Belépés
korall44.blog.xfree.hu
Én nem adom fel soha, Az élet bármennyire is mostoha! Bakó Istvánné
1944.02.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
F.Mia: (a \'kisboszorkány\' napja)
  2015-02-26 11:52:16, csütörtök
 
  F.Mia: (a \'kisboszorkány\' napja)

Az elmúlt évben sok jókívánságot egybe gyűjtöttünk,
mit szívünk mélyén eddig jól megőriztünk.
Van benne öröm, szeretet, és béke,
jókedv, móka, kacagás is megakad benne.

Vártunk egy szép napra, egy különlegesre,
hogy szívünk kapuját kitárjuk szélesre.
Ránéztünk a naptárra és örömmel láttuk,
hogy elérkezett végre, mire úgy vártunk.

E napon születtél, ma kilenc éves lettél,
ezért a sok jókívánság, mind legyen a tiéd!
Repül már feléd, tárd ki kicsi szíved,
Vigyázz rá, ezután most már Te őrizzed!

Kívánjuk, hogy életed örömben és szeretetben teljen,
jókedv, móka, kacagás mindig elkísérjen.
Kívánunk neked boldog szülinapot
és hozzá sok-sok szép ajándékot!


Tobai Rózsa: Boldog Születésnapot

Ma Teérted ragyognak a csillagok,
Veled ünnepelnek az Angyalok.
Ha meglátsz egy hullócsillagot,
Kívánj valamit, ma megkapod.
Amit én tudok adni, ki nem nyithatod,
De újra és újra elolvashatod.
Kívánok Neked csodás, vidám napot,
Tortát, ajándékot, s hullócsillagot,
De nem utolsó sorban, Boldog Születésnapot!


F.Mia: Szülinapi köszöntő

Ma reggel a tavasz virágait egy csokorba kötöttem,
s közéjük a napsugarait is bele-bele szőttem.
A hajnali harmatcseppek csillogását,
a reggeli derengés ködhomályát,
a nappal szikrázó ragyogását,
az este csillagfénnyel átszőtt mélykékjét is megtalálod benne,
s a szeretet szivárvány szalagja köti körbe-körbe.
E csokrot ma jó szívvel küldöm neked.
hisz ma a szülinapod ünnepeled.
A virágok illata, színe, ragyogása az ajándékom,
s hozzá jön még szívből jövő kívánságom:
kívánom neked, hogy sokáig éljél,
erőben, egészségben, sikerben bővelkedjél.
Jókedvvel, derűvel, vidámsággal a házad mindig tele legyen,
Fortuna szerelme csak a tied legyen.
Éljél még sok hosszú, szép évet,
s csak öröm és boldogság kísérje lépted.
 
 
0 komment , kategória:  Irodalom/vers,regény, stb./  
A Lélekpillangó meséje
  2015-02-08 12:58:58, vasárnap
 
  A Lélekpillangó meséje ( 2015. febr. 01-i történet )

Magdolna szomorúan ébredt, pedig szíve összekapcsolódott a Lélekpillangó erőterével. Teljesen eluralkodott rajta az apátia. Örült az ajándékainak és annak, hogy ilyen nagyszerű emberek veszik körül, mint Elmíra, a Főnök, Alexandra, Daniel és Réka, valamint anyukájának is hálás volt a könyvért és kedves soraiért. Nem tudott nem bánkódni azonban Richárd hiánya miatt. Bánatos töprengéséből kishúga dörömbölése zökkentette ki.

-Ébredj álomszuszék! Megígérted, hogy elviszel vásárolni! Képzeld, Elmirától az imént kaptam egy csomó pénzt, mert eladtam azt a hatalmas képet, annak az idegen pasasnak! Állítólag senki nem tudja ki az, meg sem volt hívva!

Magdolna szomorkásan mosolygott, majd felöltözött, és elkészült. Sétálva indultak útnak. Nehezen hangolódott húga túlpörgött állapotára. Megmutatta a város nevezetességeit, a Central parkot, a szabadságszobrot, a jellegzetes helyi ételeket kínáló éttermeket, sétáltak az Ötödik sugáróton. Elvitte plázákba, ahol Alexandra kedvére válogathatott a ruhák és a bizsuk közül. Édesanyjuknak is választottak egy egyszerű szabású, ekrüszínű, alkalmi blúzt, hozzá két szoknyát és egy blézert, egy pár magas sarkú cipőt és néhány olyan fehérneműt, amit Magdolna szerint anyjuk soha nem fog felvenni. Persze értette a húga célzását. Az édesanyja a harmincas éveiben járt csak és biztosan neki is szüksége lenne egy kis szerelemre. Fura volt így gondolni az anyukájára.
Dolguk végeztével elmentek Elmírához, aki áthívta a lányokat egy kis kora esti csevegésre. Beszélgettek a kiállításról, Magdolna képeiről, jövőbeli terveikről. Alexandra megmutatta a vázlatfüzetet, amit nővérének ajándékozott a születésnapjára. Kíváncsi volt, hogy a sokat látott, tapasztalt művészeti menedzser mit szól az alkotásához. Elmírának tetszettek a képek meg a ruhák, amiket a kislány tervezett, azonban feltűnt neki, hogy nincs olyan kifinomult technikája, olyan látásmódja mint a nővérének.

- Divattervező szeretnék lenni, mondta a nyolcadikos kamaszlány.

Elmíra mosolygott. - Megvan hozzá a vénád - felelte. Ha akarod, legközelebb, ha itt jársz, elviszlek egy igazi divatbemutatóra. A kislány teljesen bezsongott, alig várta, hogy Elmíra teljesítse ígéretét, majd kiviharzott a mosdóba.

Elmíra Magdolnához szólt: - A virágokat, amiket a megnyitóra kaptál átvitettem a lakásodra. Volt egy hatalmas, vagy 100 vörös rózsaszálból álló gyönyörű szép pillangós-pávás csokor. Van ötleted, hogy ki küldhette? - Nincs! felelte Magdolna egykedvűen. Még mindig szomorú volt Richárd miatt, aki nem tartotta be neki tett ígéretét.





A Lélekpillangó meséje ( 2015. febr. 02-i történet )

A Lélekpillangó a szikomorfa odvában lassan egyre kisebbnek és szűkebbnek érezte a bábot. Tudta, hogy lassan eljön majd az ő ideje is. Egy új hét kezdődött. Folyvást új és új kezdetek. Erről szól az élet! A Nővér megtapasztalta az évek folyamán, ha hétfőnként előre átgondolja az előtte álló hetet, és mindeközben gondolatai pozitívak, érzései kellemesek, csodás hét vár rá. Egy Csehov idézet jutott eszébe ezen a reggelen: ,,Az ember az, amiben hisz". A Nővér megtanult a jóban, a szeretet erejében hinni. Mióta megismerkedett Lukáccsal, egyre többet gondolt a férfira. Nem mert szerelemben reménykedni, de a gondolatait hagyta nála, vele időzni. Tudta, hogy a sors beteljesítéséhez a szándék elég.

Első szerelmének, a Mérnöknek, már megbocsájtott, mindazok ellenére, hogy a férfi hazudott neki, és elhagyta őt. Épp akkor, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá, amikor közös gyermekük egy hónapos volt. Az évek alatt a haragot, a csalódottságot, amit évekig cipelt szívében nehéz súlyként, felváltotta a hála érzése. Hálás volt a Mérnöknek a kisfiúért, aki szerelmükből született. Hálás a tanításból eredt tudásért, hogy ő egymaga mennyi mindenre képes. S már hálás azért is, mert nem látogatta meg a fiát, s nem zavarta meg a fejlődését elképesztő dolgaival. Hálás volt,mert a férfi felejthetőnek bizonyult.
A Mérnökről csupán két ember tudott, az Atya, akivel minden titkát megoszthatta, és a Főnök felesége, akivel az egyik ,,Aranynapon" öntötték ki egymásnak a szívüket. Mert az aranynapok nem csak a jó ételekről szóltak a Főnökék házában, a házi finomságokról, a tiszta dolgokról, hanem a tiszta érzéseket is meg tudta itt osztani aki eljött.

