Regisztráció  Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/28 oldal   Bejegyzések száma: 272 
Hóval érkezhet az Újév nyugaton
  2015-12-29 23:26:32, kedd
 
  Hóval érkezhet az Újév nyugaton





Újév első napján nyugatra az erős lehűléssel együtt már a hó is megérkezhet.

Szerdától jelentősen visszaesik a hőmérséklet, a nappali maximumok is többnyire fagypont alatt maradnak.

2015. napsütéssel búcsúzik, 2016. havat hozhat






A 2015-ös év napsütéssel búcsúzik a hosszú ködös periódus után, az Újév pedig már a havat is meghozhatja. Elsejére nyugat felől megnövekszik a felhőzet és a délutáni óráktól nyugaton, északnyugaton hószállingózás, havazás kialakulhat. Másodikán, szombaton nem kizárt, hogy a Dunántúl déli, délnyugati tájain élők is hószállingózásra ébrednek. Vasárnap szintén a nyugati, délnyugati tájakon valószínű elszórtan kisebb havazás. Az Alpokalján több centiméter hó is megmaradhat, másutt egyelőre egy-két centiméter hóra lehet számítani.

Danyi Gergő korábbi felvétele, köszönjük!

Írta: Herrmann Dóra

Forrás: https://www.idokep.hu

Link
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Seherezade 25. rész
  2015-12-28 23:58:49, hétfő
 
  Seherezade 25. rész

Link
 
 
0 komment , kategória:  Seherezádé   
Seherezade 24. rész
  2015-12-28 23:58:28, hétfő
 
  Seherezade 24. rész

Link
 
 
0 komment , kategória:  Seherezádé   
Seherezade 23. rész
  2015-12-28 23:57:04, hétfő
 
  Seherezade 23. rész

Link
 
 
0 komment , kategória:  Seherezádé   
Seherezade 22. rész
  2015-12-28 23:55:36, hétfő
 
  Seherezade 22. rész

Link
 
 
0 komment , kategória:  Seherezádé   
Seherezade 21. rész
  2015-12-28 23:53:27, hétfő
 
  Seherezade 21. rész

Link
 
 
0 komment , kategória:  Seherezádé   
Folyamatosan küzdök az idővel
  2015-12-28 23:45:16, hétfő
 
  Szily Nóra interjúja: Koós Réka: "Folyamatosan küzdök az idővel"




,,Több figyelmet fogok fordítani az elhanyagolt dolgokra..." - fogadta meg 2014 végén. Gondoltam, egy év elteltével rákérdezek. Hát, nem volt könnyű egyeztetni vele! Aztán november 19-én megvolt a Bepasiztunk premierje a Madách Színházban, és végre leltünk egy szusszanásnyi időt, és előadás előtt összefutottunk a New York Kávéházban.

Zűrös őszöd volt, magaddal is versenyt futottál, legalábbis nekem úgy tűnt.

Épp bemutatóra készültünk, és ilyenkor nem nagyon tudok másra figyelni. Kupacban gyűlnek a csekkek, a postai értesítők, torlódik sok elintézetlen dolog... Egyedül szervezem az életünket, a lányom programjait, a háztartást, lótok-futok, téli gumi kell az autóra, soroljam? Például ma reggel elvittem Rozit suliba, elmentem a postára, közben már várt otthon a gázszerelő, utána elrohantam felmondani egy reklámot, majd elszaladtam anyuékhoz, ott megmostam a hajam, aztán még utánanéztem néhány ajándékötletnek - és most itt vagyok... Este pedig előadás. Ez a mai napom.





Fotó: Polyak Attila/Origo, helyszín: Boscolo Budapest

Ez egy átlagos hétköznap?

Nyilván ez tőlem függ, de hiába határozom el, hogy tartok egy szünnapot, mindig beesik valami. Ezen a héten a szerdám talán olyan, hogy csak pedikűröshöz megyek... Bár egy barátnőm már felhívott, hogy mi lenne, ha átugornék, mert régen látott. Folyamatosan küzdök az idővel.

Ráakadtam egy 2014 év végén készült interjúra, amelyben megfogalmaztad, hogy idén jobban szeretnél figyelni az addig elhanyagolt dolgokra. Csak óvatosan kérdezem - sikerült?

