Regisztráció  Belépés
kannalidia.blog.xfree.hu
A barátság szent dolog, védeni, óvni kell, Ki mit fektet belé, annyit vihet csak el. KOZMA ANNA LIDIA
1953.07.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 173 
Végh Attila dr. Falshang
  2015-02-27 13:37:41, péntek
 
 







Végh Attila dr.
Falshang

Gyülekeznek az álarcok,
báloznak az arctalanok.
Szemükben szürke a közöny,
könny nem jön át küszöbökön.

Asztalokon nyolc fő fogás,
úri muri gondoskodás.
A zenész csak nyúzza, vonja,
hiszen sebhelyes a kotta.

Külön páholy bálarcoknak,
nincs meghívó fals hangoknak.
Odakint hajléktalanok,
némelyik már alig vacog.

Bent gazdagság, nagyestélyik,
partiarc mind, - vagy remélik.
Plasztikai múló szépség,
létezik a mélyszegénység.

Táncot lejt a gőg és pompa,
tombolán nyert nyugalomban.
A külvilág nem létezik,
és az sem, aki éhezik.

Így báloztak az álarcok,
maradtak mind arctalanok.
Jutott minden a kevésnek,
maradt semmi a szegénynek.











Nagy Vendel
Jelmezzé szelídült

itt van fársángnak gyönyörű ideje

Vízkereszttől Húshagyóig
Áll a bál.
Ez újév farsangján is
Vigadni muszáj.

Talán ismét
Pártában maradtak
A mai Dorottyák
Az idei fársángon?
Azért mégis
Édesen csordult
A sárgabarackos íz
A szalagos fánkon.
S jelmezzé szelídült
Anyám becses kalapja
És puccos ruhája
Az esti bálon.

Ragyogó arcod
Áttündököl az
Arany álarcon.

2015. farsangján







Szalayné Komlósi Gizella
Áll a bál

Az a hír járja,
Farsangi bál van,
Sül a fánk párba`,
No, szedd a lábad!

Maskara-álca,
Ki vagy - nem látlak?
Mutasd a párod!
Tán kitalálom.

Copfos a Jóska,
Cili bajuszt hordja,
Kell ide fánk még,
Üres a tányér!

Perdül a szoknya,
Szaporán ropjad,
Cifra a jelmez,
Vajon kit rejthet?

Az a hír járja,
Vége a bálnak,
Lekerült a jelmez,
Kiderült, kit rejt el.



Dobosi György
Farsang, vagy...?

Van, aki egy életen át
csak farsangost játszik,
olyan vastag a páncélja,
Ő kicsit sem látszik.

Annyi mindent ígér Néked,
semmit nem kapsz Tőle,
ha tönkremész, nem érdekli,
csak jusson tetőre.

Nem kell ott a sok díszítés,
akadhat már bőven,
Nálad szakadt a kerítés,
de nincs kidűlőben.

Hogy milyen lesz a farsangod,
nem tartasz Te tőle,
fánk legyen majd a botodon,
nem baj, ha nincs lőre.

Járd az utat maskarában,
menj be minden házhoz,
nem kergetnek az utcában,
csatlakozhatsz máshoz.

De amíg Ti így mulattok,
van, kinek csak álca,
nem érezheti jól magát,
vonul diliházba.

Mert a végén egyedül lesz,
nem lesz majdan társa,
magányosan éldegélhet
ott a zárt szobában.

Lesz Neki majd ott cselédje,
nem a vodkát hordja,
hanem majd a gyógyszerkocsin
gyógyszert adagolja.

Akkor jön rá majd, hogy mit tett
a hatalmas álca,
késő az már, de nem tudja,
azt örökké bánja.



Ha valakit őszintén szeretsz, szívedben angyallá változik.
Már nem egy ember a sok közül,
nem egy az ismerőseid közül,hanem valaki más.
Mert szereted. Egész szíveddel szereted.
Gondolsz rá, de nem emberre gondolsz.
Látod őt, de nem embert látsz.
Ha vele vagy, ha beszélsz vele,
ha rád mosolyog, minden, minden más.
Nem emberi. Jóval több annál.
Pedig tudod, hogy hús-vér ember ő...
de mégsem az. Angyal.
















Kurczina Terézia
Izgatottan

Vízkereszt múltával
itt a február;
Vidáman hívogat,
vár a maszkabál!

Minden kéz szekrényben,
ládában kutat;
Izgatott leánykák
szövik álmukat:

Királylány legyek, vagy
mesefigura?
Takarjon csipkézett,
hófehér ruha?

Öltözzek gyümölcsnek,
legyek napocska?
Elefánt, fakanál,
esetleg kocka?

Fejemre kalap kell,
fátyol, vagy masni?
Kezemben könyveket
vigyek olvasni?

Lázasan készülök,
túl sok a gondom;
De tudom, Anyuval
mindet megoldom!






Kulcsár Evanna
Bál

Farsangi vígság jár, mulat a világ,
őrült táncát járja igaz és svihák,
zenétől hangosak fényes báltermek,
vérszínű ajkak pezsgőtől nedvesek,
diszkrét félhomályba szaxofon rikolt,
selyemálarc mögött buja bájvigyor,
bárpulton sorban Hennessy, koktélok,
gazdát cserélnek üzleti fortélyok,
csillogó smukkok, bódító illatok -
homlokredőkön aggasztó holnapok...