A kórházban, miután felvették az új betegeket, a Nővér végigjárta a kórtermeket. Épp Anton unokájának ágyánál időzött, amikor Lukács lépett be a kórterembe, a kis beteg szüleinek kíséretében. A szülők nagyon hálásak voltak a gondos kezelésért, örömmel látták, hogy imádott gyermekük állapota napról-napra javul. Hálájuk jeléül két koncertjegyet adtak át a főorvosnak. Elmondták, hogy Isis, egy kedves barátjuk tehetséges kislánya ad hárfahangversenyt a zeneiskolában, ahol tanul. Lukács megköszönte a kedves ajándékot, nagyon szerette a komolyzenét. Azon kezdett gondolkodni, kivel mehetne el a koncertre.
Eközben a Nővér, aki az ágy mellett állt, megkérdezte a kisgyereket, átölelheti-e. A gyermek elmosolyodott, és igent intett a fejével. A Nővér lehajolt hozzá, majd gyöngéden átölelte. Lukács szíve, ahogy nézte őket, megtelt melegséggel.

A Lélekpillangó ereje átjárta, összekötötte a két szívet. A kicsiét, aki még nem tudta, hogyan kell meggyógyulni és a nővérét, akinek a szíve már ismerte a gyógyuláshoz vezető utat. Akit a karjába zárt, annak gyógyulás lett a sorsa. Ezt azonban nem terjesztették, hiszen tudták, nem lehet akárkit ÚGY átölelni!
Miután a szülők, mosollyal az arcukon távoztak, Lukács megkérdezte a Nővértől, volna-e kedve vele tartani a hangversenyre. A Nővér boldogan mondott igent, és ismét érezte a pillangók repkedését a gyomra tájékán.





A Lélekpillangó meséje ( 2015. febr. 03-i történet )

Az aranycsillám ott volt mindhárom lélekben, akiket ma reggel a Lélekpillangó figyelt. A szülők szívében most erősebben fénylett, ahogy a hitvesi ágyukban pihenő, megnyugodott kicsi lányukat figyelték.
Tamás maga elé vette laptopját; miközben levelezését nézegette (ahol sok új megrendelés érkezett be. Már választhatott, hogy mit vállal és mit nem. A templomokban, különleges mívű épületekben, minőségi antik bútorokban különös jártaságot szerzett mester, ügyes kezű asztalosi és restaurátor egyre híresebb lett a világban. A régi mesterek meghaltak már, az újakból alig akadt maroknyi, aki időre, pontosan, magas minőségben végeztek munkát. Szép lassan feledtette börtönmúltját.) Kíváncsiságból beírta a keresőablakba a decemberben látott hirdetésszöveget: ,,Eladó tanya nyugalomra vágyó családnak". Izgatottan hívta a gép elé a fürdőszobából feleségét; a monitoron annak az udvarháznak a képe tűnt fel, amit decemberben meg akartak nézni!
Erika bebújt férje takarója alá, így Tamás érezte, ahogy Erika szíve hevesebben ver a kép láttán. Ráklikkelt a hirdetésre, először a fotókat nézték meg és mindkettejük szívében erősödött az ,,otthon" érzése a feltett fotók láttán. Egy takaros, az utóbbi évek kihasználatlanságát ugyan sejtető, mégis otthonosságot sugárzó, praktikusan berendezett házat láttak, istállókkal, kis műhelynek való melléképülettel. Gyorsan rákerestek a hirdetés adataira - közben a kicsi Virág már ébredezni kezdett, Erika megnyugtatóan tette kicsi hátára kezét - és elképedve nézték az árat, ami a képernyőn volt...
Egyértelmű volt mindkettőjük számára, ezt a házat látni akarják! Tamás fel sem írta a telefonszámot, rögtön tárcsázott.
Erika felvette a felébredt kislányt; miközben elhelyezkedtek a reggeli szopizáshoz a régi, ugyanakkor Tamás által újjá varázsolt karosszékbe, Erika érdeklődve figyelte férje telefonálását...

Eközben a helyen, a Lélekpillangó bábját rejtő szikomorfa sejtelmes fényben tündöklő csúcsán, hol a Tündérlények élnek békében, ma valami furcsa dolog történik. Marilla, a tündérek jóságos anyja nyakékén halványan, alig láthatóan új, egy másik türkiz kristálygyöngy kezd derengeni. A homályos vékony szálú fény, gömböcskébe csavarodik. Halvány, különös létének megjelenésén Marilla elcsodálkozik. A többiek észre sem veszik. Időtlenségbe vesző életében ilyen még nem történt a nyakéken.
- Különös, csak tudnám, mit jelez. - töprengett naphosszat.





A Lélekpillangó meséje ( 2015. febr. 04-i történet )

A Lélekpillangó bábja a fa odvában ma a vidéket pásztázta, s rábukkant Tamás szívére, mely úgy lüktetett, izgatottan és lelkesen, mint már régóta nem. Erre a napra sikerült időpontot egyeztetni a karácsonykor látott tanya tulajdonosával. Nem is sejtették, hogy a tulaj bármely időpontba beleegyezett volna, hisz ezer éve hirdette már a házat! Erika összeszedte amire Virágnak szüksége volt,, pakolt be némi élelmet piacozós kosárkájába és útnak is indultak. Szótlanul utaztak egymás mellett, mindketten gondolataikba mélyedtek; Virág imádta a tájat nézni és most szokatlanul gyorsan haladtak a fák. Tamás visszaemlékezett decemberi útjukra és azon gondolkodott, vajon miért vonzza oly nagyon, hisz sosem élt még vidéken. Erika azon ábrándozott, végre talán megadhatja gyermekének, ami az ő gyermekkorából nagyon hiányzott: a testvért.

Amikor beértek a földútra, olyan erős otthon-élményük volt, hogy hátuk lúdbőrözött, a karjukon felálltak a szőrszálak. A házból egy idősödő úriember sietett eléjük; sürgölődve igyekezett a házban mindent megmutatni. A házikó láthatóan üresen állt már hosszú ideje; a bútorok letakarva, az ajtók nyikorogva nyíltak és áporodott, dohos szag volt érezhető a helyiségekben, de a tulajdonos befűtött egy kicsit az öreg kemencébe - mutatta, hogy az bizony még jól szelel! A helyiségeken áthaladva Tamás egy le nem takart bútort fedezett fel: egy mívesen faragott, rozoga és kopott, száz éves, pókhálóval beszőtt bölcsőt. Értő szeme rögtön felfedezte a parlagon hagyott értéket; szíve szerint azonnal megvette volna, de nem szólalt meg. Erika szíve nagyot dobbant, amikor követte férje tekintetét.

A házból kimenve a tulajdonos csökkenő lelkesedéssel vezette körbe a házhoz tartozó területen a kis családot. Tamásék nem tudták, arra számított - ahogy az több korábbi érdeklődővel történt -, a hatalmas birtoktól megriadva rögtön elköszönnek és nem hall róluk soha. Tamás a határtalan szabadság érzésébe feledkezve mindent kizárt elméjéből; Erika gyermekkora csodálatos világát vélte felfedezni.

Megígérték, hogy kisvártatva jelentkeznek majd egy esetleges vételi ajánlattal. Hazafelé megbeszélték érzéseiket, gondolataikat; a ház lelakott, nedves is egy kicsit, a tető rossz állapotú. Hatalmas munka lehet a felújítása, ugyanakkor az ár nagyon vonzó és más életminőséget kaphatnának. Az elsőre is határtalan szabadságot sugalló terület ugyanakkor - bár mindkettejük számára vonzó volt - aggasztotta őket; elképzelésük sem volt, mit lehet akkora területtel kezdeni és sejtették, erejüket meghaladó próbálkozás lenne akár csak a terület rendben tartása, nemhogy hasznosítása... Úgy beszélték meg, hagynak időt maguknak a döntésre.

