Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 243 
Kosztolányi Dezső: Nem szabad feledni
  2015-04-30 00:34:33, csütörtök
 
  Kosztolányi Dezső:

Nem szabad feledni


Hadd éljek még - hogy beteljék felettem,
Amit számomra valahol kiróttak.
Be akarom még csukni az ajtókat.
S kinyitom az ajtót, mit elfeledtem.

Kit megbántottam, megvígasztalom majd,
Ki megbántott, azon még bosszút állok.
Korán kelek, hogy lássam a világot
S estente halljam még a régi lomb-zajt.

Egy-két szegénynek még levelet írok.
Megnézem még a szabadkai házat,
Hol porba vert a gyász és a gyalázat
Egy nyári éjen s sírok, újra sírok.

Elutazom oda, hol sose jártam.
Egy ismeretlen ablakon benézek.
Józan leszek, rikkantok, mint a részeg.
Sötétbe járok. Járok a sugárban.

Aztán, mikor elérkezik a vesztem
S végére hajlik már emberfeletti
Nagy életem - mert nem szabad feledni -
Tisztán és fényesen a sírba fekszem.

(Bécs.)
 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső  
.kaktusz: Ha azt mondod...
  2015-04-30 00:33:30, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  .kaktusz  
Szabolcska Mihály: Szabadban
  2015-04-30 00:32:17, csütörtök
 
  Szabolcska Mihály:

Szabadban


Bent az emberi tömkelegben,
Nem hívnak engem senkinek sem.
De ha a várost messze hagytam:
A többi az én birodalmam.

Itt én vagyok úr a batárba',
Itt az enyém, a mi csak drága.
Mind-mind, ez a fény, ez az illat,
Ez a csend, mi álmokba ringat!


Itt a madarak ha meglátnak,
Mind egyenest nekem nótáznak.
A vadvirágok hajladozva,
Kérezkednek a kalapomra.

S itt, itt vár engemet sovárgva,
Titkos, édes találkozásra,
A magány, az én tündérlányom,
Legelső, leghűbb ideálom.

S távol a világ zajától itt,
Lágyan a szívemhez fonódik.
Lágyan a szívemhez fonódik,
Szivemmel hosszan sugdosódzik! . . .

De hogy miről? mért rímeljem ki?
- A dalt ma úgy sem érti senki;
S a szent természet, zengjek bármit,
Ma csak termő holdakba' számit!

Oh de nekem, természet, szép vagy,
Mit bánom én, akárkié vagy.
Míg lelked egy az én lelkemmel:
Enyém vagy ezer szépségeddel!

1900.
 
 
0 komment , kategória:  Szabolcska Mihály  
Krepsz Ági: Szabad lelkeket akarok a Földön!
  2015-04-30 00:31:36, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Krepsz Ági  
Török Sophie: Részvét
  2015-04-30 00:30:02, csütörtök
 
  Török Sophie:

Részvét


Ha terhed már egyedül nem birod
s részvétre vágyol, szánalomtól remélve
enyhülést, - ha embertársad részvétére
vágyol - naiv szenvedő! nem szenvedhetsz
kedvükre eleget! Megilletődve hallgatják
felidézett gyötrelmedet - de másnap már
többet kell mondanod, az emberek
hamar megszokják s gyorsan legyürik
a te fájdalmaidat. Másodszor már nem jó
ugyanaz a bánat, ha részvétükre
vágyol, mindennap friss fájdalommal
kell csillogni nekik, mert gyenge
szánalmuk gyorsan kifárad, s lankadó
figyelmüket okos müvészettel
kell életben tartanod.

A valóság kevés nekik. Átélni nem birnák,
még nézni se. De egyszer szivesen
meghallgatják: mit éreztél te
mig kiálltad, - ám a leborzalmasabb
valóság is könnyen unalmas lesz
s elfakul, mint napra tett ponyva;
lám, lám - mennyit kell küzdened!
mily óvatosan, s ravaszul komédiáznod
egy kicsi részvét enyhületéért...

