Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/26 oldal   Bejegyzések száma: 250 
Tompa Mihály: Egy könyv olvasása közben.
  2015-05-31 03:43:49, vasárnap
 
  Tompa Mihály:

Egy könyv olvasása közben.
(1865.)

Midőn ezt a könyvet kitárod:
Hívd egybe nőd, fiad s leányod,
Mind, a ki lelkeddel rokon!
Komoly hangon olvasva nékik,
- Mig által-érzik, által-értik-
Mi írva áll a lapokon.

Becses könyv; - bár szerkesztve gyorsan;
De minden szó s mindannyi sorban
Hevít a tűz, mely benne ég;
Csak egyszerű ecset-vonások,
De hogy megint csudáivá lássuk
A bajnokok képét: - elég.

Sokáig állt hüvelybe' szablyánk,
Holtnak hittek, midőn csak alvánk
A tespedő idők szerint;
Mig álmunk, - a kürt-szóra - széledt,
És a világ az árva népet
Mint hőst látá s félé megint.

Gyorsan gyűlt a maroknyi tábor,
Az ellenség haladta százszor, -
De annak népe hazafi .. .
És a fegyver szörnyű sebet vág,
Halált hord az, ha a szabadság
S a hon szerelme húzza ki.

S mint vérhollót a sólyom vagdal:
Vivák, tépték gyors támadattal
Az ellent a bajnok fiak;
Harczolni sebben, éhen, fázva,
Győzni s halni nevetve, játszva:
Oly könny volt mindannyinak!

Tell bajnokit mig küzködének:
Óvák, rejték a sziklabérczek,
Tetszést rivalgva hangosan; -
Mieink a sik-térre szálltak,
Hol mint a szélnek, a halálnak
Egyenes és gyors útja van.

Ez volt az év! Csudáknak éve!
Rege-hősek láttattak élve,
Minőkről álmodunk csupán . . .
A történetben a mi fényes,
Szörnyű, dicső, nagy s ünnepélyes:
Következett egymásután.

Mily nép . . . mily harcz . . . mily hősi szellem!
Felkölt a Hun s itt volt a Hellén,
Láttuk Zamánál Scipiót;
Thermopilae és Aquiléa
Szemünk láttára védve, víva;
S bősz Amurád megdöntve volt.

És a remény, és a dicsőség
A hont s a honban el-betölték
A szíveket s a levegőt . . .
De közbeszólt a sors kajánul,
S a ránk-omolt észak sulyátul,
Mi volt megszűnt, mi állt ledőlt.

S lőn némaság, - lőn éj, gonosz, vak, . . .
Elestünk mint a zsibbadott tag,
Szivünk maradt csak melegen;
Mig elnémult ajkunkon a szó:
Fenn-volt, mint a beteg-virasztó,
A vérző, mély honszerelem.

Kuruzslót, írt kerülve titkon:
Tűrve győztünk fájdalmainkon;
Használt, mi súlyos volt s fanyar . . .
A mély sebét nyaló oroszlán,
Azt uj meg uj vérzésbe hozván,
Nem óhajt gyógyulást hamar .. .

S élünk! - Ébren vagyunk mindnyájan,
Köszöntve a kétes homályban
Már feltetszett szürkületet;
Bár e nép még romokra térdel:
De meglágyul, kit ajka kérlel,
Ki Ur idők, ég s föld felett.

Bár hős árnyak a nagy csatából,
Zord lelkek a martir-halálból
Lengnek köztünk, járnak velünk:
S e közelség, ez a lehellet
Éget, fagyaszt, - már mégis enged
Munkálnunk és reménylenünk.

Midőn ezt a könyvet beteszed:
Sóhajts, de szűnjék csüggedésed!
Jelen van már a pillanat:
Hogy a sors urnájába nyúlni
Életre vagy halálra húzni
E nemzetnek lehet, szabad!
 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály  
Faházi Andrea: sub rosa
  2015-05-31 03:42:18, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Faházi Andrea  
Réz Gyula: A szivemet kidaloltam
  2015-05-31 03:41:19, vasárnap
 
  Réz Gyula:

A szivemet kidaloltam


Oh, már nem kétlem :
vezéreim e versek
a tévelygésből észrevétlen
a fény felé tereltek.

A fény felé - - -
De görbe, gödrös volt az út,
iránya is sokszor hazug.
Nagynéha szálltam napsugárban,
sötétben, sárban többet jártam.
Ha útvesztőben megrekedtem,
nem sirdogáltam szárnyszegetten
s nem mértem föl, mi van megettem.
Topogva helyben, körbe járva
elém az élet volt kitárva.

Uj útra törni se akartam,
a szépet is szerettem én a dalban.
A gyors iram se nógatott,
az ácsorgás nótát adott.
Ha nem volt sorsom vad, goromba,
vers sok került a tarsolyomba.
Ha olykor, mint egy pontos porkoláb,
keményen rám szólt: ne tovább!
s igent parancsolt, nem helyett:
a dalban lelt a lelkem menhelyet.
Ha véle mégis perbe szálltam,
nem ráztam öklöm forró lázban,
az ördöggel sem paroláztam,
csak magyaráztam, magyaráztam.

Ha hát csak pisla, gyenge mécs is
volt lelkem lángja, derenge mégis.
Egy-két sugárt itt-ott vetett,
sok árnyat láttam, gyér eget.
A földön jártam, nem a holdban - -
- De színben, szóban, fényben, foltban
magamat adtam! - Boldog voltam:
a szivemet kidaloltam.
 