 
 
3 komment , kategória:  Általános  
Donkó Sándor: Bohóc
  2015-02-26 23:09:43, csütörtök
 
 















Donkó Sándor: Bohóc



Ez a krumpli nem az orrom,
bár most az orromon hordom,
farsang van, jó tréfa az,
ha a zsűri rám szavaz.

Bohóc vagyok én a bálon,
a táncot is megpróbálom,
ha nagy cipőm fenn akad,
a publikum rám kacag...

A fődíj egy dobostorta,
bohócnak való az volna,
hogyha talán megnyerem,
lisztes számmal elnyelem.













Kerék Imre: Farsang

Arcod rejtsed álarc mögé,

öltsél cifra maskarát,

szökjünk, tomboljunk.

Itt a farsang,

pönögjenek citerák!

Sült malacka vicsorít ránk

fehér gyöngysor a foga,

Együnk-igyunk,

dorbézoljunk,

nyekeregjen a duda!

Járjuk-ropjuk, hadd dobogjon

nyírfakéreg bocskorunk!

Három napig tart a vígság

majd a böjtben alhatunk.















Pálfalvi Nándor: Farsang

Táncra, táncra kisleányok,

daloljatok fiúk,

itt a farsang, haja-huj,

ne lássunk most szomorút!

Mert a farsang februárban

nagy örömet ünnepel,

múlik a tél, haja-huj,

s a tavasznak jönni kell!














Galambos Bernadett: Farsangi fánk

Szalagos a csuda fánk,

nekünk süti nagyanyánk.

Alig győzi, alig bírja,

minden lurkó elkapkodja.



Csuda jó az illata,

kerek szalag takarja.

Lekvárt rakjunk közepébe,

hadd kerüljön a bendőnkbe!















 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Meggyesi Éva - Ne ott keress
  2015-02-25 14:25:40, szerda
 
 







Meggyesi Éva - Ne ott keress


Ne ott keress, hol ragyog a napfény,
s csillámot vet a homokon,
ott keress engem a kihunyt sugárban,
hol nem süt a nap, én ott vagyok.

Ne ott keress, hol örökké nyár van,
s átsüt a fény a bokrokon,
ott keress, ahol nyúlnak az árnyak,
s szél süvít át a lombokon.

Keress ott, ahol csikorgó tél van,
s a megfagyott világ úgy vacog,
hol az ereszen jégcsapok lógnak,
dermedtté fagyva, ott vagyok.

Hol a hópehely kristály-fehéren
csillog át minden ablakon,
s jégvirág csipke függönyt képez,
halott-fehéren, ott vagyok.

Némán megbújva, szavak nélkül,
dértől belepve ott vagyok,
s várom, hogy jöjjön valami fény is,
Amitől újra olvadok.

S ha rám találsz, melegíts engem,
olvaszd fel, ami rám fagyott,
nélküled halott a lelkem,
melegíts fel, míg olvadok!











Palercsik László: Úgy sírok én!

Úgy sírok érted én,
a könnyek tengerén,
a szívemben mélyen,
kijátszott bús remény.

Folyton rád gondolok,
csak rólad álmodok,
még arcod feldereng,
már túl az álmokon.

Nem tudom, merre jársz,
tán valaki mást vársz,
s talán jobban szeret,
de mellette rám vársz.

Minden gondolat fáj,
itt már senki sem vár,
a világ elhagyott,
s a remény későn jár.

Segíthetnél nékem,
semmi mást nem kérek,
csak számíthassak rád,
ne kelljen már félnem!











Zsefy Zsanett: Volt egy világ

Volt egy világ, sezlonszélen,
kuporogtam kályhafényben,
anyám könnye, mint a csillag,
apám szeme napként csillant.

Ott gurultak szerteszéjjel
gyermekálmok, semmi félsszel,
hideg talppal, forró fejjel,
tengert léptem élvezettel.

Ha belöktek, s elmerültem,
lelkem kínján nem derültem,
szakadt szívem minden húrja,
apám, anyám féltőn súgta:

Ne merészeld most feladni,
az életet megtagadni,
tenyeredben sorsod képe,
formáld meg a szerencsédre!

Fehér lovak, várak: vágyak,
mind a másé, ne kívánjad,
szeretet lesz a szentélyed,
hova mindig bátran térhetsz.

Volt egy világ, meleg fészek,
cserépkályha mellett éledt,
nem fázom már, csak hideg ráz,
olyan nagy és üres a ház.












Édes Szerelmed

Szemed sugarában fürdik meg fáradt lelkem ,
Mézédes illatod lágyan, átjárja egész testem..
Bíbor ajkad tüze ajkamon lángol , felpezsdül ,
Tagjaink lázasan fonódik a fellegekig repül ,
Ha rad nézek érzem , szerelmed elgyengít ,
Karodba zárva csókod , újra és újra felhevít ,
Halk szavad ,gyenge szívem kapuját zörgeti ,
Vágytól égő testem ,csak testedre szomjazik ,
Lassan érzem lelkünk szívünkben egyesül ,
Egymásban nyugszunk meg ,aztán újra felébredünk..


