Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/26 oldal   Bejegyzések száma: 254 
Ignotus Hugó: Tavaszi bor
  2015-03-31 11:18:06, kedd
 
  Ignotus Hugó: 

Tavaszi bor


Gyenge rügyek, halványzöld levelek,
Sorsomba negyvenedszer visszatérők,
Uj tavaszok, elvonuló telek,
Lemondva múlók, követelve kérők,
Kékségek, miknek hűse is meleg,
És meghalások, szürkeségbe térők -
Mit tudom én, mi az, ami ragyog,
Mit tudom én, ki az, aki vagyok!

Részeg vagyok, mondjátok. Az lehet,
Gondolom is a bort, ami megejtett,
Torkomba érzek gyülni könyeket,
Miket a húnyt szem gőgje visszarejtett;
Őrületet, mely az agyban rekedt,
Csókot, amely csattanni elfelejtett
És életet, életet, életet,
Amelyet aki élt, nem élhetett.

Ó szép tavasz, ó gyönyörű világ,
Ó paradicsom annak, aki birja,
Asszonymosoly és almafavirág,
Vizek esése, illanatok írja,
Ó vágy, mi fülleszt, ó kín, ami rág,
Lételek ágya, rothadások sírja -
Éjfeli csöndek, hajnali zenék:
Feleljetek nekem: vagyok-e még?

Vagyok-e még és voltam-e vajon,
S nem csak a magam álma-é, hogy voltam,
S nem itt viaszlik-e önágyamon
A halott, kinek fölibe hajoltam,
Én vagyok-e, ki ballag utamon
S nem porlok-e rég valamerre, holtan,
Pályám - én vagyok-é, aki futom?
Nem tudom - ha megöltök, se tudom.

Jaj, megvesznek a tavaszi fagyok
Megújra, míg tavaszvirágra várok,
S koporsófödél, ami fönn ragyog
És lenn az utca temetői árok;
Kezdettől fogva én nem én vagyok,
Kezdettől fogva én csak hazajárok -
S tavasz s virág s napfény és szerelem:
Élj és ragyogj és ne törődj velem!

1910.
 
 
0 komment , kategória:  Ignotus Hugó  
Szakáli Anna: Alkony
  2015-03-31 11:07:57, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szakáli Anna  
Szemlér Ferenc: Az expressz
  2015-03-31 11:07:17, kedd
 
  Szemlér Ferenc:

Az expressz


Ismét hallom az expressz hideg huhogását.
Lent a fagyott
völgy mélyén tompán görög ez az érdes
hajnali jel.
Némult negyedek, fojtott felek, egész esteli órák
óta hallom, ahogy
szólogat és hív. Sürgeti-sürgeti mindazokat,
akiknek mennie kell.

Már kapom is batyumat, s vasútnál sietősen
jegyért állok be a sorba.
Már készülök is fellépni a lépcsőn tele kézzel
és súlyos barna csomaggal.
És már valamely idegen akarat s a sajátom is
mintha előre sodorna.
S ajkam tele néma szavakkal, s számban hamvába
hal a konok dal.

És mégis egyre maradnék e tágas, ez édes,
e gonddal-bajjal tele völgyben,
hol a télre egyre tavasz jő és hol a nyárra majd
bizonyára ősz jön.
De semmi se hervad. Mint a fenyő ragyog életem is
csupa zölden,
S tű-levele szuronyos seregével még az időt is
hátha legyőzöm.
 
 
0 komment , kategória:  Szemlér Ferenc  
 Kosztolányi Dezső:  Számadás IV.
  2015-03-31 11:06:14, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső  
Rajka Teréz: Jön a tavasz
  2015-03-31 11:03:35, kedd
 
  Rajka Teréz:

Jön a tavasz


Jön a tavasz, érkezését
Kedves moraj hirdeti,
Kopár földünk gyászruháját,
Nemsokára leveti.

Kedvező szél űzi tova
A sötétlő felleget,
Szerteszét a ragyogó nap
Sugár-mosolyt hinteget.

S ti alusztok, kis virágok!
Föl! örömre keljetek,
Vagy tán ujabb csalódástól
Fél ártatlan kelyhetek ? . . .

Nem mertek a meleg fénynek
Teljes kedvvel örülni,
Bármint kezd a föld keble a
Nap csókjától hevülni?

S ti madarak mért bolyongtok
Nagy messzeség ködébe'? -
Jőjetek az édes otthon
Rátok váró ölébe.

