Belépés
sandrapolke.blog.xfree.hu
a valóság szebb az elképzeltnél Böröndi Lajos
1954.06.19
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2012. október 23. Hegyeshalom
  2015-11-25 07:14:23, szerda
 
  Az archívumomban rábukkanva erre a három évvel ezelőtti beszédemre - újra elolvastam. Minden mondatával egyetértek ma is.

Tisztelt ünneplő közönség!


,,A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullni - s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben.
A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat.
Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában. Hisszük, hogy valami bontakozik a világban, párhuzamosan az ellentmondás és halál erőivel, amelyek elhomályosítják a történelmet — bontakozik az élet és meggyőzés ereje, az emberi felemelkedés hatalmas mozgalma, melyet kultúrának nevezünk, s amely a szabad alkotás és szabad munka terméke.
A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztozunk — miénk a reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és száműzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk!"
Albert Camus írta ezt a forradalom évfordulóján, s esszéje címéül A magyarok vére címet adta. Szívszorító írás, amely ma a szolidaritást, az alázatot nélkülöző Európában húsba vágó igazság.
Az írás elejéről hadd idézzek még egy gondolatot. Így beszél Camus: ,,nem kívánom, hogy a magyarok ismét fegyvert fogjanak a nyugati világ szeme láttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal, sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné házi papucsát, mint a futballszurkolók a vasárnapi kupamérkőzés után."
1956. október 23. Semmi nem fogható ehhez a naphoz a történelemben. '48 március 15-e sem. Valami hitetetlen és szokatlan történt. Esélyt nem latolgatva, következményekkel nem számolva egy nép azt mondta elég volt. Pedig kirajzolták mozgásterét Trianonban, Potsdamban, s ez a mozgástér a cseléd népek, beolvasztásra, elpusztításra ítélt népek mozgástere, az önállóság látszatának visszfénye csak, a szabad tapsviharé, az önfeladásé.
Nem kis zavart okozott október 23-a és az azt követő 13 nap azoknak, akik eldöntötték, hogy melyik nép melyik zsarnokság ernyője alatt ,,hűsölhet". Hisz szembesülniük kellett hangoztatott elveikkel, soha végig nem gondolt demokrácia felfogásukkal.
Az oroszok reakciója volt a természetesebb, eltaposni a lázongókat, s kicsit a szíjat lazábbra engedő hóhért ültetni a nép nyakára.
A Nyugaté volt a legzavartabb. Nem menti a nem cselekvést az a szerencsétlen tény, hogy közel-keleti problémáikat mindenek elé helyezték, s emellett a magyar ügy másodlagossá degradálódott. Lelepleződtek. Világossá vált az, hogy milyen messze esik egymástól a fenséges, hangoztatott elv és a valóság. S akkor még nem is szóltunk arról az amerikai táviratról, amely gyakorlatilag szabad kezet engedett a beavatkozásnak! Nem mentség, hogy az ún. szabad országok menekülőket fogadtak be. Gyarapodtak általuk, s igazán nem is tudták megakadályozni, hogy népeik rokonszenve a magyarok felé forduljon. Hisz rokon szabadságvágyukat látták benne. De ugyanígy befogadtak Kádár-ügynököket, Rákosi-ügynököket, akik ma is meghatározó személyiségei - szerintük - az üldözött magyarságnak. Hisz éppen csak néhány hete vetített az osztrák televízió egy a szélsőséges magyargyűlölő ún. Magyarország szakértő által moderált filmet Magyarországról.
Kádár fizetett ügynöke volt, s évtizedek óta az osztrák liberális média magyar szakértője.
1956, te csillag?
Hány patak, folyó folyt össze benne? Hányféle fájdalom és szomorúság táplálta? Hogy eleve reménytelen volt? Ki foglalkozott akkor ezzel? Hiszen már nem volt hova hátrálni.
A bolsevizmus álma pillanatok alatt szertefoszlott a megszállt Magyarországon akkor, amikor a hatalmat erőszakkal, csalással megragadók Sztálin magyar tanítványával az élen uralkodni kezdtek. Az ideológia primitív mesterei mindent ellenőrizni akartak, ,,figyelmük" mindenre kiterjedt. A régi nomenklatúra megsemmisítése után saját osztályuknak ugrottak, kifacsartak a parasztból, munkásból mindent. Padlást söpörtek, s kivégeztek, munkatáborokat működtettek. S hogy totális legyen a megfélemlítés, saját fajtájukat is irtani kezdték. Hóhérból áldozat lett. S a parádés módszer: előbb meggyilkolják Rajk elvtársat, s aztán megjegyzik, hogy hányadik kilométerkőnél temették arccal lefelé az útszéli árokba, hisz ki kell majd onnét hantolni azt, s fényes pompával eltemetni. Október hatodikán. Lenne ennek a dátumnak küldetéses jelentése, ha Rajk korábban nem lett volna a bolsevik-fasiszta gyilkoló gépezetnek része, s áldozata egyben. Így a katarzis elmaradt.
Nem volt hová hátrálni már. Egy megalázott nemzet nézett hóhéraira a kötelező május elsejei felvonuláson.