Ne képzelődj! nem rólad van szó!
ki akar itt sajnálni téged?
Az ember áldozatkész teremtmény,
s a szenvedőnek lelkesen kinál
oly szolgálatot, mely bajának enyhitésére
szembeszökően nem alkalmas.
S mig nagylelkü szavakat szór eléd,
elháritásra felkészülten arcodról
hálás köszöneted lesi, - nem, nem rólad
van szó hiu szenvedő! Az emberek
saját jóságukat ünneplik bajodban
s mig körülkóstolják bánatodat,
megrendülnek a szivükben lakozó
részvét nagyszerüségén.
 
 
0 komment , kategória:  Török Sophie  
Egyed Emese: Jelzések - Benned látván…
  2015-04-30 00:28:48, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Kovács Gyöngyi: Fények az éjben
  2015-04-30 00:27:27, csütörtök
 
  Kovács Gyöngyi:

Fények az éjben


Fények voltunk az éjszakában. Emlékszel-e még?
A szeretet fényei voltunk, merthogy szerettünk.
Oly sokan mondták azóta, hogy az emlék elvész;
Szerinted ez igaz? Szerinted mi is feledtünk?

Régen volt, tudom. Oly sok minden történt azóta;
Emlékszel-e, mi történt velünk? - Emberré váltunk.
Némák voltunk és úgy vágytunk az emberi szóra!
Mily buták is voltunk! Ajándék volt hallgatásunk.

Azt hiszem, irigyek is voltunk egy kicsit rájuk.
Az emberekre. Ők érezhették a meleget...
Akkor még olyan csodásnak tűnt az ő világuk! -
Mi nem éreztünk. Nem volt semmink: csak a szeretet.

Nem tudhattuk, hogy ez a legszebb e Földön,
Tán az egetlen önzetlen érzelem ez.
És amikor a mi lelkünk testet öltött,
Én igazán ezt csak akkor értettem meg.

Fények voltunk az éjszakában... emlékszel-e még?
De önzésünk elragadott, nem ragyogunk többé...
Magamnak akarom s Te is: semmi sem elég.
Hiába féltjük a fényünk: az kihúnyt örökké.

Fények voltunk az éjszakában... elfeledted talán?
Hogy elfeledtem, én gyakran hiszem. Hisz oly messze már!
Újra vágyom a Fényt, a hangtalant, kínoz a vágy...
Szeretetben önzetlenül... az emberélet fáj.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Tóth Árpád: Szonett
  2015-04-30 00:26:37, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Tóth Árpád  
Mécs László: Számadás
  2015-04-29 08:10:36, szerda
 
  Mécs László:

Számadás


Az Idő karavánt hajt, fut sok tevéje:
mennek az órák, megy a tevesor
ragyogó hajnalból reménytelen éjbe
mennek az órák, megy a tevesor.

Az Idő kergeti karavánját bőszen,
mennek a napok, megy a tevesor,
fele a tavaszban, fele már az őszben,
mennek a napok, megy a tevesor.

Az Idő kergeti, se hossza, se vége,
mennek az évek, megy a tevesor,
ifjúság fényéből, öregség ködébe,
mennek az évek, megy a tevesor.

Hátukon fűszerek, szerelem, bor-tömlők,
játékok, álmok, ópium, mámor,
ezeregy éjtszaka ezeregy kiömlött
vágyának gyöngye, gyönyöre, kéje.

Barátom, láttalak: hátukról markoltál,
folyton fizettél, agyad, szíved is
részletekben ment rá, amint vásároltál.
Mondják: mindened füst és levegő.

Mutasd csak a markod: nincsen semmi híja,
csak ép hogy üres, üres zsebed is.
Barátom, bűvészet, fekete mágia
Amit te láttál! Látomás, csalás!

Én vettem pár dolgot, ami örök érték:
pár forró imát, sürgönyt Istentől
anyám tiszta csókját, apám verítékét,
jóság-balzsamot, gyermeki kacajt.

Az Idő kergeti karavánját bőszen,
mennek az órák, hónapok, évek,
fele a tavaszban, fele már az őszben.
Nem várok semmit. Számadásom kész.
 
 
0 komment , kategória:  Mécs László  
Ady Endre: Levél a sorsomhoz
  2015-04-29 08:09:31, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 243 
2015.03 2015. április 2015.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 243 db bejegyzés
e év: 2649 db bejegyzés
Összes: 29207 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4387
  • e Hét: 10133
  • e Hónap: 133910
  • e Év: 1526127
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.