Egyébként igen, mert a látszat ellenére most kevesebbet dolgozom. A 2014-es évem volt az eddigi csúcs. Mamma Mia premier, amire öt hónapig próbáltunk, aztán a Sztárban sztár, felénekeltem egy Disney musicalt, közben futottak a régi szerepek, és persze jártam fellépni is. Kimondva talán nem tűnik soknak, de közben mindehhez annyi szervezés és adminisztráció is társul. Egyeztetések, szerződések... Sok mindent nem tudok másra bízni. Például január 9-én egy szimfonikus zenekarral készülünk koncertre, a dalokat, a hangnemet csak én tudom egyeztetni, és a ruhapróbára sem mehet helyettem senki, ugyebár.

Mondod kuncogva, és mégis azt állítod, hogy visszavettél a tempóból?

Igen, mert tényleg így van. Óhatatlan, hogy nem lehet egymás után két év ennyire sűrű. Ezen a nyáron végre egy egész hónapot töltöttem a Balatonon Rozival kettesben. Hétvégenként volt egy-egy fellépés ahova vittem magammal, aztán mentünk vissza a hajóra. Életem egyik legcsodálatosabb nyara volt. Képzeld, a negyedik héten elkezdtünk unatkozni!

Ez már tényleg a jólét netovábbja, amikor mindketten jó pár könyvet elolvastunk, már az összes kalandparkban voltunk, mindennap bicikliztünk, fürödtünk, voltunk moziban, motorcsónakoztunk, vitorláztunk, és egyszer csak elkezdtünk vágyni haza...

Fantasztikus volt! Aztán örökbe fogadtunk egy kutyát, és otthon még eltöltöttünk két hetet úgy, hogy semmi mással nem foglalkoztunk, csak vele.





Fotó: Polyak Attila/Origo, helyszín: Boscolo Budapest

Ehhez képest jött az ősz, itt a tél - megvan már a jól működő rendszere kettőtök életének? A hétköznapoknak?

Nem tud beállni, nincs rendszer. Pedig jó lenne, ha legalább a hétvégét együtt tölthetném vele és azokkal, akiket szeretek...

De a szakmád épp a hétvégét nem adja...

Hát nem. ...És persze jó, hogy elfoglalt vagyok, de közben meg rossz is. Szombaton például elvittem az unokatestvére szülinapjára, ott volt az egész család, és nagyon szerettem volna vele maradni. Ehhez képest elindultam egyedül Zalakarosra egy fellépésre. Persze álságos lenne panaszkodni, és nem is szeretnék, mert még félreértenék. Amiket mondok, csupán tények. Ez a kettősség van az életemben és vélhetően ez már így is marad. Szakmailag elégedett vagyok - nem is lehetek más! - hiszen azt csinálom, amit akartam. Látom, hogy mennyien görcsölnek azon, hogy mi lesz holnap... Én nem. Még akkor sem, ha egy casting után nem én kapom meg a szerepet. Abban hiszek, hogy nem elég jól énekelni, táncolni, hanem folyamatosan jól kell teljesíteni. Ha valami nem sikerül, elengedem - majd jön egy jobb.

Nem cipelem tovább. Nem kell mindent nekem eljátszanom. Felesleges tépelődni.

Szerintem ma szinte nincs senki, aki biztonságban érezheti magát. Bárkitől megválhatnak egyik napról a másikra - nem kell ehhez énekesnőnek lenni. Éppen ezért arra koncentrálok, amit éppen csinálok.

Azzal kezdted, hogy magad szervezed az életeteket. Nem érzed néha, hogy megkeményít a felelősség? Az, hogy egyedül cipeled?

Dehogynem. Egyedül nevelem Rozit, egyedül vállalom érte a felelősséget - ez igaz. Többet nem is nagyon szeretnék mondani. Egyedül nevelem a kislányomat, de köszönöm szépen nem vagyok magányos.





Fotó: Polyak Attila/Origo, helyszín: Boscolo Budapest

Az elmúlt évek veled készült cikkeit böngészve tényleg semmilyen információt nem találtam a privát életedről.

Tudom, hogy ha akár csak egy félmondatot mondanék, akkor jönne a nyomás, a találgatás, megírnának valami ostobaságot, ami aztán bántana, elkezdenék beszélni, mert utálom a hazugságot. Nem és nem. Ebbe a spirálba nem akarok belekerülni. És látod, lehet ezt ügyesen csinálni, hiszen te sem olvastál rólam semmit. Mindenki maga dönti el, hogy hova megy, hol jelenik meg és kivel... Szerintem egyébként is jobb egy ideig óvatosnak lenni - például egy kapcsolat elején, amikor még annyira törékeny. Aztán persze eljön az a pont, amikor nem érdemes, nem is kell és nem is lehet rejtőzködni, de akkor is lehet finoman, intelligensen csinálni, vagy legalábbis törekedni rá. Az ember élete nem csak arról szól, hogy kivel bújik össze, vagy nem? Szívesen mesélek a hétköznapjaimról, a gondolataimról, a szenvedélyeimről, mint ahogy most is teszem. Vagy az nem érdekel senkit?

