Regisztráció  Belépés
erzsikepuskas.blog.xfree.hu
Okos emberek is tanulhatnak másoktól. Puskás Erzsébet
1934.02.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 68 
Rózsák
  2015-02-28 18:54:39, szombat
 
 
Rózsák, illatozzatok! Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2015-03-01 08:23:55
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 251
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: rózsák, illat, eljön,
kategória: kreatív
leírás: zene a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!




Farkas Imre: Rózsákat kötöttem





Farkas Imre




Rózsákat

kötöttem

Rózsákat kötöttem
Szép, színes csokorba.
Rózsákat

tettem egy
Mária szoborra.

Te reád gondoltam
Lelkem, kicsi lányom -
Ez volt az én minden
Minden imádságom.











Rózsák, illatozzatok!
Letépni vétek virágotok,
Rózsák, egy se hulljon el,
Csak, ha ő, ő jön el.

Tőlem távol áll a sírás,
Az olcsó ábrándozgatás,
Már a sorsom nem vitás,
Vagy ő, vagy többé senki más!

Rózsák, illatozzatok!
Letépni vétek virágotok,
Rózsák, egy se hulljon el,
Csak, ha ő, ő jön el.
Csak, ha ő, ő jön el.



 
 
0 komment , kategória:  Farkas Imre  
Komáromi János : Acélfényű reggelek
  2015-02-28 09:25:31, szombat
 
 
Komáromi János acélfenyű reggelek Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2015-02-28 10:16:32
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 306
szavazatok: 1
kommentek: 0
kulcs: lenge, ezüst, csend,
kategória: kreatív
leírás: Komáromi János :acélfényű reggelek

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



Olvasd és hallgasd
Acélfényű reggelek



megpendülnek acélos húrjai
tavaszi reggeleknek
madarak torka hasítja
ezer darabra
az itt felejtett éjszakát
ébredő méhek fürdenek
rezzenő harmatcseppek
lenge fényében
lassan nyújtózik ki
a sötétbe gémberedett világ



az árnyak árnyékokká válnak
virágszirmokkal játszik
a perceket színező idő
a göröngy tovább porlad
és por lesz maholnap
feszülő fonálon
mint ezüst láncon
himbálódzik a nyolclábú végzet
és itt jár az, akit megigézett
a tüdőbe hasító
hajnali levegő



reped a csend
és szakad a némaság
füvek isszák a fák sóhaját
elhagyott bogár-életek zuhanása
mint halk pendülés verődik vissza
a kristályszikrákat gerjesztő
kék égboltról
miközben még
búzakalász-dal foszlányok
szólnak a tegnapról
hogy volt
és a máról, hogy van



a holnapról nem tudni csupán
hogy valahol jön-e már




 
 
0 komment , kategória:  Videó  
Öregszünk...
  2015-02-28 07:53:41, szombat
 
 
Deres már a határ... Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2015-02-26 00:49:44
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 788
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: Domahidy Lászáó,
kategória: kreatív
leírás: zene a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!




De nem egyformán: István vagyok-Erzsike ,,informatika tanára", papíron 65 éves (ebből 10 betegnyugdíj), kinézek 75-nek és ha jó napom van 40-nek érzem magam.Erzsike. a blog ,,tulajdonosa" papíron 81, kinéz 70-nek. Hogy ő mennyinek érzi magát? Ha megnézitek a bejegyzéseket, nagy részét akár egy 16 éves fruska is írhatta volna! Ehhez tegyétek hozzá, hogy megvan minden betegsége amit egy szorgalmas ember 80 év alatt össze tud gyűjteni... Innen adódik néha a "Kicsit szomorkás a hangulatom máma" témakör,,,Ráadásul a nap 24 órájából általában 20-at egyedül van! Hogy mire képes?. Másfél év alatt -mióta a tvn.hu tagja- a legmagasabb reng elérése mellett több mint 2.200 blogbejegyzése és közel 700 videója van, aminek nagyrésze ''saját termés: Powerpoint bemutatóból videó, vagy saját összeállítás. Mindez 20 pontos -kép nélküli- receptek receptkönyvből való bemásolásával kezdődött, mikor nekifogtunk 2013 nyarán



Idézet egy levélből:


Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki.

Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek. Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.

Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren? Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén.....és meg is teszem.

Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal. Ők is lesznek öregek.

Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.

Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.

Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.

Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. . .Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.

Elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha... vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/.

Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!

Szeretettel ajánlom a fenti gondolatokat kor- és kórtársaimnak. És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és erősíti az immunrendszert.


Ki nem öregszik meg soha?

1. Aki nem fél az öregségtől.
2. Aki nem akar mindenáron fiatal maradni.
3. Aki megőrzi kedélyét és jó humorát.
4. Aki sohase adja át magát a "jól megérdemelt nyugalomnak",hanem gondoskodik arról, hogy a kor legvégső határáig legyen valami elfoglaltsága.
5. Aki a kor haladtával a legnagyobb mértékben ápolja lelkét és legkisebb mértékben kendőzi arcát.
6.Aki felfedezi, hogy az élet akkor is érdekes, amikor már a küzdelmen túl, mint nézők szemlélhetjük.
7. Aki szoros kapcsolatot talál a természettel, amely megtanítja arra, hogy nincs elmúlás, csupán megújulás.
8. Aki tudja azt, hogy az egyetlen örökifjú az emberen a mosoly,és
9. tudja azt is, hogy a leghatásosabb szépítőszer a jóság, amely a lélek csodálatos derűjét varázsolja az arcra.
10. Végül aki rájön arra,hogy az öregség nem lemondás, hanem felülemelkedés az életnek olyan magaslatára, ahonnan minden érthetőbbnek , igazabbnak, szebbnek látszik.

Egészséges , szeretetteljes, békés, lassú megöregedést kívánok !
Csak a test öregszik, a lélek megújulva örök-fiatal!

Sikerüljön mindenkinek!
(szerzője ismeretlen, emailban kaptam)

 
 
0 komment , kategória:  Események  
Komáromi János : Gyertya lángja
  2015-02-27 15:36:44, péntek
 
  ...... ........... ........... ........... ........... ........