Fülpesi Zita











Vége egy csodás szerelemnek,
Picike része voltál, életemnek,
Szép időket élhettem át veled,
Ott nevettem, szárnyalt szívem,

Ne légy szomorú, valaminek vége,
Gondold át, hidd hogy meg érte,
Mi jó volt benne őrizd szívedbe,
Mi fáj azt mind, vesd a tűzbe,

Hadd égjen a bánat, lobogó tűzzel,
Nyoma se legyen, a szenvedésnek,
Vesd ki fájdalmad lelkedből,
Töröld le könnyed szemedből.

Ha van ami szép,még mindig,
Rakd arany dobozba, s őrizd,
Szemed csillogjon, nézz vissza,
Életednek volt,boldog pillanata.

19:19 2008.12.19.
J_Myra












 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kassák Lajos Ki gondol rám
  2015-02-25 00:15:41, szerda
 
 








Kassák Lajos

Ki gondol rám

Mindent megteszek
hogy békességem legyen.
De a békesség nem jön felém
hiába kiáltozok érte
hiába integetek fehér kendővel
az erkélyről.

Nagyon hosszú éjszakát éltem át
s lehet hogy eltévedtem.
A fal mögött szűkölök
a vörös téglafal mögött
melybe a feledés parancsát írták
vésővel
kalapáccsal.

Nincs is fehér kendőm
és erkély sincs itt.

Úgy zár be magányosságom
ahogyan a fát körülzárja a kérge.

Nem hallják hangomat
nem látják hogy jeleket adok le a világnak.

Egy fal mögött állok elfeledten.

Nem létező kincseimet
számlálom.







Vígh Lilla: Zúzos hajnalon

Megdermedt a világ lelke.
Fagyos lett a táj.
Farkasordító hideg lett.
Megfagyott a világ.

Egy pillanatnyi gondolat,
Beleremeg a lelkem.
Ha kinézek az ablakon,
Látom, fehér lett minden.

Kinyitom a szám, de
Szólni nem merek.
Kopognak a gondolatok
A néma csendben.

A bokrokra ráfagyott
A múlt minden történése.
Zúzmarát borított a hideg
Minden kerítésre.

A múlt emlékei ráfagytak
A szikrázó fehér fákra.
Terhük alatt ívben hajlanak,
Mint a menyasszony fátyla.

A nap felfénylő sugara
Áthatol a dermedt fehéren.
S vidám szikrákat vet
A téli fehérnépre.

Mert e hidegben is
Csodaszép a világ.
Szikrázik, fénylik, s a melengető
Fényben recsegve hallatja magát.











MINDÖRÖKKÉ MOSOLY
(PÉTER ERIKA)

Örömtelen
napokon
gyakran kapom
magam mosolyon,
ösztönösen
húzódik,
önként, lazán
fülemig a szám,
akkor is, ha
bús vagyok,
s közérzetem
szalonképtelen.
Nem azért, mert
a mosoly
olcsóbb recept,
mint a gyógyszerek,
nem azért, mert
a mosoly
olyan bájos,
mosolyragályos,
csak azért, mert
a mosoly
kisördöge
bennem él örökre.











Mácsay Judit: Békesség

A világgal már megbékéltem,
nem vagyok már féltékeny
sem fiatalra, sem gyermekre,
semmilyen korú emberre,
mert most értettem meg igazán,
hogy itt belül, itt van hazám,
itt belül kell legyen béke,
a sok szép élmény emléke,
mit megéltem, mit láttam,
hol remegve, hol bátran,
a világból mely gyönyörűséges,
az emberről, ha emberséges.

Őrzöm minden ölelés emlékét,
minden barátom fényképét,
minden felém nyújtott kezet,
mert hálás dolog az emlékezet,
mi felidézni képes a napokat,
illatokat, dalokat, hangokat,
azt a sok-sok színes csodát,
melynek csak azok őrzik nyomát,
kik életük javát már megélték,
boldogan őrzik életük emlékét.

Szabad vagyok, mert tehetem,
mert már leéltem az életem,
mert már nem űz a hiúság,
már nem kerget kaland vágy,
mert már oly sok szépet láttam,
mely ellensúlyozza a vágyam,
mit elérni talán sose fogok,
hisz kalandra már öreg vagyok.
Hálával fejezek be minden napot,
mit a teremtő nekem adott.

Visszaemlékezve úgy gondolom,
volt az életben néhány szép napom,
körülvett az úton néhány jó barát,
ittam a szerelmeknek szép szavát,
éltem meg vihart, fagyot, hóesést,
láttam napkeltét, csillagot, mesést,
éreztem gyermekem gyengéd ölelését,
vigyáztam arcának minden rezdülését,
láttam felnőni bátornak, ügyesnek,
boldog, kivel ilyen dolgok megesnek.

Elkísért a természet végig az utamon,
érezhettem minden áldását magamon,
csodálhattam az évszakok múlását,
felfedezhettem mennyek földi mását,
elborított virág, megóvott fa, mosott eső,
bizonyítva, milyen hatalmas erő.
Szerettem élni, és szeretek ma is,
remélem az idő engedi holnap is,
még nézni, még élni, még ölelni,
akiket szeretek, engedi szeretni.