Ilyenkor már rosszabb nem jöhet. Egy szikra elég, hogy a puskaporral töltött hordó felrobbanjon. Október 22-én este még lengyel szolidaritási tüntetésre készültek a pestiek, s rémálmukban sem jutott eszükbe, hogy másnap este a Bródy Sándor utcában a rádióban székelő ávósok az intézmény elé sereglőkre lőnek. S hogy vér folyik a pesti utcán. De nem gondoltak arra sem már az orosz bevonulása után, hogy föladják a harcot. Még hetekig lobogtak az ellenálló gócok, pedig nyilvánvaló volt, a forradalmat eltiporták, s a nyugati segítség elmarad, s Magyarország ismét megint magára marad. ,,S Európa csendes, újra csendes" - Petőfivel szólva.
És sortüzek szinte naponta. Még az oroszok bevonulása előtt a Kossuth téren, majd vidéken szinte mindenütt a tömegbe lőttek. S halott mindenhol. A legtöbb áldozatot követelő Mosonmagyaróvárott október huszonhatodikán, aztán már a újbóli megszállást követően Salgótarjánban. Alig van magyar család, amelyiket ne közvetlenül érintett volna a forradalom, Vagy így, vagy úgy.
A megtorlás, a megfélemlítés minden otthonban csöndet parancsolt. Halkan beszéltek az emberek, s ólomszürke szomorúság nehezedett mindenre. S aratott a halál.
56 év telt el azóta, s nem látszik megbékélés kibontakozni 1956 körül. Ismét csak Nyugaton nem értik, miért ez a különös láz, hisz ugyanez a nemzet 1948-cat követően néhány évtized múlva kiegyezett eltipróival, megbékélt önmagával, s 1905-ben 1848 forradalma (56 évvel a világosi fegyverletétel után) békét, és egyetértést hozott. S 1956 azonban merőben más. A furcsa kiegyezéses rendszerváltás mélyén rejlik az ok. Hogy nem volt benne az alkuban a határ kijelölése. Az, hogy gyilkosokat futni hagyni bűn! Az új elit persze nem hirtelen, a semmiből termett elő, kemény magját ott képezték ki, ahol készen álltak az ország gazdaságát elfoglalni, s sokan elhitték, hogy a politikai hatalomból kiszorultak megelégszenek a gazdasági hatalom átengedésével. Ez ideig-óráig így is volt. Az a képtelen helyzet állt elő, hogy akik a diktatúra csúcsán rendelkeztek befolyással, demokráciából is a hatalom bástyái mögül prédikáltak. Gyilkos és áldozat együtt a pesti utcán.
Különösen megdöbbentő volt ez a felelősségre vonási kísérleteknél. Hiába történt meg a feljelentés például a magyaróvári sortűz kapcsán, s hiába volt ismert a laktanyaparancsnok személye, majd egy évtizedig még a vizsgálat megindítását is megtagadták, mert az eltervelt, s megfélemlítést szolgáló tömeggyilkosságot elévültnek tekintette a kilencvenes évek magyar jogrendje. 1998-ig kellett várni, hogy ez szégyenletes helyzet megváltozzon. Akkor nagy nehezen megszületett egy állásfoglalás, hogy az 1956. november 4-e előtti sortüzekre is vonatkozik a genfi konvenció, elévülhetetlen háborús bűnnek számítanak. S már majd egy évtizede nemzeti ünnep volt október 23-a! Hogyan lehet így együtt ünnepelni? S hogyan lehet felejteni, és megbocsátani. Magyaróvárott a túlélők naivul elhitték, hogy majd megbocsáthatnak. De hát a mai napig nem kért tőlük a bűnösök közül senki bocsánatot!
Ott, ahol a bűnt nem követi büntetés, ahol felbomlik az erkölcsi rend, ahol a besúgónak több joga van, mint a besúgottnak, ahol két évtizede nem nyíltak meg az akták és nem lehetett valóban szembenézni 1956-tal, sokáig gennyedzik az elvakart seb. S nagyon nehezen mennek előrébb a dolgok.
Közben szembesülünk a hírekkel, hogy csak a mi forradalmunk eltiprói, csak a nemzet dögkeselyűi részesülnek ilyen ,,isteni" kegyelemben, hisz 1944-es tettekért ma is bíróság elé lehet citálni embereket, hogy csak az egyik oldalon szegény öregember a gyilkos, más rémtettek elkövetői - nagyon helyesen - nem öregszenek.
Nem kétféle mérce ez?
Nem is olyan régen Biszku-ügytől volt hangos a sajtó. Az ő szerepe a megtorlásokban, a sortüzek elrendelésében egyértelmű. Ezt senki nem is kétli. Mégis rögtön fölröppent a mentegető kérdés: Miért kell meghurcolni egy öregembert? A kolozsvári Krónika hasábjain olvashattuk erre a számunkra egyetlen elfogadható választ: Ugyanazért, amiért a náci bűnösöket is a mai napig üldözik: mert egy gyilkos, embertelen elnyomó rendszert működtettek A két testvéri eszme követői ugyanolyan elbánást érdemelnek.
Amíg azonban a volt keleti-blokk országaiban a Biszku-félék békésen élvezhetik állami nyugdíjukat, amíg a Che Guevara pólok viselőit nem sújtja ugyanolyan közmegvetés és kiközösítés, mint a náci szimbólumok hordozóit, és amíg nem sikerül megértetni minden értetlenkedő nyugati politikussal és értelmiségivel, hogy hiába operál az egyenlőség szépen hangzó eszméjével a baloldali diktatúra, ugyanolyan gyilkos és embertelen, mint a szélsőjobb, addig a történelmi igazságtétel és traumák feldolgozása is nehezebb lesz.
Mert ez nem így van, hát ezért sincs megbékélés 1956-tal kapcsolatban.
Ennek ellenére konokul hiszem, hogy 1956 egyre tisztábban fog ragyogni az időben, bizonyíték az ember végtelen szabadságvágyára, s arra, hogy letiporni lehet egy népet, de legyőzni nem. S hiszem, hogy a szégyenlősen ünneplők igaza az erősebb. Persze addig még le kell számolni a múlttal, s el nem hinni, hogy az erkölcsi rendet fölülírhat bármiféle kitalált jogrend.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
vége és eleje
  2015-11-23 10:47:40, hétfő
 