Komáromi János : Gyertya lángja Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2015-02-27 14:13:21
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 443
szavazatok: 1
kommentek: 0
kulcs: gyertya, szikra lángja,
kategória: kreatív
leírás: Vers a blogba


URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



...... ........... ........... ........... ........... ........


Olvasd és hallasd


gyertya lángja


gyertya lángja
békét lebbent
meggyújtottuk
rögtön csend lett

csillag pattan
tüzes szikra
csodát terít
álmainkra



árnyak tánca
fenyő ágán
havas tájon
jég szivárvány

gyermek arcon
fény hintázik
a vén fenyő
sosem fázik

csillanó fény
ezüst gömbön
gyertya lángból
fátylat szőjön



suttogás kél
csendnek szárnyán
angyalt váró
boldogság jár



hópehelybe
rejtett csoda
szállingózik
Menny mosolya





 
 
0 komment , kategória:  Videó  
Reményik Sándor
  2015-02-27 11:12:24, péntek
 
  Reményik Sándor

A szépség próbája




Hajós Ivánnénak
Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.



Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes, néma, feneketlen mélyről.

A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.



Úgy ragyogott, mint egy gyémánt-pecsét,
Átragyogta a költő kételyét.


Reményik Sándor



Add a kezed...


Add a kezed,

így szépen, csöndesen,
Nyugodtan add.
Sima, ragyogó tükör a szívünk,
Nem vet hullámokat.

Add a kezed,


A csóknak édes mérge


Megmérgezné a nyugodalmunkat,
Ha hozzánk érne.

Add a kezed, nincsen vágy a szívünkbe',
Innen hova hághatna még a láb?
E csönd, e béke: ez itten a csúcs -
És nincs tovább.

Add a kezed; lenn lakodalmas nép,
Mirtusz menyasszonyfőn;
A mirtuszt édes, irigyled-e még
Itt, e kopár tetőn?

Add a kezed,

itt fenn, hol semmi sincs,
S a zuzmó tengve él,
A lelkünket a nagy csend összehajtja,
Mint két ágat a szél.

Add a kezed, látod lemegy a nap;
A nappal szembe
Nézzünk így, győzelmesen, szomorún,
Kezed kezembe.

Add a kezed, egy percig tart csupán
Ez az igézet -
Ó de ez mélyebb, mint a szerelem,
S több,

mint az élet!





 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
amikor
  2015-02-26 13:26:37, csütörtök
 
 


















Amikor az ember 60 éven túl jár... Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2015-02-26 08:28:16
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 354
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: öregszünk, barátaim,
kategória: kreatív
leírás: zene a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



Olvasd és hallgasd
Dalszöveg
Amikor az ember hatvan éven túl jár,
Ajándék az élet és valami úgy fáj.
Emlékekre gondol, emlékekre ébred
Szép lányokra, nőkre szeme ritkán téved ,elszálltak az évek.

Amikor az ember hetven felé ballag,
Ajándék napjain magyar nótát hallgat.
Unokáik kezét magához szorítja,
Kedves kis orcáit napestig csókolja, ajándék a csókja.






Vajda János: Harminc év után

Mi hátra volt még, elkövetkezett.
E földi létben gyász sorunk betölt.
Találkozunk - irgalmas végezet! -
Utolszor, egyszer még, a - sír előtt.
Hittem, hogy lesz idő, midőn megösmersz
S helyet cserél bennünk a fájdalom;
És folyni látom, majd ha már késő lesz,
A megbánásnak könnyét arcodon.

Mert amit én vesztettem, óriás,
Hozzá az ég adott erőt nekem.
Én látok itt olyant, mit senki más;
Csodákat mivel emlékezetem.
A múltból fölmerül egy pillanat,
Mint óceánból elsüllyedt sziget;
És látom újra ifjú arcodat,
Mikor még másért nem dobbant szíved.

És e varázslat rád is visszahat.
E lélek a te Veszta-templomod.
Oltára képében látod magad;
Mi vagyok én neked, most már tudod:
Ha majd a földi élettől megváltam,
Imába, dalba foglalt szerelem
�--rökkévalósága a halálban...
Az ég, ládd, mégis eljegyzett velem!

Ki bájaidból méltatlan vadakra
Pazaroltál nem értett kincseket;
Én, a hideg bálvány vezeklő rabja
Ki minden kéjt szívébe temetett:
Most itt ülünk siralomházi lelkek,
És nézzük egymást hosszan, szótalan...
Tekintetünkben hajh! nem az elvesztett,
Az el nem nyert éden fájdalma van.

így ül a hold ádáz vihar után
Elcsöndesült nagy, tornyos fellegen,
És néz alá a méla éjszakán,
Bánatosan, de szenvedélytelen,
Hallgatva a sírbolti csöndességet
A rémteli sötét erdő alatt,
Amíg a fákról nagy, nehéz könnycseppek
Hervadt levélre halkan hullanak...




Nemcsak 20 éveseké a világ
Milliók fogják énekelni ezt a dalomat,
Milliók, akik mind találva érzik magukat,
Harcba hívok gyermekeket, aggastyánokat!
Hallják hát, hallják hát az álláspontomat:

Nem csak a húszéveseké a világ!
Az úton még poroszkál
Nemde néhány korosztály!
A réten mindenki talál virágot,
Hát gyertek srácok, legyünk jó barátok!

Egy évesek, két évesek, énekeljetek,
Harmincasok, negyvenesek táncra keljetek,
�--tvenesek, hetvenesek, ti is jöjjetek,
Jöjjetek, jöjjetek és ünnepeljetek:

Nem csak a húszéveseké....

Húszévesek felétek még annyit mondhatok,
Húszévesnek lenni, sajnos, múló állapot!
És az, aki ma húszéves, holnap huszonegy!
Jöttök majd, jöttök majd és énekelitek:

Nem csak a húszéveseké...

Jó hírt én úgy öregbítek, hogy énekelek,
Jöjjetek hát öreg beatek, énekeljetek!
Ábrándozó nyugdíjasok, tartsatok velem!
Teljes lesz, teljes lesz az én dalseregem!