 
 
0 komment , kategória:  Általános  
J_Myra:A tegnap szépsége ölel át
  2015-02-24 00:56:26, kedd
 
 
















A tegnap szépsége ölel át
mint arany fonal simul rajtam,
ott még a hálót szövögettem
ami beburkol a boldogság útján,

A tegnap még úgy ragyogott
ahogy a hegyi kristály,
tisztán öntötte fényességét
elvakított minden gondot,

A tegnap még éltetett, hiszen
védő pajzsom volt aki engem
mindtől megvédett,s szeretett
a felkelő napsugara fürdetett,

De ma elszállt az a röpke pillanat
megfakult abroncs szorítja lelkem,
sebzett lábamból már a vér serken
mára csak újra, a köves út maradt.

2014.05.07
J_Myra













A tegnap szépsége

A tegnap szépsége ölel át
mint arany fonal simul rajtam,
ott még a hálót szövögettem
ami beburkol a boldogság útján,

A tegnap még úgy ragyogott
ahogy a hegyi kristály,
tisztán öntötte fényességét
elvakított minden gondot,

A tegnap még éltetett, hiszen
védő pajzsom volt aki engem
mindtől megvédett,s szeretett
a felkelő napsugara fürdetett,

De ma elszállt az a röpke pillanat
megfakult abroncs szorítja lelkem,
sebzett lábamból már a vér serken
mára csak újra, a köves út maradt.

2014.05.07
J_Myra



















 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Pál Kata: Egy Őszi szerelem margójára...
  2015-02-23 22:37:58, hétfő
 
 










Pál Kata: Egy Őszi szerelem margójára...
Mély sóhaj az alkony, álmos szürkületben,
estnek ködpalástja mögött rejtőzik a táj.
Fák árnya feldereng a néma, sötét csendben,
reszkető titkot lop most a félhomály.

Fázós bokrok kihűlt árnyékában,
szerelem lángja már hideg, holt parázs,
kutatva lépek vágyak lábnyomában,
elmúlásról mesél a haldokló akác.

Fák tövéhez hulló nyirkos, rőt avarban,
megbújik még néhány fáradt pillanat.
Hűvös szél hordozta bánatom sarában,
derékba hajló, síró fák alatt.

Ellopott álmok, s remények suhannak,
szemednek fénye az őszben elveszett.
Hangod már csendes suttogás a szélben,
csak illúzió, mit magamban kergetek.

Haladok némán, vágyak szőtte ködben,
az emlékekre hulló fázós hajnalon.
Egyre csak hívnak a megfáradt érzések,
megyek... hogy miért, magam sem tudom.


















Szabó István: A hálátlan veréb
Üldözőbe vett egy verebet a vércse,
Alig bírt bejutni egy fecske fészkébe:
,,Jaj, jaj segíts rajtam!" így sírt a fecskének
Szívesen adott ez helyet a verébnek -
Beengedte szépen őt a lakásába,
Hogy bele ne jusson a vércse hasába.

A hálátlan veréb így szól másnap reggel,
Mikor a fecskének puha ágyán felkel:
,,Ejnye, fecske szomszéd, eddig nem is tudtam,
Hogy neked ily pompás úri lakásod van!
Biz, nekem, mondhatom, annyira megtetszett,
Hogy benne maradni kedvem kerekedett!
No de azt láthatod, hogy ez szűk kettőnknek,
Ilyen kis fészekben ketten nem férünk meg!
Látod, fecske komám, én erősebb vagyok,
Legokosabb lesz, ha a fészket elhagyod!"

A szegény fecskének mit volt mit tennie?
A saját fészkéből ki kellett mennie!

/Forrás: Napsugár, 1927/











Csuka Zoltán: Szent Anna-tó
A hegyperemről láttam meg először:
a fák között sötétkék sejtelem,
tündéri tó, rejtelmesen kísért már,
gyermekkoromtól együtt jött velem.

Titokzatos dal, s benne annyi bánat
és annyi szépség, tiszta, szent öröm,
gyermekkorom János vitéze volt tán
és jött velem át sok-sok évkörön.

Döngött a föld, ahogy feléd haladtam
sok kidőlt fenyő s büszke bükkön át,
tűnt ezredévek tompa, síri hangja
verte most vissza múlt idők szavát.

A kihűlt krátert lombok koszorúzzák,
örvényes mélyén örök nyugalom,
s a körbefutó hegyek évről évre
friss éltet fakaszt a levélalom.

Tűz volt itt egykor, forró, parázsló láva?
Most végtelen csend, titkos szerelem.
Dallama fönt az égen s lenn a tóban
visszhangzik s zengőn eggyé forr velem.












 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ismeretlen Hópihe tánc
  2015-02-23 15:01:57, hétfő
 
 






Ismeretlen
Hópihe tánc

Az égen sötét fellegek,
a szél velük is szemtelen.
Tereli és terelgeti,
közben meg is kevergeti.
Ám a felhők oly lassúak,
zsákjuk tele,nem mozdulnak.
Terhüket ők cipelik,
letenni még nem merik.
De ekkor egy égi kéz,
jól megrázza a tépi szét.
S ni csak édes Istenem,
mily csodás és szertelen.
Milliónyi hópihe,
táncot járni jött ide.
Fűre fára és házra,
majd az egész világra.
Keringőznek forognak,
csárdást járni is tudnak.
Szél apóka mosolyog,
nem látott még szebb napot.
Búcsút int egy fuvallat,
letelepszik a csapat
Táncot járó hópihe
aludni tér ő kelme.
Holnap jő a szél
tangót járnak a pihék.










