Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 107 
Június 30-tól indul Kozsdi Tamás Youtube csatornáján
  2015-06-29 23:16:20, hétfő
 
  KOZSDI TAMÁS ÜZENETE:

Jusson el mindenkihez!

EGY MONUMENTÁLIS ŐSTÖRTÉNETI ANYAG !!!
--------------------------------------------------------------------------
Június 30-tól indul Kozsdi Tamás Youtube csatornáján egy monumentális anyag publikálása több héten át. Egy igen ritka és alapos forrás az egész Föld bolygóra kiterjedően átveszi a magyarok és rokonnépeinek történelmét 12 ezer éven át, - már ami adatot a szerzőpáros 100 év alatt összegyűjtött.

Cholnoky Jenő (20. sz. legeleje) és Szilvay Gyula (20. sz. második fele) professzorok több mint 300 oldalas munkáját olvastam fel töviről-hegyire, hogy minden népre és korra kiterjedően legyen kapaszkodónk és vonalvezetésünk. Mi hogy történt, ki kicsoda?

A mellékelt vázlatból látható, hogy merre halad a mű és miket tárgyal. Minden egyes file 3-12 perc közötti és így naponta átlagosan KÉT fejezetrészt publikálok. Érdemes folyamatosan hallgatni és újrahallgatni. Az anyag impresszumában többet is elmondok, illetve Szilvay előszavából is sok kiderül a műről. Ez egy őstörténeti NYÁRI EGYETEM MINDEN MAGYAR EMBERNEK. (Egész júliusban és még augusztusban is!)

Ha végig hallgattad, talán egyet értesz velem abban, hogy legyen mostantól ez a kiindulópont, amihez hozzáteszünk, amit csiszolunk. Minden magyar ember, akár idehaza, akár a nagyvilágban - és főleg a 21 év alattiak - tudja meg kik a rokonai, honnan származnak és azt is, mi nem igaz a történelmünkből.


Köszönet a hír megosztásáért!

A hanganyag június 30-tól itt jelenik meg és naponta újabbak jönnek a vázlat szerint, augusztus végéig.

https://www.youtube.com/playlist?list=PLUZmY-7kJOAqIyg1dUuw8uK41Xn-0PhsI



Link


Kérlek iratkozz fel a youtube csatornámra, hogy minden frissítésről emailben értesülhess!

Ismerd meg a magyarok őstörténetének igazságait és lásd át egyben az egészet!

-----
Munkámat azzal tudod támogatni, ha hagyod végigfutni a videók előtti reklámfilmet, vagy ráklikkelsz bármelyik bannerre a hanganyagban, vagy ha egy következő videómra klikkelsz. A youtube számára ezek a reakciók értékesek, és ezáltal nő a csatornám reklámbevétele. Köszönöm, ha ezzel támogatsz.






Link





Link
 
 
0 komment , kategória:  Kozsdi Tamás  
Ma vasárnap van ! (évközi 13. vas. B év)
  2015-06-28 16:03:15, vasárnap
 
  Az én Jézusom a Krisztus, aki az evangéliumok
tanúsága szerint nem csak betegeket gyógyított,
halottakat is feltámasztott.
,,Megfogta a kislány kezét,
s így szólt hozzá: ,,Talita kum", ami annyit jelent:
,,Kislány, mondom neked, kelj föl!"
A kislány fölkelt,
és elkezdett járkálni." (Mk 5, 41-42)
Jézusunk így mutatta meg a hit erejét.
Ezzel is segítve, - annak erősödését.

Istenünk az élet ura. Szereti az életet.
Ő nem a halál, az élet Istene!
Nekünk is életet szánt,
minél nagyobb fokban.
Föld jelenlétét is az életet fenntartó étkek,
a kenyér és bor színe alá rejti,
mint legnagyobb Ajándékát, - az Eucharisztiát.
Saját életünkben is megtapasztalható
csodáival, - szerető Gondviselésével, -
hitünket erősíti az örök életben.
A mi Istenünk nem örül
a szenvedésnek, - a halálnak.
Nem telik kedve a kínban,
az emberi gyötrelmekben.
Ő az élők Istene, akinek az élet kell.
A legigazabb és legteljesebb élet.
Az emberségben, jóságban,
szeretetben kivirágzó, - gyönyörű élet.
Jézus Krisztus egész földi működésének
ez volt a célja:
,,Én azért jöttem, hogy életük legyen
és bőségben legyen!" (Jn 10,10)

Akik Őt szeretik,
azoknak minden a javukra válik.
Az is, ha gyógyulást nyernek betegségükben,
és ezzel erősödnek hitükben,
- Istenhez való ragaszkodásukban.
Ám az is javukra válik,
ha megmaradnak betegségükben,
és ezzel növekszenek türelemben
és az égiekre irányul minden reményük.
Azok viszont, akik nem szeretik Istent,
azok számára sem a gyógyulás,
sem a betegség, nem válik javukra,
mert az egyik az e világiasságot, a másik
a kétségbeesést fakasztja szívükben.

Oly sokszor beteg a lelkünk és
reménytelen a gyógyulásunk.
Beteg lelkünk gyógyulása
emberfelettinek tűnik.
,,Nem tudok más lenni!"
- mondjuk annyiszor.
A tragédia, - hogy ez sokszor, igaz is!
De nekünk van Jézusunk!
Kinek soha sem szűnik csodatevő hatalma,
mert nem szűnik szeretete, segítő irgalma.
Szól hozzánk is:
,,Higgy, akarj és kérj!
Meg fogsz gyógyulni!
Fogsz tudni, - más ember lenni!
A régit ki tudod segítségemmel űzni,
- tudsz új emberré lenni!
Csak bízz, kérd és akard!"
Istennél semmi sem lehetetlen!
Szép vasárnapot!

Szeretettel : Árpád



VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM : A bátaszékiek aranymisés János tiszije


Link


A bátaszékiek aranymisés János tiszije,
a Csukor család fényképalbumában.





Herendi János bátaszéki plébánost, tiszteletbeli kanonokot, címzetes cikádori apátot 1965. június 20-án szentelték pappá. Bátaszékre 45 éve került. Június 28-án volt az aranymiséje.


Link
 
 
0 komment , kategória:  Csukor Árpád áhítatai  
Eckhart Tolle : A világ csak belülről változtatható meg!
  2015-06-28 15:49:37, vasárnap
 
  A világ csak belülről változtatható meg! I.rész Felszabadult életet élni (ECKHART TOLLE)


Link


A világ csak belülről változtatható meg! II.rész Mit tegyünk a fájdalom testtel ? ( Eckhart Tolle )


Link


Eckhart Tolle-ról - Dr. Domján László, Jakab István


Link


A megvilágosodás sokkal egyszerűbb, mint azt sokan hiszik.
A megvilágosodás a jelenlétet jelenti.
Minden, ami számít az a jelen pillanat.
Elhiszem, hogy az életem nem akar rosszat a számomra,
s hagyom, hogy vigyen engem. Domján László saját
megvilágosodási élménye életének egyik
legfájdalmasabb pillanatában következett be.