Nem csak a húszéveseké...

Milliók fogják énekelni ezt a dalomat,
Milliók, akik mind találva érzik magukat,
Harcba hívok gyermekeket, aggastyánokat!
Hallják hát, hallják hát az álláspontomat:

Nem csak a húszéveseké a világ!
Az úton még poroszkál
Nemde néhány korosztály!
A réten mindenki talál virágot,
Hát gyertek srácok, legyünk jó barátok!

Egy évesek, két évesek, énekeljetek,
Harmincasok, negyvenesek táncra keljetek,
�--tvenesek, hetvenesek, ti is jöjjetek,
Jöjjetek, jöjjetek és ünnepeljetek:

Nem csak a húszéveseké....

Húszévesek felétek még annyit mondhatok,
Húszévesnek lenni, sajnos, múló állapot!
És az, aki ma húszéves, holnap huszonegy!
Jöttök majd, jöttök majd és énekelitek:

Nem csak a húszéveseké...

Jó hírt én úgy öregbítek, hogy énekelek,
Jöjjetek hát öreg beatek, énekeljetek!
Ábrándozó nyugdíjasok, tartsatok velem!
Teljes lesz, teljes lesz az én dalseregem!

Nem csak a húszéveseké...
















 
 
1 komment , kategória:  Videó  
öregedés
  2015-02-25 09:23:08, szerda
 
 
Szeressétek az öregeket! Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2015-02-26 09:51:48
feltöltő: feviroza
nézettség: 427
szavazatok: 1
kommentek: 0
kulcs: szeressétek, az, öregeket,
kategória: kreatív
leírás: zene a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!




Olvasás közben hallgasd meg!


Az idős emberek imái



...... ........... ...........



Idős ember imája

Te adj erőt, hogy lépni tudjak,
ha megbántanak, ne zokogjak.

Te add meg, hogy eltűrjenek,
hibáimmal szeressenek.

Te erősíts erőtlenségemben,
hogy Veled vigyem a keresztem.

Egyedüllétben te légy támaszom,
hogy lelki örömmé legyen bánatom.

Te őrizd meg gyengülő szemem,
hogy hitemmel lássalak Istenem.

Te adj azoknak szeretetet,
akiknek én adtam életet.

Legyen szívükben jóság, irgalom,
öregségemet értő szánalom.

Áldd és őrizd őket édes Jézusom,
hogy találkozásunk legyen nálad egykoron.

Vezess, erősíts, oltalmazz!
Végső órámon irgalmazz!

Köszönöm, hogy szeretsz, és
országodba fogadsz.
...... ...... ...... ...... ...... .....Ámen.
...... ........... ..............



Idős ember imája


"Uram ! Vigyázz reám,
hogy öreg koromban is szerethető legyek.
Fékezd meg túlbuzgóságomat,
amellyel azt képzelem,
hogy nekem minden témához,
mindig mondanom kell valamit. "



"Tölts be úgy a te szereteteddel,
hogy vénségemben is
szívesen szóba álljanak velem az emberek.
Tudom, hogy nem vagyok szent,
de azt is tudom,
hogy az öregember örökös zsörtölődése
az ördög munkájának a csúcsteljesítménye."

"Taníts meg arra,
hogy tudjak hallgatni a betegségeimről és a nehézségeimről.
Ezek évről évre növekednek


és velük együtt nő bennem a hajlandóság arra,
hogy mindig ezekről beszéljek."

"Ajándékozzál meg azzal a csodálatos bölcsességgel,
amely beláttatja velem, hogy én is tévedhetek.
Taníts meg arra,
hogy az előítéletektől és irigységtől mentesen
fel tudjam fedezni az utánam következő nemzedékek igazát
és ajándékozd nekem azt a derűs szabadságot,
hogy sok jót tudjak mondani fiatalokról."

...... ........... ........... ...........


...... ........... .............



Gráma Béla
...... ...... ......ÖREG EMBER IMÁJA

Fáradt kezem

imára kulcsolom,
Leborulok előtted Istenem,
Én,az örökké hazakészülő,
Érzem,hogy fogod a kezem.

Sírással jöttem a világra,
Nem tudok,hogy kellettem-e?
Nekem mindegy volt,Neked nem!
Akkor is fogtad a kezem.

A háború kegyetlen zajában
Jött első szavam,lépésem.
Bombák robbantak az utcánkban,
Akkor is fogtad a kezem.

Felcseperedtem,elfordultam Tőled,
Csábított a hazug értelem
Kik ellenségnek állítottak Téged
Akkor is fogtad a kezem.

Ifjú éveim kábult mámorában
Fetrengtem,faltam az életet,
Rég megtagadtam etikát,jó modort
De Te

fogtad a kezem.

A felnőttkor küszöbén álltam,
Megtagadtam törvényedet,
S hagytam,hogy a jegyző adjon össze
De Te fogtad a kezemet.

Felnőttként,komor ábrázattal
Nemzettünk,szültünk gyermeket.
Nemzeti fenntartásra szántuk
És Te fogtad a kezemet.

Lassan tértem a helyes útra
Te nem nézted szégyenemet.
Világot rengető imáimban
Hozzám hajoltál és fogtad a kezemet.

Uram! Itt állok a bősz válaszúton
Ahol már nem én dönthetek,
Megkérlek bocsáss meg mindenért
És ne engedd el a kezemet!

...... ........... ......



Vessző Ágnes:
...... ...... ...... ...... ..... Kő alatt


Majd ha már én nem leszek
Kérlek, őrizz meg a gondolataidban
Belőlem egy csipetet,
Talán a legszebb mosolyt,
Kedves szavakat,
Takargasd, dédelgesd
És tovább annak add,
Akinek emlékem szívesen említed.

Ha már nem leszek, emlékezz rám,
Hogy gyarló kis küszködője voltam
Az életnek, emlékezz, hogy szerettem
Veled lenni, de tarts meg a könnyeidet.
Amikor a halál agyoncsókol,
Békével leszek, mert elbúcsúztam tőled.
Bármikor is jön én elbúcsúztam tőled.