Tizenkét Tündérlény vigyázza, óvja a varázslatos szikomorfa odvát. Marilla, a zömök, fürge tündéranya figyelte és óvta őket, ők pedig sepertek és vigyáztak mindenre, ami a szikomorfa körül történt. Óvatosak és körültekintők voltak. Munkájuktól függött a világ boldogsága, és ennek tiszta tudatában cselekedtek minden áldott napon. Marilla nyakában a mágikus gyöngysor mindig mindent pontosan jelzett. Most egy csöppnyi, halvány gömböcske növekedni kezdett rajta, megtelt, fényesen ragyogott a nyakék tizenharmadik szemeként. Erre már a többiek is felfigyeltek. Nem értették mi történt. Ilyen furcsaság még sosem esett évszázados életük alatt.





Lélekpillangó meséje ( 2015. febr. 05-i történet )

A nyomornak szaga van, ólomsúlyú, nyúlós szürke ködbe vész. Kilátástalanul áthatolhatatlan. Az ki benne van, nem láthatja a ragyogó fényt, a ragacsos közeg, mindig alattomosan elé lép. Mindig, mindig abba az irányba mozog, hol a Nap fénye ragyog, ezért egyre sűrűbbé és sötétebbé válik a nélkülözés. Kikerülni, töretlen hittel, meggyőződéssel, égből jövő csoda-segítséggel lehet.

Az önző gondolatok ártó szándéka erjedni kezd, szaga bűzzé válik a kívülállók elkerülik negyedeit. Híre megy: Oda ne menj! Harlem Brooklyn, a Közel - kelet szűk sikátorai, temető-települései, India múltba ragadt áporodott szagú nyomorúságos bódévárosai, a paradicsomi karib térség bádogtelepei, hol alamizsnányi pénzért a lelküket adják el, csak a családjukat el tudják tartani, és Afrika, ahol minden együtt, fokozottan kavarog.

Lélekpillangó különlegesen érzékeny szeretet-hálóján át csak a jó emberek szívét látja. Csak a szándékot, mely tiszta, körülményektől függetlenül. De a titokzatos tündérlények látják a sűrűsödő ködöt, a segítség sikoltó fohászát, a Föld minden szegletében. Súlytalan lényük a köd fölött lebeg. Látják a fájdalmat, de nem érzik a kínt. Felette lebegnek. Jeleznek, integetnek, halhatatlan énekükkel a szívekhez szólnak:
- Emberek, emberek, kinek szívében arany csillám villan, gyertek és segítsetek!

Lukács álmára ébredt. Az Afrikában átélt élmények izzadtságcseppjeiben úszott teste.
- Hol vagyok?
- Milyen dallamot hallottam?
Mennyi mindent megéltem önkéntes orvosként, ... emlékezett élményeire, az elesettek gyógyítására, segítésére.
- Kik vezettek oda? Kik hívták fel a figyelmemet rájuk? Miért volt bennem az a mehetnék, ami szembe fordított a szép autókkal meg pompába borult házakkal?
Az édes hallhatatlan dallam a fülében vitte oda, mely minden esztendőben csak egyszer szólal meg és a boldogságot jelzi. A fény, a szeretet adott erőt, hogy a munkáját teljessé tehesse, ott a nyomortelepen.

Aznap reggeli kávéja meleg-üde-fanyar párájában a Nővér a rádió háttérből átszűrődő hangjára lett figyelmes. A helyzet súlyos. Láthatatlan csatorna közvetítette a hangot. Beteg emberek számtalan vírustól szenvednek. Egyre nagyobb szükség van a segítségre.
Elgondolkodott. Bárcsak segíthetne, ott is. Mindenütt ahol emberek szenvednek. Nem lehet. Sajnos nem. Rá itt van szükség.

Marilla, a tündérek valójában nem is létező hierarchiájában a főnök, ma egyáltalán nem figyelt a világ, vagy az emberek bújára és bajára. Ma a lüktető, egyre nagyobb tizenharmadik gyöngyszemmel volt elfoglalva. Behunyta a szemét és megértette a jelet: - Új tündér születik! Hamarosan bővül a Szikomorfán szolgáló tündérek száma. Évszázadokon át alig-alig esik ilyen esemény. Marilla azon nyomban tündérbort bontott, 77 éves tündérmézet csorgatott tündérkalácsra és hatalmas lakomára hívta össze a tündéreket. Évszázadonként pár nap van csak, hogy nem szorgoskodnak, csak magukra figyelnek, csak ünnepelnek.




ep]A Lélekpillangó meséje ( 2015. febr. 06-i történet )

Ma egy szomorú, mégis világító, szeretetre éhező szívvel vált eggyé a LélekPillangó. Egy fiatal lányéval, aki festőművésznő volt. 20 éves kora ellenére már rengeteg sikert ért el. Kiállításai voltak, a világ legjobb művészeti egyetemén, a Sorbonne-on volt ösztöndíjas. A tengerentúlon élt, egy nagyvárosban, saját kis lakásában. Egy szép piros autója volt, most tanult vezetni és ezrek irigyelték őt, aminek azonban egyáltalán nem örült. Nem volt ez azonban mindig így, mélyről indult, keményen megdolgozott a sikerért. Távol a kultúra, a tudás, a jómód helyeitől, egy zsákfalu sáros utcájának kis házába született, ahol nem volt sem víz, sem fűtés, de még világítás sem mindig. Innen szökött meg két évvel ezelőtt, néhány héttel nagykorúsága előtt, egy kézzel varrt és hímzett kis tarisznyával, vékony tornacipőben a legnagyobb hidegben.

Erőszakban fogant gyermekét hordta még ekkor szíve alatt, a Nagyvárosba menekült, ahol Vízkelethy bácsi bukkant rá és a Nővér segített neki szállást találni egy anyaotthonban. Itt találkozott Zsuzsával és az önkéntes barátnőivel, akinek kedvességét egy pillangós rajzzal viszonozta. Zsuzsa elhelyezte a képet butikja falán, így talált rá Magdolnára a kiváló kapcsolati rendszerekkel rendelkező művészeti menedzser, Elmíra. A fiatal nő szárnyai alá vette Magdolnát, megvárta míg nagykorú lesz és kiutaztatta maga mellé, a tengerentúlra.

Magdolna a repülőn lett rosszul, elvetélte kisbabáját. A fájdalom, a keserűség elől a festészetbe menekült és kimagasló tehetségének, kitartásának, valamint Elmírának köszönhetően a lány karrierje fényesen ívelt felfelé. Magánlete azonban romokban hevert. Nem voltak igazi barátai, Elmíra és az otthon hagyott Főnök álltak legjobban mellette. A Főnök inkább atyai barát, mentor, Elmíra pedig mint munkaadó, nem is lehettek olyan mélyebb, valódi barátok. A férfiaktól általában elfordult. Volt egy kivétel, de...
Magdolna ma bánatos volt és csalódott.
Richárd járt a fejében, aki nem ment el a kiállítás megnyitójára, és azóta sem adott hírt magáról.

Leült dologzni. Egy csupasz fát festett az éjszakában. Sötét színeket használt, melyek kifejezték mély érzelmeit, igyekezett minden fájdalmát, minden csalódottságát kifesteni magából. A fa ágain azonban halványan látszódott némi fény, melyek reménykeltőek voltak. Bölcs lélekként tudta, hogy minden fájdalom elmúlik egyszer. Magdolna befejezte a festményt, szomorúan végignézett rajta, majd kissé megkönnyebbülve nagyot sóhajtott. Hozzáfogott, hogy rendet rak maga után, kimosta ecseteit, elpakolta festékkészleteit, majd elindult, hogy nyugovóra térjen. Eközben ...





