Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/19 oldal   Bejegyzések száma: 182 
Gellért Oszkár: Esti ima hideg ágyban
  2015-11-30 05:47:39, hétfő
 
  Gellért Oszkár:

Esti ima hideg ágyban


Az még nem alázat,
Mikor meghajlik térdben a lábad,
De közben szunnyad a szív
És másutt, messze csatangol az ész.
Vagy omlana bár a szív, de most meg a nyak merev.
Avagy bölcs főd nem tudja követni
Konok szived parancsát.

Most este van s míg fázva gubbasztasz
S kinyújtani testedet nem mered,
Mert híves a lepedő és hosszu az ágy,
S úgy ülsz, felhúzva lábaid:
Most tiszta a vágy,
S most érzed, úgy-é, nagyon érzed,
Míly közel esik a szivedhez a térded.
S míg görbe gerinccel, hajlott nyakkal
Csüggeszted alá a fejed,
A homlokod is be közel került a szivedhez!

Az: nem súrolja most a földet,
S ezt: nem hordod most felszegetten.
A Közönyt elűzted, a Kevélyt megölted.
S most térd és homlok
Egy magason van,
A sziveddel is egy magason van.

S míg kontyod előregyűrűzve kibomlott,
Gyerekként omlasz el így a karomban.

1920.
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Balázs Béla: A szavak sírnak
  2015-11-30 05:46:48, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Balázs Béla  
Fenyő László: Kiáltás a pusztában
  2015-11-30 05:45:42, hétfő
 
  Fenyő László:

Kiáltás a pusztában


Fojtó, kiszívott,
rekedt, sivár
e táj,
e pusztaság...

Unom, unom,
uton - uton
és útfelen,
bármerre lépjek,
bárhova érjek,
mindenütt meglelem:
meglelem a helyem.

Szürkék hazája e
forditott hontalanság,
művészsörényü, ideges
fejét lehajtja a kalandvágy,
itt minden bizonyos,
meder, de iszapos:
megfojtja a lélek
kedvét, kalandját.

A célbaérés
dermeszt és nem hevít.
Az elvetélés
kínja nem keserít,
bár keserítne:
keserv hevítne.

Álltam mindenen innen,
idegen mindenünnen,
a nyári parkon innen,
innen a parki rácson -
ó, félszegségem hamva,
kamaszkor gyáva hangja,
ifjú csetlés-botlásom.

A szegénység havas táj
volt, villogó, kemény,
reményem mint a kristály
jegecedett körém,
a kristály szerteporladt:
elveszté gyöngyi fényét,
a hó csatakká fulladt:
lucskos lett a szegénység.

Bár forogna merev szemem
ellágyult kocsonyás világa:
s ha téboly volna lángja!
Intene: vele-lengenem,
valami szenvedély ingája!
Mert pusztaság ez, pusztaság,
hol rekedt a madarak torka,
hol a szél maga sebesült
nagy szárnyait alig vonszolja
s leesik menthetetlenül
a kígyószínü porba.

Szép, sugárzó verésü,
szökőkút-reszketésü,
villámos, karcsu ujjal
érintő szenvedés,

elfúló tüdejü
vad kétségbeesés,

igaz megrendülés -:

hajdani pártfogóim,

ó, mentsetek meg, mentsetek meg!

1937.
 
 
0 komment , kategória:  Fenyő László  
Erdélyi József: Fájó szívvel
  2015-11-30 05:44:16, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi József  
Babits Mihály: Alkalmi vers
  2015-11-30 05:42:25, hétfő
 
  Babits Mihály:

Alkalmi vers


Ó mikor oszlik már a köd?
hol késik a vigasztaló?
Örvények és sziklák között
hogy ing a kis magyar hajó!

Nekem már sírni sem szabad,
talán összerezzenni sem
ha látom hogy a forgatag
elkapja egy-egy kedvesem.

És átkoznom sem a vihart
s kiáltanom borzadva hogy
csekély deszkánk talán kitart,
de drága vérünk színe fogy.

Nem volna jobb-e, magyarok,
mig rázza hab a mély kabint,
kik itt vagyunk még, egy marok,
szorossan összebúni mind?

Dalolni tán vigasztalót,
S vigyázva lesni hol derül,
és szólni: "Kösd ki a hajót!"
ha partot látnánk messzirül?