/A költő hozzájárulásával.../

Weöres Sándor
...... ...... .......ÖREGEK


Oly árvák ők mind,

az öregek.

Az ablakból néha elnézem őket,
hogy vacogó szélben, gallyal hátukon
mint cipekednek hazafelé -
vagy tikkadt nyárban, a tornácon
hogy üldögélnek a napsugárban -
vagy téli estén, kályha mellett
hogyan alusznak jóízűen -
nyújtott tenyérrel a templom előtt
úgy állnak búsan, csüggeteg,
mint hervadt őszi levelek
a sárga porban.
És ha az utcán bottal bandukolnak,
idegenül néz a napsugár is
és oly furcsán mondja minden ember:
"Jónapot, bácsi."

A nyári Nap,
a téli hó,
őszi levél,
tavaszi friss virág
mind azt dalolja az ő fülükbe:
"Élet-katlanban régi étek,
élet-szekéren régi szalma,
élet-gyertyán lefolyt viasz:
téged megettek,
téged leszórtak,
te már elégtél:
mehetsz aludni..."



Olyanok ők,
mint ki utazni készül
és már csomagol.

És néha, hogyha agg kezük
játszik egy szőke gyerekfejen,
tán fáj, ha érzik,
hogy e két kézre,
dolgos kezekre,
áldó kezekre
senkinek sincsen szüksége többé.

És rabok ők már,
egykedvű, álmos, leláncolt rabok:
hetven nehéz év a béklyó karjukon,
hetven év bűne, baja, bánata -
hetven nehéz évtől leláncolva várják
egy jóságos kéz,
rettenetes kéz,
ellentmondást nem tűrő kéz
parancsszavát:

"No gyere, tedd le."

...... ........... .....



A fura öreg üzenete az utókornak

Egy ausztrál idősek otthonában egy férfi elhunyta után az ápolók érdekes verset találtak a holmija között. Az írás olyan hatással volt, hogy rögtön lemásolták, és minden nővérnek adtak belőle egy példányt: a nyelvezete és a szépsége magával ragadó volt.

A vers azóta számos magazinban, újságban és internetes oldalon felbukkant, leginkább egészségügyi és lelki tematikájú környezetben. A vers mellé újabban vetített képes összeállítás is készült. Az öreg, aki semmi mást nem hagyott az utókorra, versével az egész világot megajándékozta.

Phyllis McCormack
...... ...... ........A fura öreg


Kinek gondoltok, amikor rám néztek?
Mit láttok? Kit láttok, nővérek?
Egy fura öreget, nem annyira bölcset,
Mit lát, mit csinál - ő nem is tudja már.
Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,
Hogy ,,Próbálja meg!" - választ sem kaptok.
Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,
Eltűnik mindig a zoknija, cipője...
Kényetekre-kedvetekre átadja önmagát,
Fürdetés, etetés tölti ki a napját.
Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?
Szemetek nyissátok: hisz' ez nem én vagyok!
Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva
Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja...
Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,
Szerető fészkében egyik fiókája.
Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,
Szerelmes társának boldog bevárója.
Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik
Esküm emlékére, mit tartanom illik.
Huszonöt évemmel, magam is apaként
Őrzöm kicsinyeim

boldog otthon keblén.
Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!
Téphetetlen szálak minket összefűznek.
Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,
De marad a párom, így nem hullanak könnyek.
Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,
Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.
Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.
Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.
Gyermekeim most már

nélkülem megállnak.
Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.
Most már öreg vagyok. Kemény a természet.
Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.
A test, a kellem, erő széthullik, elillan,
Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.
Ám az éltes testben ott belül fiatal
Vagyok még. Tépett szívem duzzad:
A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.
Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,
Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.
Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.
Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:
Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!

(Ford. Barsi Boglárka)
(Szerzője Phyllis McCormack, szerkesztette Dave Griffith.)

...... ........... ...........




Tandari Éva
...... ...... ......Annyit érek én ...

Annyit érek én ,
mint korhadt ág :
Emlékeiben még kizöldül ,
de enyhet már sosem ád ...

Annyit érek én ,


mint száraz folyómeder :
Kipusztul belőle az Élet ,
s üres marad a veder ...

Annyit érek én ,
mint üres ígéret :
Reményt kelteni jó ,
~ de nincs benne köszönet .

És annyit érek én ,
amennyit ígérek :


Hisz már semmit sem adhatok ,
és már semmit sem kérek ...

Túrmezei Erzsébet
...... ...... ...... .....A legnagyobb művészet...


A legnagyobb művészet tudod e mi?
Derűs szívvel megöregedni.
Tenni akarnál, s tétlen maradni.
Igazad van mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett
csendben hordozni a keresztet.
Irigység nélkül nézni másra,
Ki útját tetterősen járja.
Kezed letenni az öledbe,
S hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítettél régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
Nem vagy olyan mint azelőtt..




Róna Katalin
...... .........Öreg szívem


Az idő elszállt, csak emlékeimből élek,
sírva, kacagva néha vissza-vissza nézek.
Mit tettem én? Mennyi jót, vagy rosszat?
Istenem még milyen feladatokat oszthat?
Öreg szívem,

mint vén hegedű húrja,
megkopott már, ki tudja, meddig bírja?
A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam,
két szép gyermek, kiknek életet adtam.
S, most végre már nagymama is lettem,
kis unokámat nézve, csak félve kérdezem:
Mondd Jó Uram, mennyi időt adsz még?
Láthatom-e hogy nő ez a kis csöppség?
Ígérem én, hogy jó bárányod leszek,
amit csak kérsz én mindent megteszek!
Csak még egy kis időt adj énnekem,
nézzem, hogy boldogul mindkét gyermekem!
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, de talán még elbírja!
Tisztességgel elvégzem a munkám,
ott vagyok, ahol éppen szükség van rám.
Öreg szívem, mint vén hegedűn a húr,
elpattansz te is, ha úgy dönt majd az Úr!