De, én még remélem, hogy igen. Végül is, te a születésed óta épp eleget szerepeltél.

Talán épp ezért gondolkodom így. Aki hirtelen robban be a szakmába, annak talán újdonság és érdekes, hogy róla beszélnek. De nekem ebben semmi különleges nincs, sőt...

Te tapasztalhattad, hogy sok tud lenni. Bár amikor a szüleid elkezdték a pályájukat, akkor még egészen másként bánt a sajtó az ismert emberekkel.

Igen, akkor ez egy szükséges velejárója volt az életünknek, és nem is szenvedtünk tőle. Hazugság lenne az ellenkezőjét mondanom. Apukám imádta, mi meg mentünk vele - nem volt ebből probléma. Gond akkor lett, amikor már nem tisztelték a határokat. A lányom például hallani sem akar arról, hogy szerepeljen, és én ezt tiszteletben tartom. Nem akar és kész.





Fotó: Polyak Attila/Origo, helyszín: Boscolo Budapest

A határokat megszabtad, de azokon belül jól érzed magad? A szabadúszás időnként szárnyalás, aztán van, hogy inkább vergődésnek tűnik... Utaltam a 2014 év végi mondatodra, lassan pedig 2016 közeledik.

Úszom az árral, és tulajdonképpen jó lenne, ha így maradna. Persze, nem állítanám, hogy nem voltam gondtalanabb életemben. Igazából csak azért, mert néha elfáradok ebben a sok apró dologban. Azt érzem, hogy régebben, amikor Rozi kisebb volt és nem volt ennyi meló, akkor ÉLTÜNK! Csupa nagybetűvel... Szinte minden nap elmentünk biciklizni vagy görkorcsolyázni a Duna partra, átmentünk Szentendrére fagyizni, néztük az ablakból a madarakat kezünkben a madárhatározóval... Ma ezeket nem tudom megtenni.

Azt utálom, hogy repülnek az évek, folyamatos küzdelem, hogy az ember mindenre megkeresse a pénzt, és közben hipp-hopp felnő a gyerekem és elmegy az életem.

Ezt nem tilos leírni, nem titok, szerintem rengeteg nő szenved ettől, hogy csak tolja, dolgozik, és miközben persze jó, hogy sok a munka, de közben arra vágyik, hogy csak sétáljon egyet - mindent kívül hagyva... Élményből van kevés! Persze mondhatod, hogy én vagyok a hibás, de hát folyamatosan azt érzem, hogy 24 óra nem elég.

Idő, idő, idő... Érzed, hogy nehezebb 40+-osan?

Ah, dehogy. Mit?

Hát... Mintha illene örökké fiatalnak maradni... Ami persze abszurditás.

Na, látod ez az, ami nem érdekel. Micsoda hülyeség ez? Értem és érzem, amire célzol, látom is, ha körbenézek, de magamon nem érzem. Én sokkal jobban vagyok a bőrömben most, mint régebben. Időnként találkozom olyanokkal, akiket húsz évesen - némi túlsúllyal - ámulva néztem. Gyönyörűek voltak és minden pasinak ők tetszettek...

Mára pedig megereszkedett tokákat, szétfolyt testeket látok.

Ilyenkor azt gondolom, hogy nincs bajom! Én nem hagyom magam. Sem a testem, se a lelkem. Egyébként sokan furcsán néznek rám, hogy építettem magamnak egy álomvilágot, amiben élek. Sok mindent kizártam. Megválogatom, hogy mire figyelek. Lejöttem a közösségi oldalról, nem nézek tévét, nem hallgatok rádiót és nem olvasok újságot.





Fotó: Polyak Attila/Origo, helyszín: Boscolo Budapest

Honnan tudod egyáltalán, hogy mi történik?

Mi az, ami igazán fontos az életemben? Mi az, ami a mindennapjaimat befolyásolja? Csak ezek számítanak. Ennyit akarok tudni a világról. Nyilván van véleményem, egy szemléletem és ideológiai beállítottságom. Elfogadó ember vagyok, és ezen semmi nem tud változtatni. Azzal a három hírrel, ami fontos, az anyám mindig felhív. Szeptemberben lehúztam a rolót. Besokalltam. Azt az időt, amit számomra értelmetlenül elfecséreltem - ma már másra szeretném szánni. Azokra, akik nekem fontosak, és magamra is. Pár hónap tapasztalata után csak annyit tudok mondani neked - nekem élhetőbb így, és talán hosszútávon az idővel való küzdelemben is jobban fogok állni... Legalábbis remélem!

Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok
 
 
0 komment , kategória:  Szily Nóra riportjai  
Heti útravaló Müller Pétertől - 210. rész
  2015-12-28 23:26:22, hétfő
 
  Heti útravaló Müller Pétertől - 210. rész

Müller Péter karácsonyi üzenete: "Csodában élsz, ha nehéz is a sorsod"

Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is.

Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni.






Ez nem vallásos, hanem tapasztalati igazság. A legszebb karácsonyaimat romok között és háborúban töltöttem. Igaz, hogy kisgyerek voltam még, s nyitva volt a lelki szemem. Az ajándékot a felnőttek adják, de azt a megnevezhetetlen jót, amit szeretetnek nevezünk, a Jézuska. Hol láttam? Anyám szemében. És a nagyanyám szemében. Onnan nézett ki. Anyám a tizenkét dioptriás szemüvege mögül nézett rám, és ma is néz. Látom, magamban.




Forrás: Thinkstock

Lehet, hogy most születik benned valami új és erős reménység, ami azt üzeni, hogy a baj sem baj.

És hogy csodában élsz, ha nehéz is a sorsod. Égi zene szól. Fülelj, meghallod!

Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok
 
 
0 komment , kategória:  Heti útravaló - Müller Péter  
Heti útravaló Müller Pétertől - 209. rész
  2015-12-28 23:22:00, hétfő
 
  Heti útravaló Müller Pétertől - 209. rész

Müller Péter: "Ha így szeretsz, megszűnnek a korlátaid"

Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is.

Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni.

"Önmagunkat szeretni azt jelenti, hogy földezed magadban azt, AKI téged örökké szeret, feltétlenül, ha hibázol, akkor is, és nem hagy el téged soha. "






Ez nem érzelmi szeretet. Ez baráti szeretet, amely erős és szüntelen, mint a legforróbb napsugár. AKI téged lelked mélyén szeret, segít, súg neked, veled van, segít megszületni és meghalni, ott áll a betegágyadnál, s bármilyen bajban van, fölemel és átölel, és hálás neked. Ha az emberek gyűlölnek, vagy elhagynak, Ő nem.




Forrás: Thinkstock

Ő szeret, és kitart melletted. Egyet kér, hogy te is szeresd őt, és gyakran beszélj vele.

Valaha imádságnak hívták ezt a beszélgetést, ma már egészen mást jelent. Ez a Valaki ott él nemcsak benned, hanem a párodban, az anyádban, a testvéredben, a kutyádban, a villanyszámlásban, a postásban, a pénztárosnőben, s abban a sok ostoba és elvakult emberben is, akik nem tudnak róla, s ezért értelmetlen az életük.

Ha egy macska szalad át előtted, tudd, hogy ez az Ő macskája, és benne van. Ha így szeretsz, megszűnnek a korlátaid.

És mindig van valakid.

Sokszor küld angyalokat neked, hogy segítsenek.

Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok
 
 
0 komment , kategória:  Heti útravaló - Müller Péter  
Karácsony, ha tovaröppen…
  2015-12-28 23:16:18, hétfő
 
  Karácsony, ha tovaröppen...


Karácsony, ha tova röppen,

Jelen szunnyad sűrű ködben.


Az év utolsókat dadog,

Jönnek a rigolyás fagyok.


Meghitt szoba, puha párna,

Duruzsol a kicsi kályha.


Karácsony, ha tova röppen,

Alszik a Jövő a ködben.


Jövő szunnyad pilleágyon,

Felelős értünk az Álom.


Karácsonytól feltöltődve

Megyünk a ködben - előre.


Karácsony, ha tova röppen,

Ül a világ néma csöndben.


Ünnepekkel körülvéve,

Döntés kéne,

Jövő kéne...


A karácsony élményén túl

A vén Idő újra indul.


Készülünk..

Viharba?

Révbe?

A Jövőhöz - vendégségbe...

Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net
 
 
0 komment , kategória:  Vén Muskétás versek, írások  
     1/28 oldal   Bejegyzések száma: 272 
2015.11 2015. December 2016.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 272 db bejegyzés
e év: 4135 db bejegyzés
Összes: 29602 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3999
  • e Hét: 25237
  • e Hónap: 111041
  • e Év: 1379023
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.