Regisztráció  Belépés
klementinagidro.blog.xfree.hu
Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek. Gidró Klementina
1975.11.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/954 oldal   Bejegyzések száma: 9538 
Halálos édesség
  2015-04-30 18:37:37, csütörtök
 
  Marie imádta az édességet. Már régóta nem szólították Marie-nak, legfeljebb asszonyomnak. Marie ugyanis éppen ezen a napon töltötte be a hatvankilencedik évét. A rokonok hat óra körül kezdtek gyülekezni.

Meglátjátok, még a nyolcvanat is megéri - sopánkodott Therese, az unokahúga. Ő sem volt már fiatal, az arca merő ránctenger.
- Mit a nyolcvanat? Kilencvenet! - kesergett csöndesen Louis a teraszon. Ő is az örökségre áhítozott. Még csak negyvenöt múlt, bizony tudná használni a pénzt. Hát még ha a birtokból is jutna neki valami.
- Azt hallottad, hogy Marie-nak kilencmilliója van az egyik bankban? Értékpapírok és ékszerek!
- No, és ez a ház? Tudjátok, mennyit érhet? - Paul, a másik unokaöcs elsápadt az irigységtől. Vékony bajuszkája idióta külsőt kölcsönzött neki. Illett hozzá.

Gondolatban már temették Marie-t, és osztoztak a vagyonán. mind erre vártak. Csak már ott tartanának!
- Virágot is hoztál? - kérdezte Therese Louistól.
- Persze, gyönyörű csokrot. És konyakmeggyet. Mint tudjuk, Marie imádja az édességet.
- Én egy kis gesztenyetortát hoztam a virágon kívül. És te, Gaston?
- Krémest. És rózsát.
- Én diótortát, plusz szegfűt - Paul hangja nyugtalan volt. A többiek elszántan várakoztak. Gaston kitört:
- Nem mindegy, ki mit hozott? Marie úgysem jegyzi meg, kitől mit kapott.
- Bizony, nem - bólogattak a többiek, egyetértően.
Tévedtek. Marie pontosan tudta, melyik dobozt kitől kapta. Csodás kék szeme ragyogott, akár az égbolt. Hol ide, hol oda szaladt, mindenkihez volt egy kedves szava. A vendégek később szétoszlottak, ki-ki magányosan töprengett. Látták Marie boldog mosolyát, és vártak. "Nem tart már sokáig!" - gondolta Therese sunyi félmosollyal, Louis feszengve, Gaston idegesen, Paul reszketve.
Marie hol dobozzal, hol tányérral a kezében szaladgált a szobák között. Mindenkivel váltott egy pár kedves szót:
- Kedves Louis, mosolyogj! Hiszen ünnepelünk, nem igaz? És vegyél ebből a krémesből! - Kilibegett a teraszra, Therese-t is megkínálta a krémessel.
Az étkezőben Marie gyertyát tett az ezüst evőeszközök és porcelántányérok közé. Mivel a vacsora még nem készült el, újra megkereste a vendégeket a nagy házban.
- Paul öcsém, de jó, hogy eljöttél! Ugye, mellém ülsz majd a vacsoránál? Vegyél a konyakmeggyből, nagyon finom.A szalonban érte utol Gastont. A férfi az ajkát rágta.
- Mit izgulsz, kedves Gaston? Olyan sápadt az arcod. Nem vagy te beteg?
- Nem, nénikém, jól vagyok.
- Akkor vegyél egy szeletet ebből a remek gesztenyetortából. És fel a fejjel, fiam!

Amikor eljött a vacsora ideje, Marie igazi régimódi háziasszonyhoz illően - és úgy is, mint ünnepelt - körbeszaladta a házat.
- Gyere, Therese, tálalom a levest! - Ám Therese a terasz padlóján ült fére billent fejjel és nem engedelmeskedett a hívásnak. Meghalt. Marie rámeredt, de nem vesztegette az idejét. Beszaladt a szalonba.
- Gaston, vacsora! - De Gaston üveges szemmel feküdt a padlón, görcsbe rándult keze még a szőnyeget markolta.
Marie, akár egy csicsergő kismadár, futott tovább.
- Paul, szívem! Gyere vacsorázni! - Paul még élt, de csak annyit hörgött, hogy "a konyakmeggybe valaki injekciós tűvel mérget nyomhatott". Aztán eldőlt. Marie édesdeden kacagott és továbbment.
- Louis, gyere, tálalva van! - Louis a díványon ült, szeme a semmibe meredt. Az ajkáról a krémes gyászos maradványa lógott. A teste már kezdett kihűlni.
- Hogy ezek a rokonok milyen finnyásak - sóhajtotta Marie. - Egyik sem akart enni a maga hozta ajándékból!
A rendőrséget ráér később is értesíteni. Leült hát a nagy étkezőasztalhoz és jóízűen falatozni kezdett. A hűtőben volt egy tortája, amit délelőtt hozott a közeli cukrászdából. Már előre örült, milyen finom lesz, hiszen Marie tényleg imádta az édességet.



 
 
1 komment , kategória:  5 perces krimi  
A kislány bosszúja
  2015-04-30 18:36:41, csütörtök
 
  Olivia nagyon korán kelt. Sikerült is kijutnia a házból úgy, hogy senki sem vette észre. A kislány az ajtón kilépve hunyorogva állt a napfényben, aztán lerohant a stéghez. A háztól nem láthattak oda, eltakarták a sziklák. Volt egy terve...
Mindezt már az előző napon kitapasztalta. Akkor szerszámokat is hozott, és elrejtette a kövek között.

Odafönt mit sem sejtve alszik anya. No meg Warren bácsi, az átkozott. Anyja után Olívia is így emlegette azt az undorító férfit. Tavaly ilyenkor bukkant fel, papírokat lobogtatott a kezében, miszerint ez a ház voltaképpen az övé, mert apa a halála előtt eladta neki.
Senki nem hitt nekik
Anya ügyvédet fogadott, de nem sikerült bebizonyítania, hogy azon az állítólagos szerződésen nem a férje aláírása szerepel. Ügyes hamisítvány. Warren azt állította, hogy apa nagy kölcsönt vett fel, mielőtt meghalt, és a kölcsön fedezetét a ház jelentette.