Medgyes Imre
...... ...... ........Öreg anyóka


A ház előtti kispadon öreg anyóka ül,
Bánata elől emlékcsónakon múltba menekül.
Réges-rég volt fiatal, arca földerül.
Eszébe jut a rég-nyár, ablaka alatt

cigány hegedült.



Hold ezüstje ragyogott, dal szívéhez ért,
Visszajár még az a nyár, csillaggal volt tele az ég.
Rég elszállt ifjúság emlékcsónakon elring hozzá még.
Elmúlik a bánata, csak maradj vele még.

A ház előtti kispadon öreg anyóka ül,
Szíve mélyén valahol, még szól a hegedű.
Szemében könny szökik, lelke megremeg,
Feje felett kék égen úsznak sötét fellegek.

Lábaihoz hűséges kutyája odatelepül,
Éldegélnek kettecskén, szíve még földerül.
Bánata elől emlékcsónakon múltba menekül.
A ház előtti kispadon öreg anyóka ül,
Tűnt ifjúsága emlékeivel, csendben, álomba szenderül.



Aranyosi Ervin:
...... ...... ........ Ölelj, szeress kortalanul!


Az ölelés, tudod,
nem köt a korhoz.
A megfáradt szív is,
örömöt hordoz.
Lenni kell álomnak,
lenni kell oknak,
- legyen céljuk
a fáradt karoknak!
Ölelés, és mosoly?
- Várja a lélek!
Érzi, - még itt vagyok,
- érzi, hogy - élek!
Szeretet parazsát
ne hagyd kihűlni!
A lélek fájdalmát
arcodra ülni.
Tárd ki a szívedet,
élj szeretettel!
- Öleljen, örüljön,
míg él, az ember!


Müller Péter: Az öregekről
...... ......



,,Ősi és érett kultúrákban az öregeket nem azért tisztelték, mert "fáradságos életükkel kiérdemelték", nem is abból a józan előrelátásból, hogy "egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd a szemétre!", hanem azért, mert a lélek még érzékenyebb volt, a szellem nyitottabb, s az öregember, óriási élettapasztalatával, olyan értékeket jelenített meg, amely a fiatalabbak számára vonzó és kívánatos volt! (...) Az öregember akkoriban nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték: nem azt nézték, milyen mulandó teste, hanem hogy ki lakik benne!"

Müller Péter



Nyikos Tibor
...... ...... ......Vigyázzatok rájuk..



Vigyázzatok rájuk kik egyedül maradtak,
akik ősz fejjel ülnek a néma alkonyatban;
és üveges szemükkel néznek a létbe,
keresve valamit a csendes estében..

Vigyázzatok, kérlek a fáradt öregekre,
akik nem kérnek már semmit csak Istentől kegyelmet;
és mondanak egy imát néha magukban,
majd felnéznek az égre egy csillagot kutatva..


Kun Magdolna:
...... ......Kifordított szívvel





Ha némely ember kifordítaná önnön szívét
és meglátná, hogy legbelül
mennyi helyet foglal el a kapzsiság
és milyen kis részt kap benne a szeretet,
elgondolkodna azon,
hogy a képen lévő padon ő is bármikor ott ülhet.
Mert nem az ember az úr, hanem az idő.
Az nem válogat szegény s gazdag között.
Ugyanolyan mély barázdát von mindenik arcára,
és ugyanolyan ráncokat ölt a szemhéjuk fölött.
Az idő könyörtelen, ám de mégis emberséges,
mert egyformán osztja a múló napokat,
melyek úgy értékelik magát az embert,
mint ahogy azok értékelik hasonmásukat.
Senki ne higgye, hogy különb másoknál,
csak azért, mert az élettől többet kaphatott,
hisz az élet visszavesz egyszer mindent
s ő sem lesz több számára,
mint egy testetlen ködfátyol,
mit reá aggatott.



...... ........... ......



Várnai Zseni
...... ...... .......Gondolatok az öregségről

A fáradt, öreg elme zakatol,
körben forog, ismétel szüntelen,
a múltak mély kútja fölé hajol,
hol békalencsés, zöld hínár terem.
Egy-egy emléket megragad, motyogja,
és újra kezdi tízszer is naponta,
mint vén malom,
mely már csak szelet őröl,
s letűnt idők fanyar borával dőzsöl.



Rettent a példa,
vigyáznom kell magamra,
minden elgondolt, kimondott szavamra,
s főként arra,
mit papírra vetek...
Érzem, tudom az ember gyöngeségét,
ezért mindig szemem előtt
a mérték...
Hibáimnak én nem kegyelmezek!

*
De te ne bántsd a vént,
te fiatal,
ha botlik is a lába vagy a nyelve.
Így jársz te is,
ha véget ér a dal...
És minden érdem immár elfeledve!

...... ........... ...........




Ady Endre
...... .........Boldogok az öregedők

Hajh, mások szépen elfogyasztják
Ifjú életük sok malasztját.
Másoknak az öregség semmi,
Mások meg tudnak öregedni.
Egyszer-kétszer testük kirázza
Az ifjúság maláriája.
Aztán szépen pihennek, ülnek,
Mosolyognak és megvénülnek.
Napjaikat nyugodtan fejtik:
Betegek voltak s elfelejtik.
A bölcs mosolyt csak úgy havazzák,
A csókot hűlve kanalazzák.
Nem bántja őket ifjú bánat,
Nem értenek, de megbocsátnak.
Csak én tartom ifjan az arcom,
Csak én vívom mindig a harcom.
Csak én vagyok bánatos, orzó
Öregségben is ifjú torzó.
Simító lapja a redőknek,
Irigye az öregedőknek.


...... ..............




Juhász Gyula
...... ...... ......Az öregségről

Az ember sokszor megszépül, ha eljő
Az öregség. Fáradt tekintetében
Kihuny a vak mohóság, kapzsiság
S szelíden pislog az emlék világa.
A keze nem szorul konok ökölbe,
De simogató békélten pihen meg
Az ifjúság fején és vállain.

A haja őszén megcsillan mosolygón
A verőfény, mint a havas mezőkön,
Melyek fölött a kéklő végtelen van.
Halk léptei a temetőbe visznek,
De nem sietnek és gyakran megállnak
Egy kedves arcnál, egy hervadt virágnál,
Egy pohár bornál és egy bús zenénél.