De jaj, bajában sem barát,
magyar sem érti a magyart,
civódik mint a rossz család,
s olykor még áldja a vihart:

ó szörnyü! még dicsérgeti,
mert rab türővé edz a seb,
s e néma szolgaság neki
vére vérénél kedvesebb.

Ok amig vérük vére hull
úgy védik itthon a hazát
hogy szivbe fojtják zsarnokul
a gyermekeknek igazát.

Igy jártam én is - nem rege -
és úgy vagyok már, úgy vagyok,
mint rossz családnak gyermeke,
kit egyre vernek a nagyok.

De csitt! duzzogni nem szabad,
szivem! jutalmat ne keress!
Jutalmul: mindig légy szabad,
S ha nem szeretnek is: szeress!

Gondold, hogy könny és vér pereg,
s van méltóbb annyi fájdalom:
s ne sirj, ha vernek, mint gyerek,
hanem zengj, mint a cimbalom!

1916.
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
Áprily Lajos: Ének a halkuló madárról
  2015-11-30 05:41:13, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos  
Gál Sándor: parttalan pillanatok
  2015-11-29 09:22:42, vasárnap
 
  Gál Sándor:

parttalan pillanatok

1
a délutánok kiáradnak
látható a csend zöld nyugalma
minden megtelik a könnyűség
különös derűjével
muzsikálnak a sárga darazsak
a majdani szőlőbogyók
csillagvirágain

2
semmi idő nem sürgeti
a létezés szépségét
merthogy a létezés
maga idő és szépség
öntudatlan összefonódása
ha a mozdulat nem töri össze
a fények csodáját
megsokasodik az eper pirosa

3
ha most az árnyalatokat
illesztem a jázmin és a borsóvirág
fehérségének teljességébe
kettényílik a közelgő alkony
s a szélhordta virágpor
megtermékenyíti a mindenség
majdani áldozatait

4
nem a hit hanem az ösztön
alakítja a fák koronáját sudarassá
egy diófából több bölcsesség árad
mint az ember évszázadainak
kő- és betonrengetegeiből

5
miért nem kérdezitek
a margaréta napkorongját
miért nem a tavirózsa békéjét
a mocsári tündérfátyol aranyát
honnan az élet tudása

6
akartál-e lenni
ki ítélt emberré egyé
millió elpusztul
testvéri sejt közül
nincs különbség
Káin és Ábel szíve között

7
szarkaláb szarkalábat nem öl
kökörcsin kökörcsinnek
nem gyilkosa
de ember embernek megölője

8
milyen tér feszül az árnyvető
és az árny mozgása között
az áramlások forró hullámzása
milyen igazságot közvetít
parttalan a pillanat és az értelem
tartománya belőle kiárad

9
megvárhatnád a fehérség
elégiájának kezdeteit
a hajnal első moccanását
s így szólhatnál
a harmathullásnak
öröködbe uram virágok jönnek

10
ahol a halottak laknak
beszél a föld
 
 
0 komment , kategória:  Gál Sándor  
László Noémi: Beteljesülés
  2015-11-29 09:21:29, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  László Noémi  
Halász Emese: Egy őrült utolsó sora
  2015-11-29 09:19:54, vasárnap
 
  Halász Emese:

Egy őrült utolsó sora


Csend van s magány most.
A város zaja hirtelen kiürült.
Fejemben a csend ugató kutyát tapos...
Az emberiség egy szőlőfürt.

Lengeti a szél, nem hagyja!
Tépi-tépi, egyre csak zaklatja.
Aztán csend lesz hirtelen...
A zajt kitörölte a hiedelem.

A magány beköltözött hozzám is.
Elhagyott az érzések fejedelme!
Bent hideg van, meleg odakinn.
Egyedül a csend int fegyelemre.

Szerencsések szörnyetege vagyok;
Török-zúzok, nem maradok!
Kirobbanok börtönömből jó?
Igaz a világ, hazug a szó!

Téboly közepe a tiszta nyugalom.
Méretes koporsóm már vár.
Legyen vér és legyen forradalom!
Meghalni milyen? Mert élni kár!
 
 
0 komment , kategória:  Halász Emese  
Marconnay Tibor: Havas temető vagyok
  2015-11-29 09:18:02, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Marconnay Tibor  
     1/19 oldal   Bejegyzések száma: 182 
2015.10 2015. November 2015.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 182 db bejegyzés
e év: 2649 db bejegyzés
Összes: 29756 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1974
  • e Hét: 1974
  • e Hónap: 94771
  • e Év: 1868470
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.