Regisztráció  Belépés
yaskane.blog.xfree.hu
EZ AZ ÉV AZ ÉN ÉVEM. AMIRE VÁGYOM, AZT ELÉREM. SIKERES ÉS BOLDOG VAGYOK. A CSODÁK ÚTJÁN HALADOK. yaskane :)
2008.10.16
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
Teszt: melyik agyféltekédet használod?
  2015-03-19 19:45:44, csütörtök
 
  Teszt: melyik agyféltekédet használod? Érzelmi vagy racionális alapon működsz?

Egy könnyű tesztel kiderítheted, hogy melyik agyféltekédet használod. Nem kell mást tenned, csak olvasd el a képen látható szöveget.




Sikerült elsőre elolvasni? Akkor te jobb agyféltekés vagy!

Mit jelent, hogy jobb agyféltekés vagy?

A mai korban már ritka tulajdonság, hogy aktívan használod a jobb agyféltekédet is. Annál inkább előtérbe került a bal agyfélteke.

Jobb agyféltekéhez tartozik:
művészet, alkotás, érzelmi alapon működő dolgok, térlátás, fantázia, humorérzék, beszédkészség.

Bal agyféltekéhez tartozik:
logika, elemzés, számítások, matematika, reális dolgok, beszéd, írás, időérzék, tudatosság.

Az ideális az lenne, ha a két oldal egyensúlyban lenne.

Link
 
 
0 komment , kategória:  Érdekes-hír-tudomány-ezotéria  
Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget
  2015-03-19 19:25:22, csütörtök
 
  Szent Péter küldöttei

Szent Péter aki már nem győzte hallgatni a hidegtől elgyötört emberek fohászait, fogott egy nagy zsákot, feltöltötte napmeleggel, majd megbízta Sándort, hogy vigye le a Földre.

A zsák azonban annyira melegítette a cipekedő hátát, hogy kénytelen volt megállni egy Tejút-menti kocsmánál, hogy lehűtse magát. A hűtőzködés oly jól sikerült, hogy Sándornak nem is igen volt kedve továbbmenni.
Szent Péter ekkor kénytelen volt Józsefet megkérni, hogy ő is fogjon meg egy meleggel töltött zsákot, valamint keresse meg Sándort, és immár ketten vigyenek le meleget, mert az emberek már igen türelmetlenek.
Sajnos azonban József is hasonlóképp volt a dologgal, ahogyan Sándor: ő is szívesebben pihengetett, sőt, dalolgatott is az ivóban.
Ezután Szent Péter Benedeket is útnak indította, aminek egyetlen eredménye lett: ettől kezdve három férfi nem vitte tovább a zsákokat.

Ám mivel feltartóztathatatlanul közeledett huszonegyedike, a tavasz első napja, a mennyek kapujának őrzője elveszítette a türelmét, és most már nem zsákkal, hanem ostorral küldte le az előzők után Mátyást, hogy tegyen rendet.
Ő végre is hajtotta a feladatot, kikergette a kocsmából a három, léha melegfelelőst, és lezavarta őket a Földre.

Ettől kezdve valóban megjött a tavasz, Mátyás pedig az emberektől elnyerte a "Jégtörő" melléknevet (amelynek viselőjeként majd pl. Tamási Áron egy különleges meseregényben - a Jégtörő Mátyás címűben - fogja őt megörökíteni).

A "Sándor, József, Benedek" triumvirátus kocsmai kitérőjét pedig már rég el is felejtették, így a szólás csak a jó tettüket őrzi.
Link



 
 
0 komment , kategória:  Névnap-születésnap-nyugdíj  
Kutyákra mérgező növények
  2015-03-19 18:02:07, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fontos  
Amikor még bugyi nélkül táncoltak a magyar lányok
  2015-03-17 08:42:17, kedd
 
  A 20. század harmincas éveitől a II. világháborúig tartott az a mozgalom, ami alatt Paulini Béla vezetésével vidéki csoportok táncoltak Budapesten, Szent István hetében. Ez a mozgalom azonban nem csak a különböző néptáncokat mutatta be a nézőknek. Hatással volt a bugyik elterjedésére is.
A képen látható rimóci Gyöngyösbokréta csoport tagjai nem hordtak bugyit. Akkoriban azonban más falvakban sem viseltek még ilyen alsóneműt a hölgyek. Mikor felléptek, ennek köszönhetően az első öt sorban "minden" látszott. Paulininak a Városi Színház szabályai miatt elő kellett írnia a bugyi viselését néptáncosai számára.

