam, hogy tudjon egy akkor akciós Socol táskarádiót venni magának...
*
Ti már akkor akartatok egy kis kertes házat venni a vőlegényeddel. Azért kellett volna már akkor az a pénz, hogy le tudjátok foglalózni... Én meg hajthatatlan voltam, mert biztos voltam benne, hogy nem fogjátok soha megadni! Az igaz, hogy 1972 után valóban vettetek egy kis kertes házrészt... Addig, viszont a vőlegényed családjánál laktatok.
.
Közben, az új munkahelyen nem kaptam semmiféle kedvezményt a továbbtanulásomhoz, mert nem ők iskoláztak be! Iszonyatosan nehéz volt elszabadulni a vizsgaidőszakokban, mert a vizsgák délelőtt kezdődtek és engem nem engedtek el, csak ha mindennel megvagyok előző nap. Örökösen túlóráztam, vagy az iskolában voltam késő estig. Egyik ilyen esti túlmunka során megszólított a KISZ bizottság akkori titkára és elmeséltette velem, hogy miért dolgozom minden másnap késő estig? Elmondtam, hogy miért. Nem szólt semmit, de másnap kölcsönkért az ülésre jegyzőkönyvezni. Akkor még nem sejtettem, hogy ez amolyan felmérése volt a tudásomnak. Hamarosan megkérdezte nincs-e kedvem átmenni a kisz-irodára dolgozni. Megígérte, hogy eljárhatok a vizsgákra és nem kell túlórázni előtte.
*
Amint átmentem, máris nagy aktivitás kezdődött a kisz-ben. Csoportos utat szervezett az egyik vb-titkár és nálam fizették be a részleteket az útra, amire én is jelentkeztem.
Amikor átadtad a meghívódat az esküvődre, bizony én már nem léphettem vissza, mert már megkérték a csoportos útlevelet benne az én nevemmel. Így aztán megvolt az örök-harag, meg mindenféle kitaláció, hogy én azért nem mentem el az esküvődre, mert féltékeny voltam a vőlegényedre, meg irigyeltem tőled azt, hogy férjhez mész...
Szegénykém, ha tudnád, hogy mennyire élt még bennem az az öt évig tartó szenvedés és miatta a házasságtól való irtózás, hát akkor nem hittél volna ilyen baromságokat rólam! Egyszerűen csak azt akartam, hogy hagyjatok végre békességben dolgozni és tanulni.
*
Valóban szép ruhákban jártál és amiért te voltál a nagyobb 10 éves korodtól, a te levetett ruháidban jártam. Ez még ipari tanuló koromban is így volt. Az én ösztöndíjamból vettek neked kabátot, közben, nekem anya átalakíttatta Feri bátyával a kopott lóden kabátját.
Csakhogy, attól fogva, hogy megtanultam szabni-varrni, éjszakánként kiszabtam és megvarrtam magamnak az akkor legdivatosabb ruhákat. Igaz, hogy mindenből csak egy volt, és az anyagot meg a kellékeket a RÖLTEX nevű leértékelt- maradék szöveteket árusító textilboltban vásároltam.
Sajnos, ezzel is idegesítettem anyát, meg apát, mert éjszakánként zörögtem a varrógéppel. Tudod, azon a lengyel Lucznik márkájún varrtam, amit még B.J.-né koromban vettem és amit te hoztál el B.J-től, amikor fölpakoltál vele együtt a teherautóra.
Gyors- és gépíróskodásom idején még vállaltam is varrást a kolléganőimnek... Kár, hogy anyáék ezt sem nézték jó-szemmel! Persze, őket is meg kellett értenem, hiszen idős-beteg emberek voltak akkor már és vágytak a pihenésre, nyugalomra.
Ezért is akartam a lehető legsürgősebben elköltözni tőlük/tőletek.
Ezért sem adhattam oda neked/nektek azt a pénzt, amit B.J. fizetett nekem lakáslelépésre.


(Folyt.köv.)


Bóna Mária Ilona

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Elevenen eltemetve
  2015-11-07 05:57:39, szombat
 
  VÁLASZLEVÉL nem csak húgomnak



Levél BG-től:

"Írod ebben a förmedvényben, mert könyvnek nem nevezném, 16 évesen még nem végeztem el az általános iskolát."



