Regisztráció  Belépés
bossi.blog.xfree.hu
Kút fejemből születtek ezek az írások. Mottóm: "Vedd a kezedbe ezt a könyvet, ha elolvasod, meglásd, hogy a lelked mennyivel lesz könnyebb." ... Bossányi Kálmán Miklós
1954.10.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Hajnal hasad
  2015-03-29 16:33:08, vasárnap
 
 
Hajnal hasad

Kismadár énekel a fa ágán.
Finom szellő járja be a tájat.
Rügyeznek a fák
Tavasz van.
Levelek is, élénk színűkkel pompáznak.
Természet színes világba burkolódzik a sötét,
hosszú, komor tél után.

Tavasz van.

Mosolyog az Ember, boldog a Világ.
Réten, mint a varázsvesszőre várva
nyílik a virág.
Édes álmából a melegítő Napsugár felkelti a természetet.
Szerelmesek ismét összeölelkeznek.
S, szebb életet remélnek.
 
 
0 komment , kategória:  Kavalkád 2015  
Minden nap
  2015-03-23 20:23:08, hétfő
 
 
Mindennap csodálattal nézlek,
mert egy érték van mellettem.

Testedet finoman érintem,
mert tündér a Kedvesem.

Csillogó hosszú hajad csak szemlélem,
ahogy szellő fújja a légben.

Gyönyörködőm benned,
mert egy csodálatos Nő vagy nekem.
 
 
0 komment , kategória:  Judit  
Zárt osztály
  2015-03-22 16:09:02, vasárnap
 
 
13. fejezet

Reggel a megszokottnál korábban ébredtem. Izgatott voltam, mert tudtam, hogy ma fogunk indulni a három napos távollétre az Intézettől.
Mivel, már nem tartózkodtam a betegek között, így saját szobám volt a földszinten. Doki ezt nekem megengedte. Fáradt voltam, de nagyon izgultam, hogy Inez, hogy fog reagálni az indulásra.
Rendbe tettem a szobámat, jó nem volt szükséges, de rendetlenségbe nem jöhetek vissza. Készülődtem, csomagoltam, mikor kopogtak az ajtón. Kimentem, és ajtót nyitottam, meglepetésemre Inez áll az ajtóm előtt. Egyszerűen, sportosan felöltőzve, kis hátizsák a vállán.

- Jó, reggelt, Ari, én már készen vagyok. Indulhatunk?
- Megleptél, de jól esik. Elkészültem, én is nagyjából, még egy két dolgot kell betenni a táskámba, és mehetünk.
- Bemehetek?
- Persze, bocsi, gyere beljebb, néz körül.
- Itt még nem jártam.

Szobám fala, tele van értékes festményekkel, a polcokon, szebbnél szebb értékes könyvek, és kerámiák. Nekem a festmények nem mondtak sokat, de tudtam, hogy Inezt lenyűgözi. Így, amíg még pakoltam, hagytam, hogy értékelje a festményeket.
Persze megadtam az érhetőségemet a Dokinak, ha bármi lenne, akkor csak nyugodtam hívjon. Amúgy is ebbe egyeztünk meg.
Hívtam egy Taxit, és már, is mentünk a buszpályaudvarra. Jegyet, már megvettem előre. Kb. négyórás út volt előttünk, de boldog voltam, hisz avval a Nővel lehetek három teljes napot, aki bent volt az Intézetben. Együtt, nem is hiszem el, hogy az imádott Nőmmel lehetek. Ez valami csoda.
Látszott, Inezen, is, hogy boldog, hogy végre kikerült egy kis időre, a ,,szabad" világba, Nincs, doki, ápoló, nővér, nincs senki, aki rendre utasítaná.