Németh Margot
Csalfa tél

Te csalfa tél!
Szél ujjaiddal
Itt furulyázol
A megbabonázott
Bokrok között.
Csalárdabb vagy,
Mint a szeszélyes,
Bolondos április,
Mert helyedbe
Tavasz költözött.
Megcsavarod
A felhő orrát,
Had szórja könnyét
Az elvarázsolt tájra,
Majd gondolsz egyet,
S nehéz, sűrű ködöt
Aggatsz a rügyet
Bontott fákra.
Becsapva előcsalod
A virágot a fényre,
Majd hófellegek
Tolldunyháját
Küldöd fel az égre.

Ma, vörös lett az alkony,
Reggelre nagyot fagyott,
A bimbózó élet mind halott!
S te bolondos tél,
Talán már magad is bánod,
Hogy pár napra becsaptad
Az egész világot!









Birtalan Ferenc
Elcserélt világ

Alszunk, az ágyak mélye rejt,
már kályha-fény se lobban,
s ablak mögött - ki sejtené a cselt -,
a tél mit készített titokban?

Ha majd az éjjel felpakol,
a reggel jön, s leváltja,
lesünk a nagy dunnák alól
az elcserélt világra.

Fehér kabát a kerteken,
hogy senki meg ne fázzon,
s ki hozta, eltűnt jeltelen,
sehol egy árva lábnyom.










Zsigai Klára .
Havas erdőben veled

Gyönyörű ez a nap
tiszta ,fehér minden
ártatlan.

Hó esett és ettől
gyönyörű a táj.
A természet
misztikus ereje
ellenállhatatlan
varázzsal
csodálatossá
teszi a földet,
mely néha nagyon
sötét,fáradt,
és szürke volt.

Pihen minden,
megtisztul ilyenkor
a hűség földje,
az emberek lelke,
a fák menyasszonyként
állnak tündöklőn,ünnepelve.

Gyémánt fények
csillognak
a távoli tájról
hófehér köntöst
terít magára
az egész város.

Szikraként földre
húlló hópelyhek,
külön rezgő
táncukat járják,
tülszoknyájukban,
kergetőzve mint
a balerínák,
versengenek
egymással
ki hullik le korábban.,
ki hoz szeretetet
boldogságában.

Varázslatos,
gyönyörű,
nem is hiszem el.
Szemem nagyra
nyitóm lelkemet
feltöltöm szeretettel,
örök békével
és a fehér hóban rejlő
tiszta ártatlansággal.

Nincs helye most
bánatnak,
se szívemben,
se lelkemben
csüggedésnek,
keserű lemondásnak.

Szeretet,szerelem
kéz a kézben
erdőben sétálni
veled,hallgatni
egymás szavát,
s a csend lüktető
hangját.
Ha fázunk
összebújuk,
fejem válladra
támaszthatom,
forró csókunk
felmelegít,
ettől minden
édesebb.

Lenyűgöző téli táj,
fényes szemeddel
tekints ránk.
Hegyekben, fenn
a havason,
ahol fenyők
sora téged vár.
Helytállnak,
soha nem
csüggednek
várják a hófehér
ruhát,várják a
szeretet ünnepét..










Jószay Magdolna :
JANUÁRI PILLANAT


Mező, tág határ -
hol most e fagyokban
bársonyfekete
varjakon kívül
madár sem jár -
a végtelen vesz körbe,
a láthatár előtt
nincs akadály.
Vajon merről
fúj most a szél?
Bárhogy állok,
metsző hidege
mindig arcomba ér.
Milyen színtelennek
tűnik így a tél...
az itt készült
színes fénykép is
lehetne tán
fekete-fehér...

Miközben bennem
születik a szó,
hangtalanul, puhán
elered a hó...











Orbán Gyula
Néma pillanat
.
Némán oson a fagy.
Az, mit csókol
Deresen néz vissza reá.
Kócos ágak közt
Rejtezik a szél,
Vár, vár türelmesen,
Hozná már a tavaszt.
.
Kopottas ártatlansága
A télnek,
Még foltokban fehérlik.
Fák alusznak,
Álmodják a rügyet,
Mitugrász madarat.
Csend, csend,
És még egy néma pillanat
Így a pirkadat bíbora előtt.









Zelk Zoltán:
Bíztató

Az értelem szűk pitvarában
nyüzsögnek törpe napjaid.
Túlnéznél olykor a palánkon?
a semmi fénye megvakít.
A téboly társadul szegődik,
föléd hajol, ő súgja már:
"Ölts nyelvet e talmi valóra,
különb hazát bír a halál..."

Különb hazát: Lehet. Eléred
ama honnak is partjait,
de számlált éved tövében
a lét rejtett aranyait
kutassad addig... S ha hiába?
Ha nincsenek? Ha nem leled?
Hát akkor is! Ha ez a dolgod:
addig s ahogy rendeltetett!