Válasz BMI-től a fenti mondatra:

Valóban ,,förmedvény"-sok aljasságot követtek el a hatalom részéről is - az 1956-os forradalom leverését követő években -- hazánk- és benne élők ellen. Legfőképpen az 1956-ban tíz- illetve tizenéves gyerekek ellen. Azok ellen, akik szemtanúi voltak minden történésnek!!! Azok ellen, akik nem tudtak elmenekülni Magyarországról, mert nekik nem volt hova, vagy mert még túl fiatalok voltak! Éppen ezért, töröltem Tiborca történetét mindenhonnan! Eltettem, mint valami befőttet, későbbi időkre... Úgysem helyes, ha egyetlen család viszi el a (haza)árulás balhéját...
Egyébként, még annyit a Tiborcáról, hogy én senkit nem vádoltam abban a történetben, hanem folyamatában, időrendi sorrendben megírtam mindazt a történetet, aminek részese, vagy elszenvedője voltam/voltunk...
Mert, bizony, ,,anyuka" és ,,apuka" is valójában áldozatok voltak és te is az voltál! Csak-hát, van, aki ezt az Istennek sem ismerné el... Nem is tudom, hogy miért?
Viszont, azóta megírtam a történetet az egész generációm nevében... Nehéz-sorsúság címmel. Így legalább minden dokumentumot nyilvánossá tehetek a konkrét nevek és személyes adatok takarásával.

Itt olvashatod az első három részét a ,,Nehéz-sorsúság"-nak:

NEHÉZ-SORSÚSÁG

01.\tSzületéstől halálig negatív diszkriminációk sora ért minket...
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=128978&n=furaila&blog_2014.0 4.16
49., 49., 50. képek http://furaila.xfree.hu/267280
*
02. Legjobb barátja halt bele elsők között
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=128979&n=furaila&blog__20140 416
51., 52. képek: http://furaila.xfree.hu/267281
*
03. A közös sors keresztje
http://furaila.xfree.hu/267283
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=140307&n=furaila&blog 2151106


*


Levél BG-től:

"Kérdezem 1964-ben miért kezdtem el dolgozni a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyárban, gondolod felvettek volna, mert az iskolai korhatár 18 év volt. Ötödikes voltam, nagyon megbetegedtem, fertőzést kaptam, élet halál közt lebegtem egy hónapon keresztül.

A Gáloczi doktor járt ki hozzánk minden nap, közölte anyukámmak nem biztos hogy túlélem.

Szerencsére jobban lettem, de még két hónap volt, hogy iskolába járhattam ismételten./véletlenül hallottam meg./

A túl sok hiányzás miatt kellett évet ismételnem.

Anyának köszönhetően, azt sem felejtem el, nem tudtam levetkőzni torna órán, mert a mindennapos verésektől, kék zöld hurkák voltak a combomon, tréningnadrágba tornázta.

Anya engem nem szeretett, Te voltál a kedvenc kislánya és Te írsz ilyen rágalmakat róluk?

Sérelmezed nem tanulhattál, nekem azt mondta apu, nem tanulhatok, mert csak egy gyerek tanulhat és az a Mari. Neked ez hogy esett volna. Nekem dolgozni kellett menni. Ráadásul a fizetésem sem láttam, mert apu vette fel minden hónapban.

Azért az nem úgy van ahogy írod, nekem nincs iskolai végzettségem, estin tanultam, mert nem tudtam volna elhelyezkedni. Tudásomnak köszönhettem, hogy volt munkahelyem. Becsülettel ledolgoztam 45 évet. Minden munkahelyemen szerettek, Te is elmondhatod ezt? Szerintem nem!

Akkor ki indult előnyösebb helyzetből, egyértelmű, TE!"


*


Válasz BMI-től:

Kénytelen leszek ismét konkrét dokumentumokkal előhozakodni.
Nagymamád 1954-ben halt meg, amibe ,,anyuka" valósággal belebetegedett. Szanatóriumba került. Többet volt orvosi rendelőkben, meg szanatóriumokban, mint otthon!
,,Apuka", pedig három műszakban dolgozott.
*
Akkor voltam harmadik osztályos. Majd, a következő tanévben 1955 szeptemberében már te is megkezdted az első osztályt, én meg a negyediket. Nagyon nehéz volt mindenkinek! Szerencsére, apa házias volt és mindent elrendezett, csak-hát dolgozni kellett mennie...
*
A közös leckeírás az olyan volt, hogy én megnéztem a füzetedet, hogy mit tanultatok az iskolában. Az alapján igyekeztelek rávenni arra, hogy megírd a leckédet. Amit meg is csináltál, csakhogy nem engedted a hibákat kijavítani. Vagyis, nem voltál hajlandó elfogadni tőlem a helyes megoldást! Hiába volt bármilyen meggyőzés, mert akkor elfordultál és otthagytál, mással foglalkoztál.
*
Soha nem felejtem el, amikor próbáltalak meggyőzni arról, hogy 3+5=8-cal. Te, pedig nem voltál hajlandó a 9-est kijavítani, mert szerinted az volt a táblára írva... Nekem meg verset kellett volna tanulnom... De nem lehetett, mert már későn volt és le kellett volna téged fektetni -- előtte, persze megmosdatni. Már nem tudtam mit kitalálni, hogy legalább odaülj az asztalhoz! Borzasztó káosz volt az írás leckéd is...
Annyira nem tanultál, hogy attól féltem meg fogsz bukni! Ezért, sokszor megírtam a leckédet, amikor már lefeküdtél aludni...
*
Akkor, azon az estén annyira feldühítettél, hogy bekeményítettem és minden áron rá akartalak venni arra, hogy te írd meg a leckédet! Te, pedig fellázadtál ez ellen és úgy összefirkáltad a füzetedet, hogy átvésted a lapokat! Az egész addig tanultakat le kellett volna másolnom egy új füzetbe, de nem volt otthon új füzet... Kétségbe voltam esve, miközben nem tudtam én sem tanulni... és már fáradt-álmos is voltam. És akkor apa kiszólt a szobából, hogy:
- Fektesd le már végre azt a gyerököt!
Ebben sem voltál együttműködő. Rihegtél-röhögtél és én annyira elveszítettem a türelmemet, hogy azt mondtam neked: - Te rohadt dög!
Apa akkor kiugrott a szobából és egy ütéssel valósággal leterített. Már nem emlékszem hogyan kerültem a konyhában lévő padra, ami ott volt az asztal mellett, csak azt láttam, hogy az iskolai kötényem eleje csupa vér... Aztán ismét elveszítettem az eszméletemet és az ágyban tértem magamhoz. Eszembe jutott, hogy fogok iskolába menni véres kötényben? Akkor KÖTELEZŐ volt a kötény, vagy köpeny viselete. Nekem, pedig az az egyetlen kopott kötény-köpenyem volt.
Kimentem a konyhába és láttam, hogy ki van már mosva és ott szárad a kötélen...
*
Hááát, valahogy azóta is így vagyunk mi egymással... Sajnos, tényleg osztályt kellett ismételned másodikban.
*
Azután is nehéz volt mindenkinek... De anya meggyógyult és elment dolgozni, ahol megismerte S.Józsi bácsit, aki csodás szánkót készített nekünk, meg szép kis játék szoba bútort... Le is lett a szánkó fényképezve. Hárman ülünk rajta: te, meg H. Margit és én...
Margit volt az első barátnőm...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457940&aid=268641

*
1959-től Ida volt a második, akivel még M. halálát követően évekig együtt programoztunk... Akivel még ipari tanulók is egy iskolában lettünk 1960-ban!
Ő eredetileg gyors- és gépíró akart lenni a 8. után. Amiért engem anya erőnek erejével bevitt a varrodába, akkor ő is inkább varró inasnak szegődött el egy maszekhoz. Még a szomszéd Pista bácsiéknál is dolgozott egy ideig! (Ahol Feri bátya is besegített.)
M. lett a második férje, aki nekem is barátom volt egészen 2003-ban bekövetkezett haláláig!
Az ő halála nagyon megviselt... Írtam egy nekrológot, amiben minden benne volt, ami miatt olyan korán kihalt a mi generációnk...
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=128979&n=furaila&blog__

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457929&aid=268641

*

De térjünk vissza ismét még 1956-hoz, mert akkoriban apának is volt egy barátnője, akivel szintén le vagyunk fényképezve.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457915&aid=268641