39. oldal

Délután három órakor megérkeztünk Bakonybélbe. Ez, egy csendes, nyugodt kis falucska. Megkerestük a szálláshelyünket, a Vadszőlő Étterem, és Szálló elnevezésű fogadóba.
Személyesen a tulajdonos fogadott Minket. Ez nagyon sokat segített a beilleszkedésbe. Megkaptuk a szobánk kulcsát, és felmentünk a gyönyörű csendes szobába. Kétszemélyes ágy egymás mellett, Tv, ha kell, klíma, konyha is szépen berendezve. Tehát elképzelésemnek teljesen megfelelt. Láttam, hogy tetszik Ineznek is. Boldog voltam.
Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni, megnézzük, és felfedezzük a falucskát.
Tulaj mondta, hogy a vacsoraidő nyolc órakor van, de ha nem érünk vissza, akkor sincs semmi baj, mert a vacsoránkat elteszi, és ha megjövünk, megkapjuk.
Bakonybél egy egyszerű kistelepülés. Kis patakocska folyik át rajta. Kezünk összeért, majd megfogtuk egymásét, nem engedtük el. Szemünk most egymásra nézett, és csillogót az örömtől. Átöleltük egymást, finoman, és gyengéden. Sétáltunk tovább. Megálltunk az íves hídon. Nem bírtunk tovább várni, ismét átöleltük egymást, most csak egymásé voltunk, és éreztük testünk minden rezzenését. Inez, csak simult, ez olyan jó érzés volt, hogy elmondani nem lehet. Ami, bent nem történt meg, itt kint megtörtént. Egyé váltunk. Hosszú perceket töltöttünk egymáshoz simulva. csend, patakcsobogás, madarak éneke, kutyák távoli köszönése vett Minket körül.
Sötétedett, így szép lassan visszamentünk a szálláshelyünkre. Lassan, élvezve az együtt létet. Inez most sokkal szebb volt, mint valaha. Útközben betértünk a falucska kis kocsmájába, hogy boldogságunkat valamivel megünnepeljük, és lemossuk az út porát.

- Mit szeretnél inni?
- Semmit, mert még soha nem ittam szeszt.
- Azért valamit elfogyasztasz?
- Ha, Te akarod, akkor igen.
- Persze, én is iszok, nyugi nem egyedül fogsz inni.

40. oldal

Kértem két fél Barack pálinkát, hogy minél jobban felmelegítse testünket. Lehörpintettük egyszerre. Még szerencse, hogy nem állandóan iszik Inez, mert gyorsabban itta meg a felest, mint én.
Láttam rajta, hogy egy kicsit kiütötte. Kiértünk a levegőre.

- Leitattál, Ari.
- Én, hisz Te kérted, hogy azt iszol, amit én.
- Leitattál, hukk, hukk.
- Jó, akkor lassan megyünk, ha bizonytalanabbak a lépéseid.
- Nem is avval van a baj, picit a fejembe szállt az ital.
- Karolj belém, vigyázok Rád.
- Jó.
Séta közben észrevettük egy távoli Toronyt.

- Holnap megnézzük, és ha lehet, akkor felmegyünk rá.
- Oké, de ma este mit csinálunk?
- Együtt leszünk. Mi ketten, Inez.
- De, mit csinálunk együtt, hukk, hukk?
- Amit szeretnél, azt.
- Most szeretném elrabolni a testedet.
- Hol, és mikor?
- Itt, és mindjárt.
- Itt, nem lehet.
- Akkor siessünk, mert szeretnélek...
- Ne, folytasd tovább, tudom, mire gondolsz, sietünk.

Szerencsére a szálláshelyünk nem messze volt a kiskocsmától, így hamar visszaértünk. Kulcsot elkértem, és már mentünk fel a szobánkba. Pult mögött a Hölgy tudta, hogy mi fog történni, vette a lapot, és mosolygott mikor visszanéztem rá. Látta Inezen, hogy mindenre kész, látta rajtunk azt a feszültséget, amit a szerelmes párokon, látta, hogy ma este már nincs visszaút, ma este egymásé leszünk, végre. Szerencsét kívánt.
Szobába érve már az ajtóban hosszú forró csókkal kezdődőt a várva várt szerelmes éjszakánk.

41. oldal
 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Keszkenő
  2015-03-12 19:51:12, csütörtök
 
  Szeme egy puha finom kendővel van bekötve.

Kezét kinyújtja, de nem tudja, ki áll Kegyed előtt.

Puha kezét a testen végighúzza.

Egy ponton meg áll, mert rájött, hogy ki a test tulajdona.

Fejkendőjét immár levehette, hisz szerelmét felismerte.

Igen, Őt.

Őt, aki Kegyedet nagyon szereti, cserébe megkapja.