Az ember sokszor megszépül, ha eljő
Az öregség. Hadd szépüljek meg én is!





Sík Sándor
...... .......A legszebb művészet

A legszebb művészet tudod mi,
Derült szívvel megöregedni.
Pihenni, hol tenni vágyol,
Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol.

Nem lenni bús, reménye vesztett,
Csendben viselni el a keresztet,
Irigység nélkül nézni végig
Mások erős, tevékeny éltit.

Kezed letenni ölbe
S hagyni, hogy gondod más viselje.
Ahol segíteni tudtál régen,
Bevallani nyugodtan, szépen,
Hogy erre most már nincs erőd.
Nem vagy olyan, mint azelőtt.

S járni amellett szép vidáman,
Istentől rád szabott igában.
De ezt a békét honnan vesszük?
Onnan, ha ezt erősen hisszük,
Hogy teher, amit vinni kell,
Az égi honra készít fel.

Ez csak a végső simítás
A régi szíven, semmi más.
Ez old fel minden köteléket,
Ha a világ még fogna téged.

Az Úr nem szűnik meg tanítani,
Ezért kell sok harcot vívni,
Idősen is, míg csendesen a szív
az Úrban megpihen és kész vagy
az Ő kezéből venni, hogy minden Ő -
S te sem vagy semmi.
S akkor lelked kegyelmes atyja
A legszebb munkát is megadja.

Kezed imára kulcsolod -
ez mindennél dicsőbb dolog.
Áldást kérsz szeretteidre -
Körülötted nagyra és kicsinyre.
S ha majd munkád betellett,
S a végső óra elközelgett,
Engedsz az égi szent hívásnak,
Enyém vagy, jöjj, el nem bocsájtlak.

----------



Pavel Matev
...... .........Fáradt folyók



Fáradt folyók az ősz alatt
igérnek tán késői boldogságot.
Taposták nők a partjukat,
szeszélyek, tébolygások.
A csillagok már mind kihűlve délen,
süketnéma a fűz, mert lombtalan,
de érzéseim újra élem,
de lábam nyoma nem fakul,
húsz évem nem lett nyomtalan.
Sárgán a víz előre lendül,
tán vonzza ismeretlen gyűlölet?
Te gúnyt űzöl a szerelemből,
későn, akár egy tréfát, neveted.
Jártam én mű-nap alatt fény-úton
és esküvésem eregettem szélnek,
de az erőtlen szívek, én tudom,
fabatkát érnek,
akár a hamis pénzek.
Boldogság?
Megbocsátok már neked,
nemesen megítéllek.
Az emberek, ha bánatot nem érnek,
szegények, mint a meddő özvegyek.

Fordította - Nagy László

...... ........... ........



Pavel Matev
...... ........ Széthullt a meggyfa virágsátra

Széthullt a meggyfa virágsátra,
oda az ifjúság, oda.
Okára nem nézek, se hátra
nem lesek vigaszért soha.

De jól van, megnyugszom a sorsban,
csókoltam zászlót, csillagot.
Siker és balsiker a sorban
nyugodni soha nem hagyott.

Nem látok majd homályt a sírban.
A bátorságot tisztelem.
Akihez életemben sírtam:
a mama volt s a szerelem.

Fordította - Nagy László

...... .........




Dánielis Éva
...... ...... ......Öregedő kéz

Öregedő kéz, ráncos és eres,
tétován keres egy fiatal kezet,
s az félrelöki, nem durván, csupán
mert oda sem figyelt egyáltalán.
S az öreg kéz visszahúzódik lassan,
egy élet kínja van e mozdulatban.
Kicsit reszket még, szégyenlős, zavart,
pedig nem kérni, csak adni akart.

...... ...........



Róna Katalin :
...... ......Öreg szívem




Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, nem cserélhetem újra!
Az idő elszállt, csak emlékeimből élek,
sírva, kacagva néha vissza-vissza nézek.
Mit tettem én? Mennyi jót, vagy rosszat?
Istenem még milyen feladatokat oszthat?
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, ki tudja, meddig bírja?
A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam,
két szép gyermek, kiknek életet adtam.
S, most végre már nagymama is lettem,
kis unokámat nézve, csak félve kérdezem:
Mondd Jó Uram, mennyi időt adsz még?


Láthatom-e hogy nő ez a kis csöppség?
Ígérem én, hogy jó bárányod leszek,
amit csak kérsz én mindent megteszek!
Csak még egy kis időt adj énnekem,
nézzem, hogy boldogul mindkét gyermekem!
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, de talán még elbírja!
Tisztességgel elvégzem a munkám,
ott vagyok, ahol éppen szükség van rám.
Öreg szívem, mint vén hegedűn a húr,
elpattansz te is, ha úgy dönt majd az Úr!

 
 
0 komment , kategória:  Vegyes  
Komáromi János : Papir éjszakák
  2015-02-24 09:47:21, kedd
 
  Elolvadok







Komáromi János:

Suttogó éjszaka




bánatos szavú most az éjszaka
emlékfoszlányok itatják át a levegőt
besüt az ablakon keserű-hold világa
halotti-kékbe vonja az ágyon heverőt

az égbolt mélységeibe süppedve
pitypang-csillagok dalolnak
feltámadt vándor-vágyaim sora
csavargó ábrándok magukkal vonszolnak

bármerre fordultam csak feléd néztem
bármerre jártam mindig kerestelek
szívet facsaró éjszakai fények
suttogják lelkemben: sohasem felejtelek









Mikor este a gyertyák csendben égnek

Mikor este a gyertyák csendben égnek,
az angyalok hárfáikon halkan zenélnek,
egy árva arcocska az ablakhoz simul,
s néhány könnycsepp szomorún kicsordul...

Ha szíveddel nem érzel, nem hallasz, nem látsz,
ha megállni nem tudsz, most is rohansz tovább,
nem láthatod meg a csillogó szemű gyermeket,
s nem érezheted az ablak mögötti szeretetet...