Olívia csak tizenegy éves volt, ártatlan kislány még, aki nem mindent értett, de azt látta, hogy az anyja napról napra szomorúbb, fojtogatja a tehetetlen harag. Warren bácsi már egy éve lakik a házukban, folton bírósággal fenyegetőzik, kiabál, és ezer módon próbálja elűzni őket. Tegnapelőtt közölte, hogy még egy hét az élet, aztán rendőrrel dobatja ki mindkettőjüket...

A kislány úgy érezte, ezt nem szabad annyiban hagyni. És azt is tudta, az anyjára nem számíthat, hiszen ő csak sírdogál, még éjszaka is szipog. Márpedig Warren nem olyan akit a sírás meghat.

Olívia körülnézett. Senki nem jár errefelé ilyenkor. Warren minden délelőtt, amikor visszatér a tengerről, kihúzza a csónakját ide a homokra. A kézi fúróval először nehezen boldogult, de hamar kiismerte. Egyre gyorsabban tekerte. A csónak járódeszkáit félrerakta, és a fenékbe hat lyukat fúrt, úgy arasznyira egymástól. Előbb a kis fúróval csinált egy alig észrevehető lyukat, aztán a nagyobbal kiszélesítette.

Eltüntette a nyomokat
Gondosan összeszedte a fűrészport, ami kipergett a fúró mellett. Amikor végzett a lyukakkal, mindet begyömöszölte a nedves fűrészporral, aztán visszatette a járódeszkát. Warren akkor sem veheti észre a lyukakat, ha valamilyen okból felemeli a deszkákat. De miért venné fel, hiszen csontszáraz most a csónak feneke. De nem lesz ilyen sokáig.



Olívia gyorsan eltűnt a szerszámaival együtt. Anyával reggelizett éppen, amikor látta, hogy Warren a horgászfelszerelésével elindul lefelé. Amikor észrevette őket, gonoszul vigyorgott:
- Már csak öt nap, és eltűntök innen, boszorkányok!
- Hová is mennénk? - kérdezte halkan anya. - Ez az otthonunk, semmink sincs ezen kívül...
Olívia vigasztalta volna az anyját, de egyelőre hallgatott. Majd este.

A kislány a délelőttöt a sziklán töltötte. Néha visszanézett a házra. A ház szép volt - és egyre szebb, ahogyan múltak az órák. Warren ugyanis nem jött meg a szokott időben. Olívia látta maga előtt a csónakot. Egyszer csak betör a víz, de a járódeszkák miatt Warren csak akkor érzékeli, amikor már arasznyira áll odabent. És Warren nem tud úszni! Maga dicsekedett ezzel, jelezve, milyen bátor! Hiszen lám, így is kimerészkedik a mély vízbe horgászni... Sokan hallották ezt a kocsmában, ők mondták vissza anyának. Így tudta meg Olívia, az ártatlan kislány is.

Este azt mondta az anyjának:
- Ha kimentette volna egy hajó, már tudnánk. De elvitte az áramlat, az erős szél. Felborult a csónakja és mivel nem tudott úszni, hát vége, megfulladt...
Anya a könnyein át ránevetett:
- Bár igazad lenne, kislányom!
Olívia csak mosolygott magában. Ártatlan kislány volt, de azért tudta, amit tudott.


 
 
0 komment , kategória:  5 perces krimi  
Nemere István : KETTŐS GYÉMÁNTRABLÁS
  2015-04-30 18:35:57, csütörtök
 
  Az akció végén fele-fele arányban osztozunk - mondta Jean érdesen. Ő már csak ilyen volt. A szava kemény, akár a múltja. Gyilkosságért is ült már, és ma sem habozik odacsapni, ha kell. Harmincnyolc éves, fekete, magas, kisportolt férfi volt.

- Rendben van - felelte alkalmi társa, Clara. A nyúlánk, szülők nélkül felnőtt lány most múlt húszéves. Jean jól tudta, hogy Clara bejáratos a jobb társaságba, és mindenütt kedvelik. Jó egyetemre jár, innen az ismeretsége a felső tízezer ifjú férfijaival és lányaival. Hívják jachtokra, piknikre, családi ünnepségre, koktélpartira. Nem ébreszt gyanút: ezért volt rá szüksége. Őt ugyan soha nem hívnák meg olyan előkelő helyre, mint ezt a lányt. Clara apja valaha a cinkostársa volt, Jean néha említette is a régi marseille-i időket. Akkoriban cigarettacsempészettel foglalkoztak, és a férfit a vámőrök lőtték le éjjel a kikötőben.

Clara fitos orrával, mélykék szemével, rövid, barna hajával, elegáns ruhájával mindenütt tetszést aratott. Ültében csaknem egy fejjel volt alacsonyabb Jean-nál, hát most felnézett a férfira. ,,Épp olyan elszánt, mint szegény papa volt. És mindenben benne van, amiből hasznot lehet húzni" - gondolta Clara.
- Nem csapsz be, Jean?
- Sohasem! - ígérte a férfi, miközben elővette a kis zacskót. A bársony lágyan simult az ujjai közé. Körülnézett - a parkban senki sem figyelt rájuk. Clara kezébe hullott a kékesen csillanó, galambtojás méretű ,,gyémánt". Csiszolt éléről visszaverődött a napfény. Igazi briliánshoz hasonlított.