Fészketekből ha a vihar
Kiméletlen elsodort,
Szállást kinál minden falomb,
Találtok itt uj bokort.

Oh jőjetek, zengjétek el
Azt a bájos régi dalt!
Hisz az erdő nélkületek
Olyan puszta, oly kihalt . . .

Bár megfagyva, megrongálva
Jőjetek e hazába,
Dalotokra tán fölébred
A föld alvó virága . . .
 
 
0 komment , kategória:  Rajka Teréz  
Ady Endre: Szomoru ódák valakihez IV.
  2015-03-31 11:02:26, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Dutka Ákos: Oh anyám...
  2015-03-31 11:00:59, kedd
 
  Dutka Ákos:

Oh anyám...


Oh asszonyom, ki sorsom párja lettél
És életem bús dicsősége vagy,
Ha fáradt szememben néha vádra lelnél,
Te csak a régi hű Múzsám maradj,
Hiszen tudod, hogy jármom ólma súlyos,
Éltem pórázon tartja a szabály,
S míg vézna, lábam bús munkába futkos,
Szárnyamba botlom s szárnyam sebe fáj.

Oh asszonyom, kit örök rímbe vésett
Szivem - s Nap vagy éltemen,
Ha vágyam néha tőled messze tévedt,
Ne légy kegyetlen - hív a végtelen.
A költő-szív ha bús rabságba sorvad
S rabszolgasorsa lázadásba tör,
Azt sebzi meg, ki híven átkarolta
S életére Napként tündököl.

Oh asszonyom, a lelkem csupa örvény,
Boldog Faunokkal őstestvér vagyok,
Kit nyűgbe köt sok bamba földi törvény,
És néha csak, ha szabadulhatok:
Szavamba messzi hegyek ércze csendül,
Alattam mind a lomha bűntömeg,
Kincset hozok a szűzi rengetegből :
Szivem harangoz új himnuszt Neked.

Oh asszonyom, én lenn a földi csendben
Vásáron lehetnék énekes bohócz,
S korcs-korunkban járhatnál selyemben,
Ha jól beférne szájamba a kócz
S álarcz alól mint hős, vagy bamba gyermek
Zengném korodnak téboly-énekét
S kis fészkünk helyén hímes drága termek:
Kelet pompáját rakhatnám eléd.

Oh asszonyom, de jól tudod, eremben
Oltárra vágyó istentűz lobog
S e szent tűz inkább meddőn ég szememben,
Bengál gyufákba szikrát nem adok, -
A józanok bár bölcsen mosolyognak,
Időtlen útra küldöm éneked,
Szárnyam repül, bár lábam lenn, botolhat -
Testvérem a tenger, a Nap s e szűz hegyek.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos  
Tompa Mihály: Sonett I.
  2015-03-31 10:59:39, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály  
Ady Endre: Szomoru ódák valakihez III
  2015-03-30 03:50:10, hétfő
 
  Ady Endre:

Szomoru ódák valakihez III.


Jaj, most hallgatsz el, te, világgal megtelt
Mennynek megduzzadt terhes ember-mása,
Sötéten szállongsz, vészharangod alszik
S önmagadnak vagy bus döbbenete.

Olyan gazdag vagy, hogy nyelved megnémult,
Jaj, félsz szakadni szegény, érett felhő.
Kongass elébed, vállald már a sorsod,
Rázd meg szíved, te: fájdalmas Én.

Ha most huznád meg harangját szivednek,
Halál-angyalok szárnya búgna kórust
Az Élet részeg, égverő dalához
S megtátongna az ördögmély-titok.

Tarajos felhők alat fojtott szívvel,
Gubbadt szíveddel, e véres haranggal,
Tántorodottan, önterhességedtől,
Özönt késleltetsz, vén harangozó.

Sötét a felhő: Istennek felhője,
Bus a harangod: Istennek harangja,
Ontsd a felhődet, kongasd a harangod
Éld a sorsod, éld el a szived.

Égzengéssel vak éjszaka boruljon
Fényes délórán s zuhogjon özönviz
S megkönnyűlt végzet szörnyü zsivajában
Sikoltson végsőt a bomlott harang.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Kosztolányi Dezső: Számadás III.
  2015-03-30 03:48:11, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső  
     1/26 oldal   Bejegyzések száma: 254 
2015.02 2015. Március 2015.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 254 db bejegyzés
e év: 2649 db bejegyzés
Összes: 29746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2807
  • e Hét: 37443
  • e Hónap: 89249
  • e Év: 1862948
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.