  Egy kicsit a kert, leszereltem a hidrofort, kitakarítottam a tyúkólat. A fák törzsét lemeszeltem. Vasárnap ebéd a fiataloknál. Jó volt, utána próbáltam összerakni egy laptopot. Persze nem tudtam, segítség kell.
Most Pesten vagyok, átnéztük a hetet, sok otthoni program. Készül gőzerővel a szél-járás is.
Az újság is készen van, délután még nyomda.
Deák Ernő könyvével megvagyunk, korrektúrázás, s a napokban a belíveket át tudom küldeni a Magyar Naplónak. 220 oldal lett végül, vaskos önéletírás.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kihagyás
  2015-11-21 20:39:21, szombat
 
  A fenébe Mécs Imrével, meg a többiekkel. Elrontották az elmúlt 25 évet. Az életünket. S mi hagytuk. ...
Volt Pest is, aztán itthon is, majd megint Pest. Nem volt unalmas az élet, sok emberrel beszélgettem, találkoztam. Elmondhatom, hogy nem reménytelen, a fiatalok köut több kedves, értelmes emberrel találkoztam. Ők a holnap. Mi már csak a ma és a tegnap vagyunk.
Készül az új szél-járás. Kiss Vince ma megdícsérte az előzőt, olvasója és előfizetője.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mécs Imre
  2015-11-17 19:20:44, kedd
 
