Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 99 
Adj még Uram néhány évet
  2015-12-30 23:17:05, szerda
 
  Adj még Uram néhány évet

Adj Uram még néhány évet,
hogy megcsodálhassam,
hogy sarjad a fű új tavaszomban.
S hogy nyílnak ki ismét azok a lila orgonák,
melyekre szivárványt rajzol
a bűvös nyárvarázs.

Adj még uram néhány évet,
hogy színessé tegyem
szürkületbe ágyazódott röpke életem,
mert még annyi minden van
mit látnom kellene,
ami fáradó szívemnek éke lehetne.

De ehhez idő kell még Uram,
néhány röpke év,
hogy összegyűjtött emlékeim
elkísérhessék azon fény-utam,
ahol te vársz engem igazhitű
boldog mosollyal.

Kun Magdolna
 
 
1 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Szép gondolatok...
  2015-12-30 23:15:45, szerda
 
 
Már nincs félelem rajtam

Már nincs félelem rajtam,
mert bizonyságot adott az a tudat,
hogy Isten arcát láttam
éji álmaimban.

Ő reám mosolygott, reám nevetett,
oly méltósággal, oly szeretettel,
mintha én lennék az-az egyetlenegy,
ki földi életében még
sosem vétkezett.

Nincs félelem rajtam,
mert most már én is vallom azt,
kiknek szeretettelt szívük van
azok Istenáldottak,
hisz mind kik emberséggel viseltetnek
életük során,
azokra odafenn az égben is
megbocsátás vár.

Így hát nincs félelem rajtam,
s már nem is lesz soha,
mert áldottá tett engem is
Isten mosolya.

Kun Magdolna
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Aranyos...
  2015-12-30 22:09:20, szerda
 
  Link


 
 
0 komment , kategória:  Gyermekek...  
Nincs Cím
  2015-12-30 22:00:49, szerda
 
  Elmúlik az óév, beköszönt egy újabb,
szívünkben ismét új remények gyúlnak.
Teljesüljön vágyunk,
legyen minden még szebb,
kívánunk nektek egy boldogabb évet.
Boldog új évet kívánok!


Link



Balogh József: Mit kívánok

Kívánok én hitet, kedvet,
szép szerelmet, hű türelmet,
utakhoz fényt, csodát, álmot,
békességes boldogságot,
magyar szót és égre kéket,
emberarcú emberséget,
verseket, célt, igazságot,
daltól derűs jobb világot,
bokrok mellé társnak fákat,
napfényt, amely el nem fárad,
tekintetet szembe nézve,
éjt meg nappalt soha félve,
kézfogásos tiszta csöndet,
és mosolyból minél többet!




Link






Link





 
 
0 komment , kategória:  BÚÉK  
Tornyot raktam...
  2015-12-29 14:23:40, kedd
 
  Link




Horváth István
Tornyot raktam...

Künn a jégfogú tél-sárkány havat prüszkölt, zúzmarát szórt.
Bömbölve járt a bükkerdőn; a házak közt vadul táncolt.
Benn duruzsolt a kemence. Halk beszéd közt orsó pergett.
Apó a pucikpadon ült, száraz törökbúzát fejtett.
Mintha-mintha most is látnám széles vállát, kurta nyakát,
nagy, bozontos szemöldökét, éles szemét, kemény arcát.
Lelke, miként az őserdő, melyben nem járt ember lába,
csodálatos ősvilág volt, babonák, mesék világa.
-
A mező volt iskolája. A természet a mestere.
Könyve a nagy csillagos ég, aranyos betűkkel tele.
Ott ültem a lábainál, mesét mondott, azt hallgattam.
Egy-egy csuszát felém dobott, amiből én tornyot raktam.
Nőtt a torony a csuszákból, keresztbe tett boronásan,
és ahogy nőtt, büszkeségem kezdett nem férni a házban.
Már a mesét sem hallgattam, építettem kábult lázban.