Nyöszörög elméd? Hánykolódol
űrszínű, zűrös éjszakán?
melledre ül s torkod szorítja
léted lidérce, a talány:
Miért? Mi értelme? Mi célja?
a rekedt kétség kerepel -
Figyelj! A hajnal jő s talán egy
rigó füttye majd megfelel...

Egy fütty, egy szárny, egy szárnynak íve
az omló légben, vagy talán
egy hirtelen pattanva bomló
kisded levél az almafán,
melyekkel végre elmulathat
az ész s húga, az érzelem -
és küszöbödre ül kibontott
hajjal s liheg, a szerelem.

Miként a gyermek, aki pénzt lel
és örömében felkiált,
hányszor kiált, sikolt a lélek
örömében mert rátalált
egy árnyra, színre, hangra, fényre,
mely tetszhalottként rejtezett,
de él eztán, mert szólítottad,
mert te adtál neki nevet.

Az értelem szűk pitvarában,
a végesben a végtelent,
a nem szűnőt az elmúlóban
ím megleled, amíg teremt,
munkát az ész s vele a lélek,
mint gazda, aki nyáron át
esővel, fénnyel összefogva
ápolja kertjét, udvarát.

S ha jő a tél, ha hó lepi be
majd udvarát s a kerteket,
az égiekkel nem száll perbe,
ki mindent megtett, mit tehet.
Ezt mondogasd eztán magadnak,
ha vigasz kell, ha bíztató -
míg jő teled és élted keskeny
nyomát betemeti a hó.












 
 
2 komment , kategória:  Általános  
Farsangi fánk
  2015-02-23 10:50:40, hétfő
 
  Farsangi fánk



Hozzávalók
8 adag
500 g liszt
200 ml tej
40 g élesztő
50 g porcukor
60 g olvasztott vaj
5 db tojássárgája
olaj
baracklekvár
porcukor
Jellemzők

fánk
gőzpároló
cukormentes

Elkészítés

A lisztet egy edénybe tesszük.
A langyos tejet, a porcukrot, az élesztőt egy másik edénybe kimérjük, és hagyjuk 10 percig pihenni, hogy felfusson.
A lisztre öntsük rá az élesztős tejet, az olvasztott vajat és a tojások sárgáját, majd az asztalra kivéve addig gyúrjuk, míg teljesen sima nem lesz.
Kelesszük, míg duplája nem lesz, vagy gőzpárolóban 30 percig 40 °C-on.
Kb 2 cm vastagságúra nyújtva egy szaggatóval kiszúrjuk, majd 15 percig pihentetjük.
Forró olajas serpenyőben mindkét oldalát aranybarnára sütjük.
A fánk jobban felduzzad, ha sütés közben a serpenyőt betakarjuk a fedővel.
Tálaláskor porcukorral és baracklekvárral ízesítjük.
Miele
Feltöltötte
Miele
956 recept




 
 
1 komment , kategória:  Receptek tőletek  
Csörögefánk
  2015-02-23 10:44:18, hétfő
 
 
Csörögefánk





4 adag
50 dkg liszt
25 dkg margarin
1 db tojás
1 csomag sütőpor
1 csipet só
1 tk rum
2 dl tej

Elkészítés

A lisztbe beletesszük a sót és a sütőport (cukor nem kell bele).
A margarint két tenyérrel beledörzsöljük.
Ezután a tojást egy kissé összekavarva a rummal és a tejjel a lisztbe beleöntve formálható tésztát gyúrunk, majd nyújtófával ceruzavastagságúra nyújtjuk.
Derelyemetszővel gyermek tenyér nagyságúra, és deltoid alakúra daraboljuk.
Minden darabot egy vagy két helyen átlyukasztunk, a sarkokat ezeken a lyukakon keresztül visszahajtjuk.
Két lyuk esetén egyiket egyik oldalról, másikat a másikról.
Forró olajban kisütjük, és egy tálba kiszedve még forró állapotában vaníliacukorral megszórjuk.





 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nicolae Labis : ...... ...........Az öreg erdész
  2015-02-23 00:51:05, hétfő
 
 













Nicolae Labis :
...... ...... ......Az öreg erdész

Álmodozik az öreg erdész, s mintha
szerelme, az erdő, mint bárka ringna,
melyet immár időtlen időktől fogva
kormányoz: rendezgetvén benne a
szarvasokat, medvéket, s ügyel a forrásokra,
hogy legyen a vadnak mit innia.

Szemében, mely fénnyel teli és tiszta,
eltűnt messzeség tükröződik vissza:
az erdő minden öröme, fájdalma,
miket lelkében meggyűjtögetett,
s anélkül, hogy arca mutatta volna,
a fákkal együtt sírt vagy nevetett.

Mikor a hold méze csurran a fákra
és minden csillag egy-egy kifent dárda,
feszítvén nyakuk a nagy éjszakának,
egy szerelmes bak s a sutája vágtat...
ő egy rönkön ülve, a fák alatt,
puskáját nézi búsan, hallgatag.