Eckhart Tolle
 
 
0 komment , kategória:  Értékes előadások,filmek  
Világ-Panoráma, az egyetlen hiteles politikai műsor
  2015-06-28 15:39:26, vasárnap
 
  Világ-panoráma 2015-06-26


Link


A menekültügy valójában népvándorlás, természetes társadalmi, gazdasági világfolyamat. Népvándorlás, honfoglalás. Európa kihal, mert már nem, vagy csak alig születik őslakos gyerek, elvégre Európának melege van, a család, a természetes közösség nem kóser. S ha egy nép, egy ország, egy térség kihal, akkora természet örök törvénye szerint jönnek helyére életképesebb, szapora nemzetek, törzsek.


Műsorvezető : Szaniszló Ferenc


A Világ-Panoráma eddigi adásainak új elérhetősége :


Link




 
 
0 komment , kategória:  Világ - Panoráma  
Ébredések - Hórusz útja 3. rész -
  2015-06-28 15:34:09, vasárnap
 
  Ébredések - Hórusz útja 3. rész - 2015.06.24.


Link






ENIGMÁK TV:


Link


Száraz György honlapja, a " Boldog napot " :


Link




 
 
0 komment , kategória:  ENIGMA - ENIGMÁK-Ébredések  
Román világ Erdélyben
  2015-06-28 15:29:35, vasárnap
 
  Román világ Erdélyben: "Minden alkalmat megragadott arra, hogy ócsárolja, mocskolja a magyarokat"





Az erdélyi magyarság Trianont követő, mindmáig tartó exodusa hiteles szépirodalmi megörökítése nélkülözhetetlen nemzeti történelemképünk kialakításához és megőrzéséhez. Az idevágó könyvtárnyi irodalmat, pláne prózát érdemben gyarapítja Csiby Károly irodalomtörténész, író nemrég megjelent erdélyi sorsregénye.

Az 1955-ben Kolozsvárt született szerző valóban megjárta a földi poklot, hiszen saját bőrén tapasztalta meg ki tudja hányszor, milyen a különféle politikai izmusoktól függetlenül állandó román politika. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden egyes román gyűlöli a magyarságot, de azt igen, hogy ha van szó, ami a hivatalos bukaresti kormánypolitika szótárába valahogyan sohasem kerül bele, akkor nem más, mint az IGAZSÁG.

Személyes hányattatásai kendőzetlen, az exodus fájdalma szülte nyerseséget sem nélkülöző elbeszélésével egyben az egész ottani, illetve a szülőföldje elhagyására kényszerült magyarság fájdalmát is tolmácsolta, eszébe juttatva az embernek Székely Mózes (Daday Loránd) 1931-ben megjelent regényét (Zátony), továbbá Beke György Atlantisz harangoz címmel 1992-ben, illetve Wass Albert torokszorító, eredetileg angolul 1985-ben, magyarul pedig 2006-ban megjelent dokumentumkötetét (Genocide in Transylvania, Népirtás Erdélyben).

Lélegzetelállító olvasmány Csiby Károly egy könyvbe olvasztott három kötetes önéletrajzi regénye, Az idegen és a csillagösvény, amely a felvidéki AB-ART Kiadó gondozásában látott a minap napvilágot. A hazugság indáival sűrűn befont román politika korhadó épületének úgyszólván minden részlete feltárul belőle, de leginkább a magyar nyelv és történelem iránti zsigeri gyűlölet megannyi megnyilvánulásának rögzítése teszi letehetetlenné.

Íme erre néhány példa belőle. A ,,bozgor"-nak, ,,idegen"-nek, sőt egyenesen "hazátlan"-nak tekintett Csiby szülővárosában, Kolozsvárt angol elit osztályba kerül, ahol semmi baja nincs a tanárokkal, kiéve egyet, a romántanárnőt. De adjuk át a szót az írónak, aki a vele egykor történteket ekként beszélte el:

,,Egyetlen tanárával volt feszült a viszonya kezdettől fogva: a romántanárnővel. Szikár, ideges és átható tekintetű asszony volt, mosoly ritkán jelent meg a kreol bőrű arcán, az is inkább gúnyos vigyor volt. Amikor valaki például rosszul ragozott egy amúgy logikátlan ragozású, szedett-vedett román igét vagy főnevet, vagy rosszul használt egy kifejezést. Magyarul nem tudott, regáti lévén, és nem is akart megtanulni. Az osztálynaplóból is román kiejtéssel olvasta a nevüket. Érdekes, a képtelen helyesírású angol vagy francia neveket hibátlanul ejtette, még a raccsolást is alkalmazta. De nem ez volt a nagyobb baj, hanem az, hogy minden alkalmat megragadott arra, hogy ócsárolja, mocskolja a magyarokat. Valahányszor az irodalom tananyagban vagy annak történelmi hátterében alkalom adódott, részletesen sorolta a hazug és rosszindulatú vádakat a magyarság ellen, lassan már mindenért a magyarokat téve felelőssé.

Amikor, valamikor május végén, egy, az 1848-49-es forradalommal kapcsolatos irodalmi mű volt soron, külön kiselőadásban ecsetelte, hogy a ,,magyar honvédek" 60 ezer ,,ártatlan románt" gyilkoltak le Erdélyben. Az idegen jelentkezett, és megkérdezte, hogy vajon ez történt Nagyenyeden is, ahol egy éjszaka rátörtek a városra és kiirtották szinte az egész magyarságot? Az idegen ugyanis emlékezett egy korábbi, kamaszkori autóbuszos kirándulására, amelyre Ida nagyanyja elvitte, és Nagyenyeden megmutatta a sírokat a temetőben, Torockón pedig a barlangokat, ahova a Kollégium diákjai menekültek.

A tanárnő elvörösödött, majd sziszegve azt mondta, hogy ez hazugság. Vagy pedig azok a magyarok öngyilkosok lettek.

Az idegen erre a padra csapott, és azt mondta, hogy ebből elég, majd a szemébe nézve magyarul elküldte a tanárnőt a jó kurva anyjába. Az osztályban megfagyott a levegő.

A romántanárnő szeme elszűkült és szikrázott a gyűlölettől és a dühtől. Rekedten ráüvöltött az idegenre, hogy takarodjon ki, de az már csomagolt. Körülnézett, egy ,,sziasztok"-kal elköszönt az ott maradó társaitól, megvető pillantást vetett a tanárnőre, majd kiment és becsapta maga mögött az ajtót. Tudta, hogy véglegesen.

Ezzel az idegen számára véget ért a nappali tagozatos iskolai oktatás. És elkezdődött az önfenntartó magántanuló nehéz, de szabad világa."