- Már a ház volt a toronyban és nem a torony a házban.
Apó figyelt. Munkám közben nézte, hogy rakom a tornyot,
majd egy csuszát hozzám dobott, és a tornyom összeomlott.
Csuszatornyom omladékán rettenetes dühös lettem.
Meg akartam ölni apót, de csak lassan sírni kezdtem.
Büszkeségem ott hevert a csuszák alatt összetörve.
Megdermedten vártam, hogy most: bár a világ összedőlne!
Nagyapám az ölébe vett, megcsókolta homlokomat.

"Hadd el, ne sírj, kisunokám, ne bánd a csuszatornyodat.
Telhetetlen vágyaidból építsz te még nagyobbat is,
és a sors egy legyintéssel így ledönti azokat is.
Mint Apóé: építéssel telik el az egész élet,
de hogy tornyod betetőzd, azt te soha el nem éred.
Nem, mert bár az égig érjen: vágyaink még feljebb hágnak,
s tetőtlen tornyokból hullunk ölébe a zord halálnak.
Látod, a csuszák megvannak: újra lehet megint rakni.
-
Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!"
- A tűzön egy nyers faág sírt. Az eszterhán jégcsap lógott.
Apó mesélt, én hallgattam, s újra felraktam a tornyot.



Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ne sírj, hogy azok...
  2015-12-29 07:47:59, kedd
 
  Jägreg Igoeb
Ne sírj, hogy azok...

Ne sírj, hogy azok az idők is elmúltak,
Ez így megy. A régi átadja helyét az újnak.
Ahogy a tegnapnak sincs helye máma,
Ne sírj, hogy vége lett. Nem történt hiába.

Akkor se, ha ma még nem érted.
Üdvözöld örömmel, ki ajtódon belépett.
S ma még Veled van, de kitudja holnap
Nem indul-e új utakra. Szép idők a "voltak".

Ragadd meg a pillanatot! Nem hagyni veszni,
Remélve, reménytelen, de szívvel kell szeretni.
Nem adni föl, mert aki a fellegbe vágyik,
Sokat kell küzdjön, míg az valóra válik.

Van, ami megéri. Nem számít`nak mások,
Csak a szív mélyéről jövő halk susogások.
Ne sírj azért, minek vége lett tegnap,
Talán nincs is vége, csak elmenni te hagytad.

Küzdeni. Amíg csak üt az ér a nyakon,
Keresztül mindenen, erőnkön felül, vakon.
Át ledönthetelen, szilárd falakon,
Szeretni úgy, mint senkit. Nagyon.



Link


 
 
0 komment , kategória:  Szerelmes Versek  
Reggeli gondolataim...
  2015-12-27 07:18:49, vasárnap
 
 
Reggeli gondolataim...

Hajnali köd szitál, bokrokra fákra,
fagyos jégkristály csillogó varázsa.
Rózsabokor törékeny virága,
dércseppet sír december havába'.
Léleksimogató a sziromruhája,
ezüstfehér jégfátyol a rózsa halála.
Horváth M. Zsuzsanna
2015. december 27.


Link


 
 
0 komment , kategória:  Horváth M. Zsuzsanna  
Székely Karácsony
  2015-12-27 06:54:39, vasárnap
 
  Széllyes Sándor:
Székely Karácsony

Hóba temetkezett csíki havasokon,
Áron - egymagában - fenn a Madarason

- Uram, - fohászkodik - Fiad megszületett,
Karácsony este van... Hogyha megteheted,
Te, aki rendezed ezt a nagyvilágot,
Jutass nekünk is egy kicsi boldogságot.
- Hallottalak, Áron, de nem mondtad kinek?
- A népemnek, Uram, szegény székelyeknek.
Az Úr kicsit hallgat, majd így szól: Áron!
Jókedvemben kaptál... legyen úgy... nem bánom.
De még mielőtt a kérést teljesítem,
Valamit meg kéne magyarázni nekem:
Én a székelyekről hallottam eleget,
Mondtak már rólatok hideget, meleget...
Tudom - hívők vagytok -, sokat imádkoztok,
De szidásomban is világelsők vagytok.
Hallom, magatokat székelynek valljátok,
S kiválasztott népem neveit hordjátok:
Áron, Ábel, Mózes, Dániel és Dávid,
Az egész Biblia - egész Ábrahámig...
Ha jól meggondolom, szinte már úgy vélem,
Hogy Csicsó - Názáreth, s Ditró - Jeruzsálem.
Aztán - ha jól értem - magyar a beszéded,
S mégis a székelyek boldogságát kéred...
Miféle náció, ha a nyelve magyar?
- Ó, Uram, - szólt Áron - a székely is magyar,
Csak egy kicsivel több.
Úgy legalább három vagy négy fokkal.