Így, már Önnek gyönyörű szerelmet ad az éjszakába
 
 
0 komment , kategória:  Mária  
Megsebesztelek
  2015-03-11 20:04:00, szerda
 
 
Megsebeztelek,
szívedbe tettem egy másik szívet,
hogy két szív együtt dobogjon,

S, így szerelmünk jobban lángoljon.
 
 
0 komment , kategória:  Judit  
Kendő
  2015-03-09 20:54:09, hétfő
 
 
Szemét becsukja, kezét kinyújtja,
s lám szerelme áll előtte,
egy lépést tesz előre.

Kezét kinyújtja, szerelme testét simogatja.

De, nem tudja, hogy ki áll előtte,
testét érzékeli, és egy ponton a testét felismeri.

Fejkendőjét most már leveheti.

Hisz, szerelmét így már felismeri.
Igen.

Ő.

Ő, aki Kegyedet nagyon szereti.

Így, Kegyedet megkapja,
s cserébe, szerelmét adja az éjszakába.
 
 
0 komment , kategória:  Mária  
Nőnap
  2015-03-08 20:20:15, vasárnap
 
  Szép nap volt.
Nem felejtettelek el.
Virágot vittem neked,
hogy ma Boldogan ünnepelj,
hisz ez a Te ünneped.

Nőnap.

Ma, csak Rólad szól minden,
Téged ünnepelünk,
hisz a szívünkben élsz,
mert Mi férfiak Téged szeretünk.
 
 
0 komment , kategória:  Kavalkád 2015  
Zárt osztály
  2015-03-07 11:39:32, szombat
 
 
12. fejezet.

Természetesen a Dokinak megadtam a címet, persze avval a feltétellel, Hófehérke beleegyezik, s eljön velem.
Elmondtam, hogy nincs szándékomban semmi rosszat tenni vele, csak ki szeretném zökkenteni az itteni helyről egy kicsit.
- Tudom, felelte, és mosolygót a Doki. fogalmazhatnánk úgy is, hogy a szándékai tisztességesek.
- Tényleg, higgye el. Hisz mióta ismerem...
- Ne, is folytassa, így voltam én is.
- Ön, is benne volt ebben a helyzetben?
- Na, jó már így is sokat meséltem magamról, mondta a Doki, de most mennem kel, ha nem haragszik. Kérem, ha van rá ideje, akkor vigye tovább a Dalárdát, hisz egy nagyon fontos lépés lenne az Intézménynek, és a betegeinknek.
- Persze, Doki, és köszönöm a bizalmat, megteszek mindent, amit tudok.

...... ........... .......

Boldogan hagytam el a Doki szobáját, éreztem az bizalmat, ami nagyon jól eset. Délután kicsit kimentem a Városba, hisz már szabad kijárásom volt, és kihasználtam. Szétnéztem, hogy ,,kint" milyen az élet. Meglepődtem, hogy nem is olyan jó. Valahogy úgy voltam vele, hogy ,,bent" sokkal jobb. Igaz, bent más Emberek vannak összezárva, de sokkal nyugodtabb, kint meg minden feszült, és zajos. Nem szerettem a zajt. Sötétedet, így siettem vissza az Intézetbe, ahogy beléptem a kapun találkoztam az általam imádott Nővel. Sétáltunk az esti fényben, a kertben, kedves volt, és számomra elragadó. Elhatároztam, hogy kérdőre viszem a dolgot, most már nem habozok, mert csak az idő fogy, és nem tudom, hogy hajlandó velem eljönni a három napos jutalmamra.

- Megkérdem, most utoljára, hogy eljönnél velem Bakonybélbe három napra?
- Még, nem tudom, mert sok minden játszódik le bennem, ne haragudj.
- Nem haragszom, de most már dönteni kéne, mert az idő fogy, és tényleg nem tudunk elmenni, ha csak tologatjuk a döntést.
- Nézd, ott fényesség van. - mondta Hófehérke. Gyere, nézzük meg, jó!
- Persze, nézzük meg, hogy miért van ott fényesség. (Belementem, mert jó vele lenni, és a közelébe lenni)


35. oldal



Lassan, kézen fogva mentünk a fényesség felé. Szívem duplán vert, mert így még nem voltunk egymással. Kéz a kézben. Most éreztem, hogy valamiért vonzódik hozzám, de miért nem tudja a válasz? Tettem fel a kérdést séta közben magamba, és jöttek a többi kérdések még. Miért nem felejti el, azt, amit mondtam neki? Most miért nem fél? (Hisz itt a kertben még egyetlen egy lámpa se világit.)
Közelebb értünk a fényhez. Ablakon bekukucskáltunk, majd összenéztünk, és elhatároztuk, hogy bemegyünk a terembe.