Mindez történetesen ugyan a Ceauşescu-éra alatt esett meg, de ki tudja, hogy még hányszor fordult elő előtte vagy utána is. A román közegek a magyar múlt elfeledtetése céljából valóban minden követ megmozgattak. Előszeretettel figyelték, vagy figyeltették mindazon magyarokat, akik nem voltak hajlandók semmiféle megalkuvásra. Így aztán nem volt ritka életükben a házkutatás sem. 1982-ben Csiby Károly is átesett rajta. Az erről felvett jegyzőkönyv mindent elárul Bukarest természetéről:

,,Miután elhárítottuk hatáskörünket (illetékességünket), felkértük a nevezettet, hogy önként adjon át nekünk bárminemű olyan anyagot, amely hazánk szocialista társadalmi rendszerével szemben értelmezhetően vagy nyíltan ellenséges tartalmú. Mivel nevezett azt nyilatkozta, hogy lakásán nem birtokol ilyen anyagokat, rátértünk a házkutatás végrehajtására. A házkutatásnak alávetett lakás két szobából, konyhából, kamrából, erkélyből és előszobából áll."

A házkutatás ,,végrehajtásáról" idézzük az írót:

,,Mindent feltúrtak, még a gyermekek szekrényét is, ellenséges tartalmú anyagokat keresve a kis ingek és harisnyák között. Még a fürdőszobai WC-tartályba is benéztek. Ezt követően a nemzetáruló, sunyi tekintetű Sorbán Zoltán alezredes, mint szakértő, nekilátott az íróasztal átkutatásához, az ott talált magánlevelek olvasgatásához, majd rátért a könyvespolc átvizsgálására, szemmel, látható örömmel."

Voltaképpen Tóth Sándor filozófiaprofesszor akkortájt névtelenül közzétett ,,Jelentés Erdélyből" című tanulmányát keresték nála, de hiába:

,,A legtöbbet az írógépet és környékét vizsgálták, még a táskája bélését is felfejtették, csalódottan, hogy nem találják, amit keresnek. A lakás minden zugát átkutatták, de nem találták a sokszorosított gépelt szöveget. Mert nem tudták, nem tudhatták, hogy azt az idegen soha nem tartotta a lakásban, hanem mindig elrejtette azokat az alagsorban lévő villamos kapcsolótábla szekrényébe, a tábla mögé, ahova senki nem mert benyúlni. És annyi eszük sem volt, hogy legalább az indigókat megnézték volna, amelyeken tisztán kirajzolódtak az átütött betűk."

Ám nem kevésbé árulkodó a házkutatás jegyzőkönyvének lezárulása:

,,A gyermekek hálószobájában nem találtunk olyan tárgyakat vagy irományokat, amelyek érdeklik szerveinket. Ezzel szemben, a nappali szobában, amelyben egy nagy terjedelmű könyvtár van berendezve fémvázas polcokon, több olyan könyvet azonosítottunk, amelyek tartalma szükségessé teszi azok alapos tanulmányozását és ellenőrzését egységünk szakértői által. A szóban forgó könyveket a házkutatásnak alávetett személy önként átengedte szerveinknek vizsgálat céljára. Ezek a következők: ERDÉLY, írta Kós Károly, kiadva Kolozsvárott; A MOLDVAI MAGYARSÁG, írta Domokos Pál Péter; AZ ORSZÁGÉPÍTŐ, írta Kós Károly; AZ ÉN NÉPEM, írta Nyirő József; MAGYARORSZÁG TÜKRE, kiadva: Budapest, 1928; A MAI ÉLER LEXIKONA, kiadva: 1941 (Budapest); A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNELME, kiadva: Budapest, 1940; NYUGATI SZÉL, írta Horváth Béla, kiadva Budapesten (nyugati költők versfordításai); AZ ERDÉLYI FÖLD SORSA, írta Móricz Miklós, kiadva: Budapest, 1932; MAGYAR VÁROSOK, kiadva: Budapest, 1941; A MAGYAR KORONA TÖRTÉNETE, írta Bertényi Iván, kiadva: 1978 (Budapest); KÉT FORRADALOM, ÍRTA Tormay Cecile; MAGYAROK ROMÁNIÁBAN, írta Németh László, külföldi kiadás; TÜNDÉRLAK MAGYARHONBAN, írta Papp Dániel, kiadva Budapesten; ,,KÖLTEMÉNYEI", írta Berzsenyi Dániel, kiadva Budapesten (találtak benne egy verset, amelynek címe: ,,A magyarokhoz"...); 60 FORINT, írta Gedényi Mihály, kiadva Budapesten; A FAJTÁM, írta Móra Ferenc, kiadva Budapesten; A FEJEDELEM RÓZSÁJA, írta Makkai Sándor. (Összesen 18 db.) A fent felsorolt műveket, amelyek alapos és részletes vizsgálatot igényelnek, a házkutatásnak alávetett személy és felesége beleegyezésével lefoglaltuk, azzal, hogy utólag történik majd döntés azokról."

Ami a vizsgálatot illeti, ismét az íróé a szó:

,,Az alapos és részletes vizsgálat nagyon elhúzódott, mert az idegen a nagy ,,szakértelemmel" lefoglalt és elszállított könyveket soha nem kapta vissza. Azok feltehetően Sorbán Zoltán szekus alezredes, szakértő magánkönyvtárát gyarapították."

Azonban nem bántak kesztyűsebb kézzel az Erdélyből az anyaországba vándorló magyarokkal sem. A szerző elbeszéli ezzel kapcsolatos tapasztalatait is. A vonatfülkéjükbe már Nagyváradon felszállt és ott zabrált vámtisztek egyike megkérdezte tőle, mit visznek. ,,Két gyermeket és hat bőröndöt meg néhány kartondobozt" - felelte. Amikor aztán útlevelük alapján kiderült számára, hogy kivándorlók, elboruló arccal kérte a bőröndjükben lévő holmik ,,leltárjegyzékét":

,,Az idegen azt válaszolta, hogy ez csak személypoggyász, erre nem kell, nyugodtan belenézhet a bőröndökbe, csak a személyes holmijuk van benne. A szederjes arcú vámtiszt ráförmedt, hogy őt ne oktassa ki, és rájuk üvöltött: Lefelé! A gyermekek elkezdtek sírni. Nem értettek ugyan románul, de érezték, hogy valami baj van."

Ami ezután következett, horrorfilmbe illő történet. A vámparancsnok úgy döntött, a feleség és a két gyermek továbbmehet Magyarországra, de neki le kell szállnia, s nem mehet addig tovább, amíg nem készít ,,leltárjegyzéket": ,,Nagylelkűen megengedte, hogy az idegen a sínek mellől elbúcsúzhasson a családjától, de melléküldött egy kölyökképű határőr sorkatonát".

De lássuk csak a folytatást!