Az ünnepet sokan búsan élik meg,
fájdalmat éreznek, testük szorongón remeg,
gondolj Rájuk néhány szerető pillanatban,
s öleld meg lelküket nagy-nagy magányukban...

Életet kaptál, egy nagy lehetőséget mára,
hogy dédelgesd, vigyázz az egész világra,
egyedül Rajtad múlik, mit kezdesz vele,
s az életnek szép nyara lesz-e, vagy hideg tele...

Tárd ki szíved, nagyra tárd, adj sok-sok fényt,
szereteteddel nyújts vigaszt, nyújts bíztató reményt,
s talán egyszer, ha Te is, ha mindenki ezt teszi......
az ablak mögötti gyermek bánatát végleg elviszi......
SZERESS.

Komáromi János(koma):Jó éjszakát!


Az éj terítsen sátrat
reszkető álmod fölé
s fonjon meleg takarót
nyugtalan tested köré.

Szelíd csillagok
vigyázzanak rád,
suttogják helyettem

"Szebb és jobb éjszakát!






Komáromi János: Papír éjszakák Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2015-02-24 10:25:16
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 374
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: gondolatok, alá, elmerül,
kategória: kreatív
leírás: Komáromi János : Papíréjszakák


URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!




koma: Papír éjszakák


Papír éjszakák




papír fényű
selyem éjszakákba
burkolom álmaim
kopott-ezüst
hold fénye az ágyamon
szétfolyik
denevér röptű
könnyű gondolatok
cikáznak, felvillannak
mint hulló csillagok
és sötét leplébe
az érkező éjszakának
álmaim bújtatom



gyűrött lámpákból
zörögve hullik alá
a sárga csend
szétterül köröttem
és testem elmerül
de megdobban idebent
a már holtnak hitt
vasalt-élű rend
a szigorú ütem
monoton ürességgé változik
míg azon ábrándozik
hogy valaha még
múlt is lesz talán



olcsón árult csodák
szövik át hétköznapok
fakó szemetét
és maguk után húzzák
az ezerszer szépre hazudott
ölelések üzenetét
és meghalnak mind
a halhatatlanok
csak a mulandóság örök
csak a fagy melegít
és néha még segít
ha reszket a test
és vacog a lélek
ebből tudni... még élek



elnyúlt járdák
lapulnak fényesen
a szemerkélő eső alá
komor kerítések őrzik
a csillogó utcát
és a feldarabolt földeken
végig futnak a szigorú sorok
és egyszerre fordul
minden kanyar
életet álmodik
a kalászban a szem
nem hiszi
hogy csak egy helyben áll



csak a szél mozog...
... vagy csak az álom
... vagy csak a vágy






 
 
2 komment , kategória:  Komáromi János  
Ádám j. Csaba : Hegedűk
  2015-02-23 11:28:52, hétfő
 
 
Hegedű_1 Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2015-01-15 18:07:17
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 344
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: alexander, raybak, hagedűszó,
kategória: kreatív
leírás: zene a blogba


URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!




Hallgass hegedűt, miközben olvasod!

Ádám J. Csaba:
...... ...... ........ Hegedűk




Hegedűk harsogjanak
tavasz dalát zengjék,
mikor feléd-feléd mennék.

Világ madarai szálljanak
át az élet dalán, sírják el
a hegedűk,hogy nem
hagysz el soha talán.

Vonók húzzák szíved
rezdülését ez életben,
hogy nem volt semmi-
semmi velünk véletlen.

Ringjon érted a
symphonia, mint a zöld
mezőn a hajlongó színes
tulipánok, míg nem jössz
én majd addig várok.

Szólnak a hegedűk,
karomban tartalak,száll
a szív zene, mik minket
örökkévalóba tartanak.

Naplemente után
csillagokig száll a hegedűk
himnusza, mi rólunk szól, s
mi benne élünk mindvégig
majd valahol.

Vágyainkat sírják,zengjék,
hogy te vagy
érted mindig-mindig lennék!

Lennék érted világ zenékben,
virágokban, fűben, örök dalokban,
égi - égi hegedűkben.




Szabó Lőrinc
...... ...... ......Síppal, hegedűvel





Ü-vel, i-vel kezdődik a nyitány,
síppal, hegedűvel. Egész délután
szólt már; de ahogy száll az éji csend,
úgy frissűl - hallod? - ami benne zeng:
ű zeng, i cirpen, mélyen, magasan,
válasz villan rá s máris vége van,
ű-rű-krű, kri-kri, minthogyha a fű -
ezer hang együtt mindjárt gyönyörű,
s mind sűrűbben zeng, és gyűrűzve, mint
sziget körűl a hab ostroma, mind
sűrűbb a zene, árad, megtolúl,
s ütve-penditve keresztűl-kasúl
a felszikrázó ü-ket és kri-ket
s hang-nyilaikat, fény-gyűrűiket
úgy csapja égig e tündérkürtcsatát,
idegeid, füled káprázatát,
hogy másnap is csupa i vagy meg ű,
csupa síp, csupa tücsökhegedű.
...... ........... ........... ........... .......



Juhász Gyula
...... ...... ......Hegedű




Ha meghalok - a csönd oly nagyszerű, -
Elhallgat e világi tájakon
Egy fájó hegedű.
Egy hegedű, mely - boldog emberek -
A végtelen, reménytelen borút
Zengette meg.
A bánatot, hogy nincs igaz öröm
És nincs igazi vágy, mely teljesül
E vérkönnyes rögön.
A bánatot, mely legszebb mégis itt,
Mely borban, kéjben bíbor, isteni
Virágként kivirít.
Ha meghalok - a csönd az én hazám, -
Akkor fogok én élni, győzni majd
Igazán.


Tóth Árpád
...... ...... .....A szívem adnám oda




A szívem adnám oda hegedűnek,
A szívem, melyből bú és vágy zokog,
Lopjon szívedbe enyhe bánatot
És kósza vágyat, mely árván röpülget,
Hogy szűz álmodban, halkan, édesen,
Nem is sejtve, hogy könny az, amit ejtesz,
Álmodban, mit reggelre elfelejtesz,
Sirasd el az én züllött életem."