Ott állt a sok fenyő keményen, vigyázban,
Gyertyák pislákoltak ezer csíki házban,
Megkondult Csíksomlyó máriás harangja,
S szelíd korholással szólott az Úr hangja:
- Jól van, Áron fiam, és most tartsunk rendet:
Ez a ,,kicsivel több" megmagyaráz mindent.
Én megértettelek, és most érts meg te is:
Kicsivel ezért több a szenvedésetek is.





Széllyes Sándor (Mikháza, 1932 - Marosvásárhely, 2006); rímfaragó, népdalénekes. A Bolyai Farkas Líceumban érettségizett 1951-ben, majd tanított. Évekig munkaszolgálatos volt, ezt követően pedig a marosvásárhelyi konzervgyár alkalmazottjaként dolgozott. A Székely Népi Együttes megalakulása óta a társulat énekese, egy ideig művészeti vezetője is. Feledhetetlen fellépéseiért Rákóczi-elismerésben részesült, ,,humorban gazdag székely góbéként" tartották számon.



Link


 
 
0 komment , kategória:  Karácsonyi versek  
A szeretet próbatétele
  2015-12-26 07:58:41, szombat
 
 
Olvasgattam...
Forrás: Magyar idők


A szeretet próbatétele


A karácsonyban éppen a lényege a legsérülékenyebb: a szeretet. Hétköznap könnyebb szeretni. Ma ezt jobban, holnap azt, ahogy az élet sodrása adja. Akit kicsuktunk tegnap, ma még kárpótolhatjuk. Akit ma észre se vettünk, holnap nyájasan meglapítgathatjuk a hátát, ,,helló..." Megbocsátható a szórakozottságunk, a mulasztásaink pótolhatók.

Elnézzük, ha hanyagolnak, megértjük, ,,nem volt rá idő". Az egymásnak juttatott morzsákért is hálásak vagyunk, hiszen muszáj rohanni (remélhetően nem mókuskerékben), fölgyorsult minden, pereg a nyelvünk, a szótagok egymásba akadnak, meresztgetjük a szemünket, széles mozdulattal nyomatékosítjuk: ,, Figyelj hát, ember! Sietek." Ajándékot se várunk, már egy kókadt hóvirág is jólesik... A kötelező látogatásokat beosztjuk: heti félóra a szülőkre, ugyanannyi a nagyira, csak havonta.

Jóéjtpuszi a gyereknek, gyorsan lezavart ,,házastársi ölelés". SMS-üzenet az exnek, aktuális ügyekben. A kollégák névnapját, a ,,főnökét" észben tartjuk, ellenfeleinket csak megindokolva szidalmazzuk, tárgyilagossá szelídítjük a gyűlöletet. Tudunk ám mi szeretni!


Ez a jobbik eset, ha van családunk. Ha nincs, elhisszük a havernak, hogy barát. A televíziót előléptetjük partnerré. Nem érünk rá tűnődni. Bepalackozzuk, dugóval lezárjuk a szomorúságot. Munka van, feladat feladat hátán. A hajsza hatásos kábítószer. Minden napra előírt túlélőprogram mozgat. Már az udvariasság is szeretetnek minősül, a szimpla, pletykaéhes kíváncsiság őszinte érdeklődésnek látszik. Ki lehet bírni a hétköznapokat a felületes szeretettel.