,,Összeszedte magát, és bement a vámparancsnokhoz. A regáti, cigányos külsejű, öregedő férfi hatalmas íróasztala mögött ült, zsíros arcbőrén verejtékcseppek gyöngyöztek. Az idegen bekopogott és halkan, műalázatosan megkérdezte, hogy akkor neki most mi is a teendője? A vámparancsnok harákolt egyet, majd mégsem köpött a lába elé, ki tudja miért, és véreres szemeit az őt a déli szunyókálásában megzavaró idegenre vetette. Belenézett az idegentől elvett, az asztalán heverő kivándorló hontalan útlevélbe, majd kiböffente, hogy a peronon lévő poggyászokban lévő minden holmiról készítsen részletes, tételes leltárjegyzéket három példányban és azt nyújtsa be neki jóváhagyásra. Az idegen, szintén műalázatosan, mert a túlélésre és a gúnyhatáron való túljutásra játszott, kért tőle a jegyzékhez szükséges ívpapírokat. A részeg vámparancsnok felhorkant: neki ilyen nincs, ő nem papírbolt, szerezzen valahonnan.

Az idegen kihátrált az irodából. Logikusan a határállomás épületében működő postahivatalba ment, ahol sajnálkozva közölték, hogy semmilyen ívpapírjuk nincsen, csak a kisméretű borítékokhoz járó, szép zöld színű, tenyérnyi levélpapír. Az idegen átment az állomási restibe is, ahol egy magyar pultos eladó megsajnálta és felajánlotta, hogy a fehér csomagolópapírból kivág neki egy tucatnyi ívpapírt. Nem sikerültek teljesen szabályosra, de lehetett vele valamit kezdeni. Most már csak a három példánnyal volt gond.

Az idegen alázatosan kopogva megint visszament a szunyókáló vámparancsnokhoz és kért tőle két ív indigót. Amikor az végre felfogta, hogy miről van szó, azt mondta, hogy elég lesz egy példányban is. Az idegen nyelt egyet, de már nem mondott semmit. Kiment a peronra, leült a közeli betonpadra, és elkezdte írni a leltárt: 8 ing, 10 alsónadrág, 12 pár zokni, 4 szövetnadrág, 9 gyermek-harisnyanadrág és így tovább. Lassan teleírta a vonalzóval kivágott három szabálytalan csomagolópapír-ívet. Egy óra múlva visszavitte, mire a vámparancsnok tételesen végignézte, a szélén kipipálva a tételeket. A maradék agykérge összerándult, amikor a Magyar-Angol és Angol-Magyar Nagyszótárakhoz ért. Megkérdezte, hogy ezeket miért Budapesten adták ki? És miért nem jó az idegennek az angol-román szótár? Majd kihúzta őket a listáról. Hasonlóan az idegen államvizsga-dolgozatát is, amelyre, rövid, de nehéz gondolkodás után, azt mondta, hogy azt csak az egyetem engedélyével lehet kivinni ,,az országból". Az idegen kérdésére, hogy mi is legyen akkor azokkal, azt mondta, hogy küldje vissza valakinek az épületben lévő postáról. Amit az idegen meg is tett."

Amint a fentebbi szemelvények alapján is kitűnik, kristálytiszta sorstükör Csiby Károly regénye, amit ezért minden magyarnak ismernie illene.






CSIBY KÁROLY AZ OSZTÁLYTÁRSAM VOLT A KOLOZSVÁRI ANGOL
TANÍTÁSI NYELVŰ GIMNÁZIUMBAN.
( Ballán Mária blogtulajdonos)



Ifj. Tompó László írásai a Hunhíren:


Link
 
 
0 komment , kategória:  ifj.Tompó László írásai  
Félanalfabétákat nevelnek a magyar iskolákban
  2015-06-28 15:21:44, vasárnap
 
  Kétszázöt állami köznevelési intézményben nincs központi internetszolgáltatás. Ahol van, a sávszélesség sokszor arra sem elég, hogy egy osztálynyi gyerek egyszerre használja a netet. A közoktatás lemaradása évtizedes. Magánmegoldások eddig is voltak, most a kormányzat is lépni készül. A kérdés az, elég nagyot-e.

Az állami iskolafenntartó felmérése szerint 205 köznevelési intézményben nincs központi internetszolgáltatás. A lapunknak elküldött összesítés alapján Somogy kivételével minden megyében találni ilyet. Nemcsak kistelepüléseken - mint a borsodi Zádorfalva, a nógrádi Bér vagy a Vas megyei Viszák -, hanem megyeszékhelyeken, sőt, Budapesten is.

A listában sok a művészeti iskola, de vannak "sima" általánosok is.

Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy semmilyen hálózati kapcsolatuk nincs. Csupán pedagógiai szakszolgálatot és művészeti iskolát találtunk, ahol azt mondták, egyáltalán nem férnek hozzá a világhálóhoz. Volt, ahol arról számoltak be, az állami nyilvántartással ellentétben náluk van központi internet. Igaz, a nyugat-magyarországi község iskolaigazgatója hozzátette: "A minőségéről inkább ne beszéljünk."

Egy tiszántúli iskolavezető kérdésünkre azt mondta:

"Az egyik épületben valóban nem volt internet. De már mindegy, mert úgy néz ki, bezárjuk."

Több helyen mobilinternetet használnak az alkalmazottak, ami oktatásra alkalmatlan. Arról is hallani, hogy a lista nem teljes, mivel - hiába a centralizálás - nem minden iskola szolgáltatott adatot. Lapunknak egy szakértő háromszázra saccolta a központi internet nélküli oktatási intézmények számát.





Pedig minden jól kezdődött. Az iskolákat internetkapcsolattal ellátó Sulinet program 1996-ban indult el, és bár egy akkori felmérés szerint országszerte alig 1600 internetezésre alkalmas iskolai számítógép volt, a következő év őszén már többfelé sulinetes e-mail címeket osztottak a diákoknak. Hat- és nyolcosztályos budapesti gimnáziumokban a 13 évesek a programozás alapjaival ismerkedtek, és akinek nem volt otthon internet-hozzáférése, tanítás után használhatta a számítógéptermet. 1998 végéig több mint ezerötszáz iskola kapcsolódott be a programba, míg 2002-re lényegében az összes középiskolát felszerelték, illetve az általános iskolák ötödét.

Ám az iskolai internetszolgáltatás színvonala a kezdetben kiváltságosnak tűnő helyeken sem tartotta a lépést a technológiai fejlődéssel. Ma már az is előfordul, hogy a gyerekek hoznak létre hot spotot - vezeték nélküli hozzáférési pontot - a mobiltelefonjukon azért, hogy egy tanórán internetezni tudjanak.

A kormány most azt ígéri, 2016 végére minden köznevelési intézményben lesz központi internet. Ezért a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet (NIIFI) felel, amely két és fél éve kapta feladatul a Sulinet működtetését. A program nagyjából kétezer-ötszáz településre jutott el, ám három-négyszáz olyan község, ahol van iskola, kimaradt belőle.
A Sulinet infrastruktúráját hét-nyolc éve nem fejlesztették, ezért idővel sok iskola inkább piaci alapú internetszolgáltatást vásárolt. Amelyek például alapítványi forrásból megtehették. A NIIFI adatai szerint a csaknem ötezer állami iskola felében, 2300-ban mára a Sulinetnél gyorsabb hozzáférésre tettek szert.