- Ügyes utánzat - mondta Clara szakértelemmel. Tényleg értett a drágakövekhez.
- Még súlyra is pontosan annyit nyom, mint az eredeti - szólt Jean elégedetten. - Szóval, megismétlem a tervet: jövő szombaton este bál lesz a Grimes család kastélyában. Te is a vendégek között leszel. Én háromnegyed tízkor érkezem a személyzeti bejáróhoz, mint villanyszerelő. Azt mondom, kihívtak, mert javítani kell valamit. A főkapcsolóhoz vezettetem magamat. Tízkor az öreg Grimes szokás szerint enged a vendégek kérésének és kihozza a páncélszekrényből a családi Kék Gyémántot, hogy megcsodálhassák.

Minden évben megrendezik ezt a bált, és minden alkalommal megmutatja a gyémántot a rokonságnak, a vendégeknek és a... hitelezőknek: ,,Íme, megvan még! Nem áll rosszul a családi vállalkozás, nem kellett titokban eladnunk a Kék Gyémántot, itt a fedezet mindenre...!" Ez már afféle rítus lett a Grimes családnál, amint megtudtam. A bemutató kezdete utáni percben hirtelen kialszik a fény az egész palotában, de csak pár pillanatra. Te ott állsz majd Grimes úr mellett, a vaksötétben egyetlen mozdulattal lekapod az igazit a bársonypárnáról és helyére teszed a hamisat. És amikor ismét kigyúl a fény, a vendégek tovább csodálhatják a gyémántot... vagyis már ezt, ni - és a Clara kezében tartott másolatra mutatott.
- Tehát felezünk - mondta ismét Clara. Jean kifejezte reményét: az orgazda ad vagy kétmilliót a gyémántért, amely a legális piacon legalább hatmilliót ér.
Minden a terv szerint történt

A Grimes család bálján minden pontosan úgy történt, ahogyan a rablópáros eltervezte. Szombat éjjel Jean a gyémánttal elutazott Párizsból. Clara napokig várta az értesítést. Végre megcsendült a telefon:
- Clara? Jean vagyok. Kirúgott az orgazda! Képzeld, a gyémánt hamis!
- Hogyan? Mit beszélsz? - kérdezte a lány elhaló hangon.
- Ahogy mondom! Nem igazi, amit elhoztál, hanem egy másolat!
- Akkor csak egy magyarázat van, Jean. Grimesék titokban pénzzé tették az igazi Kék Gyémántot, és talán már évek óta a hamis másolatot mutogatják! És mi balekok, azt loptuk el!

Clara sejtette, hogy Jean csak ezért jelentkezett. Ha igazi lett volna a gyémánt, pénzzé teszi és meglép az összeggel, soha többé nem hallott volna róla. Ő már csak ilyen alak. Clara tett hát valamit, nehogy Jean becsapja. A múlthéten az ékszerésszel csináltatott még egy hamis Kék Gyémántot. Ezt is nehéz lett volna megkülönböztetni az eredetitől...
,,Így most Grimeséknek és Jeannak is van egy-egy hamis gyémántja." Clara mosolyogva tette a táskájába a repülőjegyet. Amszterdam nincs messze, még ma délben odaér és kész... Hát igen. Az igazi Kék Gyémántot a szakemberek becsülik meg igazán. A drágakőért legalább hatmilliót kaphat az ember. Az az ember, aki senkiben sem bízik és kemény, mint a gyémánt.



 
 
0 komment , kategória:  5 perces krimi  
Megperzsel a halál
  2015-04-30 18:35:18, csütörtök
 
  Mary élete maga volt a pokol. Harry csak a mézeshetek idején volt normális, olyan, mint más fiatal férj. De, amikor hazajöttek és újra dolgozni kezdtek, minden megváltozott. A benzinkút az oka, kesergett Mary. Bár lehet, hogy nem volt igaza.

Hat éve éltek itt ketten. A kút a 87-es út mellett volt, szinte a sivatagban. Ameddig a szem ellát, semmi más, csak a kiszáradt, terméketlen föld, a szamárkóró térdig érő bokrai. No és az állandó szél, amely felkavarja a port a műút szélén. Óránként jó, ha négy-öt autó elmegy erre. Nem sokan állnak meg tankolni.
Harry hát kedvére lustálkodhat, ez az egyetlen dolog, amihez ért. Pénzük persze soha nincs elég. Honnan is lenne? Harry hol itt iszik, hol behajt a városba. Ami harminc mérföldre van. Már besúgták néhányan Maryn-nek, hogy Harry olykor-olykor bizony nem egyedül tölti az éjszakát. Sokféle nőcske ácsingózik a kocsmák környékén.

Ha meg hazajött, elverte Maryt és aludni tért. Az asszony most is kék foltokkal az arcán vasalta a ruhát. Vasárnap délelőtt volt. Kintről dudáltak - valakik tankolni akart. Mary hallotta a nyitott ajtón át, hogy Harry részegen horkol odabent. Sóhajtott, kiment. Megtankolta a kocsit, eltette a borravalót. Az a kis pénz... Mire lesz elég? Ha megjön a tartálykocsi, nem tudják kifizetni a hozott üzemanyagot.
Délfelé Harry felébredt és ordítani kezdett:
- Mary... Mary!
- Dögölj meg - mondta félhangon az asszony és elment a ház mögé.
A mosógépből kiszedett ruhát teregette. Ha Harry nem volna, minden más lenne! Talán félretehetne egy kis pénzt. Egyszer csak idevetődne egy fiatalember. ,,Hiszen én sem vagyok öreg. Huszonkét, az is kor?"

Harry kitántorgott az udvarra, az erős fényben félig vakon pislogott:
- Mary! Hol a fenében vagy? Éhes vagyok!
- Gyere be - morogta az asszony és bement a konyhába.
Mary kirakta a tányért az asztalra, Harry is lerogyott a székre.
- Melyikkel voltál az éjszaka? - kérdezte Mary. A kenyérvágóm kés otthonosan simult a kezébe, de visszatette a fiókba. ,,Nem, nem megyek börtönbe miatta!" - határozta el.
- Mi közöd hozzá! - ordította Harry hirtelen és felkapta a levesestálat.