Kopogtattam, kis várakozás után Hilda nyitotta az ajtót.

- Jó, estét Hilda!
- Jó, estét maguknak is! Mit szeretnének?
- Picassoval beszélni.
- Drágám, kiabált Hilda, téged keresnek.

Drágám, hm, ez érdekes számomra, hisz ők ennyire nem voltak jóban. Hogy mit tesz a művészet! Összehozza az ellentéteket. Ekkor ugrót be az ötletem. Igen, művészet, én buta, hisz van egy Dalárdám, amit vezetek. Biztos voltam benne, hogy Hófehérke is tud énekelni. Közben a mellékhelyiségből elő jött a Művész.

- Szép, jó estét Nektek!
- Viszont kívánjuk! Megnézhetnénk az alkotásodat.
- Még nincs kész, pár ecsetvonás még kell, hogy elkészüljön a mű.
- Nem baj, ha lehet, látni szeretnénk, hisz ezért jöttünk be ilyen késői órákban.

Picasso, értette, és lehúzta a leplet a vászonról.

- Hisz, ez csodás, nagyon szép.
- Köszönöm, de ne nekem köszönt meg az alkotást, hanem, annak, aki modellt, ált, feküdt, nekem. Hildának.
- Ne, haragudj, Művész úr - szólalt meg Hófehérke -, ő lenne Hilda. Hisz nem is hasonlít rá.
- De, Hófehér.....
- Most mit szólsz bele. Hisz ez, a fekvő Nő egy teljesen fiatal, sovány, fekete loknis hosszú hajú, Nőt mutat, aki nincs felöltözve, bőre színe, nem fehér, mint Hildának, hanem kissé sárgás, szemei, is inkább ázsiai jellegűek, mosolyát viszont eltalálta. Kezében egy félig dőlt vázát tart, ami ott az oldalán látszik, hogy sérült, van benne egy repedés. Ez, nem lehet Hilda, nem róla készült a festmény. Ez, egy másik Nő.


36. oldal



- Hogy képzeled el, hogy a gyönyörű remekműről ilyeneket mondasz, hisz a Mester, engem vitt vászonra, ilyen voltam fiatalon, de ehhez semmi közöd. Igen, karcsú, fekete hajú fehér bőrű, csinos, és szép Nő voltam. - mondta hangosan Hilda.
- Jó, jó Hölgyeim ne veszekedjetek, hisz mindenki úgy festi le az aktot, ahogy látja. A művész úr, így látta, és ennyi. De, nem is ezért jöttünk ide, ugye! - szólaltam meg, mert nem szeretném, ha összeveszne a két Nő.

Most már láttuk a festményt, távoznánk. Nekem tetszik, igazán remekmű, és gratulálok Nektek, hogy összehoztátok. Fogtam Hófehérek kezét, és kirángattak az ajtón mi lelőtt újabb nézeteltérés lett volna.

- Mond, mióta értesz a festményekhez? Kérlek, áruld el az igazi neved, mert így nagyon nehéz beszélgetni veled, hogy nem tudom, hogy hívjalak.
- Jó, igazi nevem Leonóra Inez. Festményekhez, csak azért értek, mert én, is festőművész vagyok, volt már kiállításom Brüsszelben, Párizsban is. Gyermekkorom óta festek, és nagyon szerettem. De, sajnos ki újult egy betegségem, és nem tudok ecsetet fogni, és ezért nem festek, inkább nézem a képeket, és szakértelemmel bírálom őket.
- Az, én nevem.....
- Tudom, Te, Adrián vagy, tiszta olyan a fejed.
- De, én nem vagyok.
- Nekem ez vagy, én így szeretlek Téged.