A fotót 1938-ban készítette egy belga fotós az egyik Magyar néptáncbemutatón.



"Az újfajta "fékető" Rimócról emlékeztetnek:

A Városi színház kivilágított színpadán vagyunk. Éppen elrendezem a "karéjt" s kezdjük a próbát. Paulini Béla persze lent gubbaszt a sötét nézőtéren. Ahogy az első táncos jelenetünk véget ér - sarkantyús legényeim ugyancsak megforgatták piroscsizmás párjaikat - a sötét mezőből csak elém világlik Paulini feje. Merthogy én ebből az emberből csak a fejet látom mindig. Azt a különleges fejet, amit egyébként az örökké szájában füstölgő büdös kis pipával együtt meg kellene mintázni egy akkora darab kőből, mint maga a városi színház... (Fele is megfelel. A szerk.) Feljön, laposan mosolyog a bajusz alatt, amint karonfog és félrevon.
- Baj van, - mondja.
- Ugyan mi?
- Muszáj nekik bugyit!!
- ? - ?
- Okvetlenül.
- De otthon sem viselnek effélét. Mondtam, hogy tiszta etnográfiát hozok. S neked ez baj?
- Nem, nem, de hát mikor forognak, tudod... hogy is mondjam... itt az első öt sor ülés kicsit mélyen van, és mi a szigorú etnográfia... és itt-ott majd felnevetnek, nem kedvelném és különösen mélyen van a zenekar...
- Csupa irigység - tréfálkozom. De ö csak előtornász egy gyűrött húsz-pengőst.
- Végy nekik egy-egy bugyit valahol.
Mikor aztán egy közeli áruházban megvásároltam a nyolc darab fényes táncnadrágot, visszamentem s felvittem szépeimet egy öltözőbe. (Hiába itt most én vagyok az édesapjuk is, meg az édesanyjuk is.) Tréfásan közlöm velük, hogy most mindenki kap egy újfajta "fékötőt". No, van kacagás, mikor ráeszmélnek, hogy micsoda is az az újfajta "fékötő". Magyarázom aztán nagy szorgosan, hogy miképpen kell a gummiját széjjelhúzni, meg miegymás. Aztán kiosztom. Forgatják, kuncognak, míg végre az egyik huncutszemű piroscsizmás a szemembe hunyorít:
- De igazgató úr, melyik ennek az eleje, meg a hátulja?
Azt a kacagást, csak úgy dűltek egymásra. De aztán csak megtalálták elejét is, hátulját is.

Radványi Lajos, Rimóc"

Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR - ország  
Régi nagykőrösi képeslapok
  2015-03-17 08:32:47, kedd
 
  1898-2004

Link

 
 
0 komment , kategória:  NAGYKŐRÖS-ről  
Petőfi Sándor: SZÜLŐFÖLDEMEN
  2015-03-16 10:08:05, hétfő
 
  SZÜLŐFÖLDEMEN

Itt születtem én ezen a tájon
Az alföldi szép nagy rónaságon,
Ez a város születésem helye,
Mintha dajkám dalával vón tele,
Most is hallom e dalt, elhangzott bár:
"Cserebogár, sárga cserebogár!"

Ugy mentem el innen, mint kis gyermek,
És mint meglett ember úgy jöttem meg.
Hej azóta húsz esztendő telt el
Megrakodva búval és örömmel...
Húsz esztendő... az idő hogy lejár!
"Cserebogár, sárga cserebogár."