Ilonának hívták és Kiskunhalason lakott. Onnan tudom, hogy az 1956-os forradalom leverését követően apa oda menekített, mert itt nem volt biztonságos. Ugye láttam azokat a röplapokat még augusztusban! Apa is belekeveredett, mert a szövőgyárban megalakult a nemzetőrség, aminek apa is tagja lett, mert meg akarták védeni a gyárat a ,,huligánoktól". Ezt apa mesélte...
*
1957-ben a hosszú szénszünetet követően, ismét ,,otthon" voltam, de anya meg ismét ,,szanatóriumban" volt! Leveleztünk. Sajnos, nehezen tudtam beletörődni abba, hogy elbukott a népfölkelés és az anyának írott levélre a dátum mellé rárajzoltam a Kossuth címert. Nemkülönben a házi feladataim dátuma mellé is!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457909&aid=268641
*
Szomorú, de nem volt senki ezen a világon, akivel ezekről tudtam volna beszélgetni! Szörnyű, hogy mi mindentől megkímélhettem volna magamat, magunkat, ha lett volna egy okos ember, aki szóba állt volna velem és ellátott volna tanáccsal.
Azonban, mindenki rettegve félt és én nem tudtam, hogy mitől.
*
Gondolom, hogy ezek ellentételezésére elengedtek mindenféle úttörőtáborba, csakhogy, le legyek kötve. Ahol anyáék demonstratíve -- minden alkalommal - meglátogattak. De az is biztos, hogy nem örömükben tették! Gondolom, hogy őket vették elő a szabadságért való rajongásomért...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457907&aid=268641
*
Ez volt az utolsó, a nyolcadik befejeztét követő úttörőtábor és itt lettem szerelmes H. Jóskába, F.M. unokatestvérébe. Jóska akkor már elsős gimnazista volt és, mint ifivezető volt velünk a táborban.
*
Azért jött utánam anya az úttörőtáborba, mert menni kellett megkötni az ipari tanuló szerződést.
Hiába tiltakoztam, hogy én NAPPALI gimnáziumba szeretnék menni, mint Jóska, mert csak érettségivel lehet tanítóképzőbe jelentkezni!!!!!!!!!!
*
Ezen a szerződésen a dátumok fontosságára hívnám fel a figyelmedet. Ugye, 1946-ban születtem és ez a szerződés 1960. aug. 9-én kelt! Vagyis, 14, azaz: tizennégy éves voltam ekkor.
Szeretném, ha vetnél egy pillantást az általános iskolai bizonyítványom utolsó oldalán látható pecsétekre és dátumokra is!

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457889&aid=268641

*

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457905&aid=268641

Itt is látható, hogy 1960-ban ipari tanuló lettem a MüM 15. sz. Helyiipari Iskolában. Igaz, 1962-ben már a Dolgozók Gimnáziumába is jártam, mert megígértem Jóskának, hogy mindenképpen leérettségizek, hogy tanítóképzőbe jelentkezhessek... Kár, hogy a varroda elnök-főnöke nem írta alá a jelentkezési lapomat, mondván: - ,,Nincs szükségem érettségizett varrónőre!"
Az, hogy mégis fölvettek munkahelyi javaslat nélkül is az annak volt köszönhető, hogy az idős nyugdíjas igazgató bácsinak megesett rajtam a szíve, mert azt mondta: - ,,Aki ennyire akar tanulni, annak nem szabad megtiltani!"

Az senkit nem érdekelt, hogy milyen nehéz volt heti három alkalommal -- reggel, tanszerekkel megpakolt táskával rohanni a munkahelyre és onnan hulla fáradtan a gimibe... És minden alkalommal úgy készülni, mint ahogy a nappalisok. Ugyanannyi volt a házi, mint nekik! De hajtott a SZERELEM meg az a vágy, hogy TANÍTÓ lehessek!
*
Nem is értelek, hogy miket irkálsz itt össze a továbbtanulás TÁMOGATÁSÁRÓL, meg, hogy én voltam anya kedvence?
*
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457878&aid=268641
A lényeg, hogy sikerült az első évet a gimnáziumban -- 11 tantárgyból -- közepes eredménnyel befejezni és a szakmunkásvizsgám is sikerült. Ehhez Ida is hozzájárult, mert egymás mellett dolgoztunk a vizsga-munkánkon a gyakorlati szakmunkásvizsgán...- ,,Menj csak Mari! Majd készítek pár gomblyukat és leadom, mintha te készítetted volna!" Drága barátnőm, betartotta ígéretét... Úgyhogy - akkor ha ő nem segít, bizony- egyik vizsgám sem sikerülhetett volna!
*
Amikor bevittem a műhelybe anyának megmutatni a közepes szakmunkás bizonyítványomat, jól leszidott, hogy csak hármas lett! De én előkaptam a másik hármas átlagú bizonyítványomat a gimiből és azt mondtam neki:
- ,,,,Nekem van egyedül ,,hatos" bizonyítványom a varrodában!""
A fércelője, Éva néni is hozzászólt: - ,,Bóni, kígyót melengettél a szíveden."