A Lélekpillangó meséje ( 2015. febr. 07-i történet )

A Lélekpillangó ma furcsa izgalmat, reményteli vágyat érzett. Titokzatos aranyszövedék burkolta bábjában, s ma a Nővér szívével kapcsolódott össze. Izgatottan ébredt ezen a szombat reggelen. Bár szabadnapja volt, mégis korán felébredt, és nem tudott visszaaludni. Az esti hangversenyre gondolt. Reggelit készített. A délelőtt hamar eltelt. A kisfia angolt tanult egy telefonos alkalmazással, ő meg a szokásos házimunkákat végezte. A közeli plázában ebédeltek. Azon gondolkodott, mit vegyen fel az esti programra. Nem nagyon járt el sehová, így nem volt nagy ruhatára. Miután odahaza becsukta a gardróbszekrény ajtaját, elhatározta, hogy a plázában majd választ kedvére való ruhát. Zsuzsa butikjába vette az irányt, még sosem vásárolt itt, csak hallott róla. A kedves eladólányok nagy szakértelemmel egy egyszerű vonalvezetésű fekete ruhát ajánlottak neki, divatos natúr nyakékkel, kis piros boleróval, amit meg is vásárolt, majd a kisfiát elvitte régi jó barátja, Péterke családjához. Már előző este megbeszélte a szülőkkel, hogy a kisfia náluk tölti a szombat délutánt, és ott is aludhat náluk, majd vasárnap délelőtt érte jön. Szomorkodott, hogy új cipőt már nem vehet, épp elég kiadást jelentett az új ruha, de alaposan kipucolta régebbi fekete körömcipőjét, amit ritkán hordott, nem illett a kórházi munkához.

Lukács érte jött, együtt érkeztek meg a koncertre. A csodás hárfazene mindkettejüket elvarázsolta. Isist édesanyja kísérte zongorán. A Pillangók tánca című műnél, ami a kis művésznő saját szerzeménye, a Lélekpillangó érezte, ahogy a teremben lévő emberek szíve összekapcsolódik egymással.
Az előadás szünetében a Nővér elmesélte, hogy ő is dolgozott önkéntesként egy fél évet Afrikában. Ott kapta élete egyik legnagyobb tanítást, egy 7 év körüli rongyos, éhes de boldog kisfiútól. Aki a városi piac mellett lévő szemétdombon talált fél rohadt banánban élte meg létezése örömét. Nagy megtapasztalás volt számára, hogy az afrikai gyerekek annak ellenére, hogy szegénységben, nélkülözésben élnek, mégis boldogok.
Kérdésére, hogy mi tartja fenn bennük ezt az élet örömet és derűt, az a 7 éves, rongyos afrikai kis fiú nagy barna csillogó szemekkel azt válaszolta, “az hogy létezem."
Ez a rövid de egyértelmű válasz, a Nővér egész addigi életét megváltoztatta.
A koncert végén Lukács meghívta vacsorázni a Nővért. A közös afrikai élmények hatására az Addis Lalibela nevű etióp éttermet javasolta, amit a Nővér örömmel fogadott. Az étlapról a Jedoro Wat nevű ételt választották. Ez egy etióp fűszerekkel készült csirkeragu, tehéntúróval, indzserával. Hozzá teát fogyasztottak. Az este nagyon jó hangulatban telt el. Kicserélték a koncerten szerzett élményeiket, részletesebben megosztották egymással afrikai tapasztalataikat.
A jókedvű társalgásnak a pincér vetett véget, aki felhívta a figyelmüket arra, hogy záróra van. Az éttermet két boldog ember hagyta el.





A Lélekpillangó meséje ( Mai történet )

A Lélekpillangó ma az összekapcsolódás csodájának ígéretét érezte szívében... keresni kezdte az általa ismert szíveket és két tanácsra váró lelket fedezett fel.
Tamás és Erika elgondolkozva ültek a templomban. Ezen a vasárnapon mindenképpen el akartak menni a misére; arra gondoltak, az Atyától választ kapnak arra, merre vigyék tovább életüket. A mise után úgy érezték, nem jutottak előbbre, az Atya prédikációja lelküket megerősített a hitben, egy felsőbb erő segíti a helyes döntés meghozatalát; ugyanakkor jelenlegi kérdésük; vidék, vagy maradás, továbbra is megválaszolatlan maradt.
Teljes egyetértésben indultak a templomból kijőve az Atyához tanácsot kérni. Belépve a papi lakásba a Főnököt találták az Atyánál; belépésükkor a Főnök háttérbe húzódott, de hallótávolságban maradt. Tamás röviden elmondta az Atyának decemberi útjukat; hogy rálelek a házra a neten és meg is nézték. Beszéltek kétségeikről: a ház felújítása rengeteg időbe, energiába és nem kevés pénzbe kerülne, amit még megoldhatónak gondolnak; ugyanakkor bár mindkettőjüket vonzotta a hatalmas terület, egyúttal meg is rémítette őket, hisz elképzelésük sem volt, mihez kezdhetnének vele.
Eddig jutott el Tamás dilemmájuk ismertetésével, amikor azt vette észre, az Atya és a Főnök is szélesen mosolyog. Értetlenkedő arckifejezésére a Főnök reagált:
- Elmírának pont egy hatalmas birtokra van szüksége hazánkban, ahol lovagolhat és kell neki valaki, aki igazgatja a birtokát, mikor ő nincs ott. Emlékeztek rá? Vele beszélt szilveszter éjszaka Magdolna az interneten keresztül, ő a menedzsere. Nemrég beszélt nekem arról, hogy szeretne egy birtokot venni, ahová néha eljöhet kikapcsolódni. Megbeszélem vele, hogy tudna-e veletek tárgyalni erről, érdekli-e a birtokotok, rendben?

Tamás és Erika bólintottak, szemükben különös fény csillant. Izgatottan várták, hogy mit válaszol Elmíra. Ha a nő igent mond, azzal minden álmuk valóra válhatna a vidéki élettel kapcsolatban.



 
 
2 komment , kategória:  Mindenmás /történ.,elbesz/  
A Lélekpillangó meséje
  2015-02-08 11:52:23, vasárnap
 
  A Lélekpillangó meséje ( 2015. jan. 21-i történet )

Amikor a török dobos a pillangókra gondolt, sok dolog jutott az eszébe. Legelőször is úgy hívta kelebek, hiszen törökül ez a pillangó neve. Ma vele kapcsolódott össze a Lélekpillangó ereje, s felidézte azt az emlékét, amikor utcagyerekként a Boszporusz szoros partján heverészett és az eget bámulta. Ott látott egyszer egy különleges, hétszínű pillangót, s azt kívánta, hogy ő mindig olyan szabad és olyan szárnyaló, olyan színes és olyan könnyű életet élhessen, mint ott az aranyos szárnyú kis kelebek. Akkor megmozdult valami a szívében. A ritmus. Még aznap bement a nagy bazárba és beállt darbukán* játszani egy kereskedőhöz. 7 éves volt és csodagyerek. Akkor kezdődött az igazi élete.

A mai napi próba véget ért. A Balerina észrevette, hogy a Török dobos furcsa hangulatban van és megkérdezte tőle, hogy mi nyomja a szívét. A kemény arcélű, ,,tokától bokáig" színesre tetovált rocker srác beszámolt neki a szilveszteri bulin látott lányról, akin olyan szép ruha volt. A Balerina sejtette, hogy a Török valószínűleg Zsuzsára gondol. Elmondta neki amit Zsuzsáról tudott. A férfi elhatározta, hogy benéz a butikba, azonban kételyek támadtak benne.

- Mi van, ha nem tetszem neki, nem vagyok az esete? - gondolkodott. - Nem bírja a tetkóimat, nem tetszik neki a szakállam, a hajam, az egész lényem? Ha ismeri a múltamat, tudja, hogy ültem már a sitten? Hiszen ki nem tudja? Tele van velünk az újság! Akkor azt is tudja, hogy azóta megtértem, és nem nyúltam a drogokhoz sem.
Addig zajlott benne ez a csata, hogy végül döntésre jutott. Nem lenne méltó a nőcsábász hírnevéhez, ha megfutamodna egy nőtől, akit meg akar hódítani! Elhatározta hát, hogy benéz a butikba és randevúra hívja Zsuzsát, aki mit sem sejtett még arról, hogy milyen sikert aratott pillangós ruhája a szilveszteri partyn.