Hosszú fejlesztési szünet után a NIIFI hálózat-korszerűsítési programot indított az elavult routerek cseréjére, a régiek ugyanis nem tudták volna kezelni a nagyobb sávszélességet. Amely - hívta fel a figyelmet az IVSZ - Szövetség a Digitális Gazdaságért - a legutóbb közölt adatok szerint iskolánként átlagosan mindössze négy megabit másodpercenként. Miközben a cél az lenne, hogy ne csupán az informatikaoktatásban használják az internetet, ez a sávszélesség csak arra elég, hogy egyszerre nyolc tanuló szörföljön a weben vagy e-mailezzen, egy HD-felbontású videostreamet viszont legfeljebb egy diák nézhet ilyen kapacitás mellett megfelelő minőségben. A NIIFI ugyanakkor lapunkat arról tájékoztatta, a fejlesztés részeként az adatátviteli sebességet is növelték, így az idén márciusra - jelentős intézményenkénti eltéréssel - átlagosan 26,5 Mb/s lett. Ez azonban még mindig csak arra elég, hogy hat-hét gépen nézzenek egyszerre nagy felbontású videót, ezért szakemberek szerint

az iskolákban legalább másodpercenként 100 megabites sávszélességre van szükség.

A NIIFI a ma még internetelérés nélküli 205 iskola hálózatba kapcsolása mellett azt is vállalta, hogy 2016 végére a köznevelési intézmények átlagos sávszélessége 50 Mb/s lesz, de sehol sem megy 25 Mb/s alá. Mindez évente 300 millió forint költséget jelent, további 271 milliót pedig a Sulinet helyett használt alternatív kapcsolatok kiváltására szánnak. Ez pluszpénz a rendszer működtetésének évi 840 millió forintos költségén felül. Nagy Miklós, a NIIFI vezetője azt mondja: csaknem 1800 iskolában már megfelelő a sávszélesség, és a jövő év végére az iskolák több mint felében meglesz a 100 Mb/s.

Jó környék, jó számítógép

Lesújtó adatokat közöl az IVSZ oktatási kiáltványa a közoktatás teljesítményéről. A PISA-felmérés szerint a 15 évesek 60 százaléka digitálisan írástudatlan, vagyis nem rendelkezik a privát életben és a munkaerőpiacon is alapvető digitális képességekkel: nem tud megrendelni az interneten egy vonatjegyet, vagy úgy tárolni egy adatot, hogy később újra hozzáférjen. Míg az otthoni számítógép-használat és a digitális szövegértés között lineáris a kapcsolat - minél többször használja valaki információkeresésre a világhálót, annál többet fejlődik -, az iskolában számítógépezésre fordított időnél ez nem igaz, miután az informatikaórákon nem az alapképességeket fejlesztik: a gyerekek előbb tanulják meg, hogyan működik a processzor, mint azt, hogyan találnak meg egy adatot a neten.
Probléma, hogy az iskolai komputerek túlnyomó része informatikai laborokban van, más órákon nem vehető igénybe. Ráadásul a 240 ezer számítógép egy része is használhatatlan, háromévesnél újabbak szinte egyáltalán nincsenek. a gépeknek csak mintegy harmada kapcsolódik az internetre, de e téren is óriásiak az eltérések: a jómódú környékeken jobbak az iskolák számítógépei.


Nemzetközi ajánlások ezer diáknál már másodpercenként egy gigabites sávszélességet adnak meg ökölszabályként. Magyarországon ugyan kisebb létszámúak az iskolák, és a digitális oktatás is fejletlen, ám Horváth Ádám, az IVSZ oktatási igazgatója szerint a technológiaváltás, így az üvegszálalapú hálózatra való áttérés azért is szükséges, mert a tanórákon használt digitális, felhőalapú szolgáltatások száma egyre nő, ahogy az animációk, videók felbontása is. A Sulinet történetének tanulsága pedig az, hogy egy jelentős fejlesztés után hosszú évek telhetnek el a következőig.
Feladat pedig marad a következő évekre is,

a hosszú távú cél az, hogy a köznevelési intézmények internetellátottsága utolérje az egyetemekét.

Emellett a NIIFI egyre több iskolában szeretne vezeték nélküli internetet is biztosítani, ez ugyanis az alapja annak, hogy minél több tanteremben és tanórán használják a világhálót.
Ma még csak 85 iskola rendelkezik a Sulinet keretében wifivel, de még idén további háromszázban elérhetővé válik a vezeték nélküli kapcsolat. Nagy Miklós reményei szerint 2016 végére az iskolák egyharmadában lesz wifi.


Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A társadalom gerincének megtörése
  2015-06-28 15:10:20, vasárnap
 
  A polgári középosztályunk és "kulákságunk" ellen szervezett osztályharc első átfogó, országos hadművelete 1950. június 23-án, a kora hajnali órákban indult útjára. Nem véletlen, hogy ezt a középosztály ellen, a polgárság és a parasztság gerincét adó réteg ellen indították. A párt vezetői előre megtervezett stratégiával jöttek birtokba venni az országot, így azt a réteget vették célba, amelyet veszélyesnek ítéltek. A hatás, amit ez a titokban előkészített, váratlan akció kiváltott, az egész társadalmat ledöbbentette és megfélemlítette.

A begyűjtés megkezdődött: az ismert gazdacsaládokat, vendéglősöket, kereskedőket, iparosokat szinte egyszerre emelték ki egy-egy körzetből, és távolították el őket otthonaikból. Személyenként csak egy-egy húszkilós csomagot készíthettek össze, amibe minden szükséges dolgot bele kellett kényszeríteni. Majd a kirendelt fogat a legközelebbi vasútállomásra szállította a kijelölt családot, akiket rendőri kíséret mellett vezettek fel, nehogy valaki is megszökhessen.

Csak a vasútállomáson döbbentünk rá arra, hogy ez egy szervezett akció, mert a szomszéd falvakból is szállingózni kezdtek a családokat szállító szekerek. Ott marhavagonokba tereltek bennünket, majd amikor a vagonok megteltek, útnak indították a szerelvényt. Nekünk a vagonokban fogalmunk sem volt arról, hogy hová visznek minket, mi vár ránk, mi az elképzelés velünk kapcsolatban. Megalázó és megdöbbentő volt, ahogy otthonainkból csak úgy, bírósági végzés nélkül, pártutasításra, minden értéket, jószágot hátrahagyva kitoloncoltak bennünket.

A kényszereltávolítást a tanácsházán, a tanácselnökkel közöltették édesapámmal, akit két rendőr puskával kísért oda, míg miránk, beteg édesanyámra, bátyámék szüleimnél lévő másfél éves kisfiára és rám - aki csak a kötelező nyári gyakorlat előtt ugrottam haza pár napra - két másik rendőr tartotta a fegyvert. A vasútállomáson édesanyám többször rosszul lett, úgyhogy orvost kellett hívni hozzá, mert nem engedték kórházba szállítani. A zűrzavar egyedül arra jó volt, hogy a bátyámék kisfiát sikerült egy ismerősnek átjátszani, aki azonnal el is tűnt vele.