Ads by Internet Speed Checker1.1Ad Options

Mary éppen hogy el tudott hajolni, de a karjára így is jutott a forró folyadékból. Harry felemelt kézzel közeledett. A nő kifutott az udvarra. A férje káromkodva torpant meg a küszöbön.
- Kinyírlak! - ordította.
,,Előbb én téged" - gondolta Mary. Sajgott a teste, nemcsak a verés fájt, de az örök megaláztatás is. Harry kialussza magát és amint leszáll az est, megint bemegy a városba. Mary tudta, tennie kell valamit. Nem ölheti meg a férjét csak úgy egyszerűen, mint oly sok elkeseredett asszony, ha van jobb módszer is. Hát van?
Ezt tegye meg maga Harry, egy kis segítséggel.

Tekintete a kocsijukra tévedt. Öreg és kopott, nem sokat ér. Az asszony nézte és lassanként megértette, mit kell tennie. Harry sokat dohányzik. A kocsiban is az első dolga, hogy rágyújt. A seriff is szokott erre tankolni, kétszer is rászólt már, ne dohányozzon a kút mellett.
Mary kivárta, amíg besötétedett. Aztán fogott egy kannát, és teleengedte benzinnel. Töltött belőle a tankba is, hadd legyen tele! És löttyintett a kocsira is, elöl, hátul. Aztán be is öntött pár literrel. A padlóra hátul, meg a vezetőülés mellé. Harry semmit sem vesz majd észre, sötétben indul a disznó.
- Mary! - ordította a férje. Már ott tántorgott a kút mellett. - Hol a kocsim?
- Nem kérdezte, mikor jön haza. Régebben még megtette, de mióta Harry egyedül jár mulatni, mit is szólhatna? Nagyon elege volt ebből az életből. Sajgott a lelke.

Harry beült a kocsiba és elhajtott. Vissza sem nézett. Mary a serifre gondolt: biztosan nem fog sokat nyomozni. Világos lesz a helyzet, és mindenki örül majd Harry ,,távozásának".
Mary nyugatra nézett. A Nap már lement és valahol ott robogott Harry kocsija. Még nem volt túl messze - sötét kis pont a néptelen úton -, amikor fellobbant a fény. Egy tűzgolyó robogott, előbb az úton, aztán befutott a sivatagba. Amikor felrobbant, a vörös fény egy pillanatra az égre csapott. Mary mozdulatlanul állt, új napot látott a lemenő helyett. Fáklya lobogott az éjszakában.
Aztán megfordult és bement a házba. A lelke ujjongott. Csak később vette észre, hogy hangosan dalol. Csodálatos éjszaka lesz ez, az első szabad éjszakája az új életben.

Nemere István

 
 
0 komment , kategória:  5 perces krimi  
Egy könyvtáros mindent tud
  2015-04-30 18:34:37, csütörtök
 
  -EGY KÖNYVTÁROS MINDENT TUD

Anita feszülten figyelte Róbertet. Az igazgató - bő negyvenes, vastag nyakú, kövér, ellenszenves férfi - lassan ment a könyvespolcok között. Hirtelen megfordult, s a fiatal nőnek már nem volt ideje lekapni róla a tekintetét. Lehet, hogy Róbert látta szemében a gyűlöletet?

Ezt ellensúlyozandó, Anita halvány mosolyt csalt az arcára. Róbert egy pillanatig bámulta őt, aztán visszament az irodájába. Odakünn tűzött a nyári nap, idebent kellemesen hűvös volt a levegő. A másik könyvtáros lent volt a raktárban. Anita hallotta, hogy nyílik az irodai szekrény ajtaja. Róbert azt hiszi, csak neki van hozzá kulcsa.

Anita nem láthatott be a szobába, de hallotta azt a csámcsogást, a nyögéseket... Igen, Róbert szokása szerint a pornólapokat nézi. Ott tartja őket abban a szekrényben és ha csak teheti, hetente legalább kétszer átlapozza őket, úgy élvezkedik... Anitát elfogta az undor. De nem az újságok miatt, hanem mert Róbert nap mint nap hozzádörgölőzik, megtapogatja, fogdossa. Hol a könyvespolcok között, hol valami ürüggyel lehívja a félhomályos raktárba. Már rég felmondott volna, de hová menjen? A kisvárosban ez az egyetlen könyvtár és neki nincs más szakmája. Ki van szolgáltatva ennek a kéjsóvár állatnak.

Kiszolgáltatott voltam, de már nem leszek! - villant az agyába két héttel ezelőtt. Rájött, mit kell tennie. Maga előtt látta Róbertet, ahogyan lapozza az újságokat, könyvet, folyóiratot, bármit... Mindig megnyalja az ujja begyét, aztán türelmetlenül csap le a papír sarkára, erősen az ujjai közé csípi, átfordítja, még mindig markolja a könnyen gyűrődő papírt... Hogy mire a következő oldal végére ér, ismét ezt tegye. Megnyalni az ujját, elkapni a lap sarkát...

Voltak ott szakkönyvek is. No meg az internet... Ezekből Anita összehozta, amit kellett. Még könnyebb is volt, mint hitte. Csak kitartás kellett hozzá, no és persze azt is kellett tudni, hol keresse az információkat. De hát egy könyvtáros ne tudná? Félt ugyan egy kicsit, de az elszántsága erősebb volt. Azt olvasta erről a vegyszerről, hogy nem hagy értékelhető nyomot a szervezetben. Ha egy ilyen kövér disznó feldobja a talpát, utólag is valami szervi bajt keresnek. A szíve ugyanis rendetlenkedett mostanában, betegszabadságra is azért ment. Akkor Anita egy hónapra föllélegezhetett, ez a mocskos állat nem lihegett folyton a nyakába...

Örült volna, ha az olvasók maradnak, ha nincs egyedül, amikor az esemény bekövetkezik. De nem volt ekkora szerencséje, elmentek, a kolléganő továbbra is a raktárban ült. Ő lesz hát az egyetlen tanú...