Hol vagytok, ti régi játszótársak?
Közületek csak egyet is lássak!
Foglaljatok helyet itt mellettem,
Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem,
Hogy vállamon huszonöt év van már...
"Cserebogár, sárga cserebogár."

Mint nyugtalan madár az ágakon,
Helyrül-helyre röpköd gondolatom,
Szedegeti a sok szép emléket,
Mint a méh a virágról a mézet;
Minden régi kedves helyet bejár...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"

Gyermek vagyok, gyermek lettem újra,
Lovagolok fűzfasípot fújva,
Lovagolok szilaj nádparipán,
Vályuhoz mék, lovam inni kiván,
Megitattam, gyi lovam, gyi Betyár...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"

Megkondúl az esteli harangszó,
Kifáradt már a lovas és a ló,
Hazamegyek, ölébe vesz dajkám,
Az altató nóta hangzik ajkán,
Hallgatom, s félálomban vagyok már...
"Cserebogár, sárga cserebogár"...

(Félegyháza, 1848. június 6-8.)
 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - VERSEK  
A Petőfi-dagerrotípia
  2015-03-16 09:53:42, hétfő
 
  Fotó-történet

Híres fényképek és ami mögöttük van.

Feltehetően 1844-1845 körül készült az egyetlen fotográfia Petőfi Sándorról, mely nagy valószínűséggel nem nyerte el a költő tetszését: a dagerrotípia realitása megdöbbentő volt, a korabeli képzőművészet idealizált ábrázolásaival szemben.

A kép készítőjének személyét illetően nincs egyetértés, Strelisky Lipót fotóművész az egyik, akinek tulajdonítják, de a legvalószínűbb, hogy a költő portréját Egressy Gábor színész, amatőr fotográfus készítette. A felvétel Egressy pesti lakásán a Marczibányi-házban készülhetett 1844 vagy 1845. nyarán.

A költő a feltételezések szerint elrejthette a képet, mert nem volt elégedett a eredménnyel, a felvétel csak 1868-ban bukkant fel újra. Ebben az évben - Petőfi hagyatékának részeként - Petőfi Istvánhoz került, aki 1879-ben úgy nyilatkozott, hogy ,,a kép annyira el volt mosódva, hogy azon csak egy görbült alaknak mintegy árnya látszott, az arc vonásai a legmerészebb képzelő tehetséggel sem voltak kivehetők." Később a fénykép Petőfi Zoltánhoz, majd 1870-ben Beliczay Imre pesti orvos tulajdonába került, aki a képet restauráltatta. Valószínűleg ekkortájt készíthetett Klösz György egy reprodukciót a lemezről, amit 1879-ben a Koszorú című lapban közöltek le.

Az eredeti kép a Beliczay család birtokában maradt. Évtizedekig nem lehetett tudni a képről semmit, elveszettnek hitték. Rózsa György kutatómunkájának köszönhetően 1948-ban Beliczay unokájánál egy ládában találták meg újra a fotográfiát. A nem megfelelően tárolt, elpiszkolódott lemez ekkorra már teljesen besötétedett, s a kép alig látszott rajta. A lemez a Nemzeti Múzeumba került és egészen 1953-ig nem is foglalkoztak vele. Ekkor jelentkezett Escher Károly fotóművész, hogy rendbe hozza, restaurálja az ezüstoxidtól megfeketedett dagerrotípiát. Escher a felvételt retusálta, majd egy reprodukciót készített róla, ennek során visszafordította - az eredetileg oldalhelytelen - felvételt. Eredményeiről 1955-ben a Művelt Népben számolt be, a cikkhez három fényképet is mellékelt: egyet az eredeti lemezről, egyet a helyrehozatal után és egyet a végső retusált változatról. Escher mellett az 1970-es években Flesch Bálint fotóművész is készített egy reprodukciót a dagerrotípiáról, melyet a legjobban sikerültnek tartanak.

Az eredeti lemez ma a Petőfi Irodalmi Múzeumban található. A Petőfi-dagerrotípia történetéről, restaurálásáról bővebben az Archaltfotokonzerv oldalon olvashatunk.