Meglepő volt, hiszen semmi olyan nem volt eddig köztünk.
Pszt, tette a kezét a számra, és megcsókolt. - Egekbe tudtam volna ugrani az örömtől. -

- Jó, akkor én, hogy hívjalak, Leónak, vagy Ineznek?
- Legyek, akkor Inez.
- Akkor én, Téged Adrinak foglak hívni mostantól.
- Akkor holnap indulunk?
- Hová, hisz még választ se adtál.
- Most, mondtam, hogy holnap kilenckor indulunk, ahová Te szeretnéd, Kedvesem.

Kissé felpörögtek az események, mióta eljöttünk, Picassoéktól, de nem bántam meg. Nem győztem kapkodni levegő után, hogy ilyen gyorsan döntöd Inez. Boldog voltam, hisz ez egy nem várt eredmény volt, és kellemes.

- Persze, holnap reggel indulunk Bakonybélbe.
- Nem félsz tőlem?
- Miért kellene?

37. oldal



- Nem, csak úgy kérdeztem, hisz mondtam, hogy mit tettem, múltkor mikor elmeséltem meghátráltál. Most meg nem, de szeretném befejezni.....

De, már a mondatot nem tudtam befejezni, mert ismételtem megcsókolt, Inez.

- Nem, nem akarok erről többé hallani, elmúlt. Ugye, már Te, se emlékszel rá?
- Nem. Nem is szeretnék.

Evvel visszakísértem a szálláshelyére, avval a feltétellel, hogy holnap indulunk.

Boldog voltam, és izgatottam-vártam a reggeli találkozást.
Végre, jól fejeződőt be az estém, úgy ahogy elképzeltem, akkor mikor először megpillantottam Hófehérkét, bocsánat Inezt. Ez a pár óra alatt annyi minden történt, hogy nyomon követni nehéz volt. Hagytam magam sodorni az árral. Vitt, Inez tengerén a vitorlás, csendesen, és kellemesen. Bevallom nagyon jó volt vele. Sok minden kiderült az imádott Nőmről. Így kellemes érzésekkel feküdtem le, és vártam nagyon a másnapot, a reggelt. Érdekes, nagyon csinos Nő.

Milyen, azt elmesélni nem lehet, mert nagyon szép.
Megpróbálom leírni.
Középtermetű, fehér bőrű, hosszú fekete hajú, gyönyörű arcú, bal szeme kék, jobb szeme zöld színű. Állandóan mosolygós, finom selymes bőrű, karcsú. Hát ilyen Inez. Tényleg, ha egy idegen ránéz, akkor úgy látja, mint a mesében a Hófehérkét. Valószínűleg ,,bent" innen kapta a becenévét.

Ágyamból láttam a szoba ablakát, kíváncsian nézte, hogy mikor kapcsolja le a lámpáját, ami az ágy felett világított.
Gondolom, hogy Ő, is elmerült a történetekben, és nagyon várja a reggelt.
Van egy problémám, hogy a dokitól nem kaptam használati utasítást, Inezről. Mert jó lenne tudni, hogy különböző helyzetekben hogyan kell vele viselkedni. Nem baj, majd megoldom, hisz most a három nap alatt csak velem lesz, és együtt fogunk élni.

Lekapcsolta a lámpáját, így én is megtettem, és elszenderedtem, boldogan.


Már csend volt a folyóson. Erős lépteket hallottam, tudtam, hogy ez az éjszakás Ápolóé lehet.


38. oldal.
 
 
0 komment , kategória:  Zárt osztály  
Néztelek
  2015-03-04 19:53:21, szerda
 
  Néztelek, mert Téged nézni érdemes.
Szép vagy, és kellemes.
Örömtől csillogó szemed.
Finom,kecses járásod.
Csodálatos alakod.

Elkápráztat.

Néztelek, mert Téged nézni érdemes.

Gyönyörű vagy.
Vonzó, és csábító.


 
 
0 komment , kategória:  Judit  
Elveszve az űrben!
  2015-03-01 14:30:55, vasárnap
 
 
12. fejezet.

Serena, és Peter a Tanács elé áll. Tanács legidősebb tagja megkérdi Petert.