*

Ettől fogva pokollá tette anya a varrodában az életemet...
Az is kiderült, hogy a három tanulóév alatt nekem is járt ösztöndíj, és csak azért nem tudtam róla, mert azt anya fölvette, de nem rám költötte.
Amikor már, mint szakmunkás egy műhelybe lettünk beosztva, az első fizetésemet fölvette, majd a második hónapban szintén... Nekem annyi volt a dolgom, hogy aláírjam az ívet, mert ekkor már mégsem írhatta alá helyettem. Soha nem láttam belőle egy fillért sem. Mindig az volt a kifogás, hogy: ,,kell a Gabinak erre, kell a Gabinak arra..." stb. Amikor föllázadtam, kijelentettem: - ,,Akkor írom alá az ívet, ha az én kezembe adják a fizetésemet!".
Anyával pedig közöltem, hogy mondja meg mennyit fizessek az ott-lakásomért! Majd, megkezdtem az esti gimiben a második osztályt... és rengeteg cirkusz volt ebből is... meg a tanulásból és az iskola miatti késői hazajárásból...
*
Naaaaaaaaaa, ekkor egy este arra mentem ,,haza", hogy nem illett a kapu zárjába a kulcsom! Majd amikor bemásztam, nem illett a lakásajtóba sem a lakáskulcsom. Hiába csöngettem. Sötét volt a házban, és amikor fölkapcsoltam az udvari villanyt, akkor láttam, hogy ki volt pakolva az összes tankönyvem, füzetem az ajtó elé és rajta egy cédula, hogy: ,,Nincs szükségem albérlő gyerekre!"
*
Ennyit egyenlőre az én továbbtanulásom ,,támogatottságáról"!
*
Most, visszatérve a te továbbtanulásodra, sajnálom, de pont otthon voltam, amikor a postás hozta az ajánlott levelet apának, mint a gondviselődnek!
Én vettem át, mert apának piszkos volt a keze... és megkért, hogy bontsam föl és olvassam föl neki. Az állt benne, hogy B.G. gyermeke betöltötte a 16. életévét és ezért ki kell íratni az általános iskolából. Leírták, hogy milyen lehetőségek vannak az általános iskola befejezésére esti és dolgozók iskolájában... Ha ezzel a szülő nem akar élni, akkor átirányítják gyermekét automatikusan a kisegítő iskolába...
Apa nagyon gondterhelt lett, de megoldotta: bevitt a szövőgyárba, ahol befejezhetted a kihelyezett dolgozók esti iskolájában az általánost, és még tovább is tanulhattál. Akkor már könnyebb volt váltanod és otthagyni a szövőgyárat.


*

H. Jóskával csak három évig "járhattunk", de 1991-ben bekövetkezett haláláig igaz szerelemmel szerettem. A sok testi szenvedést úgy tudtam elviselni, hogy fel sem ért a sok bántás a lelkemig, amely el volt telve Jóskával még hosszú évekig!

*

Kár, hogy ,,nem emlékszel" arra, hogy Jóskától csak erőnek-erejével - egy szörnyű erőszakot követően - tudtatok elszakítani!
Az történt, hogy Jóska apja, Horváth István "NÉPI BÍRÓ" volt abban a perben, amit Mansfeld Péter és társai ügyében tartottak...

Mansfeld Péternek egyik legjobb barátja volt Bóna Rezső, akit Rudinak becéztek... Apa tárcájában láttam egyszer ezt a képet. Szörnyű, hogy soha nem mesélt róla! Tenger-sok fájdalomtól, megaláztatástól megkímélhetett volna!