Vagy tavasz táján, mikor már nem fér meg
boccsal az anya, s a kicsi medvéket,
kiket még úgy dédelgetett tavaly,
kiveri, mert kisebbeket akar,
szomorúan nézi, arca csupa részvét,
a kínnal teli élet kezdődését.

Neki dúdol, hallod, a természet,
hol forró, hol meg jéghideg az ének,
a fénylő hó is neki énekel,
az őszi fák susogva hulló lombja,
s a buzgó forrás, melyet most hagy el
egy könnyű léptű, kecses szarvascsorda.

Meglop az idő, s folyton tovaszáll,
terhekkel rak a tűnő tél s a nyár,
s ha szíved nézed: telik-e hombárod?
hovatovább mind üresebbnek látod,
ha arra gondolsz, holnap menni kell,
szegényen indulsz akkor innen el.

De ő nyugodtan tekinthet magába,
mert napról napra gyarapszik kamrája;
kincset terem az erdő fája, bokra,
amit ad neki, azt megszázszorozza,
s ha mennie kell, jön majd az a nap,
ő lesz mindünk közt a leggazdagabb.

Az erdő, a fák szerény kinccsel áldják...
szereti az erdőt, akár egy bárkát,
melyet immár időtlen időktől fogva
kormányoz: rendezgetvén benne a
szarvasokat, medvéket, ügyel a forrásokra,
hogy legyen a vadnak mit innia.










Varga István:
...... ...... .........Csend


A csend úgy dalol,
mint madár az ágon.
Úgy hallgat, mint éjjel az alvó.
Néha üvölt rám,
mint bűnösre a vádló.
S lassan kiderül,
mindez csak álom.
A csend az ember szíve.
Néha belezokog a lelke.
A csend nem más,
csupán visszhang.
Egysíkú, lassan-lassan
ütemes szívhang.











CSO GI CSON
...... .......A PATAKKAL BESZÉLGETEK



Fehér sziklán ülök a völgy felett,
s a patakkal beszélgetek.
A víz úgy suhan a köveken át,
selymesen, puhán, mint a fellegek,
s oly súlytalan, hogy szinte már lebeg...
Fodroz, iramlik, árad cseppre csepp,
a völgy hosszán, lejtős sziklákon át,
nappal meg éjjel, tovább és tovább...
Az útja még nehéz és meredek,
de ő csak mesél, csacsog és nevet,
s vígan, fürgén szeli át a hegyet...



Ó, te tiszta, áttetsző, kis patak,
hadd nézzelek még, hadd csodáljalak!
Tovasuhansz a fehér falakon,
s ezer szilánkra osztod önmagad,
ezer tükör-szilánkra, mint a nap!



Dalolsz, dalolsz, tündöklőn, szabadon,
s dalomba ömlik a te éneked...
Egyek vagyunk, s nincs bennem semmi más,
csak árnytalan, nem-szűnő ragyogás!
Fehér sziklán ülök a völgy felett,
s a patakkal beszélgetek...










Rimanóczki Ildikó
...... ...... ...... .......A tó és az erdő


Legszebb ruhádat vetted fel megint:
izzó vöröset s álmodósárgát -
szomjazó szemem ma is rád tekint,
de ölelésem hiába várnád.

Hűen tükrözöm színed, mosolyod,
ujjaid hegyét érinteném még,
mert a sziklán túl vad köd imbolyog,
s holnap meglehet, havat küld az ég.

Az ősz szórja még langyos kegyeit,
míg mély csendemmel váltig küszködöm,
vizembe dobod lombékszereid,
s eláraszt fentről lila fényözön.

Te már tudod: a dal mind illanó,
ágadról eltűnt a zajos sereg -
telet várok, hogy takarjon a hó,
és rám borulsz majd ismét reszketeg.

Egymás mellett így élünk, változunk:
te fölém nősz s én mind kisebb leszek -
sorsom lettél, hisz összetartozunk.
Lásd, körbevesznek némán a hegyek.












Aranyosi Ervin:
...... ...... ........ Hallod, amit hallok?


- Jó reggelt, jó reggelt! - fütyül a rigó!
Pacsirta dalolja: - Vígan élni jó!
Madarak dalára ébred a világ,
Harmatcseppben fürdik minden kis virág.
Hallgasd csak a füttyöt, élvezd a zenét,
te is vedd magadra az élet örömét!
Arcodra mosolyt csal, s ha megfigyeled,
a természet játszik ily módon veled.

Reggeli ébresztő, csodás zeneszám,
madarak varázsa köszönt le reám,
hallgatom, s a kedvem általa vidul,
ahogy a természet éled, kivirul.
Próbáld elfütyülni, hogyan szól a dal?
Tudsz-e így zenélni az ő dalaival?
Füttyöd mire képes? Hamar kiderül,
s rigó válaszol rá, hogyha sikerül!









Barta Pál
...... ...... .....Az IDŐ


Hatalmas hegyekre támaszkodva
Erdők magas fáit vándor botjaként használva
Jön megy az IDŐ
Lábain minden folyó és összes patak a cipő
Van akinél ott hagy kéjes mámoros perceket
Másoktól elvesz hosszú éveket
Amilyen olyan
Lót fut , rohan
Mint aki osztódik
Önmaga sem tudja hogyan
Kúszik - úszik - száll
Ha unatkozik tovább áll
Végül Ő is ISTEN örökkévalóságába
Rájön ha későn is
Halandóságára ...