- Hogy érzi magát a Bázison?
- Erre mit mondjak, volt már olyan hely, ahol sokkal jobban éreztem magam.
- Peter, a tanács előtt tisztelettel kell beszélni, mert az létünk, és az életünk a kezükben van. - szólt közbe Serena.
- De, a tag miért kérdez ilyen bolondságot, mivel tudják, hogy mi van velem. Hisz figyeltek, mióta itt vagyok. Vagy nem?
Tanács többi tagja, erős morajlásba kezd. Nem tetszik ez a fajtaviselkedés, és ujjukkal mutatnak Peter felé.
- Ez, mit jelent Serena?
- Megbántottad őket, és ha megharagszanak, akkor az a következménye, hogy kitesznek az Űrbe, ahol csak ott vagy, és senki se törődik veled, ez a halál. Olyasmi, amikor Ti a Földnevű bolygón már nem lesztek. Meghaltok. Most, kell döntened, hogy a védtelen Űr, vagy Mi. Nem sok időt van rá, Peter.
- Peter, ha elfogadja döntésünket, és hajlandó Minket tovább szolgálni, akkor nem lesz köztünk idegen. - szólalt meg a Tanács legidősebb tagja.

Selena, picit hozzáér az ujjával Peterhez, evvel jelezte, hogy a tanács döntését fogadja el.
Peter, Selanára néz, majd a Tanácsra, és jelzi, hogy kész elfogadni a döntést, amit a Tanács hoz.

- Rendben, köszönjük. Mostantól kezdve már nem idegen, bárhogyan is néz ki, Peter, hanem közénk tartozok a Mi fajunkhoz. Természetesen fog kapni egy másik chippet, ami csak a Mienk, mostantól nem fogják zaklatni az Űr kommandósok, és senki a hajon. Megtiszteltetés, számunkra, hogy közénk tartozik Barax Peter.
- Kérdezhetnék a tisztelt Tanácstól valamit?
- Természetesen, megadjuk a szót, és figyelünk Önre?
- Tisztelt Tanács! Az Önök tudománya, s és az életvitelük sokkal fejlettebb, mint az enyém.

Hiszen tudják, hogy kerültem ide, megfigyeltek alaposan, és mindent tudnak rólam. Korszerűbb eszközökkel dolgoznak, és élik az itteni életüket, mint Mi a Föld nevű bolygón. Ismeretim alapján nekem az Űr, csak elképzelés, és kíváncsiságra való utalás, nekünk ott lent teljesen más Világ van, mint itt. Nem tudok semmit az itteni életről, tudományról, viselkedésről, és sok minden egyébről. Hiszen, mindenük sokkal fejlettebb, és megvalósíthatóbb, itt, mint a másik Világban. Evvel azt szeretném mondani, hogy kevés ismeretem hiányába, miért engem választottak meg a hajó Első Tisztjének?

- Ez, annak köszönhető Peter - vette át a szó a Tanács idős tagja -, hogy nagyon jó képességei vannak, gyorsabban gondolkodik, és a helyzetfelismerése is nagyon jók. Jobbak, mint a Mienk. Ezt, el kell ismernünk. Ismeretei még hiányosak, ezt tudjuk, de segítünk rajta, hogy mindent tudjon.
Peter a szavak hallatára meglepődik, nem hisz fülének, hogy egy földi ember jobb legyen egy Űrbélinél.
- Akkor, Selena hajts avégre a parancsot! - szólt a Tanács idős tagja.
- Selena, elviszi Peter az orvoshoz egy chip cserére, már intézkedtem, hogy a legújabbat kapja meg.
- Megértettem, és a parancsot tejesítem.
Pár másodperc múlva a tanács eltűnik. Senki sincs körülöttük.
- Hová lettek?
- Látod, Mi itt voltunk, s a virtuális kép bárhonnan, bármikor, és bármilyen helyzetben meg tud jelenni, ha kell. Ha, szükség van rá. Nem kell, hogy elmenj, egy lépést se kell tenned, hisz Ők mindig Veled vannak. Csak érintkeznek a chipeddel, és Ők előjönnek. Olyan, mintha Te elmentél volna a tanács elé, de mégse mentél el. Élő virtuális kép volt. Most is Veled vannak. Na, mennünk kell az Orvoshoz. Most tényleg. úgy, hogy beszállunk az űrhajónkba, és megyünk. Gyere Peter.
Ha, bár már földi számítás szerint évtizedeket töltött el ezen a hajón, de még mindig nem tudta felfogni e rohanást. Gyorsaságot Peter.