Nem telt bele fél óra, amikor meghallotta a robajt. A kolléganője éppen jött fel a lépcsőn, ő is hallotta. Siettek az igazgató szobájába. A vén kéjenc pornóújságok halmaza között hevert a padlón. Még mozgott, furcsán hörgött, de beszélni nem tudott...

Anita rákiáltott a kolléganőre, hívja a mentőket. Ő meg a férfi mellé térdelt. De amint egyedül maradt a haldoklóval, nem is próbált neki segíteni. Úgysem lehet. Összeszedte azt a hat lapot, amit előzőleg éppen ezért megjelölt már a borítón. Három, négy... öt. A hatodikat is kereste gyorsan, végül rájött: azt szorongatja kezében az igazgató. A férfi tekintete akkor már megtört. Anita gyorsan kikapta a kezéből a lapot, összefogta a csomót és levitte a raktárba, elrejtette. Nem maradhat nyoma, hogy mindegyik lap sarkát átitatta a méreggel, aminek összetételét a régi könyvekből tudta meg. Amikor napokkal később Róbertet eltemették - megállt a szíve, mondta a boncorvos és a kisvárosban erről is mindenki értesült -, Anita feltette a fekete zászlót a könyvtár bejárata fölé. Aztán lejött a kettős létráról és bár kívülről komornak látszott, belül mosolygott. Jó dolog itt dolgozni, az ember oly sok információhoz hozzáfér. A világ nem is sejti, mennyi mindent tudhat egy könyvtáros!


 
 
0 komment , kategória:  5 perces krimi  
Halál a zuhany alatt
  2015-04-30 18:33:57, csütörtök
 
  Elhozta? - kérdezte Elliot és majdnem megfulladt. Hirtelen akkora gombóc nőtt a torkában, hogy alig tudott beszélni.
A pasas is ideges volt. Elliott csak annyit tudott róla, hogy vegyész valahol a városban. Egyik ismerőse adta meg a telefonszámát és hunyorgott is hozzá: benne megbízhatsz, ez aztán igazi profi! Eddig egyszer találkoztak, amikor a megbízást adta neki, és most, amikor éppen teljesíti a megbízást.

Igen, de ne itt beszéljünk!
- Menjünk be a házba - javasolta Elliott, de a jövevény éppen olyan idegesen rázta a fejét.
- Itthon van a felesége?
- Igen, de alighanem a ház túlsó végében. Tudja, Vesnával mostanában már nem keressük egymás társaságát.
- Megértem, de mégsem mennék be a házba. Talán menjünk inkább a kertbe!

Elliott engedett. "Ilyen bogarasak ezek a tudósok" - legyintett magában, és a nagy bukszusok közé vezette a vegyészt Ezek sátorként magasodtak, köztük néha sünök csörtettek esténként. Végre megálltak az egyik mellett.
- Tessék - a vegyész kabátja széles zsebéből kicsiny üvegcsét húzott elő. Alig háromujjnyi volt, tele színtelen folyadékkal. Elliott tanácstalanul vette át.
- Csak ennyi?
- Miért, maga több liter méregre gondolt? - a férfi idegesen felnevetett. Ez sem állt neki jól, akárcsak a vastag szemüveg, ami folyton az orrára csúszott. Suttogva, de jól hallhatóan magyarázta: - Ezt nem itatni kell az áldozattal!

- Akkor mit kell vele csinálni? - Elliott ügyetlenül tartotta az üvegcsét, majd zsebre tette és elővette a pénzköteget. A vegyész magyarázott:
- A zuhanytálcára kell öntenie, mielőtt a felesége bemegy zuhanyozni. Aztán csak várjon. A forró víz hatására a vegyület gázt fejleszt, ami a szívbénuláshoz hasonló tüneteket okoz. Hány éves is a felesége?
- Negyvennyolc.
- Nos, akkor már hihető lesz. Jó ideig ne menjen be a fürdőszobába, nehogy önre is hasson a méreg! Utána szellőztessen, mielőtt "felfedezi" a holttestet. És sokáig folyassa a vizet, mielőtt értesíti a mentőket vagy az orvost, hadd vigye le a víz a méreg utolsó cseppjét is...
Vesna most jókor, jó helyen volt
A vegyész kikapta Elliott kezéből a pénzköteget, számolatlanul süllyesztette a zsebébe és köszönés nélkül elrohant. Elliott nagyot sóhajtott, és lassan bement a házba...
Nem vette észre a feleségét, aki éppen a bukszus alatt guggolt kertészruhában, gumikesztyűvel. Tíz perce döntött úgy, hogy végre kitakarítja a tavalyi avart a bokrok alól. Vesna most döbbenten és magába roskadtan ólt. Tisztán hallott minden szót. Csak jóval később kapott erőre és lassan betántorgott a házba.

A bosszú érzése lassan elöntötte az agyát. De tudta, hogy vigyáznia kell. Külön dühítette, hogy Elliott azt mondta az idegennek, hogy negyvennyolc éves, amikor még csak negyvenhét volt! A halálfélelem is kiütött rajta. Egy pillanatra eszébe jutott, hogy elmegy a rendőrségre. De Elliott mindent letagadna... Sebesen bement a nappaliba. Elliott éppen az íróasztala fiókját zárta kulcsra. Zavarban jött, de Vesna úgy tett, mintha nem látná.
- Megyek a kertbe dolgozni? Nem jössz?
- Nem, dehogy... A garázsban leszek - és Elliott gyorsan elment.
Vesna úgy tett, mintha ő meg a kertbe igyekezne. De amikor Elliott eltűnt a garázsban, az ablakon át figyelte az ajtaját. Eszébe jutott: az íróasztalt nemrég vették és két kulcskészletet adtak hozzá. Hová is tette a másikat?
Na, megállj csak!
Közben csak úgy dübörgött benne a harag, sőt, már a gyűlölet. "Elliottnak elege van belőlem! Biztos van szeretője, azzal fog élni, ha engem eltett láb alól. És az életbiztosításomra is fáj a foga... No nem, semmit sem kaphat!"
Életbiztosítása Elliottnak is van - jutott még eszébe. Akkor találta meg a másik kulcsot. Kiment a konyhába, hozott egy kis üveget, valaha talán ételízesítő volt benne. Fél szemmel a garázst figyelte. A kis ablakon át látta, hogy Elliott odabent hajolgat. Kivette a mérget és áttöltötte a saját üvegébe, aztán Elliott mérge helyett vizet töltött és visszatette az íróasztal fiókjába. Le is zárta akkurátusan, ahogyan kell.