  Hogy ez a drága ember így pozicionálta magát a Göncz temetés körül, kissé meglepett. 2005. novemberében készítettem vele egy interjút az irodámban (műv.ház), s most lehallgattam a vágatlan digitális felvételt. Érdekes, hogy akkor hogyan átsiklottam a részletek fölött. Tulajdonképpen a sortüzek elrendelőiről azt mondja ez a drága ember, hogy az eltelt hosszú idő okán már csak tanúnak kellene kihallgatni őket. S a személyes adatok védelmét fontosabbnak véli az igazságtételnél. Lehet, hogy minden kommentár, stilizálás nélkül le kellene újra közölni?
Ma cikkek írása, dolgaim rendezése. Holnap Budapest.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Napos szombat, esős vasárnap
  2015-11-15 20:29:34, vasárnap
 
  Szombat reggel hallottam Párizst. Megdöbbentő. De sajnos várható volt. És ez még csak a kezdet, ha hinni lehet a híreknek. Kódolva van a terror. Sajnos ezt az EU vezetői gerjesztették.
Szombaton a kertet rendeztük, főztünk, még a gépet sem volt kedvem bekapcsolani. Ma öcsémék jöttek Sopronból. Jó volt velük, a két kis prücsökkel.
Holnap Pest.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Elhíresülve
  2015-11-14 20:50:26, szombat
 
  A mai Magyar Nemzet is foglalkozott Biszku szakértőjével, s a tegnapi Magyar Idők is. Jól tudtam, politikai tiszt volt a "sortűzszakértő" úr, aki kérte bejegyzésem törlését a múltkor. Vajon ki adhatta meg neki a telefonszámomat? Sejtem.. Nem kellene ávósokat meghívni Óvárra.
Lehet, hogy újra kellene az interjút közölnöm a Vármegyében? S a mostani cikkekkel együtt. Én egyébként még azon a napon megkérdeztem Sz. Sanyi barátomat róla. Megerősített tudásomban.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szentes
  2015-11-13 20:06:03, péntek
 
  Ma ott votunk egy konferencián. Hajnalban indultunk, 9 órára meg is érkeztünk. A szentesi paprika beugrott közben. Pista előadást tartott, s vissza. Pest, minisztérium, majd haza. Elfáradtam. De meg tudtunk beszélni néhány fontos dolgot. S az irányt. Hétfőn megyek Pestre, ez az egyeztetés délelőttje lesz,  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tegnap Marci
  2015-11-12 19:42:13, csütörtök
 
  Fiamék jöttek velem tegnap Pestre, Marcinak névnapi ajándék. Megnézték a Kossuth teret, a Duna parton a cipőket, a Vásárcsarnokot, a Hősök terét, a Terror házát. Ebéd egy étteremben.
Jó volt együtt, örülök, hogy kisfiam jól érezte magát, s szívta magába a dolgokat.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Továbbra is
  2015-11-11 20:17:45, szerda
 
  Szóval töröltem egy bejegyzést.
Ma fiammal és feleségével voltunk a Terror házában. Ott diszelgett Biszku fotója is. SZakértője az a hadtörténész, aki Óváron járva néhány éve interjút adott nekem. 1989 előtt politikai tiszt volt. Ma sortűzszakértő.
Próbált hívni, majd megköszönte a bejegyzés törlését.
Csak egyféle igazság van. Biszku csak megörgedett. A gyilkosok meg szoktak öregedni ebben az országban.
Nincs kegyelem!

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Könyvszalon
  2015-11-08 17:05:32, vasárnap
 
  Gyorsan elröppent ez a pár nap, sokat dolgoztam. A téliesítés is halad.
Ma délelőtt Győr, könyvszalon. A Győri antológia bemutatója, amelyen az egyik díszvendég én voltam. Egy versemet is felolvastak, s a kötetben is szerepel néhány.
Sokan voltak, jól szervezett volt. Köszönet Csáky Annának. Sok régi ismerőssel is összefutottam, Szalontay Judittal, Pusztai Zolival, Harcsás Judittal, Kopócs Tibivel, Hámor Vilivel. S ott volt Czigány György is.
Aztán a Széchenyi téren ebédeltünk, s haza.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2015.10 2015. November 2015.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 14 db bejegyzés
e év: 188 db bejegyzés
Összes: 2537 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 27
  • e Hét: 912
  • e Hónap: 2728
  • e Év: 98044
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.