Ezzel a kitoloncolássorozattal, a családi otthonok feldúlásával, a hortobágyi kényszermunkatáborok létrehozásával vette kezdetét a magyar történelem egyik legsötétebb korszaka, amely belülről kezdte feldarabolni és megosztani az országot. A jelszó ,,a nép ellenségeivel" való leszámolás volt. Azokkal, akik családjukért tevékenykedve próbálták helyrehozni a háború és az azt követő időszak súlyos anyagi és lelki kárait. Mivel ők arra törekedtek, hogy a maguk módján helyre rakják felbolygatott környezetüket, evvel az akcióval, rajtuk keresztül tudatták az ország népével, hogy itt egy egészen más világ következik. Így lett megbélyegezve a városi ,,osztályellenség", amelyet félre kell állítani az útból, mert úgymond akadályozza - ahogy akkor mondták: szabotálja - a rendszer kibontakozását. A falvakban pedig a kulák vált ellenséggé, mert benne látták a falu szocialista átalakításának legfőbb akadályát. Noha végig azt hangoztatták, hogy a családok sorsáról a lakóhelyükön tanúsított magatartásuk alapján döntenek, a tények azt mutatják, hogy az értékelést kizárólag az vezérelte, kinek mije volt.

Annak felmérését, hogy az egyes településekről kiket távolítsanak el, az ÁVH intézte. Ezt, hogy minél pontosabb legyen, körzetesítve végezték. Baranya megyében mindez a később közkedvelt humoristaként ismertté vált Komlós János ÁVH-s őrnagy irányításával történt. A Hortobágyon összesen tizenkét kényszermunkatábort létesítettek, de nem egyszerre, hanem egymás után, beosztva, hogy a népet ezzel is állandó rettegésben tarthassák. 1950-ben alakították ki az árkusi, borzas-mihályhalmi, Kónya-tanyai, Lenin-tanyai, kócspusztai, Erzsébet-tanyai és kormópusztai táborokat. 1951-ben hozták létre az ebesi, elepi és tedeji táborokat, 1952-ben pedig megalakult a Borsós I-II. és a László-majori tábor. Az érkezők elhelyezésére a kijelölt gazdaságok nem voltak felkészülve. Volt néhány, ahol az idénymunkások részére már korábban felállítottak néhány barakkot, de a legtöbb helyen az üzemben lévő istállókból kellett gyorsan kiterelni az állatokat, hogy legyen hová ,,bealmozni" a megérkezett családokat.

Az első begyűjtések a határsávokban kezdődtek, és Soprontól Vas megyén, Zalán, Somogyon, Baranyán, Bács-Kiskunon át Csongrádig tartottak. A kívülről érkező bírálatokra az volt a válasz, hogy ,,Nem személyek ellen viselünk hadat, a burzsoáziát mint osztályt irtjuk és semmisítjük meg." A későbbi felmérések azt mutatják, hogy hazánkban - a körzetektől-tájaktól befolyásolva - minden harmadik-negyedik család valamilyen módon érintettnek volt minősíthető. Ha utólag értékelünk, akkor a bírálatokra adott válasz meg is valósult: a megsemmisített burzsoázia helyét ma már a régi pártelit és utódaik foglalják el. A kérdés csupán annyi, hogy ez miként és milyen áron történt? Kik és hogyan fizették meg ennek a ,,cserének" az árát? Válasz azonban azóta sincs ezekre a kérdésekre.

A történtek arra utalnak, hogy az aktuális ellenségképet minden diktatúra jól tudta a saját speciális céljaira alkalmazni. Ugyanakkor ha az utólagos értékelést nézzük, meglehetősen felemás képet kapunk. Az egyik diktatúra a legapróbb részletekig fel lett tárva, fel lett dolgozva, míg a másikról sajnos ma is részleges a tudásunk - különösen a későbbi generációké. Pedig mindez itt, nálunk, a saját pártelitünk elgondolásai alapján történt. Míg a nácizmus bűneinek számonkérése teljesen logikus elvárás volt, addig a hazai proletárdiktatúra tetteivel való szembesítés máig nem történt meg. Holott a párt és az állam összefonódása itt is éppen úgy megvalósult, mint a másik diktatúra esetében, hiszen az egész rendszer működése erre volt felépítve. Senki sem vitatja a zsidóság tragédiáját, de ettől még a kommunista diktatúra szörnyűségei sem lettek kisebbek. Ráadásul ezek az előbb említett bűnöket követően történhettek meg! Ami éppen ezért nem feleslegessé, hanem még inkább szükségessé teszi a hosszú évtizedek óta rejtegetett titkok feltárását.

Nálunk ez a kép hiányos, mert az igazságszolgáltatás a rendszerváltás után huszonöt évvel sem volt képes egy jottányit sem előrelépni. Egyetlen bírósági felelősségre vonás van terítéken, a Biszku-ügy, amelynek megoldását sajnos csak a közvélemény várja és sürgeti. Talán ezen a téren is akadna némi elgondolkodni-, mérlegelni- és értékelnivalójuk az illetékeseknek. Az eddigi ügykezelés, az irattárak érintetlensége és feldolgozatlansága már önmagában is jelzi, hogy igazságügyi szerveinket mennyire nem érdekelte e korszak otthonaikból ítélet nélkül elűzött, vagyonukból kiforgatott, megbélyegzett családjainak tragédiája.

Ez azért is különös, mert jogállamiságunk - ha jól gondolom - már nem gördíthetne ez elé akadályokat; ha mégis vannak ilyenek, azok kizárólag egyéni vagy szűkebb csoportérdekekhez kapcsolódhatnak. Éppen ezért itt lenne az ideje, hogy a történtek feltárása végre elkezdődhessen, illetve revízió alá kerülhessen! Jó lenne végre megtudni, vajon miért a törvénytelenségek résztvevői kaptak nagyobb lehetőséget az igazságszolgáltatás eljárásai során, hogy megtarthassák ki tudja milyen módon szerzett javaikat? Ugyanakkor a meghurcoltaknak, a kifosztottaknak többnyire még egy vigasztaló, emberi szó sem jutott szenvedéseik enyhítésére. Pedig ha számba vesszük az adatokat, több tízezer családot fosztottak meg becsületüktől és értékeiktől, tettek tönkre emberi és anyagi szempontból ezek a politikai célú rendelkezések. A kártalanításukkal foglalkozó igazságtételi törvényt hiába fogadta el az Országgyűlés, a legfelsőbb szinten ezt elutasították. Újabb jogi megméretésre azóta nem került, sőt nem is kerülhetett sor, mert az időközben lezajlott privatizációs folyamatok ezt az utat végképp ki-, illetve lezárták.