A kertben dolgozott órákon át. Esteledett, amikor bement a házba.
- Lezuhanyozom - mondta Vesna, s tettetett fáradtsággal nyújtózott.
- Remek ötlet - mondta Elliott. - Nekem sem ártana.
- Akkor menj elsőnek! - javasolta Vesna nagylelkűen. Tudta, ez kapóra jön a férjének, hiszen így a saját zuhanyozása után előkészítheti a terepet a feleségének...
- Rögtön jövök is - mondta Elliott és elment a szobájába. Ezalatt Vesna, zsebében a méreggel, máris a fürdőszobában termett, beöntötte a zuhanytálcába a kis üvegcse tartalmát. Aztán "fáradtan" elvonult levetkőzni. Míg férje bement a fürdőbe, az asszony átvágott a kerten és kidobta az árulkodó üvegcsét... Az nagy ívben repült át a patakon és eltűnt a szomszéd telek magas füvében.

Vesna nem sietett vissza. Ráérősen jött át a kerten. Folyton a vegyész figyelmeztetése járt az eszében. Így aztán nem csoda, hogy nyugodtan ballagott.
A fürdőszoba előtt egy ideig hallgatózott. Elliott már nem énekelt, a víz azonban még zubogott a zuhanytálcába. Vesna mély lélegzetet vett. Belépett és kinyitotta az ablakot. Csak utána nézett a zuhanyozó felé. Elliott teste a padlón hevert, már nem élt. Vesna várt még tíz percet az előszobában. Aztán kihúzta a halottat a fürdőszoba kövére, és ismét folyatta a fizet, immár hidegen. Csak utána ment a telefonhoz.



 
 
0 komment , kategória:  5 perces krimi  
Szexuális felvilágosítás
  2015-04-30 18:33:18, csütörtök
 
  Tamás Ali

Szexuális felvilágosítás

Anya, én nem értem ezt a méhecskés
felvilágosítást, meg ezt a gólyás hülyeséget, és az
sem tiszta, hogy miért nem mehetek diszkóba!?
Na, ide figyelj, kisfiam, te egész nap csak a
számítógép előtt ülsz, megpróbálom elmagyarázni
úgy, hogy te is megértsd:

Mint minden fiúnak, neked is van egy pendrive-od
amivel nagyon jól el lehet szórakozni, egyelőre
tanácsolnám a single player módot, majd ha 18
éves leszel, akkor jöhet a multi player, kerüld a
fizetős szolgáltatásokat, nagyon jó a demójuk, de
soha nem lesznek a tieid.
A lányoknak van egy usb port-juk, amibe pont bele
illik a te pendrive-od. Vigyázz, csak biztonságos
port-ot használj, mert a vírusok nagyon
veszélyesek, ha meg te töltesz le valamit, akkor
örökre csak azt a számítógépet használhatod, és 9
hónap múlva lesz egy ipad minid, vagyis nem egy
sajátod, hanem egy közös, amit akkor is közösen
fogtok használni, ha már nem is egy helyen laktok.
A lányokon vannak még csatlakoztatási
lehetőségek, de ezeket inkább haladóknak találták
ki, és ezeket komoly tűzfalak védik. Elképzelhető,
hogy első alkalommal szoftveresen lefagysz, de ez
természetes, és még probléma lehet a túl gyors
letöltés is, de majd belejössz.
Ne lepődj meg, de nem csak pendrive-ok léteznek,
van akinek nagyobb hard disk-je van, de olyan is
akad akinek csak SD kártyája, esetleg mini SD
kártyája, mint apádnak. Vigyázz, a diszkóban
nehogy beletegyenek valamit az italodba, mert
akkor jön a kék halál, megsérül a memóriád és
akkor mindenképpen újraindítást igényelsz.
És amíg újra indulsz, addig bármi megtörténhet, ne
feledd rajtad is van néhány usb port! Ha esetleg
önszántadból is használnád a port-jaidat, akkor se
aggódj, egyszerűen csak fordítva vagy bekötve, ne
aggódj mi akkor is fogunk szeretni apáddal,
ráadásul akkor profin fogod tudni kezelni a grafikai
szoftvereket.
Most pedig húzzál a szobádba, és tanulás helyett
ne a számítástechnikai oldalakat nézegesd!
grin hangulatjel


 
 
0 komment , kategória:  5 perces krimi  
A takarítónő
  2015-04-30 18:32:39, csütörtök
 
  Ulla szégyentől piros arccal ült a padjában. Mellette, mögötte az évfolyamtársai diszkréten vigyorogtak. Ballard professzor ismét jól megcsipkedte. Ahogyan máskor is. ,,Maga, kisasszony, soha nem lesz vegyész. De még takarítónőnek sem volna jó."

Ulla nem tudta megszokni, pedig ez már régóta ment így. Amióta a vegytan professzora megtudta, hogy fia, Will ,,ezzel" az Ullával jár és komolyak a szándékai.
,,Nem fogom ráhagyni a vagyonomat! Mindent te örökölsz utánam, és egy ilyen proli lányt vennél feleségül? Hogy ideköltözzön?!" - mutatott szét ilyenkor drámai mozdulattal. A Ballardok régi gazdag család volt, nagy vagyonnal. Az öreg is csak hobbiból tanított az egyetemen, nem volt rászorulva a fizetésére. Will az orvosira járt és nagyon szerelmes volt Ullába.