Szalai Krisztina:
...... .........A fák alatt


Tudod, elmúlik a bánat
és tenéked szól a fákról
a sok csicsergő, kicsiny madár.
Vígaszként csillan meg egy-egy napsugár.
- Ugye szép a Világ?

Hallgasd, elmondják a máról,
hogy ezernyi fényben táncol
a mosolyodtól a külvilág!
Hagyd el hát, eleget búslakodtál!
- Figyelj, szép a Világ!

Hát nézd, ez mind-mind a tiéd!
Hát lásd, nyisd ki a szíved!
És kiálts, tárd ki a karod!
És kiáltsd:- Szeretlek Világ!

Ha megbocsájtasz a múltnak,
s megválasztod céljaidat,
attól majd lelkesedsz és lángra is lobbansz!
Akkor hívj köréd másokat és bíztasd,
hogy szép a Világ










Szilágyi Ferenc
...... ...... ......Kit a sors bánt

-
Kit a sors bánt, s félrevet az élet,
hinnie kell, nem oly mély a kút,
e szenvedés nem a végítélet,
szakadékból is van visszaút.

Erős hittel kapaszkodj a mába,
s ne hagyd sárba fúlni a jövőd;
fény dereng a sötét éjszakába',
meglátja az Úr a küszködőt.

A hívőnek reménye gyújt lángot,
meleget is adhat még e tűz.
Isten keze megjelenik ám ott,
ahol a szem szentírást betűz.

És szól az Úr: Térj észre, te kába,
itt a kezem, kapaszkodj belém,
nem hagyhatlak az éj mocsarába',
kihúzlak az áldott fényre én!












Elena Farago
(1878 - 1954)
...... ...... ......Egy ember...


Egy ember ment az úton este,
ment, dalolt csendben az úton.
Dalolt, talán hogy így elvesse
nagy útja gondját - nem tudom.
Dalolt, talán mert szép az este,
vagy mert anélkül rosszul esne,
hogy egymagában van úton.

A kapuban, csak álltam ottan,
ő ment, amerre útja tért.
És egyszercsak fölsóhajtottam,
nem tudnám megmondani, mért.
Elment s elfogott engem ottan
- a kaput elhagyni nem tudtam -
a vágy az egész életért.

Talán úgy van, hogy minden ember
áll egy este a kapuban
s a vándorról, ki arra ment el,
nem tudja, bús-e csakugyan -
s tán sóhajt egyet minden ember
s míg elborong, azon mereng el,
hogy az ő útja messze van.

József Attila fordítása










Ismeretlen
...... ......... Az erdő..



Az erdő nekem szentély
olyan, mintha templomba mennék,
kupolát alkotnak fölöttem a lombok,
és az áhítat csendjét őrzi a vadon.

Azokat a tájakat szeretem,
mit kirándulók ezrei nem keresnek fel.
Hol nincs tülekedés, ricsaj,
állatok életét nem keseríti zaj.

A térképet böngészve
jutottam el a Zemplénbe.
A hegyek, mint fáradt óriások
hevernek lustán egymáson.

Sok itt a történelmi emlék,
várak sokasága kemény harcokról mesél.
A fák sűrűjében kolostorra is bukkanhatsz,
szerzetesek éltek itt, világtól elvonultan.

Ha Amadé várához felmászol,
kifulladva érkezel a romokhoz,
de mindenért kárpótol a látvány,
amott Szlovákia terpeszkedik lomhán.

A múltban malomkövet is fejtettek,
a mély gödör vízzel telt meg.
Ha nem sajnálod erődet,
megpillanthatod a szépséges Tengerszemet.

Mikor felkeresed e szép helyet,
az erdőben óvatosan közlekedj!
Ha viperával találkozol, kerüld el!
Rengeteg a ritka, védett növény is,
ne taposs rá, ne tépd le, ha nehéz is!









Acsai Kinga:
...... .........Szerelmemnek



Elmondani nem tudom, megpróbálom írni,
Ettől az érzéstől örömömben tudnék sírni.
Éreztetni nem tudom, mekkorát dobbant szívem,
Akkor jöttem rá, hogy Te vagy a mindenem.
Köszönöm Neked azt a sok jót s szépet,
Visszaadni mindent, kevés rá egy élet.
Megpróbálok mindig a legjobb lenni,
Sose csalódj bennem, már elég ennyi.
Szeretném, hogy sokáig így nézhess rám,
És még százszor elmondd: Szeretlek Babám
Akkor is Veled vagyok, ha valami bánt,
Ilyen törődést nem éreztem senki iránt.
Vigyázok Rád, nem hagylak el soha,
De most jön még csak az igazság sora.
Így már tudom, hogy hozzád terelt a végzet,
SZERETLEK NAGYON, remélem ezt érzed!












 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 173 
2015.01 2015. Február 2015.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
232425262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 173 db bejegyzés
e év: 1572 db bejegyzés
Összes: 6904 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1469
  • e Hét: 9226
  • e Hónap: 24944
  • e Év: 663432
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.