Ahogy az ország egésze, úgy a kitelepítettek és leszármazottaik is szegényen és pőrén kerültek ki ebből az egyeseknek hatalmas üzleti sikereket hozó átalakulásból. Az a tény, hogy senki sem volt köteles számot adni arról, mit tett az ötvenes-hatvanas években, elég volt ahhoz, a folyamatok vakvágányra fussanak. Az, hogy az a pártelit, amely egy diktatúrában bármit megtehetett a neki kiszolgáltatottakkal, nem részesült semmiféle számonkérésben, olyan üzenet volt a jövő számára, amelynek a következményeit máig tartóan, keservesen meg kellett szenvednie az országnak. Mindez a mi bőrünkre ment, nem pedig azokéra, akik arcátlanul semmibe veszik az igazságot, és gátlástalanul félrevezetik a megtéveszthető, a valós helyzetet nem ismerő embereket.

Akik ebből a múltból sem hajlandók okulni, azok nem is érdemelnek mást. Mert ne feledjük, a mindennapi élet problémái a múltban gyökereznek. E bűnök feltárása, valódi megismerése nélkül nem tudjuk stabilizálni a jelent, az mindig ingatag alapokon fog állni.

A szerző volt kitelepített.


Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Morvai Krisztina az állami bűnözők nyomában
  2015-06-28 15:06:53, vasárnap
 
  MORVAI AZ ÁLLAMI BŰNÖZŐK NYOMÁBAN, AVAGY KORRUPCIÓ ÉS FÖLDMUTYIK A HORTOBÁGYON - ELSŐ RÉSZ

Hogyan kergeti halálba a juhászt, teszi tönkre a gazdálkodókat, rongálja a föld minőségét és betegíti meg az állatokat a “földmutyi" jelensége? Az Európai Unió által fizetett területalapú támogatások haveri zsebekbe juttatásának és a földjüktől, legelőjüktől megfosztott gazdák sorsának járt utána Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő, aki az Európai Bizottságnál kezdeményezte a visszaélések feltárását. Almási Lajos háromrészes dokumentumfilmjének első része.

Link


Morvai Krisztina Európai Parlamenti felszólalása a témában az alábbi linken megtekinthető:


Link


Morvai Krisztina honlapja :


Link




 
 
0 komment , kategória:  Morvai Krisztina honlapja  
Madarász László : Történelem kérdésekkel
  2015-06-28 14:58:33, vasárnap
 
  A magyarság hivatalos történelmét mindenkori elnyomóik írják, hogy ősiségünket elhallgatva-, büszkeségünket megtörve-, vagy éppen bűntudatot gerjesztve elvegyék múltunkat, megmérgezzék jelenünket, lehetetlenné tegyék jövőnket!

Mindig is érdekelt a történelem. Középiskolai tanulmányaim alatt viszont már feltűnt, hogy bizonyos történelmi események hivatalos magyarázata, és az azokban foglalt állítások egy része, nemhogy megvilágítaná az adott témát, hanem csak újabb és újabb kérdéseket vet fel, melyekre elfogadható válasz nem születik! Ugyanakkor a történelmünk oktatása során az látható, hogy csatavesztéseinket kiemelik, de győzelmeinket kicsinyíteni igyekeznek és elhanyagolhatónak kívánják feltüntetni.

Első példaként említeném meg az ókori római birodalommal kapcsolatos véleményemet:

Az alábbi térkép az ókori római birodalom kiterjedését mutatja Pannónia megszállása előtt:





Mint láthatjuk, a rómaiak nem csak Európára, hanem Afrikára, Ázsiára is igyekeztek kiterjeszteni hatalmukat. Mégis kérdésként felmerül: a Kárpát-medence területét miért hagyták szinte érintetlenül, mindazok ellenére, hogy közeli fekvése, különleges éghajlati adottságai miatt, de nem utolsósorban stratégiai okokból is, annak megszállása indokolt lehetett volna? A hivatalos történelmi felfogás szerint ezen a területen barbárok, civilizálatlan népek éltek, így a borostyánút kivételével a Kárpát-medence érdektelen, értéktelen volt római szemmel nézve. Azonban, ha a térképre nézünk, ugyanaz elmondható lenne jó néhány általuk már elfoglalt, vagy hatalmuk alá vont afrikai vagy ázsiai területről is! Tételezzük fel, hogy a Kárpát-medencét akkor a rómaiak értéktelennek tekintették kitudja milyen okokból, de érdektelennek semmiként! A birodalom ellen irányuló estleges támadást a Kárpát-medence irányából lehetett volna leginkább végrehajtani, melynek velejárója: akár a birodalom esetleges kettészakítása, de szerencsés esetben akár magának Rómának a bevétele.

Erre logikus magyarázatként, csak azt lehet feltételezni, hogy őseink (nevezzék is őket szkítáknak, pannonoknak, hunoknak, avaroknak, stb.) a testvéri népekkel együtt itt a Kárpát-medencében, egy katonailag erős, de nem terjeszkedő államot hoztak létre, mellyel még a római birodalom sem mert ujjat húzni sokáig! Az, hogy a korabeli időszakról fennmaradt írások azt állítják, hogy itt barbárok laknak, inkább arról tanúskodik, hogy kedvét igyekeztek szegni az esetleg idelátogatóknak, mert olyan dolgokat tapasztalhattak volna, ami nem Róma érdekét szolgálná! Pl. a rabszolgatartás hiánya, az írás olvasás általános tudása, magas szintű növénytermesztés, valódi demokrácia, stb. Tudomásom szerint az etruszkokról (valószínűleg közvetlen rokonaink!) is hasonlóakat állítottak, annak ellenére, hogy tőlük tanultak meg építkezni, amit persze tovább is fejlesztettek!

Igen, jól gondolod kedves olvasó: mindez feltételezés! Ha nem értesz egyet vele, akkor viszont Te magyarázd el, hogy később miért foglalja el Róma, Kárpát-medencénk egyes területeit, másokat miért nem? A hódításuk jól látható az alábbi térképen, mely Traianus császársága alatt érte el legnagyobb kiterjedését!





Történelmünkből kiragadva, most idézzük fel a Tatárjárás időszakát:

1241 -1242
között a mongol csapatok (tatár megnevezés szerintem helytelen) két irányból betörnek a Magyar Királyság területére. A Muhi csatavesztés után, majd a befagyott Dunán átkelve, végig pusztítják az országot, melynek ,,eredményeként" a lakosság legnagyobb része megsemmisül. Állítják ezt a történelemkönyvek. De igaz lehet-e mindez?