 
0 komment , kategória:  Réz Gyula  
Reichard Piroska: Reggelek
  2015-05-31 03:39:52, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Reichard Piroska  
Gősi Vali: Fázom
  2015-05-31 03:38:37, vasárnap
 
  Gősi Vali:

Fázom


Szelíden kopogtat ajtónkon a csönd
- mindhiába. Belülről zártam magunkat
végérvényes, zajos magányba.
Ebben az üvöltő némaságban a velünk
szűkölő hiány is kulcsra zárva, hiába várja
a szabadulást: nincs menekvés!
Se ki, se be nem engedi, - kirekeszti,
elriasztja a szelíd érkezőt ez a megvadult
lárma, hiába reméli a türelmes, jámbor követ,
hogy végre megértő békesség várja:
esélye sincs a szíves fogadtatásra.

Lassan öl, cseppenként szívja erőmet
kettőnk összezártan is elárvult gyásza.
Csak nézzük egymást szótlanul, de semmi
esélyünk arra, hogy áttörünk végre-valahára
ezen a végeérhetetlen magányosságon.
Nem akarom ezt a jég-rianásként
velünk élő, fülsértő zajt! Tessék, itt a takaróm,
vagy teríts a vállunkra meleg kabátot, enyhítsük
ezt a reménytelen, dermesztő árvaságot!
Szoríts magadhoz, fázom!
 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Szép Ernő: Semmi
  2015-05-31 03:36:52, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szép Ernő  
Tóth Árpád: Óda az ifjú Caesarhoz
  2015-05-31 03:35:47, vasárnap
 
  Tóth Árpád:

Óda az ifjú Caesarhoz


Caesar! üdv neked, oh ifju vezér, kinek
Gyűrűs úrkezed ím hajtani nyúlt komor
Vérszín orrliku mént ősi kocsink előtt,
Végzet nagy fekete lovát!

Véled, hajh, bus uton indul a szent fogat,
Kétoldalt szegi gyász cyprusa s árnyain
A Hórák aranyos köntöse elborúl
S táncuk zsibbadoz és alél!

És a lombokon át tűzszinü láthatár
Küld útadra riadt rémzajokat: rekedt
Kürt kurrog s a dühödt dob levegőt repeszt
Ám túlzúg ama néma zaj,

Mely a földek alól felbozsog és setét
Rezgésével a lég megtelik és a fül
És a test myriád pórusa hallja mind:
Elhullt ifjak örök jaját!

Ifjú vagy te is oh, drága vezér! finom
Fényű homlokodon nem fedi az arany
Pánt még méla redők hűs vonalát, melyet
Gondok zord diadémja vág.

Szíved még szerelem hajnali vánkosa,
S gyengéd hajnali pír arcodon is: jövőd
Bíbor kelte ragyog rája szelíd tüzet:
Rád néz fényre sovár szemünk!

Rád néz és epedőn felpiheg a remény
S halvány ajkaihoz édes arany szavú
Kürtöt, új örömöt, zengni szorítana,
Hadd nyomná el a tompa jajt!

Oh bár ifjú kezed cyprusos út után
Vinne fény mezején isteni nap felé,
Melytől nő a kalász s vídul az árva szív;
Oh már, míg ragyogón robogsz,

Hajlítson derekat néked a Diadal!
S immár oldja le bús vérdiszü mellvasát
S pálmát véve kemény marka a kard helyett
Békét zengjen a Háború is!
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Árpád  
Permay Zsuzsa: Hazamennék
  2015-05-31 03:34:28, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Permay Zsuzsa  
Török Sophie: Versek I.
  2015-05-30 03:43:45, szombat
 
  Török Sophie:

Versek I.

Ember! szegény ember! ki gyengeséget ettél a
tiltott fa tövében: vigyázz meztelen
fájós szivedre! vigyázz magányodra: egyetlen
páncélod, vigyázz! - Mert puha vagy, mint
gyenge ujszülött csontja és Szeretet mankójával
nyomorgatod remegő tagjaid. De
a szeretetedben megbünhődsz!
apádért, anyádért, testvérért, ősért!
Mindegy: szülődet szereted-e, vagy szeretődet, vagy
gyermekedet! állati kinnal fizeted meg a simogató
kéz és ölelés és gügyögés mákonyos mérgét; olyan
leszel, mint ütődött gyümölcs: megmarhat minden
féreg és minden szél földrerázhat. És mennél
jobban szeretsz: annál több
ember cselédje leszel!
Pokol és babona cselédje leszel! Lépni se
tudsz iszonyu baljós jelektől és verejtékes
félelemben töltöd nyomorult napjaid.
Óh, Magányos ember!
ki árthat neked? te erős! te bölcs! Istenem, ki
árthat annak, ki
senkit sem félt!
Te hideg zárda szürke szüze: ki haldoklók közt
viseled nyugodt redőjü köntösöd és az őrjöngők sikolya se
riasztja ájtatos szived; - te Isten választott
remetéje: ki kigyók és gyökerek közt gyökerek magányába
zártad fájdalmatlan tested; vagy lombikok mérges gőzét
iszod és kiváncsi ujjad gyönyörrel nyulkál kifordult
gőzölgő emberi has eleven beleiben; Vallás és Tudomány
áldott Magányosai! kik betegek lesztek és meghaltok
Szeretet gyilkos pólyája nélkül!
és lelki fájdalom égető ize nélkül:
ti boldogok!
 
 
0 komment , kategória:  Török Sophie  
Réz Gyula: Virrasztás.
  2015-05-30 03:41:49, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Réz Gyula  
     1/26 oldal   Bejegyzések száma: 250 
2015.04 2015. Május 2015.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 250 db bejegyzés
e év: 2649 db bejegyzés
Összes: 29165 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2754
  • e Hét: 27268
  • e Hónap: 107761
  • e Év: 1499978
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.