Váci Mihály:
...... ...... Hegedű





Értelme magvait a sorsom
szétszórja már, mint záruló virág.
Félelmeim úgy könyörögnek érted,
mint égre kulcsolt ágú őszi fák.
Amerre lépek: szétterülve, törten,
emlékeink hullt erdője zizeg,
s levéltelen napjaim ágbogán át
eget betöltve sóhajt a neved.
Ordítanék utánad, de hiába:
oly néma vagyok, béna,


mint az állat, és mint a kő,
mely megütött, s utána ha
belerúgsz, még felvérzi a lábad.
Hegedűként, felsodort idegekkel,
kiszáradva és megfeszülve élek,
oly vágyakkal utánad,
hogy vonótlan sikolt,
szikrázik belőlem az ének.
...... ........... ........



Juhász Gyula
...... ...... ......Hegedűszó




Sötét a bánya és rideg a gyár,
Dohos a műhely és szűkek az utcák,
Hol a munkának népe hazajár,
Mikor megvívta napi háborúját.
Ez utcák mélyén, ha az este jő
Megzendül néha fáradtan, leverten
Valami régi, rokkant hegedű


És új erőre kap az esti csendben.
És dala száll, száll és már égre zeng
És vele zengenek a néma házak
És a szívek is vele zengenek


És már fölenged a sok méla bánat
És ünnepi öröm gyúl, mint az alkony
Bíbor palástja és vigasz dereng.
Ily hegedű az én versem a balsors
S robot gyászában, szegény emberek!
A remény húrján csendül rajta ének
És ahogy száll, száll, magam is remélek
Valami szebb, jobb, igazabb világot,
Pedig sötét van és úgy sújt az átok.
...... ........... ........... ........... ......


...... ........... ........... .........-----------....


Zelk Zoltán:
...... .......Hegedűszó
...... ...........



Hegedűszó, hegedűszó,
hegedű édes zokogása,
az a mély hang, a fekete,
s a vékony fehér cérnaszála.



Te muzsikus! Varázstudó!
Kezedben vonó: varázspálca.
Egy mozdulattal fölfűzöd
mindünk szívét e cérnaszálra.

Egymáshoz fűzve így ülünk.
Fölöttünk száll, suhog a dallam.
Az ismerős! mit úgy tudunk!
s nekünk mégis kimondhatatlan.



Mi torkunkban, nyelvünkön ég,
de nincs hatalma rajta szónak,
amit csak a négy húr felel,
a híven faggató vonónak.

A dal, mely csecsemőkorunk,
s az öregség hólepte tája,


hová talán el se jutunk,
de lelkünk mégiscsak bejárja.

Múlt és jövő két szárnya zúg,
suhog fölöttünk a teremben -
s amikor végül is lehull,
egy pihéje arcomba lebben.

.....Fölrezzenek.
















 
 
0 komment , kategória:  Zene  
Tavaszi versek
  2015-02-23 07:53:08, hétfő
 
 



Szuhanics Albert


Február jeges szele



Dermesztő hideged
csontig hat február.
Hiába hiteget
a csábos napsugár.

Jég csillan a fényben,
sziporkázik a hó.
Sarki szél kezében
ostor leng... csattogó...

Korbácsolja testem
észak éles szele.
Nem véd meg most engem
ruhám több rétege.



Arcomba havat hord,
karmaival has'gat.
Úgy ül győzelmi tort,
fát, bokrokat szaggat.

Békülj meg február,
látod ajkam lila.
Ne legyek végre már
a fagyhalál fia!

Enyhüljék a kemény
orkánok ereje.
Kezdődjék új remény,
s olvadás ideje!



Csorduljék az eresz,
napsugár melegíts.
S hogyha nagyon szeretsz,
új tavaszba repíts!





Pásztorné Antal Magdolna :

Februári vers
Február elején a medve,
Téli álmát elfeledve,
Kitekint a barlangjából;
Hol a tavasz! Közel? Távol?

Megijed, ha árnyékát meglátja,
Hosszú a tél, várja vissza ágya.
De ha borús napra ébred,
Felkelti az aprónépet!

,,Keljetek fel kicsi bocsok,
Véget ért a téli álom!
Jön a tavasz, itt lesz hamar,
Tudom, én már látom!"

Pásztorné Antal Magdolna

-Áprilisi vers

Áprilisban, ha szépet akarsz látni,
Gyümölcsfát kell valahol találni!
Öt szirmú virága mind kinyílott mára,
Gyümölcs lesz belőle; meglásd nemsokára!

Ilyen jó időben; játszótéren lenni jó,
Száll a hinta fel, magasra hajtható!
Figyelj kicsit! Hallod te is barátom?
Madarak dalolnak... valahol a faágon!

Melegszik az idő; falevelek növekednek,
S a kiskertekben tulipánok nevelkednek.
Levetteti velünk a nap; a sapkát, a kabátot,
Ez a tavasz csodaszép! Ugye te is így látod?

Kamarás Klára
Télvégi

álom
Most köd borul a kerti fákra.
Csak tetszhalottak. Tavaszt várva
alszanak békén, mit se sejtve.
Valahol csattog már a fejsze,
s hallik a fűrész sikolya.
Halotti ágy e nyoszolya.

Te csak gondolj

a szép tavaszra!
Az álmainkat behavazta
a felejtés s a tél varázsa,
de majd kikel ezer parázna
növény a földből s lángra kap,
mikor szerelmet súg a Nap.

Hunyd le szemed s a rózsaillat,
amely számunkra rég elillant,
körülfon újra, érzed? Érzem...
Nincs többé tél, a fénybe értem.
Álmodd, hogy megfogod kezem,
ha elhiszed, én elhiszem








 
 
1 komment , kategória:  Évszakok  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 68 
2015.01 2015. Február 2015.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
232425262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 68 db bejegyzés
e év: 1036 db bejegyzés
Összes: 4152 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1036
  • e Hét: 1036
  • e Hónap: 34549
  • e Év: 173942
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.