Doki, fogadta a Társadalom új tagját Barax Petert.

- Kérem, helyezze magát kényelembe, mihelyt beadom az új készüléket, azonnal a Társadalom teljes tagja lesz.
- Fájni fog? - viccelődőt Peter.
- Ember! Jót mondtam, ne tegye magát ki ebbe, helyzetbe, hisz tudjuk, hogy mivel rendelkezik, és mekkora ereje van. Nekem, mint a hajó orvosának megtiszteltetés, hogy Önt kezelhetem.
- Kérem, Selena, pár szót beszélgessenek, hogy el tudjam végezni az akciót, azaz a beültetést.
Selena, bólintót, jelezte, hogy érti a kérdést.
- Peter, mikor a holló szobában voltál, mit láttál, és mire gondoltál.
- Most ez fontos?
- Igen, nekem, mint a volt felügyelődnek fontos, hogy jobban megismerjelek.
- Na, jó. Láttam a földi életemet, földi Kedvesemet, Arankát, a tájakat, erdőket, mezőket, virágos kerteket, szemétdombokat, mert azok sajnos még vannak, a tiszta vizű patakot, folyókat, a Dunát, és az állataimat. Láttam, hogy az emberek szeretkeznek, a nők gyermeket áldanak, a férfiak dolgoznak. Láttam az én, földi életemet, a gyermekkoromtól addig, míg fel nem kerültem ide az űrbe.
- Látod, hogy milyen érdekes életed volt ott a Föld nevű bolygón.
- Tudom, és hiányzik, főleg Arankám. Szerettem.
- Szerettem, az milyen szó, és az, mi Peter?
- Nem tudod?

Doktor jelezte, hogy a beavatkozást elvégezte. Beavatkozás helyére rátett egy zöld színű lapocskát, és a heg már is eltűnt.

- Gratulálok, most már teljes tagja az itteni Társadalomnak.
- Köszönjük.
Selenát, az a szó, hogy szerette nagyon izgatta. Mikor már a lakásba értek, ismét megkérdezte, hogy e szó mi, és mit jelent.
- Az, hogy szerettem, az hogy szerelem, az valamelyik személyhez kötődik. Nálunk ellenkező személyekhez, de vannak kivételek, de ebbe most nem megyek bele, mert ezt kell megértened, hogy mi a szerelem.
- Mi?
- Elmagyarázom.
- Erre, most nincs idő, inkább mutasd meg.
- Mit?
- A szerelmet, azt.
- Azt nem lehet megmutatni, az nem valamilyen tárgy, hogy kezembe veszem, és megfogom, azt érezni kell, Serena.
- Hogyan, mikor nem tárgy, és nincs súlya, nem tudom megfogni, kitapogatni, hogyan?
- Akkor mutasd meg! Most!
Selena, az átlagnál csinosabb, formásabb élőlény volt a hajón, de Peter nem érzed vonzalmad felé.
- Peter, kértelek valamire.
- Tudom, de...
- Nem, értem a szó lényegét, nem értem, hogy ahhoz a lényhez vonzódsz, aki nincs itt, én itt vagyok, és kértelek, hogy mutasd meg, hogy tudjam, hogy mi a szerelem. Mond, mit csináljak, mit tegyek, mihez fogjak, mit hozzak, hogy mutasd meg a szerelmet.
- Semmit, maradj ott, ne csinálj semmit, ez nem úgy megy, hidd el, hogy most azonnal, és rögtön, ezt érezni kell. Nekem feléd, neked felém.
- Mit kell, éreznem?
- Most mondtam, de hagyjuk, később visszatérünk rá. Jó!
- Jó, de akkor szól, hogy mit kell tennem.
- Szólok.

 
 
0 komment , kategória:  Elveszve az űrben!  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2015.02 2015. Március 2015.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 10 db bejegyzés
e év: 71 db bejegyzés
Összes: 1405 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 123
  • e Hét: 474
  • e Hónap: 6503
  • e Év: 32455
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.