Klösz György reprodukciója



Az eredeti lemez




Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR - ország  
Petőfi igazi arca
  2015-03-16 09:47:37, hétfő
 
  Escher Károly: Petőfi igazi arca (Fotó magazin, 1956. május)

Link



 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR - ország  
Magyar március
  2015-03-15 10:09:14, vasárnap
 
  Magyar március

Magyar nép márciusa,
dicsőségünk szent tanúja,
mesélj nekünk virágokkal,
fák lombjával, madárdallal,
milyen volt az a pillanat,
amikor egy marok nemzet
levetette a láncokat?!

Magyar nép márciusa,
mesélj nekünk szélzúgással,
csermely, patak csobogással,
hogy érezzük azt az időt,
mikor lánglelkű fiaid -
e talpalatnyi földön -
a zsarnokkal keltek birokra itt!

Meséld el szent március,
nekünk, gyarló utódoknak,
mit jelent a zászló,
mikor hős kézben lobog?!
Meséld el, hogy szól a dal,
mely tengernyi ember
szívéhez hatol!?

Meséld el szent március,
nekünk, gyarló utódoknak,
mit éreztek a hősök,
mikor a szabadság győzött?!
Itt, Európa szívében,
hol vérrel írta történelmét
konok magyar néped!

Mesélj, mesélj március,
van is mit mesélned,
nekünk, magyaroknak,
hogy sohase feledjünk!
E föld kötelez,
hisz szent ősök figyelnek,
Isten jobb kezénél,
fenn, a magas égben!



 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR - ország  
Petőfi Sándor: VAN-E EGY MAROK FÖLD...
  2015-03-15 09:58:05, vasárnap
 
  Petőfi Sándor: VAN-E EGY MAROK FÖLD...

Van-e egy marok föld a magyar hazában,
Amelyet magyar vér meg nem áztatott?
Haj, de már nem látszik a nagy ősök vére,
Fiaik befesték ujra feketére
A földet, rákenték a gyalázatot!

S így hazugság itt az örök-igazság is,
Hogy az oroszlán nem szűlhet nyúlfiat;
Ti dicső apák, ti bajnok oroszlánok,
Ha ti a halálból most föltámadnátok,
És látnátok satnya maradéktokat!

S ez a faj dicsekszik őse érdemével,
Híres hajdanával úgy hetvenkedik...
Hát majd a jövendő fog-e dicsekedni
Mivelünk? vajon nem fogja emlegetni
Orcapirulással e kor gyermekit?

Erre semmi gondunk. Tengünk, mint az állat,
Megelégszünk azzal, hogy van kenyerünk,
Messze elmaradtunk a világ sorától,
Kitöröltek a nagy nemzetek sorából,
Élni nem tudunk és halni nem merünk.

Szégyen, szégyen! egykor mi valánk a sorsnak
Számadó könyvében a legelső szám.
S most leghátul állunk semmit nem jelentve...
Kik lábunk ölelték egykor térdepelve,
Most arcul csapkodnak... szégyen rád, hazám!

S jaj nekem, százszor jaj, hogy szülőm ellen kell
Kart emelnem, hogy megostorozzam őt,
Gyermek a szülőjét!... engem jobban éget
A seb, melyet rajta vágok; és nagy vétek,
Jól tudom, az ily tett ég és föld előtt.

S én ezek dacára sem fogok pihenni
Érezzek bár százszor több fájdalmakat,
S verjen meg bár engem a nagy isten érte...
Addig ostorozlak, nemzetem, mig végre
Földobog szíved, vagy szívem megszakad!

Pest, 1848. január

(Ezt akár ma is írhatta volna és közelebb járt volna a valósághoz!)



 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR - ország  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
2015.02 2015. Március 2015.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 30 db bejegyzés
e év: 282 db bejegyzés
Összes: 8083 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 174
  • e Hét: 5954
  • e Hónap: 19374
  • e Év: 491823
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.