A ,,tatárok" váratlan és hirtelen kivonulása után IV. Béla király újraszervezi az országot és kővárak építésébe kezd. 1246. -ban a Lajtán átkelve - nyugati források szerint - 80000 főt számláló hadsereggel megtámadja Harcias Frigyes osztrák herceget, aki korábban a ,,tatárjárást", azaz az ország védtelenségét kihasználva, betör a Magyar Királyság területére és Győrig pusztít! A Lajta menti csatát elvesztettük, de Harcias Frigyes a csatában meghal. 1252 -ben a ,,majdnem teljesen kiirtott" lakosságból szerveződő hadak betörnek Styriába. 1253 és 1254 között már három magyar hadsereg harcol nyugaton, miközben vélhetően az ország déli végeit és keleti határait is védeni kellett! Délről a Velencei Köztársaság, és a Szerb Királyság fenyegethette volna az országot, keletről az esetleg megismétlődő mongol támadás! IV. Béla , ha jól emlékszem, 1254 -ben visszavívja Zárát (ma Zadar) a Velenceiektől!

Igazán szép teljesítmény ez, a hivatalos történelmi felfogás szerint ,,majdnem teljesen kiirtott" Magyar Királyság lakosságától, a ,,tatárjárás" után alig több mint 10 évvel! Igaz ez még akkor is, ha a magyar seregek között számításba vesszük az újra letelepített kunokat! Hihetetlenül nagy teljesítmény ez a ,,kiirtott" lakosságtól, ha végig gondoljuk: a különböző harcoló- és védő hadainkat élelemmel kellett ellátni, azt meg kellett termelni, fel kellett dolgozni, el kellett juttatni a seregekhez, mindeközben épültek a kővárak a király parancsára! Mivel nem feltételezem, hogy klónokból, vagy szellemharcosokból álló katonáink lettek volna, nagyobb a valószínűsége annak, hogy a mongol támadás nem a Magyar Királyság népei ellen irányult! Vélelmezhető, hogy a ,,tatárjárás", az idegen, pápai érdekeket szolgáló papság és az országot tulajdonképpen fosztogató külföldi eredetű urak ellen folyt, amit politikai okokból később a magyarság elleni támadásnak állítottak be! Nem vitatom, biztosan sok ártatlan áldozat is volta nép köréből is, de közel sem lehetett annyi, mint amit a ,,történelem tudorok" állítanak!

Ezt az álláspontomat erősítheti a ,,tatár" hordák váratlan kivonulása a Magyar Királyság területéről! A hivatalos felfogás szerint Batu - a mongolok vezetője - a kánválasztás miatt hagyta el a Magyar Királyság területét, nem egészen egy évi pusztítás után. Azonban a kánválasztásra csak 1246 -ban került sor, viszont a mongolok kivonulása 1242 tavaszán már megtörtént! A hirtelen történő ,,tatár" kivonulásnak okaként én két lehetőséget jelölnék meg. Az egyik az, hogy a királyság testén élősködő idegenek többségét megsemmisítették, azaz céljukat elérték, másik lehetőség az, hogy IV. Béla királyunk a megmaradt lakosságból kisebb harcoló egységeket szervezhetett országszerte, a ,,tatár" által el nem foglalt kővárakra támaszkodva, melyek fel- felvették a harcot a ránk törő ellenséggel, ami megosztotta a mongol hadakat. Az a tény, hogy a ,,tatárok" a néhány tíz éves Szerb Királyság területén áthaladva hagyták el az országot, és nem ott ahol bejöttek (pl. Vereckei hágó), az első feltételezésemet erősítheti, hiszen szerb területen végzett pusztításukkal hosszú időre megakadályozták, hogy a szerb király és a bolgár cár összefogásával a Magyar Királyság területét déli irányból rabló- vagy területszerző támadás érje!

Mohácsi vész:

1526 -ban Mohács közelében elvesztettünk egy csatát a törökökkel szemben, s vele kb. 15000 embert! (Történelmünk során sok hasonló csatavesztésünk volt, pl. a fentebb említett Muhi csata, de azt érdekes módon nem tituláljuk ,,vésznek"! ) Igaz a szultáni had ezt követően elfoglalta Budát, majd Pestet is, de még ez évben kivonult az országból, hogy három évig felénk se nézzen! A Mohácsi vész kifejezés egyértelműen a később bekövetkező török uralomra utal, holott a ,,vész" már jóval előbb elkezdődött! Mátyás királyunk 1490 évi halála után, egy gyengekezű lengyel, II. Ulászló került a királytrónra, akit csak Dobzse Lászlóként emlegettek, mivel mindenre csak bólintani tudott. (Dobzse magyarul: jól van.) Valójában az országot a királyi tanács irányította, mely inkább arra szolgált, hogy az idegenszívűek és a Fugger bankárcsalád lerabolják Mátyás népét! (Ha itt párhuzam lelhető fel a magyarországi rendszerváltást követő időszakkal, vagy a banki devizahitelezés kapcsán, az bizonyára nem a véletlen műve lehet!) A szabad rablásnak meglett az eredménye: 1514 Dózsa féle parasztfelkelés. Ulászló után fia, II. Lajos gyermekként kerül a trónra, így esélye sem volt az ország és népe gazdasági helyzetének javítására. Az idegenszívűek a szabad rablást tovább folytatták, az államkincstár teljesen kiürült! Lajos a török fenyegetettség miatt megpróbált kölcsönt felvenni a Fuggerektől, Magyarország védelmének megszervezésére, akik azt megtagadták. (Egyébként a Fugger névből ered a fukar szavunk!) A mohácsi csatavesztés, egyértelműen a Magyar Királyság idegenszívűek és bankárok általi kifosztásának egyenes következménye! Álláspontom szerint Mohácsot összekapcsolni a ,,vész" szóval: történelemhamisítás! Talán közelebb állna a valósághoz, ha Mátyás halála és a mohácsi csatavesztés közötti időszakot neveznénk át ,,vészkorszaknak"!

Középiskolában, ha álmomból felkeltettek is, tudni kellett a Muhi csata, vagy pl. a ,,Mohácsi vész" időpontját! De nem tanítottak egy szót sem pl. a Pozsonyi csatáról! Valószínűleg azért, mert ott nem vesztettünk, sőt olyan száz évre kiható győzelemre vezette Árpád apánk a jóval kisebb erőt képviselő magyar hadakat, mely időszak alatt a Kárpát-medence népeit külső támadás nem érte!

A '70 -es évek közepéről származó - általam ellenőrizetlen - információ szerint, a Pozsonyi csata lefolyása akkoriban a tananyag része volt az amerikai West Point katonai akadémián! (Véletlen forrásom: Henry Kissinger külügyminiszter Közép- Európai ügyek tanácsadója, területi illetékesség: Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, székhely: Bécs. Sajnos névjegykártyája elveszett. Magáról a pozsonyi csatáról, tőle hallottam először!)

A történelemhamisítás nem új keletű, de még ma is zajlik! Főleg a Kárpát-medence országaiban, beleértve Hazánkat is!

" A történelem koholmány, melyet fegyverként használnak, kik elfednék az igazságot."


Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
     1/11 oldal   Bejegyzések száma: 107 
2015.05 2015. Június 2015.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 107 db bejegyzés
e év: 1864 db bejegyzés
Összes: 22840 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5361
  • e Hét: 11469
  • e Hónap: 78716
  • e Év: 2208244
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.