Az öreg hát folyton üldözte Ullát, megszégyenítette a nyilvánosság előtt, a vizsgákon rendre rossz jegyeket adott neki. Will vigasztalta a lányt: ,,Ne félj, majd elmúlik. Adj egy évet, és én megpuhítom apámat!"
De egyelőre nem úgy nézett ki, hogy puhítható lenne.
Végső kétségbeesésében Ulla mást talált ki. Figyelni kezdte az öreget, mik a szokásai. Rájött, hogy a szobájában ülve sokat telefonál. Üzleti, társasági ügyeit az egyetemről intézi. Heti két napon járt be, megtartotta az óráit, aztán kezébe vette a telefont és legalább háromnegyed órán át hívogatta az ismerőseit.
Ulla méregre gondolt. Tudta, vannak alapanyagok a szertárban. Ahhoz, hogy ne azonnal ölő, és szívroham tüneteit mutató szert állítson össze, legalább három összetevőre lesz szüksége.

Egyik nap a szertárban volt gyakorlatuk. Rendet csináltak a polcon. De a szertáros árgus szemmel figyelte őket. Utána minden szekrényt kulcsra zárt és megvárta, amíg a diákok elmennek ebédelni. Nem tudta, hogy Ulla akkor már a tisztítószerek méteres kis szekrényében rejtőzik. A szertáros levette a köpenyét, otthagyta a széken, bezárta a szertárt és elment ebédelni.
Ullának húsz perce volt. Ez elégnek bizonyult. A szertáros köpenyének zsebéből előszedte a kulcsokat, kis fiolákba gyűjtötte a mikroszkopikus mennyiségeket.

Nem vehették észre a hiányt. Tett bele a titokzatosnak nevezett X2-esből is. Aztán bezárt mindent, visszabújt a kuckóba és várt. A szertár hamar benépesült. Amikor senki sem nézett oda, kimászott és úgy tett, mintha eddig is ott lett volna, csak a tollát keresné az egyik asztal alatt.
Otthon elkészítette a keveréket, másnap bevitte, és várt. Ballard professzor az apósa lehet, vagy az is lesz... Megölje?
Még habozott. De nem sokáig. A professzor ugyanis azzal kezdte az órát, hogy kiszólította:
,,Mit tud nekünk mondani a metilgyökökről a kedvenc takarítónőnk?" - És ezzel kirótta magára a halálos ítéletet.
A felelete után - amely Ballard élcelődő megjegyzései miatt köznevetségbe fulladt - Ulla ismét piros arccal vonult félre a szünetben. A következő óra is Ballardé volt, de Ulla nem ment be a terembe. Ehelyett a professzor szobájába lopózott. Senki nem járt a folyosón, amikor a kicsi ecsettel óvatosan bekente a telefonkagylót. Aztán kiment az épületből, jó sokáig gyalogolt. Négy utcával távolabb szabadult csak meg az eszközöktől: bedobta őket a csatornába.

Ballard professzor aznapi telefonálása negyven percig tartott: a férfi szorgalmasan markolászta a telefonkagylót. Amikor elment, kissé sápadt volt. Ulla megvárta, amíg elhagyja az épületet, aztán ismét belopózott a szobájába és gondosan lemosta a készülék kagylóját. Gumikesztyűt viselt, majd a tisztítószerektől is megszabadult. Közben eszébe jutott: ,,Nem lett igaza az öregnek, ugyanis jó takarítónő vagyok. És jó vegyész is, és ezt ő tudja a legjobban. Már biztosan tudja, ha a másvilágon tényleg minden megvilágosodik a halottak előtt."
Még nem ért vissza a kollégiumba, amikor zsebében megszólalt a mobil. Tudta, hogy Will jelentkezik majd feldúltan. ,,Az apámnak szívrohama volt, meghalt!" és Ulla már előre felkészült, hogy szép, vigasztaló szavakkal csökkentse szerelme mély bánatát.

Nemere István

 
 
0 komment , kategória:  5 perces krimi  
A túlzott becsületesség ára
  2015-04-30 18:31:58, csütörtök
 
  A férfi vaskos pénzköteggel tört utat magának a pénztárablakhoz.
- Hé, maguk a kaszában! Tévedtek! Pár perccel ezelőtt itt váltottam be a fizetési csekkemet.
- Sajnálom, uram - mondta a főpénztáros, John Farnsworth -, de a pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el...

Sajnálhatja is - nevetett a férfi. - Csupán azért jöttem vissza, hogy megmondjam, a fiatal hölgy tévesen váltotta be a csekkemet. Háromszáz helyett ezerháromszáz dollárt adott ide.
Csodálkozó morgás hallatszott a várakozók körében. Fransworth elsápadt:
- Egy pillanat... Ön semmi esetre sem... - de a férfi már vidáman tartott kifelé.
Valaki a sorból odaszólt Farnsworth-nak:
- Ugyan, pénztáros úr! Hiszen maga is mondta, hogy a pénztártól való távozás után nem fogadnak el reklamációt!

A hivatalos idő lejártakor a főpénztáros leltárt csinált, bezárta a páncélszekrényt, majd a feldúlt pénztáros kisasszonnyal együtt felment az emeletre Gleason vezérigazgatóhoz.
- Miss Kent - mutatott Farnsworth a lányra - súlyos hibát vétett...
- Tudok a dologról - mondta Mr. Gleason erőltetett nyugalommal. - Üljön le, Miss Kent, mielőtt összeesik.
A lány szót fogadott, miközben a könnyek csak úgy peregtek az arcán.
- Az én hibám - motyogta maga elé Farnsworth -, körülbelül öt percre magára hagytam a pénztárnál ezt a lányt. Ekkor váltotta be az úr azt a bizonyos csekket. De még mindig rábukkanhatunk a férfira, ha...