De aztán - nincs pardon - jön az ünnep. S minden ünnepek közt a legbőkezűbb és egyben legsóvárabb: a Szent Karácsony. Az Este. Amikor hosszú vajúdás után felsír a Gyermek: jövendő sorsát siratja; majd elnyugszik, és a lehető legnagyobb szeretetet, áldozatból szeretni, a világnak felkínálja. Az eddig így-úgy féken tartott szeretetvágy elönti a fázó lelket, jeget olvaszt, és egyszerre a csorbítatlan teljességre áhítozik; a hiányt önzéssel akarja betölteni. Kerítést húz a fény köré: legyen együtt a család. Csak a család. Az egész család. Fölrémlik a múlt idők emléke.




Link



Csodatévő hegy az erdélyi Székely-kő: a magyar múltat - és jövőt is - dédelgető Torockó fölé magasodik, védelmet nyújtva évszázadok óta. S még menedéknél is többet: a torockóiaknak reggelente kétszer kel fel a nap, mert a Székely-kő tömbje így akarja, A csúcs közelében állított kőkereszt is arra emlékeztet: több ilyen csodatévő hegyre lenne szükségünk. Kép és szöveg: Margittai Gábor



A széttöredezettség nélküli nagycsalád. A közös gyertyagyújtás. Mert ma már az a gyakoribb, hogy valakinek az együttlétből kényszerűen ki kell válnia, mert várják, valahol máshol. A férj megy az első asszonynál hagyott gyerekhez, vagy az előző férj viszi el a gyerekeket... Az anyós is egyedül van, a telefonban csupa szemrehányás. Az unokát igényli a vidéki após. Pótnagyszülők versengenek: kim a fontosabb? De féltékenységük miatt nem lehet egyszerre meghívni őket... Szét kell választani az egységet. Beosztani, ki, mikor, hova...


S a szeretetre szomjas ember megkérdi, miért én? Miért én alkalmazkodjam? Az osztozás tudata megsebzi a szívet. Az igazi szeretet próbatétele lesz ez az este: az szeret erősebben, aki képes elengedni azt, akit szeret - hogy az adhasson a szeretetéből másnak is. Ahol nagyobb a szükség, oda kell menni. Emberfeletti igyekezet; nem mindig sikerül. Nem Istennek (bár Istentől) születtünk a Földre, ezért a legfelső Irgalom gyengeségünket megbocsátja. De legalább ismerjük fel: van Minta a követésre. Egy-egy, még anyagi burokban élő szerettünk még távol maradhat, de aki már innen kiröppent, ezen az estén - hívó szavunkra - visszajön.
A magányos léleknek nincs más vigasza: a ,,láthatatlan társaság" szegény-magunkat a ,,láthatónál" irgalmasabban, ,,színről színre" szereti.

Forrás: Magyar idők
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
Ünnepvárás…
  2015-12-24 11:14:36, csütörtök
 
  Horváth M. Zsuzsanna
Ünnepvárás...

Szitáló hó háztetőkre takarót von,
jeges tél az ágakra zúzmarát fon.
Hópelyhek táncolnak a széllel,
szívemben az ünnep közeledtét érzem.
Fehér hópaplan öleli a tájat,
fagyöngy, gyöngyszemcsés varázslat.
A téren feldíszített fenyő áll,
színes üveggömbökre hópehely száll.
Szemekben könnycsepp csillan,
szeretetangyal simogatást oszt ma.
- Szomorúság, bánat lelkekben ne legyen,
a rosszat feledjed, helyébe lépjen a szeretet!
Az év minden napján ezt kellene tenni,
a haragot, a gonoszt örökre elűzni! -
Mosoly az arcokon, összefonódó kezek,
halvány gyertyaláng, melegen ölel.
Csillagszóró csillámport lövell,
Karácsony ünnepe, itt van oly közel.


Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!



Link


 
 
0 komment , kategória:  Horváth M. Zsuzsanna  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 99 
2015.11 2015. December 2016.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 99 db bejegyzés
e év: 1141 db bejegyzés
Összes: 9108 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 373
  • e Hét: 10826
  • e Hónap: 40025
  • e Év: 480589
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.