(* Darbuka - török dob, lehet, hogy hastáncosnőket kísérő ritmus zenekarban már láthattál is hasonlót!)





A Lélekpillangó meséje ( 2015. jan. 22-i történet )

Ez a reggel is hasonlóan telt, mint a többi, a lélekpillangó azonban tudta, hogy minden nap fontos valamiért. A Nővér szendvicset készített tízóraira a kisfiának, teát főzött, majd megterített a reggelihez. Örült neki, hogy jó étvágyú a gyermeke. Egy almát is odakészített. Ő nem ért rá otthon reggelizni, de egy almát elrágott. Majd a munkahelyén bekap pár falatot. Egy cetlire írt pár sort a fiának, hogy belerejtethesse az uzsonnás dobozba, a lap aljára pedig egy pillangót rajzolt egyetlen vonallal. Amióta megtanulták a lepkerajzolásnak ezt a módját egy kisfiútól, aki meggyógyult a leukémiából, ez lett az ő titkos jelük annak kifejezésére, mennyire szeretik egymást. Munkája mellett, a fia volt az élete értelme. Halkan bezárta az ajtót, majd munkába indult.

Útközben az új főorvoson, Lukácson gondolkodott, aki az Atya ajánlására pályázta meg a megüresedett posztot. Milyen lesz majd vele együtt dolgozni? Ismeri-e a titkot, hogy a test gyógyulásához, a lelket is ápolni kell. ,,Ép testben, ép lélek." jutott eszébe a mondás. Ennek a fordítottja is igaz - gondolta, s elmosolyodott a régi Hofi viccen: Ép testben épp hogy élek!

Napközben összefutott a főorvossal a folyosón, és a Nővér legnagyobb meglepetésére Lukács megköszönte a segítséget, hogy a Nővér szólt az Atyának a megüresedő helyről. Később a nővérszobában az ügyeleti beosztást tanulmányozták a kolléganőjével. Lukács lesz ma este az ügyeletes - nyugtázta meglepetten. Talán újra válthatnak majd pár szót egymással.

Elcsendesedett a kórház. Az utolsó aggódó szülő is hazament, vagy elszenderült. A gyerekek is lassan elaludtak. A Nővér mindegyik ágyához odament, egyiknek a párnáját igazított meg, a másik mellől felszedte a földről a lerugdosott takarót, egy szöszke kislány hüppögött, őt megsimogatta. Lassacskán az összes kis beteg álomba merült. Az új főorvos is végzett a tennivalókkal. A Nővér teát készített, és a gőzölgő ital mellett halkan beszélgetni kezdtek. A nyugalmas perceknek azonban az egyik szobából befutó riasztás vetett véget. Anton unokája rosszul lett, így a teát otthagyva hozzá siettek





A Lélekpillangó meséje ( 2015. jan. 23-i történet )

Timi mit sem sejtett a Lélekpillangó létezéséről, de ugyanúgy, ahogyan te, aki most ezeket a sorokat olvasod, kapcsolatban vagy vele, ő is megérezte a szívében, hogy ez a nap valahogy jelentőségteljesebb. Ringató foglalkozásokat vezetett, igazi mély hittel és szeretettel.
Különleges programra hozzá készülődött ma Anita Ábrahámmal, akárcsak Erika a kis Virággal. Az Atya templomának hirdetőtábláján állt a kis falragasz, ott látták meg ők is. Anita tudta, hogy a kisfiú különlegesen muzikális, Erika pedig folyton népdalokkal és népi höcögtetőkkel szórakoztatta Virágot és hallotta, hogy olyan igazi régi fonó-hangulata van ezeknek a Ringatóknak. Anyukák, babák tanulják a dalokat, a rég elfeledett és kevesek által őrzött hagyományt felélesztik, népek zenéjét, új műdalokat is hallgatnak, hogy a gyermekünknek, gyermekünkkel dúdolni, énekelni, mondókázni
olyan boldogságforrást fakaszt, mint a Lélekpillangó. A két fiatal anya az Atya rendezvényein többször beszélgetett már, de mindig felszínesen. A koncerten Erika csodálta Anita lánykérését, Anita a misén szemlélgette többször Erikát, akinek mindig kicsit csodálatra méltó, kicsit elérhetetlennek tűnő volt Anita, a ,,híres" anyuka-társ. A mai Ringató foglalkozás előtt rögtön szóba elegyedtek, örültek egymásnak, lelkük nyitottan állt egy új barátságra. Miközben mindketten teljes természetességgel szoptatták gyermeküket a foglalkozás megkezdésére várva, örömmel fedezték fel, milyen hasonló körülmények között is született Virág és Ábrahám :) Erika boldogan mesélte az élénken figyelő Anitának - ahogy tette máskor is, mikor érezte, hallgatója őszintén kíváncsi mondanivalójára -, milyen különleges köteléket érzett kialakulni kislányával, amikor a rendkívül bensőséges vajúdás után megérkezett piciny szobájuk hitvesi ágyán a szeretettel ölelő Nővér karjaiba, aki rögtön édesanyja mellkasára helyezte a frissen érkezettet. Anita bólogatását a Nővér említésére izgatott - “Te is ismered a Nővért?" - kiáltás szakított félbe és a két édesanya tudta, folytatni fogják még a beszélgetést :)
A Ringatató foglalkozás kezdetekor mindketten érezték, hogy jó helyre jöttek. Timi beavatta az Édesanyákat. Dallal és érintéssel, játékkal és mondókával kísért misztérium zajlott. Bemutatkozott, miközben sminktelen, tiszta arca ragyogott, hosszú, vastag szálú haja a vállán omlott alá, olyannak tűnt, mint egy erdei jóságtündér, a gyermekekre mindig szélesen mosolygott, miközben nevetőráncai összegyűltek kék szeme körül. Mindenkinek a szemébe nézett, és tekintetéből nyíltság, barátság, és elhivatottság tűnt elő. Hangját élvezettel, tátott szájjal figyelték anyák és gyermekek, mely még a beszéd közben is selymes, lágy, de erőteljes volt. Timi erre tette fel az életét. Mindig fájdalommal vette tudomásul, ha a gyermek-anya viszonyt nem látta elég belsőségesnek. Tenni akart azért, hogy segítsen ebben, s a legjobb módot választotta. Visszavezetni az embereket a természetükhöz, ahol tudjuk azt hogy kell megnyugtatni, ringatni egy kisbabát.
Timi eldúdolta ma a foglalkozás végén kedvenc kis pillangós dalát:

Pillangó, pillangó,
Lélekpillangó,
Ha kergetem elszáll,
Hogyha hagyom rám száll,
Felemeli lelkemet,
Vidítja a szívemet.

Timi ezzel zárta a mai napot, és mint mindig ma is felszabadult, melegséggel teli, gondoskodó és szeretetteljes időt és figyelmet, amit megtanultak, amit hazavihettek. Timit mindenhol kiterjedt anyukagyűrű vett körül már egy jó ideje. Hálásak voltak, hogy valaki megtanította nekik azt, amit mindig is tudtak. Hisz gyermekünknek mi vagyunk a lényeg, nem a kiénekelt hang magassága vagy minősége. A két anya lassan bandukolt, halkan beszélgettek, magukra kötött csecsemőik szunyókáltak a foglalkozás után. A szülésük volt a téma. Mert mindketten otthon szülték meg a babáikat. Mindketten érezték, ez több egy módszernél. Az otthonszülés békét, harmonikus közeget és természetességet jelent a babának és az anyának is. Szülésélményük mindkettőjük életének, anyaságának fontos részét képezte. Összecsillant a két szempár, közös volt az idő és a gondolat és a Lélekpillangó jelenléte egy jó barátságnak kezdetét ígérte.
Vajon, ha vidékre költözünk, hogy bírom majd, hogy nem lehet csak úgy beszélgetni valakivel? - gondolta Erika.
Vajon, ha a munkám az irodámban tart, mással is ilyen jót játszik majd Ábrahám? - gondolta Anita.
A Lélekpillangó azonban tudta, hogy a tökéletes anyák nincsenek, csak olyanok vannak, akik pont úgy szeretik a gyerekeiket, ahogy azt az adott időben a legjobban lehet.