El tudod képzelni, hogy Horváth bácsi hagyta volna, hogy az egy-szem fia egy Bóna-lánnyal összeházasodjon?
Ó, nem!
A mi szerelmünk halálra volt ítélve már az első pillanattól fogva! És, amiért Jóskát az apja katonatisztnek szánta, egyre kellemetlenebb volt Jóska apja számára a fia szerelme irántam.
*
A pokoli terv már akkor kész volt, amikor sikerült a szakmunkás vizsgám és apáék befejezettnek tekintették a rólam való "gondoskodást".
*
Megszületett az ördögi terv az én elveszejtésemre is. Amiért engem nem tudtak börtönbe zárni, mint Rudit, ezért erkölcsileg tettek élő halottá!
*
Mert, amikor B. Jánossal megerőszakoltattak, azzal belőlem erkölcsi hullát kreáltak! Sajnos, nem tehették volna meg velem mindazt a sok szörnyűséget, ha az, akit anyámnak hittem nem járult volna hozzá tevőlegesen!
Akkor már te is elég nagylány voltál, hogy anyád beavasson! Mindenről tudtál!
HOGY MERÉSZELSZ ENGEM MÉG ANNYI ÉV UTÁN IS ZAKLATNI, MINDENFÉLE SZÖRNYŰSÉGGEL MEGVÁDOLNI???????
*
Apa is mindenről másképpen értesült, hiszen kihasználtátok, hogy esténként és éjszakánként nem volt "otthon", mert dolgozni járt a szövőgyárba...
*
Igazad van: "förmedvény" az, amiket le kellett írnom ahhoz, hogy végre tovább tudjak lépni és ki tudjak abból a gödörből mászni, amelyikbe eltemettetek 1963-ban 17 évesen!!!
*
A Tiborcának ezt a részét meghagytam a blogomban. Itt olvasható a HITELES története annak hogyan lettem én is halálra ítélve azok miatt a RÖPCÉDULÁK miatt, melyeket már 1956 augusztusában láttam nagybátyámék tanyájának közelében a legelőn...
*
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=125709&n=furaila&blog_1-2-3. Szerelem és erőszak

*-*-*-*

(Folyt.köv.)

Bóna Mária Ilona

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
3. A közös sors keresztje
  2015-11-06 14:03:45, péntek
 
  NEHÉZ-SORSÚSÁG

03. A közös sors keresztje

Képek: http://furaila.xfree.hu/267283

Kortársam azért tudta megérteni Barátját, mert a sorsuk valóban közös volt, annyiban, hogy már a születésükkor megpecsételődött.

Kezdve azzal, hogy nagyon nem volt elfogadható (kompatibilis) a kommunista hatalom számára az erről szóló okmányuk. Olyannyira, hogy Kortársam például, az eredeti születési anyakönyvét - keresztlevelét - soha nem is láthatta.
Egy másolattal élt 1999-ig.


http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=300112&aid=267283

Azt is csak 1997-ben tudta meg, hogy valójában megkeresztelték és voltak keresztszülei, akiket nem is ismerhetett addig. Talált viszont - koronás-címeres - értesítéseket a születéséről.


http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=267283&kid=300111&sort=
Tessék ezt a koronás-címeres értesítést összevetni a bizonyítvánnyal, melynek borítóján ott virít az akkori- új hatalmi jelkép! Hát, persze, hogy mindent elkövettek ellenük, vagyis annak érdekében, hogy bűntudatuk legyen a puszta létezésük miatt is!!!


http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=267283&kid=300113&sort=


Visszatérve Kortársam legjobb barátjához, akivel valami miatt elnézőbbek voltak az iskolában. Mert, elmondása szerint Kortársammal kifejezetten ellenségesek lettek. Főleg ötödik osztálytól - de legfőképpen 1956 novemberétől. Olyannyira, hogy az első félévi bizonyítványában ott éktelenkedett földrajzból az elégtelen.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=451086&aid=267283


Az történt, hogy földrajz tanáruk kiküldte (kis) Magyarország térképe elé felelni a kettesért! Akkor, amikor még nem is volt semmilyen jegye földrajzból!
Meg kellett (volna) mutatnia a három részre szakadt Magyarország területi részeit, amit inkább történelemből kellett volna tudni.
Nem is emlékszik már, hogy akkor ez miért volt földrajzból téma?
A három rész közül meg kellett volna mutatni Erdélyt is, amit percekig keresgélt a térképen és mondanom sem kell, hogy hiába!
- Szerencséje apádnak, hogy nem tudod megmutatni! Viszont, téged ez sem ment meg a bukástól! - mondta az újsütetű földrajztanár.


Kortárs-barátom ezt sehogy nem értette. Szerette volna apjával megbeszélni, de vele sem lehetett, mert: ,,A falnak is füle volt!" akkoriban.

2014.04.16.

(Folyt.köv.)

Bóna Mária Ilona

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2015.10 2015. November 2015.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 15 db bejegyzés
e év: 168 db bejegyzés
Összes: 7201 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 413
  • e Hét: 4061
  • e Hónap: 19844
  • e Év: 300066
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.