Nem! - szólt közbe a vezérigazgató. - Nem lenne jó reklám, ha a túlfizetett pénzt visszakövetelnénk.
Nyílt az ajtó és belépett két biztonsági ember. Az egyik bólintott és átnyújtott Mr. Gleasonnak egy cédulát.
- Pedig csak öt percre mentem ki... - motyogta Farnsworth.
- Pontosan - mondta a vezérigazgató, majd nyugodtan folytatta - és ez az öt perc elég volt ahhoz, hogy a kivett pénzt elrejtse a férfimosdó törülközőtartójának az aljában.
- Hogyan? Mit tetszett mondani?
- Ne is tagadja, Mr. Farnsworth! A cinkosát a pénzköteggel még az utcán lefüleltük. Rögtön bevallott mindent.
- De ez őrültség! Ezt az embert azelőtt sohasem láttam!
- Igazán? Ő mindenesetre azt állítja, hogy tegnap együtt iddogáltak, akkor főzték ki az egészet.
- Hazudik! Miss Kent volt az ,aki a csekket beváltotta. Ő az egyetlen, aki...
- Igazán, Farnsworth, nem lenne szabad ezt az ártatlan teremtést belekevernie ebbe a piszkos ügybe! Maga a tolvaj, maga a "bankrabló".
- De hogyan történt? - kérdezte Miss Kent.
- Mr. Farnsworth megvárta, amíg a sorban az ablakhoz ért a bűntársa. Ekkor átadta magának a kasszát és előre elemelt ezer dollárt. A pénzt eldugta a férfi mosdóban. Időközben ön beváltotta a cinkos csekkjét, természetesen teljesen korrekt módon.

- De hát a férfinak tényleg a kezében volt a pénz! - értetlenkedett Mss Kent.
- Hogyne, az a háromszáz dollár, amit maga kifizetett és az a köteg, amit akkor húzott elő a zsebéből, amikor még senki sem figyelt rá. Ezután játszotta el Farnsworth segítségével azt a bizonyos komédiát... A pénztáros úr viszont elfeledkezett arról az apróságról, hogy a nagyobb címletű bankjegyeket vegyszerrel megjelöltük. Így Mr. Farnsworth maga okozott riadót, amikor a vegyszeres ezer dollárossal elhaladt a pénztárajtó oldalában elhelyezett készülék mellett. A detektívjeink azonnal munkába léptek. Érti már?
- Tehát nem bíztak bennem - motyogta a megtört főpénztáros. - Pedig mindig én voltam a megtestesült becsületesség! Soha nem késtem egyetlen percet sem, soha a magam számára nem használtam fel egyetlen ceruzát, postabélyeget vagy bármi mást.
- Tudom - mondta halkan a vezérigazgató. - Éppen ez volt az az ok, amiért jó ideje bizalmatlanul néztük magát...

 
 
0 komment , kategória:  5 perces krimi  
Sík Sándor - Asszonyok
  2015-04-30 18:27:30, csütörtök
 
  Sík Sándor - Asszonyok

Mint félreeső állomás lakója az egyetlen vonat után,
- Ó lehetőségek, álmok, életek! -
Úgy mozdul némán a férfi után
Asszonyok, lányok, meleg szemetek.
S mint hajszolt utas vonat ablakából
Meleg fényű csöpp messze házra bámul,
- Ó csend, melegség, tiszta fészek? -
Asszonyok,
A férfiszem úgy melegszik felétek.

Ti vagytok a párna, ti vagytok a pólya,
Kisfiúnak, nagyfiúnak,
Gügyögője, ringatója.
Álommézes ajkatok,
Orvosság a csókotok,
Ti a puha mély kebel,
Ti a csorgó tiszta tej!
És ti a forró délsarki delej.
Úgy ömlötök el a képzeleten,
Mint zsarnoki számum tikkadt Keleten.
Úgy harsogjátok az ereken át
Az el nem alvó tűz dalát,
Az olthatatlan idegekét,
Akár a Szfinx károgta a mesében
Vérszomjas énekét.
És mennek, mennek az ének után:
Fiatalok a vének után,
Csetelve, botolva, tolongva, sután,
Bénának sánta nyújt kezet,
Világtalan vakot vezet,
Úgy hullnak előre szegény bolondok,
Amerre ti cikáztok és csapongtok,
És csillogtok, akár a vér,
S elpállik az élet és pattan az ér,
De nincs megállás!

És ti vagytok a Házi áldás
Fehérre meszelt kis falon.
Szegett kenyér az abroszon.
Ti a kútvíz a harmatos pohárba,
Duruzsoló, jóságos kályha,
Szekrényben illatos, puha,
Tündöklő, hófehér ruha,
Ti vagytok az olajmécs, mely álmatlan lobog
S imádkozik, míg mások alszanak.
A hervadtan is illatos csokor
A feszület alatt.

Én meg, húgaim, az vagyok,
Aki nem akar semmit tőletek.
Aki úgy néz rátok,
Ahogy nézni szokás a virágot,
Meg a kisgyereket, meg a napsugarat,
Ahogy rámosolyog a fürjecskefiókra
A barázdában az, aki arat.
Nem férfi szeme néz rátok itt:
Emberszem.
Komoly és mélyről mosolyog ez,
Akár a tengerszem.
Komoly és mély és rengéstelen,
Mert örvénye van, de a mélybe lenn,
És ez az örvény a végtelen.
Így néz ez a szem csendességgel rátok,
Átjárja lengő, nevető ruhátok,
De meg nem áll a testnél:
Mélyebbre mélyed ez:
Ahol a lélek piheg és epedez,
A lélek, amely egymaga van
A nagy Közös Kín karmaiban
(Mely az asszonyt kétszerte vérzi)
Nem húgaim, ez nem a Férfi:
Ez az Ember, a Testvér.

 
 
0 komment , kategória:  Fókuszban a "NŐ"  
     1/954 oldal   Bejegyzések száma: 9538 
2015.03 2015. április 2015.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9538 db bejegyzés
e év: 44442 db bejegyzés
Összes: 77185 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1741
  • e Hét: 1741
  • e Hónap: 177147
  • e Év: 2154458
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.