A Lélekpillangó meséje ( 2015. jan. 24-i történet )

A LélekPillangó ma örömteli, nosztalgikus hangulatban lévő szíveket köszöntött. Jubileumi koncert volt, két évvel ezelőtt ekkor kérte meg a Gitáros, a zenekar menedzserének, Anitának a kezét. A dal, amit a lánykérésre írt, azonnal óriási siker lett. A Basszusgitáros újra elénekelte Anitának küldve a dalt, majd jött az új slágergyanús szám Ábrahámnak.

Apává tetted a csavargót,
emberré tetted a zsiványt
boldoggá tetted az embert
és leleplezted a meztelen királyt!

II: A férfi bátorsága az a könny,
amire a szív tanít, nem a könyv.:II

Apává tetted a csavargót,
anyává lettél asszonyom
boldoggá tettél egy gyermeket
és már nem érzem; életem agyonnyom!

II: A férfi bátorsága az a könny,
amire a szív tanít, nem a könyv.:II

Apává tetted a csavargót
apa vagyok, van egy fiam
boldoggá tetted az életem!
és már tudom, a hitem miért van!

II: Mert a férfi bátorsága az a könny,
amire a szív tanít, nem a könyv.:II

Elutazott Bécsbe a koncertre Zsuzsa, a butiklánc tulajdonos is. Romantikus hangulatba került a daltól. Felfigyelt rá a Török dobos, aki odalépett hozzá és megszólította. - Szia! Láttalak szilveszterkor a bulin, te is ott voltál. Gyönyörű volt az a ruha rajtad, most is gyönyörű vagy. Meghívhatlak valamire? - Zsuzsa döbbent, lefitymáló arccal mérte végig a dobost. Egyáltalán nem tetszett neki a vagány külsejű, tetovált srác.
-Nem!- hangzott a határozott válasz, azzal elviharzott, faképnél hagyva a csalódott zenészt.

A slágertől nagyon sokat várt a lemezkiadó, leadta már aznap este több nagy rádió is, de nem lett belőle sláger, mert a férfiak, akiknek szólt, csak kevesen érették meg. Akik mégis értették, nem tették ki a videó megosztó csatornákra, csak csöndben elmorzsolták azt a könnyet, ami a szívükből fakadt.






A Lélekpillangó meséje ( 2015. jan. 25-i történet )

A LélekPillangó ma az Atya szívét figyelte. Különös öröm volt számára gyermeket keresztelni, a mai nap azonban dupla örömöt tartogatott. Úgy adta a sors, hogy két gyermeket is megkeresztelhet.
Az oltár előtt ott állt Anita és a Basszusgitáros, Balerina, kezében keresztfiával Ábrahámmal, valamint a Török dobos, mint keresztapa. Ott állt még Tamás és Erika, a Nővér, kezében Virággal és Lukács a keresztapa-nagybácsi.
Az Atya felemelte kezeit és így szólt:

-Áldjon és őrizzen meg titeket az Úr! Világosítsa felétek orcáját és ragyogjon le rátok! A szülők és keresztszülők megígérték, hogy legjobb tudásuk szerint nevelik a gyerekeket. Az Atya pedig így szólt. Ábrahám! Megkeresztellek az Atya, a fiú és a Szentlélek nevében! Azzal megkeresztelte a kisfiút, aki csendesen tűrte azt. Majd Virághoz fordult.
- Virág Franciska! Megkeresztellek az Atya, a fiú és a Szentlélek nevében! Azzal megkeresztelte a kislányt is, aki szintén jól tűrte a vizet, amit a jó szívű Atya előzőleg kicsit meglangyosított, hogy a babáknak ne legyen túl hideg.
A Főnök és a barátok, rokonok, jókora keresztelő-ajándékokat szorongattak a sorok közt, dugig volt a templom. Villogtak a vakuk, még egy tévécsatorna is kint volt, aminek az Atya nem nagyon örült. Nem szerette az ilyen hírverést.
A Török megpillantotta a misén Zsuzsát és szomorkásan rámosolyogott. A nő arra gondolt, hogy túl goromba volt előző este a férfival, azonban továbbra sem tetszett neki a túlzottan vagány, nyomulós tetkós srác. Mégis valami vonzotta őt ehhez a rossz fiúhoz, bár tudta, hogy az ilyen viszonyok nem szoktak jó véget érni.






A Lélekpillangó meséje ( 2015. jan. 26-i történet )

Lélekpillangó ezen a napon selyem szőttes bábjában különös álmot álmodik. Balzsamos illattal teli aranyló fény járja át testét. Selyemgubóját át, meg átszövő aranypettyek lüktetnek, ahogy a boldogságot áhító igaz szívek. Kigyúlnak, felragyognak, szeretetszálon a világba szertefutnak a lüktető csillám impulzusok.

Látja a múltat, mint szem előtt pörgő-rohanó film kockákat, látja ahogy a Föld bolygón a növények, állatok, emberek születnek, Tündéreket kik segítségükre sietnek. Gondját viselve a szép és hasznos növényeknek, a hűst adó fáknak, tiszta vizű forrásnak. Látja, ahogy az anyagtalan lények segítik az embert, sóhajukat közvetítik, a szeretet aranyló csillámporát éltetik szívükben.
Lélekpillangó látja a jövőt, hol türkiz fényből új Tündér születik.

Látja az emberek szívében a hatalom önző, kárhozatba döntő harcait. Az uralkodás álnokságát, melynek mezején könny és vér hull. Látja halványodni az aranycsillám fényeit az emberek szívében, míg néhány őrző marad. Látja elődeit, kiknek egyetlen küldetése a megmaradt pislákoló szív-szeretet megőrzése. Lát Téged és örvend, mert jóságod erőt ad.

Látja a jövőt, hol törékeny, apró szárnyacskák hullnak az emberért.






Lélekpillangó meséje ( 2015. jan. 27-i történet )

Ki befelé fordul lénye középpontjában áll meg, összekapcsolódik az Univerzummal. Érzi szívében a Mindenség határtalan gyengéd, ám hegyeket porrá zúzó erejét. Az ember számára érzékelhető idő megszűnik, a halhatatlanságba lép. Hol múlt és jövő kavarog, kézfogásuk a jelen pillanatában.
Sok ezer láb magasságban repültek, a LélekPillangó azonban ilyen távolságból is érezte az aranyló csillámot, ami a szívük közepén lapult. A Főnök rámosolygott feleségére, miközben Alexandra izgatott csacsogását hallgatták. Most ült először repülőn életében. Boldogok voltak, ha örömet okozhattak másoknak, mindketten szerették a gyerekeket, a fiatalokat. Alexandra volt ugyanis a különleges meglepetés, amit a Főnök Elmirával szervezett meg. Ez volt a pillanat katalizátora, amikor belépett Daniel, a Főnök ezer éve látott unokaöccse. A Főnök is izgatott volt, hogy újra találkozhat rég nem látott nővérének a fiával. Különleges ajándékkal készültek Magdolna 20. szülinapjára, ami nagyon hazai volt. Alexandra saját készítésű rajzokat hozott, amik Magdolnát ábrázolták divatos ruhákban, valamint egy saját készítésű gyöngy ékszert. Feltűnően jól rajzolt a kiskamasz lány, sokan mondták, hogy a nővére vére. Édesanyja Alexandrán keresztül egy különleges, festészetről szóló könyvet küldött, a borító lapon szívhez szóló üzenetet írva lányának. Régi Igazgyöngyös barátai egy új kis tarisznyát készítettek.
A cserfes Alexandra lassan elfáradt, elaludt. Álmát a kapitány hangja szakította félbe, megkezdték az ereszkedést a leszálláshoz. Kinézett és a felhők alatt megjelent a hatalmas kék óceán, és megpillantotta azt a szobrot, amit már annyi filmen látott, de soha, soha nem látta ennyire tündöklően szépnek!






A Lélekpillangó meséje ( 2015. jan. 28-i történet )

A repülőgép földet ért. Magdolna már a reptéren várta a Főnököt és feleségét, Rékát, akit a szilveszteri partyn ismert meg. Megpillantotta őket, nem is sejtve, hogy mögöttük ott lépked kishúga is. Hatalmas örömben tört ki, mikor meglátta húgát. A két testvér egymás nyakába borult és összeölelkeztek. Magdolna megölelte a Főnököt és Rékát is, majd megköszönte, hogy magukkal hozták a testvérét. Elindultak a kijárat felé, majd taxiba ültek és elhajtottak Elmírához, aki már várta őket.
A Főnök azonban Danielre, rég nem látott unokaöccsére volt kíváncsi. Előbukkant ő is, a két férfi meghatódva ölelte át egymást, majd beszélgetni kezdtek. Elmíra elviharzott, még volt némi tennivalója a megnyitó teremben. Réka, a Főnök felesége taxit hívott és egy régi barátnőjét látogatta meg, aki itt élt és egy kisállat menhelyet irányított.
Magdolna pedig körbemutatta húgának a házat, majd átvezette nem messze lévő saját lakásába is. Alexandra szokásos csicsergős stílusában elmesélte Magdolnának, hogy az osztályában mennyire körbeudvarolják a fiúk és ő ezt nagyon élvezi. Magdolna is beszámolt Richárdról, a sármos hotel tulajdonosról, akiről nagyon remélte, hogy hamarosan újratalálkoznak a kiállítás megnyitón, hiszen a férfi megígérte, hogy ott lesz. Alexandra oldalát már furdalta a kíváncsiság, hogy az ő megközelíthetetlen, soha nem fiúzó nővére vajon kiről mesélhet ilyen fátyolos szemekkel, de óvatosan kérdezgette csak a testvérét. Ő volt az egyetlen aki egy ici-picit sejtett abból a szörnyűségből ami a nővérével történt. A bal karján egy apró heg emlékeztetett arra a verekedésre, ami közte és egy nála 4 évvel idősebb fiú közt zajlott le az iskolaudvaron. Soha nem mutatta meg Magdolnának, pedig nagyon büszke volt rá. Harci sebként gondolt rá, na meg arra a négy, véres és mély árokra is, amit az a fiú talán örökké viselni fog az alkarján: Alexandra fogai nyomára.
Nem sokkal ezután el is költöztek a faluból. Ma már Alexandra és talán Magdolna is úgy gondolt arra az időre, mint egy lázas rémálomra.





A Lélekpillangó meséje ( 2015. jan. 29-i történet )

A Lélekpillangó igyekezett minden tanácstalan lélekbe melegséget tölteni. Anton ma nehezen vette a levegőt. Nyomta a lelkét a fájdalom, hogy kisunokája nemhogy jobban lenne, de a minap olyan rosszul lett, hogy a kórházban összeszaladt mindenki, a gyerek állapota lassan, de folyamatosan romlott. Még kevesebbet volt ébren a kicsi, és Anton úgy érezte, hogy ezzel a fájdalommal már nem bír el. A gyermek hangja csendesebb lett, már alig lehetett érteni a lehelettel távozó szavakat.
Majdnem három hete már, hogy újra jár a misére, és egyre inkább foglalkoztatja a zarándokút, de a család, a barátok, sőt még a háziorvos is óva inti az úttól. Hosszú sétákat tesz, körbe a városban, majd azon kívül is. Viszi a lába, az elszánás, meg a gondolat, mint ahogy a mesebeli táltos viszi kicsi gazdáját. Kavarognak fejében a gondolatok az útról, mely egyre inkább vonzónak érez. Az állapotromlás miatt egyrészt félne távol lenni, másrészt egyre inkább úgy érzi, hogy máshol van a megoldás, és talán ezt megtalálná az úton. Van az a lelkiállapot, amikor már nem a racionális magyarázatok világában keresünk. Mert ott nincs mindig válasz. Anton is egyre inkább engedett a hívásnak, s az igen fontos volt számára, hogy az Atya támogatását érzékelte.
Az ominózus misét követően egyre gyakrabban érzi, hogy már rálépett az útra. Vásárolt egy könyvet, amiben leírások, képek és számos információ van a zarándokútról. Kitette otthon az éjjeli szekrényére és minden nap olvasgatta.
Ma újból bepakolta a pár szem gyümölcsöt és elindult a kórház felé, de már gyalog. Nem szállt buszra. Tesztelte a lábait az új túracipőben, amit egyedül vásárolt egy szakboltban. Érdekes felfedezés volt számára, hogy mennyi féle-fajta cipő létezik, de egy szimpatikus, mosolygós fiatal fiú segített Antonnak, és aki ismeri a márkát, először meglepődött, hogy mivégre az idős bácsinak a remek túracipő. Anton úgy nézett a cipőjére, mint egy holdjáró lábbelire.
- Anton, Anton, öregségedre meg vagy zavarodva - gondolta, és még egy apró, rég nem látott mosoly is elhagyta férfi arcát, amin Ő lepődött meg a legjobban.
Az út legeleje, a lelki indíttatás immár elkezdődött számára. Kicsit tört a cipő, megállt egy forgalmas megállóban és kicsit megoldotta a fűzőket. Egy furcsa, kenderhajú nő odament hozzá és egy üvegcsét adott a kezébe: - Homeopátiás szer. Az úton majd jól szolgál, ha fáj a lába! - azzal a nő felszállt a buszra, s Anton állt, kezében egy apró pipettás üveggel, aminek az oldalán kék alapon egy sárga kagyló rajza látszott.
Egészen hazáig egy mondat mantrázott a fejében: Honnan tudta? Honnan tudta?? Honnan Tudta?! HONNAN TUDTA!!!






A Lélekpillangó meséje ( 2015. jan. 30-i történet )

Tajtékozott, üvöltött, őrjöngött dühében. A Lélekpillangó ereje ugyan ott volt a szívében, talán ez volt ami megmentette attól, hog latin vére valami végzetes balhéba sodorja. Elnöki megbeszélés volt. Az irodában ott volt minden fontos ember a szállodaláncból. Körbe ülték az asztalt, mindenki előtt laptop, konferencia beszélgetést tartottak, skypeon keresztül vették fel a kapcsolatot azokkal, akikre más országbeli szállodák vezetése volt bízva. A francia hotelokért felelős megbízott vezető szörnyű hírt szolgáltatott Richárdnak: tűz ütött ki a szállodában, a kár jelentős, azonnal oda kell utaznia, hogy elrendezze a helyzetet. Richárd tombolt.

Nem a hotel izgatta, nem a kár miatt volt ideges. Jó biztosításai voltak és az épület is menthető maradt. Nem a pénz miatt vetette szét a düh. Az sem zavarta, hogy dolgoznia kell hétvégén, imádta a munkáját, az azonnali utazás sem idegesítette. Csak attól volt síkideg, hogy nem tudott ott lenni a másnapi kiállítás megnyitón, ahová meghívatta magát a gyönyörű festőművésznővel. Szerelmes volt, ahogy csak egy olasz férfi tud szerelmes lenni. Szerelmes, mint egy megvadult Rómeó.
Emiatt vetette szét a düh, emiatt őrjöngött, és legszivesebben üvöltött volna dühében. Kiviharzott a luxus holmikkal berendezett ovális tárgyalóteremből, leordította riadt titkárnője haját, emiatt vágta földhöz és törte darabokra mac bookját és átkozta, szidta az összes szállodás valamennyi felmenőjét. Emiatt rúgta fel úgy a székét, hogy saját sajgó kislábujja észhez térítse végül. Lenyugodott, visszament az elnökségi terembe és elnézést kért viselkedése miatt. Alkalmazottai és üzlettársai zavartan nézték, majd félénken visszaterelték a beszélgetést a szálloda tűzre. Richárd hallgatta őket, azonban nem figyelt. Magdolnára gondolt és arra, hogyan magyarázza meg a lánynak, hogy nem tud ott lenni a születésnappal egybekötött kiállítás megnyitón. Hiszen a múltkori kávézásuk alkalmával mindent megtudott a lányról, de elfelejtette elkérni a telefonszámát, vagy akármilyen egyéb elérhetőségét. A lány pedig álnéven volt a skype-on, nem használta a facebookot és más közösségi csatornát sem. Nem volt nyilvános a telefonszáma sem. A menedzserétől nem kérhette, hiszen üzleti viszonyban álltak, s úgy tűnhetett volna, hogy ki akarja kerülni őt.
Átkozta magát, hogy lehetett ennyire ostoba, azonban egy remek ötlet jutott eszébe, hiszen a megnyitó helyszínét tudja hol lesz...






A Lélekpillangó meséje ( 2015. jan. 31-i történet )

Elérkezett a kiállítás megnyitó napja. Az asztalokat hatalmas csokrok díszítették, középütt egy impozáns, kicsit talán túlzóan barokkos bokréta, melybe pávatollakat páva madárkákat és aranyos szárnyú pillangókat tűztek - talán így volt ma jelen a Lélekpillangó ereje mindenki szívében. Magdolna izgatottan állt a megnyitó teremben, vörös ruhában, a húga készítette nyakékben, a vállán azzal a pávaszemes pillangós sállal, amit Richárdtól kapott a reptéren. Sok-sok ember vette körül, köztük, a Főnök, felesége Réka, Daniel, és kishúga Alexandra.
Elmíra beszélt, köszöntette az egybegyűlteket, bemutatta Magdolnát és művészetét. Magdolna tekintetével Richárdot kereste, azonban sehol nem találta a helyes férfit. Csalódottan vette át a szót Elmírától, majd ő is köszöntötte a jelenlevőket. Ezután mindenki elindult, hogy végignézegessék a képeket.

Egy hatalmas méretű, különleges technikával, fém lapra festett és metszett kép előtt, - ami lovakat és pillangókat ábrázolt, - egy középkorú, olajbarna bőrű férfi álldogált. Látszott rajta, hogy el van bűvölve. Alexandra odalépett hozzá és így szólt angolul: “Ne vacakolj, vedd meg, ez a legkirályabb festménye a nővéremnek." A férfi somolygott, tetszett neki a kislány vagánysága. Elmíra asszisztense kisvártatva szólt, hogy a titokzatos idegen hagyott egy csekket az asztalon a szállítási utasításokkal együtt. Néhány óra múlva a tömeg eloszlott. Az ajtón nem lépett be a ruganyos járású fekete hajú, szexi mosolyú VIP vendég.

Már csak Magdolna, Elmíra, Daniel, Réka, a Főnök és Alexandra maradtak. Elmíra gyönyörű, alt hangján énekelni kezdte a Happy Birthday-t, majd a lány anyanyelvén is elénekelték a Boldog Születésnapot dalt, amit Daniel tanított meg Elmírának előző este. Ma volt ugyanis a kis művésznő 20. születésnapja. Magdolna meghatott volt és mosolygott. Átnyújtották neki az ajándékaikat. Először a Főnök és Réka lépett oda hozzá. - Ezt az ajándékot Tamás kimondottan neked készítette, az én kérésemre. - szólt a Főnök. Reméljük tetszik. Magdolna kibontotta a csomagot. Egy kézzel faragott, rózsa motívumokkal borított különleges kincses ládika lapult a csomagban. Felnyitotta a ládikó tetejét. - Ezt pedig - szólt a Főnök - én készítettem neked, idézetek, gondolatok, bölcsességek vannak benne a mi levelezésünkből. Rajta pedig az Atya áldása. Reméljük hasznosnak találod majd!
Magdolna könnyes szemmel köszönte meg. Majd húga lépett oda hozzá: - Ez tőlem van, szólt a lány, azzal egy vázlat füzetet nyújtott át testvérének. Magdolna kinyitotta és önmagát látta a rajzokon, amint divatos ruhákban pózol. - Én rajzoltam mindet! Ha felnövök, divattervező leszek és te leszel a modellem. - Magdolna nevetett, ráhagyta húgára, tudva, hogy az csak bolondozik.
- Ez pedig anyától van- azzal átnyújtott egy vaskos csomagot. Magdolna kinyitotta a könyvet és belelapozott. Az első oldalon megtalálta anyja kézírását: “Drága Kislányom, Büszkeségem, Magdikám! Isten éltessen 20. születésnapodon! Nagyon örülök, hogy ilyen tehetséges vagy és, hogy ilyen fiatalon, ennyire sokra vitted, hogy sikerült az amire vágytál, amiért neveltelek, amiért mindent megtettünk mi együtt. Kívánom, hogy céltudatosságod, kitartásod, eszed, tehetséged, szorgalmad, alázatod és szívedben rejlő erő vezessen téged mindörökké, édes, 20 éves nagylányom! Szeretlek: Anya"
Magdolna könnyekben tört ki és magához szorította kishúgát. - Mondd majd meg anyának, hogy nagyon tetszik a könyv, nagyon köszönöm, és hogy nagyon hiányzik.
Amikor a lány túllendült az érzelmi viharon, Elmíra és Daniel léptek oda hozzá.
- Szeretnénk mi is átadni az ajándékainkat - szólt Elmíra. - Gyere velünk. Azzal karon fogta a lányt és kivezette az épületből. Néhány lépésnyi séta után megálltak egy parkoló autó mellett. Elmíra rámosolygott a lányra:
- Ez a tiéd! - mondta neki. Egy gyönyörű piros autó állt előttük, a motorháztetőre különleges technikával felhordott kép azt a pillangót ábrázolta, amit Magdolna még annak idején a Zsuzsának festett hála ajándékul. Amit Elmíra aztán Zsuzsa butikjában látott meg, ami elvezette Magdolnához.
- Ennek a képednek köszönhetően találtam rád, azóta is hálás vagyok érte, hogy betértem abba a butikba. Ha majd különválnak útjaink, mert úgy hozza az élet, hogy el kell engedjük egymást, szeretném ha ez a pillangó rám emlékeztetne akkor is és néha visszalátogatnál hozzám. - Magdolna döbbenten meredt Elmírára. Nem tudta szavakba önteni érzéseit, hálás volt, megköszönte a csodálatos ajándékot menedzserének. Szégyenkezve mondta, hogy nem tud vezetni, nincs jogosítványa. Daniel mosolyogva átnyújtott egy borítékot: -Erre is gondoltunk, befizettelek egy tanfolyamra, a borítékban minden részletet megtalálsz a kezdésről, helyszínről, időpontokról. Magdolna hatalmas örömet érzett, hálás volt az ajándékokért, a csodálatos emberekért, akik körülvették. Legbelül, mélyen azonban iszonyúan csalódott volt Richárd miatt, aki nem volt ott a megnyitóján, pedig megígérte, hogy eljön.
,,A latin fickók ilyenek!" - súgta Alexandra, Magdolna pedig fájó szívvel adott igazat neki.





 
 
0 komment , kategória:  Mindenmás /történ.,elbesz/  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2015.01 2015. Február 2015.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
232425262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 73 db bejegyzés
Összes: 16873 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 385
  • e Hét: 2262
  • e Hónap: 5535
  • e Év: 5535
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.